Világgazdaság, 1973. május (5. évfolyam, 82/1084-102/1104. szám)
1973-05-03 / 82. (1084.) szám
Brezsnyev—Nixon—Brandt—Heath—Pompidou— Tanaka A CSÚCSDIPLOMÁCIA ÉVADJA Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi külpolitikai tárgyú tanácskozásai külön felhívták a figyelmet a vezető államférfiak közvetlen találkozóinak jelentőségére a békés egymás mellett élés erősödő irányzatának szolgálatában. Brezsnyev tervezett bonni és előkészületben levő washingtoni útjai példázzák azt a szerepet, amelyet a szovjet politikai ebben a folyamatban vállal. Az SZKP KB állásfoglalásának elemzése mellett a hírügynökségek figyelme a többi csúcsdiplomáciai eseményre irányul. Brandt tegnap zárta le tárgyalásait Nixonnal, és bejelentették a Heath—Pompidou találkozót is. Újabb részletek kerültek nyilvánosságra Tanaka utazási terveiről. Az év hátralevő része csúcsdiplomáciai szezonnak ígérkezik, és a vezető államférfiak személyes erőfeszítései jelzik az előkészítés alatt álló döntések komplexitását és horderejét. Ha a washingtoni kormány — mint Kissinger nyilatkozatából erre következtetni lehetett — az új Atlanti Chartáról folytatandó tárgyalásokat tervezte keretként a szövetségeseivel fennálló problémák rendezésére, akkor — úgy tűnik — igen sok nehézségre kell felkészülnie. A partner jelöltek Bonntól Tokióig az első udvarias megjegyzések után mind hűvösebben nyilatkoznak Kissinger javaslatáról, melyben elsősorban arra látnak kísérletet, hogy az Egyesült Államok, „globális felelősségére” való hivatkozással, regionális szerepkörre korlátozza Nyugat-Európa és Japán politikai és gazdasági funkcióját. Nixon Brandt A hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa jövendő viszonyának kérdései álltak az amerikai elnök és a bonni kancellár tegnap befejeződött washingtoni tárgyalásainak középpontjában. A szűkszavú hivatalos közlések szerint Brandt „megfelelő” választ kapott a Chartával kapcsolatban feltett kérdéseire. A Reuter és a DPA azonban nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a bonni kormányfő, ha nem is Európa szóvivőjeként, de mint Európa egyik képviselője, a franciák által reklamált „európai személyiség” képviseletében lépett fel és emlékeztette partnerét — a díszvacsorán elmondott beszédében —, hogy Európa egyenrangú partnerséget kíván. A DPA és más források szerint Scheel külügyminiszter Rogerssel folytatott eszmecseréje keretében elutasította azt az amerikai kívánságot, hogy a katonai, kereskedelmi és pénzügyi kérdésekről egymással junkuimban tárgyaljanak és azokat „egy csomag”-ban oldják meg. A Reuter tudni véli, hogy Nixon igyekezett megnyugtatni Brandtot: az Egyesült Államok nem kívánja az amerikai fegyveres erők európai jelenlétét kereskedelmi és pénzügyi engedményekért csere tárgyává tenni. A két államférfi tárgyalásainak eredményeire jellemzőnek tűnik, hogy Brandt az eszmecserék után adott sajtótájékoztatójában bejelentette: Nixon őszi európai körútja során találkozni fog a Közös Piac vezető szerveivel is. Az elnök — mondják jól értesült körök — valószínűleg az EGK miniszteri tanácsával folytat majd megbeszélést. Heath—Pompidou Politikai és diplomáciai körökben nagy érdeklődést keltett az a bejelentés, hogy Heath angol miniszterelnök május 21-én és 22-én Párizsban Pompidou elnökkel találkozik —írja az MTI párizsi tudósítója. Az eszmecsere középpontjában előreláthatóan a Közös Piac pénzügyi és gazdasági problémái, valamint a EGK és az USA viszonyának kérdései állnak majd. E két komplexum szorosan összefügg egymással. Párizsban, ahol ugyancsak hűvösen fogadták az új Atlanti Chartára vonatkozó amerikai javaslatot, bírálják, hogy Anglia még mindig folytatja a font lebegtetését, és ezzel hátráltatja a Közös Piac pénzügyi egységének kialakítását. A francia kormány szeretne világos választ kapni arra a kérdésre, mennyiben számíthat Nagy-Britannia közreműködésére abban, hogy a Közös Piac országai egységes álláspontot képviselhessenek a Kissinger által felvetett javaslatokkal szemben és az Egyesült Államokkal ősszel kezdődő kereskedelmi tárgyalásokon. A France Soir kommentátora szerint Pompidou nagyon határozottan meg fogja kérdezni Heath-től, mik Anglia igazi szándékai a Közös Piacon belül. A válasz egyelőre késik és Hume brit külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata sem jelent eligazítást, aki Kissinger javaslatát kommentálva az atlanti összefogás szükségességének és a kereskedelmi háborúk veszélyének hangoztatása mellett a „konfliktusok körülhatálását” sürgette. Tanaka utazási tervei Az amerikai elképzelés egy olyan új Atlanti Charta létrehozására, amelyben Japán is szerepet kapna, nemcsak arra irányul, hogy a nyugat-európai országok többet vállaljanak a katonai terhekből, hanem arra is, hogy az Egyesült Államok saját gazdasági terheit áthárítsa Nyugat-Európára és Japánra — foglalja össze a japán fővárosban hallható véleményeket az MTI tokiói tudósítója. A Tanaka-kormány különösen óvatos ebben az ügyben, mert egyrészt attól tart, hogy az Egyesült Államok elsősorban Japán számlájára szeretné megszilárdítani helyzetét Európában és Ázsiában, másrészt számol azzal a heves ellenállással, amelyet a japán közvélemény tanúsít minden olyan tervvel szemben, amely az ország határain kívül katonai szerepet szán a távol-keleti szigetországnak. A Japán előtt álló problémák „önálló japán diplomáciai megoldása” a hajtóereje Tanaka vállalkozásának, amelynek keretében többszakaszos világkörüli utat tesz. Júliusban folytatja a Washingtonba látogató vezető tőkés államférfiak sorát, hogy Nixonnal tanácskozzék. Szeptemberre tervezi, hogy Brezsnyev meghívásának eleget téve a szovjet fővárosba megy, ezenkívül pedig az ősz folyamán felkeresi Nyugat- Európa és Délkelet-Ázsia legfontosabb központjait. Watergate A csúcsdiplomáciai szezon hatalmas programja érzékelteti a Nixon-kormány erőfeszítéseit kitűzött céljai elérésére. Érthető, hogy a megfigyelők — egyéb kérdések mellett — a siker lehetőségét az erkölcsi feltételekkel is összefüggésbe hozzák. Az MTI washingtoni tudósítója szerint amerikai politikai körökben erősödnek a kételyek, hogy a belpolitikailag megrendült Nixon-kormány képét, lesz-e szándékait ráerőltetni partnereire. Javíts republikánus szenátor, a kongresszus atlanti lobbyjának egyik vezetője, súlyos aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a Watergate-botrány „megbénította a kormány működését”. S hogy az aggodalom nem korlátozódik amerikai körökre, tükrözi a Frankfurter Rundschau tegnapi vezércikke is. „A Watergate-ügy magának Nixonnak a hitelét nyirbálta meg” — állapítja meg a nyugatnémet lap. „Márpedig szavahihetőség nélkül a világpolitika veszélyes dolog... A washingtoni Fehér Házban futnak össze a nyugati hatalom szálai és egyetlen kormány sem lehet közömbös az iránt, miként élnek ezzel a hatalommal... Ez nem meddő moralizálás kérdése, hanem a megfontolt politikáé.” Mag Prognózis az USA szocialista exportjáról Casey, az amerikai külügyminisztérium kereskedelmi ügyekben illetékes államtitkára azt mondotta egy tanácskozáson, hogy a szocialista országokba irányuló amerikai export öt éven belül évi 2 milliárd dollárra ugorhat fel. A georgiai egyetemen rendezett kelet-nyugati szimpozion keretében tartott előadásban kijelentette: az amerikai kereskedelempolitika elsődleges célja, hogy az Egyesült Államokat Nyugat-Európával és Japánnal egyenlő, versenyképes pozícióba hozza a szocialista kereskedelmet illetően. Megjegyezte: úgy véli, hogy a Szovjetunió szívesen fogadná, ha az Egyesült Államok hoszszú lejáratú gazdasági és kereskedelmi együttműködést építene ki a szocialista országokkal. A kétnapos tanácskozáson — amelyen számos tekintélyes üzletember vesz részt — arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a szocialista piacokra történő behatolás komoly erőfeszítéseket igényel, de az ebből származó haszon indokolja a fáradtságot. Ha egy nyugati vállalatnak sikerül valamely szocialista ország tényleges ipari igényeit kielégítenie, nagy méretű, sok esztendőre szóló szerződésekre számíthat. Bécsben — mielőtt tovább utaztak Brüsszelbe — sajtóértekezletet tartott és beszámolt moszkvai, varsói budapesti tapasztalatairól az amerikai szenátorok delegációja. Kijelentették: komoly lehetőségeket látnak a kelet- nyugati kereskedelem bővítésére. Most az üzletembereken a sor, hogy kiaknázzák az adott lehetőségeket. A Brezsnyevvel folytatott megbeszélésről szólva közölték: a Szovjetunió kész a kölcsönös előnyök alapján nyugvó kereskedelem fejlesztésére, fontosnak tartja a legnagyobb kedvezmény biztosítását, hosszú lejáratú megállapodásokat szeretne az energiaszektorban, és a természeti erőforrások kiaknázása terén. Amerikai részről kifejtették: érdekeltek a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásában, abban, hogy együttesen keressenek kiutat a közelgő energiaválságból, s új piacok meghódítására törekszenek az amerikai gépek, berendezések és technikai ismeretek részére, összefoglalva: a szocialista kereskedelem fejlesztésével szemben megnyilvánuló ellenállást könnyebben sikerüljön leszerelni. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A KELET—NYUGATI KERESKEDELEM BŐVÍTÉSÉRE komolyak a lehetőségek — hangsúlyozták bécsi sajtóértekezletükön a többi szocialista országban járt amerikai szenátorok. Nagy erőfeszítéseket igényel a szocialista kereskedelem növelése, de az ebből származó haszon indokolja a fáradtságot. ♦ VEGYES VÁLLALATOT KÍVÁN LÉTESÍTENI A SZOVJETUNIÓVAL a nyugatnémet Salzgitter AG. A társuláshoz — mint a vállalat elnöke a hannoveri vásáron elmondta — más nyugatnémet cégek is csatlakoznának. A Salzgitternek már eddig is jó kapcsolatai vannak a Szovjetunióval, többek között részt vesz a kurszki acélgyár felépítésében. Hétfőn egyébként Nyugat-Berlinben megnyílt az első szovjet ipari kiállítás. Ezen 28 külkereskedelmi vállalat mutatja be termékeit. ♦ AZ ALGÍRI MAGYAR KIÁLLÍTÁST NAGY ÉRDEKLŐDÉS KÍSÉRI, ugyanúgy, mint a gép- és műszeripari kiállítással egyidőben tartott műszaki-tudományos napok előadásait. A hivatalos program mellett — jelenti tudósítónk az algériai fővárosból — intenzív üzleti tanácskozások folynak. Ezek eredményeként már megvették az algériaiak a TECHNOIMPEX által kiállított szerszám-, cipő- és műanyagipari gépeket. ♦ FRANCIAORSZÁG ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÁRUFORGALMA tavaly 11,5 százalékkal emelkedett, lassabban mint Franciaország és tőkés partnereinek kereskedelme — írja a Világsajtóból című rovatban ismertetett szemelvény. Különösen csalódást okozott a francia vállalatoknak a Kínával folytatott árucsere kedvezőtlen alakulása. ♦ A VILÁG AGRÁRKERESKEDELMÉNEK TELJES LIBERALIZÁLÁSA megközelítőleg 8 milliárd dollárral növelné az amerikai importbevételeket — olvasható Flanigan gazdaságpolitikai tanácsadó jelentésében, amely a mezőgazdasági világkereskedelem különböző kérdéseivel foglalkozik. A liberalizálás esetén a Közös Piaccal szembeni mezőgazdasági deficit a jelenlegi 3,26 milliárd dollárról 2,7 milliárd dollárra csökkenne. fiz Európai gazdasági Közösség mezőgazdasági politikájának ellentmondásai Kompromisszum az utolsó pillanatban A Közös Piac mezőgazdasági minisztereinek három sikertelen ülésszak után a kedden hajnalban záródó maratoni értekezleten sikerült megállapodniuk az új agrárárakban, amelyek rögtön életbe is léptek. A megfigyelők szerint a tagállamok érdekellentétei sokkal élesebb formában kerültek napvilágra, mint a korábbi hasonló jellegű miniszteri találkozókon. Franciaország némi tért vesztett az alkudozásokban, Bonn csak egyre nagyobb engedmények fejében hajlandó finanszírozni a közös mezőgazdasági politikát. A 4,7 százalékos átlagos áremelés hátrányosan érinti az átállás gondjaival küszködő brit gazdaságot, de ez az egyik ára annak, amit Londonnak a csatlakozásért kell fizetnie. Az agrárvita legfontosabb külgazdasági vonatkozása: az Egyesült Államok olyan Közös Piaccal találja magát szemben a kereskedelmi tárgyalásokon, amelynek csak nagy nehézségek árán sikerül saját álláspontját megfogalmaznia. _____________________ A május 1-én életbe lépett agrárszubvenció-emelés átlagban 4,7 százalékos. A legtöbb gabonaféle és a cukor felvásárlási árát 1 százalékkal, a tejtermékekét 5,5 százalékkal emelték. (Ezen belül a tejpor 12 százalékkal drágult, a vaj pedig 5,5 százalékkal olcsóbb lett.) A húsfélék közül a marhahús ára 10,5, a borjúhúsé 7,5, a sertéshúsé 4 százalékkal drágult. A zöldség és gyümölcsfélék átlagos emelkedése 7,5 százalék. A valutaárfolyam-változások kapcsán bevezetett kiegyenlítési határilletékrendszer fokozatos leépítése érdekében a miniszterek elhatározták, hogy a tej árát a Benelux-államokban és az NSZK- ban 5,5 százalék helyett csak 4 százalékkal emelik. Az ülés után Érti nyugatnémet mezőgazdasági miniszter kijelentette, hogy a kompromisszum minden tárgyaló féltől „sok áldozatot” követelt, a brit Godber igyekezett megnyugtatni honfitársait, hogy az új árak — úgymond —– csak kevéssé fogják emelni a brit megélhetési költségeket. A miniszter azonban „elviselhetetlennek” minősítette, hogy ennyire elhúzódtak a tárgyalások. Chirac francia miniszter szerint a megegyezéssel elejét sikerült venni a nézeteltérések elmérgesedésének, amelyek három területen éreztették volna hatásukat: a közös agrárpiac technikai mechanizmusában, politikai vonalon és a közös agrárpolitika belső és külső ellenségeinek „tálcán” szállította volna az érveket. Boersma holland mezőgazdasági miniszter dicsérte Ertlt, akit a „maratoni értekezlet morális győztesének” nevezett. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó a Frankfurter Rundschau megállapítása. A nyugatnémet lap szerint, Ertl „bajor nyakasságának” köszönhető, hogy a közös agrárpolitika abszurditása a vita folyamán ennyire kitűnt. Bonn először tette nyilvánvalóvá, hogy nem hajlandó a tartós nemzetek feletti mezőgazdasági politikára, amíg nem teremtik meg a szupranacionális konjunktúra- és valutapolitikáját. A luxemburgi kompromisszum politikai jelentőségét nem szabad lebecsülni — írja a Rheinische Post. A konferencia kudarca összeomlással fenyegette volna az agrárpiacot, amely mind ez ideig a Közös Piac tartópillére volt. A francia Le Monde szerint az ármegállapodás „politikai győzelem” Nyugat-Európa számára, de megmutatja, hogy Franciaország elvesztette korábbi súlyát a Közös Piacon. Chirac miniszter néha agresszivitásba átcsapó tárgyalási modora ellenére teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Franciaországnak nincs olyan befolyása a miniszteri tanácsban, mint egykoron. Ez a Közös Piac kibővítésének egyik következménye — írja a lap —, majd az Egyesült Államokkal küszöbön álló tárgyalásokra utalva azt írja, hogy a tagállamoknak sikerült az összetartás látszatát kelteniük. Ez lehetővé teszi — írja az újság —, hogy megkezdődhessenek az érdemi tárgyalások az USA- val, amely elégedett lehet a viszonylag kismértékű gabonaár emelkedések miatt. A gaulleista Nation arról ír, hogy az álláspontok és az érdekek ezúttal rendkívül szembeötlő eltérést mutattak, a hangnem néha „veszélyesen keménnyé” vált és már szinte elkerülhetetlennek tűnt a Közös Piac válsága. Párizs és Bonn igen élesen összecsapott, holott eddig az ő egységük volt a döntő pillére a közösségnek. Ebből is látható — állapítja meg a Nation —, hogy milyen negatív hatása lehet a nemzetközi pénzügyi rendszer gyengeségének és az azzal kapcsolatos manipulációknak a közös nyugat-európai politika kialakítására. A kompromisszum egy országot sem elégít ki, de egyik sem szenvedett „megsemmisítő vereséget”, és egyik államot sem kényszerítették arra, hogy olyan szöveget fogadjon el, amely ellene mond érdekeinek. A brit Financial Times sürgeti az eddig „csak Franciaország számára hasznot hajtó agrárpiac” újjászervezését. A lap szerint a luxemburgi találkozó kidomborította a közös agrárpoltika nyilvánvaló gyengeségeit. A miniszterek megegyeztek abban, hogy októberben megkezdik a reformra vonatkozó tárgyalásokat, de nem szabad elfelejteni — figyelmeztet az újság —, hogy a Hatok már több mint négy éve beszélnek reformról, anélkül, hogy kézzelfogható eredményre jutottak volna. Ennek oka, véli a lap, hogy Franciaország, az EGK legfőbb mezőgazdasági termelője, mindig jól kihasználta a pillanatnyi politikai helyzetet. A vashegyet és a Közös Piac árpolitikájának többi vadhajtását az NSZK és Olaszország fizette meg. A francia kormány természetesen nem érdekelt abban — vonja le a következtetést a brit lap —, hogy a közös erőforrásokat szerkezeti reformok végrehajtására használják fel. A nyugatnémet fogyasztók munkaközössége élesen bírálja a miniszteri határozatot, amely „a fogyasztók érdekeit sérti, és erősíti az inflációt”. Az élelmiszerárak már világszerte mértéktelenül gyorsan emelkednek és a most elfogadott határozatokkal „előre programozták az inflációt” — olvasható tiltakozó nyilatkozatukban. B. T. Szovjet —nyugatnémet vegyes vállalat terve A nyugatnémet Salzgitter gép- és acélipari társaság vegyes vállalatot kíván létesíteni a Szovjetunióval — írja a Reuter. Birnbaum, a vállalat igazgatótanácsának elnöke, a hannoveri vásáron nyilatkozott erről, s azt mondotta, reméli, a társuláshoz más nyugatnémet cégek, közte elektromosipari vállalatok is csatlakoznak majd. Mint ismeretes, az állami tulajdonban levő Salzgitter AG. és a magánkézben levő Korf-csoport szovjet cégekkel együttműködve acélgyárat épít Kurszkban. Az új vállalkozásról májusban döntenek, s ha a terveket jóváhagyják, jövőre megkezdődik a munka. A tervezett acélmű évi termelési kapacitása 5 millió metrikus tonna acél lesz, s a termelés a legmodernebb technológia alapján folyik majd. A szovjet—nyugatnémet együttműködésben kifejlesztett know-how-t eladásra kínálják majd fel külső partnereknek. Emellett — közölte a szakember — szó van szovjet—nyugatnémet kooperációban létrehozandó vegyipari projektumokról is. A Salzgitter egy újabb polietilén mű eladásáról tárgyal szovjet illetékesekkel. Az ügylet értéke 150 millió márka. A hannoveri vásáron sajtóértekezletet tartott a szovjet pavilon igazgatója is — jelenti tudósítónk. Kifejtette, hogy , a Szovjetunióban pozitívan értékelik a nyugatnémet és szovjet cégek közötti kooperáció lehetőségeit. Mint jó példát, megemlítette, a Mannesmann, a Ruhrgas és a Deutsche Bank, illetve a szovjet külkereskedelem között kötött hoszszú lejáratú szerződést, amelynek értelmében nagy átmérőjű csövek ellenében földgázt szállítanak. Természetesen — folytatta — a Szovjetunió gépeket és berendezéseket nemcsak vásárolni, de eladni is akar. Annak érdekében, hogy a nyugatnémet üzleti körök megfelelően tájékozódjanak a szovjet cégek szállítási lehetőségeinek széles skálájáról, a Szovjetunió 1974 első felében nemzeti kiállítást rendez Düsseldorfban.