Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-22 / 57. (1059.) szám

­ NYUGODT, DE AGGÓDÓ DEVIZAPIACOK A frankfurti devizapiacon tegnap a nyugatnémet jegybank már harmadik napja egyfolytában támogatnia kellett a márka árfolyamát a belga frankkal, a svéd koronával és a dán koronával szemben. A francia frankkal szemben a márka árfolyama szintén az alsó ha­tárra esett, de intervencióra nem volt szükség. A támogatásra fordított össze­gek nem voltak jelentősek, mintegy 60 millió belga frankot, 5,3 millió svéd koronát és 3,6 millió dán koronát vá­sárolt fel a bank. A figyelem az európai valutákra irányult, a dollár forgalma nyugodt volt, jegyzései egy árnyalattal emelkedtek az előző naphoz képest. Szilárd volt a lebegő angol font irány­zata is. A piacok hangulatát mindazonáltal „aggódónak” minősíti a Reuter hírügy­nökség pénzügyi szerkesztőjének kom­mentárja, s ezt a devizakorlátozások és a hivatalos pénzpiaci beavatkozások szaporodásának tulajdonítja. A deviza­­korlátozásokat bevezető szervekhez csatlakozott a svéd jegybank is: na­gyobb tranzakcióknál betiltotta a napi ügyleteket, dollárt csak legalább kétna­pos határidőre lehet eladni; a külföldi bankok svéd korona követelései után bizonyos összegen felül negatív kamat fizetendő, a svéd bankok pedig a kül­földi devizapiacokon elért nyereség 10 százalékát kötelesek nem kamatozó le­tétként elhelyezni a jegybanknál. A kedden este bejelentett intézkedés teg­napra enyhítette a svéd korona felér­tékelésére számító spekulációs nyomást. A svájci parlament felsőházában Celio pénzügyminiszter ismét elutasí­totta azt a gondolatot, hogy Svájc csat­lakozzék a nyugat-európai országok kö­zös lebegtetéséhez. A svájci frank pilla­natnyilag túlértékelt, hangsúlyozta, amíg ezt a helyzetet nem igazítják ki, nem lehetséges olyan átfogó monetáris megoldás, amelyre Svájc törekszik. Az olasz líra helyzetéről Malagodi pénzügyminiszter nyilatkozott. A líra­árfolyam felszabadításának eredménye­ként — mondta — a líra átlagosan 6 százalékkal értékelődött le. A dollár­ral szemben 2 százalékos felértékelés, a márkával szemben 10 százalékos le­értékelés adódott. (Reuter, DP­A) 1973. MÁRCIUS 22. A valutaválság és a harmadik világ Az Izvesztyija cikke szerint a fejlődő országok különösen megsínylik a jelen­legi valutaválságot gazdaságuk gyenge­sége miatt. A lap singapore-i tudósítója ezt a tényt a délkelet-ázsiai fejlődő or­szágok példájával szemlélteti. Mezőgaz­daságuk fejlesztéséhez a délkelet-ázsiai országoknak korszerű ipari berendezé­sekre, közlekedési eszközökre van szük­ségük — írja a tudósító. Ezek megszer­zéséhez kénytelenek nyersanyagot, me­zőgazdasági terményeket, vagy jobb esetben félgyártmányokat eladni, így a dollár leértékelése, a font sterling ár­folyamának lebegtetése — azoké a va­lutáké, amelyeken a délkelet-ázsiai or­szágok elsősorban kötik exportüzletei­ket — jelentős valutáris veszteségeket okoz ezeknek az országoknak, így például a jen felértékelése után a Japánból származó importcikkek meg­drágultak. Ez azonban csupán a kérdés egyik oldala. Sok fejlődő ország ez idő szerint nagy összegekkel tartozik Japán­nak, összesen körülbelül 580 milliárd jennel. Ha a jelenleg még csak lebegte­tett jen árfolyamát — mint várják —, az amerikai dollárhoz viszonyítva 20 százalékkal felértékelik, akkor egyedül az árfolyamkülönbség óriási vesztesége­ket okoz majd a fejlődő országoknak, hiszen az adósságokat felértékeli, vagy­is drágább jenben kell megfizetniök. A világkereskedelemben való rend­kívül egyoldalú orientációjuk szintén fokozza a jelenlegi valutáris megrázkód­tatások kedvezőtlen hatását a délkelet­ázsiai országok szempontjából. Bizonyos fejlődés ellenére ezek az országok még mindig nem építettek ki széles körű kapcsolatokat a szocialista közösség or­szágaival. Pedig e kapcsolatok bővítése jelentős mértékben enyhítené a jelen­legi valutaválság kedvezőtlen hatását a délkelet-ázsiai országok gazdaságára — írja az Izvesztyija tudósítója. (TASZSZ) Ülésezett az OECD végrehajtó bizottsága Az OECD miniszteri tanácsa június 6. és 8. között tartja évi ülésszakát Párizsban — jelentette be tegnap van Lennep, a szervezet főtitkára. A tanács főként két kérdéscsoporttal foglalkozik: a nemzetközi kereskedelemben alkal­mazható védelmi záradékokkal és a nemzetközi beruházásokkal, ezzel össze­függésben a multinacionális vállalatok tevékenységével. Ezek voltak a főbb napirendi pontok az OECD végrehajtó bizottságának ezen a héten tartott kétnapos rendkívüli ta­nácskozásán is. Megállapodtak abban, hogy a júniusi ülésszakig további ta­nulmányokat kell készíteni a multi­nacionális vállalatok által okozott prob­lémákról, a nemzetközi beruházásokról és ezeknek a kereskedelmmel és a gaz­dasági fejlődéssel való kapcsolatairól. A mostani találkozó után Eberle, az amerikai elnök kereskedelmi főtár­gyalója hangsúlyozta, hogy országa igen fontosnak tartja a védelmi klauzulák­kal kapcsolatos kérdések tisztázását, mert ettől nagymértékben függhet a világkereskedelem liberalizálása és nö­velésre. Arra a kérdésre, hogy szükséges­nek tartja-e a GATT-alapokmány vé­delmi klauzulákkal foglalkozó 19. cikke­lyének az átírását, Eberle azt válaszol­ta, ha nem is kell átírni, de legalább gondosan felül kell vizsgálni. (Reuter, AFP) 40. Rendkívül gyorsan növekedtek feb­ruárban a megélhetési költségek az USA-ban. Az áremelkedés 0,8 százalé­kos volt, amire 22 év óta nem volt pél­da. Az élelmiszerárak 2,2 százalékkal mentek feljebb. 4S. Nixon amerikai elnök fogadta Tra­­peznyikov akadémikust, a szovjet Ál­lami Tudományos és Műszaki Bizottság elnökhelyettesét, aki a szovjet—ameri­kai műszaki-tudományos együttműkö­dési vegyes bizottság Washingtonban folyó ülésszakán részt vevő szovjet kül­döttséget vezeti. A találkozón megvitat­ták a vegyes bizottság munkájának kérdéseit, valamint a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztésének távlatait.­­ Lengyelország fél millió font ster­ling összegű segélyt ajánlott fel a Ben­­gáli Népi Köztársaságnak. Textíliákat, cipőket, orvosi felszereléseket és gyógy­szereket szállítana, valamint segítséget nyújtana a hajózás, a halászat, az erdő­­gazdaság és az energiatermelés fejlesz­téséhez.­­ Tetőpontjára hágott szerdán a hol­land sztrájkhullám. A textil- és a fém­ipar 38 ezer munkása lépett sztrájkba. A szakszervezetek azt követelik, hogy ne százalékosan, mint eddig, hanem lineárisan emelkedjenek a bérek, hogy ne növekedjenek az egyes bérkategóriák közötti különbségek. Nagy-Britannia 1 millió font se­gélyt nyújt Zambiának műúthálózatá­nak fejlesztésére. Az összegből Zambia útépítő berendezéseket vehet. Zambia nagyszabású útépítési programot hajt végre, hogy megszűnjön közlekedési függősége Rhodesiától.­­ Rendkívül gyorsan növekedett Nor­végia exportja a szocialista országokba. Tavaly a kivitel 42 százalékkal, 620 millió koronára emelkedett. Oslo jelen­leg új kereskedelmi megállapodás meg­kötéséről folytat tárgyalásokat az NDK- val, miután a két ország felvette a dip­lomáciai kapcsolatokat. aW© jelenti SE* A dél-afrikai áruk elleni bojkottra szólította fel a nyugat-európai országo­kat a johannesburgi papság egyik veze­tője. Az európai szakszervezetek utasít­hatnák tagjaikat, ne kezeljenek dél-af­rikai árut, így kényszerítve ki, hogy a kormány jobb életfeltételeket biztosít­son a fekete és a színes lakosságnak — mondotta. Az­ Elektromos távvezeték létesítéséről kötött szerződést az NDK és Csehszlo­vákia. A vezeték 400 kilovoltos lesz. A legtöbb közös piaci cukorfinomító az EGK törvényszékéhez fellebbezett a brüsszeli bizottság döntése ellen. Brüsz­­szel a trösztellenes rendszabályokra hi­vatkozva 9 millió elszámolási egység­nyi bírsággal sújtotta őket, a piacok felosztása és árkartell alakítása miatt. • Nyugat-berlini üzletemberek kül­döttsége érkezett Szófiába. A delegáció megbeszéléseket folytat a bolgár keres­kedelmi szervezetek vezetőivel a gazda­sági és kereskedelmi kapcsolatok bőví­téséről. Pakisztán kiterjesztette a kizáróla­gos halászati zónát. A felségvizek ha­tára változatlanul 12 mérföld, de kül­földi halászhajó ezentúl 50 mérföldnél jobban nem közelítheti meg az ország partjait. Tovább emelkednek a nyugatnémet árak. Tavaly február óta 7,7 százalékos volt a nagykereskedelmi árak infláció­ja. A leggyorsabban a bőráruk és a szőrmék drágultak (107 százalékkal), a gyapjútermékek ára 68, a burgonyáé pedig 64 százalékkal ment feljebb. A Pezetel lengyel külkereskedelmi vállalat erre az évre 65 repülőgép ex­portjára kötött szerződést szovjet, az NDK-beli, bolgár, koreai, mongol, brit és francia megrendelőkkel. Az AN—2. típus mezőgazdasági, utasszállító és ej­tőernyős kiképző célra, a Wilgi típus pedig egészségügyi és vitorlázógép von­tatási célra alkalmas. A motoros gépek­kel egyidejűleg Lengyelország az idén több mint 130 különféle vitorlázó sport­gépet szállít angol, svájci, svéd, auszt­rál és új-zélandi megrendelésre. • • • A szovjet vegyipar fejlesztése Moszkvai tudósítónktól: Továbbra is a vegyipar fejlesztése lesz a szovjet gazdaság egyik fő fel­adata — jelentette ki sajtótájékoztató­ján Kosztandov szovjet vegyipari mi­niszter. Tájékoztatása szerint 1971 és 1975 között csaknem kétszer annyi vegy­ipari terméket állítanának elő a Szov­jetunióban, mint az előző ötéves terv során. Ugyanilyen arányban nő a vegy­ipari ágazat exportja is. A műtrágya­­termelés 1975-re eléri a 90 millió ton­nát, s így e területen a szovjet ipar világviszonylatban is megszerzi az első helyet. A műanyagok és a szintetikus gyanta gyártását megkétszerezik. Nagy jelentőségű kapcsolatokat alakítottak ki a szocialista országok szakemberei­vel, így például Csehszlovákia ammó­niagyártó berendezéseket, Lengyelor­szág pedig kénsavgyárak felszereléseit szállítja a Szovjetuniónak. Nyugatnémet ipari küldöttség megy Kínába Májusban nyugatnémet ipari szak­értőkből álló küldöttség látogat a kínai fővárosba, — jelenti a Reuter. Az Essenből keltezett jelentés szerint a kül­döttséget Beitz, a Krupp elnöke vezeti. A látogatás célja — úgymond — a két ország gazdasági kapcsolatainak bőví­tése. Az NSZK, Japán után, a legnagyobb kereskedelmi partnere Kínának, de a két ország közötti forgalom az utóbbi öt esztendőben fokozatosan csökkent. Kína állítólag az NSZK-ban óhajt be­szerezni — hozzávetőleg 1 milliárd márka értékben — egy meleg és egy hideg acélhengerművet. E célból tavaly kínai szakértők tanulmányutat tettek a Ruhr-vidéken. (Reuter) Negyedmillió dolgozó sztrájkol Dániában Az elmúlt négy évtized legnagyobb arányú sztrájkja kezdődött kedden éjfélkor Dániában. Több mint negyed­­millió dolgozó szüntette be a munkát. A szakszervezetek szövetsége és a mun­kaadók képviseleti szerve már hosszú ideje tanácskozott a március 1-én le­járt kollektív szerződés kétéves meg­hosszabbításáról. A kormány Wechsel­mann személyében közvetítőt nevezett ki, hogy segítsen létrehozni egy komp­romisszumot. A dolgozók követeléseit figyelembe véve Wechselmann javaslatai között sze­repelt: a nőknek a férfiakéval egyenlő bérezése, az alacsony fizetésű munká­sok külön béremelése, a munkahét csökkentése, a fizetett szabadság kér­dése, valamint a megélhetési költségek mozgásával lépést tartó béralakulás. A legnagyobb vita ez utóbbi javaslat kö­rül bontakozott ki. A munkaadók számításai szerint a kívánt béremelés évi 9 százalékot tenne ki, ehhez járulna 3,4 százalék az inflá­ció ellensúlyozására. A szakszervezetek szerint az évi növekedés alig haladná meg a 6 százalékot, tehát belül ma­radna az 1969-ben kialkudott 5,8 és az 1971-es 6,5 százalékos emelési határon. A munkabeszüntetés a nyomda-, a vas- és fém-, a bútor-, a textil-,­­a gép­gyártó- és a szolgáltató iparokat érinti. Koppenhágai jelentések szerint az olaj- és fűtőanyagiparra és a közlekedésre is átterjedt a sztrájk, ha néhány napon belül sem születik kielégítő megoldás. Politikai megfigyelők még jóslásokba sem mernek bocsátkozni a munkabe­szüntetés hosszát illetően, „lehet egy hét, de meghaladhat egy hónapot is”. A szakszervezeteknek naponta 25 millió koronába került a sztrájkolók­­nak nyújtott támogatás, a munkaadók pedig napi 115 millió koronás veszte­séggel számolnak. (Reuter) Viteldíj-háború Európa és Amerika légi vállalatai között Az amerikai polgári légügyi tanács elutasította hét külföldi repülővállalat észak-atlanti menetdíj-ajánlatait, ame­lyek április 1-vel léptek volna életbe. A tanács túl alacsonynak minősítette az Air Afrique, a csehszlovák légitársaság, az izraeli El Al, a Finnish Air, az Ibé­ria, az Irish International és a TAP por­tugál vállalat által javasolt transzat­lanti díjakat. Az amerikai szervezet ko­rábban hasonló okból elutasította a BOAC, a Lufthansa, az Alitalia és az Olympic Airlines javaslatait. Az amerikai és az európai légi válla­latok között több hónapja folyik már a menetdíjak körüli huzavona. A pénz­ügyi zavarokkal küzdő amerikai társa­ságok magasabb árakat követelnek, míg az európai vállalatoknak alacso­nyabb árakra van szükségük, ha sikere­sen akarnak versenyezni a chartertár­saságokkal. A csehszlovák légi vállalat ajánlata szerint egy normál menettérti jegy Prá­ga és New York között 688 dollár lenne, míg az amerikai TWA és PANAM 704 dolláros árat tart szükségesnek. A cseh­szlovákok szerint 344 dollárt kellene fizetnie annak az utasnak, aki 14—45 napos tartózkodásra utazik Prágába. A két amerikai cég viszont 490 dolláros menetdíjat akar. (Reuter) MENTŐÖV AZ EURATOM­NAK Hat évi állandó válság után kissé fellélegezhet az Euratom, az Európai Atomenergia Közösség. A Spiegel február 5-én még azt írta, hogy az Euratom megkapta a „halálos lövést”. „Lövések” valóban voltak, de a halál egyelőre elmaradt. Egy nappal később, február 6-án a Kilencek kutatásügyi miniszte­rei 14 órás kompromisszum-keresés után négyéves programot fogadtak el. (Erről beszámolt a VILÁGGAZDASÁG is.) A négyéves terv egy időre meg­szünteti a bizonytalanságot, hiszen az utóbbi években már nemegyszer havi programokon dolgoztak az Euratom kutatóintézetei. Az elhúzódó válság gyökerei mélyre nyúlnak. A hatvanas évtized első felé­ben még úgy tűnt, hogy az atomenergia belátható időn belül lényeges szerepet kap a fejlett ipari országok energiael­látásában. E jóslat egyelőre nem vált be. Az 1976-tól 1985-ig terjedő tízéves időszakban Nyugat-Európa energiaigé­nyének 70,7 százalékát olajból, 12,2 szá­zalékát földgázból fogja fedezni. A mostani számítások szerint tehát a nukleáris energia hosszabb távon is csupán mellékszereplő lesz. Az EGK közös energiapolitikája gyer­mekcipőben jár. Ennek egyik fő okát abban jelölik meg a szakértők, hogy az energiaellátás különböző szervezetek hatáskörébe tartozik. A szén a Montán­­unió, az olaj, a földgáz, a vízi, és az elektromos energia a brüsszeli bizottság, a nukleáris energia pedig az Euratom szakterülete. Végül, az EGK hosszú éveken át hiá­ba törekedett átfogó ipari és, tudomá­nyos fejlesztési koncepció, közös tech­nológiai program kialakítására. Ebbe ugyanis szervesen beleilleszkedett volna a nukleáris kutatás, az elméleti kísér­letezés, a reaktorépítés. E tényezők összhatásának következ­ménye, hogy az Euratom néhány kezde­ti eredmény után — megtermtették a magfizikai berendezések és a hasadó­anyagok közös piacát — válságba került. A miniszteri tanács 1967 óta nem tu­dott egyetlen hosszú távú kutatási prog­ramban sem dűlőre jutni. Bénítóan ha­tott az Euratom működésére De Gaulle elnök és a többi közös piaci ország el­lentéte. A néhai francia államfő a reak­torokat természetes uránbázison akarta fejleszteni. Pompidou 1969-ben enge­dett a partnerek kérésének, és — gaz­dasági okokból is — engedélyezte az át­térést a dúsított uránbázisra. Nem sike­rült azonban feloldani az ellentétet a közvetlen atommagkutatás, és más, az Euratom eredeti céljától eltérő kutatá­si tevékenységek között. A nukleáris jellegű kutatás fokozatosan célját vesz­tette, s a szervezet két irányba próbált tapogatózni: részben az alapkutatások, részben pedig a nem nukleáris területe, a számítógépek, a repülőgép- és világ­űrtechnika és az elektronika felé. Az „áthangolódás” hívei az Egyesült Álla­mokat és az EGK-t elválasztó techno­lógiai szakadékra hivatkoztak, viszont a nem nukleáris kutatási témák esetleges térnyerése már nyílt beismerése lett volna a szervezet kudarcának. A februári megegyezés azonban azt mutatja, hogy az atomenergia-közösség likvidálását nem merte kockáztatni a kibővített EGK vezérkara. Az egyezség szerint a 70 millió font sterlinges program három részből áll. Mint az Economist ismertette, az első rész nukleáris tervein 1440 kutató dol­gozik majd, 58,3 millió fontos költség­­vetéssel. (Tehát az anyagi eszközök zömét továbbra is a nukleáris kutatá­sokra fordítják, igyekezvén megállítani a nem nukleáris programok térnyeré­sét.) A második részben foglalt kutatá­si feladatokra 8,5 millió fontot szánnak, ezek megoldásával 209 tudós foglalko­zik. Áprilisig határozzák meg a témá­kat, amelyek egyaránt lesznek nukleáris és nem nukleáris jellegűek. A program harmadik része négy és fél millió fon­tot ölel föl, ezeket a tudományos felada­tokat nem az Euratom, hanem a tag­országok nemzeti kutatóintézeteiben végzik el. Az atomközösség négy kutató központjában — a belgiumi Geelben, az olaszországi Isprában, az NSZK-beli Karlsruheban és a hollandiai Pettenben — az alkalmazottaknak egyelőre nem kell félniük az elbocsátástól. A négy­éves program jóvoltából az 1948 kutató közül 1900 megtarthatja állását. A tanács az Euratom kutatóintézetei számára konkrét, részletezett feladatokat írt elő. Világosan kitűnik a tervezetből az egyes tagországok vonakodása, mi több, bizalmatlansága a közös atom­kutatás iránt. A személyzet egyhatoda olyan kiegészítő feladatokon dolgozik, amelyekben nem vesz részt mind a ki­lenc állam. Az isprai laboratórium (és az itt levő ESSOR reaktor) fejlesztését Olaszország vállalta, viszonzásképpen nem kell részt vennie a karlsruhei ku­tatóintézet egyes programjaiban. A hol­landiai Pettenben reaktort építenek, de csak három tagország járul hozzá a költségekhez: Hollandia, Belgium és az NSZK. A hasadóanyagok biztonsági el­lenőrzésével kapcsolatos munkálatokba Franciaország politikai okokból nem kapcsolódik be. A bizottság elképzelése szerint a négy intézet között bizonyos munkamegosztást alakítanának ki. Az elképzeléseket azonban a későbbiekben még felülvizsgálhatják. A tavaly októberi párizsi csúcsérte­kezletről kiadott közlemény leszögezte, hogy 1973 végéig ki kell dolgozni a Kö­zös Piac technológiai és tudományos kutatási politikáját. Az átfogó közös koncepcióval nyilvánvalóan nem lehet ellentétes a nukleáris kutatás. Éppen ezért a négyéves tervezetben alighanem változtatnak, sőt az ellentétek feltáma­dását sem lehet kizárni. A hollandok és a dánok most is akadékoskodtak, a kor­mányuk hozzájárulásától tették függő­vé a program elfogadását. Az angolok — nem is burkoltan — ellenzik a tech­nológiai „szuperstruktúra” létrehozását. Az idézett brit hetilap még egy nagy kérdőjelet említ: az Euratom négy kut­­tóintézetének négy év alatt 70 millió fonttal kell gazdálkodnia, miközben a brit atomenergia hivatal harwelli köz­pontja ugyancsak négy év alatt 80 mil­lió fontot használ fel. Kérdés, hogy mi­lyen lesz az Euratom-kutatások hatás­foka. Mindezek ellenére az Európai Atom­energia Közösség nem zárja be kapuit, a kompromisszum eredényeként a ku­tatóintézeteket nem szanálják. A négy­éves programról létrehozott egyezség azt mutatja, hogy a nukleáris jellegű tudományos kutatás az integráció egyik legkényesebb területe, s az érdekek egyeztetése igen vontatottan halad elő­re. Martin József Az NSZK államelnöke Rómában Heinemann nyugatnémet államelnök Scheel külügyminiszter társaságában Rómába érkezett, és hivatalos megbe­széléseket folytat majd az olasz állam vezetőivel. A két ország kapcsolatát számos vitás kérdés terheli, és mint a Reuter római tudósítója írja, olasz részről határozottan támogatják Brandt kancellár keleti politikáját. Az NSZK pedig éppen a közelmúltban biztosítot­ta Olaszországot arról, hogy mennyire fontosnak tartja a mediterrán térséget. Olaszország azt szeretné, ha a kibővült Közös Piac nagyobb figyelmet szentel­ne a Földközi-tenger partján fekvő or­szágoknak. Heinemann-nak és Leonénak nem sok beleszólása van a nemzetközi ügyek alakulásába, így az érdemi megbeszélé­seket a külügyminiszterek folytatják majd, de az elnöki találkozók napi­rendjén a nemzetközi politika szinte minden fontos kérdése szerepel. Lassítják Jugoszláviában az idegenforgalmi beruházásokat Az idegenforgalom beruházási expan­zióját lassítják a következő években — mondotta a jugoszláv gazdasági kama­ra szóvivője. 1968-tól 1972-ig 10 mil­liárd dinárt fordítottak idegenforgalmi létesítményekre, 80 ezerről 155 ezerre növelték a szállodai férőhelyek számát. Ezt az ütemet azonban nem lehet fenn­tartani. A fedezetlen idegenforgalmi be­ruházások állománya elérte az 1 mil­liárd dinárt, és a Jugobanka ennek ellensúlyozására 30 millió dollár hitelt kénytelen külföldön felvenni. A szó­vivő szerint Jugoszlávia a továbbiakban olcsóbb idegenforgalmi létesítmények megépítésére összpontosítja erőfeszíté­seit. (DPA) VILÁGGAZDASÁG Ausztria 1972. évi földgázfogyasztása Az osztrák ipar és háztartás földgáz­­fogyasztása tavaly 6,7 százalékkal 3 mil­liárd köbméterre emelkedett. Importból származott a belföldi felhasználás 53,7 százaléka, ennek is döntő része a Szov­jetunióból. A belföldi szállítók a föld­gáznak csak 46,3 százalékát adták, hol­ott 1968-ban még a belföldi földgázter­melés fedezte a kereslet 80,1 százalékát. A legnagyobb földgázfogyasztó tarto­mány tavaly Alsó-Ausztria volt, ahol több mint egymilliárd köbmétert hasz­náltak fel. Ezután következik csak Bécs, ahol kismértékben visszaesett a fogyasztás. Felső-Ausztriában és Stájer­­országban 400—400 millió köbmétert használtak fel. Az osztrák földgázipar fejlesztésére fordított beruházások, előzetes számítá­sok szerint, tavaly 500 millió schilling körül mozogtak. Az összeg nagy részét az elosztó hálózat kibővítésére és javí­tására vették igénybe. A háztartások fo­lyamatosan átálltak a földgázfelhaszná­lásra. (APA) Jóváhagyták a világ legnagyobb földgáz-szerződését Az algériai, a nyugatnémet, a fran­cia és a belga kormány jóváhagyta a 13 milliárd köbméteres földgázszerző­dést. A világ legnagyobb földgázüzleté­nek tartott szerződés előirányozza, hogy Algéria 1978-tól kezdve húsz esztendőn keresztül évente 13 milliárd köbméter gázt szállít az NSZK-ba, Franciaország­ba és Belgiumba. Az Algírban nyilvánosságra hozott hivatalos közlemény szerint lehetőség van rá, hogy az algériai szállításokat 15 milliárd köbméterre emeljék. (Reu­ter)

Next