Világgazdaság, 1973. június (5. évfolyam, 103/1105-124/1126. szám)
1973-06-08 / 108. (1110.) szám
1973. JÚNIUS 8., PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 108. (1110.) SZÁM Tanácstalanság a párizsi valutaértekezleten Valósággal ellepték Párizst a vezető tőkésországok pénzügyi politikájának irányítói, akik a jelenleg folyó két nemzetközi tanácskozáson vesznek részt: a bankárok értekezletén és az OECD évi közgyűlésén, ahol legtöbb szó szintén az aktuális valutakérdésekről esik. Mindkét tanácskozás a nemzetközi érdeklődés középpontjában áll, hiszen olyan időpontban rendezték őket, amikor a Bretton Woods-i rendszert már elparentálták, de az újjal még adósak a nyugati világ pénzügyi szakértői. Párizs azt veti Washington szemére, hogy hiányzik belőle az együttműködési készség, azzal, hogy a dollár védelmére devizatartalékai egy részének feláldozásával, s így konzerválja az anarchikus állapotokat a valutapiacokon. Giscard d’Estaing az OEDD-tanácskozáson ismét feszólította az USA-t, hogy a dollár árfolyamsüllyedésének megállítására haladéktalanul kezdjen devizapiaci műveleteket. Megfigyelők különösen azt tartják feltűnőnek, hogy a francia sürgetés éppen akkor hangzott el, amikor már mutatkoznak a spekulációs hullám lankadásának jelei. A dollár megerősödését, de facto leértékelődése az európai valutákhoz képest szerdán a 7 százalék fölöttiről nem egészen 6 százalékra csökkent. Az amerikai pénzügyi vezetők, s mellettük Emminger, a Bundesbank alelnöke már folyamatos javulást jósoltak. A csütörtöki valutáris események ismeretében kissé elhamarkodottnak tűnik ez a derűlátás: a rendkívül rapszodikus bizonytalan üzletmenet után, a délutáni órákban ismét nagy tömegekben váltak meg dollárjaiktól gazdáik, s az amerikai valuta árfolyama ismét lejjebb ment. A piac idegeskedéséhez nyilvánvalóan az is hozzájárul, hogy Párizsban felvetődött, hacsak találgatás formájában is, a dollár harmadik leértékelésének lehetősége. Washingtonban heves felzúdulást váltott ki e híresztelés, és néhány képviselő kategorikusan figyelmeztette a dollár leértékelésére spekulálókat, hogy a kongresszus nem fogja beleegyezését adni egy újabb devalváláshoz. A francia fővárosban egyébként az amerikai pénzügyi vezetők, Burns, és Schultz egységesen úgy nyilatkoztak, hogy a Sixon-kormánynak egyelőre nincs szándéka pénzpiaci intervenciókat végrehajtani. A dollárba vetett bizalom helyreállításának eredményesebb módszere az infláció megfékezése, mint a devizapiacon végrehajtott akciók — így értelmezik a párizsi delegátusok körében az amerikai álláspontot. Egyes pénzügyi szakértők viszont egész más oldalról közelítik meg a dollár felépülésének problémáját. Ha a külföldi befektetők aktívabbak lennének a Wall Streeten, a dollár könnyebben visszatalálna az Egyesült Államokba és ezzel árfolyama is tartósan megerősödhetne — mondják. (Erre utalt közvetve Schultz pénzügyminiszter párizsi felszólalásában, amikor azt mondta, hogy az USA bármely más nemzettel versenyre kelhet vonzó beruházások terén mind az olajatermelő országok, mind bármely más dollártulajdonos számára.) A Wall Streettől jelenleg azonban belső zavarok riasztják el a külföldi befektetőket. A „tőzsdeipar” helyzete az összeolvadások és más strukturális átalakítások miatt meglehetősen ingatag. Nehézséget okoz a részvénypiac kettőssége is: a néhány tucat óriás intézet és vállalat magasan jegyzett papírjai mellett „potom összegekért” cserél gazdát száz és száz kedvező pénzügyi helyzetben levő vállalat részvénye. A külföldiek dollárvételeit pedig döntő mértékben a Wall Street-i és más amerikai értékpapírok felvásárlásával lehetne elősegíteni — mondják a szakértők. Arra hivatkoznak, hogy a dollár gyógyulásával a nemzetközi közvélemény elfeledkezik majd az amerikai infláció állandó emlegetéséről, hiszen az még mindig eltörpül egyes nyugat-európai országok drágulási üteme mellett. Ami a valutareform közeli megvalósulásába vetett remények szertefoszlásának emlegetését illeti, talán túlságosan erős némely nyugati kommentárnak ez a megfogalmazása. Tény, hogy Párizs és Washington között még mindig nagy a szakadék a leglényegesebb pontokat illetően, s erről a párizsi megnyilatkozások is kellőképp meggyőzhettek mindenkit. Giscard d’Estaing ismét kifejtette, hogy az aranynak kulcsszerepet kell betöltenie az eljövendő monetáris rendszerben, ismét a dollár átválthatóságának mielőbbi helyreállítására hívott fel. A brüsszeli bizottság brit alelnöke, Soames pedig eleve kilátástalannak nevezte az őszi világkereskedelmi tárgyalásokat, ha addig monetáris téren nem történik haladás. A legújabb jelentések szerint a Húszak csoportjának szakértői elkészítették a reform leglényegesebb elemeit tartalmazó tervezetet és tíz napon belül szétküldik az érdekelt országok hatóságainak. Változatlanul nyitott kérdés azonban, hogy sikerül-e olyan kompromisszumos megoldásra jutni, amely lehetővé teszi, hogy a Valuta Alap nairobi közgyűlése ne legyen több üres szócséplésnél. ÉVEKIG ELHÚZÓDHAT AZ EGK VAJHEGYÉNEK LEÉPÍTÉSE A közös piaci vajfelesleg problémájának megoldatlansága súlyos gondként nehezedik a közösségre — mondotta Lardinois a brüsszeli bizottságnak a mezőgazdasági politikáért felelős tagja. Az Európai Parlament vitájában kifejtette hogy a tagországokban felhalmozott vajtömegek mennyisége az év végéig elérheti a félmillió tonnát, annak ellenére, hogy a Szovjetunió a közelmúltban 200 ezer tonna vajat vásárolt. A parlamenti vitát a szociáldemokrata csoport kezdeményezte. Interpellációt idézett a brüsszeli bizottsághoz, fejtse ki, milyen intézkedésekkel kívánja az októberben előterjesztendő mezőgazdasági reformtervben a túltermelésnek elejét venni. Lardinois elismerte, hogy nagyon nagy gondot okoz számára a vajfelesleg, de úgy gondolja — mondta —, hogy a problémát néhány éven belül sikerül megoldani. Szerinte „csapás lenne” az EGK intézményeire, ha a vashegyet nem sikerülne leépíteni. A vita során egyébként a szociáldemokraták sikeresen megakadályozták annak a javaslatnak az elfogadását, hogy az Európai Parlament foglalkozzon Nixon ősszel esedékes európai látogatásával. A kereszténydemokraták, a konzervatívok és a liberálisok tették a kezdeményezést, hogy ily módon gyakoroljanak nyomást a miniszteri tanácsra, mielőbb alakítson ki közös álláspontot ebben a kérdésben. (Mint ismeretes, a miniszterek a hét elején nem tudtak közös nevezőre jutni.) A szociáldemokraták elvben nem ellenezték a vitát, de azzal érveltek, hogy túlzás lenne a már úgyis megterhelt napirendet egy újabb ponttal bővíteni. A francia külügyminiszter fogadja Kissingert Robert francia külügyminiszter ma fogadja Kissingert, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadóját, hogy az amerikai—francia csúcstalálkozó megállapodásának megfelelően megkezdje vele a tárgyalásokat az Atlanti Szövetség „új alapokra helyezéséről”, az „új Atlanti Charta” Kissinger által felvetett tervéről. Párizsban a találkozó előtt hangsúlyozzák : a francia kormány ragaszkodikahhoz, hogy az Atlanti Szövetség tagjai egyelőre csak kétoldali tárgyalásokat folytassanak erről a kérdésről. Kissinger viszont rögtön az izlandi csúcstalálkozó után kijelentette, hogy az atlanti országok külügyminiszter-helyetteseinek már júliusban össze kellene ülniük, és hogy ehhez Pompidou elnök is hozzájárult. A francia szóvivők erélyesen cáfolták, hogy az elnök hozzájárult volna bármilyen multilaterális tanácskozás rövid időn belül történő összehívásához. Jobert külügyminiszter az EGK külügyminisztereinek luxemburgi értekezletén elutasította a Benelux-országoknak azt a javaslatát, hogy a Közös Piacon belül alakítsanak munkabizottságot a Kissinger-terv tanulmányozására. Párizsban ezzel kapcsolatban hangsúlyozzák: nagyon világosan el kell határolni egymástól a politikai és a gazdasági kérdéseket. Ha az Atlanti Szövetség politikai és katonai problémáiról most azonnal sokoldalú tanácskozást kezdenek, ez feltétlenül a Közös Piac és az USA közötti tárgyalások „globalizálásához” fog vezetni, vagyis ahhoz, hogy közvetlen kapcsolat alakul ki egyrészt a politikai és katonai kérdések, másrészt a gazdasági és pénzügyi problémák között. Párizsban ennek mindenképpen elejét akarják venni, mert még nagyobb lehetőség kínálkozna Washington számára, hogy a kereskedelmi tárgyalásokon nyomástgyakoroljon a közös piaci országokra. A Le Monde szerint a francia kormány már csak azért is ragaszkodik az Atlanti Szövetséggel kapcsolatos problémák kétoldalú megvitatásához, mert Párizsban még mindig nem látják világosan, mire törekszik Washington. Arra gyanakszanak, hogy Nixon írásos felhatalmazást akar kapni szövetségeseitől „a kelettel az enyhülésről folytatandó tárgyalások irányítására”. A francia kormány tehát mindaddig nem akar multilaterális tanácskozásokon részt venni, amíg kétoldalú tárgyalásokon nem tisztázzák pontosan Washington céljait — hangsúlyozza a Le Monde. (MTI) Innnanban tárn/a I a Irinai k'i’ili'inx/minisátor Csi Peng-fej kínai külügyminiszter tegnap megkezdte tárgyalásait brit kollégájával. A miniszter szerdán, Londonba érkezésekor reményét fejezte ki, hogy látogatása a két ország közötti kapcsolatok megszilárdítását eredményezi. A brit-kínai tárgyalásokon nagy szerepet játszanak a gazdasági kérdések is. Kína a közelmúltban rendelt 20 darab Trident repülőgépet, és elővételi jogot biztosított magának három Concorde-ra is. (A miniszter egyébként csütörtökön megtekintette a szuperszonikus gép bemutató repülését.) A Times pekingi tudósítója mindazonáltal megjegyzi, hogy a „gazdasági kapcsolatok magvait elvetették, de az eredmény még nem nagyon látható”. A tavaszi pekingi brit kiállítás nyomán brit cégek még nem kaptak nagyobb megrendeléseket — állapítja meg a lap. London csak abban bízhat, hogy az erőfeszítés hosszú távra lesz majd kifizetődő. Szó lesz — mint már jelentettük — Kína és a Közös Piac viszonyáról is. Peking a közelmúltban számtalanszor tanújelét adta annak, hogy a Közös Piac erősítését kívánja. Szőnyegre kerül Hongkong kérdése is. Lehetséges, hogy a brit koronagyarmaton a közeljövőben kínai konzulátust nyitnak. Eddig mindkét fél elzárkózott attól, hogy hivatalos viszony létesüljön Kína és Hongkong között. Peking abból indult ki, hogy nem tart konzulátust a saját országában, az angol hatóságok pedig attól tartottak, hogy a kínai miszszió megerősítené a hongkongi baloldalt. (Reuter, MTI) ________ 7/TO NAPRÓL NAPRA ♦ EGYRE HATÁROZOTTABBAN KÖVETELI AZ ÁR- ÉS BÉRBEFAGYASZTÁST az amerikai kongresszus. Az elnöknek sürgősen tennie kell valamit, mivel az áremelkedés üteme már rekordot döntött. A Fehér Házban egymást érik a tanácskozások, de a kormány intézkedéséről még nem érkezett hír. ♦ HOSSZÚ LEJÁRATÚ BOLGÁR—IRÁNI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS kidolgozását határozták el Szófiában, az iráni uralkodó látogatásának utolsó napján. A sah befejezte balkáni utazását, hazatért az iráni fővárosba. ♦ BULGÁRIÁBAN A NEMRÉG BEJELENTETT ÁRCSÖKKENTÉS szerves rtésze a párt központi bizottsága által tavaly decemberben megindított életszínvonal-politikának. Még a hatodik ötéves tervben be akarják vezetni az ötnapos munkahetet, az anyagi termelés minden ágazatában, kivéve a mezőgazdaságot. ♦ ARGENTÍNA KUKORICÁT AD EL KUBÁNAK. A hárommillió dolláros ügyletnek nagy politikai jelentősége van, mert ez a szocializmus kubai győzelme óta az első argentin—kubai üzletkötés. ♦ DÖNTŐ SZAKASZÁBA ÉRKEZETT A NEMZETKÖZI TEXTILEGYEZMÉNY VITÁJA. A GATT textilmunkacsoportjának most befejezett ülésszakán nem születhetett ugyan megállapodás, de sikerült tisztázni a problémákat. FEJEZŐDIK A KGST ÜLÉSSZAKA A., KGST XX5AL ülésszakának keretehetf tegnap folytatta munkáját a tagállamok képviselőiből álló szerkesztő bizottság.Sírhely a záró dokumentumot készíti elő. Az ülésszak jegyzőkönyvét ma délelőtt írják alá. A csehszlovák fővárosban számos kétoldalú eszmecserére került sor a résztvevő küldöttségek vezetői és tagjai között. Ezek sorában találkozott Koszigin szovjet kormányfő Fock Jenő magyar miniszterelnökkel is. Meleg, baráti légkörű megbeszélést folytattak a magyar —szovjet együttműködés kérdéseiről, valamint a két ország részvételéről a szocialista integráció Komplex Programjának megvalósításában. Az MTI prágai tudósítója szerint az eddigi tanácskozások alapján kitűnik: a KGST előző tanácsülése óta eltelt időszak eredményeinek őszinte és kritikus szemléletű értékelése lehetővé teszi azt a következtetést, hogy a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjának teljesítésében érezhető előrelépés történt. Az ülésszak mindenekelőtt azt a célt szolgálta, hogy kialakítsa a KGST- országok további gazdaságpolitikai stratégiáját. Ide tartozik a tervezés nemzetközi rendszerének fokozatos kialakítása, a megfelelő termelési szerkezet létrehozása, a két- és többoldalú koordináció hatékonyabb megszervezése és a nemzetközi tevékenység fokozott egybekapcsolása a KGST szerveiben. A Komplex Program megvalósításának következő szakaszában természetszerűleg jelentősen fokozódik az integrációs folyamat megszervezésével szemben támasztott igényesség. Újabb magyar—lengyel vegyipari megállapodás Csütörtökön Varsóban újabb magyar —lengyel vegyipari megállapodás született a KGST Komplex Programja és a szocialista gazdasági integráció keretében. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter és Jerzy Olszewski lengyel vegyipari miniszter aláírta a polimerkémiai együttműködési egyezményt. Az együttműködés alapját egyrészt a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-üzemének felépítése, másrészt pedig a poliészter selyemszál lengyelországi gyártási kapacitásának bővítése adja. Ezek szerint a nálunk népszerű trevira, vagy tergál szál néven ismert poliészter selyemszálból Lengyelország 1979-től rendszeresen szállít Magyarországnak, először évi 4 ezer, majd pedig 8 ezer tonnát. Ezért cserébe 1978-ban 25 ezer tonna, majd ezt követően évi 50 ezer tonna különleges PVC-hez jut Magyarországról. Dr. Szekér Gyula nyilatkozatában hangoztatta: nagy volumenű egyezményt írtunk alá, amelynek alapján egy számunkra igen fontos, jelenleg még nyugati importból beszerzett anyagot kapunk. A lengyel szállítások fedezni fogják országunk egész poliészterselyemszál-szükségletét. A szerződés mindkét fél számára egyaránt előnyös és hasznos. Jerzy Olszewski megállapította: ez a megállapodás mindkét országnak komoly hasznot hoz, hiszen a szállítások értéke meghaladja az évi 20 millió dollár értéket, ugyanakkor devizakiadás vagy nagy beruházás nélkül korszerűsíthetjük textilipari gyártmányainkat, bővíthetjük a választékot. (MTI) VÁRAKOZÁS LÉGKÖRE WASHINGTONBAN A washingtoni Fehér Házban egymást érik a tanácskozások, de közleményt még egyikről sem adtak ki. A Washingtonból érkező jelentések egyöntetűen a felfokozott várakozás légkörét tükrözik, megfigyelők arra számítanak, hogy Nixon elnök igen rövid időn belül új, „szükségrendszabályokat” jelent be az elszabadult infláció megzabolázására. A kongresszusban a befolyásos szenátorok sorban követelik a kötelező erejű ár- és bérbefagyasztás visszaállítását, és azzal fenyegetőznek, ha az elnök nem cselekszik hamarosan, akkor a törvényhozás saját hatáskörében rendeli el a kilencvennapos ár- és bérstopot. A találgatások újabb hullámára adott okot Nixon és kormánya tagjainak tegnapi tanácskozása, amelyre sürgősen hazarendelték Párizsból Schultz pénzügyminisztert, Steint, a Fehér Ház gazdasági tanácsadó bizottságának elnökét, és Burnst, a FED elnökét. A Business Week legutóbbi számában már arról lehet olvasni, hogy Shultz és Connally lemondással „zsarolja” az elnököt arra az esetre, ha nem hoz hatékony gazdasági intézkedéseket. Az intézkedések meghozatalát csak még sürgősebbé tette a munkaügyi minisztérium tegnapi közleménye, hogy a nagykereskedelmi árak májusban 2 százalékkal, rekordgyorsasággal emelkedtek. A megélhetési költségek szenátusi bizottsága — jelentette be Stein — az ipari árak emelkedését és annak okait tanulmányozta. Ennek során a különböző iparágak képviselőivel értekezik. Stein egyébként a nagykereskedelmi árak inflálódását legfőbb okként a mezőgazdasági termékek erős drágulására vezette vissza. A mezőgazdasági termékek ugyanis az elmúlt hónapban átlagosan 4,1 százalékkal kerültek többe, mint az elmúlt hónapban. Ezért egyre élesebben követelik a Nixon-kormánytól, hogy szabjon határt a mezőgazdasági termékek árváltozásainak, azaz maximálja az árakat. A nagykereskedelmi árak indexének 2 százalékos emelkedése „magától értetődően vonja maga után, hogy a kongresszus megszavazza a 90 napos ár- és bérbefagyasztást” — jelentette ki Mondale, a befolyásos demokratapárti szenátor. Mansfield, a demokrata szárny vezére már egyenesen azt javasolja, hogy a „freeze”-t kössék össze a mezőgazdasági törvénytervezettel. A közgazdászok úgy vélik, hogy Nixon gazdasági stratégiájának harmadik fázisában nem lép vissza az árbérbefagyasztás módszeréhez, csak az önkéntes korlátozások feltételeit megszigorítja. Következtetéseikben továbbmennek és azt mondják, hogy a szigorítás az árak oldalán fog jelentkezni, mert ezzel eleve elejét veszik a szakszervezetek újabb bérköveteléseinek. A dollár helyzete szempontjából is feltétlenül szükségesnek tartják, az inflációs spirál visszafogását. (Reuter, MTI) Jugoszláv-amerikai megállapodások Nagy jelentőségű közös vállalkozásról kötött megállapodást a Jugopetrol állami vállalat és két amerikai (Buttes Gas and Oil Co., valamint a Challenger Oil and Gas Co.) magáncég. A megállapodás értelmében több mint 1 millió acre területen közösen fognak szénhidrogének után kutatni, a lelőhelyet kiépíteni és ott feldolgozó üzemeket létrehozni, berendezni. A vállalkozásban a jugoszláv fél 51 százalékkal, a két amerikai vállalat öszszesen 49 százalékkal vesz részt. Egy másik kőolajipari kooperációról írt alá szerződést az újvidéki Naftagas és az amerikai Texaco. Ennek értelmében az újvidéki vállalat képviseli majd a Texaco-t a jugoszláv piacon, és a szerződés egyben lehetőséget teremt az olaj termelésében való együttműködésre is. A két vállalat szakértői most vizsgálják a közös beruházások megvalósításának feltételeit. Az együttműködés első fázisában a Naftagas 15—18 ezer tonna Texaco (tehát importált) olajat tervez eladni Jugoszláviában. Öt jugoszláv pénzintézet konzorciuma 30 millió dolláros kölcsönt kapott a Deltec bankcsoporttól az exportra termelő iparágak és az idegenforgalom fejlesztésére. A nassaui Deltec bankcsoport a kölcsön odaítélésekor közölte, hogy ez az összeg egy része csak az észak-amerikai, nyugat-európai, japán és közel-keleti pénzintézetek által együttesen nyújtott hitelnek. A kölcsönt féléves törlesztésekkel nyolc éven át fogják visszafizetni (Reuter)