Világgazdaság, 1974. december (6. évfolyam, 230/1480-250/1497. szám)
1974-12-03 / 230. (1480.) szám
VILÁGGAZDASÁG 1974. DECEMBER 3., KEDD Utolsó miniszteri menet a csúcsértekezlet előtt A párizsi értekezlet esélyei Schmidt londoni útja után Az is nyilvánvaló, hogy Schmidt útja azért nem szerelte le a munkáspárt balszárnyát , mint egyes újságok állítják. Ryman munkáspárti képviselő, a baloldali szárny egyik neves képviselője rámutatott, hogy a balszárny kitart a népszavazás mellett. Nem győzték meg Schmidtnek az európai egységről mondott kijelentései — mondta. Végül a csúcsértekezlethez tartozik az a (nem tudni, mennyire megalapozott) értesülés, hogy Párizs mielőbb vissza akarja bújtatni a frankot a közös piaci valuták „kígyójába”. Egyes megfigyelőket nagyon meglepett a hír, hiszen alig néhány hónapja a választási kampányban Giscard éles szavakkal bélyegezte meg szocialista ellenfelét Mitterandt, aki hasonló javaslattal állt elő. Azóta pedig nem hogy javult, hanem romlott Franciaország gazdasági helyzete. A miniszteri értekezlet témakörét az MTI a következőkben foglalja össze: a területfejlesztési alap nagysága és a segélyben részesülő államok megállapítása, a közös piaci intézmények jövője, az energiagondok megközelítése, a brit hozzájárulás csökkentésére vonatkozó londoni követelés, valamint a külkapcsolatok egyes problémái. Athén csalódott Tegnap ülést tartott a külügyminiszterek részvételével az EGK és Görögország közötti társulási tanács is. Athén csalódott — írja a DPA hírügynökség. Papaligouras gazdasági koordinációs miniszter sérelmezte, hogy az EGK által ajánlott kereskedelmi feltételek „rosszabbak, mint az 1967 előtti puccs idején voltak, sőt egyes esetekben hátrányosabbak még az ezredesek idejében érvényben levő rendelkezéseknél is”. Papaligouras különösen rossz néven vette a görög gyümölcs- és főzelékfélék exportjára kirótt illetéket. Görögország helyzetét nehezíti, hogy kivitelének élénkítése versenyt támasztana egyes közös piaci tagállamoknak. A Közös Piac mindazonáltal kilátásba helyezte, hogy kedvezményeket ad a görög olívaolaj, a bor és a dohány exportjára. Athén hitelnyújtási kérelme több sikert ért el. Az 1967-es államcsíny előtt befagyasztott 56 millió dolláros pénzügyi segélyt ismét folyósítani fogják, s később a kilencek újabb hitelmegállapodást kötnek Görögországgal. Mindent összevetve azonban az eredmény sovány Görögország szempontjából. Athén ugyanis a teljes jogú tagságot szorgalmazza, de erre a kilencek (ritka egyhangúsággal) nemet mondanak. B. T. Hétfőn kétnapos ülésszakra ült össze Brüsszelben a kilenc közös piaci ország külügyminisztere. A konferencia bokros teendői között szerepel az egyik nyugati lap által baljóslatúnak nevezett csúcstalálkozó előkészítése, de terítékre kerülnek a külkapcsolatok egyes kérdései is, Görögország és az EGK viszonya, valamint a 44 fejlődő országgal kiépítendő kapcsolatok jövője. A figyelem középpontjában természetesen a csúcstalálkozó előkészítése áll. A megfigyelők egyetértenek abban, hogy az állam- és kormányfőknek csak minimális programban sikerül majd december 9-én és 10-én megegyezniük. Persze sok függ London magatartásától: a pénteken még harcias Közös Piac-ellenes munkáspárti küldöttek szombaton megenyhültek, a nyugatnémet sajtó nagy része Schmidt kancellárt ünnepli, mint aki londoni beszédével hozzájárult a fordulathoz. A megfigyelők rámutatnak: a retorikai fogásoknál jóval nagyobb súlya van Bonn pénztárcájának, amelyből a szegényebb országok által hőn óhajtott területfejlesztési alapot kellene feltölteni. Schmidt — vélik — a színfalak mögött „lekenyerezte” Wilsont. A közös piaci triumvirátus harmadik tagja, az értekezletet kezdeményező Franciaország az alkudozásokban némileg háttérbe szorult. Giscard sem gazdaságilag, sem politikailag nincs abban a helyzetben, hogy a közös piaci egység zászlóvivője legyen. várják a hatást, amelyet Schmidt nyugatnémet kancellár Wilsonra gyakorolt londoni útján. Pénteken a kongresszus Közös Piac elleni szárnya kerekedett felül, s akkor Londonban úgy vélték, Schmidt nyugatnémet kancellár oroszlánbarlangba megy, ha a kongresszuson fel kíván szólalni. Schmidt szombati beszéde előtt már fordulat jelei mutatkoztak: a kongresszus jóváhagyta a centrumnak és a jobbszárnynak a javaslatát, amely változatlanul hagyja a parlamenti frakció és a kormány szuverenitását. Visszavonták a katonai költségvetés egymilliárd fontos csökkentésének javaslatát is. Ebben a megváltozott légkörben mondott beszédet Schmidt a konferencián. A nyugatnémet sajtó nem győzi méltatni Schmidt „államférfiúi bölcsességét”, amellyel ki tudta csikarni a delegátusok tapsát. Schmidt felszólalásával kapcsolatban két dologra kell rámutatni: az egyik, hogy senki sem tudja miről volt szó a színfalak mögött. Egyes híresztelések szerint a kancellár a már említett területfejlesztési alap létrehozása mellett megígérte, hogy kedvezően bírálják el a költségvetési hozzájárulás csökkentésére vonatkozó brit kérelmet. Schmidter hazatérése után egy újságíró megkérdezte a brit hozzájárulás kérdéséről. A kancellár azt válaszolta, hogy „tág tere van a kompromisszumnak”. Feltétel: a területfejlesztési alap A kényes témák között is a legbonyolultabb a területfejlesztési alap kérdése. Létrehozásáról még az 1972-es párizsi csúcstalálkozó döntött, de azóta sem történt semmi, mert az érdekeltek nem tudtak megegyezni az alap nagyságában és az elosztás elveiben. Írország és Olaszország attól tette függővé a csúcstalálkozón való részvételt, hogy előzőleg garanciákat kapjon az alap azonnali létrehozására. Az olasz rádió szombati kommentárjában — mint a DPA jelenti — szintén az alap létrehozására irányuló követelés kapott hangsúlyt. A Reuter bonni jelentése szerint az NSZK, a Közös Piac „fő bankára” az eddigiekkel ellentétben most már hajlandó nagyobb összegeket lekanyarítani az alap céljaira, hogy mennyit, erről még nem szólnak a hírek. Nyilván azonban — írja a brit hírügynökség — a még oly tekintélyes tartalékokkal rendelkező NSZU-nak is kétszer meg kell gondolnia minden márka kiadását, hiszen Schmidt kancellár helyzete nem a legszilárdabb. Párizs is ellenezte korábban az alap létrehozását, de a múlt héten (talán a beígért nagyobb összegű nyugatnémet hozzájárulás hatására) visszakozót fújt. Az energiaproblémákból származó vita közismert: Párizs külön utakon jár, és a külső jelekből ítélve nem hajlandó csatlakozni a fogyasztók Washington által sugalmazott szervezetéhez. Schmidt puhítja Wilsont Két másik problémakör, elsősorban Nagy-Britannia álláspontjával kapcsolatos vita tárgya a külügyminiszterek által kidolgozott okmányok jellege és az intézmények reformja. Nagy-Britannia jelenleg nem hajlandó az Európai Parlament hatáskörének növelésére, a külügyminiszterek által kidolgozott okmányokat pedig csak ajánlásoknak tekinti. A megfigyelők kíváncsian Varsó csak részben teljesíti cukorkiviteli megállapodásait Lengyelország értesítette az érintett nyugati államok külképviseleteit, hogy részben teljesíti 1974. évi cukorkiviteli szerződéseit: kész szállítani a lekötött — összesen mintegy 120 ezer tonnányi — mennyiség felét. Varsó korábban vis maiorra hivatkozva felfüggesztette a cukorexportra vonatkozó magánjogi szerződések teljesítését. Az intézkedés, mint már jelentettük, nagy nyugtalanságot keltett a nyugati — elsősorban a párizsi — piacon, és maga után vonta számos ország hivatalos tiltakozását is. (Reuter) Ford—Schmidt találkozó az olaj árnyékában Az olaj árának tetemes megdrágulásáról és annak következményeiről lesz elsősorban szó Schmidt kancellár és Ford amerikai elnök csütörtökön kezdődő washingtoni találkozóján — jelentette be a nyugatnémet kormányfő. A fő gond a kőolajbehozatalra utalt nyugati országok többségének fizetésimérleg-deficitje — mondta a kancellár a US News and World Report hetilapnak adott interjújában. El kell kerülni a szükségtelen konfrontációt az olajtermelőkkel — mondotta —, mert ha nem sikerül az érdekelt országok együttműködésének kialakítása világméretű depresszió alakulhat ki. Ha az olajtermelő országok mind Amerikát, mind Nyugat-Európát bojkott alá vennék, a nyugati világgazdaság előre nem látható, gyors átalakuláson menne át, bekövetkeznék a nyugtalanság, a csökkent politikai megbízhatóság időszaka — hangsúlyozta a nyugatnémet kancellár. Közben egyre több arab kőolajtermelő ország támogatását nyeri el az energia problémával foglalkozó háromoldalú konferencia terve, Giscard d’Estaing javaslata. Szaúd-Arábia, Kuvait és Irán után Bagdad — mint az iraki fővárosban tartózkodó Chirac miniszterelnök közölte — adta jóváhagyását a termelők, fogyasztók és fejlődő országok hármas értekezletének jövő év eleji összehívásához. Sauvagnargues, francia külügyminiszter és Kissinger között levélváltás volt a két ország energiapolitikai álláspontjának összehangolásáról. Mint ismeretes, az USA először az olajfogyasztók sorait akarja rendezni, ezt szolgálja a 25 milliárd dolláros garanciaalap létrehozását célzó Kissinger-terv is, s csak ezután hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni az olajtermelőkkel. Tokió próbál közvetíteni a két főváros között, de mint Kissinger nemrég japán kollegájának, Timurénak leszögezte, az energiamegtakarítási terveket illetően összeegyeztethető a két álláspont, ám a prioritás kérdésében Washington nem enged. Simon pénzügyminiszter egy bejrúti lapnak ismét úgy nyilatkozott, hogy az USA el van szánva az olajárak letörésére. De nevetségesnek és minden alapot nélkülözőnek mondta az amerikai katonai intervenció lehetőségét emlegető találgatásokat. Pontosabban fogalmazott Pansky pénzügyminiszter helyettes: az USA barrelenként 7,25 dollárra akarja levinni az olaj árát, bár rövidebb távon, az olajtársaságok energiafejlesztési beruházásainak érdekében magasabb árra lehet szükség — közölte. A barrelenkénti 3 dolláros ártól azonban végleg búcsú kell venni — tette hozzá. (Reuter) A lengyel vasúti szállítás problémái A lengyel kormányelnökség legutóbbi ülésén foglalkozott a vasúti szállítások problémáival. Megállapította, hogy a Lengyel Államvasutak néhány hónapja nem teljesíti szállítási tervfeladatait. A kormányelnökség rámutat: a problémák megoldására határozott szervezési-műszaki intézkedéseket kell foganatosítani. Egyebek között kötelezték a vállalatokat, hogy pontosan tartsák be a vagonok be- és kirakási idejét. „A kormány számít a vasutasokra és szállítómunkásokra” — hangoztatja a kormányelnökség közleménye.. (MTI) VI. ÉVFOLYAM, 230. (1480.) SZÁM NAPRÓL NAPRA. Kr ♦ AZ OLAJ DRÁGULÁSA lesz a fő témája az amerikai elnök é a nyugatnémet kancellár küszöbönálló találkozásának. A bonni kormányfő bízik abban, hogy sikerül elkerülni az olajfogyasztó és termelő országok „konfrontációját”. Erre lehetőséget ad az amerikai és a francia elképzelések összehangolása, amelyet a két külügyminiszter már megkezdett. Az arab olajtermelők általában támogatják a francia elképzelést. ♦ AZ OLAJDOLLÁR ÚJABB MEGLEPETÉST OKOZOTT: Kuvait részesedést vásárolt az NSZK talán legtekintélyesebb autógyártó vállalatában. Az arab olajtermelő állam megvásárolta a Daimler-Benz cég részvényeinek 14 százalékát. A hír hallatára a bonni kormány kilátásba helyezte, hogy megszigorítja a tőkeimport bejelentésére vonatkozó előírásokat. ♦ SZOVJET REPÜLŐGÉP-MEGRENDELÉSEKRE SZÁMÍT AZ AMERIKAI IPAR. A Boeing vállalat képviselőinek tárgyalásairól számol be New York-i tudósítónk. Időközben beérkezett hírügynökségi jelentés szerint a Lockheed szintén versenyben van és előzetes megállapodásra is jutott az Aeroflot vezetőségével az eladási lehetőségek tanulmányozásáról. ♦ MAGYARORSZÁG BEKAPCSOLÓDIK TÖBB PERUI BERUHÁZÁSI TERV MEGVALÓSÍTÁSÁBA, nevezetesen az egészségügy, az energiaipar, az üvegipar, a csőgyártás és az elektronika területén. A magyar—perui vegyes bizottsági tárgyalások befejezésével egyidejűleg pénzügyi megállapodás is létrejött a Magyar Nemzeti Bank és a perui fejlesztési szervezet között. A Ganz-MÁVAG vízerőmű-berendezés, a MEDICOR pedig kórházi berendezés szállítására vonatkozó szerződést parafált az illetékes perui állami vállalatokkal. Spanyol fogyasztási cikkek árubemutatója SPANYOL VÉLEMÉNY A GAZDASÁGI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSÉRŐL Cipők, női fehérneműk, kasmír sálak, textíliák, csempék, kozmetikai cikkek várják a látogatókat a Duna Intercontinentalban, ahol hétfőn délután nyílt meg 36 spanyol vállalat fogyasztásicikk-bemutatója a két ország kereskedelmi kamarájának szervezésében. Nem hiányoznak a kiállításról a spanyol italok, konzervek és az Ibériai Légitársaság információs irodája sem. A kiállítás megtekintésére majd ezer magyar szakembert hívtak meg a szervezők. Pedro de Ussia, a spanyol kereskedelmi kamarák magyar tagozatának elnöke munkatársunknak kifejtette: a kiállítás legfőbb célja, hogy felhívja a figyelmet a spanyol árukra. Itt az ideje annak, hogy a két ország közötti alacsony külkereskedelmi forgalom végre erőteljes növekedésnek induljon. A nagyjából azonos termelési szerkezet miatt ennek igazán csak a kooperációk adhatnak lendületet. A spanyol külkereskedelem bővíteni akarja kapcsolatait a szocialista országokkal, így Magyarországgal is, hogy megszabaduljon a közös piaci egyoldalú függőségtől. Gépeit és berendezéseit nyugati versenytársainál kedvezőbb pénzügyi és hitelfeltételek mellett tudja kínálni. Helyesen tette a VILÁGGAZDASÁG — kezdte a beszélgetést de Ussia, aki egyben a spanyol nemzeti bank elnöke is —, hogy a spanyol rendezvénysorozattal foglalkozó cikkében az ipari kooperációk fontosságát emelte ki, hiszen ezek nélkül árucsere-forgalmunk fejlődhet ugyan, de reális célként legfeljebb megkétszerezését tűzhetjük ki a következő évekre (tavaly a spanyol— magyar árucsere-forgalom 190 millió devizaforint volt). Elejét vehetjük a rapszodikus ingadozásoknak is, hiszen például, mint Önök is írták, 1972-ben a sertéshúsvásárlások miatt szökött fel hirtelen a spanyol import, majd ismét visszaesett. A következő években is előfordulhat, hogy egy-egy jelentősebb tétel vásárlása miatt kedvező számokat mutatnak a statisztikák. Az igazság az, hogy mindkét ország alapanyagban szegény, és nagyjából azonos fejlettségi fokú ipari termelése nem nagyon egészíti ki egymást, ezért nehéz a forgalom bővítése. Kooperációkkal lehet a bajon segíteni, ezért lényegesnek tartjuk egymás vállalatainak, a kínált termékféleségeknek kölcsönös megismerését. A lapjukban megjelent cikk szerint a magyar termékeket importáló spanyol vállalatok gyakran lassan kapják meg az importengedélyeket. Hozzám spanyol vállalatok ilyen panasszal még nem fordultak, bár nem tagadom, hogy előfordulhattak ilyen esetek. Ennek azonban elvi alapja nincs, hiszen tapasztalataim szerint mi is sokkal könnyebben tudunk a szocialista piacokra bejutni, kevesebb formasággal állunk szemben, mint akár a közös piaci országokba irányuló exportunknál. Nem titok, hogy jóllehet Spanyolország előbb-utóbb csatlakozni akar a Közös Piachoz, egyelőre súlyos nehézségekbe ütközik az idén év végén lejáró preferenciális egyezményünk meghoszszabbítása. Nem vagyunk hajlandók ugyanis ismét belemenni abba, amit 1968-ban az akkor létrejött szerződésnél elfogadtunk: míg a spanyol árucikkeknek csak 20 százalékára terjesztették ki a vámpreferenciákat, mi kénytelenek voltunk ugyanezt megadni a közös piaci áruk 70—75 százalékára. Mezőgazdasági termékeink, a déligyümölcsök, a borok semmifajta kedvezményt nem kapnak, és ezt a jövőben sem akarják biztosítani. Amíg nem részesülünk egyenértékű viszontkedvezményekben, igyekszünk diverzifikálni árucsere-forgalmunkat, hiszen eddig ennek több mint 50 százalékát a Közös Piac tagállamaival bonyolítottuk le. Ez a kereskedelempolitika érvényesül akkor is, amikor a szocialista országokkal, így Magyarországgal tárgyalunk. Ismert, hogy a spanyol külkereskedelem hagyományosan óriási deficitet mutat fel. Az importnak például 1974 első hat hónapjában csak 50 százalékát fedezte az export. A szolgáltatások, elsősorban az idegenforgalom, a külföldi vendégmunkások átutalásai és a tőkebefektetések eddig kiegyensúlyozták ezt a deficitet. Ma viszont az általános visszaesés miatt más a helyzet, a turizmus hanyatlik, vendégmunkásainkat visszaküldik, de a spanyol iparosítás is nagy számban vonzza a munkaerőt. Közben, ugyanúgy mint Önöknél, romlottak a kereskedelmi cserearányok. A fizetési mérleg most már deficites, megcsappantak arany- és valutatartalékaink. Ilyen feltételek mellett a következő időszakban lendületet akarunk adni a kivitelnek, új exportösztönző rendeleteket akarunk hozni. Önöket minden bizonnyal érdekli: gép- és berendezés-eladásaink pénzügyi feltételei már ma is gyakran kedvezőbbek, mint más nyugat-európai országoké. Áraink versenyképesek, és öt-tízéves exporthiteleinket 6,9 százalékos évi kamattal tudjuk felajánlani — mondotta befejezésül de Ussia, H. R. Szovjet—finn olajmegállapodás Finnország jövő évi kőolaj-felhasználásának kétharmadát fedezi a Szovjetunió. A szovjet Szojuznyeftexport és a finn állami kőolajvállalat megállapodása alapján a Szovjetunió 1975-ben 6 millió tonna olajat szállít Finnországnak 2 milliárd finn márka (600 millió dollár) értékben. (Reuter) Iráni gazdasági miniszter Bonnban Anszari iráni gazdasági és pénzügyminiszter hétfőn Bonnban megbeszéléseket folytatott a nyugatnémet—iráni gazdasági együttműködés kérdéseiről az NSZK vezetőivel, köztük Schmidt kancellárral. Elsősorban az olaj és az energia drágulásával kapcsolatos kérdések, valamint az olajjövedelmek felhasználásának problémája kerül szőnyegre. A bonni gazdasági minisztérium szóvivője szerint tárgyaltak továbbá kőolajfinomító és olajvegyészeti üzem létesítéséről Iránban, valamint az iráni gázszállításokról a Szovjetunión keresztül. (Reuter) Tőkekorlátozó intézkedés Svájcban A Svájci Nemzeti Bank intézkedéseket hozott az idegen tőke beáramlásának megfékezésére. Elrendelte, hogy a kereskedelmi bankok fizessék be a nemzeti bankba a külföldiek számlájára október 31. óta beáramló összegek nagy részét mint tartalék letétet. A lépés nyomán megerősödött a dollár az európai valutapiacokon. Októberben a spekulánsok ugyanis felhajtották a nyugatnémet márka és a svájci frank árfolyamát, a dollár viszont meggyengült. Hétfőn a dollárt Frankfurtban 12,50 márkával jegyezték, Zürichben pedig 2,749 frankkal. A külföldi spekulánsokat más rendeletek is sújtják. Egy korábban hozott határozat kimondja, hogy a külföldieknek évi 12 százalék adót kell fizetni a svájci bankszámlák után. A most hozott rendelkezés szerint egyébként a látra szóló letétek növekményének 80, a határidős letétek gyarapodásának pedig 60 százalékát kell a kereskedelmi bankoknak tartalékletétként befizetni. (Reuter)