Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)

1972-09-20 / 184. (933.) szám

• Eyskens belga miniszterelnök fo­gadta Manescut, aki gazdasági küldött­ség élén tartózkodik Brüsszelben. Át­tekintették az ipari és tudományos­­műszaki együttműködés, a kereskedel­mi kapcsolatok és az idegenforgalom fejlesztésének kérdéseit. Manescu tár­gyalt a belga gazdasági miniszterrel és több kereskedelmi vállalat és pénzinté­zet vezetőivel. • Olechowski lengyel külkereskedel­mi miniszter találkozott a Lengyelor­szágban tartózkodó japán parlamenti küldöttséggel. Megtárgyalták a két or­szág közötti árucsere-forgalom idősze­rű kérdéseit és az ipari kooperációk növelésének lehetőségét. Bezárta kapuit a 97. Zágrábi Nem­zetközi Vásár, amelyen 6300 külföldi és hazai vállalat mutatta be 300 ezer termékét. A vásárnak 10 nap alatt másfél millió látogatója volt. • Hollandiában drasztikus intézkedé­seket kell bevezetni az infláció és a munkanélküliség terjedésének megfé­kezésére — hangsúlyozta a parlament őszi ülésszakának megnyitásakor Julia­na királynő. Emelik a jövedelmi adót, a vállalati­­adót és a tőkeadót, vala­mint különleges adót vetnek ki a sze­mélygépkocsikra. Egyidejűleg 4 száza­lékkal emelik a nyugdíjaikat. • Egyiptom lakossága a statisztikai hivatal legújabb adatai szerint elérte a 35 milliót. Az ország lakossága 16 hónap alatt 1 millióval gyarapodott. A fővárosban jelenleg 5 millió 384 ezren élnek. • Megkezdte Moszkvában 43. ülését a KGST közlekedési állandó bizottsága. Ezen megvitatják­ a KGST komplex programjából eredő és a nemzetközi hajózásra vonatkozó együttműködési kérdéseket. • Szerződést kötött a Peugeot a chilei kormánnyal. Ebben kizárólagos jogot kap középméretű személygépkocsik és teherautók gyártására a latin-amerikai országokban. Ez a második szerződés, amellyel a chilei kormány az ország autóiparának újjászervezésére törek­szik. Előzőleg a Citroen kötött meg­állapodást Chilével kisautók gyártá­sára. A Peugeot 6,6 millió dolláros tőkével vegyes vállalatot létesít a Corso chilei állami vállalattal, amelynek ré­szesedése 60 százalék lesz. 1980-ban a gyár 30 ezer járművet állít elő.­­ A bőrexport újbóli korlátozását kérte Nixon elnöktől és a mezőga­zda­­­sági minisztertől a képviselőház 30 tagja. Kérésüket azzal indokolták, hogy a cipőipar válságos helyzetbe jutott a korlátozások­ augusztus 30-án meghir­detett eltörlését követően. Románia nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatot létesít a Gabon Köz­társasággal. A hivatalos bejelentés sze­rint ily módon is elő akarják segíteni az együttműködés javítását. 4. Anglia acéltermelése augusztusban — heti átlagban 451 300 metrikus ton­na — 4,3 százalékkal több volt, mint júliusban. Egy évvel korábban viszont a termelés ennél magasabb volt. A belföldi megrendelések már júliusban növekedtek, s üteme augusztusban erő­södött. Csehszlovák gazdasági kormánykül­döttség érkezett Szófiába, Hula minisz­terelnök-helyettes vezetésével. Hula,­ aki az állami tervbizottság elnöki tisz­tét is betölti. Szófiában megvitatja a két ország 1976-tól 1990-ig terjedő gaz­dasági együttműködésének program­ JELENTI • Ghánái gazdasági kormányküldött­ség tartózkodik Bukarestben. A dele­gációt a földosztással és a természeti kincsek ügyeivel megbízott miniszter vezeti. Találkozott a román külkeres­kedelmi miniszterhelyettessel és a gaz­dasági minisztérium több vezető mun­katársával. Bezárta kapuit az erfurti nemzet­közi kertészeti kiállítás, az IGA ’72. A turisták tízezrein kívül 15 ezer NDK- beli és külföldi szakember tekintette meg a bemutatót. A szakértőcsoportok elsősorban azt tanulmányozták, hogy milyen formák születtek az NDK-ban a zöldségfélék nagyüzemi termesztésének elősegítésére. • Panajotov nehézipari miniszter ve­zetésével bolgár gazdasági kormánykül­döttség utazott Svédországba,­ hogy Stockholmban részt vegyen a bolgár— svéd gazdasági ipari tudományos-mű­szaki együttműködési vegyes bizottság második ülésének munkájában. Egyide­jűleg elutazott Szófiából a Feldt ide­genforgalmi miniszter vezette svéd kereskedelmi küldöttség. • A vízgazdálkodásban való együtt­működésről tárgyalt Prágában a len­gyel mezőgazdasági minisztérium ille­tékes miniszterhelyettese. Megbeszélé­sei kiterjedtek a határfolyók és a ha­tárvidék természeti kincseinek problé­májára is. • A Kínai Népköztársaság 500 ezer tonna acél szállítását kéri a japán acél­ipartól, legkésőbb februárig. A japán vas- és acélszövetség elnökének beje­lentése szerint a kínaiak már át is ad­ták részletes kívánságlistájukat, amely tartalmazza, milyen típusú acélt sze­retne vásárolni a kínai ipar. • Vegyes vállalatot létesít Malaysiá­ban a Goodyear és a malaysiai Pernas állami vállalat. A 48 millió malaysiai dollárral felépülő üzem gumiabroncso­kat és más gumitermékeket gyárt majd, és előreláthatólag 1974 elején lép üzembe, kapacitása napi 35 ezer libra gumitermék lesz. Az új vállalat neve Goodyear Malaysia Berhad. • • 9 • 1972. SZEPTEMBER 20. EXPANZIÓ ÉS INFLÁCIÓ A francia gazdasági helyzet Párizsi tudósítónktól. A francia központi statisztikai hivatal tanulmányt tett közzé a francia gazda­ság helyzetéről. Ebből úgy tűnik, hogy a legkésőbb a jövő év tavaszán esedé­kes választások már ma jelentkező po­litikai ellentmondásai és problémái mellett a jelenlegi helyzetben a gazda­ság jelenti a kormány számára viszony­lag biztató perspektívát. A francia ipar termelése 1971-ben 7 százalékkal nőtt, ez év elején rövid át­meneti lassulás után újabb lendületet vett és úgy becsülik, hogy az év végé­re 6 százalékos emelkedésről adhatnak számot. E növekedést leginkább a bel­földi fogyasztás magas szintje indokol­ja, ugyanakkor az export is gyorsuló tendenciát mutat. Az export értéke 10 százalékkal haladja meg az importét, szemben a múlt év végi 5 százalékos különbséggel. Az ipari termelés növe­kedését a termelőberuházások gyorsulá­sa és a lakásépítkezések fellendülése is segíti. A termelésemelkedést a munka­­nélküliség csökkenése kíséri, de ehhez hozzájárul az is, hogy a munkaidőt 1972 első félévében átlagosan félórával rövidítették. A statisztikai hivatal jelentése az inf­láció aggasztó méreteiről számol be. Az év első felében hivatalos adatok szerint 2,8 százalékkal, az év második felében pedig előreláthatóan 3,1 százalékkal emelkednek az árak. Amennyiben a második félévi becslés helytálló, az év végére összesen 5,9 százalékos lesz az áremelkedés. Az első félév folyamán el­sősorban az élelmiszerek ára nőtt. Ez az emelkedés most is folytatódik, de arra számítanak, hogy az ipari termékek ára a második félévben gyorsabban nö­vekszik és túlhaladja az élelmiszerárak emelkedésének ütemét. Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy a nyugat-euró­pai konjunktúra javulásának következ­tében általában emelkednek a nyers­­anyagárak, egyidejűleg lejárnak a gyár­iparosok és­ a kormány közötti szerző­dések, amelyek az iparcikkek árszín­vonalát határozták meg. Az infláció ilyen ütemű gyorsulása aggodalommal tölti el a gazdasági élet vezetőit. Úgy vélik, hogy az exportnál az infláció hatása csak később fog je­lentkezni, mert a partnerországokban is jelentős az áremelkedés, amivel azo­nos mértékben emelhetik a francia exportáruk árait is. Ezen túlmenően még mindig hat a legutóbbi frankle­értékelés adta előny , ami szintén exportnövelő tényező. A belföldi infláció gyorsulását ösz­tönzi, hogy évente átlagban 20 száza­lékkal növekszik a pénztőkeállomány mind a háztartásokban, mint pedig a vállalatoknál. Két veszély foglalkoztatja most a francia kormányt. Az egyik az, hogy a vásárlók az árak további emelkedésétől való félelmükben menekülnek a pénz­től, ahogy ezt 1969-ben is tették. Ez ön­magában véve újra inflációs forrás le­het. A második veszély, amitől tarta­nak, az önköltségek emelkedése. A francia statisztikai hivatal jelentése szerint várhatóan 11 százalékkal emel­kednek a bérek, míg a partnerorszá­gokban mindössze 9,1 százalékkal. Amennyiben ez a különbség változat­lanul fennmarad, az árkülönbség, ért­hetően, a francia áruk rovására foko­zódik. Staribacher a szabadkereskedelmi egyezményről Az osztrák ipari vállalatoknak a bel­földi piacon rövid távon jelentékeny veszteségekkel kell számolniuk, ha Ausztria és a Közös Piac szabad­keres­­­kedelmi egyezménye életbe lép — mond­ta Staribacher osztrák kereskedelmi miniszter ipari szakemberek előtt. A hátrányt a miniszter szerint csak az export növelésével tudják majd ellen­súlyozni. A nagyobb piachoz való csatlakozás hosszú távú előnyei azonban messze a háttérbe szorítják a kezdeti hátrányo­kat és az­­ipari növekedés meggyorsu­lásához vezetnek — hangsúlyozta a mi­niszter. Az EGK-val kötött egyezmény első szakasza, amelyben szabadkereskedel­mi zónát alakítanak ki, október 1-én lép­­hatályba és ennek keretében egy sor ipari vámot egyharmaddal csökken­tenek. Jövőre általános egyezmény ve­szi át a mostani ideiglenes megoldás helyét és akkor az Ausztria és a Kö­zös Piac országai közötti kereskedelem­ben az iparcikkek vámját 11 év alatt fokozatosan felszámolják. (Reuter) lengyel—indiai kereskedelmi tárgyalások A lengyel—indiai árucsere-forgalom jelenlegi helyzetéről és a forgalom bő­vítésének lehetőségeiről tárgyalt Var­sóban az indiai külkereskedelmi mi­nisztérium küldöttsége. A két fél egyet­értett abban, hogy a következő évek­ben a forgalom jelentős mértékben bő­víthető. Lengyelország a hagyományos indiai exportcikkeken (tea,­­kávé) kívül szö­vetet, kötöttárut, bőrt és bőrcikkeket, valamint különféle háztartási árucik­keket importál majd. A lengyel szállítások főként komp­lett ipari objektumokból (elektromos erőművek és­­vegyipari gyárak) állnak majd. Ezenkívül­­gépeket és berendezé­seket, vegyipari termékeket és széles választékban fémipari gyártmányokat ad el Lengyelország Indiának. Az in­diai küldöttség találkozott Sznajder lengyel belkereskedelmi miniszterrel is, akivel az indiai belkereskedelem és az ellátás problémáit vitatta meg. (PAP) Mérséklődik az­ infláció az U USA-ban Észrevehetően lassul az infláció üte­me az Egyesült Államokban — mondja a First National City Bank jelentése. Az évi szemle szerint a dollár vásárló­ereje az idén augusztusig 3,2 százalék­kal romlott és a Nixon-kormányzat kö­zelít meghirdetett céljához, az infláció 3 százalékra való leszorításához. A többi nagy nyugati országban 1966 és 1971 között az infláció évi rátája 4,3 százalék volt. Az inflációs nyomás különösen Európában volt erős, főként az 1971-ben bekövetkezett lanyhulás után. A nyugat-európai valuták vá­sárlóerő-vesztesége évente 6,1 százalék, magasabb mint az 1966—1971-es perió­dusban mért 4,9 százalék. A nyugat-európai viszonylagos ex­panziós költségvetési és pénzügyi poli­tika azt az aggodalmat kelti, hogy az infláció gyorsulni fog. A nyugat-európai termelési ciklus körülbelül egy évvel az amerikai mö­gött van, és most ugyanazok a prob­lémák merülnek fel, mint tavaly ilyen­kor az USA-ban: hogy kellene meg­fékezni az inflációt a gazdasági élén­külés megállítása nélkül. A bank sze­rint az olasz líra eddig 4,5, a nyugat­német márka 5,2, a dán korona 6, a francia frank 5,3, a font sterling 6,7, és a norvég korona 6,2 százalékot vesz­tett értékéből. Még néhány adat: az ausztrál infláció ez évben 6,5, az indo­néz 1,3, az indiai 5, a chilei 25,3 szá­zalék volt. (Reuter) Együttműködési megállapodás Lengyelország és Jugoszlávia között A Lengyelországban tartózkodó Di­­mitrijevics jugoszláv gazdaságügyi mi­niszter Sznajder lengyel belkereskedel­mi miniszterrel államközi megállapo­dást írt alá a belkereskedelem és a szol­gáltatások terén megvalósítandó együtt­működésről. A megállapodás kiterjed az áruházak és modellházak közötti közvetlen kapcsolatra, a könnyűipari gépek és berendezések gyártásában megvalósítandó szakosításra és koope­rációra, valamint a kereskedelemmel és a szolgáltatásokkal kapcsolatos tudomá­nyos-műszaki együttműködésre. A jugoszláv gazdaságügyi minisztert Olszewski lengyel miniszterelnök-he­lyettes is fogadta. Megbeszéléseiken a gazdasági együttműködés fejlesztésének általános kérdéseiről volt szó. A hírhez a PAP kommentárja hozzáfűzi, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban 45 szá­zalékkal kell növekednie a két ország forgalmának a lengyel kivitel értéke ebben az időszakban körülbelül 426 mil­lió dollár lesz, a jugoszláv exporté pe­dig 410 millió dollár. A lengyel aktívum valószínűleg a gé­pek és berendezések növekvő ütemű szállításából adódik majd. Az ebbe az árucsoportba tartozó termékek lengyel exportja 222 millió dollár értékű lesz, az import pedig 215,4 millió dollár. A két ország közötti együttműködés­ben az összes lehetőség még nincs ki­használva. A kommentáríró szerint szo­rosabb kapcsolat, esetleg munkameg­osztás jöhetne létre a két ország hajó­építőipara és hajómotorgyártása között, a Diesel-motorok gyártásában, az autó­busziparban, a teherautógyártásban, az építő- és útépítőgépek, a traktorok és mezőgazdasági gépek előállításában. Az idei évre a két ország kereskedel­mi forgalmának előirányzata 150 millió dollár, 10 millió dollárral több a múlt évinél és 25 millió dollárral magasabb az 1970. évinél. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet az idei évre ennél nagyobb forgalmat várni; körülbelül 180 millió dollár értékűre becsülik a decemberig lebonyolítandó árucserét. Ez annyit jelent, hogy 1975-ig az öt év alatt kölcsönösen szállított áruk értéke az előirányzott 836 millió dollár helyett elérheti az 1 milliárd dollárt is. VILÁGGAZDASÁG SZOVJET-JAPÁN GAZDASÁGI KAPCSOLAT Moszkvai tudósítónktól: A közeljövőben japán kormánykül­döttséget várnak a Szovjetunióba. Első­sorban a két ország politikai kapcsola­tainak rendezése áll a tárgyalások kö­zéppontjában (a második világháború befejezése óta függő kérdések a japán területi követelések — hátráltatják a rendezést). Minden bizonnyal a politikai kérdésekkel párhuzamosan a gazdasági együttműködés további — a korábbinál hatékonyabb — fejlesztését is megvi­tatják. A két ország között a gazdasági kapcsolatok, a politikai rendezetlenség ellenére, magas szintet értek el. Ebben az évben Japán változatlanul megőrzi első helyét a Szovjetuniónak a tőkésországokkal folytatott külkereske­delmében. A várható forgalom 700 mil­lió rubel, s ez összehasonlítva az 1957. évi 20 millió rubellel, dinamikus növe­kedést mutat. A Szovjetunió és Japán között az 1971—1975-re kötött kereske­delmi szerződés alapján bonyolódik az árucsere, s öt évre az előirányzat 5 mil­liárd dolláros forgalom. A keretszerző­dés összegének teljesítése, sőt túlteljesí­tése minden bizonnyal megvalósul. A kereskedelmi kapcsolatok jellemző­je, hogy elsősorban a Szovjetunió ex­portlistáján döntő többségben olyan nyersanyagok szerepelnek, amelyek a japán gazdaság terveinek megvalósítá­sához szükségesek. Az utóbbi időben — ez kedvező tendencia — megnövekedett a szovjet gép- és berendezésexport. Elsősorban kohászati berendezéseket adtak el. A japán export a gépek és berendezések szállítása mellett fogyasz­tási cikkekből is áll. Az árucsere-forgalom struktúrája te­hát nem sokban különbözik a harmadik országokkal lebonyolított kereskede­lemtől. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban ma már általános tö­rekvés a tartós és több évre szóló együttműködés. A szovjet—japán áru­csere-forgalomban is vannak jelek, amelyek ennek az irányzatnak az erő­södését mutatják. Megállapodás jött létre, hogy közös érdekeltségű kikötőt építenek Nahodkában. A hármas ren­deltetésű — konténer-, tömegáru- és fakikötő — sokat segíthet a két ország közötti szállítás egyszerűsítésében. Most valósítják at mel az együttműködést, amelynek értelmében 1973-ig a japánok 163 millió dollárért szállítanak gépeket, darukat a szovjet gazdaságnak, s cse­rébe 8 millió köbméter fát kapnak. A további tartós kapcsolatok kialakí­tásában mindkét ország érdekelt. Japán­ban az acélipar, a vegyipar és a színes­fémipar a nyersanyaghiány miatt kapa­citásgondokkal küzd. A Szovjetunióban — különösen Szibériában — gazdag olaj-, gáz-, szén- és egyéb ásványkincs­készletek vannak, amelyek közös ki­aknázása japán problémákat is meg­oldhat. Szovjet részről készek egy ilyen tartalmú szerződés aláírására (japán szempontból az elhatározás folyamatát gyorsíthatja az elmúlt időszakban az Egyesült Államokkal való gazdasági kapcsolatok felhősödése). Az amerikai—japán kapcsolatok alakulása egy másik vetületben is nö­veli a Szovjetunió szerepét a japán gaz­daságpolitikában. Az amerikai piacokon megnehezedő körülmények is arra késztetik Japán, hogy európai értékesí­tési területek felé forduljon. Ide pedig a legrövidebb út a Szovjetunión ke­resztül vezet.­­Szibérián keresztül 13 ezer kilométer távolságra van Japán Európától. Ugyanakkor még a nyitott Szuezi-csatornán is 21 ezer kilométert kell megtenni, hogy eljussanak az öreg földrészre.) Japán tehát különösen ér­dekelt abban, hogy a Szovjetunió fej­lessze vasúti szállítási kapacitását és megvalósítsa konténerizációs program­ját. F. A. Tanácskozások a szibériai olajkitermelésről A Szovjetunió és Japán képviselői novemberben találkoznak Tokióban, hogy megvitassák a Szahalin-sziget kontinentális talapzatában rejlő kő­olaj- és földgázkészletek­­kiaknázására vonatkozó terveket — jelentette be Imasato, az Overseas Petroleum és a japán—szovjet együttműködési bizott­ság kőolajipari albizottságának elnöke. E hónap elején a szigeten találkoztak a két ország szakértői és akkor álla­podtak meg a novemberi időpontban. Képviseltette magát a szeptember eleji találkozón az amerikai Gulf Oil kép­viselője is. Felajánlotta, hogy szükség esetén műszaki segítséget ad a nyílt tengeren folyó kőolaj- és földgázkuta­tásokhoz. A novemberi találkozón megvitatják annak a 200 millió dolláros kölcsön nyújtásának a feltételeit, amelyet a Szovjetunió kért,­ továbbá a kitermelt kőolaj és földgáz Japánba szállításának kérdését. A tokiói találkozó eredmé­nyét a japán—szovjet gazdasági együtt­működési bizottság hatodik ülésszaka elé terjesztik, amelyet a jövő év elején Moszkvában tartanak. Szovjet szakértői felmérések szerint a sziget kontinentá­lis talapzata 200 méteres mélységig 5 milliárd tonna olajkészletet rejt magá­ban. A szovjet—japán kőolajipari együtt­működés egyéb terveiről a japán kor­mány több szinten is hivatalos vizsgá­latokat végez. A Reuter-iroda hozzá­fűzi, hogy elsősorban a 14 100 kilométer hosszúságú kőolajvezeték építéséről van szó, amellyel az alacsony kéntartalmú tyumeni olajat szállítják majd Japán­ba. Tokióban jelenleg azt a szovjet ké­rést tanulmányozzák, hogy 1 milliárd dolláros kölcsönt nyújtsanak a szovjet vállalatoknak a szükséges gépek és be­rendezések, valamint anyagok vásárlá­sára. A vita a hitelnyújtás formája kö­rül folyik, a szovjet javaslat szerint japán bank nyújtaná szovjet banknak a kölcsönt, a tokiói külkereskedelmi és pénzügyminisztérium viszont azt a megoldást szorgalmazza, hogy a szál­lítók nyissanak hitelkeretet. Fordulat jelei a jugoszláv külkereskedelemben Jugoszlávia kereskedelmi mérlege néhány hónap alatt olyan mértékben megváltozott, hogy az még a szakértő­ket is meglepte. Az import a múlt év első felében elért 1,7 milliárd dollárral szemben csak 1,4 milliárd dollár ér­tékű volt, azaz 16 százalékkal csök­kent. Az export viszont 83 millió dol­lár helyett több, mint 1 milliárd dol­lár lett (vagyis 30 százalékkal emel­kedett). A külkereskedelmi deficit így 300 milió dollárra apadt, amelyet az áruforgalmon kívüli bevételek ellen­súlyozni tudtak. A fizetési mérleg ak­tívvá vált, a devizatartalékok a kétsze­resükre, 500 millió dollárra nőttek. A külkereskedelmi mérleg­ kedvező irányú változásait Jugoszláviában egy­értelműen az egyik legnagyobb teher­tételtől való megszabadulásnak tartják. A kereskedelmi mérleg javulásában közreműködő tényezők azonban szoros kapcsolatban állnak a jugoszláv gaz­daság többi, helyenként már-már kró­nikusnak nevezhető problémájával, amelyekre a mérlegváltozás nem el­hanyagolható befolyást gyakorol. Az 1971 januárjában végrehajtott dinárdevalvációnak és az azt megelőző különböző áramelést korlátozó intéz­kedéseknek semmiféle hatása nem volt a kereskedelmi mérlegre. Ez néhány hónap alatt világossá vált. Az export és az import arányának radikális vál­tozása az idei év elején következett be, tehát feltehetőleg a decemberi újabb devalválás és a még érvényben levő árbefagyasztás együttes hatásának tu­lajdonítható. (Az ármoratóriumról szóló határozat tavaly novemberben szüle­tett, öt hónapra szólt, az infláció féke­zését volt hivatott szolgálni. Igen sok termékre vonatkozott és kevés kivételt tettek alóla.) A devalváció révén az export több dinárbevételt hozott mint a belföldi fix áron való értékesítés. Egyébként azok a vállalatok, amelyeknek termé­kei számára a fentiek mellett a kon­junktúra is kedvezett, nem szívesen kö­töttek üzletet belföldi partnerrel, kü­lönösen olyannal, amely gyakran még fizetőképp sem volt. Az impo­rtnál fur­a devalváció miatt megdrágult, begyű­­rűztetése a belföldi kereskedelembe a fix árak miatt nem volt lehetséges. Mindezeknek két ma még pontosan nem értékelhető következménye is lett: megváltozott az export struktúrája és áruhiány keletkezett a belföldi piacon. A struktúra változását a fix áras ter­mékek — elsősorban nyersanyagok és mezőgazdasági cikkek (köztük például a hús) — kivitelének ugrásszerű növe­kedése jelentette. Éppen ezek viszont azok a termékek, amelyek a gazdaság egyenletes fejlesztése és az életszínvo­nal fenntartása szempontjából a leg­alapvetőbbek, hiszen ezért vonatkozott éppen ezekre legszigorúbban az árbe­fagyasztás. Az exp­ort bővülése miatt viszont az áruhiány is ezekből a cik­kekből jelentkezik a legégetőbben. Gyá­rak állnak például cementhiány miatt és az államnak nemrég hús- és búza­­imp­ortról kellett gondoskodnia. Ez az intervenciós állami imp­ort a kedvező kereskedelmi mérleg ellené­ben hat. Nagyobb probléma azonban, hogy az ármoratórium május végi fel­oldása máris érezteti hatását: május­ban 15 százalékkal emelkedtek a vil­lamosenergia árak, 8—15 százalékkal a közlekedési tarifák; júniusban 13 ága­zat 20—25 ezer termékének árát emelte. Így becslések szerint év végéig az elő­irányzott 5—6 százalék helyett legalább 12 százalékos lesz az inflálódás mér­téke. Ez pedig megint a külföldi im­portőrrel egyenrangú vásárlóvá teszi a belföldi vevőt , s a mérleg ismét megfordulhat. (Ez a tendencia június óta érezhető is) Jugoszláv viszonylatban azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vásárlásra kész vállalatok nem mindig fizetőképesek, s ha csak a valóban vá­sárlóképes keresletet elégítenék ki a termelők, az áruhiány nem tűnne iga­zán nagynak, s az inflációs ráta is kisebb mértékben emelkedne. A keres­kedelmi mérleg javulása tehát kedvező jelenség, de csak a gazdasági stabili­zálódás részeként értékelhető. Tibor Ágnes

Next