Világgazdaság, 1973. augusztus (5. évfolyam, 146/1148-167/1169. szám)
1973-08-01 / 146. (1148.) szám
VTI.álinazn Asar. 1973. AUGUSZTUS 1., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 146. (1148.) SZÁM Engedékeny hangulat Washingtonban A HÚSZAK TANÁCSKOZÁSA A VALUTAREFORMRÓL A vártnál derűlátóbb hangulatról számolnak be a tőkés világ Washingtonban folyó pénzügyminiszteri értekezletéről kiszivárgó értesülések. Optimizmusra ad okot már az is, hogy valóban a valutarendszer reformájáról folyik a szó. A bonni hatóságok a hitelpolitika enyhítésével javították a dollár devizapiaci helyzetét, s ezzel elejét vették a várható támadásoknak. A valutareform egyik legtöbbet vitatott pontjában a két véglet, az amerikai és a francia álláspont közeledett egymáshoz. Franciaország képviselője azt javasolta, hogy „negatív kamattal” büntessék a túl nagy aktívumot felhasználó országokat, s ennek fejében az amerikai pénzügyminiszter engedett abból a követelésből, hogy a tartalékok alakulása automatikusan kötelezővé tegye az érintett ország valutájának fel- vagy leértékelését. A pénzügyminiszteri bizottság elnökének nyilatkozatából mindazonáltal arra lehet következtetni, hogy még jelentős nézeteltérések vannak, s Nairobiban, a Nemzetközi Valuta Alap őszi közgyűlésén a legjobb esetben is csak a reform hozzávetőleges körvonalait sikerül jóváhagyni. A húszas csoport miniszteri bizottságának zárt ajtók mögött folyó üléséről csaknem hivatalos értesüléseket közölnek a hírügynökségek. A rendszerint „tájékozott forrásra” vagy „a résztvevőkhöz közelálló körökre” hivatkozó jelentések közül elsőnek azt kell megemlíteni, hogy a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) igazgató tanácsa, amely összetételében azonos a Húszak bizottságával, hivatalosan megválasztotta Hendrikus J. Witteveen volt holland pénzügyminisztert az Alap új vezérigazgatójává. Schweitzer, a jelenlegi vezérigazgató, nem pályázik idén lejáró ötéves megbízatásának megújítására, mert Washington nem hajlandó támogatni. Schweitzer 1971-ben vonta magára a linton-kormány haragját, amikor nyilatkozatban a dollár devalválását követelte , amit egyébként néhány hónap múlva a washingtoni kormány meg is tett. Az egyetlen hivatalosnak tekinthető közlést a Húszak üléséről Ali Wardhana indonéz pénzügyminiszter, a Húszak bizottságának elnöke tette. Sajtónyilatkozatban bejelentette, hogy a miniszteri bizottság szeptemberben közvetlenül az IMF közgyűlése előtt ismét találkozik és remélhető, hogy a közgyűlésre sikerül a valutarendszer reformjának, „jelentős részét” tető alá hozni. Ehhez azonban még nagy erőfeszítések kellenek. A megfigyelők ebből a megjegyzésből arra következtetnek, hogy jelentős nézeteltérések áthidalása van még hátra. Wardhana felsorolta azokat a fő vitapontokat, amelyek — mint mondotta —, alaposabb megfontolást igényelnek. Ezek: a valutaparitások módosítása, a fizetési mérlegek kiegyensúlyozása és különleges lehívási jogok juttatása a fejlődő országoknak. A két első, szervesen összetartozó pont az, amelyben az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok között a legnagyobb az ellentét. Ezért van nagy jelentősége a francia küldöttség javaslatának. Giscard d’Estaing azzal a gondolattal állt elő, hogy azokat az országokat, amelyek bizonyos határon túl halmoznak fel tartalékokat, ne kötelezzék automatikusan valutájuk felértékelésére, hanem előbb negatív kamatot fizettessenek velük a Valuta Alapnak. Schultz amerikai pénzügyminiszter kedvezően fogadta ezt a javaslatot , amelyet előadója azzal egészített ki, hogy más szankciókat is fontolóra lehet venni, például a különleges lehívási jogok megvonását. Schultz hangsúlyozta, hogy kormánya a „párhuzamosságot” tartja a legfontosabbnak, tehát azt, hogy ne csak a deficites, hanem a hitelező országokat is kötelezzék szankciókkal arra, hogy tegyenek valamit a kiegyensúlyozatlanság megszüntetésére. Ha ez biztosítva van, az USA nem ragaszkodik a paritások automatikus kiigazításához. A francia és az amerikai álláspontnak ez a közeledése lehetővé teszi a valutareform egyik fő akadályának elhárítását. A többi vitás pontban még nem érkezett híre hasonló közeledésnek. Ami a különleges lehívási jogokat (SDR) illeti, általános az egyetértés abban, hogy ez legyen az új valutarendszer standardja, de értékének meghatározásában még nincs egyetértés. A franciák azt akarják, hogy az SDR értéke az aranyhoz kapcsolódjon, az amerikaiak — az arany demonetizálásának jegyében — nem az aranyhoz, hanem a vezető tőkés valuták árfolyamához akarják kapcsolni, bonyolult átlagszámítás útján. Abban is meg kell még egyezni, hogy kamatozzon-e az SDR, és milyen mértékben. Végül megjegyzendő, hogy egyes országok össze akarják kötni az SDR problémáját a dollár konvertibilitásának helyreállításával, e téren is kell még amerikai engedmény a továbblépéshez. Vita folyik a fejlődő országoknak arról a követeléséről, hogy a különleges lehívási jogok új kibocsátásaiból meghatározott részt fejlesztési segélyre fordítsanak. A vezető tőkés hatalmak egyelőre nem hajlandók engedni ennek a követelésnek, de hír szerint a miniszteri ülésen alaposan megvitattak számos más lehetőséget a fejlődő országok valutaellátásának javítására, például azt, hogy emeljék azt a keretet (a kvótát), amelyből fizetési mérlegük kedvezőtlen alakulása esetén valutát hívhatnak le. Foglalkoztak a miniszterek az aranynak a megreformált valutarendszerben betöltendő szerepével is. Az egyik résztvevő bankvezér tájékoztatása szerint azonban nem valószínű, hogy akár a központi bankok szabadpiaci aranyeladásainak, akár a kettős aranypiac megszüntetésének kérdésében már most valamilyen megállapodás szülessék. A pénzügyminiszteri értekezlet hétfői ülése után (a mi időnk szerint kedden délelőtt) több sajtótájékoztatót tartottak. A legbizakodóbban Schmidt nyugatnémet pénzügyminiszter nyilatkozott: szerinte fél éven belül megoldhatók a reformterv legfontosabb vitás kérdései. Schmidt felhasználta az alkalmat, hogy újból kijelentse: a nyugatnémet márka túl van értékelve, és további felértékelése szóba sem jöhet. Annyi kétségtelen, hogy legalább jövő őszig kell várni a valutareform első lépéseinek megtételére még akkor is, ha a Washingtonból tegnap jelzett derűlátás indokoltnak bizonyul. Ha Nairobiban az IMF közgyűlése jóváhagyja a reform nagy vonalait, legalább fél évig eltart a részletek kidolgozása, s legalább ugyanennyi idő szükséges ahhoz is, hogy a szervezet 125 tagállama ratifikálja az új előírásokat. —IP— Nemzetközösségi értekezlet Ottawában Csütörtökön kezdődik Ottawában a Nemzetközösség 1944 utáni 19. kormányfői tanácskozása. A 32 tagország állam-, illetve kormányfőjének a kilencnapos tanácskozássorozaton az aktuális nemzetközi politikai és gazdasági kérdésektől az egyes tagországokban tapasztalható faji problémákig vaskos napirendet kell megemészteniük, de a megvitatásra kerülő témák közül kétségtelenül a legtöbb szó az Anglia közös piaci csatlakozása miatt a Nemzetközösségben előállott új helyzetről esik majd. A Nemzetközösségen belüli áruforgalom még ma is a világ áruforgalmának kereken 20 százalékát teszi ki — írja londoni tudósítónk a konferenciával foglalkozó jelentésében. Ez a részesedés az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat, a Commonwealth-országok viszont egymás között bonyolítják le áruforgalmuk egynegyedét. Anglia 1972- ben külkereskedelmi forgalmának 19 százalékát bonyolította le a Nemzetközösség országaival. Szám szerint a Nemzetközösség országainak többsége részére még ma is Anglia a fő szállító, s a szigetország az első számú exportpiacuk, jóllehet, nem mindegyik tagország esetében találkozik e két tényező. Nagy-Britannia közös piaci tagsága — mint ismeretes — a nemzetközösségi preferenciák fokozatos leépítését írja elő, ami azt jelenti, hogy ez év végére az Anglia által a fejlődő országoknak nyújtott preferenciák azonos szintre kerülnek a többi EGK tagországával. A nemzetközösségi preferenciák azonban csak 1974 végére épülnek le, s így a Nemzetközösség fejlődő országai választhatnak. 1975 elején társulási szerződést kötnek a Közös Piaccal vagy más jellegű megállapodást hoznak létre az EGK-val. Az ottawai konferencián feltehetően szóba kerülnek ezek a kérdések, csakúgy, mint az egyes tagországok főbb exportcikkeivel kapcsolatos távlati problémák. Új-Zéland például tradicionális exportcikkei, a tejtermékek értékesítési lehetőségeinek hosszú távú biztosításáért száll majd síkra, a cukortermelő karib-tengeri országok pedig minden bizonnyal újabb erőfeszítéseket tesznek exportpiaci viszonyaik megjavítására, a cukornádból származó, olcsóbban termelhető cukor piacának szélesítésére, a répacukortermelés esetleges területi korlátozására a Közös Piacon belül és exportpiacuk visszaszorítására — folytatódik londoni tudósítónk jelentése. A londoni kormány mindeddig azt bizonygatta „testvérkormányai” előtt, hogy az „európai Anglia” a Nemzetközösség hasznára válik majd, s a csatlakozás hátrányai elenyészőek lesznek. Heath-ék általában azzal nyugtatgatják a Nemzetközösség többi — elsősorban fejlődő — tagországát, hogy az Európai Közösség „kifelé tekintő” lesz, és különös figyelmet szentel majd a fejlődő országok jólétének növelésére. Mindezek az ígérgetések azonban még távolról sem váltak gyakorlattá a Commonwealth fejlődő országai számára. Ráadásul a Közös Piac fejlesztési segélyekkel foglalkozó bizottságának legújabb elvi állásfoglalása ellentmond e távlatoknak: az EGK eszközei nem teszik lehetővé az egész fejlődő világ segélyezését, azok csupán az afrikai kontinens megsegítésére elegendőek. Nyilvánvaló tehát, hogy a Nemzetközösség nem afrikai fejlődő országai konkrétebb körvonalazást kérnek majd Angliától a kapcsolatok jövőbeni alakulását illetően. Várható, hogy a fejlődő országok nyomást gyakorolnak majd a konferencián Angliára és a többi fejlett tagországra a segélyprogram fokozása érdekében. Erre vall egyébként az AP-DJ értesülése is: a kenyai képviselő Nemzetközi Fejlesztési bank megalapítását javasolja majd az ottawai tanácskozás résztvevőinek. Végül nem kétséges, hogy a tanácskozáson felmerülnek az időszerű monetáris problémák is, hiszen szeptemberben tartják Dar-es Salaamban a Nemzetközösség pénzügyminisztereinek évente rendszeresen megrendezésre kerülő tanácskozását. Most, a miniszterelnöki értekezleten lehetőség nyílik a tagországokat érintő döntő pénzügyi kérdések megvitatására. alp Szovjet-román gazdasági megbeszélések Szovjet gazdasági kormányküldöttség érkezett Bukarestbe Leszecsko miniszterelnök-helyettes vezetésével. A delegáció az Agerpres jelentése szerint megvitatja a román fővárosban a kétoldalú gazdasági kooperáció különböző kérdéseit. Leszecsko társelnöke a szovjet-román gazdasági vegyes bizottságnak, amely a héten ül össze. NAPRÓL NAPRA ♦ CSEHSZLOVÁK—EGYIPTOMI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK PRÁGÁBAN. Az egyiptomi küldöttség a hosszú lejáratú együttműködés problémáit vitatja meg, s szőnyegre kerül a Csehszlovákia által Egyiptomnak szállítandó komplett ipari gyárberendezések kérdése is. Csehszlovákia Egyiptomnak egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere. ♦ A SZOVJET KŐOLAJTERMELÉS JÖVŐRE MEGHALADHATJA AZ AMERIKAIT. Egy amerikai szaklap közlése szerint a Szovjetunió termelése márciusban 7 százalékkal haladta meg a tavalyit, az USA-é pedig szüntelenül hanyatlik. ♦ A BRIT KÉPVISELŐHÁZ BÍRÁLJA A CONCORDE-TERVET. A parlamenti bizottság szerint további megrendelések híján jelentős veszteségekkel kell számolni. Nagy a költségtúllépés, s a képviselők éppen ezért a kiadások szigorúbb ellenőrzését követelik. A Concorde hétszer annyiba kerül, mint azt 1962-ben tervezték. ♦ ÚJ VÁLLALAT ALAKULT A SZOCIALISTA ORSZÁGOK GYÁRTOTTA SZÁMÍTÓGÉPEK FOGADÁSÁRA. Az Országos Számítógéptechnikai Vállalat fő feladata az Egységes Számítógép Rendszer szerint gyártott számítógépek felhasználóinak komplex kiszolgálása. Az OSZV első feladata iparunk felkészítése az R—20-as szovjet számítógépek fogadására. ♦ MŰANYAGHIÁNY FENYEGETI EURÓPÁT. Az iparág alapanyagait képező olajszármazékok csak szűkösen állnak rendelkezésre. A feszültség szakértők szerint a legjobb esetben az évtized közepén enyhülhet. VILÁGSZERTE KEDVEZŐEK A TERMÉSKILÁTÁSOK Jelentések és prognózisok a gabonakereskedelemről Napirenden vannak a jelentések és a különböző előrejelzések az 1972— 1973. évi gabonatermésről és a betakarítások állásáról. Ennek azért is szentelnek az idén az átlagosnál nagyobb figyelmet, mert a világ tartalékkészletei a mezőgazdasági termékekből minimálisra csökkentek és egy általánosan rossz termés gabonaellátási zavarokat okozhat a világ több táján. Különösen nagy figyelem kíséri azoknak az országoknak a terméseredményeit, amelyek hagyományosan sokat fogyasztanak, és az elmúlt években nagy mennyiségben importáltak gabonát. A Szovjetunió idei várható eredményeiről továbbra is igen kedvezőek az előrejelzések annak ellenére, hogy az aratás több térségben nehézségekbe ütközik. A Nyegyelja című hetilap írása szerint Ukrajnában, a Kubán és a Volga déli vidékén évek óta nem volt ilyen jó a termés. A Pravda pedig a gabonafelvásárló központok jelentései alapján hasonlókat állapít meg Moldávia, Türkménia és Belorusszia terméséről. Ukrajnában például a magas terméshozamok azt eredményezhetik, hogy — a köztársaság történetében először — 40 millió tonnánál többet takarítanak be. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára múlt heti kijevi beszédében már szólt arról, hogy az ukrán aratási munkák rekordot jeleznek. Végleges eredményeket természetesen csak a betakarítás végeztével, október elején lehet tudni. A cél 197,4 millió tonna, ami rekordgabonatermés lenne. Nyugati mezőgazdasági megfigyelők — írja a Reuter-iroda — ennek megközelítését jósolják. Becsléseik 185—195 millió tonna között mozognak. Véleményük szerint egyes körzetekben a tartós esőzések akadályozzák a munkát, s — mint az Izvesztyija is megírta — a Don környékén az aratás megkezdését el is kellett halasztani. Eddig a gabonatermő területek 20 százalékán fejezték be a munkát. Az eddigi eredmények már biztosan mutatják, hogy — hacsak nem történik a következő hónapokban valami katasztrofális változás — az idei betakarított termés lényegesen jobb lesz, mint az elmúlt két évi. A Kínai Népköztársaságban gabona- és zöldségfélékből az idei termés elérte vagy meghaladta a rekordnak minősített tavalyi eredményeket — jelentette az Új Kína hírügynökség. Ehhez a Reuter-iroda tudósítója hozzáfűzi, hogy Kínában nem tesznek közzé abszolút számokat a termésről. Különböző becslésekből állt össze a tavalyi feltételezhető 236 millió tonnás eredmény. A Kína északi gabonatermő vidékein pusztító szárazság és a déli vidékeken lezajlott esőzések ellenére az idei termés tehát megint 230—240 millió tonna között lehet. Kínának egyébként most meghatározó szerep jut az amerikai gabonaárak alakításában. Az USA gabonatőzsdéin a búza és más agrártermékek jegyzése feljebb szökött és ez — az AP-DJ hírügynökség értékelése szerint — szorosan összefügg a legfrissebb kínai vásárlásokkal. A Washington Post című lap jelentette, hogy az amerikai Cargill cég 75 millió dolláros búzaüzletet kötött Kínával. Ezek szerint a minneapolisi vállalat augusztus és december között félmillió tonna búzát szállít Kínába, havi 100 ezer tonnás tételekben. A lap valószínűnek tartja — és ezt az amerikai mezőgazdasági minisztériumban is megerősítették —, hogy Kína további mennyiséget kíván lekötni búzából, kukoricából és szójababból, még az év vége előtt. Ausztrália idei búzatermése igen jó lesz — mondja az amerikai mezőgazdasági minisztérium. Az időjárástól függően 400—425 millió bushel közötti mennyiséget takaríthatnak be, ami az idei évet a három legsikeresebb búzatermesztő év közé sorolhatja. Kanadában is kiemelkedő termés várható — jósolja ugyancsak a washingtoni minisztérium. Az acrekénti hozam 28 bushel körüli, és ez rekord. Lehetővé teheti, hogy az északamerikai ország búzatermése elérje a 700 millió bushelt, minden idők legnagyobb kanadai búzatermését. A szocialista országok gabonaimportjának távlatával foglalkozik legfrissebb kiadványában az USA mezőgazdasági minisztériuma. A Foreign Agriculture című folyóirat a Kelet-Európában járt szakértői küldöttség beszámolója alapján azt jósolja, hogy a szocialista országok évtizedünkben fokozatosan csökkenteni fogják gabonaimportjukat, és ezzel párhuzamosan növekedni fog termelésük. Az import csökkenése főként az élelmiszergabonára vonatkozik, kevésbé a takarmányra. Sőt, elképzelhető, hogy a takarmánygabona-import emelkedni fog, mert, a szocialista országok igen fontosnak tartják az állatállomány bővítését és korszerűsítését. Különösen gyors ütemű növekedésre lehet számítani a szocialista országok keresletében a nagy proteintartalmú olajosmagvak iránt. A kiadvány külön megemlíti Csehszlovákiát, Lengyelországot és az NDK-t, amelyeknek a jövőben is szükségük lesz jelentős menynyiségű külföldi gabonára. V. A. Heath expanziós politikát ígér Heath brit miniszterelnök a szakszervezeti főtanács, illetve a gyáriparosok szövetségének vezetőivel folytatott és eredményesnek nevezett megbeszélései után sajtókonferenciát tartott. Bejelentette, a TUC és a CBI vezetőivel megállapodott abban, hogy az eddigi expanzív gazdaságpolitikát folytatni fogják a font sterlingre nehezedő devizapiaci nyomás ellenére. A miniszterelnök derűlátóan nyilatkozott az angol gazdaság helyzetéről. Heath a gyáriparosok szövetsége, és a szakszervezeti főtanács vezetőivel folytatott megbeszéléseit különösen eredményesnek nevezte. A gazdaság helyzetét vizsgálták, és mindkét esetben arra a kérdésre kerestek választ, hogy fenntartsák-e a jelenleg érvényesülő expanzív gazdaságpolitikát. Az angol kormány feje egy évvel ezelőtt ült először tárgyalóasztalhoz a dolgozók, illetve a tőkések képviselőivel, s akkor leszögezték, hogy az életszínvonal emelése érdekében szükség van a gazdaság növekedésének gyorsítására. Akkor a nemzeti össztermék 5 százalékos növekedési ütemét tűzték célul, és ma már úgy látni — állítja Heath —, hogy az 1973-as évben ezt túlteljesítik. A mostani kétoldalú megbeszéléseken ismét egyöntetűen leszögezték, hogy az expanziót fenn kell tartani. Kijelentette, hogy a szeptember-októberi tárgyalásokon ki kell alakítani a brit jövedelempolitika harmadik szakaszának irányelveit. Augusztus közepén a TUC vezetőivel, szeptemberben a munkaadók képviselőivel ül tárgyalóasztalhoz a miniszterelnök, és mint mondta, reméli, utána sor kerül a háromoldalú tárgyalásra is. Az angol export rekordszintet ért el, az ebből származó előnyt azonban hatástalanította az importcikkek árának emelkedése — állapította meg a miniszterelnök. A külföldi vásárlások költségeit nemcsak a világpiaci áremelkedések befolyásolták, de a font sterling értékének csökkenése is. Erre utalva Heath azt állította, hogy a font sterling „rendkívüli módon alulértékelt”. Az angol valuta paritásának újbóli rögzítésével kapcsolatos kérdésre Heath meglehetősen dodonai választ adott: „a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő árfolyamon fogjuk rögzíteni a font paritását”. (Reuter AP-DJ, UPI)