Világgazdaság, 1971. november (3. évfolyam, 212/707-232/727. szám)

1971-11-26 / 230. (725.) szám

It Japán javaslat a GATT-ban újabb tarifacsökkentési tárgyalásokról A miniszteri szinten folytatódó 27. GATT-konferencián Japán javasolta a vámtarifák általános csökkentéséről szóló tárgyalások megkezdését. Kimura japán gazdaságügyi miniszter szerint a GATT számára létfontosságú egy ilyen multilaterális kereskedelmi tárgyalás­­sorozat megindítása. A tagállamok többsége mint a Kyodo hírügynökség írja, helyesli a japán javaslatot. GATT tisztségviselők szerint Japánnak most ki kell dolgoznia javaslata részleteit. 1972-ben a pénzügyi válság feltétele­zett rendezése és a japán—amerikai ke­reskedelemben felmerült súrlódások el­simítása után sor kerülhet az indítvá­nyozott tárgyalási fordulóra. A GATT-közgyűlésen újabb támadá­sok hangzottak el az Egyesült Államok protekcionista politikája ellen. A japán miniszter is kitért felszólalásában a problémára és követelte a protekcio­nista lépések haladéktalan megszünte­tését. Japán a maga részéről csökken­tette behozatali korlátozásait és a kor­­lrtány az import további liberalizálását tervezi — hangoztatta. Hughes brit delegátus szerint az am­e­­rikai intézkedések erősítették a világ­kereskedelemben meglevő „szerencsét­len tendenciákat”. Az amerikai intéz­kedések ürügyet, sőt ösztönzést szol­gáltatnak más kormányoknak arra, hogy kereskedelemkorlátozó intézkedé­seket tegyenek. A „szerencsétlen ten­denciák” között a brit delegátus utalt a növekvő munkanélküliségre is, amely Nagy-Britanniában lassan eléri az egy­millió főt. A preferenciális vámtarifá­kat támadó amerikai álláspontra vála­szolva Hughes megismételte egyes kö­zös piaci delegátusok véleményét, és visszautasította, hogy a preferenciális megállapodások sértenék a GATT szel­lemét. A kedvezményes vámtarifák al­kalmazása nem csökkentette, sőt ellen­kezőleg növelte a kereskedelmet — mondotta. Anthony ausztrál miniszterelnök­helyettes szakértői bizottság létrehozá­sát javasolta a mezőgazdasági termé­kek kereskedelmének vizsgálatára. A miniszterelnök-helyettes azt is kifej­tette, hogy a Közös Piac kiszélesítésé­vel szükségessé vált tárgyalásokat a csatlakozás időpontja előtt be kell fejezni. 1971. NOVEMBER 26., PÉNTEK III. ÉVFOLYAM, 230. (725.) SZÁM Moszkvában aláírták a magyar-szovjet árucsere-forgalmi megállapodást JÖVŐRE 14 SZÁZALÉKKAL NŐNEK AZ EXPORT-IMPORTSZÁLLÍTÁSOK Csütörtökön Moszkvában dr. Bíró József magyar külkereskedelmi mi­niszter és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter aláírta Ma­gyarország és a Szovjetunió 1972. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvét. A megállapodás újabb lehetőséget teremt a külkereskedelem bővítésére. A tervek szerint 1972-ben az előző évhez képest 14 százalékkal nő az ex­port-import. Az aláírás már tükrözi a szocialista gazdasági integráció fej­lesztésének programját és a jegyzőkönyvhöz csatolt árulisták a bővebb, a hagyományos kereskedelmet túllépő forgalomról is szólnak. Egyébként az aláírás után dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. A most aláírt jegyzőkönyv értelmé­ben 1972-ben a Szovjetunió Magyar­­országra nagy mennyiségű olajat, vil­lamos energiát, vasércet, hengerelt árut, színesfémet, vegyi anyagot, fa­anyagot, gyapotot és más terméket szállít. Növekednek a gépek és beren­dezések szállításai is. Egyre több út­építőgépet, személy- és tehergépkocsit, exkavátort, kombájnt és különböző gépeket kap a magyar gazdaság. Ma­gyarország a Szovjetuniónak élelmi­­szeripari és vegyipari berendezéseket, híradástechnikai cikkeket, különféle műszereket, komplett laboratóriumo­kat, vasúti és közúti szállítóeszközöket, hajókat, nagy mennyiségben fogyasz­tási cikkeket, lábbelit, ruhaféléket, kö­töttárut, bőrdíszműárut, gyógyszereket és egyéb cikkeket exportál. Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter az aláírás után a megjelent újságíróknak kijelentette, hogy a most megkötött szerződést jelentősnek te­kinti, mivel az 1971—75. évre szóló hosszú lejáratú megállapodás fontos szakaszát öleli fel. A továbbiakban el­mondotta, hogy a két ország vállalatai az államközi megállapodásokban terve­zett forgalmat teljesítették és sikeresen fejezik be az 1971-es évet, s az áru­csere-forgalom 14 százalékos bővülése mindkét ország számára előnyös. Dr. Bíró József szintén jelentősnek mondotta a jövő évi forgalom emelke­dését és kiemelte, hogy a magyar— szovjet árucsere-forgalom nemcsak a mennyiségét tekintve jelentős, hanem számunkra a szerkezete is fontos. Ér­demes visszatekinteni a 24 évvel ez­előtt aláírt első kereskedelmi és hajó­zási megállapodásra, amelynek az ér­­v­­’’-e akkor 30 millió rubel volt. Ma már ennek sokszorosáról adhatunk számot. Moszkvában a jegyzőkönyv aláírása után dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter fogadta a Moszkvában dol­gozó magyar újságírókat és részükre a két ország külkereskedelmi kapcsolatá­ról a következő nyilatkozatot adta: Magyarország és a Szovjetunió kö­zött érvényben levő, 1971—75. évekre szóló hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás a mostani aláírás alapja. A fejlődés ütemére jellemző, hogy exportunk jövőre az idei előirányza­tokhoz képest 13—15, importunk pedig 11—13 százalékkal nő. A forgalom emelkedése elsősorban a kölcsönös gép­szállítások bővüléséből adódik. Ezen belül is növekszik a magyar élelmi­­szeripari berendezések kivitele mint­egy 70 százalékkal, az elektroakusztikai berendezések exportja több mint 50 százalékkal. A szovjet piacon immár hagyományos terméknek tekinthető a magyar autóbusz, amelynek a kivitele ugyancsak emelkedik, de több műszert és berendezést is szállítunk az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Gépimportunk — a magyar népgaz­daság szükségleteinek megfelelően — szintén fokozódik. Így például több, mint ötszörösére nő az energetikai rendszerek behozatala, a traktor és mezőgép alkatrészekből mintegy más­félszer, az útépítő gépekből és exka­vátorokból pedig mintegy 60 százalék­kal többet importálunk. Jelentős sze­mélygépkocsi-behozatalunk is­­ 50 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban. Első ízben vásárolunk 10 ezer tonnát meghaladó befogadóképes­ségű szárazrakomány-szállító hajót. Említésre méltó a MÁV dieselesítő programjának megvalósítására vásárolt Diesel-mozdonyok importja is. A metró további kiépítésével kapcsolatban 50 motorkocsit hozunk be a Szovjetunió­ból. De jelentős az emelkedés a teher­gépkocsi, a járműalkatrészek, a trak­torok, a mezőgazdasági gépek terüle­tén is. Jövőre tovább erősödik a két ország közötti termelési együttműködésen ala­puló kölcsönös árucsere-forgalom is. Erre mutat, hogy az 1970-ben megkö­tött — számítástechnikai eszközök szál­lításáról szóló — egyezménynek meg­felelően a termékek exportja a tavalyi­hoz képest négyszeresére, importja pedig több mint háromszorosára emel­kedik. A Zsiguli-kooperáció néven is­mert megállapodás alapján jövőre 21 500 személygépkocsit hozunk be, szemben az idei 13 500 darabbal. A Zsiguli személygépkocsik gyártásához szükséges magyar alkatrész-szállítások megközelítik az egyezményben elő­irányzott maximális szintet. A gépkereskedelem mellett a magyar népgazdaság számára rendkívül fonto­sak a Szovjetunióból érkező nyersanya­gok. Ezek szállítása jövőre tovább bő­vül, a rézimport 90 százalékkal, a mű­szál 25 százalékkal, az azbeszt 24 szá­zalékkal. De ugyancsak több nyersolaj érkezik az országba, mintegy 500 ezer tonnával, vasércből 900 ezer tonnával, a hengerelt árukból 50 ezer tonnával, az alumíniumból 10 ezer tonnával, gya­potból 1000 tonnával, kálisóból 15 ezer tonnával vásárolunk többet. A forga­lom áruösszetételében gyakorlatilag változás nem lesz, mivel importunk mintegy 70 százalékát a nyersanyagok, félkésztermékek, valamint az energia­­hordozók és a gépek alkotják, míg a magyar export 50 százaléka gépek és berendezések, több mint 20 százaléka könnyűipari és fogyasztási cikk, vala­mint gyógyszerkészítmény, 14 százalé­ka élelmiszergazdasági termék. Anyag­exportunk részaránya viszonylag ala­csony marad. Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter a VILÁGGAZDASÁG moszk­vai tudósítójának kérésére külön is fog­lalkozott a vállalatok előtt álló felada­tokkal.­­ Ez a megállapodás a vállalatok tevékenységének gyakorlati alapját ké­pezi — mondotta bevezetőben. Most elsősorban rajtuk a sor, hogy a vállala­tok magánjogi szerződéseiket szovjet partnereikkel minél előbb megkössék. De nemcsak a szerződések aláírására kell gondot fordítani. Az utóbbi idő­ben több minőségi reklamáció is érke­zett az importőröktől, s ezt a jövőben el kell kerülni. A szállítandó gépek és berendezések műszaki színvonalának emelése mellett nagy gondot kell fordí­tani azok üzemeltetésének biztosítására. Az alkatrészellátás területén is sok a pótolni való, mennyiségileg és összeté­tel szempontjából is javítani kell a szállításokat. Fontos, hogy határidőre pontosan szállítsuk a jó minőségű ter­mékeket — mondotta befejezésül dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. Faragó András Javult a Közös Piac összesített kereskedelmi mérlege Az utóbbi hónapokban számottevően javultak a közös piaci országok keres­kedelmi mérlegei, részben a paritások világméretű lebegtetése következtében. A brüsszeli bizottság legutóbbi havi je­lentése szerint a paritások ingadozása a közös piaci kereskedelemre ösztön­zően ható árváltozásokhoz vezetett. A Hatok kereskedelmi mérlegét elő­nyösen befolyásolta az is, hogy a gaz­dasági klíma lehűlésével megcsappant­ behozataluk — teszi hozzá a jelentés. Csupán Franciaországban folytatódott az import magas szintje. Az NSZK- ban növekedett a kereskedelmi többlet, annak ellenére, hogy lassult a kivitel a külföldi árucikkek iránt mutatkozó lanyha kereslet miatt. A közösség exportja nem sokkal já­rult hozzá a térség gazdasági tevé­kenységének megélénküléséhez az utób­bi hónapokban. A nyugatnémet kivitel emelkedése veszített üteméből, Hollan­dia exportja abszolút mértékben is csökkent, és bár Belgium kivitelének növekedésével dicsekedhet, ennek mér­ve rendkívül csekély. Ugyanakkor Franciaország és Olaszország sokat nyert az árfolyam-változásokból — ál­lapítja meg a bizottság. A francia áruk nagyobb versenyképessége kiegyenlí­tette a világkereskedelem lassulásának hatását és az utóbbi hetek tapasztala­tai azt mutatják, hogy az olasz áru­cikkek külföldi értékesítését is ugyan­az a tényező, a nemzeti valuta relatív leértékelődése segíti elő. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR—SZOVJET ÁRUCSERE-FORGALOM JÖVŐRE 14 szá­lakkal nő. Az 1972-es évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet csütörtökön írta alá Bíró József magyar és Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter. ♦ A RENAULT GÉPKOCSIGYÁR SZOVJET ÉS KELET-EURÓPAI üzletei élénk visszhangot váltottak ki. A konszern sikerét azzal ma­gyarázzák, hogy tekintetbe veszi a megrendelő országok speciális kívánságait. A francia kormány különleges hitelfeltételekkel teszi még vonzóbbá az üzletet. ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK JUTTATOTT SZOVJET SEGÍTSÉG már meghaladja az 5 milliárd rubelt. A szovjet közreműködéssel felépülő számos létesítményhez szükséges szakemberek kiképzéséről is gondoskodnak. A fejlődő országok a szovjet gépekért, berendezé­sekért, technológiai ismeretekért nyersanyagokkal, hagyományos exporttermékekkel és egyre inkább iparcikkekkel fizetnek. ♦ AZ OLASZ—OSZTRÁK GAZDASÁGI KAPCSOLATOK ERŐSÖDÉ­SÉT várja az osztrák államelnök látogatása után a Világsajtóból című rovatunk egyik cikke. A tiroli kérdés rendezésével zöld utat kapott a két ország közötti együttműködés, ami gazdasági téren is érezteti majd hatását. Az árucsere további kibővítését az is ösztönzi, hogy a két ország gazdaságai kiegészítik egymást. ♦ A KÜLKERESKEDELMI ÁRAK MAGYAR SZEMPONTBÓL az idén a rubelelszámolású területekkel kedvezően, a dollárelszámolású orszá­gokkal pedig kedvezőtlenül alakultak. A dollárelszámolású területek­kel folytatott kereskedelemben a cserearány romlása elsősorban a nyugat-európai konjunktúra lehűlésével van kapcsolatban. ♦ A MŰANYAGZSÁKOK KOMOLY FENYEGETÉST jelentenek a papírzsákot előállító gyárak számára. Használatukkal azonban nő a megsemmisíthetetlen szeméttömeg. Ezen kíván segíteni egy japán gyár, amely meghatározott időn belül felbomló műanyagféleséget állított elő. Kommentárok a valutahelyzet új fejleményeiről Világszerte meglepetést okozott az a bejelentés, hogy december közepén Nixon az Azori-szigeteken találkozik Pompidouval. Általános a vélemény, hogy a nemzetközi pénzügyi válság megoldása szempontjából ez a találkozás lesz a döntő jelentőségű és a Tízek klubjának római értekezlete, valamint Brandt kancellár párizsi útja tulajdonképpen ennek előkészítését szolgálja. Bonnban nagyra értékelik a csúcs­­találkozó bejelentését, mert ez szinte rákényszeríti az államfőket: konkrét eredményekkel lépjenek a nyilvánosság elé. Kétségtelenül javulnak a nemzet­közi valutaválság idei megoldásának ki­látásai és kedvező légkör alakult ki a Rómában kedden és szerdán létrejövő Tízek tanácskozása előtt. Japánban ez­zel kapcsolatosan a római tanácskozás jelentőségének viszonylagos csökkené­sére mutattak rá. Egyes források szerint Pompidou el­nök azzal a feltétellel járult hozzá a december 13-i időponthoz, hogy előző­leg feltétlen tartsák meg a Tízek klub­jának római értekezletét. Párizsi körök­ben az a nézet, hogy miután Washing­ton hozzájárul a római értekezlet meg­tartásához, lehetővé vált, hogy Pompi­dou és Brandt december elején Párizs­ban már az olasz fővárosban hozott döntések ismeretében hangolja össze ál­láspontját a pénzügyi válság kérdésé­ben. Véleményük szerint az Azori szi­geteken Pompidou már az egész Közös Piac nevében tárgyal az amerikai el­nökkel. A Le Monde csütörtöki száma Franciaország tekintélyének növeléséről ír és Nixon gesztusa mögött Franciaor­szágnak a pénzügyi válságban elfoglalt álláspontját látja igazoltnak. Nyilván­való ugyanis — írja —, hogy Párizs nélkül nem lehet kielégítő rendezést el­érni, hiszen Franciaország volt az egyetlen, amely augusztus 15. után megtagadta valutájának lebegtetését a dollárral szemben. A francia lap egyébként nem várja, hogy a Pompidouval folytatott tanács­kozáson egy csapásra sikerül rendezni a problémákat, hiszen a megoldás még az európai keretek közé sem fér bele. A rendezés csak a Pompidouval és a to­vábbiakban más országok vezetőivel megtartandó tanácskozások után bonta­kozik majd ki — írja a Le Monde. Valóban, washingtoni értesülések szerint Nixon január első felében „Ame­rika határain túl” találkozni kíván Brandt­ kancellárral és későbbi idő­pontban — de még moszkvai—pekingi útja előtt — a japán vezetőkkel is. Tokióban egyébként többet várnak a Nixon—Pompidou találkozótól, mint Nyugat-Európában, és biztosra veszik, hogy az arany árával kapcsolatban a két vezető megállapodik egymással. Ot­tani pénzügyi körök világosan kifeje­zésre juttatták, készek a jen „nagy arányú” felértékelésére. Hírek szerint a jen 15 százalékos felértékelésére ké­szülnek. (A japán valuta jelenlegi ár­folyama 9,6 százalékkal magasabb a hi­vatalos paritásnál.) A Tízek római tanácskozásánál ame­rikai hivatalos személyiségek nem vol­tak hajlandók felfedni, milyen konkrét terveket vitt Connally tarsolyában Volcker pénzügyminiszterhelyettes csu­pán reményét fejezte ki, hogy a Tízek előbbre lépnek majd, de tagadta, hogy már Rómában kilátás lenne a monetáris válság „közbeeső” megoldására. A „ké­nyes kérdésekre” nem volt hajlandó vá­laszolni, így arra sem, hogy a dollárt az arany helyett közvetlenül kapcsol­ják a különleges lehívási jogokhoz. A dollár leértékeléséről homályos megfo­galmazású választ adott, azt viszont ki­fejezetten tagadta, hogy Rómában meg lehessen állapodni a 10 százalékos im­­portpótvám felfüggesztéséről. Igen optimista kicsengésű volt, Bumsnek, a Federal Reserve Board el­nökének nyilatkozata a római találko­zóról. Sejtetni engedte, hogy az ame­rikai delegáció kész tervekkel indul az olasz fővárosba. Reuss demokrata­párti képviselő, a dollár leértékelését célzó kongresszusi javaslat egyik szülő­atyja viszont egyenesen azt jósolta, hogy a képviselőház gyorsan törvénybe iktatná a dollár leértékelését, ha erre nézve Connally megállapodik a másik kilenc vezető tőkésországgal. Még a karácsonyi szünet előtt a Fehér Házba lehetne küldeni a törvényt, jó­váhagyás végett — hangoztatta a kép­viselő. A római találkozó — még ha való­színűleg csak a további csúcstalálkozó­sorozat előjátéka lesz is, a jelek sze­rint már tükrözi a szembenálló felek magatartásának nagyobb rugalmassá­gát — mondják Washingtonban. A Wall Streeten ennek nyomán helyre­állhat a bizalom, ez viszont Nixon második fázisának megvalósítása szem­pontjából bír nagy jelentőséggel. Re­­ménytkeltőnek tartják a Párizs és Bonn közötti közeledés perspektíváit is. A befolyásos Handelsblatt értesülése szerint a dollár 5 százalékos leértékelé­sénél a frank megtartaná az aranyhoz fűződő jelenlegi paritását, tehát 5 szá­zalékkal értékelődne fel, a márka pedig az új dollár-paritáshoz képest 6 szá­zalékkal. Hivatalos helyen cáfolták a Handelsblatt értesülését, bár a gazda­sági minisztérium részéről hozzátet­ték: a dollár leértékelése kedvezően befolyásolná a valuták általános ren­dezését. Ugyanezen a helyen igyekez­nek tompítani a dollár újabb érték­veszteségét más valutákhoz képest. Véleményük szerint a dollár gyengü­lése a római tanácskozással kapcsola­tos spekulációkkal van összefüggésben. Tény, hogy a frankfurti valutatőzs­dén csütörtökön 10,7 százalékra növe­kedett a nyugatnémet márka dollárral szembeni felértékelési aránya. A dol­lár árfolyama az európai valutapiaco­kon általánosan gyengült. Az arany ára viszont tovább emelkedett és Lon­donban elérte az unciánkénti 43,64 dol­láros szintet. Ez a legmagasabb ár azóta, hogy Nixon elnök három hónap­pal ezelőtt felfüggesztette a dollár aranyra való átválthatóságát. (Reuter, MTI, DP­A) Stans találkozott Kirillinnel Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter és Stans, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere csütörtökön folytatta a véleménycserét a szovjet— amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről. Az amerikai miniszter találkozott Ki­rillin miniszterelnök-helyettessel, a kor­mány tudományos és technológiai bi­zottságának elnökével is. Megvitatták a két ország közötti tudományos-mű­szaki és gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésének számos kérdését. Stans pénteken háromnapos vidéki körútra indul, ellátogat Bakuba és Tbi­liszibe. (MTI, Reuter) Hitel Dél-Olaszország fejlesztésére Az Európai Beruházási Bank 66 mil­liárd 875 millió líra kölcsönt nyújt az olasz kormánynak Olaszország elmara­dott, déli részének iparfejlesztésére. Az erről szóló megállapodást a bank elnöke és a déli beruházásokért felelős olasz miniszter írta alá. A hitelből finanszí­rozzák több gyár felépítését Dél-Olasz­­országban, Szicíliában és Szardíniában. Az új üzemek több mint 4000 személy­nek biztosítanak állást. A mostani hi­tellel együtt az Európai Beruházási Bank eddig 410 milliárd lírát nyújtott az olasz kormány ezzel foglalkozó szer­vének, a Cassa per il Mezzogiorno-nak. (Reuter)

Next