Világgazdaság, 1972. február (4. évfolyam, 21/770-41/790. szám)

1972-02-01 / 21. (770.) szám

AUSZTRIA BÍZIK AZ EGK-SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSÉBEN Ausztria előreláthatólag még az idén megköti az Európai Gazdasági Közös­séggel az általános szerződést, amely szabadkereskedelmi övezetet létesít az iparban és a mezőgazdaság egyes ki­emelt ágazataiban — mondta Weics osztrák mezőgazdasági miniszter, aki a nyugat-berlini Zöld Hét nemzetközi mezőgazdasági kiállításon vesz részt. A szerződés 1973 január 1-én hatályba is léphet, ha a parlamenti eljárás a megfelelő ütemben folyik. Az osztrák miniszter Nyugat-Berlinben találkozott több közös piaci kollégájával, s meg­vitatta velük a tárgyalások jelenlegi állását. Érdekes nyilatkozatot tett a kiállítá­son Ausztria nyugat-németországi ke­reskedelmi képviselője. Eszerint a két ország kereskedelme tavaly megköze­lítette a 8,5 milliárd nyugatnémet már­kát. Ebből mintegy 6 milliárdért az NSZK szállított Ausztriába, míg az oszt­rák export csak 2,5 milliárd volt. Az ebből adódó 3,5 milliárd márka deficit azonos Ausztria külkereskedelmi mér­legének hiányával. A dinamikusan fej­lődő idegenforgalom egyenlíti ki ezt a deficitet. Ausztria átlagban évi 6 száza­lékkal növeli kivitelét az NSZK-ba, míg vásárlásai évi 15 százalékkal nőnek. (APA) 9 «R» A bolgár—román együttműködés további erősítését határozta el a két ország gazdasági vegyes bizottságának Szófiában megtartott 10. ülése. A ko­operációt mindenekelőtt a gépgyár­tás, az elektrotechnika, az elek­tronika, a vegyi- és a könnyűipar területén fejlesztik tovább. A bol­gár—román árucsere idén mintegy 25 százalékkal növekszik.­­ 9 Francia gazdasági delegáció érke­zett Máltára. A küldöttség a máltai kormány tagjaival megvitatja a gaz­dasági és pénzügyi együttműködés le­hetőségeit. 9 Chilében államosították az utolsó külföldi hitelintézetet, az amerikai First National City Bankot. Részvé­nyeit a Banco de Talca chilei bank vásárolta fel, amelyet már régóta a kormány tart ellenőrzése alatt.­­ Hanyatlott az ipari termelés Olaszországban. Hivatalos statisztikák szerint tavaly az ipar 2,8 százalékkal kevesebbet állított elő, mint az előző évben. Nagy-Britanniában tavaly­ 13,5 mil­lió munkanap ment veszendőbe a sztrájkok miatt, több mint az 1926-os általános sztrájk óta bármikor. A heti bérek 13,5 százalékkal emelked­tek.­­ Az IMF tagállamai tavaly 1,9 mil­liárd dollár értékű, különböző pénz­nemekben folyósított hitelt vettek igénybe. Az összeg körülbelül ugyan­annyi, mint 1970-ben volt, viszont el­marad az 1968-ban regisztrált 3,55 mil­liárd dollártól, amikor számos tőkés ipari állam — közöttük az USA, Ang­lia, Franciaország és Kanada fordult az alaphoz. 1971-ben egyébként a szer­vezet 137 millió dollár értékű aranyat vásárolt Dél-Afrikától, ma korlátozták a szaharin használatát az Egyesült Államokban. A most ki­adott ideiglenes rendelkezés törli a sza­­harint a biztonságos édesítőszerek lis­tájáról. Felhasználásánál abból kell ki­indulni, hogy a felnőtt átlagos napi fo­gyasztása legföljebb 1 gramm lehet. JELENTI • Argentin küldöttség utazott Euró­pába és az Egyesült Államokba, hogy mintegy 1 milliárd dollár összegű hi­telt szerezzen. Argentína, amely igen súlyos gazdasági és pénzügyi válságon megy keresztül, a kölcsönből infra­strukturális beruházásokat szeretne végrehajtani, illetve egyensúlyba kí­vánja hozni fizetési mérlegét. 4B» Az amerikai dokkmunkás-sztrájk átterjedt Kanadára is. Vancouver ki­kötőinek munkásai megtagadták a hajók kirakását, hogy a nyugati part­vidéken sztrájkoló amerikai kollégáik­nak ily módon segítséget nyújtsanak. 48* Az Ibéria spanyol repülővállalat csatlakozik az „Atlasz”-csoporthoz, amely így kiszélesítheti tevékenységét. Az Atlasz, amelybe a nyugatnémet, a francia és a belga légitársaság tömörül, a repülőgéppark karbantartási költsé­geinek csökkentésére alakult. Egy-egy ország meghatározott típusú repülőgé­pet és alkatrészeket tart karban. Japán fizetési mérlegének aktí­vuma tavaly 7 milliárd 677 millió dolláros rekordot ért el. A korábbi legnagyobb felesleg 1970-ben volt, 1 milliárd 374 millió dollár értékben. Az 1971. évi mérleg alakulását első­sorban az export megugrása és az importnak a belső gazdasági helyzet­tel összefüggő lelassulása okozta.­­ Az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársasággal folyta­tott tavalyi titkos tárgyalásai során 7,5 milliárd dolláros háború utáni újjáépítési segélyt ajánlott fel az indokínai országoknak — jelentették be csütörtökön amerikai kormány­­tisztviselők Washingtonban. Ebből az összegből 2,5 milliárd dollár a VDK- nak jutott volna. A nyugatnémet exportárak idexe tavaly 4,3 ponttal 121,6 pontra emel­kedett, valamivel kisebb mértékben, mint 1970-ben és 1969-ben. Az import­árak indexe viszont 0,5 ponttal 106,7 pontra csökkent, szemben az 1970. évi 0,7 pontos visszaeséssel. Mindkét in­dexnek bázisa 1962. • 2 1972. FEBRUÁR 1. KÍNA ÉS A KÖZEL-KELET Bejrúti tudósítónktól: Kína ENSZ-tagsága és a közel-keleti országok közeledése valószínűleg maga után vonja a kereskedelmi forgalom erőteljes növekedését is. A Kínai Nép­­köztársaságnak Jordánia és Szaúd- Arábia kivételével ma már minden arab országgal diplomáciai kapcsolatai vannak. Kína külkereskedelmében egyelőre a Közel-Kelet részesedése igen alacsony. Ennek elsődleges oka, hogy Kínának nincs szüksége közel-keleti olajra. A Közel-Keletről 1970-ben csak 400 ezer tonna nyersolaj jutott Kínába, fő­ként Egyiptomból. Ez a 700 millió lako­sú Kína számára elhanyagolható tétel. Kína kőolajban önellátásra törekszik, s ennek eddig meg is vannak a sikerei. A kínai olajtermelés 1970-ben 20 mil­lió tonna körül volt, szemben az 1960. évi 5,5 millió tonnával. Kínában az egy főre jutó olajfogyasztás rendkívül ala­csony: évi 5 gallon olaj és olajtermék, szemben az amerikai napi 3 gallonnal. A kínai nehézipar fejlődésével és az autók terjedésével azonban a fogyasz­tás is meredek ütemben fog emelkedni. Ekkor az ország valószínűleg rákény­szerül az olajimportra. A közel-keleti országok közül a kö­zeljövőben Szudánnak és Algériának vannak a legnagyobb esélyei a Kíná­val való kapcsolatok gyors fejlesztésé­re. Ennek főként az az oka, hogy a kí­nai kölcsönök általában kamatmente­sek, hosszú lejáratra szólnak, és a kí­nai hitelezők hajlandók a segélyt élve­ző ország fejlesztési létesítményének költségeit akár helyi valutában, akár külföldi devizában fedezni. OPTIMISTA A FRANCIA ÜZLETI ÉLET Francia gyáriparosok, a Banque de France korábban kiadott havi jelenté­séhez hasonlóan, derűlátóbban ítélik meg az általános gazdasági kilátásokat. Az országos statisztikai hivatal (INSEE) most tette közzé annak a közvélemény­kutatásnak az eredményét, amelyet francia gyárosok között végzett. Az INSEE meglepőnek nevezi az általános klímaváltozást, amely a decemberi va­­lutáris rendezés után bekövetkezett. Igaz, fűzi hozzá: a januári termelés­­növekedés részben szezonális okokkal magyarázható. A raktárkészletekben kevés változás történt, a készletek színvonala egy árnyalattal magasabb az átlagosnál. A befutott megrendelések állománya olyan nagy, mint a múlt januárban volt. Az exportkereslet kedvező, meg kell azonban várni a februárt — figyelmez­tet a statisztikai hivatal —, hogy vilá­gossá váljon: tartós irányzatról van-e szó, vagy pedig az export élénkülése csak a valutaválság miatt elhalasztott kereslet következménye. A termelési kilátásokat az üzleti élet általában bizakodóan ítéli meg: az ex­panzió üteme valószínűleg tartható lesz. Bergeron, a Force Ouvriére szak­­szervezeti központ főtitkára kijelen­tette: a francia kormány nyilván­valóan az ipari árak ideiglenes ellen­őrzésének kiterjesztése mellett van. Bergeron a szakszervezeti vezetőknek Giscard d’Estaing gazdasági csúcsmi­niszterrel való eszmecseréje után nyi­latkozott. A miniszter szerint nem le­het viszatérni a tavaly szeptember 15-ét megelőző helyzethez.­­Ekkor ve­zették be a jelenlegi árellenőrzési rend­szert. A legtöbb vezető iparágat arra kötelezték, hogy szeptember 15 és már­cius 15. között áraikat ne emeljék 1,5 százaléknál nagyobb mértékben.) Giscard d’Estaing szakszervezeti ve­zetőknek kifejtette, hogy a jól dolgozó vállalatok be tudják tartani a korlá­tozásokat. A kormány még nem hatá­rozott a jelenlegi árellenőrzési rendszer jövőjéről. A miniszterrel való eszme­cserén a szakszervezeti vezetők előad­ták saját javaslataikat: ezek szerint több cikk, elsősorban élelmiszer, nagy­kereskedelmi és kiskereskedelmi árát maximálni kellene. A javaslatok ér­deklődést váltottak ki és néhány eset­ben kísérletképpen valószínűleg ki is próbálják azokat — fűzte hozzá Ber­geron. A szakszervezeti vezető szerint Giscard d’Estaing ismételten hangoz­tatta eltökéltségét, hogy fenntartják a gazdasági növekedés ütemét és csök­kentik a munkanélküliséget. A két héttel ezelőtt bejelentett reflációs cso­magterv megakadályozza, hogy ez év­ben gazdasági hanyatlás következzen be. (Reuter) Újabb importkorlátozás Ghánában A ghánai kormány újabb árucikkek bevitelét korlátozza — jelentette be a kereskedelmi minisztérium. A ren­delkezés többek közt a rizs, a búza­liszt és a cukor importját érinti. A lépés a minisztérium szerint össz­hangban van a rendszernek azzal a szándékát, hogy állandó testületet hozzon létre az alapvető fontosságú árucikkek importjának szabályozásá­ra. Ghánában a decemberi valutale­értékelés után az alapvető fontosságú cikkek árát a leértékelés előtti szín­vonalon fagyasztották be. (Reuter) Tárgyalások nyugat-európai félvezetőipari együttműködésről A félvezetők piacán körülbelül 20 hónap óta morzsolódnak az árak, és ez a körülmény, valamint a nagy amerikai csoportok növekvő súlya, már egy ideje aggasztja az európai iparvállalatokat. A bizonytalan hely­zet megszilárdítására ez az iparág, hasonlóan az informatikához, tárgya­lásokat kezdett, mert mindenki meg van győződve arról, hogy a siker biz­tosítása érdekében szövetkezni kell. Erre nézve számos elgondolás szüle­tett és legutóbb megbeszélések kez­dődtek a francia Lescosem vállalat, a nyugatnémet AEG-Telei­orikon és az angol Plessey között. A szövetkezésre való törekvés nem okoz meglepetést, ha figyelembe vesz­­szük, hogy az Atlanti-óceánon túl működő vezető vállalatokkal csak az európai ipar gyorsított fejlődése teszi lehetővé a verseny felvételét. Minden érdekelt vállalat arra törekszik, hogy megtalálja helyét a félvezetőgyártás­­ban, mert ez az elektronikus ipar egyik kulcsállása, amely döntő a ka­tonai felszerelések, a számítóberende­zések, a távközlési és a legújabb pro­pagandaeszközök gyártása szempont­jából. A számos tervezet közül az látszik a legvonzóbbnak, amely az említett négy cég által paritásos alapon léte­sítendő közös vállalatot javasol. Ezen belül a cégek szakosodhatnának, míg az eladási politika összhangba ke­rülne. Az a kérdés, hogy az említett cso­portok és az érintett kormányok egy véleményen vannak-e a követendő ipari és pénzügyi politika dolgában, mert bármennyire szükségesnek is látszik a kooperáció, a különböző nemzeti nézőpontokra tekintettel meg­valósítása nehézségekbe ütközhet — írja a Les Echos. India olcsóbb olajat akar vásárolni Sethi, India kőolaj- és vegyipari mi­nisztere azzal vádolta a külföldi olaj­­vállalatokat, hogy Indiának lényegesen kisebb árengedménnyel adják el a nyersolajat, mint a világpiacon más országoknak. Az indiai állami olajvál­lalat kiadványában ismertetett cikk szerint India arra törekszik, hogy más forrásokból olcsóbb nyersolajat szerez­zen be, mert „lehetetlen a végtelen­ségig ebben a helyzetben élni”. A miniszter megjegyzései közvet­lenül azután láttak napvilágot, hogy a Perzsa-öböl menti olajtermelő országok és a nyugati olajvállalatok a múlt hé­ten megegyeztek az olaj adózásának alapjául szolgáló árának újabb emelé­sében, ami azt vonja maga után, hogy Indiának mint fogyasztónak, át kell vállalnia a vállalatoktól a magasabb ár jelentős részét. Már több mint három éve húzódik a vita az olajárak körül az indiai kor­mány és az ESSO, Burmah, Shell és a Caltex vállalat között. A barrelen­kénti olajár 1971 elején 1,25—1,28 dol­lár volt, s az indiai kormány most — még nem számítva a genfi megállapo­dás következményeit — 1,66—1,68 dol­lárt fizet egy barrel olajért. Az ár 1 centtel történő emelkedése a kormány­nak 7 millió rúpia (1 millió dollár) évi többletköltséget jelent. (Reuter) Kooperációs lehetőségek Csehszlovákiával A Csehszlovák Kereskedelmi Kama­ra lapjának decemberi számában szá­mos műanyag- és vegyipari kooperá­ciós lehetőséget sorol fel, amelyekhez csehszlovák partnerek nála jelentkez­tek. A létesíteni kívánt kooperációk té­mái a következők: poliészter-párnale­­mez, kollotíp anyagok, sztirén-akrilát anyagok, toluénből készülő tereftálsav, festékanyagok (szubsztantív festékek, színtartó, csávázó, naftol típusú festé­kek, szerves pigmentek), speciális bőr­festékek, epoxi-gyanták, ioncserélő­gyanták, polikarbonikus savak, mela­­min borítású dekorlemezek, poliészter fóliák, karbamid- és melamingyanták és présporok, ftálsavanhidrid, antraki­­non, akrilsav, klórozott szénhidrogének, textilipari segédanyagok, finom vegy­szerek. A fenti kooperációk iránt érdeklődők a COOP 116 számra hivatkozva fordul­janak a Csehszlovák Kereskedelmi kamara kooperációs részlegéhez, címe: UL. 28. Ríja 13. Praha 1. VILÁGGAZDASÁG CIPRUS ÉS A KÖZÖS PIAC Nagy-Britannia közös piaci csatlako­zása új helyzet elé állítja a nemzet­­közösségi államokat, így Ciprust is. A földközi-tengeri szigetországot ugyanis rendkívül szoros gazdasági szálak fűzik Angliához; a külkereskedelmi forga­lomnak körülbelül 40 százalékát az angliai export és az import adja, s nyilvánvaló, Nicosiában arra töreked­nek, hogy a Közös Piac kibővítése ne rontsa Ciprus gazdasági esélyeit. A kis államban a görög és a török közösség viszálya és az ezzel összefüggő, néha-néha válsággal fenyegető feszült­ség ellenére a szigeten gazdasági kon­junktúra van. Egy hivatalos és egy nem hivatalos adat ennek bizonyítására: a nemzeti jövedelem 1960 és 1970 között (1958-as árakon számolva) átlagosan évi 7 százalékkal növekedett. A „nem hiva­talos” mutatószám a ciprusi építkezési ütemről és az idegenforgalmi fellen­dülésről tanúskodik: a 9250 négyzet­kilométernyi országban az utóbbi esz­tendők folyamán évente 20 szálloda épült fel. (Az említett időszakban , 1960 és 1970 között a szigetre látogatók száma megötszöröződött, s a turisták száma meghaladta a 126 000-et.) A ciprusi gazdaság legfontosabb ága­zata a mezőgazdaság, s ezért a Közös Piaccal a közeljövőben folytatandó tár­gyalások tétje ,és fő kérdése az lesz, hogy Ciprus termékei megkapják-e ugyanazokat a vámkedvezményeket, mint amelyeket a Nemzetközösség tag­jaként élvezett Ciprus Nagy-Britannia piacán London belépése előtt. A mező­­gazdasági terményekből áll a ciprusi export 58 százaléka. Nagy-Britannia veszi fel a burgonya és sárgarépa ex­portjának 90, a borkivitel 76, a szőlő­export 85, a narancs és a citromfélék kivitelének 38 százalékát. Mint a VILÁGGAZDASÁG már beszámolt róla, a brüsszeli közös piaci bizottság beleegyezett a tárgyalásokba, amelye­ken Ciprus és az integráció képviselői a társult tagságról döntenek. A tervek szerint két szakaszban csökkentik a vámokat, ennek értelmében Ciprus mezőgazdasági terményei valószínűleg olyan kedvezményeket kapnak a Közös Piacban, mint Izrael és Spanyolország. Mint Nicosiában elmondották, ez egyút­tal azt is jelenti, hogy Ciprusnak foko­zott versennyel kell szembenéznie, s a spanyol és az izraeli konkurrencia mel­lett számolnak a görög és a török mező­­gazdaság exportjának versenyképessé­gével is. A mezőgazdaság alapvető szerepe és az idegenforgalom növekvő súlya mel­lett Cipruson nem elhanyagolható az ipar sem. Általános törekvés tapasztal­ható néhány — elsősorban könnyűipari — ágazat erősítésére. (A televízióban kampány indult, amelynek célja, meg­győzni a nézőket arról, hogy a ciprusi áruk minőségben nem maradnak el a külföldi termékektől, így a néző inkább a honi árucikkeket vásárolja meg.) Jelenleg az ipar 11 százalékban járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, ezt az arányt 1976-ra, a harmadik ötéves terv végére 14 százalékra akarják növelni. Kifejtették Nicosiában: a tervet és a tervezési tevékenységet kiegészítő jel­legűnek tekintik, s a kormány csak ak­kor avatkozik a gazdasági életbe, ha a magántőke vonakodik valamit végre­hajtani. Ily módon a terv rendkívül laza és rugalmas, ami egyébként ki­tűnik az előirányzott célok általános jellegéből. Az idei esztendőben kezdődő és 1976- ban befejeződő harmadik ötéves terv céljai a következők: a fizetési mérleg egyensúlyának további fenntartása, a sziget természeti kincseinek kihaszná­lása, a szolgáltatások javítása és a terü­leti, körzeti fejlesztés. Végül érdemes pillantást vetni Ciprus szocialista kapcsolataira; a külkeres­kedelemnek hozzávetőlegesen 8 száza­léka jut a szocialista világra. Ciprus ipari termékeinek egy részét szocialista piacokon helyezi el. Magyarország és a földközi-tengeri szigetország kereske­delmi forgalma az utóbbi években megkétszereződött, s 1970-ben túlhalad­ta a 20 millió devizaforintot. Expor­tunknak több mint a fele gép és be­rendezés, s csupán 2 százaléka élelmi­szer, ami a dolláralapú külkereske­delemben igen jó arány. A fokozódó érdeklődés egyik legfrissebb példája, hogy a magyar vállalatok vesznek részt a ciprusi réz kitermelésében. M. J. Stagnálás után fellendülésre számít a svéd gazdaság A svéd parlament elé terjesztett költségvetési törvényjavaslat azzal szá­mol, hogy az ország bruttó nemzeti terméke, amely tavaly mindössze 0,3 százalékkal emelkedett, idén visszatér a normális kerékvágásba és valamivel több mint 3,5 százalékkal lesz maga­sabb a tavalyinál. A folyó évben esedékes a heti mun­kaórák számának 42,5-ről 40-re való csökkentése. Becslés szerint ez a folya­mat országos szinten a bruttó nem­zeti termék 2 százalékának megfelelő termelési kapacitásveszteséggel jár. Az előterjesztés szerint ilyen körülmények között a növekedés előirányzott üteme kielégítőnek mondható. A beruházások bruttó értéke 7 szá­zalékkal lesz magasabb a tavalyinál, 1971-ben ezen a téren 2,4 százalékos csökkenés mutatkozott. Az átlagos emelkedésen belül az ipari és keres­kedelmi beruházások számítás szerint 9,5 százalékkal, a központi kormány beruházásai 7 százalékkal, a helyi ha­tóságok beruházásai 6,5 százalékkal lesznek magasabbak a tavalyiaknál, a lakásépítéseknél pedig 3 százalékos emelkedés várható. A két utóbbi tétel­ben tavaly csökkenés mutatkozott. A magánfogyasztás 1971-ben 0,2 szá­zalékkal volt alacsonyabb, mint előző évben; a folyó évre itt 4 százalékos növekedés várható. A közületi fogyasz­tás, amely 1971-ben 4,2 százalékkal emelkedett, az idén csak 3 százalékkal lesz nagyobb. Az árszínvonalban 4 százalékos emel­kedést, a háztartások reáljövedelmé­ben pedig 2,25 százalékos javulást jósolnak. A költségvetési törvényjavaslat az export idei fejlődését 4,5 százalékra becsüli, szemben a tavalyi 5 száza­lékos emelkedéssel. Az átlagosnál ma­gasabb javulást várnak a cellulóz-, a vas- és acélexporttól, míg a gép­ipari export mennyisége tavalyi 7,5 százalék helyett idén alig 4 százalék­kal lesz magasabb. Kisebb mértékű emelkedés várható a tartós fogyasz­tási cikkek exportjában is. Svédország importja tavaly 5 száza­lékkal alacsonyabb volt, mint 1970- ben; a folyó évre ezzel szemben 5,5 százalékos növekedést várnak. Az ipari termelés javulásával kapcsolat­ban valószínű, hogy az ipari termelő­­eszközök behozatala is nőni fog. Ha­sonlóképpen több személyautó behoza­talát is várják, minthogy két egymás­után következő éven át ezek behoza­tala csökkent. Az ország kereskedelmi mérlege, amely 1971-ben körülbelül 3 milliárd svéd koronával javult, az idén való­színűleg valamivel romlani fog. Ennek ellenére még mindig közel 1,4 milliárd korona aktívumot várnak. A folyó fizetések mérlege a tavalyi 750 millió koronás többlet helyett idén valószínűleg 500 millió korona körüli deficittel zárul. Ez többek között onnan ered, hogy a dollár devalvációja foly­tán a hajózás nettó bevételei csökken­tek, a fejlesztési segélyek átutalásában emelkedés mutatkozik és magasabb a kamatfizetés is. Az idegenforgalom előreláthatólag többé-kevésbé normá­lis mértékben fejlődik, az ebből eredő nettó passzívum körülbelül 300 mil­lió koronával lesz több. (SÍP) LANYHUL A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG ÚJ-ZÉLANDBAN Új-Zélandban a GNP az 1971—72-es pénzügyi évben körülbelül 14 száza­lékkal fog növekedni, az elmúlt év 14,5 százalékával szemben — jósolja az új-zélandi gazdaságkutató intézet. A növekedés reálértékben 4 százalékos lesz. Az ipari termelés expanziója is körülbelül ezt az ütemet fogja csak elérni. A termelékenység növekedése lelassult: ebben az évben nem éri el az 1 százalékot (tavaly 1—1,5, tavaly­előtt pedig 2,9 százalékos volt). Az inflációs tendencia változatlanul fennmarad. Az árak 1971 szeptembe­rében az előző év szeptemberéhez ké­pest 11,1 százalékkal emelkedtek. A gazdasági tevékenység lassulásával párhuzamosan csökkentek a beruházá­sok. A magánszektor befektetései 1971— 1972-ben előreláthatólag csak 6,5 szá­zalékkal növekednek (az előző évben az ütem 23 százalék volt), az állami kiadások növekedési üteme is csök­kenni fog, bár ennél kisebb mérték­ben. Az invesztíciós tevékenység ösz­tönzésére a kormány hitelkönnyítése­ket jelentett be. A lanyhulást az import növekedésé­nek lassulása kísérte. A bevitel ennek ellenére 1970 és 1971 szeptembere kö­zött 11,3 százalékkal növekedett, szem­ben az 5,3 százalékos export-expanzió­val. Azt várják, hogy 1972-re a kivitel növekedése 10 százalékos lesz. Folytatódik az exportpiacok diverzi­fikálása azzal a céllal, hogy csökkent­sék Új-Zéland függőségét az angol piactól. Anglia részesedése az új­­zélandi exportban 1970-ben 38,2 szá­zalék volt, 1971-ben pedig már 35,1 százalék. Változik az ország export­­struktúrája is. Tavaly az ipari termé­kek kivitele 15,6 százalékkal, a fa­anyagoké pedig 12,9 százalékkal növe­kedett. A tejtermelés még fontos he­lyet foglal el az exportban, amit a magas exportárak is biztosítanak. Az amerikai kereskedelmi minisz­térium előrejelzései szerint az új-zélan­di kormány intézkedései az Angliával való preferenciális tarifák 5 éven be­lüli megszüntetésére javítják az USA exportkilátásait. A gazdaság diverzifi­kálása szintén tág lehetőségeket nyit az amerikai tőkebefektetések előtt (BIKI)

Next