Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)
1973-03-24 / 59. (1061.) szám
VILÁGGfZDfiSAfi 1973. MÁRCIUS 24., SZOMBAT V. ÉVFOLYAM, 59. (1061.) SZÁM Félsiker az EGK pénzügyminiszteri értekezletén Félsikerrel zárult a Közös Piac pénzügyminiszteri értekezlet. A minisztereknek sikerült közös nevezőre hozni álláspontjukat a valutareform egyik fő kérdésében a paritásváltoztatás feltételeiben. Ezt az álláspontot és Amerika nézeteit még mindig rendkívül mély szakadék választja el. Washington olyan automatizmushoz ragaszkodik, amely a valutatartalékok alakulásához kapcsolná a paritásmódosítást, ezt azonban a Közös Piac továbbra isellenzi. Ami a napirenden levő két másik kérdést, az inflációellenes harcot és a pénzügyi együttműködési alapot illeti, az ülésen gyakorlatilag nem történt haladás. A miniszterek nyilatkozatot fogadtak el, hogy „minden erővel harcolnak” a drágulás ellen, de konkrét intézkedéseket nem hoztak. A kooperációs alap székhelye körüli vitában London megmakacsolta magát: Brüsszel mellett kardoskodik. A cél valószínűleg az időnyerés, amíg ki nem alakul a font reális árfolyama. Az értekezlet egyik fő napirendi pontja a valutareform-tárgyalásokra vonatkozó kérdések megvitatása volt. A Közös Piac az elképzeléseket a reformot előkészítő Húszak bizottságának washingtoni értekezlete elé terjeszti. „A paritásváltoztatás nem lehet automatikus” A kilencek véleményét ismertető de Clercq belga pénzügyminiszter szerint a Közös Piac lényegében elveti az amerikai javaslatot, hogy a jövendő paritásmódosításokat automatikusan az illető tagállam valutatartalékának alakulásához kapcsolják. A kilencek szerint szó sem lehet ilyen automatizmusról, a valutatartalékok mellett több más mutató alakulását is meg kell vizsgálni az esetleges paritásváltoztatás előtt. A pénzügyminiszterek szerint a legfőbb mutatónak a rövid lejáratú tőkemozgásoktól megszűrt fizetési mérlegnek, valamint a hosszú távú tőkemérlegnek kellene lenni. A miniszterek ismét hangoztatták azt a már régebben megfogalmazott nézetet, hogy a megreformált valutarendszernek a változtatható, de rögzített paritásokon kell alapulnia. Úgy vélik, erősíteni kellene a Nemzetközi Valuta Alap szerepét elsősorban az árfolyamváltoztatásoknál. Az értekezleten szőnyegre kerül két más, szintén a valutareformmal kapcsolatos kérdés is: a dollár konvertibilitása és a külföldi bankok kezén levő dollártartalékok konszolidálása is. E két pontban a miniszterek nem tudtak közös álláspontot kialakítani, ezért ezekről vasárnap este a Húszak hétfőn megnyíló értekezlete előtt Washingtonban újból tárgyalnak. A Húszak értekezletétől nem kell sokat várni — mondotta Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter. Az ismétlődő valutáris zavarok után összeülő konferenciának a miniszter szerint az lesz a feladata, hogy a reformot átfogó kérdések alapos tanulmányozásával gyorsítsa a reformfolyamatot. A drágulás elleni harc kudarca A miniszterek megvitatták a brüszszeli bizottságnak már tegnapi számunkban ismertetett aggódó hangú jelentését a változatlanul folytatódó inflációról. Konkrét határozat azonban nem született, pusztán egy rövid, semmitmondó nyilatkozat, amelyben a miniszterek megerősítik, hogy minden eszközzel törekszenek a drágulási hullám megfékezésére, függően az adott ország helyzetétől. Friderichs nyugatnémet gazdaságügyi miniszter ismét felszólította kollégáit: ideiglenesen szállítsák le a vámokat, Bonn a dollár leértékelése és a márka felértékelése után is érdekelt ebben, mondotta. A javaslat azonban, hasonlóan az októberi pénzügyminiszteri értekezlethez, Párizs ellenállásán megbukott. Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter szerint a vámleszállítás a dollár leértékelése, valamint a líra és a font külön lebegtetése miatt nem indokolt. Emellett megismételte az ismert francia álláspontot, hogy a vámmérséklés rontaná a Közös Piac alkudozási lehetőségeit a küszöbönálló világkereskedelmi tárgyalások előtt. A miniszterek a kérdés tanulmányozását szakértői bizottság elé utalták, amelynek június 1-ig kell a jelentést elkészítenie. A kérdés megoldása így tovább halasztódott, bár egyre nyilvánvalóbb, hogy nem sikerül elérni az októberben kitűzött célt, az infláció leszorítását legföljebb 4 százalékra. Jelentés Nixon külgazdasági politikájáról A következő hetekben és hónapokban várható amerikai kereskedelempolitikai stratégia körvonalai rajzolódnak ki abból a jelentésből, melyet Nixon elnök külgazdaságpolitikai tanácsa terjesztett a kongresszus elé. A jelentés nem hagy kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok elszánt alkudozásokra készül mind a Közös Piaccal, mind Japánnal, hogy rendbehozza kereskedelmi mérlegét. Azzal vádolja a Közös Piacot és Japánt, hogy „mérlegaktívumrögeszmében” szenvednek, ami tisztességtelen piaci versenyre vezetett, és ártott az amerikai érdekeknek. A jelentés végeredményben Nixon álláspontját tükrözi, és jelezi az elnök elhatározását, hogy törvényadta felhatalmazással importkorlátozó vámokat vessen ki, amennyiben a kereskedelmi partnerek tisztességtelen versenyelőnyhöz jutnának az amerikai piacon. Ugyanakkor Nixon elveti az egyoldalú importkorlátozások gondolatát, mint amelyek csak rövid távon lennének előnyösek, végső soron azonban az amerikai gazdaság érdekeit veszélyeztetnék. Az elnöki tanácsadó bizottság tájékoztatta a kongresszus tagjait az új kereskedelmi törvény tervezetéről. Ez októberben emelkedhet törvényerőre. Főbb pontjai a következők: — öt évre szóló korlátlan felhatalmazás az elnöknek vámok eltörlésére, lefaragására, emelésére, illetőleg kivetésére, a kereskedelmi partnerek magatartásától függően; — nemzetközi megállapodás, amely lehetővé teszi az egyes országoknak, hogy átmeneti intézkedésekkel védelmezzék az import által sújtott iparágakat; — a fejlődő országok termékeire vonatkozó preferenciák elvi támogatása, azzal a fenntartással, hogy az USA nem hajlandó kedvezményeket nyújtani azoknak a fejlődő országoknak, amelyek az amerikai exportőrök rovására más ipari országokat részesítenek előnyben; — a legnagyobb kedvezmény elvének kiterjesztése a szocialista országokra, amelyekkel korábban az USA megfelelő kereskedelmi megállapodásokat írt alá. A 94 oldalas dokumentum jelentős részt szentel az USA-ot ért kereskedelmi sérelmek felsorolásának. Megemlíti a Közös Piac által létrehozott preferenciális megállapodás-hálózatot, amely felöleli az európai, afrikai, mediterrán és Karib-térség jelentős részét. Felrója a közösségnek mezőgazdasági politikáját, nemkülönben a Japánnal szemben tavaly elszenvedett 4 millárd dolláros deficitet. Nixon külgazdasági célkitűzéseit a jelentés a következő szavakkal foglalja össze: „nemzetközi megállapodásokat keresünk az eddiginél szabadabb és nyitottabb világgazdaság érdekében, amelyben minden nemzet tisztes részt vállal az előnyökből és a rendszer működéséhez elengedhetetlen terhekből. Az alternatíva nem különösen csábító: a világ szétdarabolódása különálló, befelé forduló blokkokra, nemzetgazdaságokra, s ez kölcsönösen hátrányos kereskedelmi háborúhoz és éleződő politikai versengéshez vezet”. Hogy valójában mit ért az Egyesült Államok az eddiginél tisztességesebb világkereskedelmi rendszer alatt, arra inkább fény derül Flanigan-nek, a bizottság elnökének nyilatkozatából, aki a jelentés közzététele után adott sajtóértekezletén kifejtette: „az amerikai kereskedelmi mérlegnek 9 milliárd dolláros javulást kell felmutatnia ahhoz, hogy az USA fizetési mérlege egyensúlyba kerülhessen”. Nem volt hajlandó azonban elárulni, hogy ez a javulás, amely a 6,8 milliárd dolláros tavalyi deficitet 2,4 milliárd dolláros aktívummá „varázsolná”, vajon elérhető lesz-e 1974-ben vagy 1975-ben? Az elnöki jelentés, mint várható volt, nagyfokú idegességet keltett Japánban, az egyik érdekelt partnernél. Nakaszone kereskedelemügyi miniszter szokatlanul éles hangon utasította el a Tokió kereskedelempolitikája ellen felhozott vádakat, és kilátásba helyezte a tervbe vett importliberalizációs intézkedések bevezetésének felfüggesztését, ha Nixon, felhatalmazása alapján, pótvámot vetne ki a japán importra. Lapzártáig nem érkeztek hírek a jelentés közös piaci fogadtatásáról. Sokat mondóak viszont azok a jelentések, amelyek a Brüsszelben most lezárult amerikai közös piaci tárgyalások eredményeit elemzik. A TASZSZ tudósítója arra a következtetésre jut, hogy a konzultációk nem vezettek konkrét eredményre, sem a mezőgazdasági termékek kereskedelmének problémakörét illetően, sem a földközi-tengeri országokkal tervezett kölcsönös preferenciák kérdésében. Ezt látszik alátámasztani az amerikai küldöttséget vezető Casey nyilatkozata, aki támadást intézett a brüsszeli bizottságnak a gabonaárak emelését szorgalmazó javaslata ellen. H. R. A pénzügyi együttműködés nehézségei A brüsszeli értekezleten szóba került a pénzügyi együttműködési alap kérdése is. Ennek, az októberi csúcskonferencia határozata szerint, április 1-én kellene működésbe lépnie. Az eredeti időpont betartását azonban a székhely körül kirobbant vita könnyen lehetetlenné teheti. Nagy-Britannia azt kívánja, hogy az alapot Brüsszelben állítsák fel, ahol a többi közös piaci kulcsintézmény is működik. A tagállamok többsége viszont Luxemburgot szemelte ki erre a célra. A megfigyelők szerint lényegében angol manőverről van szó: London így akar időt nyerni, hogy kivárja, amíg a font reális árfolyama kialakul. A belga pénzügyminiszter szerint a miniszterek „megkísérlik a lehetetlent”, hogy az alap a tervezett időpontban működésbe lépjen. Haferkamp, a brüsszeli bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős tagja szerint „sajnálatos” lenne, ha a közösség nem tudná elérni a csúcsértekezleten kitűzött egyik legfontosabb célt. (Reuter, AP, DPA) JAPÁN KERESKEDELMI Kereskedelmi iroda felállítását tervezi Prágában a jokohamai kereskedelmi szövetkezetek egyesülése. A szervezet amely a képviseletet már áprilisban szeretné megnyitni, körülbelül 40 kis és középméretű kereskedelmi céget tömörít, és fő feladata a szocialista országokkal folytatott kereskedelem élénkítése. Az egyesületet 1966-ban hívták életre, eredetileg a szovjet Távol- Kelettel való áruforgalom fokozása érdekében. Az elmúlt években erősen megnőtt a tagszövetkezetek Csehszlovákiába irányuló exportja; 1971-ben kivitelük 268 millió jen volt, kétszer több, mint 1 évvel korábban, és közel 9-szer annyi, mint a Szovjetunióba irányuló szállításaik értéke. IRODA PRÁGÁBAN? A prágai irodában a szövetséget két üzletember képviselné, s természetesen nemcsak a csehszlovák kapcsolatok élénkítését tartanák szem előtt, hanem általában a szocialista kereskedelem növelését. A Kyodo hírügynökség szerint a jokohamai szervezet elsősorban Lengyelországgal, az NDK-val, Romániával és Bulgáriával akarja erősíteni kapcsolatait. A szervezethez tartozó kereskedelmi cégek eddig elsősorban sálakat és különböző kötött árukat exportáltak Csehszlovákiába és a többi kelet-európai országba. Azt tervezik, hogy a jövőben növelik a könnyűipari termékek, például a háztartási elektromos berendezések, számológépek és tranzisztorok kivitelét is. NAPRÓL NAPRA ♦ CSAK RÉSZLEGES EREDMÉNNYEL ZÁRULT A KÖZÖS PIAC PÉNZÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLETE. A miniszterek közös álláspontot alakítottak ki a valutareformmal kapcsolatos egyik fő kérdésben, a paritásváltoztatás feltételeiben. Az EGK továbbra is ellenzi azt az amerikai elképzelést, hogy az árfolyamok megváltoztatása automatikusan függjön a valutatartalékok alakulásától. ♦ ELÁRVEREZIK A ROLLS-ROYCE AUTÓGYÁRAT. Az eladás egyetlen feltétele, hogy ha külföldi vásárolja meg, nem használhatja a a gyár nevét. Az igénylők között számos amerikai és japán vállalat szerepel. ♦ INDIA, EGYIPTOM ÉS JUGOSZLÁVIA meg akarja hosszabbítani az egymás közötti kereskedelemben érvényesített preferenciákat. A kedvezményes kereskedelemre a három ország a GATT-tól 1968-ban kapott engedélyt, amely az idén jár le, de az említett államok 1978-ig hosszabbítást szeretnének kapni. ♦ UGRÁSSZERŰ NÖVEKEDÉST MUTAT IDEGENFORGALMUNK AUSZTRIÁVAL. Tavaly több mint 250 ezer osztrák látogatott hazánkba. A fejlődés ellenére az összes érkezőknek csak 4 százaléka osztrák, s a forgalom növelésének még nagyok a tartalékai, elsősorban tartózkodási idő növelése révén. _ ^ ♦ HŰVÖS FOGADTATÁSRA TALÁLT A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG JAVASLATA A JÖVŐ ÉVI MEZŐGAZDASÁGI ÁRAKRÓL. A termelők szerint a 2,3 százalékos áremelés egyáltalában nem elegendő, s 7,5 százalékos áremelést követelnek. Az USA-nak viszont még ez a minimális áremelés is sok, mert export lehetőséget féltsön. Jelentős beruházások terve Új önműködő kapcsolókészülékek az európai vasutaknál A KGST történetének egyik legnagyobb programja, hogy 1985-ig a vasúti forgalom valamennyi tehervagonját új önműködő kapcsolókészülékekkel szerelik fel. Ez a hatalmas beruházás — amelyhez hasonlót a nyugateurópai országok is végrehajtanak — komoly erőpróbája lesz a szocialista nemzetközi együttműködésnek. A program most következő szakaszában ki kell dolgozni a nagyüzemi gyártás technológiáját. Csak a szállítási feltételek pontos meghatározása után — és valószínűleg a közös beruházási bank hiteleinek felhasználásával — indulhat meg a nagyüzemi termelés. A tervek szerint 1981-től az európai rendező pályaudvarokon automatikus szerkezetek végzik a vasúti járművek összekapcsolását. Először a nemzetközi forgalomban résztvevő teherkocsikat szerelik fel önműködő kapcsolókészülékkel, majd sor kerül a több millió kocsit számláló teljes járműparkra is. Nemcsak meggyorsul, de veszélytelenné is válik ezzel a munka. A fejlesztés Nyugat- illetve Kelet- Európában párhuzamosan folyik, a két típus egymáshoz is kapcsolható lesz. Nyugaton a müncheni Knorr cég vezetésével egész sor különböző országbeli vállalat fejlesztette ki az „Unkcupler”-t (ez a berendezés neve) és gyártási technológiáját. A nyugati országok vasútjai közös finanszírozó szervet (Buiujimu) is igénybe vesznek. Pillanatnyilag nem áll még rendelkezésre a mintegy 2,5 millió jármű 5 millió készülékének beszerzéséhez szükséges összeg. A gyártási program 1975 után tíz évig tartana, ami évi 500 ezer készüléket feltételez. Lehetséges, hogy bérmunkába amerikai cégek is bekapcsolódnak. A KGST-államok vasútainak nemzetközi szervezete, az OSZZSD részére az NDK tervezői dolgozták ki a készüléket, munkájukhoz később szovjet szakemberek is csatlakoztak. Így készült el az „Intermat”-nak nevezett automataszerkezet. A próbagyártás megindítását a program 1975-ig írja elő. Ezalatt az üzemi kísérletek során szükségessé váló kisebb módosításokat is végrehajtják, és egyeztetik a tagállamok szabványait. Még ebben az évben rögzíteni kell, hogy ki mit vállal az egyes országok közül a szerkezet hét fő részelemének gyártásából, milyenek lesznek az árak, és mikorra szólnak a szállítási határidők. Jelentős munka vár tehát a közös munkabizottságokra. A magyar vállalatok közül eddig csak a Ganz-MÁVAG gyár kapcsolódott be a programba: az idén 400 darab támasztó rugót szállít a MÁV rendelésére, további 600 darabot pedig Csehszlovákiába és Lengyelországba. A próbaszállítmányok után a Ganz igyekszik berendezkedni úgy, hogy valamennyi érdeklődő KGST-országot el tudjon látni ezzel a részegységgel, (ami közel 2 milliós szériát jelent). Újabban a győri Magyar Vagon- és Gépgyár érdeklődik az ütköző úgynevezett „munkaemésztő” részegységének gyártása iránt. Ez körülbelül 5000 tonna öntödei kapacitást kötne le. A Vörös Csillag Gépgyár öntödéje például alkalmas lenne erre a célra. A MÁVAG bekapcsolódása mindenesetre Magyarországot is jelentős termelővé tenné. Ez a kereskedelmi megfontolások mellett — itt a konjunktúra-lehetőségekre gondolunk — azért is előnyös, mert gazdaságunk nem lenne rászorulva behozatalra egyelőre bizonytalan relációból. Legalább tízmilliárd forintba kerül — jelenlegi becslések szerint — Magyarországon a teljes átállás az új készülékre. Ez az összeg a berendezések költsége mellett az egyéb kiadásokat is magában foglalja. Gondolunk itt elsősorban az alváz átalakítására és a bevezetés technikai, szervezési és szervezeti feltételeinek megteremtésére. 1981-re a MÁV-nak, hogy a nemzetközi forgalomra való átállás zavartalan legyen, legalább a kocsik 70 százalékát fel kell szerelnie a készülékkel. Ezért már 1976-ban meg kell indulnia az üzemszerű termelésnek. Valószínű, hogy a teljes program lebonyolítása önálló erőből egyetlen tagállamnak sem sikerül, szükség lesz a KGST Beruházási Bankjának hiteleire. Az összeg elosztása minden bizonnyal arányos lesz az egyes nemzeti kiadásaikkal, a feladatok elosztása tehát sürgős. —ió Elárverezik a Rolls-Royce autógyárat A világ leghíresebb luxusautóit gyártó Rolls—Royce Motors május 1-én árverésre kerül, — jelentették be Londonban. Az eladás egyetlen feltétele, hogy ha egy külföldi ígérné a legnagyobb árat, az új tulajdonos nem használhatja a Rolls—Royce márkanevet. Az igénylők között számos amerikai és japán cég is szerepel, nevüket azonban még nem hozták nyilvánosságra. A kikiáltási ár nem ismeretes, de londoni pénzügyi körökben az 1972-ben jelzett adózás előtti 4 millió font sterlinget meghaladó nyereség alapján 40 millió fontra becsülik. Az aukciót az a Rupert Nicholson szervezi és folytatja majd le, akit a kormány még két évvel ezelőtt a vállalat csődtömeggondnokának nevezett ki. Akkor a Rolls-Royce repülőgépmotor gyártó egysége szenvedett olyan veszteségeket, hogy a kormánynak kellett segítségére sietnie. (Reuter) Brüsszeli javaslat az urándúsító kapacitás kiépítésére A brüsszeli bizottság hivatalos javaslatot terjesztett a miniszteri tanács elé, hogy állítsanak fel koordinációs bizottságot, amely vizsgálja a közösség urániumdúsító kapacitása kiépítésének lehetőségeit. A brüsszeli bizottság szóvivője szerint a csoport tanulmányozná a beruházások lehetőségeit és az urániumdúsításra kifejlesztett különböző eljárásokat. A Közös Piac szervezetének javaslata azután látott napvilágot, hogy ismeretessé vált az Euratom küldöttségének moszkvai tárgyalása. Mint lapunk tegnapi számában már jelentettük, a küldöttség, elsősorban nyugatnémet megbízásból, azt tanulmányozza, milyen feltételekkel szállíthatnának a közösségi országok dúsítására urániumot a Szovjetunióba. Mindkét lépés, a bizottság javaslata és a moszkvai tárgyalások, részben arra vezethetők vissza, hogy az amerikai atomenergia bizottság a közelmúltban jelezte: emelni kívánja a dúsított uránium árát. Az EGK országai eddig szinte kizárólag az USA-ban dúsították az urániumot. (Reuter, AP)