Világgazdaság, 1974. április (6. évfolyam, 64/1314-81/1331. szám)

1974-04-17 / 72. (1322.) szám

1974. ÁPRILIS 17., SZERDA VI. ÉVFOLYAM, 72. (1322.) SZÁM BONN A KÖZÖS LEBEGTETÉS ... és Párizs véleménye A valutakígyó jelentősége ma már kisebb mind Bonn, mind a Közös Piac szempontjából — állapítja meg a nyugatnémet szövetségi bank jelenté­se. Ezzel együtt az EGK gazdasági és pénzügyi uniójának kilátásai még ked­vezőtlenebbé váltak. A párizsi szakemberek álláspontja egyértelműbb és ha­tározottabb: szerintük a valutakígyó „halálra van ítélve”. Az NSZK gazda­ságáról szólva, a Bundesbank évi jelentése kifejti: arra törekszenek, hogy a restriktív hitelpolitika révén útját állják az infláció fokozódásának. A jelen­tés egyszersmind magyarázatot keres arra, miért sikerült az NSZK-nak a múlt évet rekord exporttöbblettel zárni. A Bundesbank tegnap közzétette évi jelentését, s ebben kijelenti, az idei év hátralevő részében arra lesz fő gondja, hogy az infláció továbbnövekedését megakadályozza. Erre a restriktív hi­telpolitika szolgál majd. Miként 1973- ban, a forgalomban levő pénzmennyi­ség és hitel expanzióját összhangban kívánják tartani az alapvető céllal, a stabilitásra épülő gazdasági növekedés­sel. A kereslet egészében véve tovább nő az idén, de lassúbb ütemben a tava­lyinál. Az új és teljesítetlen rendelések arra engednek következtetni, hogy az NSZK exportja valószínűleg ismét nö­vekszik, s ilyenformán a fizetési mér­leg folyótétele az olajárak emelkedése ellenére sem lesz deficites. A magánfo­gyasztás csakúgy, mint az ipari beru­házások, növekszenek, egyedül az épít­kezési szektor tevékenysége gyengül, mivel az utóbbi évek lázas tevékenysé­gének eredményeként a kereslet meg­csappant. Az ipari termelés egészében véve kis mértékben fokozódik, de ko­moly munkanélküliségtől nem kell tar­tani. Az árak emelkedése azonban foly­tatódik. A tőkepiacon a kamatlábak nem tartanak okvetlenül lépést a kül­földi kamatlábemelkedésekkel, tekin­tettel a megtakarítások jelentős voltára, illetve arra, hogy egyes ipari szekto­rokban, így az építőiparban a hitel­igény inkább csökken, mint nő. Visszatekintve a múlt esztendőre, amelyben a GNP növekedése 5,5 szá­zalék volt, a jelentés kifejti: a hazai kereslet fokozatosan gyengült a nyár elején, de az exportkereslet lendülete nem tört meg, s az esztendő végén a kézben levő külföldi megrendelések — a volument tekintve — négy és fél hó­napi tevékenységnek feleltek meg. A feltűnően élénk exportkeresletet magyarázva a Bundesbank megállapít­ja: a külföldi igények növekedését ösz­tönözte az általános infláció és egyes fontos konkurrensek — így Olaszország és Nagy-Britannia — részleges kiesése (sztrájkok stb.), továbbá a nyugatnémet iparnak az a képessége, hogy a kül­földi piacokra viszonylag gyorsan szál­lítson. Ezekkel a tényezőkkel magya­rázható — hangoztatja a jelentés —, hogy az NSZK a múlt évet rekordmé­retű exporttöbblettel (kereken 40 mil­liárd márkával) fejezte be. Holott nem téveszthető szem elől, hogy talán egy ipari ország sem emelte oly mértékben árait a külföldi vásárlók számára, mint Nyugat-Németország, amely az év fo­lyamán kétszer is felértékelte valutáját. Ez arra kényszerítette a külföldi im­portőröket, hogy 1973 őszén­­majd 30 százalékkal többet költsenek saját va­lutájukból ugyanazokért a német áru­kért, mint az előző esztendőben. Az a körülmény, hogy a külföldi vásárlók e drágításra nem reagáltak észreveve­ kILÁTÁSAIRÓL idén, jelzi — állítja a Bundesbank —, hogy számos beszerző országban „kielégíthetetlen áruéhség” uralkodik, ami arra vezet, hogy tekintet nélkül az árakra, onnan vásárolnak, ahonnan a szállítás a leginkább biztosítottnak tű­nik. Az NSZK még a „leértékelő orszá­gok”, Nagy-Britannia és Olaszország viszonylatában is tetemesen javította kereskedelmi mérlegét. Kérdéses azon­ban, hogyan alakul a továbbiakban a nyugatnémet külkereskedelem, ha a legfontosabb európai konkurrensek ex­portlehetőségei normalizálódnak, ugyan­akkor pedig — az importoldalon — a vásárlók megérzik az olaj drágulásá­nak teljes hatását. A Bundesbank jelentése feltűnő óva­tossággal nyilatkozik a valutakígyó jö­vőjéről, s ugyanakkor alacsonyabbra értékeli a „miniblokk” jelentőségét mind az NSZK, mind a Közös Piac szempontjából. A közös lebegtetés sokat vesztett fontosságából, januárban, ami­kor Franciaország kivált e kötelékből. Az a tény, hogy három jelentős közös piaci ország külön lebegteti valutáját, csökkenti a kilátásokat arra, hogy az előrelátható jövőben komoly haladás következhessék be a gazdasági unió irányába, amelynek az állandó árfolya­mok és a kisebb ingadozási sávok el­engedhetetlen tartozékai. A jelentés azt állítja, hogy a minikígyó a valutasta­bilitás „utolsó szigete”, de hozzáfűzi: e blokk jelentősége az NSZK szempont­jából alaposan megcsappant, miután az ország külkereskedelmének mindössze 27 százalékára vonatkozik, míg a fran­ciák kilépése előtt 40 százalékát ölelte fel. Jó esély van arra, hogy a kisebb csoportosuláson belül kevesebb feszült­ség lesz, mint a nagyobban, miután a résztvevő országok java része viszony­lag erős fizetésimérleg-helyzetben van. Túl ezen sok függ attól, hogy az együtt­működők képesek-e hitel- és költségve­tési politikájuk szinkronizálására. De még ha jó összhang lesz is — folytató­dik a jelentés — „nem zárható ki, hogy feszültségek állnak elő külső okokból, például külföldi pénzek ellenőrizhetet­len mozgásából”. Az esetleges fizetésimérleg­ és valu-­­­táris bizonytalanságok nyilván fokoz­zák a most is észlelhető tendenciát, hogy az egyes közös piaci országok tisz­tára nemzeti szempontok alapján hoz­zanak döntéseket, és még inkább hát­térbe szorítsák a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításával összhangban levő intézkedéseket. A megtorpanás, sőt visszalépés az unió irányában részben ama tény következménye, hogy nem hoztak érdemleges intézkedéseket a gazdasági és pénzügyi politika össze­hangolására. A nyugatnémet kormány több ízben, utoljára a pénzügyminiszterek múlt heti koppenhágai megbeszélésén síkraszállt a valutakígyó fenntartása mellett — jegyzik meg a hírügynökségek — és ez valószínűleg érvényesnek tekinthető a Bundesbank óvatos helyzetmegítélése ellenére is. Francia pénzügyi körökben sokkal egyértelműbben ítélik meg a minikígyó jövőjét; úgy vélik, hogy ez a rendszer halálra van ítélve — írja párizsi tudó­sítónk. Véleményük szerint az árfolya­mok változásának az adott 2,5 százalé­kos limit között tartása a kígyóban részt vevő országok — az NSZK, a Be­­nelux-országok, Dánia és a Közös Pia­con kívül álló Norvégia és Svédország — gazdasági fejlődésének legalábbis nagyjában azonos ütemét tételezi fel, de valójában egész más a helyzet. A már­ka és a holland forint megerősödött, a többi valuta azonban nem tartja a lé­pést, sőt, ahhoz, hogy a belga frankot a kígyón belül tartsák, kénytelenek fo­lyamatosan devizatartalékaik egy ré­szét feláldozni. Bonn politikai meggon­dolásokból ragaszkodik e rendszerhez, jóllehet a márka paritásának támogatá­sát célzó devizavásárlások növelik a likviditást és ösztönzik az inflációt. De az is igaz, hogy a minikígyó az utolsó maradványa annak a kísérletnek, hogy létrehozzák az európai pénzügyi és gaz­dasági uniót. V. J. Széles körű szovjet—szíriai együttműködés Szovjet—egyiptomi műszaki-tudományos megállapodás Asszad szíriai államfő szovjetunióbeli hivatalos baráti látogatásának befeje­ződésével közös közleményt hoztak nyil­vánosságra, amelynek a két ország gaz­dasági kapcsolataival foglalkozó feje­zete kiemeli: A felek elégedetten álla­pítják meg, hogy a Szíriai Arab Köz­társaság terveinek sikeres teljesítése szempontjából, a szíriai nép gazdasági függetlenségének fejlesztésében és erő­sítésében, valamint életszínvonalának emelésében nagy jelentősége van annak a széles körű szovjet—szíriai együtt­működésnek, amely a nagy ipari válla­latok és ipari létesítmények építésében, különösen az energetika, a kőolaj bányá­szat, a vasúti szállítás és az öntözés területén jött létre. A két ország gazda­sági együttműködésének legfontosabb létesítménye az eufráteszi hidro­ener­­getikai komplexum. Ugyancsak tegnap hozták nyilvános­ságra, hogy a Szovjetunió és Egyiptom műszaki-tudományos együttműködési megállapodást kötött. A megállapodás előirányozza közös vállalkozások létre­hozását az elektronikai iparban, együtt­működést szorgalmaz a mezőgazdaság­ban, az ásványi nyersanyagok feltárá­sában, a napenergia hasznosításában, és a mezőgazdasági övezetek gazdasági fejlesztésében. (MTI, Reuter) TOVÁBB NŐTT A JUGOSZLÁV FIZETÉSI MÉRLEG DEFICITJE Jugoszlávia kereskedelmi mérlegének deficitje ez év első három hónapjában 731,4 millió dollárt tett ki, és ez 92,9 százalékos emelkedésnek felel meg a tavalyi év azonos időszakához viszo­nyítva — írja a belgrádi Ekonomska Politika jelentését idézve az AP-DJ hírügynökség. Az import márciusban 76 százalékkal emelkedett a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva, és így 9 milliárd 466 millió dinárba (557 millió dollárba) került. Az export 5 milliárd 101 millió dinárt (300 millió dollárt) hozott, 55 százalékkal többet, mint 1973 márciusában. Az áruimport az év első negyedében 72 százalékkal bővült, míg az export 64 százalékkal. A fejlődő országokba irányuló jugo­szláv export ez év első három hónapjá­ban 158 százalékkal növekedett, az on­nan származó import ugyanezen idő­szak alatt 117 százalékkal. A kelet­európai országokba szállított jugoszláv termékek mennyisége 80 százalékkal nőtt, a fejlett tőkésországok piacain el­adott termékeké pedig 43 százalékkal. A kelet-európai piacokról importált termékek mennyiségét 63 százalékkal, a fejlett tőkésországokból bevitt termé­kekét 66 százalékkal növelték. Az ipari termelés márciusban 10,1 százalékkal volt nagyobb az 1973. évi márciusi eredménynél. A termelés már­ciusi emelkedése folytatása volt a ja­nuári és februári kedvező eredmények­nek, az első három hónapban 9,1 szá­zalékkal volt nagyobb az ipari terme­lés, mint a tavalyi év első negyedében. A hajógyártás, valamint a bőr- és cipő­ipar kivételével a jugoszláv népgazda­ság valamennyi ipara hozzájárult a ter­melés emelkedéséhez. A Belgrádi Sta­tisztikai Hivatal megállapítása szerint az ipari termelés növekedésének jelen­tős tényezői a nagy nyersanyag- és fél­­késztermék-készletek. A kőolajipar re­kordnak számító 18 százalékos emelke­dést ért el, a vaskohászat 15 százalék­kal, a vegyipar szintén 15 százalékkal növelte termelését. __________________ Belgium a sertéshúsimport felfüggesztését javasolja Lavens belga mezőgazdasági minisz­ter arra szólította fel a Közös Piac bi­zottságát, hogy ideiglenesen szüntesse meg a sertéshús bevitelét a közösségen kívüli országokból. Erre azért van szükség — indokolta —, mert az EGK tagállamaiban az utóbbi időben gyors ütemben esett a sertéshús ára. (Reuter) NAPRÓL NAPRA A SZIBÉRIAI BERUHÁZÁSOKKAL KAPCSOLATOS BANKKÖL­CSÖNÖK ügyében hamarosan létrejöhet a megállapodás a Szovjet­unió és Japán között — jelentette be a japán kormánypárt parlamen­ti frakciójának egyik vezetője. Ugyanakkor eredménytelenül értek véget a két ország közötti kőolajügyletről folyó tárgyalások, mivel a japán importáló cég kifogásolja a Szovjetunió által kért árat. A KGST-SZABVÁNYOK JÓ RÉSZE közvetlenül alkalmazható a ko­operációban, a szakosításban és az áruforgalomban, így változtatás nélkül bekerülhetnek az elfogadó tagországok nemzeti szabványaiba. Az újabb KGST-szabványok megalkotásánál már érvényesül a világ­színvonal figyelembevétele, és ezzel szinte kényszerítik a hazai ipart a korszerű termékek gyártására. Eddig még csak 100 KGST-szab­­ványt fogadtak el a tagállamok, de ebben az évben további 5—600 készül el. AZ USA TECHNOLÓGIAI SEGÍTSÉGET AJÁNLOTT FEL a kőolaj­­termelő országoknak műtrágyagyártó­ kapacitások kiépítéséhez. Kis­­singernek az ENSZ rendkívüli közgyűlésén tett javaslata lenne a válasz­a a műtrágyahiány miatt fenyegető élelmiszerválságra, egy­szersmind lehetővé tenné az olajbevételek hasznosítását is. A negye­dik oldalon közölt írásunkból kitűnik, hogy Szaúd-Arábia máris nagy lendülettel látott hozzá az ország iparosításához: elsősorban vegyipa­rát akarja kiépíteni. A MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK TEVÉKENYSÉGÉNEK VIZSGÁLATA is szerepel az amerikai államok szervezetének Wa­shingtonban megnyíló ülésén, s várható, hogy a dél-amerikai és ka­­rib-tengeri országok méltányosabb elbánást követelnek árucikkeik­nek az Egyesült Államoktól. A chilei juntának biztosított adósság­átütemezés, s újabb kölcsönfelvételek kilátásba helyezése, amelyről a párizsi klub döntött legutoljára, továbbra is általános felháborodással találkozik világszerte. A katonai rezsim rendszeresen kap újabb hi­teleket az USA által támogatott különböző nemzetközi pénzügyi szervektől. Dent kelet-európai körútjának tapasztalatairól Dent amerikai kereskedelemügyi mi­niszter londoni sajtóértekezletén össze­gezte a Szovjetunióban, Romániában és Bulgáriában folytatott tanácskozásainak eredményeit. Az Egyesült Államoknak — hangoztatta — kitűnő lehetőségei vannak a szocialista országokkal kiala­kult kereskedelmi kapcsolatok fellen­dítésére. Ismét felszólította­ az amerikai kongresszust, biztosítsa a legnagyobb kedvezményt a szocialista árucikkekre. Nyomós érvvel támasztotta alá köve­telését; ha a törvényhozás gyorsan cse­lekszik, az amerikai cégeknek még módjuk lesz bekapcsolódni a szocialista országok nagyszabású beruházásaiba, amelyeket a jövőre kezdődő ötéves nép­­gazdasági tervek keretében kívánnak megvalósítani. Ellenkező esetben félő, hogy az USA lemarad más nyugati ver­senytársaival szemben, s meg kell elé­gednie néhány jelentéktelenebb meg­rendeléssel — figyelmeztet. Előzőleg Dent Szófiában tett rövid látogatást, s Todor Zsivkovval is talál­kozott. Szó esett a két ország kereske­delmi kapcsolatairól is, több kétoldalú kérdés megvitatása alkalmával. Dent részt vett a két ország első konzuli megállapodásának aláírásán. Bukaresti tartózkodása alatt az ame­rikai miniszter Patan román külkeres­kedelmi miniszterrel együtt a román— amerikai vegyes bizottság első ülésén elnökölt. A két ország külkereskedelmi forgalma 1969 és 1973 között hétszere­sére nőtt, s immár reális és kívánatos cél, hogy 1980-ra az árucsere elérje az 1 milliárd dolláros szintet. A megbeszé­lés után kiadott közös közleményből az is kitűnik, hogy a bizottság tanulmá­nyozta az ipari együttműködés kérdé­seit, beleértve a vegyes vállalatok lét­rehozásának lehetőségeit is. (Reuter, BT­A, Agerpres) SZOVJET-JAPÁN OLAJIPARI TÁRGYALÁSOK A Szovjetunió és Japán hamarosan megállapodásra jut a szibériai fejlesz­tési programokkal összefüggő bank­kölcsönök ügyében — mondta Ishida parlamenti képviselő, aki a hét végén Moszkvába utazott az újabban fel­merült problémák megvitatására. A képviselő nem részletezte konkrétan, milyen programokra gondolt, amikor kilátásba helyezte a hitelmegállapo­dást. Megjegyezte, hogy — véleménye szerint — Japánban félreértik a Szov­­­­jetunió nemrégiben nyilvánosságra ho­zott tervét a második transz-szibériai vasútvonal felépítéséről. A szigetország­ban a tervet úgy értelmezték — mond­ta —, hogy ennek felépítésében is részt kell venni a japánoknak, holott nem arról van szó. A Szovjetunió nyilván­valóan a tyumenyi nyersolaj vasúti el­szállításához szükséges berendezésekhez és létesítményekhez kéri majd Japán közreműködését — tette hozzá Ishida. Az Idemitsu Kosan japán olajfino­mító konszern képviselője bejelentette, hogy nem sikerült megállapodásra jut­niuk a Szovjetunióval az idei kőolaj­­import ügyében. Az ütközőpont: az ár. A japán cég az idén 3 millió tonna olaj vételét tervezte, de a Szovjetunió által kért barrellenkénti foli ár 16 dollár. Az Idemitsu szóvivője szerint az or­szágban érvényes belső árkorlátozások miatt a számukra elfogadható maximá­lis vételár 10 dollár. A japán cég a a 60-as évek eleje óta vásárol kőolajat a Szovjetuniótól, tavalyi importja 2 millió tonna volt. Japánban az olaj­válság kirobbanása óta a kormány szi­gorú ellenőrzés alatt tartja az olajter­mékek belföldi árát. A japán cégeknek általában a kőolaj 9—10 dolláros im­portára esetén sikerül a korábbi pro­fitra szert tenniük. (Reuter, AP—DJ) Tudományos konferencia a KGST tevékenységéről és távlatairól Moszkvai tudósítónktól­ Moszkvában tudományos konferencia kezdődött a KGST eredményeiről, fel­adatairól és távlatairól. Az ülést a KGST titkársága és a szocialista világ­­rendszer gazdasági kérdéseit vizsgáló nemzetközi intézet szervezte a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa meg­alakulásának 25-ik évfordulója alkal­mából. A vendéglátó Szovjetunió kor­mányának nevében Leszecsko minisz­terelnök-helyettes üdvözölte a tanács­kozást, méltatta az elmúlt negyedszá­zad gazdasági eredményeit és megálla­pította, hogy a KGST tagországai 1951 és 1974 között ipari termelésüket 8,4- szeresre emelték, nemzeti jövedelmüket pedig 5,7-szeresre bővítették. Az elmúlt 25 év sikerei lehetővé tet­ték, hogy a KGST munkáját most ma­gasabb szintre emeljék, ehhez kedvező keretet teremt a Komplex Program. E program végrehajtása során újabb és újabb feladatok várnak megoldásra. Így például tovább kell fejleszteni a valutáris­ pénzügyi kapcsolatokat, és a külgazdasági együttműködést. Előre kell lépni az árképzésben is, mert csak ily módon mélyíthető tovább az egyes ága­zatok közötti szakosítás és kooperáció. A közös tervek készítéséhez a saját ár­bázis létrehozásához, valamint a nem­régiben életrehívott nemzetközi gazdál­kodó szervezetek működéséhez új me­todikákat kell kidolgozni. A közgazda­ságtudománnyal foglalkozó szakembe­rek feladata, hogy előre jelezzék a gaz­dasági élet várható eseményeit, és min­den változásról helyes értékeléssel se­gítsék a gyakorlati m­unkát. A távlati kérdések megítélésénél minden esetben a közös érdekből kell kiindulni. A tudományos munka haté­konyságával foglalkozott felszólalásá­ban Faggyejev, a KGST főtitkára is. Kiemelte, hogy a szocialista világgaz­daság elméleti kutatása még messze elmarad az egyéb területeken elért eredmények mögött. Szükség van arra — hangsúlyozta Faggyejev —, hogy a közgazdászok behatóbban foglalkozza­nak a szocialista gazdaságok problé­máival, és ajánlásokat dolgozzanak ki a kérdések megoldásához. Az ajánlá­soknak, javaslatoknak, a közös érdeke­ket — az integráció gyorsabb, hatéko­nyabb megvalósítását — kell alapul venniük. Az ülésen felszólalt Friss István aka­démikus, a magyar küldöttség vezetője is. Előadásában a gazdaságpolitika alapvető kérdéseit érintő közös konzul­tációk feladataival foglalkozott. Kifej­tette, hogy az eszmecseréken a követ­kező különösen fontos kérdéseket kell áttekinteni: a lényeges népgazdasági feladatok kölcsönhatását, a termelési viszonyok és a termelőerők fejlődésé­nek kapcsolatát, valamint a szocialista gazdasági integráció társadalmi-gaz­dasági folyamatának hatását a KGST tagországainak határain túl.

Next