Világgazdaság, 1973. december (5. évfolyam, 231/1233-248/1250. szám)
1973-12-01 / 231. (1233.) szám
1973. DECEMBER 1., SZOMBAT V. ÉVFOLYAM, 231. (1233.) SZÁM A MAGYAR-BOLGÁR KERESKEDELEM ALAKULÁSA A KGST-országok 66 milliárd rubel értékű 1972. évi kölcsönös forgalmában Bulgária is, Magyarország is 3,4 milliárd rubellel vett részt. A két ország gazdasági mechanizmusa sok eltérő vonást mutat, a kétoldalú kereskedelem 1965 óta viszonylag mégis egyenletesen fejlődik, nyolc év alatt 2,5-szeresére nőtt. Bulgáriának a KGST-országokkal folytatott kereskedelme a leggyorsabban Romániával emelkedett. Magyarország ebben a sorban Lengyelország után a harmadik. Bulgária magyarországi exportja az elmúlt 8 évben — 1965-től száznak véve — 227 százalékra szökött fel, míg az import növekedése meghaladja a 285 százalékot. A kereskedelem azonban kiegyensúlyozatlan, a magyar aktívum jelentős. A forgalom növekedése mindkét félnek érdeke, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a bolgár szállítások köre bővül, és jobban igazodik a magyar vállalatok keresletéhez. A hétfőn kezdődő magyar—bolgár találkozókon így nagyobb súllyal esnek a latba a külkereskedelmi kérdések, annál is inkább, mivel a magyar—bolgár gazdasági és tudományos együttműködési bizottság 12. ülését is megtartják. A magyar és a bolgár gazdaság felépítése némileg eltér egymástól. A bolgár gazdasági mechanizmus még ma is a tervutasításokon alapul. A központi akarat érvényesül a vállalatoknál, s ez nemcsak a belső kapcsolatokról mondható el, hanem a külkereskedelemről is. A bolgár ipariszerkezetnek jellemzője a viszonylag nagy szériájú és kis választékú termelés. Ezt talán azzal lehet magyarázni, hogy az ország külkereskedelmi kapcsolatai erősen KGST- centrikusak, a szovjet piac szerepe döntő. Az elmúlt évben a bolgár külkereskedelem értéke 4,3 milliárd rubel volt, ebből a KGST-országokéra 3,4, ezen belül a Szovjetunióra 2,3 milliárdos forgalom jutott. Ha a KGST-országokba irányuló exportot vizsgáljuk, kitűnik, hogy abban a gépek, a mezőgazdasági és élelmiszeripari jellegű termékek aránya meghaladja a 70 százalékot. A jelenlegi magyar—bolgár hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás 60 százalékkal nagyobb forgalmat „vesz célba”, mint az előző. A magyar exportban továbbra is a gépek és az alkatrészek dominálnak. Ebből az árucsoportból 1971-ben 18 millió rubelért, 1975-ben már 24 millió rubelért szállítunk. A fogyasztási cikkek aránya egyre jelentősebb a kivitelben. Ezt mutatja, hogy az 1971. évi 6,5 millió rubeles értékkel szemben 1975-ben 9,2 millió rubel áll. A magyar forgalom az utóbbi három évben gyorsan emelkedik. 1970-ben 23 millió, ebben az évben több mint 40 millió rubel értékű magyar áru került Bulgáriába. A magyar import szerkezetében a Bulgáriából származó gépek és berendezések aránya magas, meghaladja az 50 százalékot. Az évek során felmerülő problémákból azt a következtetést lehet levonni, hogy ez az arány nem felel meg a magyar népgazdaság szükségleteinek. (Egyetlen KGST-ország importjában sem olyan magas a bolgár gépek részaránya, mint a magyar behozatalban.) A nálunk már bevált bolgár gépek mellett újakat is piacra kell vinni, hogy a forgalom ebben az árucsoportban elérje a tervezettet. Az olasz licenc alapján gyártott bolgár téglagyártó vonalaik iránt például van igény, eddig azonban ezek vásárlására nem került sor. (Bulgáriában még nem működik ilyen komplett vonal, így a magyar szakembereknek valamelyik távol-keleti országba kellene elutazniuk, hogy megvizsgáljanak egy bolgár téglagyártó sort működés közben.) A jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok a két ország között még nem érkeztek el a lehetőségek határához. A forgalom emelésének azonban nemcsak a tervekben kell tükröződnie, hanem a gyakorlatban is. 1970—73 között a magyar export a terv szerint alakult, míg az import elmaradt attól. Ezek az átmeneti nehézségek a következő években feltehetően megoldódnak. Ma még csak bátortalan kezdeményezések történtek tartós kooperációk létrehozására. Pedig ilyen együttműködések, ha a két fél felismert érdekazonosságán alapulnak, a komparatív előnyök kihasználásával kecsegtetnek. A legjelentősebb együttműködés a szódagyártás területén jött létre. Magyarország 12 millió rubellel és 2,5 millió dollárral járul hozzá a devnai kombinát építéséhez. A termelés megkezdése után lehetőség nyílik a magyar vegyi-, építőanyag- és szilikátipar növekvő ammóniák szóda szükségletének kielégítésére. A beruházás csúszása miatt azonban csak 1974 második felétől várható a szállítások megkezdése. 1975-től évente 60 ezer tonna vásárlása már biztosított, de esetleg lehetőség nyílik további évi 40 ezer tonnás beszerzésére is. A vaskohászati termékek választékcseréje évenként 40—50 ezer tonna árut jelent majd a következő időszakban. A soron következő vegyes bizottsági ülésen több, ma még tisztázatlan kérdést igyekeznek rendezni. Magyarország szénszállító vagonokat, 2700, illetve 3500—6000 tonnás tengerjáró hajókat szeretne vásárolni. A bolgár dohányszállítások növelésére is megvan a magyar igény, bár Bulgária a dohányt inkább feldolgozott formában, cigarettaként kívánja Magyarországon eladni. Talán hosszú lejáratú szerződésekkel lehetne pontot tenni a vitára, amely például a bolgár dohány és primőr zöldség szállításának kérdésében évek óta húzódik. A jelenlegi hosszú lejáratú megállapodásban rögzített több mint 450 millió rubeles kétoldalú forgalom teljesítésére van lehetőség, de csak akkor, ha mindkét fél a saját elképzelései mellett figyelembe veszi a másik szempontjait is. Mert a tervelőirányzatok — jelen esetben a forgalmi előirányzatok — annyit érnek, amenynyi teljesül belőlük, s ez az igények helyes felmérésétől is függ. E. p. Energiatakarékosság már Franciaországban is „Meg nem erősített híresztelés”-ként jelenti a Figaro tegnapi száma, hogy titokban tárgyalások folynak Franciaország és néhány arab állam között hosszú lejáratú olajszállítási szerződésről. A párizsi lap szerint az ezzel kapcsolatos hírek „nemzetközi gazdasági körökben” terjedtek el, annak kapcsán, hogy Franciaországban mind ez idáig nem korlátozták az olajfogyasztásit. A cikk még hozzáteszi, hogy amennyiben a tárgyalások eredményre vezetnek, a francia kormány visszaszorítja a külföldi olajvállalatok franciaországi leányintézeteinek szerepét az ország olajellátásában. Ezek a vállalatok fedezik a francia olajszükséglet 50 százalékát. Párizsi tudósítónk megbízható forrásból származó értesülések alapján írja, hogy a francia nyersolaj beszerzésének lehetőségei 15—17 százalékkal csökkentek, amely 47 napi fogyasztásnak felel meg. Ez a mennyiség a stratégiai készlet felét teszi ki. Megerősíti közlését Charbonnel iparfejlesztési miniszternek a France Soir-ban megjelent nyilatkozata is. Ez a Reuter hírügynökség szerint megállapítja, hogy Franciaország az energiaellátás szempontjából szomszédainál kedvezőbb helyzetben van, mert jelentős készletekkel rendelkezik, és mert olajellátása a jövőben is biztosított lesz. Mégis szükség van bizonyos takarékossági intézkedésekre, mivel a nemzetközi olajvállalatok 1974- től várhatóan 15 százalékkal csökkentik franciaországi leányvállalataik olajellátását. A miniszter határozottan kijelentette, nem fogják bevezetni a benzin használatának korlátozását, bár a CGT, a baloldali szakszerevezeti szövetség közlése szerint a kormány már közel 100 millió darab benzinjegyet nyomatott ki és osztott szét hivatalai között. Charbonnel végül rámutatott arra, hogy az olaj drágulása hatással lesz az ipari termelésre, különösen a gépkocsi- és a vegyiparban. Egyes vállalatoknál „technikai munkanélküliség” következhet be, a kormány azonban mindent meg fog tenni, hogy elejét vegye a nagyobb arányú munkanélküliségnek. Francia gazdasági körökben különösen a gépkocsiipar helyzete miatt aggódnak. Ha csökkentenie kell termelését — és erre máris utalnak jelek —, az az egész gazdaság helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja. Az arab országok megígérték, hogy változatlan mennyiségben szállítják az olajat Franciaországnak, de az Elysée palotában tartanak attól, hogy Franciaországot is érinti majd az arab olaj kitermelésének csökkenése. Pompidou elnök és kormányának miniszterei ezért a héten megállapodtak abban, hogy óvatosságból kidolgoznak néhány korlátozó intézkedést. Ezeket az intézkedéseket ismertette tegnap este a párizsi televízióban Messmer miniszterelnök, amikor felhívta a lakosságot, fokozottan takarékoskodjék az energiával. Bejelentette a gépkocsik sebességkorlátozását, azt, hogy az iskolák és középületek fűtését 20 Celsius fokban maximálják, (kérte, hogy az állampolgárok is tartsák be e határokat), és azt, hogy csökkentik az épületek és műemlékek esti kivilágítását. December 1-i hatállyal 2 százalékkal felemelték a francia dolgozók garantált minimális órabérét, amely így 5,43 frank lesz. Az intézkedés több mint 750 ezer ipari és mezőgazdasági dolgozót érint, és egyszerű válasz a kiskereskedelmi árindex igen meredek emelkedésére. A minimumbéreket legutoljára október 1-én emelték. (Reuter, AP-DJ) Finnország és a KGST együttműködése Tegnap a moszkvai KGST-palotában aláírták a KGST és Finnország együttműködési bizottságának első üléséről szóló jegyzőkönyvet. Az 1974-es munkaterv értelmében öt munkacsoport alakult, amelyek kidolgozzák az együttműködés lehetőségeit a gépgyártás, a vegyipar, a közlekedés, a műszaki-tudományos együttműködés, a szabványosítás és a statisztika konkrét területén. Laine finn külkereskedelmi miniszter, aki a bizottság következő, október 23—24-én Helsinkiben megtartandó második üléséig az elnöki tisztét is betölti, kijelentette, hogy országában elégedetten vették tudomásul az együttműködés rendkívül gyors megindulását. Bebizonyosodott, hogy a KGST valóban nyílt szervezet, amely rendkívül könynyen szervezte meg a kapcsolatokat az eltérő gazdasági rendszerű Finnországgal — hangoztatta a miniszter. (MTI) Bezárult a prágai magyar alumíniumipari kiállítás A csehszlovák szakemberek körében nagy érdeklődést keltett a prágai műszaki múzeumban megrendezett magyar alumíniumipari kiállítás. A pénteken zárult rendezvény bemutatja az alumínium jelenlegi és távlati gazdag felhasználási lehetőségeit az építőiparban, a szállításban és anyagmozgatásban, a tömegcikkek gyártásában, a villamosiparban és a mezőgazdaságban. Célja, hogy a következő tervidőszakra vonatkozó egyeztető tárgyalások előtt megismertesse a partnereket a magyar alumíniumipar választékával, s hozzájáruljon a KGST-államok közötti hoszszú távú együttműködés fejlesztéséhez. Csehszlovákia részéről különösen az épületburkolatok és kötőelemeik, a szállításban és anyagmozgatásban hasznosítható belkereskedelmi kis konténerek, a valalmosipari perforált alumínium szerelőlapok, zöldség- és palántanevelő házak vázszerkezete iránt érdeklődnek. (MTI) NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR—BOLGÁR KERESKEDELMI FORGALOM ez év végére igen jelentős magyar aktívumot eredményez. A forgalom növelése mindkét félnek érdeke, ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha bővül a bolgár termékek választéka, és jobban igazodik a magyar vállalatok keresletéhez. A TECHNOIMPEX Bulgáriából származó importjában a legjelentősebb helyet a szállítóeszközök foglalják el, azok karbantartása és alkatrészellátása már megoldottnak tekinthető. ♦ BEFEJEZTE INDIAI LÁTOGATÁSÁT A LEONYID BREZSNYEV VEZETTE szovjet párt- és kormányküldöttség, és, mint Zamjatyin szóvivő mondta, a küldöttség elégedetten utazik haza. Több gazdasági és kereskedelmi jellegű megállapodást írtak alá a tárgyalások eredményeként. Az első szovjet—indiai kereskedelmi megállapodás aláírása óta 20 esztendő telt el, ezzel az időszakkal foglalkozik a Szocialiszticseszkaja Indusztrija című lapnak a harmadik oldalon ismertetett cikke. ♦ ROMÁNIA IGÉNYLI AZ AMERIKAI VÁLLALATOK BERUHÁZÓ TEVÉKENYSÉGÉT — mondta Ceausescu a Business Week című folyóiratnak adott interjújában. A román államfő jövő héten esedékes látogatása alkalmából nyilatkozott. Rámutatott arra, hogy országa és az Egyesült Államok közötti árucsere a jelenleginél lényegesen gyorsabban növekedhetne, ha Románia számára biztosítanák a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. i/j a II / L M 7 / * I A közös piaci „energiatanács” előkészületei Hejkal az arab országok és Nyugat-Európa viszonyáról Az olajtermelő arab államok Nyugat-Európába küldött megbízottai, Szaúd-Arábia és Algéria minisztere Londonból Brüsszelbe utazott, ahol a belga kormány tagjaival és a Közös Piac brüsszeli bizottságának vezetőivel kezdtek haladéktalanul tárgyalásokat. A miniszterek szombaton hagyják el a belga fővárost, ahol hétfőn kezdődik a Közös Piac miniszteri tanácsának ülése az energiahelyzetről és a koppenhágai csúcs előkészítéséről. A találkozót feszült várakozás előzi meg, a kilenceknek itt ugyanis nyíltan színt kell vallaniuk: kisegítik-e a szorongatott helyzetben levő Hollandiát vagy pedig nyíltan beismerik, hogy az „energiapolitikai akcióegység” csupán üres frázis. Hejkal, a félhivatalos kairói Al Ahram főszerkesztője a lap pénteki számában azt javasolja, hogy az arab államok vizsgálják felül az olajfegyver alkalmazásának alapelveit: az olajért cserébe ne nyilatkozatokat, hanem olaj- és hadiiparuk fejlesztéséhez szükséges támogatást kérjenek Nyugat-Európától. A Szadat elnökhöz fűződő jó kapcsolatairól közismert Hejkal cikkében kifejti: az olajbojkott egyik célja az volt, hogy Nyugat-Európát az Egyesült Államok befolyásolására kényszerítsék, Washington pedig gyakoroljon nyomást Izraelre a megszállt arab területek kiürítése érdekében. Ez az elgondolás Hejkal szerint nem vált be, ezért új arab álláspont kidolgozására van szükség. „Európa nem képes presszionálni az USA-t és a nyugat-európai kohéziós erő megakadályozza a Hollandiára kimondott olajembargó fenntartását” — írja a főszerkesztő. Mint kifejti, Nyugat-Európa az Egyesült Államoktól független politikai arculatot és védelmi elveket keres. Ezt figyelembevéve kellene Nyugat-Európát arra bírni, hogy nyújtson segítséget az arab biztonság megteremtéséhez, amely elválaszthatatlanul kötődik a Földközitenger térségének biztonságához. „Magunknak kell gondoskodni fejlődésünkről és Nyugat-Európától segítséget kérni, hogy ezáltal mi kényszeríthessük lépésekre Amerikát” — hangsúlyozza Hejkal. Közben a brüsszeli bizottság elkészítette javaslatait a külügyminiszterek hétfőn összeülő értekezlete számára az energetikai nehézségek áthidalására szolgáló intézkedésekről. A bizottság közös energiapolitika elfogadását és a meglevő készletekkel folyó gazdálkodás egységesítését szorgalmazza. Egyes értesülések szerint Hollandia kész vétójogot gyakorolni a miniszteri értekezleten, ha a többi tagállam nem ad kézzelfogható bizonyítékot szolidaritásáról. A szűkös „olajfelhozatal” immár Nyugat-Európa iparának is egyre inkább az elevenébe vág. Hétfőtől már nem működik a Rotterdamot a belgiumi Antwerpennel összekötő vezeték, s ezzel veszélybe kerül a belga vegyipar zavartalan működése. De az összehasonlíthatatlanul nagyobb nyugatnémet vegyipar is alapanyaggondokkal küzd, és mint Düsseldorfban a Bayer AG. vezérigazgatója bejelentette, műszálmegrendelőik felé képtelenek akár ár, akár mennyiség vonatkozásában kötelezettséget vállalni 1974-re, a műszálalapanyagok hiánya és drágulása miatt. A nyugatnémet vegyipari vállalatok 10—40 százalékos nyersanyagszűkét jelentenek. Mint ismeretes, a vegyipari termelés 50 százaléka a közvetlenül olajból nyert alapanyagokra épül, további 20—40 százalék változó arányokban ugyancsak az olajhoz kötődik. Brüsszelben az olajválságról „szigorúan titkos” jelentés készült: az olajszállítások huzamosabb akadályoztatása a kilencek gazdasági fejlődését nemcsak visszavezeti, hanem 2—3 százalékos hanyatlást is előidéz. A munkanélküliségi ráta a közösség országaiban a jelenlegi 2 százalékról megduplázódhat. Lehet, hogy mindez csak feltevés marad: az arab különmegbízottak Londonban arról biztosították Angliát, Franciaországot és a többi baráti nyugat-európai államot, hogy januártól az októberi háborút megelőző szállításokkal azonos mennyiségű olajat importálhatnak. Januárban az olajtermelő országok ismét 5 százalékkal csökkentik a kitermelést, emellett felülvizsgálják az olajárakat, oly módon, hogy azok tükrözzék az importtermékek áremelkedését. Kettős olajárrendszer kialakítását tervezik, amely a fejlődő országokat mentesítené a rendkívül gyors ütemű áremelkedés káros hatásaitól. A miniszterek céloztak arra is, hogy az arab országok esetleg felülvizsgálják a termeléskorlátozási programot, ha a baráti országok száma jelentősen nő, és olajellátásuk nehézségekbe ütközik. H. R. Hosszú lejáratú, szilárd alapú és nagyarányú A szovjet-indiai gazdasági együttműködés A Leonyid Brezsnyev ötnapos indiai látogatása alkalmából aláírt gazdasági megállapodások a nyugati hírügynökségek jelentése szerint meglepték a megfigyelőket a két ország előirányzott gazdasági és tervezési együttműködésének szélességével és mélységével. A szovjet küldöttség már hazaérkezett, de a közös közleményt csak tegnap este hozták nyilvánosságra, miután Indira Gandhi Új-Delhiben a parlamentnek bemutatta a szövegét. Az Új-Delhiben aláírt megállapodások — amelyekről röviden már tudósítottunk — a közös közlemény szerint a következők: megállapodás a gazdasági és kereskedelmi együttműködés távlati továbbfejlesztéséről és külön jegyzőkönyv a megállapodás végrehajtásához szükséges konkrét intézkedésekről; a szovjet Állami Tervbizottság és az indiai tervbizottság együttműködési megállapodása; szovjet—indiai konzuli egyezmény. A közlemény — amelyet a TASZSZ- iroda ismertet — hangsúlyozza, hogy mindkét fél szilárd szándéka tovább fejleszteni a gazdasági és műszaki együttműködést, oly módon, hogy kibővítenek egyes indiai létesítményeket, amelyek régebben szovjet közreműködéssel épültek, s új ipari vállalatokat építenek. Szó van arról, hogy a bhilai kohómű kapacitását évi 7 millió tonnára, a bokarai kohómű acéltermelését pedig évi 10 millió tonnára emelik. Együttműködnek a mathurai olajfinomító építésében, amely évi 6 millió tonna nyersolaj feldolgozására lesz alkalmas, a malandzskandi rézdúsító kombinát, a kalkuittai metró és más ipari létesítmények felépítésében. Az államközi együttműködés területeiként a közlemény kiemeli a vas- és színesfémkohászatot, a geológiai kutatást, az ásványanyagok feltárását, az energetikát, a petrolkémiát és a mezőgazdaságot, valamint indiai műszaki szakemberek képzését. A termelési kooperáció fejlesztésére többek között a színesfémkohászat és a könnyűipar kínálkozik. A Szovjetunió megfelelő gazdasági segítséget is helyezett kilátásba Indiának, ezekkel az elgondolásokkal kapcsolatban. Ami a kétoldalú kereskedelmet illeti, a felek a közlemény szerint új intézkedésekben állapodtak meg, amelyeknek eredményeként 1980-ig megkétszereződhet a szovjet—indiai árucsere-forgalom. A két ország illetékes szervei 1974-ben közös javaslatokat dolgoznak ki e cél elérésére. A javaslatok „hoszszú lejáratú, szilárd alapon és nagy arányokban” fogják előirányozni a kölcsönös kereskedelem további fejlesztését, tekintetbe véve az együttműködés új formáit, a szakosodást és a kooperálást, új vállalatok építését, vagy meglevők kibővítését a két országban.