Világgazdaság, 1976. május (8. évfolyam, 85/1829-104/1848. szám)
1976-05-04 / 85. (1829.) szám
Június 20-ra tűzték ki az olasz választásokat Kormányválság vagy a rendszer válsága? A kormányválság nem nagy esemény Olaszországban. A fasizmus 1943- ban bekövetkezett bukása óta harmincnyolcszor alakult új kormány. Ám ezúttal új helyzet van: a gazdaság romokban hever, terjedőben van a politikai erőszak, és a jelenlegi "vezető garnitúra, amely eddig felváltva adta a minisztereket, szemlátomást kifogyott az elképzelésekből. Egyes vészmadarak (és újságok) sötét mementóként a weimari köztársaság végnapjait idézik fel, más lapok pedig oldalas cikkeket közölnek a Stavinskybotrányról, amely gyökeréig ingatta meg a harmadik francia köztársaságot. A botránykő ezúttal a Lockheed-vesztegetési ügy, ebbe — egyes hírek szerint — még a köztársasági elnök is belekeveredett. Két közvetlen fejlemény utal az események várható menetére: a líra nagyarányú értékvesztesége, illetve a fémipari dolgozókkal kötött kollektív szerződés, amely beleszólást ad a dolgozóknak a beruházások tervezésébe. A Moro-kormány, amely lemondott, de az ügyeket ideiglenesen továbbviszi, június 20—21-re tűzte ki a parlamenti választások időpontját. Ugyanekkor Szicíliában tartományi választást, egyes nagyvárosokban (közte Rómában és Genovában) helyi választást tartanak. A bejelentésre a lira újabb mélypontra esett a devizapiacokon. Milánóban hétfőn záráskor majd 903 lirát kellett fordítani egy dollár vásárlására, ami túlszárnyalja az április 12-én elért 897 lírás rekordot. Az értéktőzsdén, ahol az árak lejjebb mentek, jóformán alig volt forgalom a politikai helyzet bizonytalansága miatt. A kép teljességéhez tartozik, hogy aláírták az állami és a magániparban dolgozó fémmunkások új kollektív szerződését. Az új szerződés az 1,4 millió fémipari dolgozó bérét átlagosan havi 25 ezer lírával emeli, azaz nagyjában az alacsony bérű munkások bérének 10 százalékával. Intézkedik a munkahét leszállításáról 40 óráról 39 órára. Teljesül a munkások legfontosabb követelése: a bérek további emelését indexálják, összekapcsolják az infláció növekedésével. Az előző két esztendőben — 1974-ben és 1975-ben — ennek következményeként mentek följebb 20 százalékkal a bérek. Emellett a dolgozók beleszólási jogot kapnak az invesztíciók tervezésébe. A válság fókusza a kereszténydemokrata párt, ez a politikusokból, bürokratákból és üzletemberekből álló amorf tömörülés, amely a Vatikán nem lebecsülendő támogatásával 30 éve tartja kézben az ország irányítását. Vezetőinek politikai elképzelései a háborút követő években, a hidegháború időszakában alakultak ki. Mind általánosabb a vélemény, hogy ezek az emberek már nem alkalmasak a hetvenes évek Olaszországénak vezetésére. Különösen azt róják a terhükre, hogy figyelmen kívül hagyták az utóbbi tíz esztendő nagy társadalmi változásait: az egyház befolyásának csökkentését, az elmaradott déli mezőgazdasági területekről való kivándorlást a nagy északi városokba, a gazdasági virágzás végét és a világméretű recesszió beköszöntését. Az új helyzet érzéketlenül hagyta a számos frakcióra oszló pártot, amelyet továbbra is elfoglalt a pozíciókért való marakodás, és úgy hitte: lekötelezetteinek, klienseinek serege a gazdaságban és igazgatásban biztosítja a hatalmi struktúra fennmaradását. A jel már megjelent a falon (az 1974-es válási referendumkor a DC és vele együtt az egyház a vesztes oldalra került), de a kormányzók — és a „sottogoverno”, a felső akarat aránytalanul széles rétegének — korrupciója inkább nőtt, mint csökkent. Ez idő szerint 16 aktív és volt miniszter ellen folytatnak korrupció miatt vizsgálatot, s közülük kettő kivételével mind a kereszténydemokrata párthoz tartoznak. A nyugati hírforrások szinte gyanús egyöntetűséggel jósolják azt, hogy a választás fő haszonélvezője a kommunista párt lesz. Utalnak a múlt évi községtanácsi választásra, ahol az OKP a szavazatok 33 százalékát szerezte meg. Most 2,4 millió fiatal szavazó adja majd le első ízben voksát, s a közvéleménykutatások szerint az ifjúság zöme baloldali. Emellett a nők is aktívabbá váltak politikailag. Márpedig a női szavazók tekintélyes részét a DC ellen fordította, hogy az abortusztörvény vitájában (ami a kormányválság közvetlen oka volt), a többségi párt keresztülvitte a fasiszta időkből való törvény fenntartását, amely tiltja az abortuszt. Azok, akik messzebbre tekintenek, arra hívják föl a figyelmet, hogy az ország — elsősorban gazdaságilag — nehéz időknek néz elébe, függetlenül attól, hogy az ügyvezető kormánynak sikerül-e most még bizonyos gazdasági szükségintézkedéseket keresztülvinnie. Rámutatnak arra, hogy a külföldi eladósodás megközelíti a 16 milliárd dollárt, amivel 12 milliárd dolláros tartalék áll szemben, de csak akkor, ha az ország aranyának értékét mesterségesen fölbecsülik. A kincstár készpénze aligha haladja meg a 2 milliárd dollárt. A jelek arra vallanak, hogy a líra gyengesége folytatódik, s erősödnek a kísérletek a vagyon kimenekítésére. Az infláció várható üteme az idei évre 25 százalék. Mértékadó becslések szerint a 20 milliós munkaerőállomány 8 százaléka áll munka nélkül. Nem kétséges, hogy csak az erők összefogásán alapuló, tiszta kezű és az áldozatoktól sem visszariadó kormányzat vezetésével állhat csak talpra az ország. E kibontakozást (amit legalábbis a közvéleménykutatások kilátásba helyeznek), keresztezheti a külföldi beavatkozás. Mindenekelőtt az amerikai külpolitika vezetőinek szájából hangzanak el borúlátó nyilatkozatok Olaszország és a NATO jövőjére vonatkozóan arra az esetre, ha a kommunisták bevonásával, netán majoritásával jön létre az új kormány. De józanabb hangok is hallatszanak: Schmidt nyugatnémet kancellár szerint a kommunista párt részvétele az olasz kormányban nem jelentene katasztrófát a nyugati világ számára. A New York Times vasárnapi vezércikke pedig — bár bízik a „kommunista fenyegetés” elhárításában, kijelenti: minél kevesebb tanácsot kapnak az olaszok a külső kormányoktól — kivált az Egyesült Államoktól —, annál valószínűbb, hogy körültekintően és megfontoltan szavaznak majd. V. J. Többet exportál Moldávia Moszkvai tudósítónktól. Az export árualapok bővítéséről hozott határozatot legutóbbi ülésén a Moldovai Köztársaság kormánya. A döntés értelmében a köztársaság az idén terven felüli mennyiségeket ajánl fel szőnyegekből, építőipari anyagokból, zöldség- és gyümölcskonzervekből, élelmiszeripari készítményekből — például étolajból: 4,5 ezertonnát — exportra a külföldi partnereknek az össz-szövetségi külkereskedelmi egyesüléseken keresztül. Bijedics afrikai körútja Hétfőn afrikai körútra indult Bijedics jugoszláv miniszterelnök. Szenegált, Nigériát és Ghánát keresi fel. Mindhárom országban az el nem kötelezett országok augusztusban megrendezésre kerülő Sri Lanka-i csúcstalálkozóját készíti elő, s tárgyal a kétoldalú együttműködés ’ kérdéseiről. (Reuter) A Péchiney alumíniumgyárat épít a Szovjetunióban Az Aluminium Péchiney, a francia Péchiney Xigine Kuhlmann cég egyik vállalata hétfőn egyezményt írt alá a szovjet külkereskedelmi minisztériummal arról, hogy évi 1 millió tonna kapacitású timföldgyárat épít, a Fekete-tenger partján. A beruházás értéke több mint 1 milliárd frank. Az Aluminium Péchiney vezette konzorcium tárgyal arról is, hogy Közép- Szibériában évi 500 ezer tonna kapacitású alumíniumfeldolgozó üzemet hoz létre. A szerződést még nem írták alá, de a tárgyalások végső stádiumba jutottak. A tervek szerint a szibériai üzem működésbe lépése után a francia vállalat 10 esztendőn keresztül évente 50 ezer tonna alumíniumot kap a Szovjetuniótól. A szibériai vállalkozással együtt az egyezmények értéke megközelíti az 5 milliárd frankot. (Reuter, AP—DJ) KISSINGER JAVASLATA A SZAHEL-ORSZÁGOK TÁMOGATÁSÁRA Az afrikai körúton tartózkodó Henry Kissinger amerikai külügyminiszter vasárnap Dakarban nemzetközi segélyprogram kidolgozását és megvalósítását indítványozta a Szahel-övezet országai javára. A hétpontos program célja a gyakori szárazságok okozta katasztrófák elkerülése. Az amerikai elképzelések szerint az iparilag fejlett országoknak — köztük a Szovjetuniónak — 10 év alatt 7,5 milliárd dollárt kellene fordítaniuk a Szahel-országok — Szenegál, Mauritánia, Mali, Felső-Volta, Niger és Csád — mezőgazdaságának fejlesztésére. Az összegből a térség folyamszabályozási munkálatait, vízkonzerválási programjait, a kiszáradt földek feljavítását, az élelmiszerelosztás rendszerének fejlesztését, az erdősítést, a közlekedési és a távközlési hálózat kiépítését, a népbetegségek elleni küzdelmet és a szakmunkáshiány felszámolását finanszíroznák. Kissinger Szenegálból visszautazott Nairobiba, ahol részt vesz az UNCTAD negyedik ülésszakán. Moszkvai jelentések szerint elutazott a kenyai fővárosba, a szovjet delegáció is, amelyet Patolicsev külkereskedelmi miniszter vezet. Nyerere tanzániai elnök a hét végén Stockholmban Palme svéd miniszterelnökkel tárgyalt, tájékoztatta vendéglátóját a dél-afrikai helyzetről. Nyerere hétfőn továbbutazott Bonnba, ahol Schmidt kancellárral a rhodesiai fejleményekről és a dél-afrikai problémákról tanácskozik. Látogatása során segélymegállapodást írnak alá. Ennek keretében az NSZK 1976-77- ben 150 millió márka támogatást nyújt Tanzániának. Hétfő óta hivatalos látogatáson Párizsban tartózkodik Felix Houphouet- Boigny, Elefántcsontpart elnöke, Giscard d’Estaing elnökkel az aktuális nemzetközi politikai kérdésekről, az Észak—Dél dialógus menetéről, az új világgazdasági rend megvalósításának kilátásairól, nyersanyagproblémákról, valamint az afrikai fejleményekről tanácskozik. (Reuter, AP,DJ, AFP, APA) Szekér Gyula az Egyesült Államokba és Kanadába utazott Dr. Szekér Gyula miniszterelnökhelyettes E. Richardson kereskedelmi miniszter meghívására hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott, majd onnan az ottawai kormány meghívásának eleget téve hivatalos látogatásra Kanadába megy. Washingtonban az amerikai kereskedelmi miniszterrel és a kormány más tagjaival, Ottawában D. Jamieson iparés kereskedelemügyi miniszterrel és más kormánytagokkal folytat megbeszéléseket a magyar—amerikai, illetve a magyar—kanadai kapcsolatokról, a gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről. NAPRÓL NAPRA BŐVÜLT AZ EURÓPAI SZABADKERESKEDELMI TÁRSULÁS hét országának kivitele a szocialista és fejlődő országokba. A behozatalban is nőtt a szocialista országok részesedése. Kívülük elsősorban az Egyesült Államoknak lett nagyobb súlya. A SZOVJET SEGÍTSÉGGEL NAGY TELJESÍTMÉNYŰ ALUMÍNIUMKOMBINÁT ÉPÜL ALGÉRIÁBAN. A két ország közötti eddigi legjelentősebb szerződés szerint az építkezést a Szovjetunió hitelben végzi, ezt Algéria késztermékkel fizeti vissza. Moszkvában aláírt megállapodás szerint a Szovjetunióban francia cégek vesznek részt alumíniumüzemek létesítésében. + GÖRÖGORSZÁG AZ ÍR TAPASZTALATOKAT SZERETNÉ HASZNOSÍTANI KÖZÖS PIACI CSATLAKOZÁSÁHOZ. Athénben nagyszabású terveket készítenek az ország gazdasági lemaradásának felszámolására. Ma induló cikksorozatunk első része a beruházási programokkal foglalkozik. + A MAHART LEGJÖVEDELMEZŐBB ÁGAZATÁVÁ AZ ELMÚLT ÉVEKBEN A TENGERI ÁRUSZÁLLÍTÁS VÁLT. A magyar hajózás helyzetéről, a folyami áruszállítás problémáiról tartott előadást a MAHART vezérigazgatója. Beszámolóját kétrészes cikkben ismertetjük. + MÉGIS TETŐ ALÁ KERÜLHET AZ ÖTÖDIK NEMZETKÖZI ÓNEGYEZMÉNY: aláírásához Bolívia feltételesen hozzájárult. A világ második legnagyobb óntermelőjének mindeddig az árakkal szemben voltak kifogásai. + A JAVULÁS ELSŐ JELEI MUTATKOZNAK AZ AMERIKAI ALUMÍNIUMIPARBAN. A fellendülés hátterében azonban még alapvető és komoly nehézségek rejtőznek. Kedvezőtlen az árak alakulása, nagyok a költségek, s hatalmasra duzzadtak a készletek. M AMERIKAI FELLENDÜLÉS KÉRDŐJELEI Az amerikai gazdaság fokozatosan lendületbe jön, a fogyasztók vásárlási kedve megélénkül, a vállalkozók gyarapítják készleteiket, igaz, termelő beruházásokba még nem kezdenek — erről tanúskodnak a legújabb washingtoni statisztikai jelentések. Továbbra is feltűnően sok azonban a bizonytalansági elem: nem tudni, mennyire lesz tartós a konjunktúra, s elég erős lesz-e ahhoz, hogy magával ragadja Nyugat-Európa betegeskedő gazdaságait is. Sokan viszont az „elszabaduló fellendüléstől” féltik az USA-t, amely visszahozná a magas inflációt, a termelést zavaró kapacitáshiányokat, az 1973-as recessziót kiváltó veszélyeket. A demokrata többségű kongresszus abszolút elsőbbséget ad — választási évben — a még mindig magas munkanélküliség leküzdésének: a képviselőház Ford eredeti költségvetési programjánál 20 milliárddal nagyobb kiadási előirányzatot hagyott jóvá. A vártnál gyorsabb sebességre kapcsolt az amerikai gazdaság motorja, s — legalábbis egyelőre — tovább lassult az infláció üteme. A Washingtonból érkező statisztikákból kitűnik, hogy a lendület (az első évnegyedben 7,5 százalékos volt — éves szinten — a növekedésükben) két forrásból táplálkozik: a kiskereskedelmi eladások felélénküléséből, és a vállalatok egyre nagyobb mérvű készletfeltöltéséből. A termelőberuházások még mindig késnek, de a szakértők arra számítanak, hogy év végére e téren fordulat következik be, pontosan akkor, amikor már a fogyasztók vásárlási kedve megcsappan. Washingtonban különösen az váltott ki örömet, hogyaz első negyedévben mindössze 2,9 százalékkal nőtt — éves szintre kivetítve — a kiskereskedelmi árindex, amely 1974-ben még 12,2 százalékkal, tavaly pedig 7 százalékkal emelkedett. Ez az alacsony inflációs ütem nem lesz hosszú életű, talán idén nem emelkedik 5 százalék fölé — figyelmeztetnek az amerikai közgazdászok. A prognózisok szerint a vállalkozók egyelőre nem hajtanak végre nagyobb arányú áremeléseket, mivel a ciklus jelenlegi szakaszában gyorsan nő a munka termelékenysége és még elég alacsony (márciusban 72 százalékos volt) az ipar kapacitáskihasználtsága. Ford gazdaságpolitikájának támogatói már előre a kongresszust teszik felelőssé azért, hogy felduzzasztja az állami kiadásokat a munkanélküliség leküzdésének jelszavával és ezzel ismét fellobbantja az infláció tüzét. A demokrata többségű kongresszus képviselőháza e bírálatokkal nem törődve, 415 millárd dolláros költségvetési kiadási programot szavazott meg az októberben kezdődő pénzügyi évre, amely 20 milliárddal több, mint amenynyit Ford előirányzott. Döntő többséggel elvetették viszont azt a módosítást, amely 2,5 millárd dollárral csökkentette volna a Pentagon tervezett kiadásait, és ezt az összeget a munkanélküliség felszámolására, az egészségügy és a társadalmi biztosítás szükségleteire fordította volna. A Bank of America legutóbbi jelentése megpróbálja felmérni az amerikai fellendülés hatását a nyugateurópai gazdaságokra. Becslései szerint idén az USA 3—3,5 milliárd dolláros hiánnyal fogja zárni külkereskedelmi mérlegét a fellendülés, a bővülő importfelvevő-képesség miatt. (Mint ismeretes tavaly több mint 11 milliárd dolláros külkereskedelmi aktívumot könyvelt el az Egyesült Államok.) A mérlegdeficit ellenére sem várható, hogy rövid távon éreztetni fogja hatását az USA gazdasági gyógyulása a világ többi részein — állítja a jelentés. Ahhoz ugyanis nem elég erős. A nyugat-európai fellendülés fél-másfél éves késéssel fogja követni az Egyesült Államokét. Ez viszont — teszi hozzá — a protekcionizmus és a nacionalizmus malmára hajtja a vizet. Nyugat-Európában megoszlanak a vélemények az amerikai „húzóerő” jelentőségéről. A legnagyobb londoni bankház, a National Westminster Bank gazdasági elemzésében azt jósolja, hogy a készletfeltöltés, a fogyasztók bizalmának újjáéledése, és a közkiadások, tehát alapvetően belső tényezők fogák a nyugat-európai gazdaságokat feléleszteni. De ezzel együtt az infláció is felgyorsul és 1978-ban a boom összeomlik az infláció és a kapacitáshiány következtében. Egy másik londoni pénzintézet, a Continental Bank még ennyire sem derűlátó, jóslata szerint a bérköltségeik állandó emelkedése, a termelékenység hanyatlása még idén újabb leértékeléseikre bízhatja, Anglia, Franciaország és Olaszország gazdasági vezetését. Valutatartalékaik megcsappanása, erőteljes politikai vezetés hiánya miatt csak ez az út, illetve az importkorlátozások útja járható számuikra. E nyugat-európai vélemények nyugtalanságot okoznak az USA-ban is. Úgy vélik ugyan, hogy a bérköltségek, a termelékenység és más egykor a külföld javára jelentkező, az export versenyképességet befolyásoló előnyök eltűntek és a következő években még dollár megerősödése sem veszélyezteti az amerikai exportérdekeket. Hosszabb távon azonban a nyugat-európai országokban felgyorsuló infláció, a gazdasági növekedés lefékeződése az Egyesült Államok gazdaságában is zavarokat okozhat. (AP— DJ, Reuter) A Bank of America világprognózisa A nem szocialista világ változatlan áron számított gazdasági növekedése 5,3 százalék lesz idén, és ugyanilyen arányú lesz jövőre is — jósolja a Bank of America jelentése. Tavaly a világ társadalmi össztermékének reálértéke mindössze 1 százalékkal nőtt az előző évekhez képest. Amerika legnagyobb kereskedelmi bankjának prognózisa a fogyasztói árak átlagos emelkedését erre az évre 9,7, 1977-re pedig 8,7 százalékra teszi, tehát lassuló világinflációval számol. 1974-ben 16, 1975-ben pedig 12 százalékkal drágultak átlagosan a kiskereskedelmi árak. Az Egyesült Államokban a GNP növekedése idén 6,1, jövőre 5,4 százalékot tehet ki, a fogyasztói árindex ebben az évben 5,9 százalékkal, 1977-ben 6,2 százalékkal emelkedik — jósolja a bankjelentés. Nyugat-Európában már lassabban nő a GNP reálértéke: idén 3,6 százalékkal, 1977-ben pedig 4,1 százalékkal. A növekedésben élen jár az NSZK és Franciaország. A nyugatnémet gazdaság reálnövekedése idén és jövőre 5,2, illetve 5 százalékos lesz, a franciáé 4,5 és 5 százalékos. Jóval szerényebb növekedési ütemet mondhat majd magáénak Anglia: idén 1 százalékot, jövőre pedig 2 százalékot. Gyors gazdasági fejlődés mutatkozik majd a közel-keleti térségben, ott idén 14,3 százalék gazdasági növekedéssel, jövőre 13,4 százalékossal számol a Bank of America. A földrészek átlagát tekintve — 1976-ban és 1977-ben — Latin-Amerikában 3,7, és 5,3, Ázsiában 5,1 és 6,6 (egyedül Japánban 4,4, és 7,5), Afrikában pedig 7,1 és 7,4 százalékos gazdasági növekedés várható. Ami az infláció alakulását illeti, idén és jövőre Nyugat-Európában 10 és 8,1, Észak-Amerikában 6,5 és 6,6, a Közel-Keleten 18,9 és 17,4, Latin-Amerikában 24, és 21,8, Ázsiában 9,6 és 8,9, Afrikában pedig 22,8 és 17,7 százalékos lesz előreláthatólag a drágulás — legalábbis ezt jósolják a Bank of America közgazdászai. (Reuter)