Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-21 / 56. (1058.) szám

1973. MÁRCIUS 21. Párizs után VÉLEMÉNYEK A VALUTAMEGÁLLAPODÁSRÓL A párizsi valutaértekezlet eredmé­nyeit taglaló kommentárok mindenek­előtt arra hívják fel a figyelmet, hogy az USA semmiféle határozott kötelezett­séget nem vállalt a nyugat-európai partnerekkel történő együttműködésre, s csak homályos ígéretet tett arra, hogy maga is közbe fog lépni a pénzpiaco­kon a dollárárfolyam támogatására. A francia lapok többségének véleményét tükrözi az Aurore vezércikke: a tények brutálisak — állapítja meg —, immár senki sem kételkedhet abban, hogy az USA szándékosan robbantotta ki a leg­utóbbi pénzügyi viharokat. Mivel most bekövetkezett a nyugat-európai valu­táknak Washington által óhajtott álta­lános lebegtetése, az amerikaiak kedve­ző helyzetben vannak a meginduló nagy kereskedelmi tárgyalások előtt, amelye­ken el akarják érni a közös piaci vám­tarifák lebontását. A TASZSZ hírmagyarázója kételke­dik abban, hogy a Párizsban létrejött kompromisszum megóv majd az újabb megrázkódtatásoktól. Azt sem ígéri a megegyezés, hogy lényegesen lecsökken majd az Európában felhalmozódott — a Newsweek értesülései szerint 100 mil­liárdos nagyságrendű — óriási dollár­készlet. Továbbra is napirenden marad­nak a kiélezett kereskedelmi és gazda­sági ellentétek az Egyesült Államok és partnerei között — teszi hozzá a szov­jet hírügynökség kommentárja. Tokióban is vegyes visszhangra talált a valutamegállapodás. Pénzügyi körök­ben attól tartanak, hogy csak ideiglenes megoldás született a válság áthidalásá­ra, az USA főleg elvont fogalmakban fejtette ki szándékait. Nem lehet tudni pontosan, hogy milyen messze hajlandó elmenni a nyugat-európai valutapiaco­kon történő beavatkozásban, illetve a dollár visszaáramlásának ösztönzésében. Az pedig egyenesen valószínűtlennek látszik, hogy beavatkozna a dollár vé­delmében a jennel szemben, hacsak Ja­pán nem tesz számottevő kereskedelmi engedményeket. Tokiót — mondják e körökben — közvetve veszélyezteti az is, ha a közös piaci valuták blokkja túl­ságosan feljebb tornássza magát a dol­lárhoz képest, mivel a nyugat-európai kormányok nem tűrnének egy olyan helyzetet, amelyben valutáik a jen fe­lett lebegnének. A párizsi megállapodásnak, illetve közvetlen előzményének, a valutavál­ságnak hosszabb távon pozitív kihatá­sai is lehetnek — ez washingtoni pénz­ügyi szakértők egy részének vélemé­nye. Szélesebb körben vizsgálva a leg­utóbbi pénzügyi fejleményeket, arra a következtetésre jutnak, hogy megkérdő­jeleződött a nemzetközi valutarendszer két eredeti mércéjének, az aranynak és a dollárnak a szerepe, csökkent jelentő­ségük. A Nemzetközi Valuta Alap to­vábbi működésére is rányomja bélye­gét, hogy a közös piaci valuták lebegte­tésével gyakorlatilag lezárult a rögzí­tett árfolyamokon alapuló Bretton Woods-i fejezet. A Nemzetközi Valuta Alap közel 30 éve megszövegezett — bár azóta kisebb­­nagyobb mértékben módosított — alap­­szabályzata ezentúl már nem lehet a monetáris rendszer iránytűje. A lebegő árfolyamok térhódításával feleslegessé válik a Valuta Alap rövid lejáratú hitel­­nyújtási tevékenysége, amelynek célja a fix árfolyamok együttes megvédése volt. Előállhat az a helyzet, legalábbis átmenetileg, hogy a vezető tőkésorszá­gok csupán formális udvariasságból en­gedelmeskednek az IMF-szabályoknak, s csak a fejlődő országok fogják tényle­gesen betartani az alapszabály rendel­kezéseit. Ez könnyen oda vezethet, hogy a tartós reform kidolgozása előtt a Va­luta Alap tevékenysége kimerül majd a fejlődő országok bajainak orvoslásá­ban. Bármennyire kidolgozatlannak, el­­vontnak is tűnik a párizsi megállapo­dás, nagyobb előrehaladást sikerült el­érni az általános valutareform előkészí­tésében, mint amennyit az IMF kereté­ben létrehozott Húszak csoportja elér­hetett volna. A lebegtetéssel a rendszer bizonyos mértékig saját magát refor­málta meg, hangoztatják Washington­ban, egyúttal felvetik nemzetközi ellen­őrző mechanizmus felállításának gondo­latát, amely a lebegtetés gyakorlati problémáit oldaná meg. H. R. ­SSI Norvég gazdasági kiállítás nyílt Pekingben. A bemutató alkalmából több műszaki és gazdasági előadás is elhang­zik.­­ Tovább folytatják Peruban a föld­reformot. A földművelésügyi miniszté­rium bejelentette, hogy újabb 18 ezer hektár földet vesznek el a földbirtoko­soktól és adnak át a parasztoknak. Még ebben a hónapban Cajamarca megyé­ben 27 nagybirtokot sajátítanak ki.­­ A spanyol kormány biztosítja az or­szág importőreit és exportőreit a valu­ták értékingadozásaiból adódó vesztesé­geik ellen. A madridi pénzügyminisz­térium rendelete szerint a 3 százaléknál nagyobb paritásváltozások esetén kom­penzálják a külkereskedőket. Növelik a lengyel mezőgazdaság be­ruházásait. Az idén 6 százalékkal töb­bet ruháznak be, 60 milliárd zloty ér­tékben. Az ország állami gazdaságaiban az idén mintegy 15 ezer új lakás, 8 me­legház-kombinát, körülbelül 100 ezer szarvasmarhát befogadó istálló épül. 9 Rekordmennyiségű cigaretta fogyott tavaly az Egyesült Államokban: 565 milliárd cigarettát szívtak el, 2 száza­lékkal többet, mint 1971-ben. Minden felnőttre évi 4040 cigaretta jutott.­­­ Kanada 8 millió dollár hitelt nyújt Zambiának új utak kiépítésére. Zam­bia korábban segítséget kért a világ or­szágaitól, válaszul rá, hogy Rhodesia lezárta a zambiai határt.­­ A BP angol olajvállalat fontolgatja, fellebbezzen-e egy szicíliai bíróságnál a Líbiával való vitában. Egy siracusai bíróság a múlt héten visszautasította a társaság igényét 37 ezer tonna olajra, amelyet 1971-ben államosított líbiai kő­olajmezőjéről szállítottak. A bíróság emellett mintegy 60 ezer dollár per­költség megfizetésére kötelezte a BP-t.­­ Nakaszone japán külkereskedelmi miniszter a textilipar vezetőivel tár­gyalt a sokoldalú textilkereskedelmi egyezményről, amelyet az USA ősszel akar tető alá hozni, amikor lejár a nem­zetközi pamutegyezmény. A japán textilipar ellenzi a multilaterális egyez­mény megkötését, a kormány azonban nemzetközi megfontolásokból hajlandó lenne részt venni benne.­­ Rövidesen bejelentik Peruban az ál­lami repülővállalat megalakítását. Az Aero-Peru másfél éven belül megindítja járatait. Az országnak nem volt nem­zetközi járatokat lebonyolító repülő­járata a magántulajdonban levő Alsa két évvel ezelőtti csődbejutása óta.­­ Az osztrák minisztertanács jóvá­hagyta az osztrák—bolgár hosszú lejá­ratú gazdasági megállapodást. Ez lép majd a jelenlegi hosszú lejáratú meg­állapodás helyébe, és tíz évig marad érvényben. Egyidejűleg a két ország ér­vényesíti a kétoldalú forgalomban a legnagyobb kedvezmény elvét. • A kelet-nyugati kereskedelmi kap­csolatokról, az Európai Gazdasági Kö­zösségen belüli fejleményekről és Nyu­­gat-Berlinről tanácskozott a Londonban tartózkodó Schütz nyugat-berlini polgár­­mester és Heath brit miniszterelnök. JELENTI 9 Tavaly száz új hajóval növekedett a szovjet kereskedelmi flotta. A hajók együttes űrtartalma jelenleg 16,3 millió tonna. A mostani ötéves terv kereté­ben a kereskedelmi flotta összesen to­vábbi 5 millió tonna űrtartalmú hajó­egységhez jut.­­ Gyorsan emelkednek az NSZK-ban az élelmiszerárak. Februárban 8,5 szá­zalékkal voltak drágábbak az élelmi­szerek, mint egy évvel ezelőtt. A bur­gonya 52 százalékkal, a gyümölcs 20,6 százalékkal és a hús 16,5 százalékkal lett drágább. 9 Argentína atomerőművet létesít. Az építést nemzetközi konzorcium végzi kanadai és olasz közreműködéssel. Az erőmű kapacitása 600 ezer kilowatt lesz és Cordoba tartományban állítják fel.­­ Dánia kormánya közvetítőt nevezett ki a szakszervezetek és a munkáltatók zsákutcába jutott tárgyalásainak folyta­tására. A megoldatlan vita miatt töme­ges sztrájkok fenyegetnek, amelyekben 258 ezer munkás kíván részt venni. A szakszervezetek többek között egyenlő bért követelnek a nőknek, továbbá szükségesnek tartják az alacsony fize­­tésűek helyzetének javítását, a mozgó­bér bevezetését, és a munkahér csök­kentését. 9 A Világbank 25 millió dollár hitelt nyújt Malaysiának. Az összegből olaj­pálma- és gumifa-ültetvények létesül­nek. A Világbank már korábban is nyújtott hiteleket erre a célra. 9 Visszaesett az olasz acéltermelés. Februárban 1,3 millió tonnát állítottak elő, 300 ezer tonnával kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az első két hónap­ban 2,7 millió tonnát gyártottak, fél millióval kevesebbet, mint 1972-ben.­­ Tokióban Malaysia kereskedelmi, beruházási és idegenforgalmi kiállítást rendez. Ez alkalomból Malaysia keres­kedelmi és iparügyi minisztere felszólí­totta a japán gazdaság vezetőit, hogy enyhítsenek importkorlátozásaikon, amelyek hátrányosan érintik a malay­­siai bőrcipő és az ananászkonzerv bevi­telét, és így a két ország kereskedel­mét is.­­ A nyugatnémet megélhetési költsé­gek indexe 0,7 százalékkal volt maga­sabb február közepén, mint egy hó­nappal korábban, és 6,8 százalékkal haladta meg az 1972. év február köze­pén jelzett szintet. Az 1962-es bázison számított index így 144,3 pontot mu­tatott.­­ Andreotti olasz miniszterelnök és Medici külügyminiszter április végén hivatalos látogatást tesz Japánban. Az olasz kormányfőt — a hírek szerint — Hirohito japán császár is fogadja majd.­­ A svéd export 1972 januárjához vi­szonyítva az idei év első hónapjában 30 százalékkal, az import pedig 29 száza­lékkal nőtt. A kereskedelmi mérlegben ez 113 millió svéd korona (mintegy 26 millió dollár) aktívumként jelentkezik. A kereskedelem ilyen méretű növeke­dését többek között az is lehetővé tette, hogy az enyhe tél során a jég nem gá­tolta a hajózást. Bővül a lengyel—csehszlovák áruforgalom A lengyel—csehszlovák külkereske­delmi forgalom értéke tavaly elérte a 3 milliárd devizazlotyt és az idén to­vábbi 15 százalékkal növekszik — mondta Kaim lengyel miniszterelnök­helyettes a Zycie Gospodarcze című var­sói hetilapnak adott nyilatkozatában. A lengyel külkereskedelem több mint nyolc százalékát bonyolítják le Cseh­szlovákiával, vagyis ugyanannyit, mint az NDK-val. A két ország kereskedelmi kapcsola­taiban szinte évenként másnak kedvező a mérleg, így például 1967—68-ban Csehszlovákia tartozott, negatív egyen­lege 1970-ben még tovább növekedett, 1971-beri és 1972-ben pedig a lengyel fizetési mérleg mutatott passzívumot. A kétoldalú forgalomban azonban még jelentős kihasználatlan lehetőségek rej­lenek — mondta a miniszterelnök-he­lyettes —, így a negatív szaldónak egy­általán nem kell fékeznie az árucserét. Kaim szólt arról, hogy számos intéz­kedést dolgoznak ki, amelyek 1973 má­sodik felétől növelni fogják a Cseh­szlovákiába irányuló lengyel exportot, hatását pedig különösen 1974-ben és 1975-ben lehet majd lemérni. „Így fo­kozatosan eljutunk a lengyel—csehszlo­vák fizetési mérleg egyensúlyához.” A miniszterelnök-helyettes végezetül aláhúzta, hogy az utóbbi időben különö­sen eredményesen fejlődik a két ország jármű-, kohászati, építő- és útépítő gép­gyártási, élelmiszeripari berendezést gyártó, valamint mezőgazdasági gép­gyártási kooperációja. (MTI) Mégis folyhat Libanonban az iraki olaj Bagdadban ratifikálták azt az egyez­ményt, amelynek értelmében az iraki nyersolajat továbbra is libanoni terüle­ten át szállíthatják. A március 5-én alá­írt, 15 évre szóló egyezmény kitér az olaj szállításával kapcsolatos minden anyagi jellegű kérdésre. Libanon vál­lalja benne, hogy semmilyen formában sem zavarja az olaj útját, illetve tank­hajókba szivattyúzását. A két ország vitája — mint ismere­tes — abból származik, hogy Libanon lefoglalta az Iraq Petroleum Company (IPC) libanoni területen levő berende­zéseit, köztük a 32 kilométeres csőveze­téket, valamint a tripoli olajfinomítót. Libanon akciója egy nappal követte Irak és az IPC megállapodását, amely lehetővé tette, hogy az államosított iraki nyersolajat libanoni csővezetékeken szállítsák. Az iraki kormányzó Baath Párt napi­lapja, az Al Thawra azzal vádolta a libanoni kormányt, hogy e lépésével 160 millió dollár kárt okozott Iraknak, és vezércikkében így indokolta azokat az intézkedéseket, amelyekkel Irak megtil­totta a libanoni gyümölcs, zöldség és egyéb fogyasztási cikkek importját. (Reuter) A világ hajógyártása a szakszervezetek szemével A hajógyártó ipar rendelésállomá­nyának és beruházásainak előrejelzése; a kormánysegélyek irányzata; Japán, Nyugat-Európa és a fejlődő országok hajógyártása az iparág strukturális vál­tozásainak figyelembevételével; az ipar­ági foglalkoztatottság szintjének fenn­tartása, a kollektív szerződések meg­kötése, valamint a munka egészség­­ügyi, biztonsági és környezeti feltételei — ezek a témái a hajógyártó világ­­konferencia hetedik ülésszakának. A konferenciát a fémmunkások nemzet­közi szövetsége hívta össze, és a Reuter jelentése szerint március 27. és április 5. között mintegy 30 szakszervezeti ve­zető részvételével Tokióban tartják meg. Sokat ígérő kooperációs megbeszélések az NDK és Ausztria között Megkétszereződik az áruforgalom az NDK és Ausztria között a diplomáciai kapcsolatok felvétele után három évvel - erősítette meg tavalyi kijelentését Beil, az NDK külgazdasági államtitkára az APA tudósítójának. Az államtitkár a lipcsei vásár alkalmával nyilatkozott, és kifejtette, hogy sokat ígérő koope­rációs lehetőségek vannak az osztrák acéliparral a külső piacokon való fellé­pésre. Az NDK érdekelt abban, fejte­gette Beil, hogy az elszámolásoknál mi­előbb térjenek át a schilling-klíring rendszerről a szabadon konvertálható valutában történő fizetésekre. Ami az áruforgalom növelésének lehetőségeit illeti, Beil szerint a lipcsei vásáron levő osztrák küldöttséggel foly­tatott eszmecseréi azt sejtetik: az ere­deti elképzeléseket túl is lehet szár­nyalni. A kooperációs megbeszélések között említette az osztrák VÖEST­­Alpine céggel folyó tárgyalásokat a külső piacokon való együttműködésről a gépexport és gyárak építése terén. Az államtitkár mindenekelőtt a Dél-Ame­­rikában megvalósítandó, közös erővel elkészíthető tervekre célzott anélkül, hogy konkrétan országot említett vol­na. Elvileg minden fejlődő ország szóba jöhet — mondotta. VILÁGGAZDASÁG A török elnökválasztási zsákutca Gyors fejlődés, szerkezeti aránytalanságok a gazdaságban Ankarában tovább folytatódik az elnökválasztás körüli huzavona. A hadsereg jelöltje Gurler tábornok és a szenátus jelöltje, Ak­burun egyaránt bejelentette, visszalép és nem állja útját annak, hogy a 73 éves Sunay elnöki megbízatását meghosszabbítsák. A kérdés azonban még korántsem oldódott meg ezzel: a két legerősebb politikai párt megegyezett, hogy a vá­lasztásokat két évvel kitolják, de e pártok tagjai között is, és a kisebb, kevésbé erős politikai szervezetek részéről is, nagy ellenzésbe ütközik ez a megállapodás. Így kétséges, hogy a parlament kétharmados többséggel haj­landó-e Sunay maradására szavazni. A választásnak bármi legyen az ered­ménye, a török belpolitika szempontjá­ból nem döntő jelentőségű, hiszen az ország jövőjét meghatározó két legfontosabb erő — a Demirel vezette Igazságpárt és a hadsereg — már az októberre meghirdetett parlamenti vá­lasztások felé tekint. A képviselők az elnök személyéről a szavazást pontosan két évvel és egy nappal azután kezdték meg, hogy a hadsereg megbuktatta Demirel kormányát és az úgynevezett „március 12-i nyilatkozatban” a polgári politikusoktól a belső reformok végre­hajtását követelte. A két év voltakép­pen nem vitte közelebb az országot a belső stabilitáshoz. Demirelt ugyan a hadsereg elzárta a kormányrúdtól, de pártjának parlamenti többsége megma­radt, a hadsereg által támogatott „pár­tokon felüli” kormányok mozgási sza­badsága tehát erősen korlátozott ma­radt. A hadsereg pedig kínosan tartotta magát ahhoz, hogy nem veszi át nyíltan a politikai irányítást, „híven Atatürk szelleméhez”. Patthelyzet állt tehát elő, amely a fiatal katonatisztek számára egyre vonzóbbá teszi a „görög megol­dást”. A gazdaságpolitikában a két év alatt két irányvonal váltotta egymást. Erim bevonta kormányába az úgynevezett radikális technokratákat, vezérüket, Ka­­raoszmanoglut a belgazdasági politika legfőbb irányítójává tette. Karaoszma­­noglu célja a versenyképes állami szek­tor megteremtése volt — a beruházások jelenleg fele-fele arányban oszlanak meg az állami és magánszektor között —, mint miniszterelnök-helyettes, nagy­arányú adóemeléseket hajtott végre,­­ hogy a költségvetés egyre romló egyen­legét védeni tudja. A közvetett adók egy év alatt 23 millió török fontról 42 millióra emelkedtek, ez minden bizony­nyal lökést adott az áremelkedéseknek, míg a közvetlen adók csaknem 4 mil­liós növekedése a vállalati jövedelmező­séget csökkentette. A magántőke a be­ruházások elhalasztásával reagált, az építőipar 1971-ben munkásainak 15 szá­zalékát kénytelen volt elbocsátani. A recessziót elkerülendő, Erim me­nesztette Karaoszmanoglu és az 1972 októberében elfogadott harmadik ötéves terv már más elveken alapul. A terv szerint az állami szektor csak azon iparágakban működik, ahol a tőkebe­fektetés nagysága vagy a kockázat a magántőke számára a vállalkozást nem teszi vonzóvá. Így központi forrásokból finanszírozzák például a bányászat fej­lesztését és az infrastrukturális beruhá­zásokat. Az 1973—77-es tervidőszakban összesen 281,1 milliárd török fontot ru­háznak be, ennek azonban csak a ki­sebb részét (122,7 milliárdot) adja a magántőke. Az előirányzat szerint öt év alatt 7,9 százalékos átlagos növekedés érhető el. A probléma azonban az, hogy az új terv túlságsan ambiciózusnak tűnik, a fenti értékek enyhén magasab­bak a második ötéves terv előirányza­tainál, melyeket nem sikerült teljesíte­ni. Ráadásul a számítások a forrás ol­dalon 3,6 százalékra korlátozzák a kül­földi tőke igénybevételét, és az idegen befektetések engedélyezését szigorú fel­tételekhez kötik. (Az új létesítmény nem kerülhet belföldön monopolhelyzetbe, új technológiát kell hoznia és növelnie kell az­ exportkapacitást.) Megkockáz­tatható a megállapítás, hogy míg az 1971-es gazdaságpolitika a magántőké­vel, addig a jelenlegi a külföldi tőkével szemben elfogult. A terv koncepciójával egyébként, mely a bányászat és feldol­gozóipar fejlesztését tűzi ki és a magán­­szektort a feldolgozóipar és lakásépítés területére orientálná, a gazdasági kö­rök többsége egyetért. Az 1972-es év jó gazdasági mutatói persze részben magyarázzák a hivata­los szervek optimizmusát. A bruttó nemzeti termék 7,5—8 százalékkal nőtt, az ipari termelés 10 százalékkal emel­kedett és a kapacitáskihasználtság az 1971. évi 62 százalékkal szemben elérte a 75 százalékot. A kereskedelmi mérleg hagyományosan nagy, 650 millió dollá­ros deficittel zárult, de a külföldön dol­gozó vendégmunkások negyedmilliárd dolláros átutalásai ezt bőven fedezték. (A folyó tételek mérleg-egyenlege egyébként 1968 óta javuló tendenciát mutat, a passzívum 224 millió dollárról 1971-ben 109 millióra esett.) Mindezek következtében a hivatalos tartalékok meghaladták az 1,2 milliárd dollárt. Mindazonáltal a két mutató továbbra is kedvezőtlen maradt, az infláció évi szin­ten 17,2 százalékot ért el és a munka­­nélküliek száma meghaladta az 1,6 mil­liót. Ez utóbbi adathoz hozzátartozik, hogy a legutolsó népszámlálás szerint a 36 millió lakosból csak 13,7 millió dolgozott, pedig az országban 18,2 mil­lió 15 és 60 év közötti polgár van. Fi­gyelembe véve továbbá, hogy a foglal­koztatottak 66 százaléka a mezőgazda­ságból él, mely szektor erősen túlnépe­sedett, talán nem túlzók azok a becs­lések, melyek a hivatalos közlésekkel szemben a tényleges munkanélkülisé­get 11 millióra teszik. A múlt év jó gazdasági eredménye is aláhúzza azonban a nemzetgazdaság strukturális gyengeségét: mind a nem­zeti jövedelem növekedése, mind pedig a külgazdasági egyensúly nagymérték­ben függ a mezőgazdasági terméseredmé­nyektől. A mezőgazdaság korszerűsítése pedig nem csak pénzkérdés. Nem vélet­len, hogy a hadsereg márciusi deklará­ciója a földreform kérdését tartotta a legfontosabbnak. Sunay államelnök 1972. július 28-án aláírta az előzetes földreformtörvényt, mely 250 és 100 hektárban maximálta az öntözött, illet­ve öntözetlen földtulajdon felső határát. A­ többit a parasztok között osztanák szét, akik kötelesek lennének szövet­kezeteket alapítani. A jogszabály végre­hajtása terén azonban — nem utolsósor­ban a konzervatív Igazságpárt ellenál­lása miatt — nem történt sok. Nagy szüksége lenne továbbá az országnak korszerű oktatási rendszerre (a nők 62, a férfiak 31 százaléka analfabéta), a gazdaságirányítás modernizálására és korszerű adórendszerre is. Kétségtelen, hogy a reformok gyors végrehajtására a jelenlegi politikai helyzetben nincs remény. A hadsereg, bármennyire is szeretnének egyes tiszt­jei baloldalibb katonai hatalomátvételt, a köztársaság 50. évfordulója közeled­tével már­ csak lélektani okokból is vo­nakodni fog a kormányzás közvetlen átvételétől, pedig az októberi választá­sok után, melyek minden bizonnyal Demirel győzelmét hozzák, csak két le­hetőség maradna. Az elsőtől maga zár­kózik el, Demirel kinevezését pedig sze­retné elkerülni. Eszerint folytatódik majd a már két éve tartó belpolitikai huzavona. Ezt pedig a labilis gazdaság hamar meg fogja érezni. Gonda György—Lőrincze Péter Szovjet állásfoglalás a halászati vitában Moszkvai tudósítónktól: A hajózási és halászati szabadságon belül a Szovjetunió támogatja a fej­lődő országoknak azt a törekvését, hogy a parti felségvizeken túl körze­tükben halászási előnyt élvezzenek — jelentette ki nemrég tartott moszkvai sajtóértekezeletén Iskov halgazdaság­ügyi miniszter. A világon a halászat gyors ütemben fejlődik, amit jól érzékeltet, hogy az 1950. évi 21,1 millió tonnával szem­ben tavaly már 70 millió tonna volt az éves eredmény. A kifogott hal­mennyiség 36,7 százalékát ipari célokra használták fel. A tengerek halállo­mánya — szovjet számítások szerint — lehetővé teszi, hogy a halászatot másfél-kétszeresére bővítsék. A keres­let növekedése viszont oda vezet, hogy napjainkban egyes országok valóságos rablógazdálkodást folytatnak, és az emberi táplálkozásra alkalmas halakat takarmányozási célokra használják fel. A Szovjetunió fellép az ésszerűtlen ha­lászat ellen, eddig több mint ötven két­oldalú szerződést írtak alá. A Szov­jetuniónak alapvető érdeke, hogy a tenger halkincsét megfelelően haszno­sítsák — mutatott rá a miniszter. Az 1973-ra tervezett 8,6 millió tonnás hal­termelésnek a 85 százalékát tengeri halak adják majd. A­ nemzetkiözi prouiemak.roi a peiat gazdaság elemzésére áttérve a minisz­ter elmondotta, hogy 1972-ben a Szov­jetunió haltermelése 7,8 millió tonna volt, s ennek 72 százalékát fordították közvetlenül emberi táplálkozásra. Az egy főre jutó halfogyasztás mégis alig éri el a 17 kilogrammot, ami elmarad a nemzetközi átlagtól, a 18,2 kilogram­mos szinttől. Az eddig még nem kel­lően hasznosított tavi és folyami hal­gazdálkodás fejlesztésével szeretnék már a közeljövőben kielégíteni a meny­­nyiségi és minőségi igényeket, s az a terv, hogy az egy főre jutó fogyasz­tás 1975-re elérje a 20—22 kilogram­mot. Az NDK és Olaszország bővíti kereskedelmi kapcsolatait Az NDK és Olaszország árucsere­forgalmának gyors növelésére hatékony intézkedéseket hoznak — erről állapo­dott meg lipcsei megbeszélésén az olasz kereskedelmi delegáció vezetője és Selle, az NDK külgazdasági minisztere. A két ország januárban nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesí­tett egymással. (Reuter)

Next