Világgazdaság, 1971. június (3. évfolyam, 104/599-125/620. szám)

1971-06-18 / 117. (612.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG índisstriekurier Az amerikai ipar a fegyverkezésről részben átáll a polgári termelésre. Eh­hez nyugat-európai segítségre van szüksége. A nyugatnémet gazdaság racionalizálási felügyelő hatóságának (BKW) Münchenben tartott legutóbbi szimpóziumán amerikai részről rend­kívüli érdeklődés mutatkozott a nyu­gatnémet vállalatoknak az USA-ban történő tőkebefektetései iránt. Az ér­tekezlet 170 résztvevőjének fele ame­rikai volt; az USA 50 tagállama közül 25 képviseltette magát. Bár a „meg­fordított Marshall-segély” jelszava mindenképpen erős túlzás, annyi bizo­nyos, hogy az USA egyes államai erő­teljesen versenyeztek a nyugat-európai, elsősorban a nyugatnémet vállalatok tőkeberuházásaiért. Az érdeklődő euró­pai társaságokat a prospektusok özö­nével árasztották el. A nyugatnémet lap példaképpen a Csendes-óceán partján fekvő észak­­nyugati államok helyzetét vázolja, így Washington államban a repülőgépipar részben a polgári légiforgalom válsága, részben pedig a fegyverkezési és a NASA-programok kurtítása következ­tében súlyosan szenvedett. A munka­­nélküliség ebben az államban 10—11 százalékra szökött fel. A Boeing re­pülőgépgyár Seattle térségében 100 ezer dolgozója közül 50 ezret elbocsátott. Ezek közül 5—6000 legmagasabb képe­sítésű szakember vesztette el munka­helyét. Ezért nemcsak Washingtonban, ha­nem más hasonló helyzetben levő ál­lamokban is rendkívüli lehetőségek kí­nálkoznak olyan nyugat-európai válla­latok számára, melyek ott megteleped­ni kívánnak. Az európai társaságok ugyanis meglevő gyártelepeket meg­vásárolhatnak, vagy bérelhetnek és vi­szonylag csekély beruházással az ottani fejlett infrastruktúra előnyeinek bir­tokába juthatnak, emellett pedig ki­váló klavifikációjú szakembereket biz­tosíthatnak maguknak. Másfelől az USA-nak egyoldalúan túlfejlesztett iparral rendelkező államai diverzifi­kálni kívánják ipari termelésüket és keresik a nyugat-európai vállalatoknak a különböző iparágakban való tőke­­befektetéseit. A VILÁGSAJTÓBÓL Az amerikai gazdaság európai tőkét keres Külön figyelmet­ érdemel az NSZK amerikai ipari tőkebefektetéseinek kér­dése. 1969-ig Nyugat-Németország csu­pán 400 millió dollárt, az EGK-orszá­­gok pedig együttesen 3,3 milliárd dol­lárt fektettek be az USA-ban. Ugyan­akkor az Egyesült Államoknak az NSZK-ban történt tőkebefektetései el­érték a 4,2 milliárd dollárt. Felvetődik a kérdés, hogy az NSZK ipara számára egyáltalán kívánatos-e az USA-ban való tőkebefektetés. Kétségtelen, hogy erre a dollár túlértékeltsége semmi­képpen sem nyújt ösztönzést. Másfelől azonban — a Siemens AG. egyik ve­zetőjének számítása szerint — az USA társadalmi összterméke rövidesen eléri az 1000 milliárd dollárt és az elkövet­kező évtizedben feltehetően további 400 milliárd dollárral emelkedik. Ugyan­akkor az EGK társadalmi összterméke alighanem csupán 200 milliárd dollár­ral fog emelkedni. Eszerint a vásárlóerő az USA-ban sokkal gyorsabban nő, mint Nyugat-Európában. A munka­bérek szintje az NSZK-ban 1961-ben az amerikai bérszint 30 százaléka volt és még ma sem több mint annak 50 százaléka. Ezzel szemben az anyag-, energia- és kamatköltségek az USA- ban sok helyen alacsonyabbak, mint Nyugat-Németországban. Ehhez járul­nak azok a nagy gazdasági előnyök, melyeket a fejlettebb amerikai gyár­tási módszerek és technikai eljárások nyújtanak. A nyugatnémet ipari vállalatok kö­zül Amerikában elsősorban a vegyipari konszernek szereztek közvetlen érde­keltségeket. Ezzel szemben pl. a Volks­­wagenwerk az NSZK-ban való gyártás és az export útján való amerikai érté­kesítés útját választotta. Az amerikai piac a kíméletlen verseny ellenére is nagy lehetőségeket nyújthat az európai vállalatok számára, melyek az USA- ban meg kívánják vetni a lábukat, tehát akár termelő üzemeket, akár ér­tékesítési szervezetet, illetőleg vegyes vállalatokat kívánnak ott létesíteni. Az elmúlt években a nyugat-európai vál­lalatok kilátásai az amerikai piacon jelentős mértékben javultak. (1971. június 12.) 91fiif cSiirdier Reifung Dr. Guido Carli, az olasz jegybank kormányzójának diagnózisa szerint az olasz gazdaság „sérült”. Sem a közületi kiadások tervszerű növelése, sem egy merész hitelpolitika nem tudná a gaz­daságnak azt az impulzust megadni, amelynek nyomán az újból lendületbe jönne. Tizenhat hónap alatt a pangás­ból recesszió alakult ki. A bérköltségek ugrásszerű emelkedését nem kísérte a termelékenység megfelelő növekedése és a termelő berendezések kapacitásá­nak kihasználtsága, a kollektív szerző­dések megújítása és a munkaidő és túl­órák megrövidítését tartalmazó integ­rált üzemi szerződések aláírása óta igen kedvezőtlenül alakult. A termelés visszaesése és a jövedelemképzés lassu­­lása az általános kereslet érezhető gyengülését idézte elő. Egyidejűleg nö­vekszik a munkanélküliség, amely az utóbbi évek legnagyobb mértékét ér­te el. A túlnyomórészt kedvezőtlen képet mutató olasz gazdaságban két alapvető irányzat rajzolódik ki. Az egyik az ön­finanszírozás folyamatos csökkenése, amelynek hitelekkel történő pótlása a jövedelmezőség rovására megy, a má­sik pedig a vállalkozók hasznának csökkenése. E két tényező együttes ha­tása fékezi a tőkefelhalmozódást és gátolja a gazdaság növekedését. Az 1964-es krízis­évben még sikerült a re­cessziót az export növelésével leküz­deni, mert a megelőző évek „gazdasági csodája” nyomán a termelési kapacitás megnőtt, és a külföldi konkurrenciával szembeni előnyös helyzetben viszony­lag rövid idő alatt sikerült úrrá lenni a válságon. Alig valószínű azonban, hogy az export hasonló fellendítésével ez a folyamat most megismételhető Olaszország „sérült” gazdasági rendszere lenne. Minthogy a lappangó válság a költséginflációból ered, és a rendezet­len és elégtelen termelés rovására ír­ható, nem lehet a kereskedelmi mérleg közeli javulására számítani. Ehhez nemcsak a termelés elégtelen, amely a megelőző év hasonló időszakához ké­pest 2,6 százalékkal csökkent, hanem kínálata a világpiacon sem jelentkezik versenyképes árakkal. Amikor Carli a jegybank közgyűlé­sén így ecsetelte az olasz gazdaság helyzetét, a beruházások megtorpaná­sát jelölte meg legnegatívabb tényező­ként. Ennek következtében ugyanis a közületek veszedelmesen eladósodnak és mindezek a hátrányok semmivé te­szik azokat az előnyöket, amelyeket az 1969-es „forró ősz” bérharcainak ren­dezésétől vártak. Vitába szállva Donat­ Cattin munkaügyi miniszter érvelésé­vel, aki nem fogadta el a munkabér­költségek növekedésének a Banca d'Italia által meghatározott mértékét, a jegybank vezetője az elmúlt év drá­gulási rátáját 23—27 százalékban jelöl­te meg. Számos nagy és kisebb ipari üzem olyan nehézségekkel küzd, ame­lyek a munka és egyéb költségek ugrásszerű növekedésére vezethetők vissza. Ezek a költségek csak részben háríthatók át a fogyasztói árakra. A központi bank nézete szerint a beteg olasz gazdaság csak a termelékenység növelésével gyógyítható meg. Ez a módszer összeegyeztethető, lenne a bérek és munkafeltételek javításával, és kiküszöbölné az eltérést az olasz és más fejlett ipari országok egy termék­­egységre jutó bérköltsége között. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, akkor be kell érni a társadalmi termék szeré­nyebb növekedésével. (1971. június 13.) Új határidős gyapjúpiac alakul FINANCIAL TIMES A londoni határidős gyapjúpiaci szö­vetség tervbe vette új nemzetközi ha­táridős gyapjúpiac megalakítását. Az új piac szeptember 1-én kezdi meg mű­ködését. Az új határidős gyapjúpiac más el­vek szerint fog működni, mint a jelen­legi, kevéssé forgalmas londoni határ­idős fésűsgyapjúszalag-piac. A forgal­mat egységes zsírosgyapjú-kontraktus alapján fogják lebonyolítani. A teljesí­tés egyetlen helyen, a hollandiai Flush­­ingban fog történni. A szabványmi­nőség 25 mikron szálvastagságú nyírott ausztrálgyapjú; az alsó és felső tűrési határ 22,5, illetve 27,5 mikron. A szál­lítás történhet minden jelentősebb gyapjúexportáló országból, így Auszt­ráliából, Új-Zélandból, Dél-Afrikából, Argentínából, Bolíviából és Uruguay­­ból. A kötésegység 3000 kg lesz; a jegy­zés kilogrammonként pennyben fog történni. Az új piac különleges társult tagsá­got is biztosít más külföldi gyapjúpia­ci egyesülések tagjai számára, hogy vi­lágszerte fölkeltse a szakmai körök ér­deklődését. Az új zsírosgyapjú-piac, mely egyet­len szállítási helyet jelöl meg, le­hetővé fogja tenni minden egyes kötés költségeinek pontos meg­állapítását. Az új piac valóban nem­zetközi forgalmat fog lebonyolítani és újból fel fogja kelteni a határidős gyapjúüzlet iránti érdeklődést. Az ilyen irányú korábbi kísérletek nem jártak eredménnyel. Az új piac is ve­gyes fogadtatásra számíthat, minthogy a hagyományos üzleteket lebonyolító kereskedők érdekeit közelről érintheti. (1971. június 10.) MI AZ OKA A TÉGLAHIÁNYNAK? Az építőiparban a cementhiány 1971- ben megszűnt és helyébe egy új hiány­cikk lépett: a tégla. Annak ellenére, hogy téglából 1971-ben az export is megszűnt (korábban Jugoszláviába, Ausztriába, az NDK-ba és Csehszlová­kiába szállítottunk), és téglagyáraink is több téglát gyártanak. A IV. ötéves terv folyamán 400 000 lakás épül, ebből 200 000 lakás téglából. Ennek a fede­zetére a terv 1975-re­­2 milliárd 400 millió darab tégla előállításával számol (1969-ben 1 milliárd 850 millió, 1970- ben pedig 1 milliárd 970 millió darab tégla készült, de ez is kevés). Mi az oka a téglahiánynak? Leg­alább 20 esztendőn át a téglaipar „fej­lesztésére” alig költöttek valamit. Sőt, egymás után zárták be a kisebb, „nem rentábilis”, téglagyárakat. A tégla- és cserépiparban „fordulatról” csak a har­madik ötéves terv második felétől be­szélhetünk, amikor 2 milliárd forint beruházással 25 egész éven át üzemel­hető, korszerű, alagútkemencés gyár építéséhez kezdtek. A téglagyáraknak ma még csak 15 százaléka tartozik a „korszerű téglagyár” kategóriába. Ezek a gyárak, és 1970-ben az összes tégla­termelésnek csak 14 százalékát adták, és ez az arány a közeljövőben éri csak el az össztermelés 20 százalékát. A most következő tervidőszakban további közel 3,2 milliárd forint az előirányzat a tégla- és cserépipar fejlesztésére. A soron következő öt év alatt 15 új, kor­szerű tégla- és cserépgyár épül, illetve hajtanak végre régi gyáron belül re­konstrukciót. Jelnleg több mint ezer dolgozó hiány­zik a téglagyárakból — és ez is egyik magyarázata a téglahiánynak. Az em­ber azt gondolná, hogy ilyen körülmé­nyek között a legkézenfekvőbb megol­dás a téglagyártás további gépesítése lenne. A józan ész ezt diktálná, de az iparág vezetői szerint a szerűsítésére, a termelés modernizálásá­ra, az élő munkával való takarékosság­ra az iparág ráfizet. A magyarázat el­gondolkoztató. A jelenleg érvényes szabályozók szerint ugyanis a korsze­rűtlen termelés vállalati szinten „nye­reséges”, a korszerű „veszteséges”. Mi ennek az oka? A jelenlegi közgazdasá­gi szabályozók szerint a korszerű tég­lagyárakban előállított téglák eszköz­igénye több mint kétszerese a kézi mun­kán alapuló téglagyártásnak. Vagyis, a szabad ég alatt, napenergiával szárított tégla önköltsége jóval kevesebb, mint a korszerű műszárítókban, alagútke­­mencében előállított tégláé. A tégla- és cserépipar vezetői kiszá­mították: az új, modern üzemek belé­pésével, az emelkedő költségek hatásá­ra a téglaipar 1975-ben mintegy 78 millió forintos veszteséggel zárná az évet, szemben az 1968. évi 323 milliós nyereséggel. Ezek az adatok sok min­dent elárulnak. Legelsősorban azt, hogy a jelenlegi közgazdasági szabá­lyozók a téglaipar vonatkozásában sürgős felülvizsgálatra szorulnak. A VILÁGGAZDASÁG 1971. május 18. szá­mában megjelent cikkben rámutattunk arra, hogy a téglahiányt idehaza kell megoldani, mert a téglahiány — a je­lenlegi körülmények között — import útján nem szüntethető meg. A megol­dást, a kiutat abban az irányban kell keresni, hogy ezt a rendkívül fontos és a lakásépítési program megvalósítá­sában nélkülözhetetlen építőanyagot a téglaiparnak megfelelő nyereséggel kell termelni, továbbá hogy az iparág a korszerűsítésre anyagilag ösztönözve legyen, nem pedig „büntetve”. Az idő sürget, a téglahiány megszüntetésére a döntést nem szabad sokáig halogatni. Bognár Sándor Kedvezően alakul A mezőgazdaság gépbeszerzési csúcs­évének 1970-et tekinthetjük, amikor az AGROTRÖSZT összes forgalmának mintegy 53 százaléka volt az import. (A tőkésimport ezen belül mindössze 5 százalék — elsősorban kísérleti célokat szolgáló, és hiánypótló gépeket szerez­tek be.) Ganz László gépáruforgalmi főosz­tályvezető elmondotta azt is, hogy kü­lönösen a traktorbehozatal növekedett ugrásszerűen. (1968-ban mintegy 3500 darabot vásároltak külföldről, tavaly 8500 darabot és az idén ez a szám meghaladja a 10 ezret.) A gabona­kombájn-behozatal a következőképpen alakult: 1968-ban mintegy 1000 darab, 1970-ben 1500, és az idén legalább 2000 kombájn beérkezésére számítanak. Az idei szállítások általában kedve­zően alakulnak, így az MTZ—50 jelű szovjet traktorok a tervezett üteme­zéshez képest előszállításban érkeznek. (Kedvezőtlen viszont a Zetor—5611 tí­pusú traktorok szállítása, itt lemaradás várható.) Az SzK—4 jelű kombájnok­­ szállítása megfelelő ütemben folyik, és június végéig előreláthatóan a tel­jes mennyiség (1850 darab) beérkezik, az E—5—12 típusú kombájnokkal együtt. Jelentős helyet foglalnak el a vál­lalat importjában a mintegy 70—80 géptípust magában foglaló betakarító­gépek is. Ezek közül az idén először jutnak a magyar felhasználókhoz az a mezőgépimport NDK-ból származó E—280 és E—301 típusú önjáró szálastakarmány- és silót betakarító gépek. Az első 20—25 géppár előreláthatóan még június folyamán beérkezik. Munkába állításukkal nagy­mértékben növekszik a mosomagyar­­óvári LKB típusú takarmányfeldolgozó berendezések gazdaságos üzemeltetése, ugyanis e nagy teljesítményű betaka­­rítógépek biztosíthatják csak a folya­matos feldolgozást. S miután az LKB- vel lucernalisztet állítanak elő a többi között, s a lucernaliszt iránt igen nagy a kereslet a világpiacon — e gépek segítségével jelentősen növekedhet ta­karmányexportunk. A beszerzést nem mondhatjuk ugyan zökkenőmentesnek, mert kooperációs nehézségek miatt az eddigi bemutatókon megismert és a szerződésben rögzített kivitelhez képest jelenleg csak hiányosan tudja az NDK- beli vállalat az AGROTRÖSZT ren­delkezésére bocsátani a gépeket. Kétszeresére növekedett a mezőgaz­daság igénye a cukorrépabetakarító gépek iránt is, így az eddigi csehszlo­vákiai és NDK-beli importot tőkés be­hozatallal is ki kellett egészíteni. Ebben a hónapban a nitrogén-műtrá­gyából 15 ezer tonnát várnak a Szov­jetunióból. Foszfor-műtrágyából 15 ezer tonna érkezik a Szovjetunióból, Jugo­szláviából és Ausztriából pedig 38 ezer tonna komplett műtrágya szállítását jelezték, a szovjet és NDK-beli 50 ezer tonna kálcson kívül. KÉT KIÁLLÍTÁS Tudósítónktól: A közel-keleti viszonylagos béke igen előnyösen éreztette hatását Libanon­ban. A májusi idegenforgalom 60—70 százalékkal magasabb volt a tavalyi­nál. A szállodák kihasználása emel­kedett és a külföldiek, főleg arabok, nagy tömegben keresték fel Libanont. A libanoni idegenforgalo­m emelésé­hez hozzájárultak a május hónapban rendezett kiállítások. Az arab félsziget országai, Kuvait, Jordánia, Szíria, Irán, Irak és Szaúd-Arábia kereskedői nagy érdeklődéssel tanulmányozták ezeken a kiállításokon a bemutatott árukat. A kiállítások közül különösen kettőnek volt jelentősége, az egyik az Ideal Home, a másik az Engineering LIBANONBAN Material and Equipment Exhibition. Az elsőn inkább fogyasztási cikkeket mutattak be, a másikon a technikai cikkek domináltak. Az idén először vett részt magyar vállalat mindkét kiállításon. Az Ideal Home kiállításon a TERIMPEX és MONIMPEX bor­kóstolót rendezett, valamint a közös libanoni—magyar sajtgyár termékeit mutatta be nagy sikerrel. Hasonlóan tetszettek a másik kiállí­táson a BUDAVOX házi telefonköz­pontjai és színes telefonkészüléket. A különböző arab országokbeli szakem­berek tárgyalásokat is folytattak a BUDAVOX képviselőjével. A tárgya­lások eredményeképpen valószínűleg üzletkötésre kerül sor. A BARANYAMÉR KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATOT KERES Magyarországon nem lehet annyi sört forgalomba hozni nyáron, ameny­­nyi el ne fogyna — summázta valame­lyik napilapunk a minden évben visz­­szatérő sörügy tapasztalatait. A bel­földi sörgyárak termelését Lengyelor­szágból, Jugoszláviából, sőt Egyiptom­ból származó sörökkel egészítik ki. A Jugoszláviából származó behozatal mennyiségét a kontingens 400 hekto­literben szabja meg. Ügyes kooperá­cióval azonban ennél sokkal nagyobb importra is lehetőség lenne. A pécsi BARANYAMÉK-nek javas­latot tett az eszéki Pivovara: auto­mata töltősort adna bérbe és kamio­nokban szállítaná­ hozzá a sört. Ez­által könnyítené saját értékesítési gondjain és Magyarország is jól járna, hiszen a palackokból, a töltésből és a göngyölegszállításból származó valuta­költségeket megtakarítaná. A palacko­zót a BARANYAMÉK Mohácson állí­taná fel. Szabó József, a cég igazgatóhelyette­se és főkönyvelője elmondotta, hogy szívesen kötnének erre legalább ötéves szerződést a jugoszláv vállalattal, de ehhez szükséges lenne, hogy egy kül­kereskedelmi vállalat kezébe vegye az ügyet. A cég másik ötlete: az Eszéki Mező­­gazdasági és Ipari Kombinát nagy menyiségben szállít külföldre konzer­vált csigát. Ez a csemege sokkal ked­vezőbben értékesíthető konzerv álla­potban, mint nyersen. Magyarország eddig csak élő csigát exportált. A BA­RANYAMÉK javaslata a következő: megszervezi az élőcsiga szállítását a jugoszláv feldolgozó üzembe — az ér­tékesítésen nyert haszonból pedig mind­két fél részesedne. Azonban ehhez is külkereskedelmi partnert keres a cég. Nem született még döntés egy har­madik jugoszláv—magyar együttmű­ködési ügyben sem. A múlt év őszén a BARANYAMÉK gazdasági vezetősé­ge Eszéken járt, a jugoszláv IPEKA- val tárgyalt. Arról van szó, hogy a BARANYAMÉK Eszéken kíván élel­miszerüzletet nyitni, az IPEKA pedig Pécsett árusítana speciális jugoszláv élelmiszereket, gyümölcsleveket, tész­taféléket, szeszes italokat, csokoládét. 1971. JÚNIUS 18. Osztrák újdonság A Borregaard cég — az egyik leg­nagyobb osztrák papírgyár — évente mintegy 70 000 tonna cellulózt és 80— 100 000 tonna finompapírt készít. Papír­termelésének mintegy 80 százalékát külföldön értékesítik. Jelentős vásárló­juk a magyar LIGNIMPEX-en keresz­tül a Papíripari Vállalat is (az elmúlt évben körülbelül 250 000 dollárért vett famentes papírt). De a halleini gyár nemcsak eladó, vásárlója is a LIG­­NIMPEX termékeinek. Tavaly 300 000 dollárért exportált a magyar vállalat különböző lombos fákból készült papír­félét­ . Az osztrák cég most növelni szeretné magyarországi eladásait. Ennek érde­kében csütörtökön szimpoziont rende­zett a hazai szakemberek részére, ahol új terméküket mutatták be: a cromo- és műnyomó papírt, amely új gyártási technológiával készül. Az eljárás lé­nyege, hogy a nyerspapírra a papírgép­­ből különálló mázoló berendezéssel két réteget visznek fel. Így percenként 4—600 métert készíthetnek, s ezen négyzetméterenként és oldalanként 15—30 gramm festék van. A kapott fe­lület teljesen sima, s alkalmas az ofszet- és könyvnyomtatáshoz, vala­mint a mélynyomásra is. A VIDEOTON hangdoboz-exportjai Az Electronics Nederland holland cég, amely az idén már vásárolt hang­dobozokat a VIDEOTON-tól, a na­pokban újabb kétezer darabot rendelt 20 ezer dollárért. Ezt megelőzően a belga Stereoexport is kért 1000 hang­dobozt, a két nagyobb típusból. A VT múlt év óta foglalkozik hang­dobozok exportjával.­­A hangdoboz önálló akusztikai egység, amely rádió­hoz, erősítőkészülékhez csatlakoztat­ható, s lényegesen jobb hangminősé­get ad mint a rádiók, magnetofonok saját hangszórója. 1970-ben már 13 ezer darabot exportáltak — jdrészt a kisebb méretű típusokból —, összesen 110 ezer dollárért, svéd, finn, norvég és főleg holland vevőknek. A vállalat úgy tervezi, hogy 1971-re megkétszerezi, esetleg megháromszo­rozza a hangdoboz-exportot. Március 1-ig 10 ezer darabot adtak el tőkés­országokban, összesen 180 ezer dol­lárért, most már részben a nagyobb típusokból, amelyek megfelelnek­­ a szigorú DIN 45 500 (Hi—FI) szabvá­nyának is. (A szocialista országok közül a Szovjetunió 1200 hangdobozt vásá­rolt az idén, Lengyelországnak pedig 2500 darabot szállítanak a második negyedévben.) Jelentős tárgyalások folynak ezenkívül az NSZK-val, Jugo­szláviával, illetve Romániával, Albá­niával és Bulgáriával is. RÖVIDEN : Budapesten befejezte tárgyalásait a magyar—jugoszláv árucsere-forgalmi vegyes bizottság. A bizottság megvi­tatta, hol tart az 1971. évi árucsere - forgalmi jegyzőkönyv előirányzatainak teljesítése, és a továbbiakban milyen intézkedéseket tehetnek. A tárgyalások jegyzőkönyvét a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban Tordai Jenő és Teodosie Glisics miniszterhelyettesek írták alá.­­ A Szovjetunióban a KOMPLEX kép­viselői folytatják a hosszú lejáratú magánjogi megállapodások megkötését előkészítő tárgyalássorozatukat. A vál­lalat hírt kapott arról, hogy képviselői Moszkvában szerződést írtak alá 10 sajtgyár teljes berendezésének szállítá­sáról. A 9 millió rubel értékű beren­dezés szállítására 1972 és 1975 között kerül sor. © A CHEMOLIMPEX öt mélyfúró­tömlőre kapott rendelést a Shelltől. 0 A MEDIMPEX 400 ezer rúpia ér­tékű szerződést kötött gyógyszer-alap­anyagok és oltóanyagok 1970. évi szál­lítására indiai cégekkel. © A NIKEX jövő évi szállításra 7 darab Z—37-es típusú repülőgépet vá­sárolt Csehszlovákiától. © Az indiai Mysore állam megbízot­tai a KOMPLEX képviselőivel tárgyal­nak mezőgazdasági kisgépek kooperá­ciós gyártásáról.­­ A Kohászati Gyárépítő Vállalat szerződést írt alá egy perui céggel mintegy 100 ezer dollár értékű 3 tonnás ívkemence szállítására. © IBUSZ-iroda nyílt Stockholmban a magyar idegenforgalom növelése ér­dekében. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 113-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft. Terjeszti a Magyar Posta 71.3113/3 - Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next