Világgazdaság, 1972. december (4. évfolyam, 214/963-233/982. szám)
1972-11-01 / 214. (963.) szám
1972. NOVEMBER 1., SZERDA IV. ÉVFOLYAM, 214. (963.) SZÁM EGYENLETESEBB EXPORTSZÁLLÍTÁSOKAT Kadala Miklós a magyar—szovjet kereskedelemről Két hónappal az év vége előtt csak nagyjából körvonalazható a magyar—szovjet kereskedelem végső eredménye. A végső adatokat nagyon befolyásolhatja, hogy mekkora értékű szállításokra kerül sor a még hátralevő időben. A hivatalos felmérések szerint amíg a szovjet vállalatok nagyjából egyenletes szállítására vállalkoztak — és ha a teljesítésben van is egyes területeken lemaradás, azt ellensúlyozzák más vállalatok előszállításai —, addig nálunk már a szerződés szerinti export 60 százaléka a második félévre, egyharmada pedig az utolsó negyedre jut. Kadala Miklóst, a moszkvai magyar külkereskedelmi kirendeltség vezetőjét kértük meg, válaszoljon ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. Hogyan teljesítjük idei szállítási kötelezettségeinket? — Pontos adatokat természetesen még nem tudunk. Az már bizonyosnak látszik, hogy termelő- és külkereskedelmi vállalatainknak, valamint a szállítmányozással foglalkozóknak a hátralevő időszakban nagy erőfeszítéseket kell tenniük, hogy ne legyen nagyobb lemaradásuk az év végén, mint tavaly volt. Számokban kifejezve: a most érvényes „rekordot” tavaly decemberben állítottuk fel. Akkor 31 nap alatt 106 millió rubelnyi áru lépte át a magyar—szovjet határt. Most ennél a mennyiségnél többre — mégpedig tartósan többre — van szükség. A hátralevő időszakban havonta 110—115 millió rubel értékű árut kell kiszállítani. Közben számolnunk kell olyan tőlünk független akadályokkal is, mint ami most októberben adódott: a szovjet vállalatok öt napig nem fogadták a magyar árukat, mert a szállítóeszközöket a mezőgazdasági betakarítási munkákra összpontosították. Miből adódnak az év végi „hajrák”? — Kivitelünknek mintegy 50 százaléka gépipari termék. A cikklistán főleg egyedi gépek, komplett berendezések szerepelnek. Gyártási idejük természetesen hosszabb — érdemes lenne megvizsgálni, indokoltan-e, amihez hozzájárul még, hogy a magyar vállalatok általában az év végén kötik meg következő évi szállítási szerződéseiket. Ebből egyenesen következik: az esetek nagy részében csak a második félévre vállalnak exportot. A másik ok, hogy kivitelünk jelentős része mezőgazdasági termékekből áll. Ezeket csak a második félévben, de még inkább az utolsó negyedévben tudják feladni az exportőrök. Mit lehetne tenni, hogy a következő években egyenletesebb legyen a magyar export? — A három felsorolt tényező közül kettő, a mezőgazdasági és a bővítés objektív tényező. Itt legfeljebb annyi a teendő, hogy amint lehetőség nyílik, azonnal meg kell kezdeni a szállításokat. A gépipari területen viszont lehetőség nyílik előrelépésre. Az eddigi helytelen gyakorlatot meg kellene szüntetni, és ki kell használni az első félévet korábban aláírt szerződésekkel. Ennek legjobb módja az, hogy hosszú lejáratú megállapodás alapján több évre szóló magánjogi kötéseket hoznak létre. E területen erőteljes munkára van szükség. Hogyan alakulnak az 1973. évre szóló magánjogi szerződések? — A hosszú lejáratú megállapodásban foglalt szállítási mennyiséghez viszonyítva — mivel éves megállapodásunk még nincs — jelenleg körülbelül 70 százalékos kötésállománnyal rendelkezünk. Ez megfelel a sokéves átlagnak. Gépszállításokra is körülbelül 70 százalékos kötésállomány jött létre. Az importoldalon viszont még csak 35 százalékos teljesítésről tudunk beszámolni, ami kevesebb az átlagnál. A nyersanyagra vonatkozóan eddig még nem írtunk alá jelentős szerződést. Említésre méltó viszont, hogy a hosszú lejáratú megállapodásban előirányzott gépimportunk mintegy 60 százalékában már megállapodtunk, s itt a tavalyinál jobb a helyzet. Faragó András Közös piaci fellépés az infláció ellen Megállapodások és nézeteltérések A viszonylag nyugodt hétfői nap után nehézségek léptek fel a Közös Piac Luxemburgban tartott miniszteri értekezletének második napján. Az inflációellenes programról tanácskozó pénzügy- és mezőgazdasági miniszterek tegnap nem tudtak megegyezni az ipari vámleszállítási tervben, pusztán a marhahús vámjának időleges csökkentéséről jött létre megállapodás. Felszínre kerültek a bonni kabineten belüli nézeteltérések is. Érti nyugatnémet földművelésügyi miniszter ellenezte a részleges mezőgazdasági vámleszállítást, Schmidt pénzügyminiszter pedig támogatta. A hétfői napon mégis több kérdésben megegyezés született: a miniszterek biztosítani kívánják, hogy a jövő évi infláció ne haladja meg a 4 százalékot. Azt is elhatározták, hogy a GNP növekedésével arányosan korlátozzák a forgalomban levő pénz mennyiségének gyarapodását és mérséklik a költségvetési kiadásokat. A keddi tárgyalásokra a francia— nyugatnémet ellentétek nyomták rá a bélyeget. Schmidt nyugatnémet pénzügyminiszter támogatta a brüsszeli bizottság ipari vámleszállítási javaslatát, sőt 15 százalék helyett 20 százalékos vámmérsékletet ajánlott. Giscard d’Estaing francia gazdasági csúcsminiszter ezzel szemben a vámleszállítást „haszontalan lépésnek” nevezte, sürgette viszont a marhahús vámjának felfüggesztését. Ez utóbbit viszont Érti földművelésügyi miniszter ellenezte, mondván, hogy a korábbi tapasztalatok szerint az ilyen lépés a múltban vajmi kevés hatással volt az inflációra. A többi tagállam részéről is általában kritikák hangzottak el a vámleszállítással kapcsolatban. Vlerick belga pénzügyminiszter szerint a lépés komoly bevételi forrásoktól fosztaná meg az államot, az árakra azonban alig hatna. Hollandia csatlakozott Belgiumhoz. Malagodi olasz pénzügyminiszter jelezte, hogy az olasz gazdaság jelenlegi helyzete legfeljebb szelektív vámcsökkentést tenne lehetővé. Rippon brit Európa-miniszter ezzel szemben támogatta a brüsszeli bizottság javaslatát és közölte, hogy London követné a példát, ha a Hatok a vámleszállítás mellett foglalnának állást. A vámokkal kapcsolatban végeredményben a miniszterek csak abban tudtak megegyezni, hogy a marhahús vámját február 1-ig felére csökkentik, a burgonya importjának korlátozását pedig feloldják. Az ipari vámleszállításról felszínre került nézeteltérések miatt a kérdést valószínűleg visszautalják a brüsszeli bizottsághoz, hogy dolgozzon ki még ebben az évben új javaslatokat. Közöspiaci források szerint ez a lépés egyértelmű a jelenlegi nézeteltérések álcázásával. Ugyancsak visszautalják a fejlődő országokból származó késztermék importkvóták bővítésére vonatkozó javaslatot is. Hétfőn a miniszterek viszonylag gyorsan egyetértésre jutottak az inflációellenes csomagterv három első pontjában. Kimondták, hogy az inflációs ráta növekedését a jövő évben 4 százalékig tartják elfogadhatónak, a forgalomban levő pénz mennyiségének növekedését a GNP növekedésének megfelelően korlátozzák és az állami kiadásokat mérséklik. Ez utóbbi két pontnál jelezték, hogy a krónikus munkanélküliséggel küszködő országok rugalmasságot tanúsíthatnak a határozatok alkalmazásánál. A központi bankokat felszólították, hogy kamatláb- és kötelező tartalékletét politikájukat, s a spekulációs tőkemozgások megakadályozására vonatkozó lépéseiket hangolják össze. Arról is határozat született, hogy a kormányok ösztönözni fogják a piaci versenyt az infláció letörésére. Külön hangoztatták a verseny szükségességét az élelmiszer- és a gyógyszeriparban. (DPA, Reuter, AP) Folytatódnak a tárgyalások Heath csomagtervéről A brit kormány, a TUC és a CBI háromoldalú megbeszélései tegnap éjfél után értek véget. Az inflációt megfékező csomagtervet illetően nem jutottak megállapodásra, de a hírügynökségek az álláspontok közeledéséről számolnak be. A CBI vezetői előzetesen nem akartak elfogadni semmilyen törvényes árkorlátozást. A tegnapi megbeszélések végén azonban az önkéntességről lemondva, már attól tették függővé az árak törvényes ellenőrzésének elfogadását, hogy a TUC beleegyezik-e a bérek emelkedésének hasonló korlátozásába. A TUC ezért ma délelőttre összehívta főtanácsának ülését, hogy a háromoldalú tanácskozás ma délután folytatandó ülésén már az esetleges új álláspont birtokában tárgyalhasson. Heath közölte, a kormány mindaddig nem nyúl az árakhoz, amíg hasonlóképpen nem rendezheti a bérek kérdését. A parlament új ülésszakát megnyitó trónbeszédében a háromoldalú megbeszélések eredménytelensége folytán a királynő még nem szólhatott a kormány inflációellenes intézkedéseiről. Elmondotta: ahogy a körülmények lehetővé teszik, visszatérnek a font sterling megállapított határok közötti rögzítéséhez. Megígérte, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz a gazdasági növekedés meggyorsítására és az inflációs ráta leszállítására. A kormányprogram egy nagyon lényeges pontja, amelyet Davies kereskedelmi és iparügyi miniszter már korábban ismertetett, a „Fair Trading Bill” elnevezésű törvény. Ebben a fogyasztók védelmét szolgáló intézkedéseket rögzítették. Az új törvény értelmében az államosított ipar és az egyéb állami kézben levő kereskedelmi szolgáltató szervek is a monopóliumokról intézkedő törvény hatáskörébe kerülnek. (Reuter) Giscard d’Estaing a francia—szovjet együttműködésről Giscard d’Estaing francia gazdasági csúcsminiszter nyilatkozott a TASZSZ- nak abból az alkalomból, hogy Brezsnyev, az SZKP főtitkára egy évvel ezelőtt látogatott el Franciaországba. Ekkor kötötték meg a 10 éves gazdasági, műszaki és ipari együttműködési egyezményt is. A miniszter szerint jó esélyek vannak rá, hogy 1970 és 1974 között az áruforgalom megkétszereződjön. Méltatta a két ország tudományos és műszaki kapcsolatait, a szakemberek közötti közvetlen érintkezést. A gazdasági együttműködés perspektíváit vázolva Giscard d’Estaing nagy reményeket fűzött a 10 éves gazdasági együttműködési egyezményhez. Az elmúlt napokban intenzív tárgyalások folytak az egyezménynek a gyakorlatba való ültetéséről. A „nagybizottság” elhatározta, hogy vegyes munkacsoportot alakít a konkrét javaslatok megvitatására. E munkacsoport lefektette a hosszú lejáratú programok alapjait. A miniszter végül kijelentette, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a francia—szovjet kapcsolatok fejlesztésének, és mindent megtesz, hogy erre francia részről a legjobb feltételeket biztosítsa. * NAPRÓL NAPRA ♦ A VÁMLESZÁLLÍTÁSRÓL CSAK RÉSZLEGES MEGÁLLAPODÁS született a Közös Piac miniszteri értekezletén: a marhahús vámját időlegesen mérséklik. A francia—nyugatnémet nézeteltérés mellett új, meglepő vita keletkezett. Az NSZK földművelésügyi minisztere szembefordult a bonni külügyminiszter javaslatával, mert ellenzi a vámleszállítás kiterjesztését a mezőgazdasági cikkekre. ♦ NAGY ERŐFESZÍTÉSEKRE VAN SZÜKSÉG, HOGY VÁLLALATAINK A SZOVJETUNIÓBa irányuló szállítások teljesítésében ne maradjanak le. Az év végi hajrá csak részben indokolt, különösen a gépipari területen lenne lehetőség arra, hogy az export üteme egyenletesebb legyen — mondja nyilatkozatában moszkvai kirendeltségünk vezetője. ♦ ELFOGADTA A JÖVŐ ÉVI LENGYEL TERV IRÁNYELVEIT a párt politikai bizottságának és a kormány elnökségének együttes ülése. Kedvezően értékelte a gazdaság idei eredményeit és elhatározta, hogy a legfontosabb élelmiszerek árának az 1970. december 13. előtti szinten való rögzítését, amely eredetileg két évre szólt, továbbra is érvényben tartják. ♦ ALÁÍRTÁK JAPÁN ÉS A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG memorandum-kereskedelmi megállapodását, valószínűleg az utolsó ilyen nem hivatalos egyezményt a két ország között, mert a diplomáciai kapcsolatok helyreállításával lehetővé válik majd a kormányközi megállapodás. A kínai külgazdasági kapcsolatokról szóló összefoglalónk az osztrák kereskedelmi miniszter pekingi tárgyalásairól is beszámol. A Nixon-forduló előkészítése SVra nyílik a GATT közgyűlése Ma nyílik és két héten át ülésezik Genfben a GATT közgyűlése, az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény szerződő feleinek legjelentősebb fóruma. A tanácskozások a Kennedy-forduló mintájára általában Nixon-fordulónak nevezett multilaterális tárgyalások előkészítésének a jegyében folynak. A közgyűlés lényegesen biztatóbb körülmények között ül össze, mint a tavalyi, amikor az USA és a Közös Piac gazdasági ellentétei már-már nyílt kereskedelmi háborúval fenyegettek. Az elképzelt ütemhez képest azonban kétségtelenül elmaradt az előkészítése a tárgyalássorozatnak, amelyet az USA és az EGK, illetve az USA és Japán közös deklarációi szerint a GATT keretében 1973-ban kellene lefolytatni. Tudósítónktól: A közgyűlés munkája döntően e tárgyalások alapszabályainak, módszereinek és feltételeinek tisztázására összpontosul. Az átfogó kereskedelmi tárgyalások lebonyolítására megvan a politikai akarat. Hogy csak a legfőbb érdekelteket említsük, a Közös Piac, az USA és Japán egyre sürgetőbb szükségét érzi a rendezésnek, amelyet a második világháború óta döntően megváltozott gazdasági erőviszonyok, követelnek. Mégis annyi kérdés tisztázása van még hátra, hogy a tárgyalásokra 1974 előtt előreláthatólag nemigen kerülhet sor. Meglehetősen egyértelműek azok a fejlemények, amelyek a legfontosabb tőkésországokat a tárgyalások megtartására kényszerítik. A Közös Piac gazdasági nagyhatalommá vált, különösen amióta kilenc tagra bővült és következetes politikával igyekszik érdekszférájába vonni egy sor afrikai és dél-európai országot. Japán rendkívüli mértékű gazdasági fejlődése, valamint a fejlődő országok súlyának megnövekedése és problémájának előtérbe kerülése is azokhoz a fejleményekhez tartozik, amelyek megváltoztatták a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat. Megnőtt a szocialista országok szerepe és súlya a világgazdaságban, s a GATT munkájában valamennyi európai szocialista ország részt vesz — a Szovjetunió és az NDK kivételével — tagként vagy megfigyelőként. A Közös Piac által teremtett preferenciális kapcsolatok nem felelnek meg a GATT előírásainak. Az USA-nak ez az egyik legsúlyosabb kifogása, és a washingtoni kormány csak nehezen érte el, hogy a Közös Piac hajlandó legyen e kérdésről a multilaterális konferencia keretében tárgyalni. Az EGK és az USA kapcsolatának másik nagy problémája a Közös Piac mezőgazdasági politikája. Ezt az USA kereskedelmi érdekei szempontjából tartja sérelmesnek. A GATT már felmérte a különféle nemzeti termelési politikák, importkorlátozások és exporttámogatások teljes skáláját, de abban a fő kérdésben nem jutott előbbre, hogy milyen termelési vagy kereskedelempolitikai eszközök megszüntetése, leépítése vagy szabályozása lenne alkalmas a széles körű mezőgazdasági protekcionizmus által teremtett helyzet orvoslására. E témakörhöz kapcsolódik a nem vám jellegű kereskedelmi akadályok (menynyiségi korlátozások, szabványelőírások stb.) kérdése. A multilaterális tárgyalások céljai közé tartozik ezeknek a leémlése is. Ezeknek a nem új keletű intézkedéseknek a kereskedelmet korlátozó szerepe viszonylag megnőtt annak a következtében, hogy 1967 és 1971 között a Kennedy-forduló eredményeként jelentős mértékben leszállították a nemzetközi vámszintet. Jelenleg az ipari cikkeket termelő átlagos vámszint még a 10 százalékot sem éri el. Ez a tény azonban nem kisebbíti a vámcsökkentés terén még megtehető lépések jelentőségét. Az USA például a multilaterális tárgyalások előkészítése során olyan javaslatot is terjesztett elő, hogy az iparcikkek vámjait teljes mértékben töröljék el. Emögött kétségtelenül az a szándék húzódik meg, hogy felszámolják a Közös Piacot, mint vámuniót. A vámtárgyalások mellett azonban a nem vámjellegű akadályok óriási tömegével kell szembenézni. A GATT titkársága 800 ilyen kereskedelmi akadályt lajstromozott. E kérdésben főleg az nehezíti a megegyezést, hogy az USA az agrárkereskedelemben alkalmazott vámon kívüli akadályokat is napirendre akarja tűzni, tehát a Közös Piac mezőgazdasági politikáját is. Az EGK ellenzi a tárgyalások kiterjesztését a mezőgazdaságra. Ennek az ellentétnek a feloldása sorsdöntő lehet, mert az amerikai szenátus aligha ad tárgyalási felhatalmazást az elnöknek, ha nem tudják megnyerni az amerikai farmereket a tárgyalások célkitűzéseinek. A tárgyalásokkal kapcsolatos problémák felsorolásánál említést kell tenni a fejlődő országokról. A tárgyalást célul kitűző deklarációk egybehangzóan kitértek arra, hogy különleges figyelmet kell szentelni a fejlődő országok problémáinak. Az ünnepélyes nyilatkozatoknak gyakorlati tárgyalási módszerekre való átváltása azonban szintén késedelmet szenved. A fejlődő országok maguk sem tudták mindeddig pontosan meghatározni az igényeiket, részben azért, mert érdekeik nem mindenben azonosak. Annyi már világosan kezd kirajzolódni, hogy álláspontjukat csak a GATT keretében érvényesíthetik. Kudarcba fulladt a fejlődő országoknak az a próbálkozása, hogy az UNCTAD útján kívülről gyakoroljanak nyomást a GATT tárgyalásaira. A Genfben most befejeződött UNCTAD- tanácsülés a chilei konferencia határozata nyomán megkísérelte kidolgozni a fejlődő országok közös plattformját a multilaterális tárgyalásokra. Ez azonban meghiúsult, egyrészt az afrikai, másrészt az ázsiai, illetve latin-amerikai országok ellentétei miatt. Mindazonáltal várható, hogy a fejlődő országok erőteljesen lépnek fel a GATT- közgyűlésen, mert attól tartanak, hogy a vezető tőkésországok — az ünnepélyes nyilatkozatok ellenére — a kuliszszák mögött fogják egymás között kidolgozni a tárgyalási feltételeket és célkitűzéseket, és abba a fejlődő országoknak nem lesz beleszólásuk. A tárgyalások már formai okokból sem indulhatnak meg a közeljövőben. Az amerikai fél csak akkor állhat elő végleges javaslatokkal, ha az elnök tárgyalási felhatalmazást kap a szenátustól. Erre pedig csak az elnökválasztás után kerülhet sor. Választások állnak küszöbön Nyugat-Németországban és Franciaországban is. A kényszerű időveszteséget láthatóan nem bánja a Közös Piac, mert a tárgyalások megkezdéséig tovább növelheti gazdasági erejét. Időt vesz azonban igénybe a kilenc tagállam érdekeinek közösségi szinten való egyeztetése is. A ma megnyíló GATT-közgyűlés kilátásai tehát nem túlságosan biztatók, nem várható, hogy látványosan előbbre vigye a multilaterális tárgyalások menetét, de kétségtelenül fontos szakasza lesz a tárgyalási feltételek tisztázásának. Számítástechnikai együttműködés Magyarország és az NDK között Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és Otfried Steger, az NDK elektrotechnikai és elektronikai minisztere kedd este Budapesten aláírta tárgyalásainak jegyzőkönyvét. Mindenekelőtt arról tárgyaltak, hogy a két ország — az integrációs program jegyében — hogyan működhet együtt számítástechnikai rendszerek kialakításában. Elhatározták, hogy a munkát összehangolva fejleszt és gyárt a két ország olyan berendezéseket, amelyek a KGST-országok számítástechnikai rendszerébe illeszkednek. Az együttműködést kiterjesztik számítógépcsaládok, távadatfeldolgozó és adatátviteli berendezések közös fejlesztésére is. Megállapították, hogy a Magyarországon gyártandó R— 10-es típusú elektronikus adatfeldolgozó géppel modern kiskategóriájú számítástechnikai berendezés áll az érdekelt országok rendelkezésére.