Világgazdaság, 1971. szeptember (3. évfolyam, 168/663-189/684. szám)
1971-09-01 / 168. (663.) szám
TILÁGGAZDASÁG 1971. SZEPTEMBER 1., SZERDA ÉVFOLYAM, 168. (663.) SZÁM 30M ÉS PÁRIZS VITÁJA Nem született közös álláspont Párizs és Bonn nem tudott közelebb kerülni egymáshoz — egyelőre nem alakulhatott ki az amerikai gazdasági intézkedések által sújtott országokközös álláspontja. További tárgyalásokon fog folytatódni az ellentétes érdekek összeegyeztetésére irányuló kínos kísérlet. A kilátásokat illetően növekvő aggodalomra mutat, — erre a japán lépésekről adott beszámolónk is rávilágít —, hogy mind több szó esik a kölcsönös megtorlások lehetőségeiről. Az USA és fő kereskedelmi partnerei hangsúlyozzák ugyan a kereskedelmi háború elkerülésének szükségességét, de csak a további fejlemények fogják megmutatni, hogy a tárgyalási pozíciók előzetes megerősítéséről, vagy többről van szó. Hétórás tanácskozások után közös közlemény nélkül fejeződött be hétfőn a késő esti órákban a francia—nyugatnémet államtitkári konzultáció a valuskérdésekről. Hivatalos tájékoztatás Hányában, általában jól informált körökből a DPA párizsi tudósítója úgy értesült, hogy a két kormány közötti lézerkülönbségekben nincs változás, francia részről — mint eddig —, most nem kaptak ígéretet arra vonatkozóan, hogy a bonni kormány mikor szünteti meg a márka dollárárfolyamának lebegtetését és mikor hajlandó visszaérni a rögzített paritáshoz. A két tárgyaló nyugatnémet államtitkár csak azt az elvi készséget erősítette meg ismét, hogy az NSZK is a rögzített paritás visszaállítását kívánja és kitart a közös piaci valuták egymás közötti érékhatárainak szűkítése mellett. Az emített jól informált körök tudni vélik azt is, hogy a nyugatnémet pénzügyi vezetés a márka 6-7 százalékos fölértékelésével számol és ezzel párhuzamosan a francia frank 1—2 százalékos felértékelését kívánja. Párizs azonban — legalábbis egyelőre — továbbra is kitart a felértékelés elutasítása mellett. A jen lebegtetésének bevezetése után Franciaország elszigetelődött a jelenlegi dollárparitás védelmében és nemzetközi szakértői körökben visszatérő kérdés: vajon meddig lesz képes Párizs — tíz állami ellenőrzés eszközeinek felhasználásával — fenntartani a jelenlegi ij helyzetet, amelyben a frank bármely pillanatban újabb spekulációs manőverek célpontjává válhat. Úgy tűnik, hogy a francia kormány bízik rendszabályainak hatékonyságában, és azon az állásponton van, hogy a nemrégiben bevezetett kettős dollár- isparitás segítségével úrrá tud lenni a helyzeten. A DPA szerint francia körök a szabadárfolyamú „pénzügyi frank” mintegy 5 százalékos áremelkedését tekintik olyan határnak, amelynél a felértékelés elkerülhető. A „pénzügyi frank” lebegtetése során ezt a határt nem érték el és ezzel egyidejűleg afranciák továbbra is aktívan keresik a Hatokkal kialakítandó közös magatartás formuláját. A francia álláspont határozottságát távolabbi célok szabják meg — amire Discard d’Estaing pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozata (lásd VILÁG-GAZDASÁG, 1971. augusztus 30.) is utalt. A nyílt vagy akár indirekt frankfelértékelés aláásná a francia export nehéz munkával kiépített pozícióit. Ezért a francia franknak nem szabad egy hatalmas „márka-zóna” vonzerejébe kerülni, ami — párizsi aggodalmak szerint — a nyugatnémet közös lebegtetési elképzelések eredménye lenne. A következő évek során a francia kormány olyan mértékben kívánja megerősíteni a francia gazdaság potenciálját, hogy a kibővülő Közös Piacon Franciaország és az NSZK között egyensúly jöjjön létre. Miközben a Nixon intézkedései által súlyosan érintett vezető tőkésországok egységes álláspontjának körvonalai továbbra sem bontakoznak ki, a Közös Piac brüsszeli bizottsága ugyancsak aggodalmasan keresi, hogyan lehetne szót érteni az amerikaiakkal. A bizottság szóvivője a Reuternek adott nyilatkozatában arról tájékoztatott, hogy a legfőbb exportáló országok már annak módját vizsgálják, miként lehet kompenzálni majd a szűkülő exportlehetőségek által károsított vállalatok veszteségeit a nemzetközi kereskedelmi szabályok megsértése nélkül. A szóvivő annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ha az amerikai importadó visszavonására sor kerül, Washington más korlátozó intézkedésekkel fogja azt helyettesíteni. Sietett azonban hozzátenni: a Közös Piac köreiben a kompenzáción kívül egyelőre nem gondolnak más lépésekre, és az eddigi elképzelések nem képviselnek „megtorlást”. Okfejtésében mégis felhívta a figyelmet arra, hogy ha az USA restrikciós intézkedései hosszú időn keresztül érvényben maradnak, akkor az európai vállalatok exportjuk más térségekbe való átirányítására kényszerülnek és ez olyan súlyos problémákkal járna, hogy kialakulna a „megtorlást” kívánó hangulat. A szóvivő óvatos, de alig burkolt fenyegetésére a közös bizottság mellett működő USA-misszió egyik hivatalos személyisége úgy reagált, hogy az európai exportőröknek aligha lesz szükségük hivatalos segítségre, miután az importadó a várakozásnál kisebb mértékben fogja helyzetüket megnehezíteni. A Reuter kommentátora a brüsszeli szópárbajt előkészületnek tekinti a Közös Piac és az USA kereskedelmi szakértőinek az ősz folyamán Brüsszelben esedékes tárgyalásaihoz. Javult az USA kereskedelmi minisztériumának összetett indexe Az amerikai kereskedelmi minisztérium összetett indexe, amely a legfontosabb gazdasági mutatókat egyesíti, júliusban 1,4 százalékkal gyarapodott, míg egy hónappal korábban még 0,1 százalékkal visszaesett. Az indexet alkotó nyolc mutatóból négy kedvezően alakult. Ezek az új tartós javak iránti megrendelések, új építkezési engedélyek, a munkanélküliségi segély iránti igény és az egy termékegységre eső gyári árak és munkaerőköltségek arányának alakulása. Kedvezőtlenül alakult viszont az átlagos munkahét, a gyárak és berendezések iránti megrendelések, az ipari nyersanyagárak és a részvényárfolyamok. Más jelentések szerint az amerikai gyáripari megrendelések júliusban 1,7 százalékkal, azaz 968 millió dollárral gyarapodtak, szemben a júniusi 19 millliós visszaeséssel. A szerszámgépipari megrendelések viszont 9,3 százalékkal csökkentek júniushoz és 0,5 százalékkal tavaly júliushoz viszonyítva. (Reuter) JAPÁN ÓVATOS TAKTIKÁJA A tegnapi jelentések alapján határozottabb körvonalat kapnak azok az elképzelések, amelyek alapján, a japán gazdaságpolitika irányítói megkísérlik, hogy „mentsék a menthetőt”, és a lehető legkisebb veszteséggel kerüljenek ki a jelenlegi, számukra fölöttébb kedvezőtlen helyzetből. A tokiói pénzügyminisztériumból származó közlés szerint Japán azt tartja kívánatosnak, ha a multilaterális paritáskiigazítások után ismét a dollár -arany bázison restaurálják a nemzetközi monetáris rendszert. Figyelembe véve az utóbbi napokban nyilvánosságra került különböző elképzeléseket, a többi között a francia pénzügyminiszter nyilatkozatát arról, hogy az SDR a dollár esetleges utódja lehet, ezt az elvi állásfoglalást nyilván szívesen hallják Washingtonban. Még akkor is, ha ezt kiegészítették avval a kívánalommal, hogy keressenek valamiféle megoldást az Amerikából túlzott mértékben kiáramló dollár visszairányítására. E megnyilatkozással egyidejűleg azonban Tokió hivatalosan is tiltakozott az amerikai importpótadó életbe léptetése ellen és felszólította az Egyesült Államokat, hogy függessze fel ezt az intézkedést. Az erre vonatkozó jegyzéket a távol-keleti szigetországban tartózkodó Trezise amerikai kereskedelmi államtitkárnak hozták tudomására. A szóbeli jegyzék kifejti, hogy a jen lebegtetésével alapvetően megváltozott az a helyzet, amely a washingtoni kormányt a többletvám kivetésére késztette. Nyomatékosabbá teendő ezt az okfejtést: Tokióban kifejtették, hogy Japán nem járul hozzá a jen felértékeléséhez, csak akkor, ha az Egyesült államok visszavonja a 10 százalékos pótvámot. A kép teljességéhez hozzátartozik — és jellemző Japán óvatos taktikázására —, hogy a hivatalos körök súlyt helyeztek Fukucsa külügyminiszter hétfői nyilatkozatának „értelmezésére”. A külügyminiszter azt mondotta: meglehet, hogy Japán és a Közös Piac megtorló intézkedésekhez folyamodik, ha az USA huzamosabb ideig fenntartja az importnehezítő rendelkezést. A tegnapi magyarázatok sietnek leszögezni, hogy Japán egyelőre nem gondol megtorlásra; a miniszter csupán elvileg és távoli lehetőségként vetette fel ezt a gondolatot. Bár a japánok visszavonulót fújtak, a pozícióikat minid erősebbnek vélő amerikaiak felhorkantak a nyilatkozatra. Magas beosztású amerikai tisztviselők szerint e megtorlások bumerángnak bizonyulnának, és a jelenlegi valuta- és kereskedelmi válság eszkalációjához vezetnének. Végezetül: a japán kormány által foganatosított intézkedéssorozathoz tartozik a devizaellenőrzés fokozása is. Tegnap ugyanis számottevően tovább gyengült a dollár helyzete a lebegő jenhez képest. A tényleges felértékelődés mértéke meghaladta a 6 százalékot. Ezt figyelembe véve a japán kormány tovább nehezítette a devizaspekuláció lehetőségét kínáló előzetes exportkiegyenlítési rendszert. A pénzügyi hatóságok már eddig is több intézkedést hoztak az ellen, hogy a japán exportőrök előzetesen behajtsák a szállítások ellenértékét, az importot viszont lehetőség szerint későn egyenlítsék ki. Most újabb szigorú intézkedéseket hoztak e gyakorlat akadályozására. Ezenkívül tovább korlátozták a konvertibilis „szabad jen”-ben való kereskedelmet, vagyis a külföldiek kezében levő jen-tételekkel való forgalmat. A dollárbeáramlás ugyanis gyorsulna, ha a külföldiek szabadon vásárolhatnának dollárért jent. Nehézségek a Benelux valutauniójában A három Benelux-országnak a Közös Piacon belül megalakított valutauniója nehézségekbe ütközik, mert túl költséges a fenntartása — jelenti brüsszeli tájékozott forrásból a Reuter-iroda. A dollárválság és a Közös Piacon belüli ellentétek miatt átmeneti szükségintézkedésként életbe léptetett valutaunió fenntartásáról egy héten belül hozzák meg a döntést. A megállapodást elsősorban azért kötötték, hogy lehetővé tegyék Belgium és Hollandia között a mezőgazdasági cikkek kereskedelmének zökkenő nélküli fenntartását. A holland forint azonban keresettebb a belga franknál, ezért a belga jegybank Brüsszelben kénytelen holland forintot eladni és a holland pénzügyi hatóságok Amszterdamban kénytelenek frankot vásárolni, hogy a két valuta közötti rögzített paritást fenntartsák. Ezek a támogatási műveletek rendkívül költségeseknek bizonyultak. Brüsszelben nem sikerült hivatalos adatot kapni arra, hogy a két jegybank mekkora összeget fordított a piaci intervencióra, de Belgium devizatartalékai az augusztus 30-án végződő héten 474 millió frankkal apadtak. NAPRÓL NAPRA NEM SZÜLETETT MEG A VÁRT KOMPROMISSZUM a párizsi francia—nyugatnémet tárgyalásokon, s így késik az amerikai gazdasági intézkedések által sújtott országok közös álláspontjának kialakítása. Valamennyi fél hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a kereskedelmi háború kirobbantását, de Nyugat-Európában és Japánban is egyre több szó esik a megtorlások lehetőségéről. Egyelőre még nem mérhető fel, hogy csak a tárgyalásokat előkészítő taktikai megnyilatkozásokról van-e szó, vagy valóban fenyeget a kölcsönös kereskedelmi megtorlások eszkalációja. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG EGYRE VONZÓBB PIAC a japán üzletemberek számára. A kantoni vásáron októberben 300 céggel több jelezte részvételét mint ahányan tavaly Japánt képviselték. A kiállítással egyidőben az eddigi legmagasabb rangú japán üzleti küldöttség is Pekingbe látogat. A szigetország ázsiai kereskedelmi politikájában folyamatban levő változást jelzi az is, hogy Tokió ideiglenesen felfüggesztette a kölcsönnyújtást Tajvannak. ♦ A BELFÖLDI IPARI VÁLLALATOKKAL való szoros együttműködés alapfeltétel a TRANSELEKTRO tervezett exportjának megvalósításához. A vállalat valamennyi jelentős szállítójával már hosszú lejáratú szerződést írt alá. Néhány termék azonban gondot okoz. Ezek közé tartoznak a villamosforgó gépek, valamint a hűtőkompresszorok és klímaberendezések. ♦ A NEMZETKÖZI KÁVÉTANÁCS hosszas viták után megállapította a 41 termelő ország kávéexport-kvótáját, valamint a négy legfontosabb fajta minimális és maximális árát. Brazília üdvözölte az egyező , a fölényt, a kisebb országok viszont erősen méltatlankodnak, mivel — véleményük szerint — a Nemzetközi Kávéegyezmény egyre inkább az Egyesült Államok és Brazília bilaterális megállapodásává válik. -ff-----------------——---------------------------------Kiegyenlítetlen a kereskedelem Argentínával Magyarország a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmének egynegyedét Dél-Amerikával bonyolítja le. A földrész államai közül Argentína hagyományos kereskedelmi partnerünk. Az évtizedes kapcsolatok ellenére a két ország közötti árucsere jelenleg igen alacsony. Különösen csekély a magyar export, noha gépipari termékekben is jelentős lehetne a forgalmunk. Argentína a fejlődő országok között a legfejlettebbek közé tartozik, világviszonylatban pedig 770 dolláros egy főre jutó nemzeti össztermékével (GNIP) a közepesen fejlett államok kategóriájában foglal helyet. Ipari-agrár ország, ahol a feldolgozóipar részesedése a hazai össztermék (GDP) előállításából több mint 35 százaléka latin-amerikai viszonylatban a legmagasabb. Viszonylag jelentős a mezőgazdaság részesedése is (15 százalék). Dél-Amerika területileg második legnagyobb országa, a második világháborút követő években — amikor az ipar fejlesztése is sorra került — gazdaságilag dinamikusan fejlődött. A nemzeti össztermék évi növekedési rátája a hatvanas évek elején átlagosan 5 százalékos volt, ez a következő évtizedben 2,3 százalékra lassult. A dél-amerikai ország külkereskedelmi forgalma az elmúlt évtizedben lényegében stagnált, de az utóbbi egy-két évben megélénkült. A kormány újabban exportösztönző, valamint az exportstruktúra megváltoztatását célzó intézkedéseket vezetett be. Az exportnak a nemzeti össztermékben való részesedése a latin-amerikai földrészen a legalacsonyabbnak mondható: 1969-ben a GNP 9,2 százaléka volt. Argentína legfontosabb kereskedelmi partnerei a fejlett tőkésországok: az Amerikai Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Anglia, Japán, de jelentős — elsősorban az exportja szempontjából — a Szembetűnő — és ez idő szerint ez nemcsak argentínai sajátosság — a forgalom tartós magyar passzívuma. Tény ugyanis, hogy a dél-amerikai kapcsolatokban a magyar import növekedésével távolról sem tartott lépést a kivitelünk, jóllehet a magyar ipar gyártmányai számára — különösen a gépeknek és műszereknek — lehet piacot találni e távoli kontinensen is. Erre egyébként az egyik példát éppen Argentína szolgáltatja. A két ország közötti tradicionális több évtizedes kereskedelem révén ebben az országban már a második világháború előtt sem voltak ismeretlenek a magyar vonatok, vasúti gördülőanyagok. A felszabadulás óta hazánk 280 motorvonat-egységet szállított ide. Az elmúlt években oxigéngyárakat, telefonközpontokat, portáldarukat, szerszámgépeket, vasúti síneket és tartozékokat, alukábeleket, nagyfeszültségű készülékeket, izzólámpákat exportált. Szállításainkkal elégedettek voltak. MB’_____________________________________ LAFTA-országokkal fenntartott kereskedelme is. Argentína a Latin-amerikai Szabad Kereskedelmi Társulás (LAFTA) alapító tagja, Brazília mellett a csoportosulás egyik legnagyobb és legfejlettebb tagállama. Ide irányuló exportja 1961 és 1968 között megháromszorozódott. A latin-amerikai országokra (természetesen Kuba kivételével) jellemző a gazdasági élet erős függőségi helyzete a külföldi, elsősorban az USA tőkétől. Argentínában a külföldi tőke a legutóbbi időkig preferenciális elbánásban részesült. Dél-Amerikában egy idő óta erősödik — országonként különbözően — az Egyesült Államoktól való függés felszámolására, de legalábbis gyengítésére irányuló törekvés. E folyamattal párhuzamosan, de legalábbis minden bizonnyal attól nem függetlenül, szinte valamennyi latinamerikai országban megfigyelhető, hogy törekednek a gazdasági kapcsolataik fejlesztésére az európai szocialista országokkal. Ez a tendencia a számszerű eredményeken még nem mérhető le, hiszen a dél-amerikai országoknak általában — így Argentínának is — a szocialista országokkal folytatott kereskedelme még nem jelentős. Ez vonatkozik Magyarország és Argentína kereskedelmi forgalmára is, amely az utóbbi években egyszer sem érte el az évi 150 millió devizaforint értéket sem. Bár néhány más esztendőben ennél is lényegesen kisebb volumenű forgalom lebonyolítására került sor, mint a számok mutatják (millió devizaforintban). Argentínával 1967 novembere óta a legnagyobb kedvezmény elvét biztosító kereskedelmi megállapodás van érvényben. Mindamellett sok nehézséggel küzd még a kereskedelem, s ezért koncentrált erőfeszítésre van szükség. Ezek azonban a kontinens nagy perspektíváira gondolva, mindenképpen megérik a ma beléjük fektetett anyagi és szellemi energiát. DPM 1965 1966 1967 1968 1969 1970 I. 1971 félév Export 6,3 6,7 3,8 20,1 23,9 9,0 12,7 Import 106,5 143,0 104,2 75,4 89,7 135,3 34,2 összesen: 112,8 149,7 108,0 95,5 113,6 144,3 46,9 Tímár Mátyás Latin-Amerikába utazik Tímár Mátyás a minisztertanács elnökhelyettese a hivatalos meghívásoknak eleget téve a közeljövőben Argentínába, Chilébe, Peruba és Ecuadorba látogat. Utazásának célja erősíteni a kapcsolatokat, bővíteni a gazdasági együttműködést. Nyugalom az európai devizatőzsdéken A dollár kedden újabb mélypontra esett a kétcsatornás párizsi devizapiac szabadon alakuló „pénzügyi” oldalán. A bankok egymás közti ügyleteikben 5,315—5,325 frank árfolyamon forgalmazták a dollárt, ami az 5,55 frankos korábbi hivatalos paritáshoz képest a frank 4,14 százalékos felértékelését jelenti. A „kereskedelmi” dollár viszont erősödött a frankkal szemben. Hétfőn a központi banknak még tekintélyes intervenciós vásárlásokkal kellett megakadályoznia, hogy árfolyama a hivatalos 5,5125 frankos minimális szint alá essen. Kedden azonban érvényesült a hó végi elszámolással kapcsolatos dollárkereslet, s a „kereskedelmi” dollárban a francia devizakorlátozások miatt mutatkozó hiány hatása. A jegybank támogatása nélkül is 5,515—5,516 frankra emelkedett az árfolyam az előző esti 5,5125— 5,5135 frankról. A londoni devizapiacon — amely a hétfői bankszünet után kedden nyílt meg újra —, az előző számunkban ismertetett korlátozó intézkedések hatására gyengült a font árfolyama. A múlt pénteki 2,4705 dollárral szemben kedden 2,4642—2,4572 dollárral jegyezték. Nyugat-Európa többi tőzsdéje általában nyugodt maradt kedden, a dollár árfolyama Frankfurtban és Milánóban egy árnyalattal lanyhult, Zürichben tartott maradt, Brüsszelben és Amsterdamban kissé szilárdult. A legjelentősebb változást a keddi nap az aranypiacokon hozta. A spekuláció a jelek szerint eladásba kezdett. Londonban 62,5 centtel unciánként 40,65 dollárra esett az arany szabadpiaci jegyzése. A kontinensen még nagyobb volt a zuhanás: Zürichben 1,15 dollárral 40,46 dollárra, Párizsban pedig 40,74 dollárra esett az unciánkénti ár. (Reuter)