Világgazdaság, 1971. október (3. évfolyam, 190/685-211/706. szám)

1971-10-14 / 199. (694.) szám

1971. OKTÓBER 14., CSÜTÖRTÖK I. ÉVFOLYAM, 199. (694.) SZÁM KAMATLESZÁLLÍTÁS NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN Bonn védekezik a márka felértékelődése ellen A Német Szövetségi Köztársaságnak a bonni kormánytól elvben függet­len központi bankja cselekvésre szánta el magát, hogy megállítsa a deviza­piacon szabadon lebegő márka árfolyamának további emelkedését. A nyugat­német exportot fenyegető veszély a bank szemében, úgy látszik, olyan nagy, hogy nem volt hajlandó tovább várni. A bank a rendelkezésre álló eszközök­höz,­­a hivatalos kamatláb leszállításához és a hitelbefagyasztás enyhítéséhez folyamodott. Ezzel kockáztatta az inflációs tendenciák erősítésének veszélyét, bár a hivatalos szóvivők hangoztatják, hogy az ország belső konjunkturális helyzete is indokolja a hitelpolitika lazítását. Klasen, a Bundesbank elnöke sajtó­­értekezleten a következőkben ismer­tette a bank központi tanácsa által el­határozott lépéseket: a hivatalos leszá­mítolási kamattételt 4,5 százalékra szál­lítják le az eddigi 5 százalékról, a lom­­bardkölcsönö­k kamatát pedig 5,5 szá­zalékra az eddigi 6,5 százalékról. A kamatmódosítások csütörtöktől kezdve lépnek életbe. Ezenkívül november 1-étől kezdődőn 10 százalékkal leszál­lítják a kötelező tartalékbetéteket, ame­lyet a kereskedelmi bankoknak belföldi betétállományuk után a központi bank­nál kamatmentesen kell elhelyezniük. (A külföldiek betétei után előírt tar­talékbetét­­azonban változatlan marad.) Ez az utóbbi intézkedés mintegy 3 mil­liárd márka eddig befagyasztott likvi­ditást szabadít fel. Klasen hangsúlyozta, hogy a köz­ponti banktanács elsősorban „külgaz­dasági megfontolások” alapján hozta döntését. A hitellazítást azonban az NSZK belső gazdasági helyzete is indo­kolja, és hatása semmi esetre sem lesz káros. A központi ban­ktanács megálla­pította, hogy a belföldi konjunktúrában „számottevő lanyhulási tendenciák” je­lentkeznek. Különösen az exportra ter­melő iparágakat sújtja a márka túlzott mértékű felértékelődése és az Egyesült Államokban hozott importkorlátozó in­tézkedések hatása. A konjunktúra bizonyos mértékű le­hűlése kívánatos, de a túlzott vissza­esés veszélyessé válhat, s a jelenlegi körülmények között stagnálásra és inf­lációra vezethet, mondta Klasen és fel­szólította a szakszervezeteket és a mun­káltatókat, hogy a mostani határozatok fényében „tárgyilagosan” vizsgálják meg a gazdasági helyzetet és mérsékel­jék igényeiket. Különben 1972-ben igen komollyá válhat a helyzet és a foglal­koztatottság visszaesése fenyeget. A szövetségi bank azt reméli, hogy a to­vábbiakban csak igen csekély béreme­lések lesznek, az árak pedig nem nö­vekednek. A fogyasztói árak indexének jelenlegi évi 5,9 százaléknak megfelelő emelkedési üteme túl gyors. A bankelnök válaszolt azokra a meg­jegyzésekre, amelyek szerint a bankta­nács határozatát a kormány befolyá­solta. Kijelentette, hogy a Bundesbank nem fogad el utasításokat. „Független­nek tartjuk magunkat” — mondotta. A nyugatnémet gazdasági helyzet olyan komoly, hogy a bank nem várhatott to­vább a nemzetközi valutaproblémák megoldására. A legkorábbi időpont, amelyben valamilyen megoldás várható, november 15-e, de nem lehet megcá­folni azt a véleményt sem, hogy a nemzetközi valutabizonytalanság meg­szüntetésére még legalább egy évig várni kell — tette hozzá Klasen. Bonnban a nyugatnémet gazdasági minisztérium örömmel üdvözölte a Bundesbank határozatát. A miniszté­rium szóvivője szerint ez a lépés alkal­mas a márka túlzott felértékelődésének megfékezésére, összhangban van a kor­mánynak az ország gazdasági helyzeté­ről alkotott véleményével is. A nyugatnémet kereskedelmi és ipar­kamarák szövetsége, valamint általában az ipar helyeslően fogadta a kamat­leszállítást, bár a fémipari vállalatok szóvivője szerint a bejelentés időpontja nem szerencsés, tekintettel a küszöbön­­álló fémipari kollektív tárgyalásokra. Félő, hogy a banktanács intézkedései­ben a szakszervezetek biztatást látnak bérköveteléseik emelésére. Frankfurti bankkörökben már vegye­­sebb volt a kamatleszállítás fogadta­tása. Elismerik, hogy az NSZK-ban és külföldön uralkodó kamatszint eltéré­sének csökkentése enyhíti a valuta­beáramlást és a márka felértékelődé­sének mérséklése esetleg javíthatja az exportáló vállalatok helyzetét, de hozzá­teszik, hogy az ilyen nagymértékű eny­hítés (különösen a lombard-kamattétel 1 százalékos leszállítása okozott meg­lepetést) végeredményben kedvezőtlen hatású lesz. Schiller gazdasági miniszter a bonni parlament gazdasági bizottsága előtt nyilatkozott. A Reuter-iroda értesülése szerint ismét határozottan elutasította azt az elgondolást, hogy a devizafor­galom korlátozása útján torlaszolják el az inflációs hatású pénzbeáramlást és fékezzék a márka árfolyamának emel­kedését. A márka árfolyamának felsza­badítását az ellenőrző intézkedések nem pótolhatják, hangsúlyozta. A frankfurti devizapiacon a dollár árfolyama azonnali emelkedéssel rea­gált a kamatleszállítás bejelentésére. Később azonban ismét visszaesett, és a szerdai záráskor 3,3310—3,3340 már­kával jegyezték, lényegében változat­lanul az előző naphoz képest. A márka felértékelődésének mértéke tehát to­vábbra is 10 százalék körül van. (DPA, Reuter) KGST-integráció a könnyűiparban Szerdán a Könnyűipari Miniszté­riumban a KGST különböző bizottsá­gaiban, munkacsoportjaiban tevékeny­kedő szakemberek részvételével érte­kezletet tartottak arról, mit jelent a könnyűipar számára a KGST-ben ki­bontakozó integráció és milyen felada­tokat ró az ágazatra. Dr. Bakos Zsig­­mond miniszterhelyettes elmondotta: négy integrációs témára fordítanak fő­leg figyelmet, ezen belül átfogó felada­tot jelent a textilipar kemizálása. A magyar textilipar a szintetikus szálak felhasználásában a KGST-országok át­lagától is elmaradt, és 1975-ben köze­líti meg a jelenlegi nemzetközi átlagot. A vegyipari állandó bizottsággal együtt­működve törekednek a feldolgozandó alapanyagok biztosítására és összehan­golják a távlati igényeket. A magyar— szovjet és a magyar—lengyel vegyipar­ban máris kibontakoznak a gyártássza­kosításra vonatkozó törekvések. Másik fontos téma a műbőrgyártás fejlesztése, ezen a téren már foglalkoz­nak a közös kutatóközpont létesítésére elhangzott javaslatokkal. A komplex integrációs program­­kiemeli a cellu­lóz- és papíripar fejlesztését. Tárgya­lások kezdődtek egy közösen felépíten­dő papírgyár létrehozásáról. A gyár a tervek szerint a Szovjetunióban épül­het fel. Tervezik a papíripar távlati nyers­­anyagigényeinek megjelölését és közö­sen törekednek a nyersanyagbázis biz­tosítására. A közelmúltban aláírt ma­gyar—szovjet papíripari gyártásszako­sítási megállapodás is jelzi, mennyi­ben érdekelt a magyar fél az együtt­működésben. A megállapodás szerint öt év alatt csaknem 12 millió rubel ér­tékű papíripari terméket cserélnek a kereskedelmi kontingenseken felül. ­A második fázis AZ USA SZAKSZERVEZETEI EGYÜTTMŰKÖDNEK AZ ELNÖKKEL Egytized százalékkal csökkenve, 6 százalékot tett ki a munkanélküliség szeptemberben az Egyesült Államokban és 3 százalékkal emelkedett a kiskeres­kedelmi forgalom az előző hónaphoz képest. E szerény eredményeket kor­mánykörökben érthető módon öröm­mel nyugtázzák. A hivatalos optimiz­must nyilván erősíteni fogja az is, hogy a szakszervezetek, a korábbi vá­rakozásokkal ellentétben némi együtt­működési készséget tanúsítanak a nixoni gazdaságpolitika második fázi­sának sikere érdekében. Meany, az AFLACIO szakszervezet elnöke a szakszervezet végrehajtó bizottságának keddi ülése után bejelentette, hogy hajlandó részt venni a Nixon által létrehozott bérbizottság tevékenységé­ben. Meany azzal indokolta a szak­­szervezet elhatározását, hogy biztosíté­kot kaptak Nixontól: a kormány nem fogja a bérbizottság által a bérek ala­kulására kidolgozandó feltételeket megvétózni. Az AFLACIO elnökének állásfogla­lása után a Fehér Ház hivatalos közle­ményben is megerősítette Nixon ígére­teit. Egyben bejelentették: az elnök rö­videsen a kongresszus elé terjeszti a második fázis gazdaságpolitikájának szervezeti intézkedéseiről szóló javasla­tát. Ezek értelmében kerül sor a bér­­bizottság megszervezésére, amely saját hatáskörében fog dönteni a kialakítan­dó bérpolitikáról és a bérellenőrzési eljárásokról. Felállítják az árbizottsá­got is. Kongresszusi javaslataiban Ni­xon felhatalmazást kér továbbá a ka­matlábak és osztalékok ellenőrzésére, a profitokat azonban nem kívánja befo­lyásolni. Kéri azt is, hogy 1973. április 30-ig hosszabbítsák meg az árak és bé­rek ellenőrzését biztosító jogkörét. A First National City Bank havi közgazdasági tájékoztatója a második fázis programjával foglalkozva kétsé­gesnek tartja, hogy az ellentmondá­sos tartalmú elképzelések hosszú időn keresztül érvényesíthetők. A bank sze­rint az adókedvezményekkel serken­tett termelésnövekedés összeütközésbe fog kerülni az áremelkedések korlá­tozására irányuló intézkedésekkel. A tájékoztató a fogyasztás alakulásával kapcsolatban úgy vélekedik,­­hogy a 10 százalékos importvám és a dollár de facto leértékelése ellenére növek­szik az importált termékek vásárlá­sa. Ezzel indokolja, hogy a termelés­ben és a munkanélküliek számának alakulásában nem tapasztalható javu­lás. A munkanélküliséggel kapcso­latban azonban megjegyzi, hogy a hi­vatalos statisztikák egyformán tartják számon a gazdaság különféle szekto­raiban érdekelt munkaerőket, és mi­vel különféle ágazatokban a foglal­koztatottság színvonala rendkívül el­térő, a munkaerőpiac helyzetét va­lamivel kedvezőbbnek tartja, mint amit a statisztikai adatok alapján ál­talában vélnek. (Reuter) Szovjet—japán gazdasági tárgyalások Nyikolaj Bajbakov, a szovjet minisz­tertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke Moszkvában fogad­ta Munenori Akagi japán földművelés- és erdőgazdaságügyi minisztert. Meg­beszélésükön jelen volt Alexandr Iskov szovjet halgazdasági miniszter is. Munenori Akagi egyébként a hét ele­jén már tárgyalt Iskovval a jövő évi japán—szovjet halászati megbeszélések előkészítéséről. Akagi akkor kifejezte azt a reményét is, hogy sikerül talál­koznia Koszigin miniszterelnökkel, hogy vele más halászati problémákról is tárgyaljon. . A Bajbakovval folytatott tárgyalásain a Szibéria fejlesztésében való szovjet— japán együttműködésről volt szó. Baj­bakov a Kyodo szerint kijelentette, hogy a Szovjetunió egy milliárd dolláros, a kormány által garantált kölcsönt sze­retne kapni Japántól a tyumeni olaj­mezők kiépítésére és egy csővezeték építésre, amely a kitermelt olajat Na­­hodka kikötőjébe szállítaná. Ami a Ja­pánnak szállítandó szovjet földgázt il­leti, Bajbakov azt mondta, hogy még megfontolás tárgyává teszik. Erről ak­kor születik döntés, ha befejeződött a tartalékok felmérése a szárazföldön és a környező tengerekben. ___________ 141-NAPRÓL NAPRA ♦ KAMATLESZÁLLÍTÁST JELENTETT BE A NYUGATNÉMET KÖZ­PONTI BANK. Az intézkedést külgazdasági szempontokkal indo­kolják. Azt remélik tőle, hogy gátat vet a szabadon lebegő márka­­árfolyam további emelkedésének, amely hátrányos helyzetbe hozta a nyugatnémet exportot. Az intézkedés felidézi az infláció veszélyét, bár a hivatalos szóvivők szerint a belső gazdasági helyzettel összhangban van. ♦ A JEN MIELŐBBI FELÉRTÉKELÉSÉT követeli a japán gazdasági szö­vetség. A japán valuta gyakorlatilag már több mint 9 százalékkal fel­értékelődött a dollárral szemben. A jen lebegő árfolyamának, illetve felértékelésének a távol-keleti országok exportjára és importjára, valamint a legnagyobb japán vállalatok kivitelére gyakorolt hatásával foglalkozik írásunk. ♦ A KELET-AFRIKAI GAZDASÁGI KÖZÖSSÉG GYAKORLATILAG MEGSZŰNT LÉTEZNI, miután Kenya és Tanzánia között pénzügyi ellentétek merültek fel. Előbb Kenya központi barikja vetett véget minden pénzügyletnek déli szomszédjával, majd Tanzánia követte a példát. Ezzel gyakorlatilag a kereskedelmi forgalom is megszűnt a két ország között — írja a Világsajtóból rovat cikke. ♦ A TECHNOSERVIS JUGOSZLÁV KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT magyar osztálya évek óta foglalkozik a magyar külkereskedelmi vál­lalatok képviseletével. Vállalataink és a Technoservis, valamint a két ország vállalatainak kapcsolatairól tájékoztatta munkatársunkat a Technoservis főosztályvezetője. ♦ AZ ARANY ÉS EZÜST PIACI HELYZETÉVEL foglalkozik a londoni Mocatta and Goldsmid szeptemberi beszámolója. A Tízek csoportjának az arany kismértékű felértékelése mellett való kiállása bátorítja az arany vásárlókat, mindenesetre nehéz áttekinteni, hogy a Tízek ülé­seiről nyilvánosságra került hírek mennyire befolyásolják a szabad arany piacát. Az ezüstárak alakulása elsősorban a spekulációs hangula­tot tükrözi, de hamarosan elérkezik az idő, amikor a piacon a külső tényezők is érvényesíthetik befolyásukat — teszi hozzá a cég jelentése. „A reális erőviszonyokat tükröző valutarendszert kell kialakítani” Magyar felszólalások a bécsi kelet-nyugati kongresszuson A nemzetközi valutareform kidolgozásakor a szocialista országoknak is hallatniuk kell a szavukat — mutatott rá Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese a bécsi gazdasági tanácskozáson. A textilgazdálkodás kérdéseivel és a kooperációval is foglalkozott magyar felszólalás a kongres­­szus harmadik napj­án. Új valutarendszer létrehozására van szükség, amely kifejezésre juttatja a Bretton Woods óta nagymértékben megváltozott viszonyokat, hangoztatta a bécsi Donau­europäisches Institut és a kaliforniai Stanford Research Institute által szervezett kelet-nyugati kereske­delmi kongresszuson Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. A valutarendszernek tükröznie kell a tényleges nemzetközi erőviszonyokat. Az utóbbi 25 esztendőben nagy válto­zások mentek végbe, megalakult az Európai Gazdasági Közösség, megerő­södö­tt Japán, megnövekedett a fejlődő országok szerepe, végül, de nem utolsó­sorban a szocialista országok a KGST- ben tömörültek. Ezeknek az országok­nak — szögezte le — joguk van arra, hogy egy új nemzetközi valutarendszer kidolgozásakor a hangjukat hallassák. Az Egyesült Államok gazdaságpoliti­kája messze távolodott a realitásoktól — idézi a felszólalót az APA hírügy­nökség tudósítása. Irreális az Egyesült Államok magatartása például a szocia­lista kereskedelmet illetően. Az ameri­kai hatóságok csak olyan üzleteket haj­landók jóváhagyni, amelyek nem járul­nak hozzá a szocialista országok gaz­dasági fejlődéséhez. Ám ez a politika a lényeges területek vonatkozásában már nem akadályozhatja a szocialista orszá­gok fejlődését. Viszont odavezetett, hogy az Egyesült Államok részesedése a keleti kereskedelemben mindössze 4 százalék, holott a világkereskedelem­ben való részesedése 16 százalék. Ez az arányeltolódás évente átlagosan 1 mil­liárd dollár kiesést jelent az amerikai export szempontjából. Irreális az az elképzelés is, hogy az aranyár változatlanul hagyható, és a dollárválságot más országok valutáinak felértékelése útján meg lehet oldani. Egyetlen kormány sem teheti meg, hogy valutáját — a hazai ipar versenyképes­ségét veszélyeztető mértékben — fel­értékelje. Ilyenformán az USA fizetési­mérleg-problémái amerikai belgazdasági intézkedések nélkül megoldhatatlanok. A helyzet sürgetővé teszi egy új nem­zetközi valutarendszer kialakítását, mert különben általános gazdasági visszaesés veszélye fenyeget. E veszély elhárításában minden ország érdekelt, már csak azért is, mert különben a nemzetközi munkamegosztás terén az utóbbi években elért eredmények ve­szendőbe mennek — hangoztatta az MNB elnökhelyettese. A hosszú lejáratú hitelek jelentősége szüntelenül nő a kelet—nyugati keres­kedelemben — mondotta Malesa, a varsói Bank Handlowy elnöke. Kifej­tette: e hitelek legkedvezőbb formája a közvetlen megállapodás az exportő­rök és az importőrök bankja között. A banktól bankig futó közvetlen hitel lehetővé teszi, hogy az exportőr már a szállításkor megkapja a pénzét és az importőr a legkedvezőbb kondíciók mellett vásároljon. A hosszú lejáratú hitelek esetében a kamatokat a pénz­piac rövid lejáratú mozgásaitól függet­lenül kell megállapítani és véget kell vetni annak, hogy a hitelt igénylő szo­cialista országoktól a szokásosnál ma­gasabb biztosítási prémiumot számíta­nak fel. A lengyel szakember rámuta­tott, hogy az ipari vagy gazdasági ko­operációk esetében a hitelnek nagy szerepe van, sőt elengedhetetlen a hitel a kooperációban gyártott termékek exportjának finanszírozásához. Magyar nézőpontból világította meg a kooperációval összefüggő problémá­kat a budapesti Intercooperation ve­zérigazgatója. A nyugati cégekkel kar­öltve alakítandó vegyes vállalatok te­kintetében még­­nincsenek pontos irány­elvek, a magyar pénzügyminisztérium most tanulmányozza ezt a problémát — mondotta dr. Virág. De a vegyes vál­lalatok létrehozása nem is a legfonto­sabb, a magyar és a nyugati cégek ér­dekeinek közös vállalkozások és más partneri formák ugyancsak jól megfe­lelhetnek. A nyugati cégek számára a joint ventures nagyobb biztonságot je­lentene, hiszen bankgaranciát kapnak arra, hogy visszaszolgáltatják az invesz­tíciós ráfordításokat, kifizetik a szállí­tásokat és a szolgáltatásokat. A vegyes vállalatok esetében viszont mindez messzemenően függ a létrehozott vál­lalat üzleti sikereitől. A szakember to­vábbi lehetőségként utalt arra, hogy magyar vállalatok révén eszközölhetők beruházások olyan külső országokba, ahová a nyugati partner valamilyen ok­ból nem akar közvetlenül invesztálni. Magyarország ebben az esetben fizetés­ként elfogadná a szóban forgó ország áruját, amitől esetleg a partner cég hú­zódozik. A kooperáció fogalmát defi­niálva, a felszólaló kifejtette, hogy minden olyan gazdasági tevékenység ide sorolható ami a szokványos vételen és eladáson túlmegy. A VÖEST, az osztrák állami acélkon­szern igazgatója, Matthes, a kooperáció időszerűségét a szocialista országok gép- és berendezésexportjával hozta összefüggésbe. Tudvalevő — mondot­ta —, hogy Nyugaton megvan a kellő hajlam arra, hogy nyersanyagokat vá­sároljanak a Kelettől. De az exportvo­lumen fokozása érdekében a szocialista partnerek bevallott céljává vált a gé­pek és a nehézipari berendezések ex­portjának fejlesztése. Tulajdonképpen ez a kulcsprobléma a mai helyzetben, s ennek elérésére törekszenek a KGST-országok a liberalizálás, a mul­­tilateralizálás és — igen nagymérték­ben — a kooperációs megállapodások segítségével. E cél megvalósítását szol­gálja az, hogy a kelet—nyugati meg­állapodások tekintélyes része közvetlen ellenszállításokat ír elő, avagy koope­rációs szerződések keretében jön létre. Ebbe valószínűleg még jó ideig bele kell törődni — egészen addig, amíg a keleti országok végtermékei maradékta­lanul kielégítik a nyugati ügyfelek igényeit. A magyar textilipar terveit dr. Oblath György, a HUNGAROTEX vezérigaz­gatója ismertette. A magyar ipar jelen­tős mértékben átáll a szintetikus szö­vetek feldolgozására, és ez hosszabb távon lehetővé teszi az export foko­zását. A nyugati országokba irányuló kivitelt 30 százalékkal óhajtják növelni — mondotta. Emellett mind nagyobb jelentősége lesz a konfekció- és a kö­töttáruszektoroknak. Ugyanakkor Ma­gyarország az import fokozását is ter­vezi, kivált a félkésztermékek és a hoz­závaló kellékek területén. A hosszú lejáratú invesztíciók 60—65 millió dol­lárt ölelnek majd fel ebben az ágazat­ban. A felszólaló megjegyezte, hogy a textiliparban különösen a licencek nyújtásán alapuló kooperációk haszno­sak. A holland és nyugatnémet kon­­fekciós cégekkel kötött szerződések jó példát szolgáltatnak erre. E vállalatok a magyar partner rendelkezésére bo­csátották a know-how-t, s ennek fejé­ben megfelelő arányú kedvezményt kapnak a bérmunka árából — muta­tott rá a HUNGAROTEX vezetője, V. J.

Next