Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)
1973-03-21 / 56. (1058.) szám
1973. MÁRCIUS 21. Párizs után VÉLEMÉNYEK A VALUTAMEGÁLLAPODÁSRÓL A párizsi valutaértekezlet eredményeit taglaló kommentárok mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, hogy az USA semmiféle határozott kötelezettséget nem vállalt a nyugat-európai partnerekkel történő együttműködésre, s csak homályos ígéretet tett arra, hogy maga is közbe fog lépni a pénzpiacokon a dollárárfolyam támogatására. A francia lapok többségének véleményét tükrözi az Aurore vezércikke: a tények brutálisak — állapítja meg —, immár senki sem kételkedhet abban, hogy az USA szándékosan robbantotta ki a legutóbbi pénzügyi viharokat. Mivel most bekövetkezett a nyugat-európai valutáknak Washington által óhajtott általános lebegtetése, az amerikaiak kedvező helyzetben vannak a meginduló nagy kereskedelmi tárgyalások előtt, amelyeken el akarják érni a közös piaci vámtarifák lebontását. A TASZSZ hírmagyarázója kételkedik abban, hogy a Párizsban létrejött kompromisszum megóv majd az újabb megrázkódtatásoktól. Azt sem ígéri a megegyezés, hogy lényegesen lecsökken majd az Európában felhalmozódott — a Newsweek értesülései szerint 100 milliárdos nagyságrendű — óriási dollárkészlet. Továbbra is napirenden maradnak a kiélezett kereskedelmi és gazdasági ellentétek az Egyesült Államok és partnerei között — teszi hozzá a szovjet hírügynökség kommentárja. Tokióban is vegyes visszhangra talált a valutamegállapodás. Pénzügyi körökben attól tartanak, hogy csak ideiglenes megoldás született a válság áthidalására, az USA főleg elvont fogalmakban fejtette ki szándékait. Nem lehet tudni pontosan, hogy milyen messze hajlandó elmenni a nyugat-európai valutapiacokon történő beavatkozásban, illetve a dollár visszaáramlásának ösztönzésében. Az pedig egyenesen valószínűtlennek látszik, hogy beavatkozna a dollár védelmében a jennel szemben, hacsak Japán nem tesz számottevő kereskedelmi engedményeket. Tokiót — mondják e körökben — közvetve veszélyezteti az is, ha a közös piaci valuták blokkja túlságosan feljebb tornássza magát a dollárhoz képest, mivel a nyugat-európai kormányok nem tűrnének egy olyan helyzetet, amelyben valutáik a jen felett lebegnének. A párizsi megállapodásnak, illetve közvetlen előzményének, a valutaválságnak hosszabb távon pozitív kihatásai is lehetnek — ez washingtoni pénzügyi szakértők egy részének véleménye. Szélesebb körben vizsgálva a legutóbbi pénzügyi fejleményeket, arra a következtetésre jutnak, hogy megkérdőjeleződött a nemzetközi valutarendszer két eredeti mércéjének, az aranynak és a dollárnak a szerepe, csökkent jelentőségük. A Nemzetközi Valuta Alap további működésére is rányomja bélyegét, hogy a közös piaci valuták lebegtetésével gyakorlatilag lezárult a rögzített árfolyamokon alapuló Bretton Woods-i fejezet. A Nemzetközi Valuta Alap közel 30 éve megszövegezett — bár azóta kisebbnagyobb mértékben módosított — alapszabályzata ezentúl már nem lehet a monetáris rendszer iránytűje. A lebegő árfolyamok térhódításával feleslegessé válik a Valuta Alap rövid lejáratú hitelnyújtási tevékenysége, amelynek célja a fix árfolyamok együttes megvédése volt. Előállhat az a helyzet, legalábbis átmenetileg, hogy a vezető tőkésországok csupán formális udvariasságból engedelmeskednek az IMF-szabályoknak, s csak a fejlődő országok fogják ténylegesen betartani az alapszabály rendelkezéseit. Ez könnyen oda vezethet, hogy a tartós reform kidolgozása előtt a Valuta Alap tevékenysége kimerül majd a fejlődő országok bajainak orvoslásában. Bármennyire kidolgozatlannak, elvontnak is tűnik a párizsi megállapodás, nagyobb előrehaladást sikerült elérni az általános valutareform előkészítésében, mint amennyit az IMF keretében létrehozott Húszak csoportja elérhetett volna. A lebegtetéssel a rendszer bizonyos mértékig saját magát reformálta meg, hangoztatják Washingtonban, egyúttal felvetik nemzetközi ellenőrző mechanizmus felállításának gondolatát, amely a lebegtetés gyakorlati problémáit oldaná meg. H. R. SSI Norvég gazdasági kiállítás nyílt Pekingben. A bemutató alkalmából több műszaki és gazdasági előadás is elhangzik. Tovább folytatják Peruban a földreformot. A földművelésügyi minisztérium bejelentette, hogy újabb 18 ezer hektár földet vesznek el a földbirtokosoktól és adnak át a parasztoknak. Még ebben a hónapban Cajamarca megyében 27 nagybirtokot sajátítanak ki. A spanyol kormány biztosítja az ország importőreit és exportőreit a valuták értékingadozásaiból adódó veszteségeik ellen. A madridi pénzügyminisztérium rendelete szerint a 3 százaléknál nagyobb paritásváltozások esetén kompenzálják a külkereskedőket. Növelik a lengyel mezőgazdaság beruházásait. Az idén 6 százalékkal többet ruháznak be, 60 milliárd zloty értékben. Az ország állami gazdaságaiban az idén mintegy 15 ezer új lakás, 8 melegház-kombinát, körülbelül 100 ezer szarvasmarhát befogadó istálló épül. 9 Rekordmennyiségű cigaretta fogyott tavaly az Egyesült Államokban: 565 milliárd cigarettát szívtak el, 2 százalékkal többet, mint 1971-ben. Minden felnőttre évi 4040 cigaretta jutott. Kanada 8 millió dollár hitelt nyújt Zambiának új utak kiépítésére. Zambia korábban segítséget kért a világ országaitól, válaszul rá, hogy Rhodesia lezárta a zambiai határt. A BP angol olajvállalat fontolgatja, fellebbezzen-e egy szicíliai bíróságnál a Líbiával való vitában. Egy siracusai bíróság a múlt héten visszautasította a társaság igényét 37 ezer tonna olajra, amelyet 1971-ben államosított líbiai kőolajmezőjéről szállítottak. A bíróság emellett mintegy 60 ezer dollár perköltség megfizetésére kötelezte a BP-t. Nakaszone japán külkereskedelmi miniszter a textilipar vezetőivel tárgyalt a sokoldalú textilkereskedelmi egyezményről, amelyet az USA ősszel akar tető alá hozni, amikor lejár a nemzetközi pamutegyezmény. A japán textilipar ellenzi a multilaterális egyezmény megkötését, a kormány azonban nemzetközi megfontolásokból hajlandó lenne részt venni benne. Rövidesen bejelentik Peruban az állami repülővállalat megalakítását. Az Aero-Peru másfél éven belül megindítja járatait. Az országnak nem volt nemzetközi járatokat lebonyolító repülőjárata a magántulajdonban levő Alsa két évvel ezelőtti csődbejutása óta. Az osztrák minisztertanács jóváhagyta az osztrák—bolgár hosszú lejáratú gazdasági megállapodást. Ez lép majd a jelenlegi hosszú lejáratú megállapodás helyébe, és tíz évig marad érvényben. Egyidejűleg a két ország érvényesíti a kétoldalú forgalomban a legnagyobb kedvezmény elvét. • A kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatokról, az Európai Gazdasági Közösségen belüli fejleményekről és Nyugat-Berlinről tanácskozott a Londonban tartózkodó Schütz nyugat-berlini polgármester és Heath brit miniszterelnök. JELENTI 9 Tavaly száz új hajóval növekedett a szovjet kereskedelmi flotta. A hajók együttes űrtartalma jelenleg 16,3 millió tonna. A mostani ötéves terv keretében a kereskedelmi flotta összesen további 5 millió tonna űrtartalmú hajóegységhez jut. Gyorsan emelkednek az NSZK-ban az élelmiszerárak. Februárban 8,5 százalékkal voltak drágábbak az élelmiszerek, mint egy évvel ezelőtt. A burgonya 52 százalékkal, a gyümölcs 20,6 százalékkal és a hús 16,5 százalékkal lett drágább. 9 Argentína atomerőművet létesít. Az építést nemzetközi konzorcium végzi kanadai és olasz közreműködéssel. Az erőmű kapacitása 600 ezer kilowatt lesz és Cordoba tartományban állítják fel. Dánia kormánya közvetítőt nevezett ki a szakszervezetek és a munkáltatók zsákutcába jutott tárgyalásainak folytatására. A megoldatlan vita miatt tömeges sztrájkok fenyegetnek, amelyekben 258 ezer munkás kíván részt venni. A szakszervezetek többek között egyenlő bért követelnek a nőknek, továbbá szükségesnek tartják az alacsony fizetésűek helyzetének javítását, a mozgóbér bevezetését, és a munkahér csökkentését. 9 A Világbank 25 millió dollár hitelt nyújt Malaysiának. Az összegből olajpálma- és gumifa-ültetvények létesülnek. A Világbank már korábban is nyújtott hiteleket erre a célra. 9 Visszaesett az olasz acéltermelés. Februárban 1,3 millió tonnát állítottak elő, 300 ezer tonnával kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az első két hónapban 2,7 millió tonnát gyártottak, fél millióval kevesebbet, mint 1972-ben. Tokióban Malaysia kereskedelmi, beruházási és idegenforgalmi kiállítást rendez. Ez alkalomból Malaysia kereskedelmi és iparügyi minisztere felszólította a japán gazdaság vezetőit, hogy enyhítsenek importkorlátozásaikon, amelyek hátrányosan érintik a malaysiai bőrcipő és az ananászkonzerv bevitelét, és így a két ország kereskedelmét is. A nyugatnémet megélhetési költségek indexe 0,7 százalékkal volt magasabb február közepén, mint egy hónappal korábban, és 6,8 százalékkal haladta meg az 1972. év február közepén jelzett szintet. Az 1962-es bázison számított index így 144,3 pontot mutatott. Andreotti olasz miniszterelnök és Medici külügyminiszter április végén hivatalos látogatást tesz Japánban. Az olasz kormányfőt — a hírek szerint — Hirohito japán császár is fogadja majd. A svéd export 1972 januárjához viszonyítva az idei év első hónapjában 30 százalékkal, az import pedig 29 százalékkal nőtt. A kereskedelmi mérlegben ez 113 millió svéd korona (mintegy 26 millió dollár) aktívumként jelentkezik. A kereskedelem ilyen méretű növekedését többek között az is lehetővé tette, hogy az enyhe tél során a jég nem gátolta a hajózást. Bővül a lengyel—csehszlovák áruforgalom A lengyel—csehszlovák külkereskedelmi forgalom értéke tavaly elérte a 3 milliárd devizazlotyt és az idén további 15 százalékkal növekszik — mondta Kaim lengyel miniszterelnökhelyettes a Zycie Gospodarcze című varsói hetilapnak adott nyilatkozatában. A lengyel külkereskedelem több mint nyolc százalékát bonyolítják le Csehszlovákiával, vagyis ugyanannyit, mint az NDK-val. A két ország kereskedelmi kapcsolataiban szinte évenként másnak kedvező a mérleg, így például 1967—68-ban Csehszlovákia tartozott, negatív egyenlege 1970-ben még tovább növekedett, 1971-beri és 1972-ben pedig a lengyel fizetési mérleg mutatott passzívumot. A kétoldalú forgalomban azonban még jelentős kihasználatlan lehetőségek rejlenek — mondta a miniszterelnök-helyettes —, így a negatív szaldónak egyáltalán nem kell fékeznie az árucserét. Kaim szólt arról, hogy számos intézkedést dolgoznak ki, amelyek 1973 második felétől növelni fogják a Csehszlovákiába irányuló lengyel exportot, hatását pedig különösen 1974-ben és 1975-ben lehet majd lemérni. „Így fokozatosan eljutunk a lengyel—csehszlovák fizetési mérleg egyensúlyához.” A miniszterelnök-helyettes végezetül aláhúzta, hogy az utóbbi időben különösen eredményesen fejlődik a két ország jármű-, kohászati, építő- és útépítő gépgyártási, élelmiszeripari berendezést gyártó, valamint mezőgazdasági gépgyártási kooperációja. (MTI) Mégis folyhat Libanonban az iraki olaj Bagdadban ratifikálták azt az egyezményt, amelynek értelmében az iraki nyersolajat továbbra is libanoni területen át szállíthatják. A március 5-én aláírt, 15 évre szóló egyezmény kitér az olaj szállításával kapcsolatos minden anyagi jellegű kérdésre. Libanon vállalja benne, hogy semmilyen formában sem zavarja az olaj útját, illetve tankhajókba szivattyúzását. A két ország vitája — mint ismeretes — abból származik, hogy Libanon lefoglalta az Iraq Petroleum Company (IPC) libanoni területen levő berendezéseit, köztük a 32 kilométeres csővezetéket, valamint a tripoli olajfinomítót. Libanon akciója egy nappal követte Irak és az IPC megállapodását, amely lehetővé tette, hogy az államosított iraki nyersolajat libanoni csővezetékeken szállítsák. Az iraki kormányzó Baath Párt napilapja, az Al Thawra azzal vádolta a libanoni kormányt, hogy e lépésével 160 millió dollár kárt okozott Iraknak, és vezércikkében így indokolta azokat az intézkedéseket, amelyekkel Irak megtiltotta a libanoni gyümölcs, zöldség és egyéb fogyasztási cikkek importját. (Reuter) A világ hajógyártása a szakszervezetek szemével A hajógyártó ipar rendelésállományának és beruházásainak előrejelzése; a kormánysegélyek irányzata; Japán, Nyugat-Európa és a fejlődő országok hajógyártása az iparág strukturális változásainak figyelembevételével; az iparági foglalkoztatottság szintjének fenntartása, a kollektív szerződések megkötése, valamint a munka egészségügyi, biztonsági és környezeti feltételei — ezek a témái a hajógyártó világkonferencia hetedik ülésszakának. A konferenciát a fémmunkások nemzetközi szövetsége hívta össze, és a Reuter jelentése szerint március 27. és április 5. között mintegy 30 szakszervezeti vezető részvételével Tokióban tartják meg. Sokat ígérő kooperációs megbeszélések az NDK és Ausztria között Megkétszereződik az áruforgalom az NDK és Ausztria között a diplomáciai kapcsolatok felvétele után három évvel - erősítette meg tavalyi kijelentését Beil, az NDK külgazdasági államtitkára az APA tudósítójának. Az államtitkár a lipcsei vásár alkalmával nyilatkozott, és kifejtette, hogy sokat ígérő kooperációs lehetőségek vannak az osztrák acéliparral a külső piacokon való fellépésre. Az NDK érdekelt abban, fejtegette Beil, hogy az elszámolásoknál mielőbb térjenek át a schilling-klíring rendszerről a szabadon konvertálható valutában történő fizetésekre. Ami az áruforgalom növelésének lehetőségeit illeti, Beil szerint a lipcsei vásáron levő osztrák küldöttséggel folytatott eszmecseréi azt sejtetik: az eredeti elképzeléseket túl is lehet szárnyalni. A kooperációs megbeszélések között említette az osztrák VÖESTAlpine céggel folyó tárgyalásokat a külső piacokon való együttműködésről a gépexport és gyárak építése terén. Az államtitkár mindenekelőtt a Dél-Amerikában megvalósítandó, közös erővel elkészíthető tervekre célzott anélkül, hogy konkrétan országot említett volna. Elvileg minden fejlődő ország szóba jöhet — mondotta. VILÁGGAZDASÁG A török elnökválasztási zsákutca Gyors fejlődés, szerkezeti aránytalanságok a gazdaságban Ankarában tovább folytatódik az elnökválasztás körüli huzavona. A hadsereg jelöltje Gurler tábornok és a szenátus jelöltje, Akburun egyaránt bejelentette, visszalép és nem állja útját annak, hogy a 73 éves Sunay elnöki megbízatását meghosszabbítsák. A kérdés azonban még korántsem oldódott meg ezzel: a két legerősebb politikai párt megegyezett, hogy a választásokat két évvel kitolják, de e pártok tagjai között is, és a kisebb, kevésbé erős politikai szervezetek részéről is, nagy ellenzésbe ütközik ez a megállapodás. Így kétséges, hogy a parlament kétharmados többséggel hajlandó-e Sunay maradására szavazni. A választásnak bármi legyen az eredménye, a török belpolitika szempontjából nem döntő jelentőségű, hiszen az ország jövőjét meghatározó két legfontosabb erő — a Demirel vezette Igazságpárt és a hadsereg — már az októberre meghirdetett parlamenti választások felé tekint. A képviselők az elnök személyéről a szavazást pontosan két évvel és egy nappal azután kezdték meg, hogy a hadsereg megbuktatta Demirel kormányát és az úgynevezett „március 12-i nyilatkozatban” a polgári politikusoktól a belső reformok végrehajtását követelte. A két év voltaképpen nem vitte közelebb az országot a belső stabilitáshoz. Demirelt ugyan a hadsereg elzárta a kormányrúdtól, de pártjának parlamenti többsége megmaradt, a hadsereg által támogatott „pártokon felüli” kormányok mozgási szabadsága tehát erősen korlátozott maradt. A hadsereg pedig kínosan tartotta magát ahhoz, hogy nem veszi át nyíltan a politikai irányítást, „híven Atatürk szelleméhez”. Patthelyzet állt tehát elő, amely a fiatal katonatisztek számára egyre vonzóbbá teszi a „görög megoldást”. A gazdaságpolitikában a két év alatt két irányvonal váltotta egymást. Erim bevonta kormányába az úgynevezett radikális technokratákat, vezérüket, Karaoszmanoglut a belgazdasági politika legfőbb irányítójává tette. Karaoszmanoglu célja a versenyképes állami szektor megteremtése volt — a beruházások jelenleg fele-fele arányban oszlanak meg az állami és magánszektor között —, mint miniszterelnök-helyettes, nagyarányú adóemeléseket hajtott végre, hogy a költségvetés egyre romló egyenlegét védeni tudja. A közvetett adók egy év alatt 23 millió török fontról 42 millióra emelkedtek, ez minden bizonynyal lökést adott az áremelkedéseknek, míg a közvetlen adók csaknem 4 milliós növekedése a vállalati jövedelmezőséget csökkentette. A magántőke a beruházások elhalasztásával reagált, az építőipar 1971-ben munkásainak 15 százalékát kénytelen volt elbocsátani. A recessziót elkerülendő, Erim menesztette Karaoszmanoglu és az 1972 októberében elfogadott harmadik ötéves terv már más elveken alapul. A terv szerint az állami szektor csak azon iparágakban működik, ahol a tőkebefektetés nagysága vagy a kockázat a magántőke számára a vállalkozást nem teszi vonzóvá. Így központi forrásokból finanszírozzák például a bányászat fejlesztését és az infrastrukturális beruházásokat. Az 1973—77-es tervidőszakban összesen 281,1 milliárd török fontot ruháznak be, ennek azonban csak a kisebb részét (122,7 milliárdot) adja a magántőke. Az előirányzat szerint öt év alatt 7,9 százalékos átlagos növekedés érhető el. A probléma azonban az, hogy az új terv túlságsan ambiciózusnak tűnik, a fenti értékek enyhén magasabbak a második ötéves terv előirányzatainál, melyeket nem sikerült teljesíteni. Ráadásul a számítások a forrás oldalon 3,6 százalékra korlátozzák a külföldi tőke igénybevételét, és az idegen befektetések engedélyezését szigorú feltételekhez kötik. (Az új létesítmény nem kerülhet belföldön monopolhelyzetbe, új technológiát kell hoznia és növelnie kell az exportkapacitást.) Megkockáztatható a megállapítás, hogy míg az 1971-es gazdaságpolitika a magántőkével, addig a jelenlegi a külföldi tőkével szemben elfogult. A terv koncepciójával egyébként, mely a bányászat és feldolgozóipar fejlesztését tűzi ki és a magánszektort a feldolgozóipar és lakásépítés területére orientálná, a gazdasági körök többsége egyetért. Az 1972-es év jó gazdasági mutatói persze részben magyarázzák a hivatalos szervek optimizmusát. A bruttó nemzeti termék 7,5—8 százalékkal nőtt, az ipari termelés 10 százalékkal emelkedett és a kapacitáskihasználtság az 1971. évi 62 százalékkal szemben elérte a 75 százalékot. A kereskedelmi mérleg hagyományosan nagy, 650 millió dolláros deficittel zárult, de a külföldön dolgozó vendégmunkások negyedmilliárd dolláros átutalásai ezt bőven fedezték. (A folyó tételek mérleg-egyenlege egyébként 1968 óta javuló tendenciát mutat, a passzívum 224 millió dollárról 1971-ben 109 millióra esett.) Mindezek következtében a hivatalos tartalékok meghaladták az 1,2 milliárd dollárt. Mindazonáltal a két mutató továbbra is kedvezőtlen maradt, az infláció évi szinten 17,2 százalékot ért el és a munkanélküliek száma meghaladta az 1,6 milliót. Ez utóbbi adathoz hozzátartozik, hogy a legutolsó népszámlálás szerint a 36 millió lakosból csak 13,7 millió dolgozott, pedig az országban 18,2 millió 15 és 60 év közötti polgár van. Figyelembe véve továbbá, hogy a foglalkoztatottak 66 százaléka a mezőgazdaságból él, mely szektor erősen túlnépesedett, talán nem túlzók azok a becslések, melyek a hivatalos közlésekkel szemben a tényleges munkanélküliséget 11 millióra teszik. A múlt év jó gazdasági eredménye is aláhúzza azonban a nemzetgazdaság strukturális gyengeségét: mind a nemzeti jövedelem növekedése, mind pedig a külgazdasági egyensúly nagymértékben függ a mezőgazdasági terméseredményektől. A mezőgazdaság korszerűsítése pedig nem csak pénzkérdés. Nem véletlen, hogy a hadsereg márciusi deklarációja a földreform kérdését tartotta a legfontosabbnak. Sunay államelnök 1972. július 28-án aláírta az előzetes földreformtörvényt, mely 250 és 100 hektárban maximálta az öntözött, illetve öntözetlen földtulajdon felső határát. A többit a parasztok között osztanák szét, akik kötelesek lennének szövetkezeteket alapítani. A jogszabály végrehajtása terén azonban — nem utolsósorban a konzervatív Igazságpárt ellenállása miatt — nem történt sok. Nagy szüksége lenne továbbá az országnak korszerű oktatási rendszerre (a nők 62, a férfiak 31 százaléka analfabéta), a gazdaságirányítás modernizálására és korszerű adórendszerre is. Kétségtelen, hogy a reformok gyors végrehajtására a jelenlegi politikai helyzetben nincs remény. A hadsereg, bármennyire is szeretnének egyes tisztjei baloldalibb katonai hatalomátvételt, a köztársaság 50. évfordulója közeledtével már csak lélektani okokból is vonakodni fog a kormányzás közvetlen átvételétől, pedig az októberi választások után, melyek minden bizonnyal Demirel győzelmét hozzák, csak két lehetőség maradna. Az elsőtől maga zárkózik el, Demirel kinevezését pedig szeretné elkerülni. Eszerint folytatódik majd a már két éve tartó belpolitikai huzavona. Ezt pedig a labilis gazdaság hamar meg fogja érezni. Gonda György—Lőrincze Péter Szovjet állásfoglalás a halászati vitában Moszkvai tudósítónktól: A hajózási és halászati szabadságon belül a Szovjetunió támogatja a fejlődő országoknak azt a törekvését, hogy a parti felségvizeken túl körzetükben halászási előnyt élvezzenek — jelentette ki nemrég tartott moszkvai sajtóértekezeletén Iskov halgazdaságügyi miniszter. A világon a halászat gyors ütemben fejlődik, amit jól érzékeltet, hogy az 1950. évi 21,1 millió tonnával szemben tavaly már 70 millió tonna volt az éves eredmény. A kifogott halmennyiség 36,7 százalékát ipari célokra használták fel. A tengerek halállománya — szovjet számítások szerint — lehetővé teszi, hogy a halászatot másfél-kétszeresére bővítsék. A kereslet növekedése viszont oda vezet, hogy napjainkban egyes országok valóságos rablógazdálkodást folytatnak, és az emberi táplálkozásra alkalmas halakat takarmányozási célokra használják fel. A Szovjetunió fellép az ésszerűtlen halászat ellen, eddig több mint ötven kétoldalú szerződést írtak alá. A Szovjetuniónak alapvető érdeke, hogy a tenger halkincsét megfelelően hasznosítsák — mutatott rá a miniszter. Az 1973-ra tervezett 8,6 millió tonnás haltermelésnek a 85 százalékát tengeri halak adják majd. A nemzetkiözi prouiemak.roi a peiat gazdaság elemzésére áttérve a miniszter elmondotta, hogy 1972-ben a Szovjetunió haltermelése 7,8 millió tonna volt, s ennek 72 százalékát fordították közvetlenül emberi táplálkozásra. Az egy főre jutó halfogyasztás mégis alig éri el a 17 kilogrammot, ami elmarad a nemzetközi átlagtól, a 18,2 kilogrammos szinttől. Az eddig még nem kellően hasznosított tavi és folyami halgazdálkodás fejlesztésével szeretnék már a közeljövőben kielégíteni a menynyiségi és minőségi igényeket, s az a terv, hogy az egy főre jutó fogyasztás 1975-re elérje a 20—22 kilogrammot. Az NDK és Olaszország bővíti kereskedelmi kapcsolatait Az NDK és Olaszország árucsereforgalmának gyors növelésére hatékony intézkedéseket hoznak — erről állapodott meg lipcsei megbeszélésén az olasz kereskedelmi delegáció vezetője és Selle, az NDK külgazdasági minisztere. A két ország januárban nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesített egymással. (Reuter)