Világgazdaság, 1973. március (5. évfolyam, 42/1044-64/1066. szám)

1973-03-24 / 59. (1061.) szám

VILÁGGf­ZDfiSAfi 1973. MÁRCIUS 24., SZOMBAT V. ÉVFOLYAM, 59. (1061.) SZÁM Félsiker az EGK pénzügyminiszteri értekezletén Félsikerrel zárult a Közös Piac pénzügyminiszteri értekezlet. A minisz­tereknek sikerült közös nevezőre hozni álláspontjukat a valutareform egyik fő kérdésében a paritásváltoztatás feltételeiben. Ezt az álláspontot és Ame­rika nézeteit még mindig rendkívül mély szakadék választja el. Washington olyan automatizmushoz ragaszkodik, amely a valutatartalékok alakulásá­hoz kapcsolná a paritásmódosítást, ezt azonban a Közös Piac továbbra is­­ellenzi. Ami a napirenden levő két másik kérdést, az inflációellenes harcot és a pénzügyi együttműködési alapot illeti, az ülésen gyakorlatilag nem tör­tént haladás. A miniszterek nyilatkozatot fogadtak el, hogy „minden erővel harcolnak” a drágulás ellen, de konkrét intézkedéseket nem hoztak. A kooperációs alap székhelye körüli vitában London megmakacsolta magát: Brüsszel mellett kardoskodik. A cél valószínűleg az időnyerés, amíg ki nem alakul a font reális árfolyama. Az értekezlet egyik fő napirendi pontja a valutareform-tárgyalásokra vonatkozó kérdések megvitatása volt. A Közös Piac az elképzeléseket a refor­mot előkészítő Húszak bizottságának washingtoni értekezlete elé terjeszti. „A paritásváltoztatás nem lehet automatikus” A kilencek véleményét ismertető de Clercq belga pénzügyminiszter szerint a Közös Piac lényegében elveti az ame­rikai javaslatot, hogy a jövendő pari­tásmódosításokat automatikusan az il­lető tagállam valutatartalékának alaku­lásához kapcsolják. A kilencek szerint szó sem lehet ilyen automatizmusról, a valutatartalékok mellett több más mu­tató alakulását is meg kell vizsgálni az esetleges paritásváltoztatás előtt. A pénzügyminiszterek szerint a legfőbb mutatónak a rövid lejáratú tőkemozgá­soktól megszűrt fizetési mérlegnek, va­lamint a hosszú távú tőkemérlegnek kellene lenni. A miniszterek ismét hangoztatták azt a már régebben megfogalmazott nézetet, hogy a megreformált valutarendszer­nek a változtatható, de rögzített pari­tásokon kell alapulnia. Úgy vélik, erő­síteni kellene a Nemzetközi Valuta Alap szerepét elsősorban az árfolyam­­változtatásoknál. Az értekezleten szőnyegre kerül két más, szintén a valutareformmal kap­csolatos kérdés is: a dollár konvertibi­litása és a külföldi bankok kezén levő dollártartalékok konszolidálása is. E két pontban a miniszterek nem tudtak közös álláspontot kialakítani, ezért ezekről vasárnap este a Húszak hétfőn megnyíló értekezlete előtt Washington­ban újból tárgyalnak. A Húszak érte­kezletétől nem kell sokat várni — mon­­­­dotta Giscard d’Estaing francia pénz­ügyminiszter. Az ismétlődő valutáris zavarok után összeülő konferenciának a miniszter szerint az lesz a feladata, hogy a reformot átfogó kérdések alapos tanulmányozásával gyorsítsa a reform­­folyamatot. A drágulás elleni harc kudarca A miniszterek megvitatták a brüsz­­szeli bizottságnak már tegnapi szá­munkban ismertetett aggódó hangú je­lentését a változatlanul folytatódó inflá­cióról. Konkrét határozat azonban nem született, pusztán egy rövid, semmit­mondó nyilatkozat, amelyben a mi­niszterek megerősítik, hogy minden eszközzel törekszenek a drágulási hul­lám megfékezésére, függően az adott ország helyzetétől. Friderichs nyugat­német gazdaságügyi miniszter ismét felszólította kollégáit: ideiglenesen szál­lítsák le a vámokat, Bonn a dollár le­értékelése és a márka felértékelése után is érdekelt ebben, mondotta. A javaslat azonban, hasonlóan az októ­beri pénzügyminiszteri értekezlethez, Párizs ellenállásán megbukott. Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter sze­rint a vámleszállítás a dollár leértékelése, valamint a líra és a font külön lebeg­tetése miatt nem indokolt. Emellett megismételte az ismert francia állás­pontot, hogy a vámmérséklés rontaná a Közös Piac alkudozási lehetőségeit a küszöbönálló világkereskedelmi tár­gyalások előtt. A miniszterek a kérdés tanulmányozását szakértői bizottság elé utalták, amelynek június 1-ig kell a jelentést elkészítenie. A kérdés meg­oldása így tovább halasztódott, bár egy­re nyilvánvalóbb, hogy nem sikerül el­érni az októberben kitűzött célt, az infláció leszorítását legföljebb 4 szá­zalékra. Jelentés Nixon külgazdasági politikájáról A következő hetekben és hónapok­ban várható amerikai kereskedelempo­litikai stratégia körvonalai rajzolódnak ki abból a jelentésből, melyet Nixon elnök külgazdaságpolitikai tanácsa ter­jesztett a kongresszus elé. A jelentés nem hagy kétséget afelől, hogy az Egyesült Államok elszánt alkudozások­ra készül mind a Közös Piaccal, mind Japánnal, hogy rendbehozza kereske­delmi mérlegét. Azzal vádolja a Közös Piacot és Japánt, hogy „mérlegaktívum­­rögeszmében” szenvednek, ami tisztes­ségtelen piaci versenyre vezetett, és ár­tott az amerikai érdekeknek. A jelentés végeredményben Nixon álláspontját tükrözi, és jelezi az elnök elhatározását, hogy törvényadta felha­talmazással­­ importkorlátozó vámo­kat vessen ki, amennyiben a kereske­delmi partnerek tisztességtelen verseny­­előnyhöz jutnának az amerikai piacon. Ugyanakkor Nixon elveti az egyoldalú importkorlátozások gondolatát, mint amelyek csak rövid távon lennének elő­nyösek, végső soron azonban az ameri­kai gazdaság érdekeit veszélyeztetnék. Az elnöki tanácsadó bizottság tájé­koztatta a kongresszus tagjait az új ke­reskedelmi törvény tervezetéről. Ez ok­tóberben emelkedhet törvényerőre. Főbb pontjai a következők: — öt évre szóló korlátlan felhatal­mazás az elnöknek vámok eltörlésére, lefaragására, emelésére, illetőleg kiveté­sére, a kereskedelmi partnerek maga­tartásától függően; — nemzetközi megállapodás, amely lehetővé teszi az egyes országoknak, hogy átmeneti intézkedésekkel védel­mezzék az import által sújtott iparága­kat; — a fejlődő országok termékeire vo­natkozó preferenciák elvi támogatása, azzal a fenntartással, hogy az USA nem hajlandó kedvezményeket nyújtani azoknak a fejlődő országoknak, ame­lyek az amerikai exportőrök rovására más ipari országokat részesítenek előnyben; — a legnagyobb kedvezmény elvé­nek kiterjesztése a szocialista országok­ra, amelyekkel korábban az USA meg­felelő kereskedelmi megállapodásokat írt alá. A 94 oldalas dokumentum jelentős részt szentel az USA-ot ért kereskedelmi sérelmek felsorolásának. Megemlíti a Közös Piac által létrehozott preferen­­ciális megállapodás-hálózatot, amely felöleli az európai, afrikai, mediterrán és Karib-térség jelentős részét. Felrója a közösségnek mezőgazdasági politiká­ját, nemkülönben a Japánnal szemben tavaly elszenvedett 4 millárd dolláros deficitet. Nixon külgazdasági célkitűzéseit a jelentés a következő szavakkal foglalja össze: „nemzetközi megállapodásokat keresünk az eddiginél szabadabb és nyitottabb világgazdaság érdekében, amelyben minden nemzet tisztes részt vállal az előnyökből és a rendszer mű­ködéséhez elengedhetetlen terhekből. Az alternatíva nem különösen csábító: a világ szétdarabolódása különálló, be­felé forduló blokkokra, nemzetgazdasá­gokra, s ez kölcsönösen hátrányos ke­reskedelmi háborúhoz és éleződő politi­kai versengéshez vezet”. Hogy valójában mit ért az Egyesült Államok az eddiginél tisztességesebb világkereskedelmi rendszer alatt, arra inkább fény derül Flanigan-nek, a bi­zottság elnökének nyilatkozatából, aki a jelentés közzététele után adott sajtóér­tekezletén kifejtette: „az amerikai ke­reskedelmi mérlegnek 9 milliárd dollá­ros javulást kell felmutatnia ahhoz, hogy az USA fizetési mérlege egyen­súlyba kerülhessen”. Nem volt hajlan­dó azonban elárulni, hogy ez a javulás, amely a 6,8 milliárd dolláros tavalyi deficitet 2,4 milliárd dolláros aktívum­má „varázsolná”, vajon elérhető lesz-e 1974-ben vagy 1975-ben? Az elnöki jelentés, mint várható volt, nagyfokú idegességet keltett Japánban, az egyik érdekelt partnernél. Nakaszone kereskedelemügyi miniszter szokatlanul éles hangon utasította el a Tokió ke­reskedelempolitikája ellen felhozott vá­dakat, és kilátásba helyezte a tervbe vett importliberalizációs intézkedések bevezetésének felfüggesztését, ha Nixon, felhatalmazása alapján, pótvámot vetne ki a japán importra. Lapzártáig nem érkeztek hírek a je­lentés közös piaci fogadtatásáról. Sokat mondóak viszont azok a jelentések, amelyek a Brüsszelben most lezárult amerikai­ közös piaci tárgyalások ered­ményeit elemzik. A TASZSZ tudósítója arra a következtetésre jut, hogy a kon­zultációk nem vezettek konkrét ered­ményre, sem a mezőgazdasági termékek kereskedelmének problémakörét illető­en, sem a földközi-tengeri országokkal tervezett kölcsönös preferenciák kérdé­sében. Ezt látszik alátámasztani az ame­rikai küldöttséget vezető Casey nyilat­kozata, aki támadást intézett a brüssze­li bizottságnak a gabonaárak emelését­­ szorgalmazó javaslata ellen. H. R. A pénzügyi együttműködés nehézségei A brüsszeli értekezleten szóba került a pénzügyi együttműködési alap kér­dése is. Ennek, az októberi csúcskonfe­rencia határozata szerint, április 1-én kellene működésbe lépnie. Az eredeti időpont betartását azonban a székhely körül kirobbant vita könnyen lehetet­lenné teheti. Nagy-Britannia azt kíván­ja, hogy az alapot Brüsszelben állítsák fel, ahol a többi közös piaci kulcsintéz­mény is működik. A tagállamok több­sége viszont Luxemburgot szemelte ki erre a célra. A megfigyelők szerint lé­nyegében angol manőverről­­ van szó: London így akar időt nyerni, hogy ki­várja, amíg a font reális árfolyama ki­alakul. A belga pénzügyminiszter sze­rint a miniszterek „megkísérlik a lehe­tetlent”, hogy az alap a tervezett idő­pontban működésbe lépjen. Hafer­­kamp, a brüsszeli bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős tagja szerint „sajnálatos” lenne, ha a közösség nem tudná elérni a csúcsértekezleten kitű­zött egyik legfontosabb célt. (Reuter, AP, DP­A) JAPÁN KERESKEDELMI Kereskedelmi iroda felállítását ter­vezi Prágában a jokohamai kereskedel­mi szövetkezetek egyesülése. A szervezet amely a képviseletet már áprilisban szeretné megnyitni, körülbelül 40 kis és középméretű kereskedelmi céget tömörít, és fő feladata a szocialista országokkal folytatott kereskedelem élénkítése. Az egyesületet 1966-ban hív­ták életre, eredetileg a szovjet Távol- Kelettel való áruforgalom fokozása érdekében. Az elmúlt években erősen megnőtt a tagszövetkezetek Csehszlovákiába irá­nyuló exportja; 1971-ben kivitelük 268 millió jen volt, kétszer több, mint 1 évvel korábban, és közel 9-szer annyi, mint a Szovjetunióba irányuló szál­lításaik értéke. IRODA PRÁGÁBAN? A prágai irodában a szövetséget két üzletember képviselné, s természetesen nemcsak a csehszlovák kapcsolatok élénkítését tartanák szem előtt, hanem általában a szocialista kereskedelem növelését. A Kyodo hírügynökség sze­rint a jokohamai szervezet elsősorban Lengyelországgal, az NDK-val, Romá­niával és Bulgáriával akarja erősíteni kapcsolatait. A szervezethez tartozó kereskedelmi cégek eddig elsősorban sálakat és kü­lönböző kötött árukat exportáltak Cseh­szlovákiába és a többi kelet-európai or­szágba. Azt tervezik, hogy a jövőben növelik a könnyűipari termékek, pél­dául a háztartási elektromos berende­zések, számológépek és tranzisztorok kivitelét is. NAPRÓL NAPRA ♦ CSAK RÉSZLEGES EREDMÉNNYEL ZÁRULT A KÖZÖS PIAC PÉNZÜGYMINISZTERI ÉRTEKEZLETE. A miniszterek közös állás­pontot alakítottak ki a valutareformmal kapcsolatos egyik fő kérdés­ben, a paritásváltoztatás feltételeiben. Az EGK továbbra is ellenzi azt az amerikai elképzelést, hogy az árfolyamok megváltoztatása auto­matikusan függjön a valutatartalékok alakulásától. ♦ ELÁRVEREZIK A ROLLS-ROYCE AUTÓGYÁRAT. Az eladás egyet­len feltétele, hogy ha külföldi vásárolja meg, nem használhatja a a gyár nevét. Az igénylők között számos amerikai és japán vállalat szerepel. ♦ INDIA, EGYIPTOM ÉS JUGOSZLÁVIA meg akarja hosszabbítani az egymás közötti kereskedelemben érvényesített preferenciákat. A kedvezményes kereskedelemre a három ország a GATT-tól 1968-ban kapott engedélyt, amely az idén jár le, de az említett államok 1978-ig hosszabbítást szeretnének kapni. ♦ UGRÁSSZERŰ NÖVEKEDÉST MUTAT IDEGENFORGALMUNK AUSZTRIÁVAL. Tavaly több mint 250 ezer osztrák látogatott ha­zánkba. A fejlődés ellenére az összes érkezőknek csak 4 százaléka osztrák, s a forgalom növelésének még nagyok a tartalékai, elsősor­ban tartózkodási idő növelése révén. _ ^ ♦ HŰVÖS FOGADTATÁSRA TALÁLT A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG JAVASLATA A JÖVŐ ÉVI MEZŐGAZDASÁGI ÁRAKRÓL. A ter­melők szerint a 2,3 százalékos áremelés egyáltalában nem elegendő, s 7,5 százalékos áremelést követelnek. Az USA-nak viszont még ez a minimális áremelés is sok, mert export lehetőséget féltsö­n. Jelentős beruházások terve Új önműködő kapcsolókészülékek az európai vasutaknál A KGST történetének egyik legnagyobb programja, hogy 1985-ig a vasúti forgalom valamennyi tehervagonját új önműködő kapcsolókészülé­kekkel szerelik fel. Ez a hatalmas beruházás — amelyhez hasonlót a nyugat­európai országok is végrehajtanak — komoly erőpróbája lesz a szocialista nemzetközi együttműködésnek. A program most következő szakaszában ki kell dolgozni a nagyüzemi gyártás technológiáját. Csak a szállítási feltételek pontos meghatározása után — és valószínűleg a közös beruházási bank hite­leinek felhasználásával — indulhat meg a nagyüzemi termelés. A tervek szerint 1981-től az európai rendező pályaudvarokon automatikus szerkezetek végzik a vasúti járművek összekapcsolását. Először a nemzetközi forgalomban résztvevő teherkocsikat szerelik fel önműködő kapcsolókészü­lékkel, majd sor kerül a több millió kocsit számláló teljes járműparkra is. Nemcsak meggyorsul, de veszélytelen­né is válik ezzel a munka. A fejlesztés Nyugat- illetve Kelet- Európában párhuzamosan folyik, a két típus egymáshoz is kapcsolható lesz. Nyugaton a müncheni Knorr cég ve­zetésével egész sor különböző ország­beli vállalat fejlesztette ki az „Unk­­cupler”-t (ez a berendezés neve) és gyártási technológiáját. A nyugati or­szágok vasútjai közös finanszírozó szervet (Buiujimu) is igénybe vesznek. Pillanatnyilag nem áll még rendel­kezésre a mintegy 2,5 millió jármű 5 millió készülékének beszerzéséhez szük­séges összeg. A gyártási program 1975 után tíz évig tartana, ami évi 500 ezer készüléket feltételez. Lehetséges, hogy bérmunkába amerikai cégek is bekap­csolódnak. A KGST-államok vasútainak nem­zetközi szervezete, az OSZZSD részére az NDK tervezői dolgozták ki a készü­léket, munkájukhoz később szovjet szakemberek is csatlakoztak. Így ké­szült el az „Intermat”-nak nevezett automataszerkezet. A próbagyártás megindítását a program 1975-ig írja elő. Ezalatt az üzemi kísérletek során szükségessé váló kisebb módosításokat is végrehajtják, és egyeztetik a tagál­lamok szabványait. Még ebben az évben rögzíteni kell, hogy ki mit vállal az egyes országok közül a szerkezet hét fő részelemének gyártásából, milyenek lesznek az árak, és mikorra szólnak a szállítási határ­idők. Jelentős munka vár tehát a közös munkabizottságokra. A magyar vállalatok közül eddig csak a Ganz-MÁVAG gyár kapcsoló­dott be a programba: az idén 400 darab támasztó rugót szállít a MÁV rende­lésére, további 600 darabot pedig Cseh­szlovákiába és Lengyelországba. A pró­baszállítmányok után a Ganz igyekszik berendezkedni úgy, hogy valamennyi érdeklődő KGST-országot el tudjon látni ezzel a részegységgel, (ami közel 2 milliós szériát jelent). Újabban a győri Magyar Vagon- és Gépgyár érdeklődik az ütköző úgyne­vezett „munkaemésztő” részegységének gyártása iránt. Ez körülbelül 5000 ton­na öntödei kapacitást kötne le. A Vö­rös Csillag Gépgyár öntödéje például alkalmas lenne erre a célra. A MÁVAG bekapcsolódása mindenesetre Magyar­­országot is jelentős termelővé tenné. Ez a kereskedelmi megfontolások mel­lett — itt a konjunktúra-lehetőségekre gondolunk — azért is előnyös, mert gazdaságunk nem lenne rászorulva be­hozatalra egyelőre bizonytalan reláció­ból. Legalább tízmilliárd forintba kerül — jelenlegi becslések szerint — Ma­gyarországon a teljes átállás az új ké­szülékre. Ez az összeg a berendezések költsége mellett az egyéb kiadásokat is magában foglalja. Gondolunk itt el­sősorban az alváz átalakítására és a bevezetés technikai, szervezési és szer­vezeti feltételeinek megteremtésére. 1981-re a MÁV-nak, hogy a nemzet­közi forgalomra való átállás zavartalan legyen, legalább a kocsik 70 százalékát fel kell szerelnie a készülékkel. Ezért már 1976-ban meg kell indulnia az üzemszerű termelésnek. Valószínű, hogy a teljes program lebonyolítása önálló erőből egyetlen tagállamnak sem sike­rül, szükség lesz a KGST Beruházási Bankjának hiteleire. Az összeg elosz­tása minden bizonnyal arányos lesz az egyes nemzeti kiadásaikkal, a fel­adatok elosztása tehát sürgős. —i­­ó Elárverezik a Rolls-Royce autógyárat A világ leghíresebb luxusautóit gyár­tó Rolls—Royce Motors május 1-én ár­verésre kerül, — jelentették be Lon­donban. Az eladás egyetlen feltétele, hogy ha egy külföldi ígérné a legna­gyobb árat, az új tulajdonos nem hasz­nálhatja a Rolls—Royce márka­nevet. Az igénylők között számos amerikai és japán cég is szerepel, nevüket azonban még nem hozták nyilvánosságra. A ki­kiáltási ár nem ismeretes, de londoni pénzügyi körökben az 1972-ben jelzett adózás előtti 4 millió font sterlinget meghaladó nyereség alapján 40 millió fontra becsülik. Az aukciót az a Rupert Nicholson szervezi és folytatja majd le, akit a kormány még két évvel ezelőtt a válla­lat csődtömeggondnokának nevezett ki. Akkor a Rolls-Royce repülőgépmotor gyártó egysége szenvedett olyan vesz­teségeket, hogy a kormánynak kellett segítségére sietnie. (Reuter) Brüsszeli javaslat az urándúsító kapacitás kiépítésére A brüsszeli bizottság hivatalos javas­latot terjesztett a miniszteri tanács elé, hogy állítsanak fel koordinációs bizott­ságot, amely vizsgálja a közösség urá­niumdúsító kapacitása kiépítésének le­hetőségeit. A brüsszeli bizottság szóvi­vője szerint a csoport tanulmányozná a beruházások lehetőségeit és az urá­niumdúsításra kifejlesztett különböző eljárásokat. A Közös Piac szervezetének javaslata azután látott napvilágot, hogy ismere­tessé vált az Euratom küldöttségének moszkvai tárgyalása. Mint lapunk teg­napi számában már jelentettük, a kül­döttség, elsősorban nyugatnémet meg­bízásból, azt tanulmányozza, milyen feltételekkel szállíthatnának a közösségi országok dúsítására urániumot a Szov­jetunióba. Mindkét lépés, a bizottság javaslata és a moszkvai tárgyalások, részben arra vezethetők vissza, hogy az amerikai atomenergia bizottság a közelmúltban jelezte: emelni kívánja a dúsított urá­nium árát. Az EGK országai eddig szinte kizárólag az USA-ban dúsították az urániumot. (Reuter, AP)

Next