Világgazdaság, 1973. október (5. évfolyam, 189/1191-210/1212. szám)
1973-10-02 / 189. (1191.) szám
1973. OKTÓBER 2., KEDD V. ÉVFOLYAM, 189. (1191.) SZÁM Élénk olajdiplomácia a Közel-Keleten Az amerikai Bechtel Corp. kapott megbízást Egyiptomtól a szuezi alexandriai kőolajvezeték felépítésére. Kuvait, majd Líbia után Algéria is úgy döntött, hogy az olajkészletek konzerválása címén csökkenti a kitermelést, s ezzel párhuzamosan jelentékenyen emeli az árakat. Líbia — mint Dzsallád miniszterelnök mondotta — fontolóra vette Brandt és Pompidou ajánlatát, s hajlandó a Nyugat-Európával kötendő olajüzletekben kikapcsolni a közvetítő amerikai olajcégeket. Mindezek az események valamilyen formában visszatükrözik a Közel-Keleten és az olajdiplomáciában észlelhető mozgásokat. Az Egyesült Államok új szaúd-arábiai nagykövete igen komoly formában figyelmeztette a washingtoni vezetőket, hogy Fejszal király fenyegetéseit nem szabad figyelmen kívül hagyni. James Akins, az új nagykövet, aki ezt megelőzően az amerikai külügyminisztérium üzemanyag- és energiaügyi hivatalának igazgatója volt, úgy véli, hogy Szaúd-Arábia hajlandó beváltani fenyegetéseit, és felfüggeszti az olajtermelés növelésére kidolgozott programokat, ha az USA nem változtat Izraelt támogató közel-keleti politikáján. Az US News and World Report című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában a neves energiaügyi szakember hangsúlyozta: az Egyesült Államok számára nincs más választás, mint az arab olaj, s a térség valamennyi országa közül Szaúd-Arábia az egyetlen, amely azt a mennyiséget tudja szállítani, amire Amerikának szüksége van. A tőkés világ olajtartalékainak legalább egyharmada, sőt talán fele ebben az országban összpontosul. A világ más tájain végzett kutatások mind a mai napig csalódást keltőek voltak. Sem Indonéziában, sem Ausztráliában, sem Nigériában, de még az Északi-tengeren sem váltak be a nagy remények. Ami a Közel-Keletet illeti, Líbia, Kuvait és Algéria a termelés csökkentése mellett döntött, az olajtartalékok idő előtti kimerülésének megakadályozására. Irán hamarosan eléri a napi 8 millió barreles kitermelési maximumot, s ezek után mindössze egy ország marad, amely talán még korlátlan menynyiségben tud szállítani nyersolajat: ez pedig Szaúd-Arábia. Egyiptom Az amerikai Bechtel Corp. kapott megbízást Egyiptomtól a Szuez és Alexandria közötti 331 kilométeres olajvezeték lefektetésére. Hilal egyiptomi olajipari miniszter a hét végén bejelentette, hogy az előterjesztett indítványok közül az amerikai vállalaté volt a legelőnyösebb. Ez az építést 345,4 millió dolláros költséggel vállalta, míg a nagy versenytárs, a nyugateurópai konzorcium ajánlata 365 millió dollár volt. A Bechtel, amely a Kidder and Peabody és a First National City Bank társaságában vállalja a kivitelezést San Francisco-i vállalat, amely olajvezetékek építésére szakosodott. Többek között Líbiában és Szaúd-Arábiában fektetett le csővezetékeket. Megfigyelők rámutatnak, hogy az egyiptomi megbízás az eddigi legnagyobb amerikai beruházás előtt nyitotta meg az utat az EAK-sean. Egyben — mondják — a dollár kétszeri leértékelése segített az amerikaiaknak a megbízást elnyerni a nyugat-európaiak előtt. A vezeték építése januárban kezdődik meg, s két év elteltével részleges — évi 40 millió tonnás — kapacitással működhet, további hat hónap múltán éri el teljes, 80 millió tonnás teljesítményét. Olajipari szakértők megjegyzik, hogy a Szuezi-csatorna esetleges megnyitása nem érinti majd az olajvezeték üzemeltetését, mert a csatorna nem alkalmas a szupertartályhajók átengedésére. Egyiptom reméli, hogy az olajtranzitból évente legalább 150 millió dollárosbevételhez jut. Algéria Algéria hivatalosan tájékoztatta rendszeres vásárlóit, hogy az 1974-es és 1975-ös exportárualap elmarad a korábban tervezett mögött. Ezek szerint a Sonatrach algériai állami olaj- és gázvállalat 1974-ben és 1975-ben 37 millió tonna nyersolajat és olajterméket exportálhat, szemben az eredetileg vállalt 46 millióval. A csökkenést műszaki elmaradások és a kutatási tevékenység lassulása idézte elő. De szándékos elem is van benne, mégpedig az algériai olajkincs idő előtti kimerülésének megakadályozása. A Sonatrach a hét végén egy másik bejelentést is tett: e szerint 3,60 dollárról 5,00 dollárra emelte az adózás alapjául szolgáló árat, az úgynevezett „posted price”-t. Az intézkedés fő célja, hogy összhangba hozzák az algériai árszínvonalat a nemzetközi árszinttel. Algéria nem részese egyetlen olajáregyezménynek sem, amelyet a kőolajexportáló országok (OPEC) keretében kötöttek, így egyedi döntéseivel tart lépést az OPEC-országokkal. Itt érdemel említést, hogy a hét végén Venezuela is újabb áremelést hajtott végre, összhangban a nemzetközi fuvardíjak alakulásával. Október 8-án Bécsben ülnek tárgyalóasztalhoz az OPEC képviselői a nemzetközi olajvállalatok delegációjával, hogy előterjesszék újabb áremelési követeléseiket. A szervezet legutóbbi konferenciájának határozata szerint a teheráni, tripoli és lagosi megállapodások felülvizsgálását kérik, elsősorban az egyre erőteljesebb általános infláció miatt. Líbia Dzsallád miniszterelnök küszöbönálló párizsi látogatásán az olajkérdés központi helyet foglal el. A líbiai kormányfő az egyiptomi Al Ahramnak adott nyilatkozatában kijelentette: tanulmányozni fogják azt a lehetőséget, hogy Európa kőolajellátását közvetlen kormányközi kapcsolatok révén szabályozzák, s kiiktatnák a közvetítő szerepet betöltő nemzetközi olajvállalatokat. Erre egyébként Pompidou és Brandt tett elsőként ajánlatot. Dzsallud a hét végén egyébként Egyiptomban tartózkodott és részt vett az egyiptomi—líbiai unió legfelsőbb tervezési tanácsának ülésén. A megbeszélésekre egy napra Kadhafi elnök is Kairóba látogatott, de váratlanul viszszautazott Tripoliba. Hivatalosan meg nem erősített értesülések szerint Kadhafi bizalmatlanul szemléli Szadat elnöknek az arab egység megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, amelynek révén normalizálódtak, illetve normalizálódó félben vannak a kapcsolatok Jordánia és az EAK, továbbá Jordánia és Szíria között, s amelynek keretében az egyiptomi elnök felvette és intenzívebbé fűzte a kapcsolatokat a szaúd-arábiai királlyal. V. A. TRANSZATLANTI PÁRBESZÉD Az atlanti kapcsolatok „új alapokra való helyezése” érdekében folyó konzultációk főszereplője, az USA, a Közös Piac és Japán, mintha most próbálná behozni az utolsó hónapokban elvesztegetett időt. A múlt héten Brandt kancellár Nixon vendége volt, az amerikai elnök őszre tervezett nyugat-európai látogatása, illetve az atlanti együttműködés kereteinek kialakítása állt tárgyalásuk középpontjában. E csúcstalálkozóval egyidejűleg New Yorkban a közös piaci országok képviselői Stoessel amerikai külügyi államtitkárral szintén a közös atlanti nyilatkozatról tárgyaltak s elhatározták, hogy október 18-án Koppenhágában folytatják munkájukat. Hétfőn Nixon fogadta Ortolit, a brüsszeli bizottság elnökét. Tanaka japán miniszterelnök londoni és párizsi tanácskozásain is a szövetségi viszony háromszöggé fejlesztése volt előtérben. A brüsszeli bizottság elnöke, a francia Oriols hétfőn Nixon elnökkel és Kissinger külügyminiszterrel tárgyalt a Közös Piac és az Egyesült Államok jövőbeni kapcsolatának jellegéről. Közös piaci vélemények szerint már a találkozó ténye is jelzi, hogy legalábbis a gazdasági kérdések vonatkozásában, előrehaladás várható az atlanti együttműködés „korszerűsítése” terén. Néhány nappal korábban ez volt fő témája a nyugatnémet—amerikai csúcstalálkozónak is. Mint washingtoni források rámutatnak, Brandt és Nixon eszmecseréjének középpontjában az a kérdés állt: milyen lehetőség van Washington Atlanti Deklaráció-tervezetének, illetve a közös piaci kilencek múlt hónapban megfogalmazott koppenhágai nyilatkozatának összegyúrására. Brandt Washigtonból történt elutazása előtt adott sajtóértekezletén e megbeszélések eredményéről csupán annyit mondott: a maga részéről kívánatosnak tartaná, ha Nixon nyugateurópai látogatására már a következő hónapokban sor kerülne. Mint kifejtette, Nixon amellett, hogy tárgyalni fog a NATO-val és a Közös Piaccal, felkeresi „az egyes országokat” is. Megfigyelők szerint ez nyílt célzás arra, hogy mind ez ideig nem sikerült Párizzsal elfogadtatni az amerikai—nyugat-európai csúcsértekezlet gondolatát. Brandt sajtóértekezletén utalt arra a megbeszéléssorozatra is, aminek első szakaszát New Yorkban rendezték meg Stoessel amerikai külügyi államtitkár, valamint a kilenc közös piaci állam külgyminisztériumi osztályvezetőjének részvételével. Ez az a fórum, ahol „technikai szinten” igyekeznek kidolgozni a transzatlanti kapcsolatok politikai és gazdasági irányelveit lefektető közös nyilatkozatot, az új Atlanti Chartát. Mint a konzultáció után közzétett kommüniké bejelentette, sikerült haladást elérni és a résztvevők megállapodtak abban, hogy október 18-án Koppenhágában ismét összeülnek. Brüsszeli vélemények szerint az optimista nyilatkozatok ellenére sem került egymáshoz közelebb a Közös Piac és az USA álláspontja a kialakítandó kapcsolatok jellegéről. Mint a belga fővárosban rámutatnak, az amerikaiak túlságosan homályosnak tartják a kilencek javaslatait, a közös piaci országok viszont még mindig úgy vélik, hogy Washington csomagtervet akar rájuk erőszakolni, vagyis egyszerre akarja a gazdasági, a pénzügyi és a katonai kérdések megoldását. Figyelemre méltó a Le Soir kommentárja: a nyugat-európai országok sokkal kevésbé tartják fontosnak a tárgyalást, mint az USA, mert nem bíznak a Nixon-kormány tartósságában. Tovább bonyolódik a képlet — mutatnak rá nyugat-európai felelős tényezők —, ha az amerikai javaslatnak megfelelően Japánt is bevonják a szövetségbe. „E kérdést igen komolyan kell megvizsgálni, s ez ügyben szoros kapcsolatban maradunk Washingtonnal” — hangoztatta Brandt kancellár. „Jelenleg még nem beszélhetünk Washingtont, Brüszszelt és Tokiót magába foglaló »háromszögről«. A világ harmadik legfejlettebb országa arra törekszik, hogy a tőkés világ erővonalainak átrendeződésénél erőteljesen hallassa hangját. Tanaka miniszterelnök Párizsban a francia vezetőkkel mindenekelőtt Japán és a Közös Piac viszonyáról tárgyalt. Nem is titkolt törekvése, hogy árui számára megnyittassa Nyugat-Európa piacait. H. R. NAPRÓL NAPRA ♦ AMERIKAI CÉG ÉPÍTI EGYIPTOMMBAN a Szuezi-csatorna pótlására szolgáló kőolajvezetéket. Algéria korlátozza az olajkitermelést és emeli a létfontosságú nyersanyag árát, Líbia pedig hajlik arra, hogy a nyugat-európai olajüzletekből kikapcsolja az amerikai közvetítőiket. Ezek a legjelentősebbek az összefoglalónkban ismertetett közel-keleti fejlemények közül. ♦ AZ ATLANTI KAPCSOLATOK ÚJJÁRENDEZÉSÉRŐL folyó tárgyalásokat ismertető cikkünk Brandt kancellár amerikai látogatásáról, a közös piaci országok képviselőinek New York-i megbeszéléseiről, a brüsszeli bizottság elnökének washingtoni útjáról és Tanaka japán miniszterelnök nyugat-európai tanácskozásairól számol be. ♦ MEGINDULT A SZOVJET FÖLDGÁZ ÁRAMLÁSA NYUGATNÉMETORSZÁGBA. A Csehszlovákián át haladó vezeték ünnepélyes megnyitásában mindkét fél a Szovjetunió és az NSZK még továbbfejleszthető energiaipari együttműködésének első, jelentős lépését látja. ♦ A KÖZÖS PIAC TAGÁLLAMAI KÖZÖTTI ELLENTÉTEK kerültek felszínre a regionális fejlesztésről folytatott tárgyalásokon. A brüsszeli bizottság október közepén terjeszt elő új javaslatokat, miután a szakértők nem tudtak megegyezni az e célra fordítandó összegben. ♦ A SZOVJETUNIÓ NAGY MENNYISÉGŰ GABONÁVAL siet az élelmezési nehézségekkel küzdő India segítségére. A szovjet gesztus hozzájárul a világszerte fenyegető élelmiszerhiány enyhítéséhez. Az élelmezési válság veszélyéről Rómában ötven ország képviselői kezdtek tanácskozást. Megkezdődtek a magyar gazdasági napok a Szovjetunióban Hétfőn Moszkvában Lázár György, a minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke ünnepélyesen megnyitotta a magyar gazdasági napok eseménysorozatát. A 65 előadásból, kiállításokból és szakmai bemutatókból álló háromhetes rendezvénysorozat hivatalos beindítása nagy száz magyar és szovjet kereskedelmi, érdeklődés közepette történt több műszaki szakember részvételével. A megnyitó ünnepség keretében hangzott el a magyar gazdasági napok első szakmai előadása, amelyet Hetényi István, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tartott. Bevezetőjében áttekintette a két ország negyedszázados kapcsolatát, s a többi között megállapította, hogy a magyar népgazdaság a dinamikus fejlődést elsősorban a Szovjetunióval kialakított szoros gazdasági együttműködésnek köszönheti. Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese ezután részletesen foglalkozott a jelenlegi ötéves tervidőszak gazdasági kapcsolataival. Kiemelte, hogy az elmúlt időszakban egy sor nagyjelentőségű két, illetve több oldalú megállapodást írtunk alá a Szovjetunióval. Külön szólt az usztyoilimi cellulózkombinátról, valamint a krembnevszkiji azbesztkombinátról, amelynek építésében Magyarország is részt vállal. Sikeresen valósulnak meg azok a megállapodások, amelyeket az elmúlt években írtunk alá a szovjet szervekkel a kétoldalú kooperáció és szakosítás szellemében — hangsúlyozta Hetényi István. Példaként az SZTB automata szövőgépeket említette meg. Hozzáfűzte még, hogy tovább fejlődik az együttműködés a személygépkocsik, az autóbuszok gyártásában, valamint legújabban a cipőipar területén is. Jó ütemben haladnak azok a kooperációs tárgyalások, amelynek eredményeként egy sor fontos fűtő- és nyersanyag importja növekszik majd. Az elnökhelyettes a magyar — szovjet külgazdasági kapcsolatok jövőjével foglalkozva megállapította, hogy a Szovjetunió ezentúl is vezető helyet foglal el külkereskedelmünkben. Számíthatunk rá, hogy a Szovjetunió a továbbiakban is kielégíti a KGST-országok és ezen belül Magyarország nyersanyag- és fűtőanyagszükségletének nagy részét. A következő években a szovjet gépek és berendezések meghatározó szerepet játszanak majd a magyar népgazdaság olyan fejlesztési programjában, mint a gázipar, a kohászat, az építőanyag-termelés, a légi és autóközlekedés, a tengerhajózás és a mezőgazdaság, és bővül a szovjet tartós fogyasztási cikkek behozatala is. Ugyanakkor arra is számítunk, hogy a magyar ipari termékek továbbra is fontos szerepet töltenek be a Szovjetunió importjában. A szovjet népgazdaságnak szállítási eszközöket, elektromos berendezéseket, gyógyszereket, élelmiszer- és könnyűipari berendezéseket, fogyasztási cikkeket kívánunk eladni. F. A. Könnyűipari együttműködési tárgyalások Élénk együttműködési tárgyalások jegyében kezdődött a hét a könnyűipar vezetői számára. Budapestre érkezett dr. Karl Bettin, a Német Demokratikus Köztársaság könnyűipari minisztere. Vendéglátójával, Keserű Jánosáéval hétfőn a Könnyűipari Minisztériumban megkezdődtek a tárgyalásai az együttműködés kérdéseiről, a továbbfejlesztés lehetőségeiről. Dr. Karl Bettin meglátogat néhány textil- és kötszövőipari vállalatot is. Pesti Ernő miniszterhelyettes vezetésével könnyűipari szakértői küldöttség utazott Jugoszláviába, hogy a bőr- és cipőipari együttműködést tanulmányozza. MEGINDULT A SZOVJET FÖLDGÁZ SZÁLLÍTÁSA AZ NSZK-BA A nyugatnémet háziasszonyok tegnap óta szovjet földgázt használnak a háztartásokban — írja a Reuter tudósítója Waidhaussból. Ebben az NSZK és Csehszlovákia határán levő nyugatnémet kisvárosban tegnap történt meg az ünnepélyes „gombnyomás”, s ezután megindult a szovjet földgáz áradata a délbajorországi háztartásokba. A földgázt a szibériai Tyumenyből — Csehszlovákián át — 5500 kilométeres vezeték szállítja az NSZK-ba. Az ünnepélyes megnyitón Friderichs, az az NSZK gazdaságügyi minisztere és Orudzsev szovjet földgázipari miniszter arról szólt, hogy tovább kell fejleszteni az energiaipari együttműködést a két ország között. Friderichs azt mondta, reméli, hogy a Szovjetunió villamosáramot is szállít majd Nyugat-Németországnak. Az NSZK — folytatódik a Reuter jelentése — összesen 120 ezer millió köbméter földgázra kötött szerződést. Ezt a mennyiséget, amelyet a következő 20 évben folyamatosan továbbítanak, 7 milliárd márka ellenértékért vásárolta. Az idei éviben a Szovjetunió 500 millió köbméter földgázt exportál — közli a TASZSZ jelentése. A Szovjetunió partnere a Ruhrgas nyugatnémet cég, amely a földgáz fejében hiteleket folyósított. A hitelt a Szovjetunió arra használta fel, hogy a szovjet gázipar fejlesztéséhez szükséges berendezéseket vásároljon az NSZK-ban, elsősorban acélcsöveket. 1980-tól a gázexport évi 7 milliárd köbméterre növekszik. A Szovjetunió Ausztriának és Olaszországnak ugyancsak szállít földgázt ezen a vezetéken. A „Transit” földgázvezeték a kelet— nyugati kooperációs vállalkozások egyik legnagyobbika — írja kommentárjában a DPA hírügynökség. A közlemény megjegyzi: az 5500 kilométeres vezetékből az utóbbi három évben 1000 kilométert csehszlovák területen építettek. Ennek során 21 folyót kellett áthidalni, 140-szer vasutakat és 518- szor országutakat megkerülni. Csehszlovákia eddigi történetében ez volt a legnagyobb beruházások egyike. A földgázvezeték létfontosságú Csehszlovákia számára, mert nemcsak nagy mennyiségű földgázt vesz át, hanem a tranzit szolgáltatásokért további 1,65 milliárd köbméter földgázt nyer. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a csehszlo-vák gazdaság számára pótolja a széntartalékok csökkenését. Az amerikai pénzügyminiszter moszkvai tárgyalásai Shultz amerikai pénzügyminiszter vasárnap késő este a szovjet fővárosba érkezett. Shultz, akinek kíséretében van Dent kereskedelmi miniszter is, máris megkezdte moszkvai tárgyalásait. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszternél tett látogatást, akivel áttekintette az amerikai—szovjet gazdasági vegyes bizottság harmadik plenáris ülésének napirendjét. Schultz vezeti a vegyes bizottság tegnap kezdődött tanácskozásán résztvevő amerikai küldöttséget. A miniszter tervek szerint tárgyal majd szovjet kollégájával, Corbuzovval, valamint Novikov miniszterelnök-helyettessel, és valószínűleg fogadja őt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. A szovjet—amerikai tárgyalások középpontjában a nagyszabású közös tervek mellett szó lesz mindenekelőtt a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítéséről. Schultz Moszkvába érkezésekor kijelentette: igyekszik megoldást találni a problémára. (Reuter)