Világgazdaság, 1971. június (3. évfolyam, 104/599-125/620. szám)
1971-06-18 / 117. (612.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG índisstriekurier Az amerikai ipar a fegyverkezésről részben átáll a polgári termelésre. Ehhez nyugat-európai segítségre van szüksége. A nyugatnémet gazdaság racionalizálási felügyelő hatóságának (BKW) Münchenben tartott legutóbbi szimpóziumán amerikai részről rendkívüli érdeklődés mutatkozott a nyugatnémet vállalatoknak az USA-ban történő tőkebefektetései iránt. Az értekezlet 170 résztvevőjének fele amerikai volt; az USA 50 tagállama közül 25 képviseltette magát. Bár a „megfordított Marshall-segély” jelszava mindenképpen erős túlzás, annyi bizonyos, hogy az USA egyes államai erőteljesen versenyeztek a nyugat-európai, elsősorban a nyugatnémet vállalatok tőkeberuházásaiért. Az érdeklődő európai társaságokat a prospektusok özönével árasztották el. A nyugatnémet lap példaképpen a Csendes-óceán partján fekvő északnyugati államok helyzetét vázolja, így Washington államban a repülőgépipar részben a polgári légiforgalom válsága, részben pedig a fegyverkezési és a NASA-programok kurtítása következtében súlyosan szenvedett. A munkanélküliség ebben az államban 10—11 százalékra szökött fel. A Boeing repülőgépgyár Seattle térségében 100 ezer dolgozója közül 50 ezret elbocsátott. Ezek közül 5—6000 legmagasabb képesítésű szakember vesztette el munkahelyét. Ezért nemcsak Washingtonban, hanem más hasonló helyzetben levő államokban is rendkívüli lehetőségek kínálkoznak olyan nyugat-európai vállalatok számára, melyek ott megtelepedni kívánnak. Az európai társaságok ugyanis meglevő gyártelepeket megvásárolhatnak, vagy bérelhetnek és viszonylag csekély beruházással az ottani fejlett infrastruktúra előnyeinek birtokába juthatnak, emellett pedig kiváló klavifikációjú szakembereket biztosíthatnak maguknak. Másfelől az USA-nak egyoldalúan túlfejlesztett iparral rendelkező államai diverzifikálni kívánják ipari termelésüket és keresik a nyugat-európai vállalatoknak a különböző iparágakban való tőkebefektetéseit. A VILÁGSAJTÓBÓL Az amerikai gazdaság európai tőkét keres Külön figyelmet érdemel az NSZK amerikai ipari tőkebefektetéseinek kérdése. 1969-ig Nyugat-Németország csupán 400 millió dollárt, az EGK-országok pedig együttesen 3,3 milliárd dollárt fektettek be az USA-ban. Ugyanakkor az Egyesült Államoknak az NSZK-ban történt tőkebefektetései elérték a 4,2 milliárd dollárt. Felvetődik a kérdés, hogy az NSZK ipara számára egyáltalán kívánatos-e az USA-ban való tőkebefektetés. Kétségtelen, hogy erre a dollár túlértékeltsége semmiképpen sem nyújt ösztönzést. Másfelől azonban — a Siemens AG. egyik vezetőjének számítása szerint — az USA társadalmi összterméke rövidesen eléri az 1000 milliárd dollárt és az elkövetkező évtizedben feltehetően további 400 milliárd dollárral emelkedik. Ugyanakkor az EGK társadalmi összterméke alighanem csupán 200 milliárd dollárral fog emelkedni. Eszerint a vásárlóerő az USA-ban sokkal gyorsabban nő, mint Nyugat-Európában. A munkabérek szintje az NSZK-ban 1961-ben az amerikai bérszint 30 százaléka volt és még ma sem több mint annak 50 százaléka. Ezzel szemben az anyag-, energia- és kamatköltségek az USA- ban sok helyen alacsonyabbak, mint Nyugat-Németországban. Ehhez járulnak azok a nagy gazdasági előnyök, melyeket a fejlettebb amerikai gyártási módszerek és technikai eljárások nyújtanak. A nyugatnémet ipari vállalatok közül Amerikában elsősorban a vegyipari konszernek szereztek közvetlen érdekeltségeket. Ezzel szemben pl. a Volkswagenwerk az NSZK-ban való gyártás és az export útján való amerikai értékesítés útját választotta. Az amerikai piac a kíméletlen verseny ellenére is nagy lehetőségeket nyújthat az európai vállalatok számára, melyek az USA- ban meg kívánják vetni a lábukat, tehát akár termelő üzemeket, akár értékesítési szervezetet, illetőleg vegyes vállalatokat kívánnak ott létesíteni. Az elmúlt években a nyugat-európai vállalatok kilátásai az amerikai piacon jelentős mértékben javultak. (1971. június 12.) 91fiif cSiirdier Reifung Dr. Guido Carli, az olasz jegybank kormányzójának diagnózisa szerint az olasz gazdaság „sérült”. Sem a közületi kiadások tervszerű növelése, sem egy merész hitelpolitika nem tudná a gazdaságnak azt az impulzust megadni, amelynek nyomán az újból lendületbe jönne. Tizenhat hónap alatt a pangásból recesszió alakult ki. A bérköltségek ugrásszerű emelkedését nem kísérte a termelékenység megfelelő növekedése és a termelő berendezések kapacitásának kihasználtsága, a kollektív szerződések megújítása és a munkaidő és túlórák megrövidítését tartalmazó integrált üzemi szerződések aláírása óta igen kedvezőtlenül alakult. A termelés visszaesése és a jövedelemképzés lassulása az általános kereslet érezhető gyengülését idézte elő. Egyidejűleg növekszik a munkanélküliség, amely az utóbbi évek legnagyobb mértékét érte el. A túlnyomórészt kedvezőtlen képet mutató olasz gazdaságban két alapvető irányzat rajzolódik ki. Az egyik az önfinanszírozás folyamatos csökkenése, amelynek hitelekkel történő pótlása a jövedelmezőség rovására megy, a másik pedig a vállalkozók hasznának csökkenése. E két tényező együttes hatása fékezi a tőkefelhalmozódást és gátolja a gazdaság növekedését. Az 1964-es krízisévben még sikerült a recessziót az export növelésével leküzdeni, mert a megelőző évek „gazdasági csodája” nyomán a termelési kapacitás megnőtt, és a külföldi konkurrenciával szembeni előnyös helyzetben viszonylag rövid idő alatt sikerült úrrá lenni a válságon. Alig valószínű azonban, hogy az export hasonló fellendítésével ez a folyamat most megismételhető Olaszország „sérült” gazdasági rendszere lenne. Minthogy a lappangó válság a költséginflációból ered, és a rendezetlen és elégtelen termelés rovására írható, nem lehet a kereskedelmi mérleg közeli javulására számítani. Ehhez nemcsak a termelés elégtelen, amely a megelőző év hasonló időszakához képest 2,6 százalékkal csökkent, hanem kínálata a világpiacon sem jelentkezik versenyképes árakkal. Amikor Carli a jegybank közgyűlésén így ecsetelte az olasz gazdaság helyzetét, a beruházások megtorpanását jelölte meg legnegatívabb tényezőként. Ennek következtében ugyanis a közületek veszedelmesen eladósodnak és mindezek a hátrányok semmivé teszik azokat az előnyöket, amelyeket az 1969-es „forró ősz” bérharcainak rendezésétől vártak. Vitába szállva Donat Cattin munkaügyi miniszter érvelésével, aki nem fogadta el a munkabérköltségek növekedésének a Banca d'Italia által meghatározott mértékét, a jegybank vezetője az elmúlt év drágulási rátáját 23—27 százalékban jelölte meg. Számos nagy és kisebb ipari üzem olyan nehézségekkel küzd, amelyek a munka és egyéb költségek ugrásszerű növekedésére vezethetők vissza. Ezek a költségek csak részben háríthatók át a fogyasztói árakra. A központi bank nézete szerint a beteg olasz gazdaság csak a termelékenység növelésével gyógyítható meg. Ez a módszer összeegyeztethető, lenne a bérek és munkafeltételek javításával, és kiküszöbölné az eltérést az olasz és más fejlett ipari országok egy termékegységre jutó bérköltsége között. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor be kell érni a társadalmi termék szerényebb növekedésével. (1971. június 13.) Új határidős gyapjúpiac alakul FINANCIAL TIMES A londoni határidős gyapjúpiaci szövetség tervbe vette új nemzetközi határidős gyapjúpiac megalakítását. Az új piac szeptember 1-én kezdi meg működését. Az új határidős gyapjúpiac más elvek szerint fog működni, mint a jelenlegi, kevéssé forgalmas londoni határidős fésűsgyapjúszalag-piac. A forgalmat egységes zsírosgyapjú-kontraktus alapján fogják lebonyolítani. A teljesítés egyetlen helyen, a hollandiai Flushingban fog történni. A szabványminőség 25 mikron szálvastagságú nyírott ausztrálgyapjú; az alsó és felső tűrési határ 22,5, illetve 27,5 mikron. A szállítás történhet minden jelentősebb gyapjúexportáló országból, így Ausztráliából, Új-Zélandból, Dél-Afrikából, Argentínából, Bolíviából és Uruguayból. A kötésegység 3000 kg lesz; a jegyzés kilogrammonként pennyben fog történni. Az új piac különleges társult tagságot is biztosít más külföldi gyapjúpiaci egyesülések tagjai számára, hogy világszerte fölkeltse a szakmai körök érdeklődését. Az új zsírosgyapjú-piac, mely egyetlen szállítási helyet jelöl meg, lehetővé fogja tenni minden egyes kötés költségeinek pontos megállapítását. Az új piac valóban nemzetközi forgalmat fog lebonyolítani és újból fel fogja kelteni a határidős gyapjúüzlet iránti érdeklődést. Az ilyen irányú korábbi kísérletek nem jártak eredménnyel. Az új piac is vegyes fogadtatásra számíthat, minthogy a hagyományos üzleteket lebonyolító kereskedők érdekeit közelről érintheti. (1971. június 10.) MI AZ OKA A TÉGLAHIÁNYNAK? Az építőiparban a cementhiány 1971- ben megszűnt és helyébe egy új hiánycikk lépett: a tégla. Annak ellenére, hogy téglából 1971-ben az export is megszűnt (korábban Jugoszláviába, Ausztriába, az NDK-ba és Csehszlovákiába szállítottunk), és téglagyáraink is több téglát gyártanak. A IV. ötéves terv folyamán 400 000 lakás épül, ebből 200 000 lakás téglából. Ennek a fedezetére a terv 1975-re2 milliárd 400 millió darab tégla előállításával számol (1969-ben 1 milliárd 850 millió, 1970- ben pedig 1 milliárd 970 millió darab tégla készült, de ez is kevés). Mi az oka a téglahiánynak? Legalább 20 esztendőn át a téglaipar „fejlesztésére” alig költöttek valamit. Sőt, egymás után zárták be a kisebb, „nem rentábilis”, téglagyárakat. A tégla- és cserépiparban „fordulatról” csak a harmadik ötéves terv második felétől beszélhetünk, amikor 2 milliárd forint beruházással 25 egész éven át üzemelhető, korszerű, alagútkemencés gyár építéséhez kezdtek. A téglagyáraknak ma még csak 15 százaléka tartozik a „korszerű téglagyár” kategóriába. Ezek a gyárak, és 1970-ben az összes téglatermelésnek csak 14 százalékát adták, és ez az arány a közeljövőben éri csak el az össztermelés 20 százalékát. A most következő tervidőszakban további közel 3,2 milliárd forint az előirányzat a tégla- és cserépipar fejlesztésére. A soron következő öt év alatt 15 új, korszerű tégla- és cserépgyár épül, illetve hajtanak végre régi gyáron belül rekonstrukciót. Jelnleg több mint ezer dolgozó hiányzik a téglagyárakból — és ez is egyik magyarázata a téglahiánynak. Az ember azt gondolná, hogy ilyen körülmények között a legkézenfekvőbb megoldás a téglagyártás további gépesítése lenne. A józan ész ezt diktálná, de az iparág vezetői szerint a szerűsítésére, a termelés modernizálására, az élő munkával való takarékosságra az iparág ráfizet. A magyarázat elgondolkoztató. A jelenleg érvényes szabályozók szerint ugyanis a korszerűtlen termelés vállalati szinten „nyereséges”, a korszerű „veszteséges”. Mi ennek az oka? A jelenlegi közgazdasági szabályozók szerint a korszerű téglagyárakban előállított téglák eszközigénye több mint kétszerese a kézi munkán alapuló téglagyártásnak. Vagyis, a szabad ég alatt, napenergiával szárított tégla önköltsége jóval kevesebb, mint a korszerű műszárítókban, alagútkemencében előállított tégláé. A tégla- és cserépipar vezetői kiszámították: az új, modern üzemek belépésével, az emelkedő költségek hatására a téglaipar 1975-ben mintegy 78 millió forintos veszteséggel zárná az évet, szemben az 1968. évi 323 milliós nyereséggel. Ezek az adatok sok mindent elárulnak. Legelsősorban azt, hogy a jelenlegi közgazdasági szabályozók a téglaipar vonatkozásában sürgős felülvizsgálatra szorulnak. A VILÁGGAZDASÁG 1971. május 18. számában megjelent cikkben rámutattunk arra, hogy a téglahiányt idehaza kell megoldani, mert a téglahiány — a jelenlegi körülmények között — import útján nem szüntethető meg. A megoldást, a kiutat abban az irányban kell keresni, hogy ezt a rendkívül fontos és a lakásépítési program megvalósításában nélkülözhetetlen építőanyagot a téglaiparnak megfelelő nyereséggel kell termelni, továbbá hogy az iparág a korszerűsítésre anyagilag ösztönözve legyen, nem pedig „büntetve”. Az idő sürget, a téglahiány megszüntetésére a döntést nem szabad sokáig halogatni. Bognár Sándor Kedvezően alakul A mezőgazdaság gépbeszerzési csúcsévének 1970-et tekinthetjük, amikor az AGROTRÖSZT összes forgalmának mintegy 53 százaléka volt az import. (A tőkésimport ezen belül mindössze 5 százalék — elsősorban kísérleti célokat szolgáló, és hiánypótló gépeket szereztek be.) Ganz László gépáruforgalmi főosztályvezető elmondotta azt is, hogy különösen a traktorbehozatal növekedett ugrásszerűen. (1968-ban mintegy 3500 darabot vásároltak külföldről, tavaly 8500 darabot és az idén ez a szám meghaladja a 10 ezret.) A gabonakombájn-behozatal a következőképpen alakult: 1968-ban mintegy 1000 darab, 1970-ben 1500, és az idén legalább 2000 kombájn beérkezésére számítanak. Az idei szállítások általában kedvezően alakulnak, így az MTZ—50 jelű szovjet traktorok a tervezett ütemezéshez képest előszállításban érkeznek. (Kedvezőtlen viszont a Zetor—5611 típusú traktorok szállítása, itt lemaradás várható.) Az SzK—4 jelű kombájnok szállítása megfelelő ütemben folyik, és június végéig előreláthatóan a teljes mennyiség (1850 darab) beérkezik, az E—5—12 típusú kombájnokkal együtt. Jelentős helyet foglalnak el a vállalat importjában a mintegy 70—80 géptípust magában foglaló betakarítógépek is. Ezek közül az idén először jutnak a magyar felhasználókhoz az a mezőgépimport NDK-ból származó E—280 és E—301 típusú önjáró szálastakarmány- és silót betakarító gépek. Az első 20—25 géppár előreláthatóan még június folyamán beérkezik. Munkába állításukkal nagymértékben növekszik a mosomagyaróvári LKB típusú takarmányfeldolgozó berendezések gazdaságos üzemeltetése, ugyanis e nagy teljesítményű betakarítógépek biztosíthatják csak a folyamatos feldolgozást. S miután az LKB- vel lucernalisztet állítanak elő a többi között, s a lucernaliszt iránt igen nagy a kereslet a világpiacon — e gépek segítségével jelentősen növekedhet takarmányexportunk. A beszerzést nem mondhatjuk ugyan zökkenőmentesnek, mert kooperációs nehézségek miatt az eddigi bemutatókon megismert és a szerződésben rögzített kivitelhez képest jelenleg csak hiányosan tudja az NDK- beli vállalat az AGROTRÖSZT rendelkezésére bocsátani a gépeket. Kétszeresére növekedett a mezőgazdaság igénye a cukorrépabetakarító gépek iránt is, így az eddigi csehszlovákiai és NDK-beli importot tőkés behozatallal is ki kellett egészíteni. Ebben a hónapban a nitrogén-műtrágyából 15 ezer tonnát várnak a Szovjetunióból. Foszfor-műtrágyából 15 ezer tonna érkezik a Szovjetunióból, Jugoszláviából és Ausztriából pedig 38 ezer tonna komplett műtrágya szállítását jelezték, a szovjet és NDK-beli 50 ezer tonna kálcson kívül. KÉT KIÁLLÍTÁS Tudósítónktól: A közel-keleti viszonylagos béke igen előnyösen éreztette hatását Libanonban. A májusi idegenforgalom 60—70 százalékkal magasabb volt a tavalyinál. A szállodák kihasználása emelkedett és a külföldiek, főleg arabok, nagy tömegben keresték fel Libanont. A libanoni idegenforgalom emeléséhez hozzájárultak a május hónapban rendezett kiállítások. Az arab félsziget országai, Kuvait, Jordánia, Szíria, Irán, Irak és Szaúd-Arábia kereskedői nagy érdeklődéssel tanulmányozták ezeken a kiállításokon a bemutatott árukat. A kiállítások közül különösen kettőnek volt jelentősége, az egyik az Ideal Home, a másik az Engineering LIBANONBAN Material and Equipment Exhibition. Az elsőn inkább fogyasztási cikkeket mutattak be, a másikon a technikai cikkek domináltak. Az idén először vett részt magyar vállalat mindkét kiállításon. Az Ideal Home kiállításon a TERIMPEX és MONIMPEX borkóstolót rendezett, valamint a közös libanoni—magyar sajtgyár termékeit mutatta be nagy sikerrel. Hasonlóan tetszettek a másik kiállításon a BUDAVOX házi telefonközpontjai és színes telefonkészüléket. A különböző arab országokbeli szakemberek tárgyalásokat is folytattak a BUDAVOX képviselőjével. A tárgyalások eredményeképpen valószínűleg üzletkötésre kerül sor. A BARANYAMÉR KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATOT KERES Magyarországon nem lehet annyi sört forgalomba hozni nyáron, amenynyi el ne fogyna — summázta valamelyik napilapunk a minden évben viszszatérő sörügy tapasztalatait. A belföldi sörgyárak termelését Lengyelországból, Jugoszláviából, sőt Egyiptomból származó sörökkel egészítik ki. A Jugoszláviából származó behozatal mennyiségét a kontingens 400 hektoliterben szabja meg. Ügyes kooperációval azonban ennél sokkal nagyobb importra is lehetőség lenne. A pécsi BARANYAMÉK-nek javaslatot tett az eszéki Pivovara: automata töltősort adna bérbe és kamionokban szállítaná hozzá a sört. Ezáltal könnyítené saját értékesítési gondjain és Magyarország is jól járna, hiszen a palackokból, a töltésből és a göngyölegszállításból származó valutaköltségeket megtakarítaná. A palackozót a BARANYAMÉK Mohácson állítaná fel. Szabó József, a cég igazgatóhelyettese és főkönyvelője elmondotta, hogy szívesen kötnének erre legalább ötéves szerződést a jugoszláv vállalattal, de ehhez szükséges lenne, hogy egy külkereskedelmi vállalat kezébe vegye az ügyet. A cég másik ötlete: az Eszéki Mezőgazdasági és Ipari Kombinát nagy menyiségben szállít külföldre konzervált csigát. Ez a csemege sokkal kedvezőbben értékesíthető konzerv állapotban, mint nyersen. Magyarország eddig csak élő csigát exportált. A BARANYAMÉK javaslata a következő: megszervezi az élőcsiga szállítását a jugoszláv feldolgozó üzembe — az értékesítésen nyert haszonból pedig mindkét fél részesedne. Azonban ehhez is külkereskedelmi partnert keres a cég. Nem született még döntés egy harmadik jugoszláv—magyar együttműködési ügyben sem. A múlt év őszén a BARANYAMÉK gazdasági vezetősége Eszéken járt, a jugoszláv IPEKA- val tárgyalt. Arról van szó, hogy a BARANYAMÉK Eszéken kíván élelmiszerüzletet nyitni, az IPEKA pedig Pécsett árusítana speciális jugoszláv élelmiszereket, gyümölcsleveket, tésztaféléket, szeszes italokat, csokoládét. 1971. JÚNIUS 18. Osztrák újdonság A Borregaard cég — az egyik legnagyobb osztrák papírgyár — évente mintegy 70 000 tonna cellulózt és 80— 100 000 tonna finompapírt készít. Papírtermelésének mintegy 80 százalékát külföldön értékesítik. Jelentős vásárlójuk a magyar LIGNIMPEX-en keresztül a Papíripari Vállalat is (az elmúlt évben körülbelül 250 000 dollárért vett famentes papírt). De a halleini gyár nemcsak eladó, vásárlója is a LIGNIMPEX termékeinek. Tavaly 300 000 dollárért exportált a magyar vállalat különböző lombos fákból készült papírfélét . Az osztrák cég most növelni szeretné magyarországi eladásait. Ennek érdekében csütörtökön szimpoziont rendezett a hazai szakemberek részére, ahol új terméküket mutatták be: a cromo- és műnyomó papírt, amely új gyártási technológiával készül. Az eljárás lényege, hogy a nyerspapírra a papírgépből különálló mázoló berendezéssel két réteget visznek fel. Így percenként 4—600 métert készíthetnek, s ezen négyzetméterenként és oldalanként 15—30 gramm festék van. A kapott felület teljesen sima, s alkalmas az ofszet- és könyvnyomtatáshoz, valamint a mélynyomásra is. A VIDEOTON hangdoboz-exportjai Az Electronics Nederland holland cég, amely az idén már vásárolt hangdobozokat a VIDEOTON-tól, a napokban újabb kétezer darabot rendelt 20 ezer dollárért. Ezt megelőzően a belga Stereoexport is kért 1000 hangdobozt, a két nagyobb típusból. A VT múlt év óta foglalkozik hangdobozok exportjával.A hangdoboz önálló akusztikai egység, amely rádióhoz, erősítőkészülékhez csatlakoztatható, s lényegesen jobb hangminőséget ad mint a rádiók, magnetofonok saját hangszórója. 1970-ben már 13 ezer darabot exportáltak — jdrészt a kisebb méretű típusokból —, összesen 110 ezer dollárért, svéd, finn, norvég és főleg holland vevőknek. A vállalat úgy tervezi, hogy 1971-re megkétszerezi, esetleg megháromszorozza a hangdoboz-exportot. Március 1-ig 10 ezer darabot adtak el tőkésországokban, összesen 180 ezer dollárért, most már részben a nagyobb típusokból, amelyek megfelelnek a szigorú DIN 45 500 (Hi—FI) szabványának is. (A szocialista országok közül a Szovjetunió 1200 hangdobozt vásárolt az idén, Lengyelországnak pedig 2500 darabot szállítanak a második negyedévben.) Jelentős tárgyalások folynak ezenkívül az NSZK-val, Jugoszláviával, illetve Romániával, Albániával és Bulgáriával is. RÖVIDEN : Budapesten befejezte tárgyalásait a magyar—jugoszláv árucsere-forgalmi vegyes bizottság. A bizottság megvitatta, hol tart az 1971. évi árucsere - forgalmi jegyzőkönyv előirányzatainak teljesítése, és a továbbiakban milyen intézkedéseket tehetnek. A tárgyalások jegyzőkönyvét a Külkereskedelmi Minisztériumban Tordai Jenő és Teodosie Glisics miniszterhelyettesek írták alá. A Szovjetunióban a KOMPLEX képviselői folytatják a hosszú lejáratú magánjogi megállapodások megkötését előkészítő tárgyalássorozatukat. A vállalat hírt kapott arról, hogy képviselői Moszkvában szerződést írtak alá 10 sajtgyár teljes berendezésének szállításáról. A 9 millió rubel értékű berendezés szállítására 1972 és 1975 között kerül sor. © A CHEMOLIMPEX öt mélyfúrótömlőre kapott rendelést a Shelltől. 0 A MEDIMPEX 400 ezer rúpia értékű szerződést kötött gyógyszer-alapanyagok és oltóanyagok 1970. évi szállítására indiai cégekkel. © A NIKEX jövő évi szállításra 7 darab Z—37-es típusú repülőgépet vásárolt Csehszlovákiától. © Az indiai Mysore állam megbízottai a KOMPLEX képviselőivel tárgyalnak mezőgazdasági kisgépek kooperációs gyártásáról. A Kohászati Gyárépítő Vállalat szerződést írt alá egy perui céggel mintegy 100 ezer dollár értékű 3 tonnás ívkemence szállítására. © IBUSZ-iroda nyílt Stockholmban a magyar idegenforgalom növelése érdekében. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 113-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.3113/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008