Világgazdaság, 1976. június (8. évfolyam, 105/1849-126/1870. szám)
1976-06-01 / 105. (1849.) szám
VILÁGGAZDASÁG VII. ÉVFOLYAM, 105. (1849.) SZÁM 1976. JÚNIUS 1., KEDD Kompromisszum az UNCTAD tanácskozásán Háromnapos hosszabbítással sikerült csak a többség számára elfogadható határozatot hozni az UNCTAD (az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája) Nairobiban tartott tanácskozásán. További tárgyalásokban egyeztek meg az árstabilizáló nyersanyagkészletek és pénzügyi alap létrehozásáról, valamint a fejlődő országoknak nyújtott hitelek átütemezéséről. Ezzel lényegében a fejlett tőkés országok halasztó taktikája jutott érvényre. A fejlődő országok kevésbé voltak egységesek, mint Manilában, s így még sürgető javaslataik is nagyon enyhe formában kerültek megfogalmazásra. A szocialista országok közös nyilatkozatban szálltak síkra a fejlődők jogai mellett a saját nyersanyagkincseik birtoklására, s a normális kereskedelmi kapcsolatok erősítését indítványozták. A napirend szerint már 28-án be kellett volna fejeződnie az UNCTAD konferenciájának Nairobiban. De a majdnem egy hónapos ülés nem volt elég — a nagyon is kétes értékű — kompromisszumos határozatok megfogalmazására, még három nap kellett hozzá. Így csak 31-én, hétfőn zárták be az ülést. Lényegében öt fontosabb döntést hoztak a mintegy 150 ország képviselői: 1. Tárgyalások kezdődnek jövő év márciusában a legfontosabb nyersanyagok árstabilizáló készletének és egy erre a célra szolgáló 6 millió dolláros pénzügyi alapnak a létesítéséről; 2. Megvizsgálják a legnehezebb helyzetben levő országok adósságait, de kétoldalú alapon; 3. Tovább tanulmányozzák az infláció káros hatásainak kiküszöbölését; 4. Felhívják a fejlett technológia átadására az azzal rendelkező országokat, s javasolják a fejlődő országokban működő multinacionális vállalatok tevékenységének ellenőrzését. 5. Elutasítják Kissinger javaslatát nemzetközi nyersanyagbank létesítésére. Az eredmények egy hónap után így nagyon soványak, de ha meggondoljuk, hogy mennyi érdek ütközött össze, hányféle álláspont találkozott — talán nem túlzás állítani, hogy reálisan ennél többre még a legoptimistábbak sem számíthattak. Nagyon igaza van a TASZSZ tudósítójának, amikor a konferencia mérlegét megvonva azt írja: ismét feltárult a kapitalista körök és a fejlődő államok gyökeres nézetkülönbsége sok alapvető, nemzetközi gazdasági kérdésben. S hozzátehetjük: legalább ennyire feltárult, hogy a fejlődő világ nem egységes, még ha a manilai deklaráció alapján annak is tűnhetett. Vegyük például a nyersanyagárak stabilizálásának kérdését. Lapunk minden eddigi tudósításából kiderül, hogy ez központi kérdés, az volt már Manilában is, s még inkább az UNCTAD tanácskozásán. Ha a döntést nézzük, akkor két dolog egyértelműen világos: a fejlődőknek csak az elvet sikerült — halvány formában — elfogadtatniuk; a fejlett tőkésországok oldaláról inkább az ellenzők véleménye érvényesült, mint a támogatóké. A határozat kimondja, hogy az alap létesítéséről szeptember 30. , után kell elkezdeni a tárgyalást, s legkésőbb jövő év márciusáig nemzetközi tanácskozást kell összehívni. Az alapba 18 nyersanyag és termék tartozik, ezeknek sorsáról árucikkenként kell tárgyalni, mégpedig már szeptember elejétől kezdve. Az UNCTAD főtitkára előkészítő értekezleteket is szervezhet, amelyeken tisztázzák a fő kérdéseket. Az összes megbeszélést 1978-ra kell befejezni — mondani sem szükséges, hogy kedvező eredménnyel. A határozat a következő vaskos kérdéseket öleli fel: nemzetközi nyersanyagkészletező egyezmény létrehozása ; az egyes országokban levő készletek koordinálása; áregyezmény, amely figyelembe veszi az inflációt és a valutaárfolyamok változásait; nemzetközi megállapodás egységes módszerekről, amelyek alapján szervezik az ellátást, a termelési politikát és az exportot; nemzetközi kötelezettség vállalása hosszú lejáratú szállításra és vásárlásra; különleges intézkedések mindazon termékekre, amelyeknek helyzetét az árkiegyenlítő alap nem rendezi. Mindezek természetesen elvek, amelyeket tartalommal kell megtölteni a következő két év során. Konkrét döntés nem született. Sokat sejtetően jegyzi meg a Reuter nairobi tudósítója: „Nyugati körökben azt mondják, hogy valószínűleg az alapot ellenző országok is részt vesznek az előkészítő tanácskozásokon, de a megállapodás lehetővé teszi nekik, hogy távol tartsák magukat a lényegi döntésektől” (vagyis kötelezettség vállalásától). Legvilágosabban az angol delegáció tagja, Frank Judd beszélt: „A részvétel mindenki előtt nyitott, de nem kötelező”. S joggal mondhatjuk ezt, mert végül is a Nyugat álláspontja nem a Közös Piac tervezetén (VILÁGGAZDASÁG, május 27., első oldal) alatt, a fenntartásokkal élő Anglia, Nyugat- Németország — és bizonyos értelemben az USA — véleményét tükrözi., Ez a három ország a vasárnapi plenáris ülés végén, hivatalos közleményben jelentette be, hogy nem vállal kötelezettséget a nemzetközi tanácskozáson való részvételre, de az előzetes tárgyalásokon képviselteti magát. Továbbra is ellenzik a nyersanyagárak változásainak összekötését az inflációval és a kész termékek ármozgásaival. Ez is jelzi, hogy mennyire ingatag a kompromisszum. A hitelek átütemezéséről hozott döntések sem a fejlődő országok kívánságainak megfelelőek. Eredetileg ugyanis azonnali intézkedést és kollektív elbírálást követeltek, míg a nyugatiak esetenkénti döntésbe mentek volna bele. A kompromisszum bázisa most a fejlett hitelező államok kötelezettsége, hogy multilaterális keretben „az egyéni kérdéseket gyorsan és konstruktívan megfontolják, hogy enyhítsenek a hitelproblémákon” írja az AP&DJ tudósítója. A határozat felhívja a nemzetközi pénzügyi fórumokat, hogy 1976 vége előtt segítsenek a legnehezebb helyzetben lévő fejlődő országokon. Az UNCTAD tanácsa 1977-ben a miniszteri ülésen megvizsgálja a hozott döntéseket. A Chase Manhattan Bank képviselőjének becslése szerint a fejlődő országoknak eddig nyújtott összes hitel mintegy 150 milliárd dollárra tehető. Ebből — más források szerint — 15— 200 millió dollár hitelt úgy tekintenek, mint ami lényegében behajthatatlan. Ennek alapján szerették volna a fejlődők, hogy a legszegényebb 29 ország adósságait engedjék el, míg 40 országét ütemezzék át legalább az ezredfordulóig. Hogy valóban súlyos a helyzet, azt az ECA (az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottsága) most megjelent tanulmánya is tükrözi megállapítván: „a nem olajtermelő afrikai országok gazdasági növekedése 1975-ben reális értéken számolva lényegében nullával volt egyenlő”. Bármiilyen súlyos is a helyzet, mégis a nyugatiak halasztó taktikája jutott érvényre az adósságokról szóló döntésben is. A látványos siker a fejlődők számára a Kissinger-féle javaslat elutasításában született meg. Az amerikai külügyminiszter a tanácskozás elején mondott beszédében javasolta egy nemzetközi nyersanyag bank létesítését. Ennek célja lett volna, hogy a nagyon költséges nyersanyagforrások feltárásába és kiaknázásába bevonja a magántőkét. A javaslatot támogatta 31 ország (benne 7 fejlődő), ellene volt 33 ország (a szocialista államok és 21 fejlődő) és tartózkodott a szavazástól 44 ország (41 fejlődő). Ezek a számok magukról beszélnek bizonyítván, hogy még egy ilyen kérdésben sem egységes a fejlődő világ. 1 Szaúdi győzelem az OPEC értekezletén Az olaj árának megvitatására összehívott, értekezletről tájékoztató közlemény nem beszél az olaj áráról. A Kőolajexportáló Országok szervezetének történetében 1973 óta először fordul elő, hogy az OPEC nem tudott megállapodni kompromisszumban a nyersolaj árának emeléséről. Az egyetlen győztes Szaúd-Arábia, Rijad az ár befagyasztása mellett volt. Csupán annyi engedményt kellett tennie, hogy akarata ne fogalmazódjon a közlemény szavaiban is.Jamani szaúdi olajminiszternek a Reuter értesülése szerint háromszor kellett kivonulnia a denpasari ülésteremből, hogy kollégái beadják a derekukat, legutóbb tavaly októberben egyszer is elég volt. Igaz, akkor a nagyobb nyomaték kedvéért mindjárt Genfbe utazott Bécsből. Noha Rijátírnak döntő szava van az olajár kérdésében, Algéria váratlan támogatása nélkül aligha tudta volna keresztülvinni akaratát. „Szaúd-Arábiia a világ legnagyobb olajexportálója, nélküle senki sem emelheti az áraikat — jelentette ki Jamiani. Nemet mondtunk, mert ez mind az OPEC-nek, mind az egész világgazdaságnak érdekében áll. Az ipari országok most ismét időt kaptak, hogy úrrá legyenek az infláción. A kőolajexportálók felelősségteljesen viselkednek, a gazdasági feltételek még nem teszik indokolttá az áremelést” — mondta. Jiaimani ugyanakkor elébe vágott azoknak a találgatásoknak is, hogy az OPEC még a decemberi rendes miniszteri értekezlet előtt új árukonferenciára ül össze. Ilyenre nincs szükség — jelentette ki. Jamani nem közölte, hogy mely országok támogatták a szaúdi álláspontot, de a konferenciához közel álló források szerint sikerének kulcsa Algéria volt. Algír korábban általában a áremelés mellett tört lándzsát Az algériai politika változása meglepetést keltett, hiszen Algír azon kívül, hogy elkölti teljes olajbevételét, még jókora hiteleket is vesz fel ipari programjainak finanszírozásához. Megfigyelők éppen ebben látják az egyik magyarázatot: a kölcsönzők közt ott van Szaúd-Arábiia is. A másik ok valószínűleg az, hogy a harmadik világ problémáira fogékony algériai kormány úgy mérte fel: még a segélyekkel és kedvező feltételű hitelekkel körülbástyázott olajáremelés is ellenséges visszhangot keltene a harmadik világban. Irán magatartása is meglepetést okozott. Teheránnak el kellett viselnie, hogy nem emelték az olaj árát és ráadásul visszautasították javaslatát, hogy az árat tegyék függővé az iparilag fejlett országokból származó termékek árának alakulásától. A majdhogynem passzív teheráni viselkedés magyarázata az elmúlt hónapokban kirajzolódott szaúdi—iráni regionális politikai együttműködésen kívül (amely Washington globális politikai irányvonalába is beleillik) az lehet, hogy Rijad adósai közti Teherán is előkelő helyen szerepel. Közel-keleti értesülések szerint Jamiani a közelmúltban 1,2 milliárd dolláros kölcsön folyósításáról is tárgyalt Teheránban. Jamaninak az is ütőkártyát adott a kezébe, hogy mikor az OPEC többi tagállamai az olaj alapárának emelését követeli, akkor voltaképp a Szaúd- Arábia termelte olajat akarják drágítani, lévén hogy ez az árszabás alapja, így valamelyes joggal hivatkozhatott arra a miniszter, hogy ez nem történhet meg országának beleegyezése nélkül, többek közt azért sem, mert az alapárral nem lehet játszadozni a minőségi felárak manipulálása révén. Mint ismeretes, a miniszteri értekezleten elvben újfajta felárrendszer számítási módot hagytak jóvá (VILÁGGAZDASÁG május 28., első oldal.) Egy kuvaiti lap értesülései szerint Irak és Líbia újabb megbeszéléseket kíván az árrendszerről azzal érvelve, hogy az „túl bonyolult”. Ford elnök bátorítónak és felelősségteljesnek nevezte az OPEC döntését, mint ami hozzájárul a világgazdaság talpraállításához. Nem szabad azonban gyengíteni az erőfeszítéseket, hogy az USA önellátóvá váljon — mondta. Tokióban úgy értékelik az eseményeket, hogy még a világ leghatalmasabb kartellje sem tekinthet el a világgazdaság realitásaitól. (Reuter, AP—DJ, AFP, MTI) NAPRÓL NAPRA AZ OLAJ ÁRÁRÓL s más világgazdasági témákról tárgyalt a nyugatnémet kancellár Szaúd-Arábia vezetőivel. Megállapodott velük az együttműködésben a valutapiaci zavarok és az infláció ellen. BULGÁRIA ÖTÉVES TERVÉNEK célkitűzéseit ismertette választási beszédében a bolgár államfő. Todor Zsivkov hangsúlyozta, hogy tovább tart a dinamikus fejlődés és szélesedik a népgazdaság műszakianyagi bázisa. DERŰS KÉPET FESTETT A FRANCIA GAZDASÁGI HELYZETRŐL a köztársasági elnök legutóbbi nyilatkozatában. A megfigyelők szerint a baloldal előretörését akarta fékezni, a tények nem támasztják alá optimizmusát. MEGKEZDŐDÖTT BUDAPESTEN A MAGYAR—SZOVJET GAZDASÁGI és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság ülésszaka. Többek közt szó lesz öt nagy magyar gépgyár termékszerkezetének alakításáról és előreláthatólag egyezményt írnak alá kőolajtermékek szállítására alkalmas csővezeték építéséről. A SZEGEDI RUHAGYÁR KORSZERŰ RAKTÁRA FÉLIG ELKÉSZÜLT, de hiányzik még a teljes belső raktárszerkezet. A befejezést finanszírozási problémák gátolják és az sincs eldöntve, hogy szocialista vagy tőkés viszonylatból importálják a hiányzó berendezéseket. A GÉPEK ÉS BERENDEZÉSEK PIACÁN romlott a helyzet a tőkés országokban. A múlt évre vonatkozó beszámoló összefoglalja a gazdasági visszaesés piaci kihatásait. Alekszej Koszigin közel-keleti látogatása Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök tegnap befejezte tárgyalásait az iraki vezetőkkel, közel-keleti körútjának következő állomása Damaszkusz. A TASZSZ hírügynökség kiemeli a Bagdadban lefolyt tárgyalások tárgyszerű, konstruktív légkörét, a két fél a politikai, gazdasági, tudományos-műszaki együttműködés további elmélyülésével kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. Nagy figyelmet szenteltek a közel-keleti helyzet rendezésének is. S mint megfigyelők rámutatnak, a szovjet kormányfő látogatása alkalmat nyújthat a bagdadi és damaszkuszi vezetőknek, hogy felülvizsgálják egymás közötti viszonyukat, közelítsék a két egymással rivalizáló Baath-párti kormány álláspontját. Az AFP értesülései szerint a két főváros között máris történtek ebben az irányban lépések, az utóbbi napokban állítólag iraki csapatok foglaltak el állásokat Damaszkusz és az izraeli határ között. Sokat várnak a megfigyelők Koszigin damaszkuszi tárgyalásaitól a libanoni rendezés felgyorsítását illetően is. „Kosigin közelgő damaszkuszi látogatása kedvezően fog kihatni az imperialistaellenes arab front megerősítésére, előmozdítja az arab—szovjet barátság fejlődését és hozzájárul olyan kérdések megoldásához is, mint például Szíria katonai jelenléte Libanonban — mutatott rá a libanoni kommunista párt egyik vezetője egy Bejrútban megjelenő angol nyelvű lapnak adott interjújában. (TASZSZ, AP,DJ, MTI) A Fülöp-szigetek elnöke Moszkvában Moszkva és Manila együttműködésének, barátságának és kereskedelmének új szakasza kezdődik — mondta Moszkvába érkeztekor látogatásáról Marcos Fülöp-szigeteki köztársasági elnök. Nyolcnapos szovjetunióbeli tárgyalásaitól a két ország diplomáciai kapcsolatainak normalizálását várja, mert — mint mondta — „nemzeti érdekük diktálja azt”. Marcos elnök és a kíséretében levő Romulo külügyvrzi,Teter Vírata pénzügyminiszter és Paterno ipari miniszter tegnap Podgornij elnökkel, valamint Gromiko külügyminiszterrel találkozott. A látogatás előestéjén az elnök üzenetet intézett országa népéhez. Hangsúlyozta, hogy moszkvai útja a Fülöpszigeti külpolitika mély változását tükrözi. Az eddigi Nyugat-orientáció után most minden állammal, köztük a szocialista országokkal is baráti kapcsolatok kiépítésére törekszenek. Az eddiginél szélesebb kereskedelmi kapcsolatok — szögezte le — elősegítik a Fülöp-szigetek gazdasági helyzetének kiegyensúlyozását. A szocialista országok piacait igen csábítóaknak nevezte, s elmondta hogy tavaly a szocialista országok 58 millió dollár értékű terméket szállítottak a Fülöp-szigetekre, s mindössze 36 millió dollárért vásároltak onnan. Mindeddig Kína volt a Fülöp-szigetek legfontosabb kereskedelmi partnere a szocialista országok között, a kölcsönös áruszállítások értéke 77 millió dollárt tett ki. A Szovjetunióval folytatott kereskedelem alakulása mostanáig azt tükrözte, hogy a szállításokat mindeddig nem szabályozta átfogó kereskedelmi megállapodás. A szovjet külkereskedelem mintegy 200 ezer tonna cukor importjára kötött szerződést Fülöp-szigeti szállítókkal, tonnánként 250—300 dollár becsült áron, további 200 ezer tonnára pedig vásárlási igényt jelentett be. A tavalyi év első 3 hónapja b 7 — 8,2 millió dollár Fülöp-szigeti termék jutott a szovjet piacra, ugyanakkor 99 ezer dollárt tett ki a Fülöp-szigetekre irányuló szovjet export. A Manilában megjelenő The Philippines Times vezércikkírója kifejezi reményét, hogy Marcos elnök a többi között a délkelet-ázsiai biztonság kérdéséről fog tárgyalni a szovjet vezetőkkel. Az ASEAN-országok februári, Baliban tartott csúcsértekezletén. — folytatódik a vezércikk — a határozatok alapelve, hogy a térségben megteremtsék a béke és a nyugalom övezetét. Ezt a célt — írja a manilai lap — csak a Szovjetunió és a többi nagyhatalom garanciájával lehet elérni, s ebből a szempontból különösen nagy az elnök moszkvai látogatásának politikai jelentősége. (Reuter, AP—DJ, MTI, TASZSZ) Nyugat-európai finanszírozással ismét aktuális a szibériai szovjet—amerikai gázkooperáció Feléledtek a közös szovjet—amerikai szibériai gázkitermelési tervek. Három nyugat-európai kormány ugyanis, az angol, a nyugatnémet és a francia, bejelentette, hogy hajlandó részt venni a nyugat-szibériai beruházás finanszírozásában, amitől az Egyesült Államok vonakodott. A közös kitermelési tervek szerint Szibéria nyugati részéről a Tenneco és a Texas Eastern cégek részvételével az Egyesült Államok keleti partjára, Szibéria keleti részéről a Jakutföldről pedig az El Paso és az Occidental Petroleum részvételével az Egyesült Államok nyugati partjára szállítanának gázt. A nyugat-szibériai beruházásokban az eredeti tervek szerint az amerikai Eximbank vett volna részt, ezt azonban az amerikai kongresszus megtiltotta. Ezért vállalkozott Nagy-Britannia, Franciaország és az NSZK kormánya arra, hogy ellátja e finanszírozási feladatokat. Ami pedig a jakutföldi vállalkozást illeti, ennek finanszírozásában, mint ismeretes, 25— 25 millió dollárral a japán Eximbank és a Bank of America vesz részt. Az amerikai kormány hivatalosan nem támogatja a szibériai beruházásokat, — írja a Barron’s Wreekly — de biztosította az érdekelt amerikai cégeket, hogy nem is gátolja tevékenységüket. A nyugat-európai vállalásokról tudósítva a lap beszámol arról, hogy az NSZK 2 milliárd dollárt hitelez gázvezeték és sűrítőállomások építésére, Franciaország 1,6 milliárd dollárt gázcseppfolyósító üzem építésére, Nagy- Britannia pedig 1,4 milliárd dollárt darukra és bulldózerekre. A Szovjetunió azt vállalta, hogy a gázmezőktől vezetéket épít a kikötőig, valamint azt, hogy felépíti a szállításhoz szükséges 17 tartályhajó egyharmadát. Anyugat-szibériai mezőkön várhatóan naponta 2 milliárd köbméter gázt hoznak felszínre. A kitermelt mennyiség 5 százalékát az új tervek szerint, Franciaország kapja, és két tartályhajót is épít ennek elszállítására. A mennyiség többi részén a Tenneco és Texas Eeastern osztozik. (AP—DJ, Reuter) Nyugatnémet kompresszorállomások az Orenburgi gázvezetékhez Az AEG-Kanis Turbinenfabrik és a Mannesmann-Export több mint másfél milliárd nyugatnémet márka értékű megrendelést kapott a Prommasimport külkereskedelmi vállalattól kompreszszorállomások szállítására az orenburgi gázvezetékhez. A két nyugatnémet cég 1978 elejére szállítja le a központi állomást 11, egyenként 10 megawatt teljesítményű gázturbina-kompresszorral, továbbá 16 alállomást, mindegyikben 7 kompresszorral. Az AEG-ban is adja magukat a kompresszorokat és elvégzi az elektromos munkákat is, a Mannesmianm pedig az állomásokhoz tartozó csőrendszereket exportálja. .A két vállalat korábban az amerikai General Electric alvállalkozójaként már , bekapcsolódott az orenburgi gázvezeték építésébe, 10 kompresszorállomást szállítottak. (AP—DJ)