Világgazdaság, 1974. október (6. évfolyam, 187/1437-209/1459. szám)
1974-10-01 / 187. (1437.) szám
1974. OKTÓBER 1., KEDD VI. ÉVFOLYAM, 187. (1437.) SZÁM Washingtoni figyelmeztetés az olajtermelőkhöz Az olajdollárok az IMF-közgyűlés középpontjában Az infláció további felgyorsulása, a termelés stagnálása és hatalmas fizetésimérleg-hiányok fogják jellemezni a tőkés világgazdaságot a következő időszakban — fejtegette Witteveen, a Nemzetközi Valuta Alap vezetője az IMF és a Világbank hétfőn megnyílt évi közgyűlésén. A 126 ország képviseletében Washingtonban megjelent pénzügyminiszterek és jegybankelnökök találkozójára nemcsak a baljós gazdasági előrejelzések, hanem az olajtermelők és a tőkés olajfogyasztó országok közötti konfrontáció kiéleződése is rányomja bélyegét. Az öt vezető tőkés állam külügy- és pénzügyminisztereinek értekezletén hírek szerint Párizs feltűnő együttműködési hajlandóságról tett tanúságot, s az olajfogyasztók frontjának szorosabbra zárása nyomán Washingtonból újabb kardcsörtető nyilatkozatok hangzottak el. „Az Egyesült Államok nemzeti létét fenyegeti az olajtermelők árpolitikája és minden rendelkezésünkre álló eszközt igénybe kell vennünk a nemzeti érdekek védelmében” — hangoztatta az amerikai szövetségi energiahivatal vezetője; az amerikai kongresszusban néhányan a gazdasági és katonai segélyek leállítását, a vámkedvezmények felfüggesztését követelik. Nem lehet véletlennek tekinteni — hangsúlyozzák washingtoni megfigyelők —, hogy az amerikai vezetés pontosan a Nemzetközi Valuta Alap idei közgyűlésének összehívása előtt hívta egybe az „öt nagy” értekezletét, és arra a következtetésre jutnak, hogy a Valuta Alap és a Világbank fórumát igyekeznek majd felhasználni az olajtermelő országok ellen, megpróbálva azokat árpolitikájuk módosítására bírni. Mint az amerikai energiaügyi hivatal feje néhány nappal ezelőtt tett és most nyilvánosságra hozott nyilatkozatában kifejtette: pénzügyi téren megkezdődött az olajdollárok visszaszivattyúzása a tőkésországok vérkeringésébe, a nemzetközi pénzintézetek erőfeszítéseket tesznek nemcsak a főbb ipari országok, hanem a fejlődő országok gazdaságainak megsegítésére. De mint hozzátette: az olaj ára magas maradt, sőt legutóbb ismét emelkedett. A tőkésországok mindeddig nem voltak képesek gazdasági és diplomáciai erejük mozgósítására az árak letörésére, mivel túlságosan lefoglalták őket a belső gazdasági problémák, különösen az infláció. Az OECDországok, és különösen Japán habozásának okát egy újabb olajembargó, illetve az olajszállítások csökkentése miatti félelemben lehet keresni — mutatott rá az amerikai „energiafőnök”. Párizs hajlékonyságának és az USA- ban elhangzott fenyegető hangvételű nyilatkozatoknak magyarázatát Schmidt nyugatnémet kancellár közvetve adta meg, amikor a Time-ban kifejti: az olajár-válság következményei már túlmennek a gazdasági kereteken, számos országban a társadalmi feszültségek éleződése, a sztrájkok elszaporodása várható. A jelenlegi árak fennmaradása mellett olyan helyzet alakulhat ki, amikor a termelékenység emelkedését a reáljövedelmek stagnálása, sőt csökkenése kíséri. „Az USA-nak, Japánnak és Nyugat-Európa vezető tőkésországainak össze kell fogniok, ha 1975-ben úrrá akarunk lenni a gazdasági fejleményeken” — hangsúlyozta a nyugatnémet kormányfő. Ilyen előzmények után sokan arra számítottak, hogy Ford elnök az IMF közgyűlésén kemény hangot üt meg, és megnyitó beszédét felhasználja az olajtermelő országok elleni támadásra. Ehelyett inkább általánosságokban beszélt. Mint kifejtette, az inflációs ráta magasabb az elviselhetőnél, soha nem tapasztalt nehézségek jelentkeznek a nyersanyagellátásban és súlyos akadályok nehezítik számos ország, köztük a legszegényebbek gazdasági fejlődését. Jelezte, hogy Simon pénzügyminiszter később részleteiben is kifejti az amerikai kormány javaslatait a nemzetközi gazdasági problémák megoldására. A szervezet ügyvezető igazgatója, Witteveen beszédének középpontjába is a magas olajárak miatt kialakult helyzet került: az olajimportáló országok fizetési mérlegdeficitje idén 65 milliárd dollárra fog emelkedni, és a következő években tovább növekszik, ha nem sikerül nemzetközi együttműködéssel útját állni. Az olajdollárok áramlásának irányítása, különösen az olajtőkék hosszú lejáratú befektetése a következő időszakban is az egyik legsúlyosabb probléma marad, fejtette ki. Az átszivattyúzás intézményesítése ugyan már megkezdődött, de a Valuta Alap jelenlegi 3,4 milliárd dolláros olajalapját jövőre lényegesen ki kell bővíteni, ha a fejlődő országok szükségletét ki akarjuk elégíteni — mondotta. Az Ötök washingtoni tanácskozásán ugyancsak szó volt az olajjövedelmek összevonásáról és az arra rászorulóknak történő kikölcsönzéséről. Healey brit pénzügyminiszter hatalmas, 30 milliárd dolláros alap létrehozását javasolta, amelybe az olajtermelők az eurodollár-piaci kamatokkal arányos, 12 százalékos kamat fejében helyezhetnék el tőkéiket. Az USA állítólag elvetette ezt az indítványt, mint ahogy nem fogadta el azt a nyugatnémet javaslatot sem, hogy állítsanak fel nemzetközi beruházási bankot, amelyben az olajexportőrök és fogyasztók megosztanák egymás közt az értékveszteségi kockázatot. Az amerikai álláspont szerint mindkét javaslat túlságosan sok biztonságot nyújt az olajtermelőiknek, akik a nemzetközi pénz- és hitelpiacon amúgy is egyre nagyobb összegeket helyeznek el. McNamara, a Világbank elnöke elsősorban a fejlődő országok szemszögéből foglalkozott a jelenlegi válsággal és arra figyelmeztetett, hogy milliókat fenyeget az éhhalál a fejlesztési segélyek lényeges emelése nélkül. Javasolta, hogy a következő öt évben 36 milliárd dollárra emeljék a Világbank kölcsönalapját és célzott arra, hogy ennek az összegnek nagy részét az olajexportáló országoknak kellene előteremteni. Az olajprobléma mellett a Nemzetközi Valuta Alap értekezletén más kérdéseket is megvitatnak: szerdán előreláthatólag elfogadják annak az új bizottságnak a létesítését , amely a „tényleges erőforrások” transzferálására hivatott a gazdagabb országokból a szegény országokba. Az értekezlet végén pedig előreláthatóan elfogadják a tagállamok kvótáinak emelését célzó javaslatot, és ezzel 1975- ben mintegy 50 százalékkal nőnek a Nemzetközi Valuta Alap pénzügyi erőforrásai. (Reuter, AP—DJ) EGK-csúcsértekezlet összehívását fontolgatja Bonn A nyugatnémet kormány „nem zárja ki közös piaci csúcsértekezlet összehívásának lehetőségét” az agrárárak körül kirobbant vita rendezésére. Ezt mondotta Bölling, a kormány szóvivője. A bonni kormány ma dönt arról, milyen vonalat kövessen a továbbiakban. Bölling szerint „nincs ok a helyzet dramatizálására”. Rámutatott azonban, a kérdés olyan bonyolult, hogy a mezőgazdasági miniszterek jövő szerdán kezdődő ülésükön esetleg nem tudnak megegyezni. Bonni megfigyelők szerint a szóvivő kijelentései arra utalnak, hogy a nyugatnémet kormány ezentúl nem elégszik meg partnerei ígéretével, hanem rövid időn belül ki akarja harcolni a mezőgazdasági politika megváltoztatását. Bölling mindazonáltal hangsúlyozta: „pusztán mérsékelt kiigazításokról” van szó. (Reuter) Szovjet—amerikai tudományos és műszaki tárgyalások Vasárnap szovjet küldöttség utazott New Yorkba, Gvisianinak, a tudományos és műszaki állami bizottság elnökhelyettesének vezetésével. A delegáció részt vesz a szovjet—amerikai tudományos-műszaki együttműködés munkájában. A műszaki együttműködés megindulása óta eltelt időszakban a Szovjetunió 21 licencet adott el az USA-nak, a fémkohászatban, az elektrotechnikában, az elektronikában, a gépiparban, az orvostudományban használatos technológiáról és berendezésekről. Ugyanebben az időszakban szovjet cégek 13 licencet vásároltak az Egyesült Államokban. Washingtonban aláírták a vízszenynyezés megakadályozására alakult szovjet—amerikai együttműködési munkacsoport második ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. (TASZSZ) MNB-képviselet Frankfurtban Október 4-én ünnepélyes keretek között avatják fel Frankfurtban a Magyar Nemzeti Bank képviseleti irodáját. Mint ismeretes, az MNB eddig Párizsban és Zürichben nyitott képviseleti irodát, Londonban pedig bankfiókja tevékenykedik. (Reuter) MNDK—csehszlovák vegyipari kapcsolatok Október 7-re elkészül a böhlen— záluzi etilén-csővezeték, amely november elején kezdi meg működését. Ez lesz az NDK és Csehszlovákia eddigi legjelentősebb integrációs beruházása. A Záluziban épített új vegyikombinát az NDK-ból szállított, műanyaggyártáshoz szükséges alapanyag feldolgozásával 1975-ben 50 ezer tonna, a következő évtől kezdve pedig már 100 ezer tonna PVC-t termel. A két szomszédos állam vegyiparának fejlesztését segíti elő az is, hogy Csehszlovákia műtrágya gyártásához szükséges új berendezéseket juttat az NDK-beli Piesteritz Nitrogénműveknek, továbbá, hogy a két állam különféle műszálakat cserél egymással. (MTI) Lengyel—NDK közös csapágy-gyár Lengyelország és az NDK közös csapágy-gyárat épít. Az erről szóló kormányszerződést szombaton írta alá Poznanban Tadeusz Wrzaszczyk lengyel gépipari miniszter és Günter Kleiber, az NDK minisztertanácsának elnökhelyettese. A gyár a poznani gazdaságban épül, építési költsége mintegy 2,5 milliárd zloty. A közös vállalat 2000 dolgozót foglalkoztat, és évente több millió golyóscsapágyat készít majd. Az üzem terveit a lengyelek készítik, a technológia kidolgozásával az NDK szakemberei foglalkoznak. A 15 évre szóló egyezmény szerint a beruházást a felek fele-fele arányban finanszírozzák és a termékekből is ilyen arányban részesednek. Az új létesítmény nagy jelentőségű mindkét ország gépipari fejlődése szempontjából. Interport néven az NDK és Lengyelország új vállalatot hoz létre Szczecin székhellyel, a két ország kikötői forgalmának, illetve Wismar, Rostock, Stralsund, Svinousce, Szczecin, Gdynia és Gdansk fejlesztésének koordinálására. (E kikötők jelentős szerepet játszanak Csehszlovákia, Magyarország és más szocialista országok külkereskedelmi forgalmának lebonyolításában is.) Az elképzelések szerint a vállalat munkáját számítógépek fogják segíteni. Tervezik közös teherkikötő építését is. (PAP) NAPRÓL NAPRA ♦ LENGYEL—OSZTRÁK KORMÁNYFŐI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK Bécsben, középpontjukban a gazdasági kérdések állnak. Megfigyelők szerint hosszú lejáratú megállapodások születhetnek, s szóba kerül majd lengyel elektromos energia exportja Ausztriába. Jóllehet erről most nem várnak konkrét megállapodást, az áramimport helyettesíthetné az utóbbi években részesedésében felére csökkent (és ezzel az áruforgalom szerkezeti javulását tükröző) szénbehozatalt. ♦ A HÉT VÉGI WASHINGTONI GAZDASÁGI CSÚCSÉRTEKEZLET nem hozott egyértelmű javaslatot a súlyos amerikai gazdasági problémák megoldására. Konkrét eredmény mindössze a gazdaságpolitikai tanács és a munkaügyi bizottság létesítése. Ford elnök bejelentette, hogy tíz napon belül közzéteszi gazdasági akcióprogramját. ♦ KUBA A KAPCSOLATOK JAVÍTÁSÁRA TÖREKSZIK AZ USA-VAL — számolt be havannai magánjellegű látogatásáról a két amerikai szenátor. Egyikük kifejezte meggyőződését, hogy a két ország normalizálja majd kapcsolatait. ♦ MAGYARORSZÁG ÉS JUGOSZLÁVIA KÖZPONTI TERVEZŐ SZERVEZETEI szorosabbra fűzik kapcsolataikat. A két ország tervhivatali vezetői áttekintették az eddigi termelési kooperációkat és az együttműködés újabb területeit vizsgálták meg. Ezek sorában szó volt a közlekedési, idegenforgalmi és építőipari kapcsolatokról is. ♦ A NYUGATI ORSZÁGOK ALUMÍNIUMTERMELÉSE év végére összhangban lesz a kereslettel, hosszabb távon azonban elmarad a kínálat a fogyasztástól. Az év végére kialakuló egyensúly feltehetőleg lejjebb viszi a jelenlegi igen magas termelői árat. Az évtized hátralevő éveiben elsősorban a kapacitásbővítés akadályai teszik valószínűvé, hogy a kínálat újból elmarad a kereslettől. Magyar—ausztrál hosszú lejáratú megállapodás Hétfőn a Külkereskedelmi Minisztériumban dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes és John R. Rowland nagykövet aláírta az új hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodást Magyarország és Ausztrália között. A gazdasági kapcsolatok bővítése érdekében a két kormány támogatja a hosszú lejáratú áruszállítási szerződések megkötésére irányuló vállalati kezdeményezéseket, elősegíti a két ország között a kereskedelmi és műszaki szakemberek látogatását. A két ország között a kereskedelmi forgalom a nagy távolság ellenére is dinamikusan fejlődik. Az 1963. évi 1,5 millió dolláros szintről 1973-ra 33,2 millióra nőtt a kétoldalú áruforgalom. Magyarország könnyűipari fogyasztási cikkeket — elsősorban textíliákat — valamint élelmiszereket, vegyipari cikkeket, izzólámpákat, gyógyszereket szállít Ausztráliába. Importunk legjelentősebb tételei a bőrök,a gyapjú és más nyersanyagok, de a legutóbbi időben az élenjáró színvonalú ausztrál műszaki cikkek — elsősorban mezőgazdasági gépek — is ismertek lettek Magyarországon. Az új hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás célja a gazdasági együttműködés további elmélyítése. A két ország között az áruforgalom diszkriminációmentesen, az Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) szabályai szerint bonyolódik le. Az új megállapodás külön cikkben foglalkozik az ipari és műszaki kooperációk támogatásával. A megállapodás vegyes bizottság létrehozásáról intézkedik, amelynek feladata a két ország közötti kereskedelem, az ipari és műszaki kooperációk helyzetének vizsgálata, új területek felkutatása és a gazdasági kapcsolatok fejlődésének előmozdítása. JAROSZEWICZ BÉCSBEN TÁRGYAL A lengyel miniszterelnök hétfőn négynapos hivatalos látogatásra Bécsbe érkezett. A lengyel—osztrák tárgyalásokon elsősorban gazdasági kérdéseket érintenek, a két ország között nincsenek rendezetlen problémák. A lengyel és az osztrák sajtó méltatja a két ország kapcsolatainak alakulását: a kereskedelmi forgalom rendkívül dinamikusan fejlődik, Lengyelország ma Ausztria nyolcadik legnagyobb kereskedelmi partnere. A gazdasági kooperációk is jól fejlődnek. Jaroszewicz miniszterelnök Kreisky osztrák kancellár tavalyi varsói látogatását viszonozza. Mint az APA osztrák hírügynökség írja, a két ország közötti kapcsolatok problémamentesek, Varsó és Bécs egyaránt ösztönzi a gazdasági kapcsolatok minél sokrétűbb fejlesztését. A lengyel delegációban hat miniszter foglal helyet, ez is jelzi, hogy Varsó nagy jelentőséget tulajdonít a látogatásnak. Egyes értesülések szerint a tárgyalásokon az 1973-ban kötött tízéves gazdasági együttműködési megállapodás keretében hosszú lejáratú programban állapodnak meg. Elsősorban a VÖEST— Alpine és a Chemie Linzzel születhet hosszú távú együttműködési megállapodás. A VÖEST esetleg közreműködik majd egy katowicei acélmű bővítésében. A lengyel nehézipari miniszter a közelmúltban jelezte: esetleg 120—150 millió dolláros megrendelésre számíthat a VÖEST 1977 végéig. A küszöbönálló megegyezésre utal az is, hogy a lengyel küldöttség felkeresi mindkét üzemet. Ami a tárgyalások másik témáját illeti, szóba kerül majd lengyel elektromos energia exportja Ausztriába. Ebben a hónapban, mint ismeretes, Varsóban előzetes megállapodás született arról, hogy Lengyelország 1998-ig áramot szállít Ausztriának. Nem valószínű azonban, írja az osztrák hírügynökség, hogy a szerződés már a mostani látogatás alkalmával megszületik. Lengyelország ugyanis az áram szállításának kérdését összekapcsolja bizonyos hitelkérdésekkel. A lengyel fél 10 évnél hoszszabb lejáratra 3 milliárd schilling hitelt kér Ausztriától. Az osztrák hitel kérdése ugyan nincs közvetlen kapcsolatban az energetikai beruházásokkal, de Lengyelország csak a hitel esetében hajlandó megkezdeni az áram exportját. Bécs egyelőre elzárkózik a kérdés elől, mert kevesli az évi 6-7 százalékos kamatot. A szőnyegre kerülő témák között említjük meg az általános kereskedelmi kérdéseket is. E téren nincs különösebb probléma, a forgalom rendkívül gyorsan fejlődik. A Lengyelországba irányuló export az 1970-es 1,2 milliárd schillingről 1973-ban 2,5 milliárd schillingre emelkedett, az idén augusztusig pedig 2,3 milliárd schilling volt. A Lengyelországból származó osztrák import 1970-ben 1,5 milliárd schilling, 1973- ban 1,7 milliárd schilling volt, az idei első hét hónapban pedig 1,3 milliárd. Bécs a Lengyelországból származó importot január 1-től teljesen liberalizálja. Az áruforgalom szerkezete az utóbbi időben erőteljesen változott: a szén részesedése a lengyel exportban 80 százalékról 40—45 százalékra süllyedt. Az osztrák export fő tételei: gépek, papír, vasöntvények, acél, műszál, vegyi alapanyagok, csövek, festékek, szerszámgépek és könnyűipari termékek. A szén mellett a lengyel kivitel fő cikke a fagyasztott hús, valamint a fa, a kén, a vegyi alapanyagok, az élő állatok és különféle fogyasztási cikkek. Az osztrák és a lengyel sajtó egyaránt méltatja az út jelentőségét. A Trybuna Ludu kommentárjában hangoztatja: Jaroszewicz látogatása újabb jelentős lépéssel viszi előre a két ország együttműködését, a lengyel—osztrák külkereskedelem az évtized második felében várhatóan megháromszorozódik. A Zycie Warszawy a kooperációk jelentőségét méltatja, külön kiemeli a Steyr— Daimler—Puch és a VÖEST céget a kooperációs partnerek sorában. Egyre jelentősebb szerepet játszanak az osztrák—lengyel vegyes vállalatok: a Polcarbon, az Agropolcommerce, valamint az Ostrava. Az osztrák sajtó többek között az építési és az építőanyagipari kooperációt emeli ki. A közelmúltban zajlottak le Bécsben tárgyalások e kérdésről, a gazdasági vegyes bizottságban külön munkacsoportot hívtak életre a témakör tanulmányozására. (PAP, Reuter) Román—francia együttműködési jegyzőkönyv Radulescu román miniszterelnökhelyettes és Segard francia külkereskedelmi államtitkár, a román—francia gazdasági, tudományos és műszaki vegyes bizottság elnöke jegyzőkönyvet írt alá a két ország kereskedelmének és együttműködésének bővítéséről, a gazdasági-, ipari-műszaki kooperáció fejlesztéséről a vegyészet, az elektronika, az elektrotechnika és a repülés területén. Megállapodást kötöttek a vegyes társaságok kettős megadóztatásának elkerülésére. A jegyzőkönyv aláírása után Segard újságíróknak adott nyilatkozatában derűlátón beszélt az év végén Románia és Franciaország együttműködéséről aláírandó megállapodásról is. A két ország gazdasági kapcsolatainak fejlődéséről elmondta, hogy a román—francia árucsere-forgalom idén 3,4-szeresre nőtt 1965-höz viszonyítva. Megemlítette, hogy tervezik „családi népautó” közös gyártását is. (Agerpress)