Világgazdaság, 1974. március (6. évfolyam, 42/1292-63/1313. szám)

1974-03-27 / 60. (1310.) szám

2 1974. MÁRCIUS 27. CHILE ÉS A PÁRIZSI KLUB MEGÁLLAPODÁSA A chilei junta és a Párizsi Klub 12 országa megállapodott a latin-amerikai ország esedékes adósságainak törlesz­tési feltételeiről. Tavaly és az idén 750 millió dollárt kellett volna Chilének visszafizetnie. A megállapodás szerint ennek az összegnek 20 százalékát a kö­vetkező három évben a következő meg­oszlásban törlesztheti: 1974-ben és 1975- ben 5,5 százalékot, 1976-ban pedig 10 százalékot. A fennmaradó 80 százalékot 1977 januárjától kezdődően 14 féléves részletben fizetheti vissza. Az 1975-ben esedékes 300 millió dol­lár törlesztésével kapcsolatban a Pári­zsi Klub tagjai nem hoztak határozatot, ennek kérdését a chilei gazdaság fej­lődésétől teszik függővé. A Párizsi Klub tagjain kívül a Nemzetközi Valuta Alap és az Amerikaközi Fejlesztési Bank, valamint az OECD képviseltette ma­gát a tanácskozáson. A hitelező orszá­gok közül Belgium, Hollandia, Svájc és Svédország — mint arról már koráb­ban beszámoltunk —, a törlesztések átütemezését a chilei belpolitikai hely­zet konszolidálódásától akarta függő­vé tenni, e négy ország kölcsönei azon­ban nem túl jelentősek a nagy hitele­zőkéhez (például az Egyesült Államok) képest. A chilei kormány fokozatosan fel­oldja az import valamennyi korlátozá­sát, illetve 10—20 százalékkal csökkenti az importvámokat — jelentette be teg­nap Leniz, a junta gazdasági miniszte­re. Az intézkedések célja megelőzni az ellenőrizhetetlen áremelkedéseket. Az inflációs spirál (január—február­ban) tovább emelkedett. A megélheté­si költségek januárban 14,1 százalékkal, februárban 24,5 százalékkal mentek feljebb. A két hónap áremelkedésének kumulatív hatását Chilében 42,1 száza­lékra teszik. A tavalyi infláció mértékéről San­­tiagóban azt jelentik, hogy elérte az 508 százalékot, nemzetközi gazdasági szervezetek becslése szerint viszont túlhaladta a 700 százalékot is. (Reuter, AP—DJ) _______________ • A nyugatnémet kartellhivatal fi­gyelmeztette a Volkswagen, a Ford és az Opel autógyárakat, ne használják ki uralkodó helyzetüket a piacon. A há­rom cég nemrégiben emelte fel gép­kocsijainak árait. A kartellhivatal tar­tózkodó árpolitikát ajánlott, s óvott a további áremelkedésektől. • Lengyelország és az NSZK képvi­selői Bonnban parafálták a két ország közötti légiközlekedési megállapodást. Elhatározták, hogy a Varsó—Köln— Bonn útvonalon új járatot létesítenek. • A japán közlekedési alkalmazottak 12—48 órás sztrájkot tartottak. Har­mincszázalékos béremelést követelnek, s a szegény családoknak egyszeri, 30 000 jen összegű készpénzjuttatást, valamint az állami alkalmazottaknak sztrájkhoz való jogot követelve. A szakszervezeti vezetők 72 órás általános sztrájkot he­lyeztek kilátásba, ha kívánságaiknak nem tesznek eleget. 49 Jugoremedija néven jugoszláv-nyu­­gatnémet közös vállalatot alapítanak — közölte a Hoechst AG. Ebben a Servo Mihalj jugoszláv ipari és mező­­gazdasági kombinát 51 százalékkal, a belgrádi Jugodemija 11 százalékkal és a nyugatnémet Hoechst 38 százalékkal részesedik. Az új létesítményben Hoechst-eljárással gyártanak gyógysze­reket. • A közös piaci bizottság felhívta kilenc tagállamát, támogassák a 12 mérföldes területi vizek tervét a jú­niusi caracasi tengerjogi konferencián. Ezen a határon belül a part menti or­szág teljes szuverenitással ellenőriz­hetné a hajózást és a halászatot. Ehhez csatlakozna egy 200 mérföldes zóna, ahol a part menti ország bizonyos jo­gokkal rendelkezne, például megaka­dályozhatná a rablógazdálkodást. 49 A SNAM Progetti Dél-Amerika legnagyobb olajfinomítóját építi Bra­zíliában, Sao Paulo államban. A SNAM Progetti, az olasz állami olajvállalat (ENI) műszaki részlege, korábban már két finomítót létesített Brazíliában. Az új létesítmény kapacitása évi 10 millió tonna lesz. • Az NDK nagyvárosaiban lassanként (zömében Magyarországról importált) autóbuszokkal helyettesítik a trolibu­szokat. Berlinben tavaly szüntették meg az utolsó trolibuszjáratot, Lipcsé­ben pedig a tervek szerint 1975-ben követik e példát. A berlini trolik he­lyét Ikarusz-autóbuszok vették át. • Szadat egyiptomi elnök elfogadta az Európa Tanács meghívását, hogy részt vegyen annak szeptemberi köz­gyűlésén. Golda Meir izraeli miniszter­­elnök részvételét akarja a strasbourgi iroda ellensúlyozni így. Szadat lesz az első egyiptomi államfő, aki 1953 jú­niusa óta Franciaországba látogat. • A nyugatnémet Gutehoffnungshütte Sterkrade és az AEG Telefunken 23 bányagép szállítására kapott megren­delést a Kínai Népköztársaságtól. A 20 millió márka értékű berendezések mechanikai részeit a GHH, elektromos berendezéseit pedig az AEG szállítja. • Olaszországban februárban újabb 1,7 százalékkal növekedtek a létfenn­tartási költségek. A bérből és fizetés­ből élők átlagfogyasztását alapul vevő statisztikai kimutatás szerint ez az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest 13,2 százalékos áremelkedést jelent. A ter­melői árak az elmúlt évben 25,4 szá­zalékkal emelkedtek.­­ A pakisztáni kormány 10 dollárban rögzítette marndonként (80 libra) a legjobb minőségű nyersgyapot beszer­zési árát, és egyben felkérte az állami kézben levő gyapotkülkereskedelmi vállalatot, hogy ennél kevesebbet ne fizessen a termelőknek. • Argentínában eltörölték a napra­forgóolaj és az abból készült termékek 20 százalékos exportilletékét, mert a meglevő készletek fedezni képesek mind a belföldi, mind a külföldi ke­resletet. • Lengyelország az idén 40 millió tonna kőszenet szándékszik exportálni a tavalyi 35 millió tonnával szemben. A Slowo Powszechne című lap szerint a többletet tőkésországok piacaira szánják. Androsch az inflációellenes harcról Az osztrák kormány továbbra is el­sőbbséget biztosít gazdaságpolitikájá­ban az inflációellenes harcnak — hang­súlyozta Androsch pénzügyminiszter sajtókonferenciáján, amelyet abból az alkalomból tartott, hogy 900 millió schillinges államkölcsönt bocsátottak ki. A kabinet kiáll azok mellett az egyezmények mellett, amelyeket a szo­ciális partnerekkel (szakszervezetek, vállalkozók) kötöttek az infláció meg­fékezése érdekében. Androsch hozzáfűzte, hogy a nyers­olaj drágulása tetemes többletkiadás­sal terheli meg az osztrák import­­számlát, s ez a plusz összeg a bruttó nemzeti termék 0,25 százalékával egyenlő. A tavalyi 7 százalékos fel­értékelődés pozitív következmények­kel járt — folytatta —, a fogyasztói árak emelkedése a schilling pozíciójá­nak javulása nélkül 2 százalékkal na­gyobb lett volna. (Reuter) Belgiumban emelik az olajtermékek árát A belga kormány hétfő esti ülésén engedélyezte az olajtermékek árának emelkedését, remélve, hogy ezzel vé­get vet az olajvállalatok bojkottmoz­galmának. A Belgiumban működő olaj­cégek a közelmúltban leállították az importot és a piaci kiszállítást, mert az olajtermékek rögzített ára mellett tevékenységük nem volt nyereséges. Megfigyelők rámutatnak, hogy a kor­mány által engedélyezett emelés csak körülbelül 60 százaléka a vállalatok által követelt drágításnak, mégis való­színűnek tartják, hogy ezzel sikerült Belgiumban elejét venni egy súlyosabb energiaválságnak. (DPA, AP—DJ) Szaúdi felajánlás az ENSZ Világélelmezési Programjának Szaúd-Arábia 50 millió dollár kész­pénzt ajánlott fel az ENSZ Világélel­mezési Programjának az 1975—76-os élelmiszersegélyezési tervekre. Fejszál király személyesen tájékoztatta a dön­tésről az ENSZ képviselőjét. A Közel- Kelet legnagyobb olajtermelője ezzel a legnagyobb készpénzösszeget ajánlotta fel a program számára, a legtöbbet az USA bocsátja a szervezet rendelkezé­sére, de 140 millió dolláros hozzájáru­lásából csak 3 millió a készpénz, a többi nyersanyag, és a szállítási költsé­gekhez való hozzájárulás. Az ENSZ Világélelmezési Programja 1975—76-ban 440 millió dollárral akar­ja megsegíteni a leginkább arra szoru­ló országokat, részben nyersanyaggal, részben készpénzzel és részben szolgál­tatással. Eddig 311 millió dollár fel­­ajánás érkezett 49 országból. Az USA és Szaúd-Arábia után a legnagyobb hozzájárulást az NSZK és Svédország (18—18 millió dollár) tette. (Reuter, AP—DJ) Román—ghanai kereskedelmi megállapodás Ghana és Románia képviselői alá­írták a két ország új kereskedelmi jegyzőkönyvét. A nyugat-afrikai ország hírügynöksége szerint Ghana kakaó­babot, kávét, fát és faipari termékeket szállít Romániának mezőgazdasági gé­pekért, vegyszerekért, teherautókért és autógumikért, valamint papíripari ter­mékekért cserébe. A két ország leg­utóbb 1966-ban kötött kereskedelmi egyezményt. (Reuter) Az Arab Liga külügyminisztereinek értekezlete Tuniszban megkezdődött az Arab Liga külügyminisztereinek értekezlete, amelyen megvitatják az arab országok által követendő politika kérdését, és meghatározzák a tervezett csúcsérte­kezlet időpontját. Mint ismeretes, az arab világon belül kialakult feszültsé­gek — elsősorban Egyiptom és Líbia nézeteltérése — miatt az áprilisra ter­vezett csúcsértekezletet elhalasztották, valószínűleg koraősszel tartják meg. Tunézia külügyminisztere megnyitó beszédében elengedhetetlennek minősí­tette, hogy az arab és az európai ál­lamok között folytatódjék a dialógus, tekintettel a közel-keleti térség gazda­sági fejlesztésével és biztonságával összefüggő érdekekre. (Reuter) IllllllllllllilllllMlilMllllllllllllllllllMlllllllllilwllilllilliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiiiiiiiiBiiMililli KELET—NYUGAT Irányelvek Bulgáriában a kooperációk kötésére Bulgáriában a tudományos, műszaki­­fejlesztési és oktatási állami bizottság most dolgozza ki a tőkésországokkal kötendő kooperációs megállapodások új irányelveit. Ezek — írja az Eastern Europe Report — a különböző koope­rációk bizonyos mértékű tartalmi és koncepcióbeli hasonlóságát hivatottak biztosítani. Fő céljuk továbbra is az olyan megállapodások számának növe­lése, amelyek révén fejlett technológia érkezik az országba. Ezt a törekvést szolgálták azok a közelmúltban hozott intézkedések, amelyek során számos gazdasági intézmény, így például a ke­reskedelmi és ipari kamara külön rész­leget állított fel a kooperációk előse­gítésére. Valamennyi ilyen jellegű megállapo­dást az állami bizottság ellenőrzi, létre­hozásukban is döntő szava van, a tár­gyalásokat azonban az egyes vállalatok és az illetékes minisztérium képviselői folytatják. Az aláírás is a vállalat ré­széről történik, de a megállapodást előzőleg jóvá kell hagynia a külkeres­kedelmi minisztériumnak, amely e cél­ból a közelmúltban ipari együttműkö­dési osztályt állított fel. A bolgár hatóságok hosszú távra szóló kooperációk kötését szorgalmaz­zák, a megkívánt minimális időszak öt év. Természetesen rendkívüli esetben, ha sürgősen szükség van egy adott technológiára, eltekintenek ettől a kö­vetelésüktől, s két-három évre is köt­nek megállapodást. A kooperációs egyezményért a teljes felelősséget a bolgár vállalat igazgató­ja, mint „természetes személy” viseli, s nem pedig a vállalat, mint „jogi sze­­mély”. A megkülönböztetés igen fontos, mert az utóbbi időben gyakran előfor­dult, hogy hiányosságok esetén egyes vállalatvezetőket felelősségre vontak. A nyugati fél garanciát kérhet a bol­gár külkereskedelmi banktól az általa szállított berendezések és alapanyagok visszatérítésére. A pénzintézet ezt meg­adja, ha a bolgár, partner ehhez hoz­zájárul. Ami a döntőbíráskodást illeti, jel­lemző, hogy a vitáknak csak mindössze 15 százalékát utalják bolgár döntőbíró­ság elé. A lehetőség itt is hármas: a vitát a bolgár jogszabályok, a tőkés cég országainak jogszabályai, vagy egy har­madik állam rendelkezései alapján dön­tik el. Az állami bizottság által kidolgozás alatt levő irányelvek pótlólagos adó- és egyéb kedvezményeket helyeznek kilá­tásba azoknak a bolgár cégeknek, ame­lyek kooperációs megállapodást kötnek a külföldi vállalatokkal. Ezek száma egyébként tavaly 50 körül mozgott. Az utóbbi időben viszont egyre kevesebb­­ új megállapodás született. Nyilvánvalóan ebből indult ki a No­vo Vreme, a BKP folyóirata, amikor azt vizsgálta, miért születik egyre ke­vesebb új kooperáció. A lap bírálta a nyugati vállalatokat, mert ezek új és túlzott követelésekkel lépnek fel. Ezek között a tőkeérdekeltségre való törek­vést, valamint a profitnak konvertibi­lis valutában történő átutalását emeli ki a cikk, mint „nyilvánvalóan elfogad­hatatlan feltételeket, amelyek nem já­rulhatnak hozzá a hosszú lejáratú együttműködés kölcsönösen előnyös ki­alakításához”. A Bulgária szempontjából megfelelő megállapodás mintáját a folyóirat a kö­vetkezőképpen vázolta: a tőkés cég szállítja a gyárat, segít a bolgároknak a szükséges gyári berendezés 30 száza­lékának belföldi előállításához és az új gyár termékeinek egy részét visszavá­sárolja. További lépcsőként a tőkésor­szág piacán és harmadik országokban közös értékesítési vállalatot állíthatnak fel. A létrejött 50 kooperáció nem szol­gálta úgy a bolgár exportot, mint ko­rábban remélték. A Novo Vreme ki­emelte, hogy a kivitelnek mindössze 2,3 százaléka alapszik ezeken a meg­állapodásokon. Szovjet kiállítás A Kurszk melletti vas- és acélmű közös felépítéséről létrejött megálla­podás után alig 24 órával az eddigi legjelentősebb szovjet kereskedelmi és ipari kiállítás nyitotta meg kapuit Düsseldorfban. A két hétig nyitvatartó kiállításon 8 ezernél több terméket mutatnak be a Szovjetunió külkereske­delmi vállalatai. A kiállítás — írja a Reuter-iroda — a nyugatnémet piacra irányuló szovjet export-offenzíva része, amely elősegítheti a két ország keres­kedelmének kiegyenlítődését. Az NSZK jelenleg a Szovjetunió legnagyobb tő­kés kereskedelmi partnere, tavaly 3,1 milliárd márka összegben exportált a szovjet piacra, ahonnan nem egészen 2 milliárd márkáért importált. A két ország árucsere-forgalma tavaly 40 szá­zalékkal nőtt és, mint a megnyitó ün­nepségen Novikov miniszterelnök-he­lyettes kijelentette, a gazdasági együtt­működés jelenlegi szintje semmi esetre sem jelenti, hogy le kellene állni a to­vábbi növelésével. A nyugatnémet te­levíziónak elmondotta, hogy a kurszki Düsseldorfban vas- és acélipari kombinát építésénél szükségtelenné vált nyugatnémet hitel felvétele. „Elhatároztuk, hogy leegysze­rűsítjük a dolgokat és megállapodunk abban, hogy a megrendelt munkát készpénzben fizetjük.” A Kölner Stadt Anzeiger tudni véli, hogy a nyugatné­met konzorcium amerikai vállalatok orra előtt szerezte meg a 2,5 milliárd márkás üzletet. A lapnak adott inter­jújában Friderichs gazdaságügyi mi­niszter elmondta, hogy az NSZK sze­retne egy másik megállapodást is kötni a Szovjetunióval, amelynek keretében szovjet közvetítéssel kaphatnának föld­gázt Iránból is. Az NSZK­ évente 36 milliárd köbméter fölgázt fogyaszt, és a nyersanyagellátást jelentősen meg­könnyítené, ha Iránból 10 milliárd köbmétert kaphatna a jövőben. Ehhez vagy a szovjet területen át kellene épí­teni földgázvezetéket, vagy a Szovjet­unió átvenné az iráni földgázt és nyu­gati területeiről — a már megépült ve­zetékeken keresztül — szovjet földgázt juttatna el az NSZK-ba. VILÁGGAZDASÁG Amerikai cégek versengése szovjet megrendelésekért A Szovjetunió az Occidental Petro­leum Corp. helyett a Kellogg amerikai vállalattal tárgyal a nyolc műtrágya­­gyár felépítéséről­­– írja a Business Week legutóbbi száma. Mint ismeretes, közel egy éve, hogy Hammer, az Oc­cidental elnöke kijelentette, cége hoz­zájárul az 1,5 milliárd dolláros mű­trágyakombinát felállításához. A kom­binát építésére tett eredeti javaslatban az Occidental mellett a Bechtel Corp. szerepelt építési vállalkozóként, és ez a cég a Business Week értesülése sze­rint szintén kiszorult az ammónium­­üzemek ügyletéből. Igaz, az Occidental változatlanul fontos résztvevője a moszkvai kereskedelmi központ felál­lításáról és a szibériai földgázmezők feltárásáról folyó tárgyalásoknak, a Bechtel pedig változatlanul aspiránsa egy 100 millió dolláros csővezeték épí­tői posztjának. Az Occidental az eredeti javaslatának látszólag csak igen kis részét tudja megvalósítani a szovjet partnerekkel: érvényben van az a húszéves árucsere­forgalmi megállapodás, amely szerint az Occidental évi 150—200 millió dol­lárért szállít foszfátot a Szovjetuniónak és részesedik az ammóniaüzemek nyu­gati piacokra szánt termeléséből. Az amerikai Export—Import Bank előzetesen ígéretet tett arra, hogy 180 millió dollárral hozzájárul az ammó­niakombinát létrehozásához, de ez — mint ismeretes —, jelenleg függőben van. Egy másik 180 millió dolláros kölcsön is, amelyet a Bank of America vezette bankkonzorcium nyújtana, az Eximbank hitelezésétől függ. Beil tárgyalásai Ausztriában Beil, az NDK külgazdasági államtit­kára ma négynapos látogatásra Bécsbe érkezik. Ausztriában tárgyalásokat foly­tat Staribacher kereskedelemügyi mi­niszterrel, Weselsky államtitkárral és Iglerrel, az osztrák gyáriparosok szövet­ségének elnökével. A bécsi kereskedel­mi minisztérium hivatalos bejelentése szerint Beil találkozik az osztrák acél­ipar képviselőivel is Bécsben és Linz­ben. Emellett az NDK államtitkára és Staribacher március 29-én közös sajtó­­konferenciát tart. (APA) FRANCIA-VENEZUELAI OLAJÜGYLET TERVE Párizsi tiltakozás a washingtoni híresztelések ellen A párizsi külgyminisztérium közlése szerint Robert külügyminiszter április 24-én hivatalos látogatásra Japánba érkezik. Mint ismeretes, eredetileg Pompidou elnök is azt tervezte, hogy eleget tesz a japán meghívásnak, de ezt megbetegedése miatt lemondotta. Egyes feltevések szerint — írja az MTI tokiói tudósítója — a látogatás el­halasztása mögött inkább protokolláris okok húzódnak meg; a franciák szíve­sebben vennék, ha az elnököt nem a kormányfő, hanem a császár látná ven­dégül. Az ellentmondó találgatásoknak további tápot ad az a közlés, hogy Pompidou — ha a tervezettnél néhány héttel későbben is — hivatalos láto­gatást tesz az NSZK-ban. A francia kormány egyébként tegnap Washingtonban hivatalosan tiltakozott a híresztelések ellen (lásd március 26-i számunkat), hogy a franciák Szíriát az USA elleni embargó folytatására akarták rábírni. Az ez idő szerint Caracasban tar­tózkodó francia külügyminiszter ki­fejezésre juttatta, hogy országa szíve­sen kötne hosszú lejáratú megállapo­dást Venezuelával az Orinoco menti olajlelőhelyek feltárásáról. Szakértők szerint ez egyike a világ legnagyobb olajtartalékainak, s lényegében még teljesen feltáratlan. E lelőhelyek ki­aknázása lehetővé tenné Venezuelá­nak, hogy hosszabb ideig fenntartsa az adott kibocsátási szintet, ami az országot a világ harmadik legnagyobb olajexportőrévé teszi. E tartalékok ki­aknázásáért amerikai cégek is versen­genek. (Reuter, MTI) A rotációs papír drágulása Gazdasági válságban a Fleet Street London egyik leghíresebb utcája, a Fleet Street, az angol sajtó fellegvára, az utóbbi évek legsúlyosabb gazdasági válságát éli át. A válság szót nem most ejtik ki először: a második világháború óta jó néhány lapot megszüntettek, s már négy nagy jelentés foglalkozott az „ágazat” struktúrájának, szakember­ellátottságának és igazgatásának hiá­nyosságaival. A mostani azonban sok­kal súlyosabb az eddigieknél. Anglia nyolc napilapjának és hét vasárnapi újságjának túlnyomó többsége, a mint­egy 37 milliós példányszám ellenére, óriási veszteséggel dolgozik. Az év első három hónapjában veszteségük, becs­lés szerint, több mint 5,5 millió font sterling. Kivételt talán csupán a na­gyon nagy példányszámú (több mint 4 milliós) Daily Mirror és az erős anyagi háttérrel bíró Financial Times képez. A válság oka — a hirdetési bevételek csökkenése és munkaügyi problémák mellett — elsősorban a rotációs papír drágulása — írja a Reuter hírmagya­rázója. A két évvel ezelőtti tonnánkénti 75 font sterling helyett ma már 110 fontba kerül a rotációs papír, s az év végéig várhatóan 150 fontra emelkedik. A valaha legnagyobbak közé számí­tó Beaverbrook konszern közölte, meg­szűnteti skóciai működését. E döntés három skóciai újság felszámolását és közel 2 ezer alkalmazott elbocsátását jelenti. Indokolásul felhozzák, hogy ha nem tennék e kényszerű lépést, sajtó­birodalmuk hat hónapon belül egészen összeomlana. Néhány hónappal ezelőtt még egészen más volt a helyzet: a hirdetések példát­lan özöne óriási jövedelmet biztosított a lapoknak. Mikor azonban kezdte fel­ütni fejét a rotációs papír hiánya, a lapok csökkentették az oldalszámot, s mind több hirdetőt utasítottak vissza. A rosszabbodó gazdasági helyzet is a hirdetések visszaesését hozta magával. A helyzet tehát majdnem egyik hónap­ról a másikra megváltozott, a jövede­lemből veszteség lett. Az angol sajtó problémáinak rész­beni megoldását a kormánytámogatás jelenthetné, viszont az érdekelt lapok többsége jobbára a konzervatív párt befolyása alatt áll. Nem valószínű, hogy idővel olcsóbb lenne a rotációs papír. A kanadai és a skandináv erdők sem kimeríthetetlenek, s emellett a pa­pírgyárak mindinkább a drágább, na­gyobb nyereséget biztosító papírfajták előállítására törekednek — írja a Fi­nancial Times. Az Angliában felhasz­nált rotációs papír kétharmadát a napi­lapok fogyasztják el. A következő 12 hónapban 50 millió fonttal többet for­dítanak ennek beszerzésére, mint­­ az előző évben. A költségek emelkedésé­ben nem kis szerepet játszik a papír előállítóinál az olaj, a szén és az elekt­romosság ára, a lapkészítésnél pedig a szerkesztői és nyomdai bérköltség el­kerülhetetlen emelkedése is. Technológiai tervező vállalat számítástechnikai részlegének vezetésére e területen dolgozó, nagy gyakorlattal rendelkező VEGYÉSZMÉRNÖKÖT vagy ALKALMAZOTT MATEMATIKUST KERES „Városközpontban 2491 "jeligére, a Felszabadulás téri hirdetőbe.

Next