Világgazdaság, 1976. október (8. évfolyam, 191/1935-212/1956. szám)
1976-10-01 / 191. (1935.) szám
Kiújult a frank elleni spekuláció Ellentétek a kormánytöbbségben * A frank gyengülésével válaszoltak a devizatőzsdék a francia kormány hitelkorlátozó intézkedéseire. A frank hanyatlásában közrejátszik az inflációellenes program meglehetősen negatív fogadtatása is, annak ellenére, hogy Giscard elnök, meg a kormány tagjai arról igyekeznek meggyőzni a franciákat, hogy együttműködési készség híján jövőre a legrosszabbal kellene számolniuk. A vitákat figyelve a megfigyelőnek szinte az a benyomása, hogy már a választási kampány előszele érződik, holott a választások csak 1978-ban lesznek. A tőzsdei spekuláció az angol fontról ismét a francia frankra vetette magát. A több milliárd dolláros brit kölcsönfelvétel gyengítette a brit valutára nehezedő nyomást. A francia szakszervezetek jövő hétre tervezett általános sztrájkja és általában Barre miniszterelnök inflációellenes programjának lagymatag, sőt ellenéges fogadtatása miatt, ugyanakkor sokan meg akarnak szabadulni frankjuktól. A francia valuta gyengesége kapcsolatba hozható a vasárnapi nyugat-németországi választásokkal is: sokan arra számítanak, hogy a márkát valamikor a választások után felértékelik. Párizs érthetően nem kis irigységgel tekint keleti szomszédjára, akit mielőbb be szeretne hozni. A francia gazdasági helyzet azonban arra utal, hogy a különbség nem csökken, hanem növekszik. Giscard elnök minden reményét Barre miniszterelnök inflációellenes programjába veti. Azzal vigasztalta szerdán a tv-képernyője előtt ülő franciákat, hogy a szigorú program végrehajtása esetén a jövő év második felében Franciaország azon kevés államok közé tartozik majd, amelyben sikerült megfékezni az inflációt. Az elnök szerint Franciaország jövőre „a gazdasági fejlődés éllovasa lesz”. Az adóemelések és az árbefagyasztás révén a jelenleg 11—12 százalékos inflációt jövőre 6,5 százalékra sikerül leszorítani. A nagy baloldali szakszervezeti központok sztrájkfelhívására utalva az elnök felszólította a franciákat, legyenek szolidárisak Barre miniszterelnök programjával. Hozzáfűzte: nem lehet a köztársaság jelszava a „szabadság, egyenlőség és önzés”. Az elnök mindazonáltal elismerte az adórendszer hiányosságait s megígérte, hogy jövőre intézkedéseket készítenek elő „egyes privilégiumok felszámolására és a hiányosságok megszüntetésére”. A kormány több minisztere is nyilatkozott, ecsetelve a Barre-terv érdemeit. Fourcade volt pénzügyminiszter, aki jelenleg az építésügyi tárca birtokosa a „Perspectives et Realitás”-ben írt vezércikkében azt mondja: zűrzavarban nem lehet haladni, Franciaországban a rendetlenség fő oka az infláció. Azok, akik a társadalmi egyenlőtlenség mérséklődése mellett vannak, egyidejűleg nem tűrhetik a pénzromlást — írja Fourcade. Durafour pénzügyminiszterhelyettes egy rádióinterjúban elmondta, hogy az inflációellenes program első eredményei januárban jelentkeznek majd. Ha a terv kudarcot vallana, „összeomlana Franciaország gazdasági és politikai rendszere”. Durafour szerint az, hogy Franciaországban jelenleg 1 millió munkanélküli van, „nem jelent sokat”. Azért keresnek ennyien munkát — véli — mert sok fiatal, aki most fejezte be az iskolát, még állás nélkül van. A Barreterv, szerinte, alkalmas a munkanélküliség visszaszorítására is. Végül - a pénzügyminiszter-helyettes megalapo-zatlannak nevezte azokat a vádakat, hogy Barre akadályozná a beruházásokat. Utalt arra a 3,5 milliárd frankos kölcsönalapra, amely kedvezményes kamatfeltételekkel a kis és a középipar megsegítését célozza. Tegnap ismét megszólalt Barre miniszterelnök is. A kormánytöbbség képviselőinek ülésén kijelentette: az országnak előbb-utóbb „nagy áldozatokat” kellene hoznia, ha elvetnék tervét. Az inflációt meg kell fékezni, mert 1974 és 1976 között az árak 33,5 százalékkal emelkedtek, holott az NSZK- ban csak 14,7 százalékkal. A pénzromlást „csak népszerűtlen intézkedések árán” lehet megzabolázni. Ami a gazdasági növekedést illeti, annak üteme a miniszterelnök szerint „kielégítő”. A fellendülés azonban „törékeny és meg kell védeni”. A franciák többsége nagyon is szkeptikusan ítéli meg Barre tervét. A Le Figaro közvéleménykutatás adatait közli: a megkérdezettek 54 százaléka úgy véli, a terv nem sikerül vagy csak kevés esélye van a sikerre. A rossz gazdasági helyzet érthetően aggasztja a kormánypártokat, amelyek rövidesen helyhatósági választásokon kell bizonyítaniuk, majd 1978-ban az általános választásokon. Chirac volt miniszterelnök levelet írt Guéna-nak, a gaulleista párt főtitkárának, amelyben sürgeti a pártkonferencia mielőbbi összehívását a párt reformjának megvitatására. Chirac széles körű jobboldali összefogás megteremtésére törekszik. Chirac ellenlábasa, Debré ugyancsak volt gaulleista miniszterelnök a párt vezetői előtt burkoltan támadta Chiracot. Elmondta, a problémák már annyira felhalmozódtak, hogy „Franciaország ugyanabban a cipőben jár, mint Olaszország és Nagy-Britannia”. Az ország (amelynek miniszterelnöke két hónappal ezelőtt még Chirac volt) a „szétbomlás” állapotában van. Hiányolta, hogy a vezetés nem elég erőteljes. A kormánynak rendkívüli hatalmat kellene kérnie, hogy rendeleti úton igazgasson — véli Debré. A kormánytöbbség tehát megosztott. A baloldal eleve elvetette a Barre-tervet, az üzleti élet bizonytalan, amit a frank gyengesége és az árfolyamok zuhanása is mutat. Mindez pedig nem a legjobb előjel Giscard-nak, aki minden áron eredményeket szeretne felmutatni a választásokig. .. Blackpool és a fontválság Nehéz helyzetbe jutott a brit kormány: a külföldi fonttulajdonosok , a nemzetközi hitelezők az eddiginél szigorúbb takarékossági intézkedéseket követelnek, Blackpoolban viszont a munkáspárti konferencián több határozat még az eddigi lépéseket is elutasította, többek között a költségvetési kiadások tervezett leszállítását. Healey pénzügyminiszter tegnap váratlanul Londonból Blackpoolba utazott, s megnyugtatta a konferencia résztvevőit: a kormány nem óhajtja még szorosabbra húzni a lakosság nadrágszíját. A párt végrehajtó bizottsága előzőleg felhívta a kormányt, ne fogadjon el a 3,9 milliárd dollár összegű kölcsön fejében olyan feltételeket, amelyek tovább csökkentenék a közkiadásokat és növelnék a munkanélküliséget, ugyanakkor jóváhagyták a kölcsönfelvételt. Távolról sem keltett ilyen jó benyomást a beszéd a londoni devizatőzsdén, ahol a font váratlanul ismét megingott, s a részvénypiacon, ahol egy éve nem tapasztalt mélypontra süllyed a legtöbb brit konszern papírjainak jegyzése. , . , , Ford elnök demonstratív telefonbeszélgetése Callaghan miniszterelnökkel az USA támogatásáról volt hivatott meggyőzni a nemzetközi közvéleményt az angol segélykérelem ügyében, a vezető amerikai lapok bíráló hangneme arra utal, hogy az IMF-ben vezető szerepet játszó USA kemény feltételeikhez fogja kötni a kölcsön nyújtását. Healey még blackpooli útja előtt drámai hangú nyilatkozatot tett, amelyben kifejtette, hogy az újabb kölcsön nélkül a kormány könyörtelen pénzpolitikára kényszerülne, hetek alatt 3 millióra duzzadna a munkanélküliek száma, az életszínvonal hihetetlenül gyorsan sülylyedne, sőt utcai harcok kirobbanását is kilátásba helyezte. Közölte egyúttal, hogy az IMF megbízottai a kölcsön folyósítása esetén negyedévenként fogják ellenőrizni az angol gazdaságot, a kormány politikáját. A londoni megfigyelők óva intenek a blackpooli konferencián elfogadott határozatok jelentőségének túlértékelésétől, hiszen ezek nem kötik a kormányt, több miniszter már közölte, hogy nem hajlandó tudomást venni a szociális kiadások emelését követelő határozatokról. A kormány már jó előre elvetette a bankok és a pénzrendszer államosítását szorgalmazó indítványokat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a munkáspárti baloldal erős befolyással bír a szakszervezetekben, márpedig a szakszervezetek együttműködésén áll vagy bukik a kormányprogram sikere, elsősorban az, hogy a szociális kiadásokra fordított erőforrások egy részét a termelőberuházásokba tudják-e átirányítani. (Reuter, AP—DJ) PÉNZÜGYMINISZTEREK ÉS BANKELNÖKÖK ÉRTEKEZLETEI MANILA ELŐTT Hongkongban megnyílt a Nemzetközösség pénzügyminisztereinek értekezlete. A világ népességének egynegyede, a fejlődő világ lakosságának 44 százaléka képviseletében 36 miniszter két napon át a világgazdasági helyzetről, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap együttes közgyűlésének előkészületeiről és a nemzetközösségi országok közötti együttműködés kérdéseiről tanácskozik (VILÁGGAZDASÁG 1976. szeptember 29., első oldal). A nemzetközösségi pénzügyminiszterek értekezletén — hagyományosan — az angol miniszterelnököt, most a font sterling betegeskedése miatt otthon maradt Healey helyére Ringadoo mauritiusi pénzügyminisztert választották — ő tartja leghosszabb ideje kezében a pénzügyminiszteri tárcát. Az értekezletet tegnap az indiai S. S. Ramphal, a Nemzetközösség főtitkára nyitotta meg. Beszédében a többi között megállapította, hogy az ENSZ rendkívüli közgyűlésein megszavazott elvek és határozatok, a különböző nemzetközi értekezleteken elfogadott dokumentumok előírásai ellenére egyre mélyül a fejlett és fejlődő, vagy ahogy ő mondta, a szegény és a gazdag országok közötti szakadék. A nemzetközi pénzügyi intézményeket meg kell erősíteni — mondta, hogy az eddiginél hatékonyabban segélyezhessék a fejlődő országokat. A Világbank rendelkezésére álló tőkék növelésére pedig azért volna szükség — jelentette ki —, hogy jelentősebb szerepet tölthessen be a fejlesztés előmozdításában. A nemzetközösségi országok a font sterling gyengülése kapcsán leginkább attól tartanak, London rákényszerül az import korlátozására, az pedig meglehetősen kedvezőtlenül érintené az ő exportjukat. Most tették közzé a latin-amerikai központi bankok kormányzóinak évi közgyűlésén megszövegezett nyilatkozatot. A San Franciscóban tartott értekezleten elvben elfogadták a latinamerikai országok külkereskedelmének bőségesebb finanszírozását lehetővé tevő programjukat. Eszerint — egyebek között — Panamában létesíteni kellene egy multinacionális magánbankot, amely rövid és középlejáratú hiteleket folyósítana. A panamai nemzeti bank egyik vezetője részt vesz a javasolt bank alapokmányának kidolgozásában, s ő — mint mondta — bízik benne, hogy a multinacionális pénzintézet már jövőre megkezdheti működését. A központi bankok vezetői San Francisco után a Világbank és az IMF közgyűlésére mennek, s ott — a tervek szerint — javaslatot tesznek, hogy a latin-amerikai országoknak az eddiginél nagyobb összegű kölcsönöket folyósítsanak, lehetőleg kedvezőbb feltételek mellett. (Reuter, AP—DJ, VWD) NAPRÓL NAPRA -! A LENGYEL—JUGOSZLÁV KERESKEDELEM jól fejlődött az év eddigi részében, különösen ami a gépipari termékeket és a kooperációs gyártmányokat illeti. A nyersanyagok és a fogyasztási cikkek terén van lemaradás, de Jugoszlávia nemrég 15 millió dolláros exporthitelt hagyott jóvá a Lengyelországba irányuló kivitel fellendítésére. + BORÚSAK A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG gazdasági kilátásai. Nemcsak a politikai és szociális helyzet, s ebből következő beruházási pangás ad okot aggodalomra, hanem a legfontosabb exportcikk, az arany árának esése is. + A MULTINACIONÁLIS VÁLLALATOK egyre jobban terjeszkednek a fejlődő országokban. Tevékenységük nem egyértelműen áldásos, írásunk ismerteti ezeknek a vállalatbirodalmaknak a praktikáit és az ellenük való fellépés törekvéseit. + EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁST KÖTÖTT A MAGYAR ÉS MEXIKÓI kereskedelmi kamara. A két intézmény az információk gyorsításával és látogatások szervezésével mozdítja elő a magyar—mexikói kereskedelmet. A JAPÁN EXPORT ELŐRETÖRÉSE egyre több tiltakozásba ütközik Nyugat-Európában és Amerikában. Tokió tagadja a dömpingvádak alaposságát, választási sakkhúzást lát bennük. Hír szerint a Közös Piaccal sikerült megállapodásra jutnia. + ÚJFAJTA FEHÉRJETAKARMÁNYT állít elő földgázból az angol ICI. Gyártmányától azt reméli, hogy forradalmasítani fogja az európai takarmánypiacot. HIVATALBA LÉPETT AZ ÚJ FINN KORMÁNY Tegnap kezdte meg működését a Vaiettinen vezette finn kormány. A centrumpárt, a liberális párt és a svéd néppárt tagjaiból álló koalíció, amelynek Rekola pénzügyminiszter személyében egy párton kívüli tagja is van, mindössze 58 képviselői hellyel rendelkezik a 200 tagú finn parlamentben, így sorsa főként a jelenleg ellenzéki pártok támogatásától függ. Ezek közül legnagyobb a befolyása a korábbi koalícióban még szereplő szociáldemokrata pártnak. Finnországban valószínűnek tartják, hogy az egy hónap múlva esedékes helyi választások után a szociáldemokraták újra bekerülnek a kormányba. Erre célzott egyébként kedd esti tévébeszédében Miettinen is, nem tett viszont említést a kommunisták kormányba kerülésének esélyeiről. Mint ismeretes, a kommunista párt is szeptemberben vált ki a kabinetből, mert nem értett egyet koalíciós partnereinek gazdaságpolitikájával. Miettinen három párti kormányának legfontosabb feladataként az infláció és a munkanélküliség elleni harcot jelölte meg. Jelenleg a foglalkoztatottak 3,5 százaléka állástalan, számuk most több, mint egy évvel ezelőtt volt. A tavaly még 18 százalékos inflációs ráta az idén már csak 10 százalék körül mozog, ez azonban még mindig komoly gazdasági nehézséget okoz. Külpolitikai téren a miniszterelnök a hagyományos semlegesség mellett szállt síkra. Hangoztatta, hogy továbbra is jó szomszédi kapcsolatokra törekednek a Szovjetunióval és a skandináv országokkal, és erőfeszítéseiket tesznek a tavalyi európai biztonsági és együttműködési konferencia határozatainak valóra váltására. (Reuter) Lengyel-finn szabadkereskedelmi megállapodás Lengyelország és Finnország szabadkereskedelmi megállapodást kötött, amelynek értelmében 1979-ig teljesen eltörlik a külkereskedelmet hátráltató vám- és vámon kívüli akadályokat. Január 1-vel az importvámokat a jelenleginek 40 százalékára mérséklik, s a következő két év alatt fokozatosan teljesem liberalizálják az árucsere forgalmait. Finnország szabadkereskedelmi viszonyban áll a kilencekkel, az EFTA- társországokal, továbbá Bulgáriával, Magyarországgal, Csehszlovákiával és az NDK-val. A helsinki külügyminisztérium közleménye szerint a szabadkereskedelmi egyezmények a finn ipar külföldi versenyképességének védelmét szolgálják. (AP—DJ) Az új svéd gazdaságpolitika körvonalai Ünnepelnek a kisvállalatok , megszűnt a Meidner-javaslat fenyegetése. Ezzel a címmel kommentálja a Veckans Affaerer című hetilap a rövidesen megalakuló svéd polgári kormány várható gazdaságpolitikáját. Alapvonásait tekintve a program eltér Palme-ék korábbi gazdaságpolitikai koncepciójától, a kisüzemekre, a vállalkozói szabadságra épít, s egyáltalán nem tartalmazza a szakszervezeti beleszólás, s az állami ellenőrzés növelésére tett korábbi javaslatokat. Ezek többek között azt tartalmazták, hogy az 50-nél nagyobb létszámú vállalatok kötelesek évi jövedelmük 20 százalékát a szakszervezeteknek befizetni, akik e pénzből tőkét képezve nyernének jogot a vállalati ügyekbe való beleszólásra. Koppenhágai tudósítónktól: Az új gazdaságpolitika lényege az lesz, írja a svéd lap, hogy nem koncentrál egyoldalúan a nagyvállalatokra, ahogyan azt — a polgári pártok szerint — a korábbi szociáldemokrata kormányzat tette. Az új politika célkitűzése a gazdasági élet decentralizálása. (Helyességét nemcsak az optimális üzemnagyságra vonatkozó közgazdasági törvény teszi kétségessé, hanem az is, hogy — főként a recesszió következtében — tovább koncentrálódott a svéd tőke.) A várható gazdasági programot a lap tíz pontban foglalja össze: Liberálisabb gazdaságpolitika, amelynek jellege „keretterv alapján működő társadalmi piacgazdaság”. A kisebb és középnagyságú vállalatok adómentes tartalékokat képezhetnek az alkalmazotti biztosítási alapokból. Ez egyrészt megkönnyíti az önfinanszírozást, másrészt lehetőséget ad a vállalatnak, hogy válságos helyzetben is rendelkezzék finanszírozási eszközzel. Adókönnyítések az újonnan létesülő vállalatoknak. Az örökösödési és vagyonadó módosítása, mégpedig úgy, hogy az a családi vállalatoknak kedvezzen. Enyhítik az egyazon cégnél dolgozó házastársak adóit. Növelik az állami hitelintézetek kölcsönnyújtási kapacitását. Nagyobb kockázati hiteltámogatást adnak a kisvállalatoknak. Növelik a kisvállalatoknak folyósított nyugdíjalapokat. Felülvizsgálják a munkaadói illetéket. Átértékelik a vállalatok központilag előírt adatszolgáltatási kötelezettségét. A dán sajtóban jelentek meg az első reakciók a svéd gazdasági programmal kapcsolatban. A svéd kisvállalatok fokozott támogatása — írják — csökkenteni fogja a dán kiscégek svédországi exportesélyeit. Eddig ezek a vállalatok igen sok félkész terméket szállítottak a nagy svéd ipari konszerneknek, mert eredményesen konfeutráltak a hasonló nagyságú svéd vállalatokkal. EGK—Japán megegyezés híre A Közös Piac és Japán képviselői tegnap állítólag megállapodásra jutottak a kölcsönös kereskedelem kiegyensúlyozásának módozatairól. Meg nem erősített tokiói sajtójelentések szerint mindkét fél kötelezte magát, hogy nem folyamodik protekcionista intézkedésekhez és alkalmazkodik az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény (GATT) előírásaihoz. A megállapodás kifejezetten a japán televíziós készülékek, személygépkocsik és golyóscsapágyak exportjára vonatkozik. A japán kormány állítólag felszólítja az exportőröket, hogy önként korlátozzák a Közös Piac országaiba irányuló kivitelüket. (A hír előzményére vonatkozóan lásd a 4. oldalon közölt írásunkat.) A Közös Piac országainak Japánnal szemben elszenvedett kereskedelmi deficitje tavaly meghaladta a 3 milliárd dollárt, és az idén becslések szerint elérheti a 4 milliárdot. (AP—DJ) Jugoszláv—japán hiteltárgyalások Jugoszlávia a japán ipari berendezések importjához nagy összegű hitelt szeretne felvenni a tokiói kormánytól — közük japán kormánykörökben. Az iparügyi és a pézügyminisztérium tisztviselői elmondták, hogy a hiteltárgyalásokra Derovics jugoszláv pénzügyminiszter október első felére tervezett látogatása alkalmával kerülhet sor. A jugoszláv látogató a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank mandlai közgyűléséről visszatérőben szakítja meg útját a japán fővárosban. Hivatalos helyről még nem közöltek részleteket, de a Nihon Keizai gazdasági napilap máris tudni véli, hogy a japán kormány 200—500 millió dollár összegű hitelkeretet szándékszik nyitni, amelyből a Jugoszláviában épülő erőművek és textilfeldolgozó üzemek japán berendezéseknek szállítását finanszírozzák. (Reuter)