Világgazdaság, 1973. június (5. évfolyam, 103/1105-124/1126. szám)

1973-06-08 / 108. (1110.) szám

1973. JÚNIUS 8., PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 108. (1110.) SZÁM Tanácstalanság a párizsi valutaértekezleten Valósággal ellepték Párizst a vezető tőkésországok pénzügyi politiká­jának irányítói, akik a jelenleg folyó két nemzetközi tanácskozáson vesznek részt: a bankárok értekezletén és az OECD évi közgyűlésén, ahol legtöbb szó szintén az aktuális valutakérdésekről esik. Mindkét tanácskozás a nem­zetközi érdeklődés középpontjában áll, hiszen olyan időpontban rendezték őket, amikor a Bretton Woods-i rendszert már elparentálták, de az újjal még adósak a nyugati világ pénzügyi szakértői. Párizs azt veti Washington szemére, hogy hiányzik belőle az együttműködési készség, azzal, hogy a dollár védelmére devizatartalékai egy részének feláldozásával, s így kon­zerválja az anarchikus állapotokat a valutapiacokon. Giscard d’Estaing az OEDD-tanács­­kozáson ismét feszólította az USA-t, hogy a dollár árfolyamsüllyedésének megállítására haladéktalanul kezdjen devizapiaci műveleteket. Megfigyelők különösen azt tartják feltűnőnek, hogy a francia sürgetés éppen akkor hang­zott el, amikor már mutatkoznak a spekulációs hullám lankadásának jelei. A dollár megerősödését, de facto leérté­kelődése az európai valutákhoz képest szerdán a 7 százalék fölöttiről nem egé­szen 6 százalékra csökkent. Az ameri­kai pénzügyi vezetők, s mellettük Em­­minger, a Bundesbank alelnöke már fo­lyamatos javulást jósoltak. A csütör­töki valutáris események ismeretében kissé elhamarkodottnak tűnik ez a de­rűlátás: a rendkívül rapszodikus bi­zonytalan üzletmenet után, a délutáni órákban ismét nagy tömegekben váltak meg dollárjaiktól gazdáik, s az ameri­kai valuta árfolyama ismét lejjebb ment. A piac idegeskedéséhez nyilván­valóan az is hozzájárul, hogy Párizs­ban felvetődött, hacsak találgatás for­májában is, a dollár harmadik leérté­kelésének lehetősége. Washingtonban heves felzúdulást váltott ki e híreszte­lés, és néhány képviselő kategorikusan figyelmeztette a dollár leértékelésére spekulálókat, hogy a kongresszus nem fogja beleegyezését adni egy újabb de­valváláshoz. A francia fővárosban egyébként az amerikai pénzügyi vezetők, Burns, és Schultz egységesen úgy nyilatkoztak, hogy a S­ixon-kormánynak egyelőre nincs szándéka pénzpiaci intervenció­kat végrehajtani. A dollárba vetett bi­zalom helyreállításának eredményesebb módszere az infláció megfékezése, mint a devizapiacon végrehajtott akciók — így értelmezik a párizsi delegátusok körében az amerikai álláspontot. Egyes pénzügyi szakértők viszont egész más oldalról közelítik meg a dol­lár felépülésének problémáját. Ha a külföldi befektetők aktívabbak lenné­nek a Wall Streeten, a dollár könnyeb­ben visszatalálna az Egyesült Államok­ba és ezzel árfolyama is tartósan meg­erősödhetne — mondják. (Erre utalt közvetve Schultz pénzügyminiszter pári­zsi felszólalásában, amikor azt mondta, hogy az USA bármely más nemzettel versenyre kelhet vonzó beruházások te­rén mind az olajatermelő országok, mind bármely más dollártulajdonos számára.) A Wall Streettől jelenleg azonban belső zavarok riasztják el a külföldi befektetőket. A „tőzsdeipar” helyzete az összeolvadások és más strukturális átalakítások miatt meg­lehetősen ingatag. Nehézséget okoz a részvénypiac kettőssége is: a néhány tucat óriás intézet és vállalat magasan jegyzett papírjai mellett „potom összegekért” cserél gazdát száz és száz kedvező pénzügyi helyzetben levő vállalat részvénye. A külföldiek dollárvételeit pedig döntő mértékben a Wall Street-i és más amerikai értékpapírok fel­vásárlásával lehetne elősegíteni — mondják a szakértők. Arra hivatkoz­nak, hogy a dollár gyógyulásával a nemzetközi közvélemény elfeledkezik majd az amerikai infláció állandó em­legetéséről, hiszen az még mindig el­törpül egyes nyugat-európai országok drágulási üteme mellett. Ami a valutareform közeli megvaló­sulásába vetett remények szertefoszlá­­sának emlegetését illeti, talán túlsá­gosan erős némely nyugati kommen­tárnak ez a megfogalmazása. Tény, hogy Párizs és Washington között még mindig nagy a szakadék a leglényege­sebb pontokat illetően, s erről a pári­zsi megnyilatkozások is kellőképp meggyőzhettek mindenkit. Giscard d’Estaing ismét kifejtette, hogy az aranynak kulcsszerepet kell betölte­nie az eljövendő monetáris rendszer­ben, ismét a dollár átválthatóságának mielőbbi helyreállítására hívott fel. A brüsszeli bizottság brit alelnöke, Soames pedig eleve kilátástalannak nevezte az őszi világkereskedelmi tár­gyalásokat, ha addig monetáris téren nem történik haladás. A legújabb jelentések szerint a Húszak csoportjának szakértői elkészí­tették a reform leglényegesebb ele­meit tartalmazó tervezetet és tíz na­pon belül szétküldik az érdekelt or­szágok hatóságainak. Változatlanul nyi­tott kérdés azonban, hogy sikerül-e olyan kompromisszumos megoldásra jutni, amely lehetővé teszi, hogy a Valuta Alap nairobi közgyűlése ne legyen több üres szócséplésnél. ÉVEKIG ELHÚZÓDHAT AZ EGK VAJHEGYÉNEK LEÉPÍTÉSE A közös piaci vajfelesleg problémá­jának megoldatlansága súlyos gond­ként nehezedik a közösségre — mon­dotta Lardinois a brüsszeli bizottság­nak a mezőgazdasági politikáért fele­lős tagja. Az Európai Parlament vitá­jában kifejtette hogy a tagországok­ban felhalmozott vajtömegek mennyi­sége az év végéig elérheti a fél­millió tonnát, annak ellenére, hogy a Szovjetunió a közelmúltban 200 ezer tonna vajat vásárolt. A parlamenti vitát a szociáldemok­rata csoport kezdeményezte. Interpel­lációt idézett a brüsszeli bizottsághoz, fejtse ki, milyen intézkedésekkel kí­vánja az októberben előterjesztendő mezőgazdasági reformtervben a túl­termelésnek elejét venni. Lardinois elismerte, hogy nagyon nagy gondot okoz számára a vaj­felesleg, de úgy gondolja — mondta —, hogy a prob­lémát néhány éven belül sikerül meg­oldani. Szerinte „csapás lenne” az EGK intézményeire, ha a vashegyet nem sikerülne leépíteni. A vita során egyébként a szociálde­mokraták sikeresen megakadályozták annak a javaslatnak az elfogadását, hogy az Európai Parlament foglalkoz­zon Nixon ősszel esedékes európai lá­togatásával. A kereszténydemokraták, a konzervatívok és a liberálisok tették a kezdeményezést, hogy ily módon gya­koroljanak nyomást a miniszteri ta­nácsra, mielőbb alakítson ki közös ál­láspontot ebben a kérdésben. (Mint ismeretes, a miniszterek a hét elején nem tudtak közös nevezőre jut­ni.) A szociáldemokraták elvben nem ellenezték a vitát, de azzal érveltek, hogy túlzás lenne a már úgyis meg­terhelt napirendet egy újabb ponttal bővíteni. A francia külügyminiszter fogadja Kissingert Robert francia külügyminiszter ma fogadja Kissingert, Nixon elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadóját, hogy az amerikai—francia csúcstalálkozó meg­állapodásának megfelelően megkezdje vele a tárgyalásokat az Atlanti Szövet­ség „új alapokra helyezéséről”, az „új Atlanti Charta” Kissinger által felvetett tervéről. Párizsban a találkozó előtt hangsú­lyozzák : a francia kormány ragaszkodik­­ahhoz, hogy az Atlanti Szövetség tagjai egyelőre csak kétoldali tárgyalásokat folytassanak erről a kérdésről. Kissin­ger viszont rögtön az izlandi csúcstalál­kozó után kijelentette, hogy az atlanti országok külügyminiszter-helyettesei­nek már júliusban össze kellene ülniük, és hogy ehhez Pompidou elnök is hozzá­járult. A francia szóvivők erélyesen cá­folták, hogy az elnök hozzájárult volna bármilyen multilaterális tanácskozás rövid időn belül történő összehívásához. Jobert külügyminiszter az EGK kül­ügyminisztereinek luxemburgi értekez­letén elutasította a Benelux-országok­­nak azt a javaslatát, hogy a Közös Pia­con belül alakítsanak munkabizottságot a Kissinger-terv tanulmányozására. Pá­rizsban ezzel kapcsolatban hangsúlyoz­zák: nagyon világosan el kell határolni egymástól a politikai és a gazdasági kérdéseket. Ha az Atlanti Szövetség po­litikai és katonai problémáiról most azonnal sokoldalú tanácskozást kezde­nek, ez feltétlenül a Közös Piac és az USA közötti tárgyalások „globalizálásá­­hoz” fog vezetni, vagyis ahhoz, hogy közvetlen kapcsolat alakul ki egyrészt a politikai és katonai kérdések, másrészt a gazdasági és pénzügyi problémák kö­zött. Párizsban ennek mindenképpen elejét akarják venni, mert még nagyobb lehetőség kínálkozna Washington szá­mára, hogy a kereskedelmi tárgyaláso­kon nyomást­­gyakoroljon a közös piaci országokra. A Le Monde szerint a francia kor­mány már csak azért is ragaszkodik az Atlanti Szövetséggel kapcsolatos prob­lémák kétoldalú megvitatásához, mert Párizsban még mindig nem látják vilá­gosan, mire törekszik Washington. Arra gyanakszanak, hogy Nixon írásos felha­talmazást akar kapni szövetségeseitől „a kelettel az enyhülésről folytatandó tárgyalások irányítására”. A francia kormány tehát mindaddig nem akar multilaterális tanácskozásokon részt venni, amíg kétoldalú tárgyalásokon nem tisztázzák pontosan Washington céljait — hangsúlyozza a Le Monde. (MTI) I­nnnanban tá­rn­/a I a Irinai k'i’ili'inx/minisátor Csi Peng-fej kínai külügyminiszter tegnap megkezdte tárgyalásait brit kol­légájával. A miniszter szerdán, Lon­donba érkezésekor reményét fejezte ki, hogy látogatása a két ország közötti kapcsolatok megszilárdítását eredmé­nyezi. A brit-kínai tárgyalásokon nagy szerepet játszanak a gazdasági kérdé­sek is. Kína a közelmúltban rendelt 20 darab Trident repülőgépet, és elővételi jogot biztosított magának három Con­­corde-ra is. (A miniszter egyébként csü­törtökön megtekintette a szuperszonikus gép bemutató repülését.) A Times pekingi tudósítója mind­azonáltal megjegyzi, hogy a „gazdasá­gi kapcsolatok magvait elvetették, de az eredmény még nem nagyon látható”. A tavaszi pekingi brit kiállítás nyomán brit cégek még nem kaptak nagyobb megrendeléseket — állapítja meg a lap. London csak abban bízhat, hogy az erőfeszítés hosszú távra lesz majd ki­fizetődő. Szó lesz — mint már jelentettük — Kína és a Közös Piac viszonyáról is. Peking a közelmúltban számtalanszor tanújelét adta annak, hogy a Közös Piac erősítését kívánja. Szőnyegre kerül Hongkong kérdése is. Lehetséges, hogy a brit koronagyar­maton a közeljövőben kínai konzulátust nyitnak. Eddig mindkét fél elzárkózott attól, hogy hivatalos viszony létesüljön Kína és Hongkong között. Peking abból indult ki, hogy nem tart konzulátust a saját országában, az angol hatóságok pedig attól tartottak, hogy a kínai misz­­szió megerősítené a hongkongi balol­dalt. (Reuter, MTI) ________ 7/TO NAPRÓL NAPRA ♦ EGYRE HATÁROZOTTABBAN KÖVETELI AZ ÁR- ÉS BÉRBE­­FAGYASZTÁST az amerikai kongresszus. Az elnöknek sürgősen tennie kell valamit, mivel az áremelkedés üteme már rekordot dön­tött. A Fehér Házban egymást érik a tanácskozások, de a kormány intézkedéséről még nem érkezett hír. ♦ HOSSZÚ LEJÁRATÚ BOLGÁR—IRÁNI GAZDASÁGI EGYÜTT­MŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS kidolgozását határozták el Szófiában, az iráni uralkodó látogatásának utolsó napján. A sah befejezte balkáni utazását, hazatért az iráni fővárosba. ♦ BULGÁRIÁBAN A NEMRÉG BEJELENTETT ÁRCSÖKKENTÉS szerves rtésze a párt központi bizottsága által tavaly decemberben megindított életszínvonal-politikának. Még a hatodik ötéves tervben be akarják vezetni az ötnapos munkahetet, az anyagi termelés minden ágazatában, kivéve a mezőgazdaságot. ♦ ARGENTÍNA KUKORICÁT AD EL KUBÁNAK. A hárommillió dolláros ügyletnek nagy politikai jelentősége van, mert ez a szocializ­mus kubai győzelme óta az első argentin—kubai üzletkötés. ♦ DÖNTŐ SZAKASZÁBA ÉRKEZETT A NEMZETKÖZI TEXTIL­EGYEZMÉNY VITÁJA. A GATT textilmunkacsoportjának most be­fejezett ülésszakán nem születhetett ugyan megállapodás, de sikerült tisztázni a problémákat. ­FEJEZŐDIK A KGST ÜLÉSSZAKA­ ­ A., KGST XX5AL ülésszakának kere­­tehetf­ tegnap folytatta munkáját a tag­­állam­ok képviselőiből álló szerkesztő bizottság.­Sírhely a záró dokumentumot készíti elő. Az ülésszak jegyzőkönyvét ma délelőtt írják alá. A csehszlovák fővárosban számos két­oldalú eszmecserére került sor a részt­vevő küldöttségek vezetői és tagjai kö­zött. Ezek sorában találkozott Koszigin szovjet kormányfő Fock­ Jenő magyar miniszterelnökkel is. Meleg, baráti lég­körű megbeszélést folytattak a magyar —szovjet együttműködés kérdéseiről, valamint a két ország részvételéről a szocialista integráció Komplex Prog­ramjának megvalósításában. Az MTI prágai tudósítója szerint az eddigi tanácskozások alapján kitűnik: a KGST előző tanácsülése óta eltelt idő­szak eredményeinek őszinte és kritikus szemléletű értékelése lehetővé teszi azt a következtetést, hogy a szocialista gaz­dasági integráció Komplex Programjá­nak teljesítésében érezhető előrelépés történt. Az ülésszak mindenekelőtt azt a célt szolgálta, hogy kialakítsa a KGST- országok további gazdaságpolitikai stra­tégiáját. Ide tartozik a tervezés nemzet­közi rendszerének fokozatos kialakítása, a megfelelő termelési szerkezet létreho­zása, a két- és többoldalú koordináció hatékonyabb meg­szervezése és a nem­zetközi tevékenység fokozott egybe­kap­csolása a KGST szerveiben. A Komplex Program megvalósításának következő szakaszában természetszerűleg jelentő­sen fokozódik az integrációs folyamat megszervezésével szemben támasztott igényesség. Újabb magyar—lengyel vegyipari megállapodás Csütörtökön Varsóban újabb magyar —lengyel vegyipari megállapodás szü­letett a KGST Komplex Programja és a szocialista gazdasági integráció ke­retében. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter és Jerzy Olszewski lengyel vegyipari miniszter aláírta a polimer­­kémiai együttműködési egyezményt. Az együttműködés alapját egyrészt a Borsodi Vegyi Kombinát új PVC-üze­­mének felépítése, másrészt pedig a poliészter selyemszál lengyelországi gyártási kapacitásának bővítése adja. Ezek szerint a nálunk népszerű tre­­vira, vagy tergál szál néven ismert poliészter selyemszálból Lengyelország 1979-től rendszeresen szállít Magyar­­országnak, először évi 4 ezer, majd pedig 8 ezer tonnát. Ezért cserébe 1978-ban 25 ezer tonna, majd ezt kö­vetően évi 50 ezer tonna különleges PVC-hez jut Magyarországról. Dr. Szekér Gyula nyilatkozatában hangoztatta: nagy volumenű egyez­ményt írtunk alá, amelynek alapján egy számunkra igen fontos, jelenleg még nyugati importból beszerzett anyagot kapunk. A lengyel szállítások fedezni fogják országunk egész poli­­észterselyemszál-szükségletét. A szer­ződés mindkét fél számára egyaránt előnyös és hasznos. Jerzy Olszewski megállapította: ez a megállapodás mindkét országnak komoly hasznot hoz, hiszen a szállítá­sok értéke meghaladja az évi 20 mil­lió dollár értéket, ugyanakkor deviza­­kiadás vagy nagy beruházás nélkül korszerűsíthetjük textilipari gyártmá­nyainkat, bővíthetjük a választékot. (MTI) VÁRAKOZÁS LÉGKÖRE WASHINGTONBAN A washingtoni Fehér Házban egymást érik a tanácskozások, de közleményt még egyikről sem adtak ki. A Washing­tonból érkező jelentések egyöntetűen a felfokozott várakozás légkörét tükrözik, megfigyelők arra számítanak, hogy Nixon elnök igen rövid időn belül új, „szükségrendszabályokat” jelent be az elszabadult infláció megzabolázására. A kongresszusban a befolyásos szená­torok sorban követelik a kötelező erejű ár- és­ bérbefagyasztás visszaállítását, és azzal fenyegetőznek, ha az elnök nem cselekszik hamarosan, akkor a törvény­­hozás saját hatáskörében rendeli el a kilencvennapos ár- és bérstopot. A találgatások újabb hullámára adott okot Nixon és kormánya tagjainak teg­napi tanácskozása, amelyre sürgősen hazarendelték Párizsból Schultz pénz­ügymini­sztert, Steint, a Fehér Ház gaz­dasági tanácsadó bizottságának elnökét, és Burnst, a FED elnökét. A Business Week legutóbbi számában már arról lehet olvasni, hogy Shultz és Connally lemondással „zsarolja” az elnököt arra az esetre, ha nem hoz hatékony gazda­sági intézkedéseket. Az intézkedések meghozatalát csak még sürgősebbé tette a munkaügyi mi­nisztérium tegnapi közleménye, hogy a nagykereskedelmi árak májusban 2 százalékkal, rekordgyorsasággal emel­kedtek. A megélhetési költségek szená­tusi bizottsága — jelentette be Stein — az ipari árak emelkedését és annak okait tanulmányozta. Ennek során a különböző iparágak képviselőivel érte­kezik. Stein egyébként a nagykeres­kedelmi árak inflálódását legfőbb ok­ként a mezőgazdasági termékek erős drágulására vezette vissza. A mező­­gazdasági termékek ugyanis az elmúlt hónapban átlagosan 4,1 százalékkal kerültek többe, mint az elmúlt hónap­ban. Ezért egyre élesebben követelik a Nixon-kormánytól, hogy szabjon határt a mezőgazdasági termékek árváltozá­sainak, azaz maximálja az árakat.­ A nagykereskedelmi árak indexének 2 százalékos emelkedése „magától ér­tetődően vonja maga után, hogy a kongresszus megszavazza a 90 napos ár- és bérbefagyasztást” — jelentette ki Mondale, a befolyásos demokrata­párti szenátor. Mansfield, a demokrata szárny vezére már egyenesen azt java­solja, hogy a „freeze”-t kössék össze a mezőgazdasági törvénytervezettel. A közgazdászok úgy vélik, hogy Nixon gazdasági stratégiájának harma­dik fázisában nem lép vissza az ár­­bérbefagyasztás módszeréhez, csak az önkéntes korlátozások feltételeit meg­szigorítja. Következtetéseikben tovább­mennek és azt mondják, hogy a szi­gorítás az árak oldalán fog jelentkezni, mert ezzel eleve elejét veszik a szak­­szervezetek újabb bérköveteléseinek. A dollár helyzete szempontjából is fel­tétlenül szükségesnek tartják, az inflá­ciós spirál visszafogását. (Reuter, MTI) Jugoszláv-amerikai megállapodások Nagy jelentőségű közös vállalkozás­ról kötött megállapodást a Jugopetrol állami vállalat és két amerikai (But­tes Gas and Oil Co., valamint a Chal­lenger Oil and Gas Co.) magáncég. A megállapodás értelmében több mint 1 millió acre területen közösen fog­nak szénhidrogének után kutatni, a lelőhelyet kiépíteni és ott feldolgozó üzemeket létrehozni, berendezni. A vállalkozásban a jugoszláv fél 51 szá­zalékkal, a két amerikai vállalat ösz­­szesen 49 százalékkal vesz részt. Egy másik kőolajipari kooperációról írt alá szerződést az újvidéki Naftagas és az amerikai Texaco. Ennek értel­mében az újvidéki vállalat képviseli majd a Texaco-t a jugoszláv piacon, és a szerződés egyben lehetőséget te­remt az olaj termelésében való együtt­működésre is. A két vállalat szak­értői most vizsgálják a közös beruhá­zások megvalósításának feltételeit. Az együttműködés első fázisában a Naf­tagas 15—18 ezer tonna Texaco (tehát importált) olajat tervez eladni Jugo­szláviában. Öt jugoszláv pénzintézet konzorciuma 30 millió dolláros kölcsönt kapott a Deltec bankcsoporttól az exportra ter­melő iparágak és az idegenforgalom fejlesztésére. A nassaui Deltec bank­csoport a kölcsön odaítélésekor közölte, hogy ez az összeg egy része csak az észak-amerikai, nyugat-európai, japán és közel-keleti pénzintézetek által együttesen nyújtott hitelnek. A köl­csönt féléves törlesztésekkel nyolc éven át fogják visszafizetni (Reuter)

Next