Világgazdaság, 1974. június (6. évfolyam, 103/1353-123/1373. szám)
1974-06-01 / 103. (1353.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1974. JÚNIUS 1., SZOMBAT VI. ÉVFOLYAM, 103. (1353.) SZÁM A szakszervezetek, a munkáltatók, az EGK, a külföldi hitelezők szorításában „Olaszország történetének legsúlyosabb időszakát éli át, mindössze néhány hónap maradt a gazdasági torzulások felszámolására.” Agnelli, a gyáriparosok szövetségének új elnöke nyilatkozott így beiktatási beszédében. Ha az eddigi irányzat folytatódik, és a gazdasági vezetés nem lép közbe, erre az évre 24 milliárd dolláros összesített költségvetési és fizetésimérleg-hiány várható, amit az ország — az olasz jegybank elnökének, Carlinak véleménye szerint — „egyszerűen nem bír ki.” Az egyensúly helyreállítását a tőkések és a jegybank a lakosság keresletének visszaszorítása útján képzelik el, a szakszervezetek viszont mélyreható társadalmi újraelosztással, a nagy tőkés édekcsoportok terhére történő beavatkozással. A cselekvésképtelen Kumor-kormány nem számíthat újabb külföldi hitelekre, a közös piaci partnerei az eddig bevezetett importkorlátozások enyhítése miatt szorongatják. Nehezen látható más kivezető út a csődtömegből, mint amit az Olasz Kommunista Párt vázolt fel: a felajánlott történelmi kompromisszum elfogadása; a baloldalnak a kormányzásba való bevonása. Egyre kevesebb esélye van annak, hogy a kormány gazdasági miniszterei és a szakszervezeti vezetők Rómában folyó megbeszélésén egyetértés születhet a követendő gazdaságpolitikáról. A három fő szakszervezeti szövetség képviselői nem hajlandók meghátrálni, a dolgozók életkörülményeinek javítására határozott biztosítékokat kérnek a kormánytól. Visszautasítják a kormány takarékossági programját, arra hivatkoznak, hogy a fogyasztás-, illetőleg a hitelkorlátozó intézkedések rövidesen a beruházások leállásához, a termelés visszaeséséhez, következésképpen tömeges munkanélküliséghez vezetnek. Ugyanakkor jobbról az olasz iparvállalkozók szövetsége, élén új elnökével, Agnellivel követel nagyobb beleszólást az olasz gazdaságpolitika kialakításába. Agnelli beiktatási beszédében igazat adott a baloldalnak abban, hogy új fejlődési típusra van szükség az olasz gazdaságban, hiszen az a gazdasági mechanizmus, amely a 60-as években a miracole economicóhoz vezetett, napjainkra kifulladt. A Fiat elnöke természetesen a magánipar megmentése érdekében emelt szót, bírálta a diszkriminatív hitelnyújtási rendszert, amely az állami óriásvállalatoknak kedvez. Az állami ipart viszont a felduzzasztott bürokratikus apparátus, a szubvenciók és más pénzügyi ösztönzők elavult rendszere bénítja meg. Az ipar gerincét adó kis- és középüzemek tönkremenetele egyre súlyosabb méreteket ölt — figyelmeztetett az olasz üzletember. Carli, a jegybank elnöke számos adattal támasztotta alá a súlyos helyzetet: a legújabb előrejelzések szerint az év végére 9 milliárd dolláros fizetésimérleg-deficit és 15 milliárd dollárnyi költségvetési hiány várható, ha a kormány gazdaságpolitikája nem állja idejében útját az előző hónapok irányzatának. A Közös Piac azt követeli Olaszországtól — mondotta Carli —, hogy költségvetését egyensúlyozza ki, fizetési mérlegének hiányát pedig szűkítse le 3,3 milliárd dollárra, úgy, hogy deficit csak a kereskedelmi mérlegben mutatkozzék. Az első lépés — hangoztatta a jegybank vezetője — a hazai kereslet 4— 5 százalékos lefaragása kell hogy legyen új adók kivetése révén, amelyek 6 milliárd dollárt hoznak az államkincstárnak. Ez önmagában még nem elég, a hitelkorlátozásokat tovább kell szigorítani. Hogy követeléseinek még nagyobb nyomatékot adjon, kifejtette, hogy az eurodollár-piac gyakorlatilag bezárta kapuit Olaszország előtt. A tavaly és tavalyelőtt felvett 10,5 milliárd dollár összegű külföldi kölcsönök 1975-ben illetőleg 1979—83 között járnak le, és egyedül a kamatköltségek mostantól 1978-ig 700 millió dollárba kerülnek majd Olaszországnak. A líra védelmében 1972 júniusa óta 10,73 milliárd dollárt költött Olaszország, ennek felét akkor adta ki, amikor a líra a közös piaci kígyóban helyezkedett el. Az óriási áldozat is kevés volt, a líra 1973 február óta 17 százalékkal értékelődött le, fejtegette a jegybank elnöke. Polemizált a szakszervezeti vezetőkkel is, akik az üzemekben az élet minőségét akarják javítani. Most már nem erről van szó, hanem az üzemek életben maradásáról — állította Carli. Sürgette az importkorlátozások megszigorítását, azok kiterjesztését a nyersanyagokra. „Gazdaságunk fennmaradásának feltétele a fizetésimérleg-hiány gyors felszámolása, hitelképességünk kimerültével nem tudjuk elkerülni a nyersanyagokat is érintő importkorlátozásokat. Ez persze a gazdasági tevékenységet még jobban megbéníthatja, mint a pénzügyi és költségvetési korlátozások” — hangoztatta, és azzal indokolta javaslatát, hogy az olasz bevitel ma gyorsabban emelkedik, mint az export és gyorsabban, mint a társadalmi össztermék. Carli javaslatai a milánói tőzsde irányzatának tanúsága szerint megdöbbentést váltottak ki üzleti körökben; beszédét követően meredeken visszaesett a legtöbb vállalat értékpapírjának jegyzése. Carli az importkorlátozások szigorítását sürgeti, ugyanakkor a brüsszeli bizottság enyhítésüket akarja kijárni. Lardinois és Haferkamp brüsszeli források szerint — vasárnap kezdődő római tárgyalásokon — állítólag több eredményt is felajánl annak fejében, hogy Olaszország az importált agrártermékeket mentesíti a letétbefizetés alól. Beleegyeznek a termelői árak meghatározásánál használatos „zöld líra” 10 százalékos leértékelésébe, mentesítik Olaszországot a mezőgazdasági kártérítés kifizetése alól, amelyet a közös piaci valuták árfolyamváltozásának ellensúlyozására írnak elő. Emellett — a hírek szerint — nem emelnek kifogást az ellen, hogy a közös piaci országokból importált élő állatra és marhahúsra Róma továbbra is 25 százalékos letétet állapítson meg. Pontos kereskedelem-politikai döntésekről van tehát szó. Giolitti költségvetési miniszter „kegyetlen és, elevenbe vágó” kormányintézkedések bevezetését helyezte kilátásba, amelyek helyrebillentik az ország fizetési mérlegét, és stabilizálják gazdaságát. Ezek az intézkedések azonban kellő tömegbázissal rendelkező, koncepciózus programot teljesítő kormány jelenlétét feltételezik, ami a Kamor-kormányról jelenlegi összetételében aligha mondható el H. R. A növekedést a következő adatok jelzik: 1970-hez képest a tőkés viszonylati bevételek 84,9 százalékkal, 1972- ről 1973-ra pedig 20 százalékkal emelkedtek. A rubel viszonylatú forgalom a bázishoz mérve 221,7 százalékos fejlődést mutat, 1972-ről 1973-ra pedig 105 százalékos növekedést jelez. A gazdaságosság szempontjait, hasonlóan a külkereskedelem más ágaihoz, külön-külön vizsgáljuk dollár és, rubel viszonylatban. Dollár relációban az összes bevételek 10 százaléka közvetlenül valutával történő fizetésekből származik. Ezek aránya egyébként növekvő tendenciájú, és ez örvendetes, most a dollár—forint mutatók nagyon kedvezőek. „Sokan el sem hiszik, — jegyzi meg a helyettes főosztályvezető —, hogy az INTERTURISZT például 1972-ben 18 forinttal, s 1973-ban pedig még ennél is kisebb összeggel szerzett egy dollárt.” Az összes tőkés forrásból származó bevételek mintegy 40 százaléka pontosan, ennek a tömegnek pedig 60 százaléka egészen pontosan vizsgálható. Az utóbbi kategóriába tartozik az említett INTERTURISZT, és az IBUSZ, ahol 1972-ben 38 forint, 1973-ban pedig 35—37 forintra volt a szükség egy dollár nagyságú bevétel eléréséhez. A nagyvállalatok között a HUNGARHOTELS 29 forintnál, a PANNÓNIA pedig 31 forintnál jobb mutatót ért el. Az idegenforgalmi szolgáltatások egy része állami támogatást élvez, másik része pedig elvonást szenved, de ezek figyelembevételével is az átlagot tekintve csak némileg módosulnak — emelkednek — a fenti mutatók. A dollárbevételek nem mérhető része (ezeket vásárlásokra és egyéb kifizetésekre fordítják) a főosztály becslése szerint nem marad el a fenti szinttől. A rubel-elszámolású bevételek értékelését többek között nehezíti az, hogy a mérhető rész kisebb, mivel többet költenek vásárlásokra, szolgáltatásokra pedig kevesebbet az ilyen valutákkal rendelkező turisták. A rubel-bevételek egyébként 1973-ban az idegenforgalomból eredő összes jövedelem 61 százalékát adták. Az 1974-es kilátásokat vizsgálva felvetődik a kérdés, nem rontják-e az idegenforgalom gazdaságát a nyugati áremelkedéseket ellensúlyozó hazai intézkedések. Vagyis:milyen mértékű állami támogatást juttatunk így nemzeti ajándékként a hazánkba érkezett külföldierknek ? Andrikó Miklósné szerint a korábbi dollárleértékelések már javítottak a helyzeten és ilyen irányban hatnak a más valutákkal kapcsolatos forint-felértékelések is. Az ártámogatásban részesülő árucikkek bizonyos mértékben a turistákhoz kerülnek ugyan, de a külföldiek a hazai fogyasztóknál nagyobb mértékben vásárolnak olyan árukat s vesznek igénybe olyan szolgáltatásokat, amelyeket nagy adók terhelnek, s így nem járunk távol a kiegyenlítéstől. A főosztályvezető-helyettesnek az a véleménye, hogy 1974-ben is gazdaságos lesz az idegenforgalom, így kívánatos a fokozása. Az idegenforgalom lendületes növekedése természetesen nem határtalan. A IV. ötéves tervre vonatkozóan a tények túlhaladták az elképzeléseket, mert a forgalom és a bevételek a tervezettel nagyobb mértékben növekedtek. (Az emelkedést annak ellenére sikerült elérni, hogy a szállodafejlesztés minimális programjának is csak alig több mint a felét valósítják meg 1975-ig.) Az V. ötéves tervre vonatkozóan a VILÁGGAZDASÁG tudósítójának értesülése szerint már elkészült a tervjavaslat, s az szerényebb emelkedéssel — átlagos évente 10—12 százalékkal — számol, és egyúttal utal a külföldre utazó magyarok számának — 1980-ra 2 millió fő — jelentős növekedésére is. A tervjavaslat szerint a szállodafejlesztésnek csaknem a fele a fővárosra összpontosul. Továbbá is számíthatnak a fizetővendéghálózatra, sőt kívánatos annak fokozása is. A közlekedés terén javasolják egy speciális idegenforgalmi autóbusz-park kialakítását. B. I. :4 *3. Kereszttűzben a Rumor-kormány Gazdaságos-e az idegenforgalom? Hoznak a turisták, vagy visznek? A derűlátó becslések szerint ebben az esztendőben 10—12 százalékkal nő az utasforgalom és 15—18 százalékkal emelkednek az abból származó bevételek, de a Nyugaton tapasztalható áremelkedések hazai hatását ellensúlyozó állami dotációk ezen a területen visszájára fordulnak. Az idegenforgalom gazdaságosságának értékelése mellett erre a kérdésre is választ kért a VILÁGGAZDASÁG tudósítója Andrikó Miklósnétól, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó és idegenforgalmi főosztályának helyettes vezetőjétől. Külkereskedelmi forgalmunk 4,5—5 százalékát érinti az idegenforgalmi „ipar” — ezért végzünk ilyen vizsgálatokat, mondja Andrikó Miklósné. MEGSZÜLETETT A KÖZÖS PIAC ÉS AZ USA VÁMKOMPENZÁCIÓS MEGÁLLAPODÁSA Hosszas vajúdás után tegnap végre megszületett a Közös Piac és az Egyesült Államok közötti vámcsökkentési megállapodás. Az EGK képviselői péntek reggel nyolc szavazattal (Belgium tartózkodott) elfogadták azoknak az amerikai agrártermékeknek és iparcikkeknek a listáját, amelyekre 1975. január 1-től alacsonyabb vámot vetnek ki. A listát hivatalosan csak akkor teszik közzé, amikor a megállapodást a genfi GATT-titkárságon aláírták. Hírforrások azonban egyhangúan tudni vélik, hogy legfontosabb tételei a citrusgyümölcsök, a feldolgozatlan dohány, a fotófilm, a földmunkagépek, a Dieselmotorok és a nátronpapír. Nixon elnök még délelőtt elfogadta az EGK javaslatát, amelyen az utolsó simításokat az OECD miniszteri tanácskozásán tette Soames, az EGK kereskedelmi főmegbízottja és Eberle, Nixon legfőbb kereskedelmi tárgyalója. Az elnök kijelentette, hogy a megállapodás fontos lépés az USA és a Közös Piac kapcsolatainak javításában, meggyorsíthatja a még régebben húzódó kereskedelmi törvénytervezet szenátusi elfogadását. A tarifacsökkentés eredményeképpen az USA évi 1—1,2 milliárd dollárral növelheti kivitelét a kilenc országba. Az USA tudvalevőleg az EGK kibővüléséből fakadó exportveszteségei ellensúlyozására követelte az EGK-tól a vámtételek leszállítását. Mivel a Közös Piac a követeléseknek kezdetben nem akart eleget tenni, az USA a GATT szabályok értelmében ellenintézkedéseket helyezett kilátásba. Tavaly decemberben a Közös Piac módosította álláspontját és ,,globális ajánlatot” tett az összes kívülálló országra, ez azonban az USA-t nem elégítette ki. Áprilisban a kilencek újabb javaslatot tettek, s ez lett az alapja a most létrejött megállapodásnak. Az USA a megállapodásban egyelőre lemondott a közös piaci gabonavámok csökkentését célzó követeléséről, mivel az EGK ezt a politikailag is fontos kérdést az év későbbi részében megtartandó átfogó GATT tárgyalásokon akarja megoldani. Az amerikai politikusok joggal tartanak attól, hogy a közös piaci gabonavámok kérdése elvész az ott megtárgyalandó sok téma között, s ezért az amerikaiak fenntartották maguknak a jogot, hogy később visszatérjenek rá. (AP—DJ, Reuter) KÍNA ÉS MALAYSIA FELVETTE A DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOT Kína és Malaysia pénteken diplomáciai kapcsolatot létesített egymással — közölte az Új-Kína hírügynökség. A megállapodást a Pekingben tartózkodó malaysiai külügyminiszter, Abdul Razak, valamint Csou En-laj írták alá. Malaysia az első a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) öt tagja közül, amely diplomáciai kapcsolatra lépett Kínával. Megfigyelők szerint az ASEAN többi tagországa — Indonézia, a Fülöp-szigetek, Singapore és Thaiföld — hamarosan követni fogják Malaysia példáját. Erre utal egyébként az is, hogy az ASEAN tagországai kedvezően reagáltak a diplomáciai kapcsolatfelvétel hírére. A Fülöp-szigetek tájékoztatásügyi hivatalának vezetője közölte, hogy a kínai-malaysiai megállapodás ösztönzőleg hat a délkelet-ázsiai viszonyok fejlődésére, s a Fülöp-szigetek is erőfeszítéseket tesz a kapcsolatok normalizálására. Hasonló hangnemben nyilatkozott Thaiföld, Singapore és Indonézia külügyminisztériuma is. Indonéziában rámutattak, hogy számos délkelet-ázsiai ország magáévá tette azt az elvet, hogy a Kínához fűződő kapcsolatokat normalizálni kell. A pekingi bejelentéssel egyidőben Kuala Lumpurban közölték, hogy Malaysia megszakítja összes hivatalos kapcsolatát Tajvannal. A kereskedelmi, beruházói és turisztikai kapcsolatokat magánjellegű formában tartják fenn. (Reuter, Kyodo) Szállodaépítés a Szovjetunióban svéd és amerikai cégekkel Londoni tudósítónktól. A Financial Times közlése szerint ma írják alá szovjet hivatalos szervek a svéd Skanska és az amerikai Intercontinental szállodacsoporttal a szerződést hotelek építéséről a Szovjetunióban. Részleteket még nem közöltek, de értesülések szerint két szállót építenek Moszkvában, egyet-egyet Leningrádban és Kijevben. A lap megemlíti, hogy a Skanska svéd munkásokkal már épített hotelt Varsóban, de nem tudni, hogy részt vesznek-e az északi ország alkalmazottai a szovjet építkezésekben. NAPRÓL NAPRA ♦ PÉNZÜGYI KÉRDÉSEK ÁLLNAK ELŐTÉRBEN a francia—nyugatnémet csúcstalálkozón. Megfigyelők szerint Schmidt valamiféle segélyajánlatot tesz a gazdasági gondokkal küszködő franciáknak, ennek formájáról azonban egyelőre csak találgatások hallhatók. Giscard d'Estaing-nek minden bizonnyal politikai téren kell majd ellenszolgáltatást nyújtani a nyugatnémet segítségért. ♦ A HELYI SAJÁT KÉPVISELET FELÁLLÍTÁSA alapvető fontosságú a szocialista országokkal jelentős forgalmat lebonyolító tőkés cégek számára. Kelet—Nyugat című rovatunkban az amerikai Dow Chemical véleményét ismertettük erről a kérdésről. A cég kelet-nyugati vezérigazgatója szerint az ügynöki vállalatok nem tudják tökéletesen képviselni a megbízót, ezenkívül a közvetítői jutalék rontja a versenyképességet is. ♦ A LEGÚJABB ATOMHATALOM, INDIA permanens válságállapotban van. Csökken az egy főre jutó reáljövedelem és a gabonatermés, dühöng az infláció, fokozódik a munkanélküliség, az olaj drágulása pedig Indiát sújtja a legerősebben. A gazdasági nehézségek enyhítését sokan egy „átmeneti diktatúrától” várják, amelynek azonban a jelenlegi helyzetben nem sok értelme lenne — írja a Sajtószemlénkben közölt cikk. ♦ A VILÁG GABONATARTALÉKAI ALACSONY SZINTRE süllyedtek az elmúlt évtizedben. Ebben a helyzetben egy rossz időjárású év súlyos gammaválságot okozhat, elsősorban Ázsiában. Az időjárás a legnagyobb aolffensen mindeddig kedvező volt, ezzel szemben műtrágyahiánnyal lehet később számolni. Mi várható a párizsi csúcstalálkozótól? Tegnap megkezdődött Giscard d’Estaing és Schmidt megbeszélése, s a csúcstalálkozó ma is folytatódik. A hírforrások arra számítanak, hogy a két politikus megállapodik, hogyan lássanak hozzá a súlyosbodó nyugateurópai pénzügyi problémák rendezéséhez. Közvetlenül Schmidt érkezése előtt az új francia pénzügyminiszter kijelentette: a két vezető elsősorban az infláció elleni küzdelemről és a több nyugat-európai országot sújtó pénzügyi mérleg-nehézségekről tanácskozik. „Azt hiszem, hasznos eszmecsere lesz, kivált ami a nemzetközi monetáris kérdéseket illeti”, állította a pénzügyminiszter. A két vezető egyetért abban, hogy a francia—nyugatnémet kooperáció feladata új ösztönzést adni a nyugateurópai integrációnak, s ennek első lépéseként, úgy vélik, Schmidt valamiféle segélyajánlatot tesz az inflációs gondokkal és mérlegproblémákkal küzdő franciáknak. Ám arról, hogy milyen formát ölt a segély, egyelőre csupán találgatások hallhatók. Lehet, hogy Schmidt megismétli azt a kölcsönajánlatot, amit Bonn már az év elején is felkínált. De meglehet, hogy felajánlja a nyugatnémet export valamiféle viszszafogását és az is, hogy olyan intézkedéseket javasolt, amelyek megkönynyítenék a kivitelt Nyugat-Németországba a többi közös piaci országnak. Akármelyik megoldást választják, a franciáknak elsősorban politikai téren kell ellenszolgáltatást adniok. Kereken egy hónap múlva a franciák ülnek be a Közös Piac miniszteri tanácsának elnöki székébe, s ez Giscard d’Estaingnek nagy lehetőségeket ad, hogy megkísérelje a gyakorlatba átülteni a választási kampány során megígért „európai kezdeményezéseket”. Ha Schmidt segítséget nyújt a francia gazdaság talpraállításához, akkor — vélik párizsi politikai körökben — Giscard arra kényszerül, hogy e kezdeményezések terén messzebb menjen, mint tulajdonképpen szerette volna. Rákényszerülhet, hogy módosítsa az Amerikától való függetlenség hagyományos politikáját, s ilyenformán Párizs lehetővé teszi, hogy a világgazdaság megoldandó nagy problémáit a Közös Piac és az Egyesült Államok együttes kiindulópontról közelítse meg. A franciák a segély fejében annak a bonni igénynek is valószínűleg eleget tesznek, hogy megerősítsék a Közös Piac cselekvőképességét. A többi között Bonnak az az óhaja, hogy a miniszteri tanácsban a döntéseket többségi alapon hozzák, és ne az egyhangúság alapján, amihez eddig Párizs ragaszkodott. (Reuter)