Világgazdaság, 1972. december (4. évfolyam, 234/983-253/1002. szám)

1972-12-01 / 234. (983.) szám

2 1972. DECEMBER 1. Győzelem a kormánykoalíció felett A holland baloldal előretörése A baloldali ellenzék győzelmet aratott Hollandia jobbközép kormány­­koalíciója felett a tegnapi általános választásokon. Az előretörésre rendkívül bizonytalan helyzetben került sor: július óta nem volt tényleges kormány, az infláció pedig a nyugat-európai országok közül Hollandiában hágott a legmagasabbra. A korábbi koalíciós kormányt tavaly áprilisban választották meg. A gazdasági nehézségek elleni harcban azonban nézeteltérések kelet­keztek a részt vevő pártok között, ami a koalíció összeomlásához vezetett. A demokratikus szocialisták (DS-70 Párt) két minisztere tárcája 1973. évi költségvetésének javasolt csökkentése miatt mondott le. Akkor a királynő felkérte Biesheuvel miniszterelnököt, maradjon hivatalban a november végi általános választásokig. A választásokon húsz politikai párt és csoport vett részt, és ezek közül 16 az ország összes választókerületében fellé­­­­pett. A pártok elszaporodása az arányos képviseleti elven alapuló parlament­ben az erők szétforgácsolódásához ve­zetett, és már tavaly áprilisban is két­­hónapi alkudozásba telt, amíg meg tud­­­­tak teremteni egy kelletlen koalíciót. A három baloldali ellenzéki párt, illet­ve azon belül a munkáspárt, négy man­dátummal növelte parlamenti helyeinek számát, de a többségi kormány megala­kítása nem lesz könnyű feladat. A vá­lasztásokat megelőzően erőfeszítéseket ■tettek, hogy középbal koalíciós árnyék­­kormányt alakítsanak, de ez nem járt sikerrel. A legfőbb feladat az lesz, hogy az inflációt mérsékeljék, és csökkentsék a munkanélküliséget. Az árak idei hétszá­zalékos emelkedését a bérek 12,5 szá­zalékos növekedése kíséri. A munka­­nélküliek száma meghaladta a kereső lakosság három százalékát, ami a két évvel ezelőtti számnak csaknem két­szerese. E két veszélyes jelenség meg­fékezésére hozott intézkedések eddig csak jelentéktelen eredményeket hoz­tak. Johannes den Wyl, a munkáspárt vezére választási programjában célként a magánfogyasztás visszafogását jelölte meg, hogy a kollektív fogyasztást meg­felelő szinten lehessen tartani. A hol­land gazdaság ugyanis túlköltekezik. A költségvetési deficit több mint 5 mil­liárd dollárdd forint. Az infláció rontja az ország külső piaci versenyképességét és ez Hollan­diában, ahol a külkereskedelem a brut­tó nemzeti terméknek mintegy felét realizálja, különösen fontos probléma. A holland gazdaság óriásai azonban nem annyira sebezhetőek a külföldi konjunktúra által, hiszen ezek már nemzetközivé váltak. Az Egyesült Ál­lamokon kívül a három első nemzetkö­zi vállalat holland: a Royal Dutch- Shell olyan üzleti forgalmat bonyolít le, amely a holland bruttó nemzeti termék egy­harmadát teszi ki, az Unileveré az egynegyedét, a Philips Amerikán kívül a legtöbb munkást foglalkoztató válla­lat, az AKZO pedig, amely az ország sorrendben negyedik nagyvállalata, a műszálgyártásban a második világnagy­­ság. A holland ipar az elektronikában, az élelmiszeriparban, az olajtermelésben, a kohászatban, sőt még a nukleáris energiatermelés terén is a nemzetközi élvonalban áll. A mezőgazdaság a világ egyik legtermelékenyebb agrárszektora. Mindez olyan körülmények között ala­kulhatott ki, amikor a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány között har­monikus kapcsolat állt fenn, minden nehézség nélkül alacsony szinten tudták tartani a béreket. Ez egészen 1970-ig tartott, amikor a rotterdami kikötő dokkmunkásainak sztrájkja lavinasze­rűen indította meg a bérköveteléseket. Ezzel párhuzamosan határozottan rom­lott a vállalatok rentábilitása és ver­senyképessége. A holland szakszerveze­tek a több évi engedelmesség után a harcosság szakaszába léptek. Erélyessé­­güket határozottan alátámasztja az a megállapodás, amelynek értelmében az ország három szakszervezeti szövetsége a jövő év elejétől egyetlen szakszer­vezeti szövetséggé egyesül. Hollandiában jelenleg 110 ezer kül­földi munkás él (a holland munkanél­küliek száma 115 ezer). A vendégmun­kások beözönlése az utóbbi néhány év­ben meggyorsult, és a Törökországból, Spanyolországból, Észak-Afrikából és Jugoszláviából érkező munkakeresők új feszültségeket teremtettek. A feszült­ség a török vendégmunkások és a rot­terdamiak véres összecsapásában csú­csosodtak ki. Mivel az ország problé­mamentesen szívta fel a bevándorolt indonéziaiak tömegeit, kialakult az a meggyőződés, hogy hollandok lebontot­ták a faji ellentétek korlátait. A rotter­dami események felrázták az országot, és rádöbbentették a hollandokat, hogy ha a külföldieket sikeresen be akarják kapcsolni az ország életébe, akkor meg­felelő szociális ellátásról és a hazai la­kossággal való egyenlő bánásmódról kell gondoskodniuk. Egy további jelentős probléma az Amszterdam, Hága és Rotterdam által alkotott háromszög ipari túlzsúfoltsá­ga. A lelépő kormány azt javasolta, hogy vessenek ki szelektív befektetési adót az ország nyugati részén építendő új létesítményekre. Egy másik, az ipart erősen érintő intézkedést is hozott: a környezetvédelmi terheket részben a vállalatoknak kell viselniük. Mivel Hol­landiában az ember és a környezet kö­zötti egyensúly mesterséges, nagyon nagy erőfeszítéseket igényel ennek az egyensúlynak a fenntartása. Becslések szerint 1980-ban a bruttó nemzeti ter­mék 3—4 százalékát kell majd ilyen cé­lokra fordítani. A szennyeződés elleni intézkedések már eddig is számos be­ruházási elképzelést módosítottak, il­letve azok elvesztésére ösztönöztek. Ez is egy forrása a gazdasági tevékenység lassulásának. Az új kormánynak, ha a koalíciót si­kerül létrehozni, nem lesz könnyű dol­ga: nagyon komoly belpolitikai és bel­ső gazdasági kérdéseket kell megolda­nia. B. J. Zsuravljev szovjet külkereskedelmi államtitkárhelyettes vezetésével kül­döttség érkezett Rio de Janeiróba. Ta­lálkozni fognak a pénzügyminiszterrel és több más brazil kereskedelmi és gaz­dasági vezetővel. A látogatás célja, hogy felkutassák a két ország kereskedelmé­nek bővítési lehetőségeit. A szovjet fél hidroelektromos berendezéseket és ne­hézipari termékeket kínál kávé, kakaó, szizál és más cikkek ellenében. «» A japán elektronikus ipar vállalatai készek kartell-megállapodást kötni, hogy exportjukat önmaguk korlátoz­zák. Huszonnégy cikket, köztük Hi-Fi rádió hangszórókat, erősítőket, televí­ziós készülékek számára katódsugár­­csöveket, magnetofonokat, keverőaszta­lokat stb. tartalmaz az exportot korlá­tozó lista. Az elektronikus ipar tavaly 1,3 milliárd dollár értékben exportált, és a kartell célkitűzése szerint jövőre ezt csak 26,7 százalékkal teljesíthetik túl. Szidki egyiptomi miniszterelnök de­legáció élén Abu Dhabiba, Kuvaitba és Katarba látogat. Az olajban gazdag államoktól pénzügyi segítséget várnak. Szidki a Perzsa-öböl arab országainak vezetőivel megbeszéléseket folytat majd az egyiptomi beruházásokban való rész­vételük lehetőségéről. Az algériai állami acélvállalat 5 millió dolláros kölcsönt kapott az angol William Brandt’s Sons and Co.­­tól. A hét évre szóló kölcsönt számos folyamatban levő tervezet megvalósí­tására fordítják. A visszafizetésre az algériai külkereskedelmi bank vállalt garanciát. Zambia kormánya most tanulmá­nyozza az amerikai, angol és nyugat­német járműgyártók javaslatát, hogy Zambiában kereskedelmi járművek széles skáláját gyártsák. A General Mo­tors 51 százalékos részesedést kíván majd az új vállalatban, a British Ley­­land 1970-ben még hasonló részesedést akart, de most már kevesebbel is meg­elégszik, a Daimler-Benz és a Volks­wagen művek együttesen a részvények 30 százalékát akarja megtartani. A­­ffiss J1MMTI ® Franciaország és Románia megálla­podást kötött a jövő évi árucsere-for­galom bővítéséről. Románia gépeket, vas- és acélipari termékeket vásárol Franciaországtól és cserébe vas- és acéltermékeket, könnyűipari cikkeket, traktorokat, szerszámgépeket, elektro­mos motorokat, olaj- és vegyiterméke­ket szállít. A nyugatnémet gépkocsigyártás 8 százalékkal csökkent egy év alatt. Az október végén készült összehasonlító felmérés szerint az NSZK-ban tíz hónap alatt 2 936 450 gépkocsit állítottak elő, míg a múlt év hasonló időszakában 3 186 290 darabot. A gépkocsikivitel a termelési adatoknak megfelelően szin­tén 8 százalékkal esett vissza.­­ Az EGK brüsszeli bizottsága 100 ezer dolláros pénzbüntetést szabott ki a Pittsburgh Corning amerikai üvegipari vállalatra, mivel nem tartotta be a kö­zösség trösztellenes szabályait. Diszkri­minációs árpolitikát folytatott: rostos szigetelő üveganyagát két éven keresz­tül 40 százalékkal magasabb áron áru­sította az NSZK-ban, mint Belgiumban és Hollandiában. A Pittsburgh Corning vagy kifizeti a büntetést, vagy fellebbez a Közös Piac bíróságához. • Marokkó halászati vizeinek 12 mér­földről 70 mérföldre való kiterjesztését tervezi. Spanyolország most felkérte Marokkó kormányát, hogy tegyen le a terv megvalósításáról, mert az azonnali „halháborút” eredményezne a két or­szág között. A marokkói terv híre, bár azt hivatalosan nem támasztották alá, máris pánikot keltett a dél-spanyol­országi halászati kikötőkben. A két or­szág közötti halászati egyezmény ez év végén jár le.­­ A Honda Motor Co. még ez évben importvállalatot alapít az Egyesült Ál­lamokban. A vállalat amerikai gép­kocsi- és motorkerékpár-alkatrészeiket szállít majd a japán vevőknek, de élel­miszerek és egyéb árucikkek beszerzé­sével is foglalkozni fog. Hasonló válla­latot hoznak létre a jövő évben Francia­­országban is. Hosszú lejáratú lengyel—norvég megállapodás Tíz évre szóló gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködési megálla­podást írt alá Olechowski lengyel kül­kereskedelmi miniszter november 28-án Norvégiában. Ez leszögezi, hogy a két ország árucsere-forgalma a GATT tag­államok kereskedelmére érvényes elvek alapján bonyolódik le. Ezenfelül új le­hetőségeket nyit meg a két ország gaz­dasági szervezetei, tudományos intéz­ményei közötti együttműködésre. Egy­idejűleg vegyes bizottság létrehozását is tervbe vették, amelynek feladata az egyezmény végrehajtásának ellenőrzése, és az együttműködés továbbfejlesztésé­hez szükséges javaslatok kidolgozása lesz. Aláírták az 1973—75-re szóló ke­reskedelmi megállapodást is. (PAP) A spanyol infláció gyorsulása Spanyolországban is rekordot ígér az infláció. Szeptember végéig a megélhe­tési költségek a múlt év azonos idő­szakához képest 9,6 százalékkal emel­kedtek. Ezen belül az élelmiszerek 11,5 százalékkal drágultak 9 hónap alatt. Szakértők szerint az árak növekedése az idén a 10—12 százalékos rekordot éri el. Az áremelkedéssel egyidejűleg az ipari termelés 16 százalékkal nőtt és az idegenforgalomból származó bevételek is 22 százalékkal gyarapodtak. Spa­nyolország — írja az AP­ hírügynökség — a drágulás ellenére még mindig Nyugat-Európa legolcsóbb állama. Az idén év végéig 32 millió külföldi tu­rista látogat spanyol üdülőhelyekre. A jövő évi előrejelzések szerint még több vendég várható, annak ellenére, hogy a szállodai díjak január 1-től 5—17 százalékkal emelkednek. Az 1972 és 1975 között érvényes gaz­daságfejlesztési terv szerint az infláció évi rátája nem haladhatja meg a 3,7 százalékot. A madridi kormány egyelőre nem tervezi az ár- és bérbefagyasz­tás bevezetését. Inkább az áremelke­dések korlátozásával és a szakszerve­zetekkel való együttműködés útján pró­bálja visszafogni az inflációt. Ellátási és szolgáltatási tanács Romániában Ellátási és szolgáltatási tanács jött létre november 28-án Romániában a minisztertanács határozata alapján. A fogyasztási, a belkereskedelmi, az ide­genforgalmi, az élelmiszeripari, a me­zőgazdasági, a könnyűipari miniszté­rium, a szakszervezetek, a tervező és a pénzügyi szervek képviselőiből álló ta­nács elsődleges feladata az ellátással és a lakossági szolgáltatásokkal kapcsola­tos konkrét kérdések megoldása. Hatáskörébe tartozik a lakosság el­látásáról és a lakossági szolgáltatások­ról gondoskodó vállalatok tevékenysé­gének koordinációja és irányítása, meg­felelő intézkedések kidolgozása e tevé­kenység javítása, a belkereskedelem fej­lesztését szolgáló program kidolgozása, a kereskedelmi vállalatok és szolgáltató intézmények anyagi-technikai bázisá­nak, árualapjának javítása. A tanács felelős a lakosság áruellá­tásának, minőségi javításáért, a kínálat szerkezetének javításáért, az áruelosztás egyenletességéért, az értékesítési for­mák korszerűsítéséért. (Agerpres) A brit miniszterelnök Bonnba látogat A Közös Piac, az európai biztonság és a világpolitika fejleményeit akarja megvitatni Heath brit miniszterelnök Bonnban Brandt nyugatnémet kancel­lárral. Jól értesült körök szerint a láto­gatásra januárban vagy februárban ke­rül sor. "Ez lesz a két politikus első ta­lálkozója a közös piaci csúcsértekezlet óta. Brandt kancellár áprilisban járt Londonban. (Reuter) MÁR MOST Rendelje meg a VILÁGÍTÁSTECHNIKAI CIKKEK KATALÓGUSÁT. Fényképes, szöveges katalógus készül el a közeli hetekben. A katalógus három kötete­, A FÉNYCSÖVES LÁMPATESTEKRŐL, A KÜL- ÉS ZÁRTTÉRI VILÁGÍTÓTESTEKRŐL, ÉS A MUNKAHELYET MEGVILÁGÍTÓ LÁMPATESTEKRŐL ad részletes tájékoztatást, az árakkal együtt. A három kötet irányára: 900 Ft. Kérjük, hogy már most rendelje meg a katalógusokat a KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI KÖNYVKIADÓNÁL Budapest V., Nagy Sándor u. 6. A katalógust a kiadó utánvéttel küldi el t. megrendelőinek. AZ EGYÜTTES TERVEZÉS JELENTŐSÉGE A KOMPLEX PROGRAMBAN P. Jurov cikke a Novoje Vremjában A szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósítá­sára a fő módszer a szocialista országok közös tervezése. A nemzetközi mére­tekben való tervezés sajátos vonások­kal rendelkezik az állami keretek kö­zött folyó ilyen tevékenységhez képest. Államközi méretekben ugyanis még nem létezik a termelőeszközök társa­dalmi tulajdona, azok a szocialista világrendszert alkotó államok tulajdo­nát képezik. Az országon belüli terve­zés lehetőséget ad a nemzeti jövede­lem újra­elosztására, az eszközök át­csoportosítására, nemzetközi méretek­ben ez kevés kivétellel megvalósítha­tatlan. Az együttes tervezésnél bár­mely döntés csak az érdekelt országok önkéntessége, megegyezése alapján A felek kölcsönös kötelezettségválla­lása csak a megfelelő megegyezés alá­írása után lép életbe, nincs egyetlen úgynevezett nemzetek felletti szerv, amelynek irányító szerepe lenne. A közös tervezésnek nem célja a szocia­lista országok általános fejlesztési programjának kidolgozása, és a legcse­kélyebb mértékben sem csorbítja az államok szuverén jogait. A szocialista országok olyan együttműködési prog­ramot készítenek, amely egyes nagy horderejű népgazdasági problémák megoldására irányul. Az ötéves népgazdasági terv koordi­nációja ma is döntően fontos a KGST- tagállamok együttműködésében. A je­lenlegi tervidőszakban erősödik az a tendencia, amely szerint a tervegyez­tetés a legfontosabb a termelésben. Nemcsak a szocialista országok közötti, nagy volumenű külkereskedelmi áru­­szállításokat hangolják össze, hanem sok termelésszakosítási és kooperációs szerződést, tudományos műszaki együtt­működési megoldást is kötöttek. Szü­lettek közös termelési kapacitás fej­lesztési megegyezések is a nyersanyag­ágazatokban. Jelenleg a KGST-országok az 1976— 1980-as terveket egyeztetik és ezt a munkát több különleges vonás jel­lemzi. Kiemelkedik ezek közül a sok­oldalú tervegyeztetés mérlegelése. A két és sokoldalú tervezési formák nem zárják ki, sőt inkább kiegészítik egy­mást. Jó példa erre, az Uszty Ilim-i cellulóz kombinát építésére vonatkozó szerződés. Itt az együttműködés elvi kérdéseit az érdekelt országok sok­oldalúan vitatták meg és hangolták össze, sok konkrétumot viszont két­oldalú alapon tisztáztak. Az elkövet­kező ötéves tervben gazdag lehetősé­gek kínálkoznak a Komplex Program megvalósítására. Ezt a programot ugyanis akkor dolgozták ki és fogadták el, amikor a nemzeti terveket már el­készítették és egyeztették. Az integ­rációs intézkedéseket segítő kiegészítő tartalékok felkutatásának lehetőségei objektív korlátozottak voltak. Amikor viszont a terveket még csak összeállí­tották, nagyobb lehetőség kínálkozott a tartalékokkal való manőverezésre. A jelenlegi tervkoordinációs munka másik jellemzője, hogy nemcsak a kö­vetkező ötéves tervre korlátozódik. A Szovjetunióban egészen 1990-ig terjedő hosszú lejáratú népgazdaságfejlesztési programot dolgoznak ki és több KGST- tagországban is készülnek hasonlók. A KGST-tagállamok hosszú időre egyez­tetett együttműködési koncepciói lehe­tővé teszik, hogy a nemzeti tervek kidolgozásánál figyelembe vegyék a partnerország adottságait és szükségle­teit. Ennél a tervezési formánál na­gyobb a legelőnyösebb változat kivá­lasztásának valószínűsége. A hosszú lejáratú tervezgetés segítségével kell például megoldani a szocialista orszá­gok népgazdaságainak nyers- és fűtő­anyaggal való ellátását. A probléma azért bonyolult, mert „a nyers és fűtő­anyagkészletek egyenlőtlenül helyez­kednek el az érdekelt országokban — ezek az ágazatok erősen beruházás igé­nyesek. A befektetett összegek hosz­­szabb idő alatt térülnek meg, korláto­zottak azok az eszközök, amelyek a kitermelő ágazatok export célú fejlesz­tésére fordíthatók. Hosszú lejáratú tervkészítés nélkül a „pillanatnyi” előnyöktől ”vezetve „könnyen fordulhatnának elő téves számítások, amelyeknek kárát a nép­gazdaság látná. Ezért irányozták elő a programban 1970-ig és 2000-ig a KGST- tagországok energia- és fűtőanyag fel­­használására vonatkozó prognózisainak és a megfelelő együttműködési aján­lásoknak közös kidolgozását. Megkezdték a KGST-országok az egyes termelési ágak fejlesztési tervé­nek közös összeállítását. Ez egyben az együttes tervezőtevékenység legmé­lyebb, komplex formája. Máris meg­születtek az első eredmények. 1972-ben szerződést írtak alá szám­jegy vezérlésű fémforgácsológépek megszerkesztésé­nek és termelésének közös tervezési munkáiról, így sikerült néhány évvel előbbre hozni a termelés megindításá­nak határidejét és több mint 7 millió munkaórát megtakarítani. Szerződést kötöttek még a konténer szállítási rendszer anyagi-műszaki bázisának to­vábbfejlesztéséről is, amely együttes tervezést irányoz elő. . VILÁGGAZDASÁG Egyiéges fellépést sürget a CIPEC Nyilvános megnyitó üléssel kezdte meg munkáját a CIPEC. A világ négy legjelentősebb réztermelő országának képviselője ezt követően zárt ülésen tanácskozik — az előzetes program szerint — szombatig. A megnyitó ülést az jellemezte, hogy Chile, Peru, Zaire és Zambia képviselője egyaránt az egységes fellépésért szállt síkra. A réz­termelő országok talán még sohasem hangsúlyozták ennyire soraik összezá­­rásának szükségességét. Fernandez Maldonado perui bánya­ügyi miniszter felszólalásában hangoz­tatta, hogy a réztermelő országok ké­pesek már közös megtorló intézkedése­ket foganatosítani azokkal a kormá­nyokkal vagy multinacionális vállala­tokkal szemben, amelyek megsértik jo­gaikat. „A réztermelő országok elleni fellépés bumerángként üthet majd visz­­sza a támadókra” — mondta. Sepulneda, a chilei küldöttség veze­tője hangsúlyozta, hogy az ország leg­fontosabb rézbányáinak államosítása a chilei törvényekkel összhangban tör­tént, s ezt kívülálló harmadik fél nem változtathatja meg. W’Ekila zairei kül­dött is a CIPEC-tagok összefogását sürgette, s ugyanakkor javasolta, hogy a szervezet nyissa meg kapuit a kívül­álló réztermelő országoknak, amelyek együtt szeretnének működni a szerve­zettel. Újabb jelentések érkeztek a chilei— amerikai rézvitában hozott párizsi bíró­sági döntésről. Ezek módosítják az első híradásokat, s kiderül, hogy az ameri­kai Kennecott 1,9 millió dolláros, Chilé­nek járó összeget foglaltatott le Fran­ciaországban. Ez a pénz a chilei Co­­delco állami rézvállalatnak jár, az El Teniente bányából származó és francia ügyfeleknek eladott 1250 tonna rézért. Az első jelentések csak annyit írtak, hogy a bírósági döntés alapján Chilét illeti meg az 1,9 millió dollár. A ké­sőbbi jelentések azonban hozzáfűzik, hogy a Codelco addig nem használhatja fel a vitatott összeget, amíg nem ren­dezi vitáját az amerikai vállalattal. Ez­zel a kiegészítéssel módosul a bírósági döntés tartalma, de Allende chilei el­nök Santiagóban még így is az ország szempontjából „pozitívnak” minősítette. A bíróság január 10-re újabb ülést tűzött ki, amelyen a chilei fél tiltako­zása ellenére meg akarja vizsgálni, jogos volt-e a Kennecott vagyonának 16­ hónappal ezelőtti államosítása, és a kártalanítás megtagadása, a Kennecott több évre visszamenő adósságaira hivat­kozva.

Next