Világgazdaság, 1976. november (8. évfolyam, 213/1957-233/1977. szám)
1976-11-02 / 213. (1957.) szám
1976. NOVEMBER 2., KEDD VII. ÉVFOLYAM, 213. (1957.) SZÁM Gazdaságpolitika az amerikai elnökválasztáson Nehéz dolguk van az amerikai választópolgároknak, ma kell eldönteniük, hogy a következő négy évben ki vezesse az Egyesült Államokat. Az elnökválasztási kampány során, Ford és Carter egyaránt adós maradt az USA belső helyzetének és külpolitikájának létfontosságú kérdéseire adandó -e válasszal — állapítja meg a Pravda washingtoni tudósítója az amerikai kommentátorok túlnyomó többségével egyetemben. „Ford képességei már ismertek, ez az ő esélyeit gyengíti, Carterral viszont az a baj, hogy megválasztása ugrást jelent az ismeretlenbe” — indokolja az egyik amerikai közvélemény-kutató intézet a várható szoros eredményt. Hiba lenne eltúlozni a leendő elnök cselekvési szabadságát, akár külpolitikai téren — ahol figyelembe kellett vennie a világon kialakult reális erőviszonyokat —, akár a gazdaságpolitikában, ahol a belső törvényszerűségek, a gazdaság tehetetlenségi nyomatéka eleve korlátokat szab az elnöki politikának. Mégis: a Fordnál merészebb, de kiszámíthatatlanabb politikus benyomását keltő Carter nagyobb teret akar engedni az állami gazdasági beavatkozás eszközeinek, erőteljesebben akarja élénkíteni a gazdaságot. A választási harc középpontjában még az „utolsó órákban is” az Egyesült Államok gazdasági helyzete, a gondok megoldására tett javaslatok álltak. Előreláthatóan e kérdések látszók majd a főszerepet a választás kimenetelében — írja az MTI washingtoni tudósítója. Szélcsend kérdőjelekkel Az utóbbi napokban közzétett gazdasági jelentések csak megerősítették az eddigi félelmeket: tartósnak ígérkezik a szünet a fellendülésben, a konjunkturális szélcsend. Ford tábora „a szünet, amely felfrissít” jelszóval igyekezett a választókat meggyőzni arról, hogy „az erőgyűjtés” időszakában lépett az amerikai gazdaság, a fogyasztói kereslet dinamikus növekedése kifulladt ugyan, de a vállalatok hamarosan megkezdik a felújításokat, a kapacitások bővítését. A gazdaság húzóerejének szerepét a beruházási javak iránti kereslet felélénkülése veszi át. Nem keseríti el őket, hogy az ipari termelés — 73 százalékos kapacitáskihasználtság mellett — stagnáló tendenciát mutat, a gazdaság növekedési üteme fokozatosan lassul, s a harmadik negyedévben egész évre kivetítve már csak 4 százalék volt, édes kevés ahhoz, hogy lényegesen enyhítse a 7,5 milliós munkanélküliség gondját. Ford mindeddig hű maradt a konzervatív tőkés gazdaságpolitikához, a magas munkanélküliség árán is fékezni kell az inflációt. (Kétségtelen, hogy a harmadik negyedévben 4,4 százalékra lassult a pénzelértéktelenedés üteme a második évnegyed 5,2 százalékáról, bár szeptemberben a nagykereskedelmi árak — éves szinten — ismét 11 százalékkal drágultak.) Meglehet, hogy csak a választási kampány része volt, vagy talán a kedvezőtlen statisztikák okozták, hogy Ford a választás előestéjén bejelentette, 10 milliárd dollár adócsökkentést kér a kongresszustól a jövő év elején, ha az utolsó negyedévben sem sikerül 5 százalék fölé tornászni a gazdasági növekedés évi ütemét. Ennek tekintélyes részét szánja a vállalatok pénzügyi helyzetének javítására. Mert igaz, hogy az elnök tanácsadóinak számítása szerint a vállalkozók jövőre 144 milliárd dollárt akarnak költeni termelői beruházásokra, az ideinél 17 százalékkal többet, de más felmérések kételkednek ebben, s a beruházások alacsony megtérülési arányára figyelmeztetnek: 1950—65 között az átlagos megtérülés 15 százalék volt, jelenleg csak 9 százalék. Demokrata párti recept Carter és tanácsadói elsősorban Washington passzivitását okolják a szünetért, merészebb beavatkozást sürgetnek a gazdasági életbe. A demokratapárti jelölt adókedvezményeket, közmunkaprogramokat ígért, megfogadva a liberális polgári közgazdászok tanácsait. Állami szubvenciót helyezett kilátásba a „krónikus munkanékülieket” felvevő vállalatoknak, közmunkaprogramokat hirdetett a városi nyomornegyedek felszámolására, programjában felelevenítette a munkaadók és a szakszervezetek közötti elnöki békítés demokratapárti hagyományait. Felvetette olyan jelzőrendszer felállítását, amelynek révén a kormány idejében értesülne a tőkések ár- és a szakszervezetek béremelési szándékáról. Megígérte azt is, hogy garantálja a reálbérek növekedését, utólag mérsékelné a jövedelemadókat, ha az infláció gyorsabban nő a nominálbérnél. Az ár- és bérellenőrzést is feltámasztaná, ha az áremelkedés üteme kétszámjegyűre gyorsulna. Monetáris és költségvetési élénkítő szerek együttes alkalmazásával Carter szerint, fel lehetne lendíteni a gazdaságot, az évtized végéig 4,5 százalékra leszorítani a munkanélküliséget, sőt 1980-ra egyensúlyba hozni a költségvetést, amely az utóbbi két évben több mint 100 milliárd dolláros hiánnyal zárult, és az idei pénzügyi évben is legalább 50 milliárdos hiányt ígér. Ez összefér azzal is, hogy az infláció a következő években ne lépje túl az évi 5—6 százalékos ütemet — mutatnak rá a demokrata párt gazdasági filozófusai. Az infláció legfőbb éltető eleme ugyanis jelenleg nem a termelési költségek drágulása, hanem a gazdasági erőforrások kihasználatlansága, amely elégtelen kínálatot eredményez. Ford közgazdászai gyorsan kiszámították, hogy Cartemnak megválasztása esetén már az első évben 100 milliárd dollárral kellene növelni a költségvetési kiadásokat, ha valamennyi ígéretét be akarja váltani, az új munkahelyek létesítésére, az egészségügyi és oktatási hálózat fejlesztésére, a szociális juttatásokra. Bár a költségvetési bevételek gyarapodnának, közel sem olyan mértékben, hogy e kiadási többletet fedezzék, így Carternnak vagy az adóterheket kellene növelnie, vagy pedig nagyobb költségvetési hiányt előirányoznia, az utóbbi pedig ismét az inflációs veszélyt idézné fel. A választási kampány finisében elmosódtak a válaszvonalak. Ford azt bizonygatta, hogy nem érzéketlen a munkanélküliek problémája iránt, Carter pedig, hogy távolról sem engedékeny az inflációval szemben. Továbbgyűrűzés A jövő év második felében a demokrata párti vezetés alatt gyorsabb lenne a gazdaság növekedési üteme, de ezzel együtt az infláció veszélye is komolyabb lenne — találgatják az elnökválasztás gazdasági következményeit. A bátortalan, tehetetlen amerikai gazdaságpolitika folytatódása azzal fenyeget, hogy lassul a világgazdaság kilábalása a recesszióból — írja a magát Carter mellett elkötelező New York Times. Az USA nyugati partnerei viszont — közvetett formában persze — tudtul adták, hogy megnyugtató lenneszámukra az amerikai vezetés változatlansága. Carter külgazdaságpolitikai elképzelései ugyanis távolról sem kristályosodtak ki. Carter, mint elnökjelölt, a Ford-kormányzatnál nagyobb megértést mutatott a fejlődő országok nyersanyag- és jövedelemproblémái iránt, s nagyobb összetartást sürgetett a fejlett tőkésországok politikai és gazdasági törekvéseinél. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a nemzetközi valutapolitikai kérdésekről. Az árfolyamlebegtetést, Fordhoz hasonlóan, ő is az egyetlen járható útnak nevezte, de vetélytársánál sokkal erőteljesebben hangsúlyozta, hogy a nemzetközi valutarendszer a világgazdaság szerves része, ha nem alapja. Carternek ezek az elképzelései s akkor is érdekesek, ha nem őt választják elnöknek, hiszen a kongreszszusban minden bizonnyal megmarad a demokrata párti többség és ezek az állásfoglalások továbbra is hatni fognak. H. R. Willi Stoph beszéde a Népi Kamara ülésén Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának pénteken megválasztott elnöke a Népi Kamara hétfői ülésén több mint egyórás beszédben ismertette a kormány munkaprogramját, és bemutatta kormányának új tagjait. Willi Stoph bejelentette, hogy az 1976—1980-as évekre szóló ötéves népgazdasági tervjavaslatot a kormány rövidesen a törvényhozás elé terjeszti. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: az intenzív gazdálkodás minden tényezőjét céltudatosan kell alkalmazni. (MTI) A Keidanren küldöttsége hazaérkezett Nyugat-Európából Nincs kizárva, hogy a közös piaci országok egyoldalúan importkorlátozásokat állítanak a japán termékek útjába, mondotta Doko, a japán gazdasági szervezetek szövetségének (Keidanren) elnöke, nyugat-európai tárgyalássorozatáról hazatérve. Hozzátette, hogy a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozatlansága az EGK-országokban nem egyszerűen gazdasági kérdés, hanem politikai, sőt érzelmi probléma is, többek között azért, mert munkanélküliséghez vezet. A leginkább bírált japán exportcikkek egyébként a hajógyártás, az acélipar, a csapágygyártás és az autóipar termékei. A Keidanren elnöke hangoztatta: nem tett ígéretet exportkorlátozó intézkedésre, (VILÁGGAZDASÁG, október 30., első oldal) csupán azt vállalta, hogy a kormánnyal és az ipari vezetőkkel tanácskozni fog a helyzet megváltoztatásáról. Erre egyébként, jegyezte meg Doko, nincs sok idő, mert a Közös Piac vezetői november 29-én határoznak arról, milyen intézkedéseket foganosítsanak Japánnal szemben. Japán számára bizonyos engedmények elkerülhetetlenek lesznek. ■(Reuter) Szovjet-kanadai gazdasági tárgyalások Kanada jövőre 100 százalékkal emeli a Szovjetunióba irányuló exportját és növekedni fognak a szovjet szállítások is, elsősorban az olajtermékeké. Jamieson kanadai külügyminiszter rendkívül sikeresnek ítélte moszkvai tárgyalásait. Ezzel egyidőben tartották a szovjet—kanadai gazdasági, ipari és tudományos—műszaki együttműködési bizottság első ülésszakát, melyen megállapodtak a hosszú távú együttműködési program kidolgozásáról is. A tárgyalások befejeztével Jamieson és Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter jegyzőkönyvet írt alá az üzleti együttműködés fejlesztéséről. A Szovjetunió és Kanada áruforgalma a múlt évben elérte a 437,5 millió kanadai dollárt, a kanadai export 409 millió volt. (A kanadai aktívumot a jelentős gabonaszállítások okozzák.) Kanada korábban összesen 500 millió kanadai dolláros hitelkeretet''nyitott a Szovjetunió számára, felét az idei évre, de ebből eddig csak mintegy 60 millió dollár került felhasználásra. (AP—DJ) Amerikai számítógép a Szovjetuniónak Az amerikai Control Data egy Cyber 73 típusú számítógépet adott el a Szovjetuniónak, s a komputert már útnak is indították. A 6 millió dolláros szerződéshez az amerikai cégnek sikerült megszereznie a Pentagon, a Cocom (a NATO exportellenőrző bizottsága) és Ford elnök jóváhagyását is. A Cyber 73 kapacitása nagyjából a duplája a Cyber 172 teljesítményének; a közelmúltban (lásd VILÁGGAZDASÁG október 30., második oldal) . Kína két Cyber 172 gépet vásárolt az amerikai cégtől. A Szovjetunió a szeizmikus kutatásban, elsősorban kőolajlelőhelyek feltárására fogja alkalmazni a számítógépet. (AP— DJ) NAPRÓL NAPRA A ROSSZ GAZDASÁGI HELYZET MEGRONTHATJA A PORTUGÁL SZOCIALISTA PÁRTOT. Tegnap fejeződött be a PSZP kongresszusa, amelyen elkerülték ugyan az ellentétek szellőztetését, de a hírek szerint elkerülhetetlen újabb megszorítások a balszárny kiválását eredményezhetik a kormányból. + FINNORSZÁG ÉS A KGST KAPCSOLATAINAK SZOROSABBRA FÜZÉSÉRŐL írtak alá jegyzőkönyvet. A KGST-országok részesedése a finn külkereskedelemben már megközelíti a 25 százalékot. + CHILE KILÉP AZ ANDESI KÖZÖS PIACRÓL. Santiago számos gazdaságpolitikai kérdésben összetűzött a többi tagállammal, ezért a kilépés híre nem jött váratlanul. + A RÉZPIAC MEGSZILÁRDÍTÁSÁRA TETT JAVASLATOT A CIPEC. A rézexportáló országok szervezete nagyobb befolyást juttatna a termelőknek a rézárak kialakításában. + AZ USA ACÉLIPARA A JAPÁN ACÉLCSÖVEK BEVITELÉNEK KORLÁTOZÁSÁT KÖVETELI. A japánok a rozsdaálló hegesztett csövek piacának 40 százalékát uralják, s szállításaik nyomasztó versenyttámasztanak az amerikai gyártóknak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA IS EXPORTÁL A KOHÁSZATI GYÁRÉPÍTŐ VÁLLALAT, első exportüzletét a napokban kötötte. Eszerint jövőre villamos ívkemencét szállít mintegy 100 ezer dollár értékben. A Magyar—olasz atomenergetikai együttműködési MEGÁLLAPODÁST kötött a két ország atomenergia-bizottsága a múlt héten. Az öt évre szóló egyezmény részleteiről dr. Osztrovszki György akadémikus nyilatkozott római tudósítónknak. Helyzetkép a francia gazdaságról Párizsi tanácsosunk előadása a Kamarában Hogyan lehet élénkíteni a gazdaságot, hogy az infláció elviselhető legyen — ez az új francia gazdasági stratégia legnagyobb dilemmája. Az újonnan kinevezett miniszterelnök, Barre az inflációt, s nem a gazdasági pangást ítéli veszélyesebbnek, s félti a francia gazdaság hajóját attól, hogy az infláció zátonyára fusson. Mindezt a magyar külkereskedőknek is figyelemmel kell kísérniük — fejtette ki dr. Rédei Jenő, a párizsi magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője a Magyar Kereskedelmi Kamarában hétfőn tartott előadásán, amelyre az MKK francia tagozatának ülésén került sor. Az év első 8 hónapjának statisztikái azt mutatják, hogy év végére a magyar export értékben, akár 15 százalékkal is több lehet az elmúlt évinél, importunk viszont valószínűleg a tavalyi szint körül alakul. Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar passzívum az idén várhatóan kevesebb lesz. A francia gazdaság tavaly az elmúlt 30 esztendő legrosszabb évét zárta — kezdte előadását a párizsi magyar tanács. Az idei helyzet kedvezőbb: az ipari termelés növekedési ütemeaz első félévben 4,3 százalékos volt. (Az 1974-es fejlődést azonban nem tudták elérni.) A munkanélküliek számta francia statisztikák szerint 1 millió alatt van, pontosan 960 ezer fő. A külkereskedelmi mérleg augusztus végéig 9,5 milliárdos összesített passzívumot mutat, év végére 15 milliárd frankos beviteli többlet várható. (Nem mellékes megjegyezni, hogy tavaly az import visszafogása miatt a francia külkereskedelmi mérleg aktív volt.) A francia frank 9 hónap alatt 18 százalékkal értékelődött le a nyugatnémet márkához ke-A gazdasági tevékenység mindezek ellenére élénkül Franciaországban. Olyannyira, hogy az újdonsült kormányfő az infláció és a gazdasági stagnálás közül az előbbit ítélte veszélyesebbnek. Ennek nyomán hirdették meg a jövedelemadó 4 százalékos emelését,ami a bérből és fizetésből élők fogyasztásbra szánt pénzeszközeit csökkenti. Az új gazdasági program, a Barre-terv szerves része az agazdasági rendelkezés is amely szerint az év végéig befagyasztják az árakat, s már most bejelentették, hogy jövőre csak 6,5 százalékos áremelkedést terveznek. Ugyanakkor a kormány megemelte az amortizációs kulcsokat, vagyis a termelőeszközöket gyorsabban lehet leírni, a telek és az úgynevezett kulcspénz,költségeket az üzleti könyvekben módosítani lehet, a kis- és középüzemeknek 3,5 milliárd kölcsönt nyújtanak, a mezőgazdaság pedig 6 milliárd fránil segélyhez jut. . Az új gazdasági stratégia magával hozhatja a gazdasági növekedés lassulását, amely a magyar külkereskedelem számára nem meghatározó jelentőségű, hiszen exportált termékeink menynyisége Franciaországban marginális. A magyar—francia külkereskedelmi kapcsolatok elemzésénél viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a francia külgazdasági stratégiát. Franciaország helyzete — bármilyen furcsa is — kicsit hasonlít Magyarországéhoz. Nyersanyagban szegény, fejlett mezőgazdasággal és iparral rendelkező ország, külkereskedelmi mérlegét 45 milliárd frankkal az energiahordozók és 10 milliárd frankkal a nyersanyagok bevitele terheli. Érdekesek azok az adatok, amelyek a francia külkereskedelmi mérleg relációs megoszlását tükrözik. Az EGK-val szemben összesen 6 milliárd frank volt tavaly a passzívum, az USA-val szemben 9 milliárd, Japánnal szemben 2,5 milliárd. Egész más képet mutat a szocialista országok, s egyes fejlődő országok viszonylatában a francia külkereskedelmi mérleg. A szocialista országokkal fennálló külkereskedelmi kapcsolatokban 5 milliárd frank a francia aktívum, a legnagyobb többletet a Szovjetunióval és a Jugoszláviával folytatott kereskedelemben érték el 1975-ben. Ami a többi szocialista országot illeti, a tavalyi adatok szerint Bulgáriával 400 millió, Csehszlovákiából 230 millió, Romániával 120 millió, az NDK-val 70 millió frankos aktívummal zárt a francia külkereskedelmi mérleg. A Magyarországra szállított áruk értéke 300 millió frankkal haladta meg a tőlünk vásárolt árukét. A francia külkereskedelmi stratégia arra irányul, hogy készterméket, gépeket és mezőgazdasági nyersanyagokat értékesítsenek energiahordozók és egyéb nyersanyagok ellenében. Így érthető, hogy a szocialista országok közül a Szovjetunió, ahonnan a bevitel jelentős része nyersanyag és energiahordozó, valamint Lengyelország, ahonnan a vásárlások 50 százaléka kőszén, számítanak fontos piacnak. A Magyarországról származó francia importnak csupán 10—15 százaléka anyagféleség, 35—40 százaléka fogyasztási cikk, 35—40 százaléka mezőgazdasági termék, 6 százaléka — alkatrészekkel együtt 10—15 százalék — a gépek kategóriájába tartozik. A magyar exportban tehát a késztermékek aránya jelentős, a szocialista országok közül csak Csehszlovákia és az NDK exportszerkezete jobb. Ugyanakkor a másik oldalon, vagyis a magyar importoldalon a félkésztermékek és nyersanyagok (ide tartoznak az aktív alkatrészek) aránya 60 százalékos és 25 százalék a gépek, 10 százalék a mezőgazdasági, valamint fogyasztási cikkek részesedése. A magyar külkereskedelem törekvése az, hogy kivitelünkben a mezőgazdasági termékek helyébe fogyasztási cikkek és gépek lépjenek. 1976 első 8 hónapjának adatai szerint a fogyasztási cikkek csoportja áll exportunk első helyén, s célunk, hogy a későbbiekben tartósan a 40 százalékos fogyasztásicikk arány mellett 30 százalékot tegyen ki a mezőgazdasági termékek, 20 százalékot a gépipari javak, 10 százalékot a félkész termékek részesedése. Áruszerkezetünk diverzifikálható, s versenyképességünk akkor lesz jobb, ha a jogos minőségi kifogásokat gyorsan orvosoljuk, javítjuk a csomagolást, a kikészítést és a minőségellenőrzést. Jó példát mutat textil- és bútorgyári ászmik, már javult a minőség. Számolni kell azzal, hogy a késztermékek bevitele ellen protekcionista lépéseket követelhetnek a francia ipar képviselői. Mivel a textilt, a cipőt, az elektromos fogyasztási cikkeket gyártó, a kohászati és a vegyi anyagokat gyártó francia ipar strukturálisan sebezhető, ezért harcol a bevitel ellen. Noha a hagyományosan értelmezett export-import összekapcsolás nem mindig egyértelműen kedvező számunkra, mégsem árt, ha az NDK gépkülkereskedelméről példát veszünk. Ott egy külkereskedelmi vállalat exportál és vásárol, így képes nagyobb volumenű vásárlás esetén saját terméket eladni. Ezzel szemben öt magyar gépimportvállalat koordinálatlanul vásárol gépeket, ami nyilván nehezíti exportunkat is. Az év első 8 hónapjának a kétoldalú forgalomról készült statisztikái arra engednek következtetni, hogy a prognosztizált — értékben 15—16 százalékos — exportnövekedés elérhető az év végére. (Az első 8 hónap 6 százalékos emelkedést jelez.) A HUNGAROTEX, az ARTEX, a METALIMPEX, és a TRANSELEKTRO emelhető ki elsősorban. Ami az importot illeti, az valószínűleg értékben az elmúlt évihez lesz hasonló, noha az első 8 hónapban 10 százalékkal alacsonyabb volt, mint a tavalyi. Így a magyar passzívum várhatóan kevesebb lesz, mint az elmúlt évi 300 millió frank. Dr. Rédei Jenő előadásának végén kifejtette, hogy szemléletbeli változásra van szükség a magyar külkereskedők részéről — noha a francia vállalatok nem mindig a legrugalmasabb partnerek, változás indult meg. A francia piac jobb megismerésével, a Párizson kívüli területek bekapcsolásával nem elképzelhetetlen exportunkat növelni. Ezt szolgálják egyébként a jövő év áprilisában Nantes-ban megrendezendő magyar napok, ahol a kiállítás és a műszaki előadások mellett fogyasztási cikkek árusítására és kulturális programra is sor kerül. Emőd Pál