Világgazdaság, 1977. október (9. évfolyam, 192/2191-212/2211. szám)
1977-10-01 / 192. (2191.) szám
NLLAGGAZDASÁG 1977. OKTÓBER 1., SZOMBAT IX. ÉVFOLYAM, 192. (2191.) SZÁM „A jóléti állam elérkezett határaihoz” Pályamódosítás Ausztriában A fizetési mérleg rohamos gyengülése, az államháztartás nem kevésbé aggasztó kiegyensúlyozatlansága és a többé-kevésbé baljós kilátások — köztük a várható külső impulzusok — pályamódosításra késztetik az osztrák vezetőket. Az új intézkedéseket az október közepén előterjesztendő költségvetés foglalja össze, végrehajtásuk újévkor kezdődik. Még nem konkretizálták, hogy mi várható, tekintettel a vasárnapi tartományi választásokra, de a csomagterv mégsem lesz égből jövő villámcsapás. Az óvatos nyilatkozatokról, ellenőrizhetetlen értesülésekről élénk, sőt a viszonylag szerény (külföldi vélemények szerint a schilling leértékelése nélkül aligha kielégítő) reformtervekhez képest, groteszkül szenvedélyes vita bontakozott ki. Ütött a nagy leszámolás órája, hirdeti az ellenzéki Néppárt, a kamarák, az ipartestületek, a gazdaszövetségek pedig riadót fújnak a „teljesítmény megbüntetése”, a „szociális szimmetria megbontása” miatt. De talán épp ez Kreisky taktikája: hagyja, hogy még a hivatalos bejelentések előtt tombolja ki magát a vihar, másrészt hasznosnak is találhatja a háborgást a magánvállalkozás veszélyeztetéséről. Ez ugyanis megértőbbé teheti a bérből élőket, akikre ugyancsak megszorítások várnak, mert a jóléti állam — ahogy a kancellár mondotta — „elérkezett határaihoz.” Tegnap nyilvánosságra hozták a statisztikai hivatal jelentését, e szerint augusztusban 13 százalékkal nőtt az import tavaly augusztushoz képest, viszont az export 2,2 százalékkal visszaesett. Január és augusztus között 149,6 milliárd schillingre ugrott Ausztria bevitele, kivitele pedig nem egész 104 milliárdot ért el. A passzívum a múlt év azonos időszakához képest több, mint 11 milliárddal növekedett. Ezek az adatok még borúsabbá teszik azt a képet, amelyet a gazdaságkutató intézet vetített fel prognózisában. A tájékoztatásban (címe ez: Nincs kilátás fellendülésre) azt jósolják, hogy a növekedés idén 4 százalék lesz az előző becslésben adott 4,5 százalékkal szemben és jövőre mindössze 1,5 százalék. A prognózis azon alapul, hogy a külső expanzió mérsékelt lesz, a belföldi gazdasági tevékenység — a várható rendszabályokat is figyelembe véve — fölöttébb korlátozott marad. A magánfogyasztás ugyancsak alacsonyabbnak ígérkezik: emelkedése 5 százalék lesz a várt 6,5 százalék helyett, 1978-ban pedig mindössze másfél százalék. Az előrejelzés az exportról így módosul: idén 4 százalékos növekedés (8-ra számítottak), a következő évben várhatóan 3 százalék. Ezzel szemben az imor idén 9 százalékkal gyarapszik (legutóbb 8,5 százalékot prognosztizáltat'', de 1978-ban 1 százalékkal rémekben*'' fog. Biztatóbbak a kilátások az infláció vonatkozásában: 5,75 százalékos pénzromlást várnak az idén, szemben az 1976. évi 7,3 százalékkal és az 1978-ra jósolt 5 százalékkal. Az intézet támogatja a restriktív gazdaságpolitikára vonatkozó kezdeményezéseket. Szűkösebb pénzellátást, óvatosabb bérpolitikát tart szükségesnek a költségvetési és a fizetési deficit csökkentése végett. 1975-ben 5,5 milliárd, 1976-ban 28 milliárd, az idei év első 7 hónapjában már 22 milliárd schilling passzívumot mutatott a fizetési mérleg. A riasztó deficitet az energia drágulásával, a gépkocsik — különösen a drága modellek importjának váratlanul nagy növekedésével és az idegenforgalom visszaesésével hozza összefüggésbe a jelentés. Nagyjában ezek az okok késztetik arra a kormányzatot, hogy beavatkozzék az események menetébe. Az előzetes hírek szerint „luxusadót” terveznek, föl akarják emelni a fényűzésnek tekinthető tartós fogyasztási cikkek értéknövekedési adóját; növelik egyes importcikkek, mindenekelőtt a gépkocsik vámját; lefaragják a közületi kiadásokat; módosítják egyes munkaeszkzé deklarált termékek — megintcsak az autók — amorizációs leírását; csökkentik különböző vállalati alapok, például a nyugdíjalapok adókedvezményét, egyben felemelik a bérek adóját; bér helyett időkedvezménnyel egyenlítik ki a túlórát; részleges visszatérítést kérnek a társadalombiztosítás keretében szolgáltatott gyógyszerekért. „Az Osztrák Néppárt eleve megmondta, hogy a szocialista gazdaságpolitika nem érhet jó véget, és most mindenkinek be kell látnia, hogy igazunk volt” — mondta velős egyszerűséggel Taus, a Néppárt elnöke. A gazdasági kamara nyilatkozata még tovább megy, midőn kijelenti: „osztályharc a legélesebb formában”. E testület szerint az eltorzult fejlődés igazi oka a bérek alakulása a recesszió szakaszában, az örökös szociál-offenzívák, a pazarlás, a könnyelmű eladósodás. A „teljesítményellenes adópolitika” helyett az lenne a kibontakozás útja, ha „a de facto bérindexelést megszüntetnék”. De elsősorban és mindenekelőtt az autók drágulása kavarta fel a kedélyeket. „Az autósok az ország fejőstehenei” — állította egy ellenzéki képviselő, az önálló egzisztenciák és a szabadfoglalkozásúak szószólói pedig unos-untalan ismételgetik, hogy az autó szükséges munkaeszköz, sőt még autós tüntetést is szerveztek Bécsben és más városokban. Kreisky a jelek szerint állja a sarat. A múltban sem voltak kisebbek a problémák, nincs ok pánikra. Két-három éves kiigazítási szakaszra kell számítani, ez nem akkora idő, hogy a vállalkozók a gyengébb üzletmenet miatt likvidáljanak vagy leépítsenek. Hivatkozik a recessziós időszakban elért eredményekre, az infláció fékentartására és a teljes foglalkoztatottságra. (Ez utóbbiról szólva, a gazdaságkutató intézet némi rosszabbodást jósol, de úgy véli, ha sikerül 20 ezer vendégmunkást hazatérésre bírni, nem lesz nagyobb baj.) Az autóvitában állást foglalva a kancellár azt állítja, hogy a kiút a hazai termelés, a hatóságok már tárgyalnak nyugatnémet, francia és olasz gyárakkal ausztriai összeszerelő üzem létesítéséről. „Eddig megtehettük, hogy 15 milliárd schillingért hozzunk be autókat, most ezt már nem engedhetjük meg magunknak” — érvel a kormányfő. De hallhatók fenntartások a másik oldalról is. Muhri, az osztrák kommunisták vezetője, ugyancsak bírálta a tervet, mivel az korlátozza a tömegek vásárlóerejét, jóllehet a magánfogyasztás a jelenlegi helyzetben a növekedés fő támasza. Ezzel szemben a luxusautóknak a tervezettnél nagyobb mértékben történő megadóztatását tartja szükségesnek. A szenvedélyes vita nagyrészt elfedi az egyik legfontosabb kérdést: leértékelik-e a schillinget az export ösztönzése, az idegenforgalom fellendítése végett. A külföldi piacok általában arra számítanak, hogy a holnapi választások után bejelentik a devalvációt. Az Osztrák Nemzeti Bank és Androsch pénzügyminiszter után Kreisky is cáfolattal rukkolt elő, mondván, hogy a hír nem egyéb a Néppárt átlátszó manőverénél, ami a spekulánsoknak sokba fog kerülni. Ám a spekuláció folytatódik. V. J. NAPRÓL NAPRA. ♦ BUDAPESTRE ÉRKEZIK A FIAT KONSZERN ELNÖKE, Giovanni Agnelli a jövő héten. (3. oldal) ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBA IRÁNYULÓ MAGYAR EXPORT kétharmada került az arab országokba 1976-ban, míg 1972-ben csak annak mintegy fele. (3. oldal) ♦ 24 MILLIÓ RUBELES SZERZŐDÉST KÖTÖTT A HUNGAROTEX Moszkvában az Exportlion külkereskedelmi egyesüléssel magyar méteráru jövő évi exportjára. (3. oldal) ♦ A KÖZÖS PIACI ALMAIMPORT VÁM FELFÜGGESZTÉSÉT Javasolja a brüsszeli bizottság, hogy az idei gyenge almatermés ellenére is megfelelő legyen az ellátás. (4. oldal) ♦ AZ OLASZ ATOMERŐMŰ-PROGRAMRÓL kezdett vitát a római képviselőház. A kommunisták támogatják, a szocialisták ellenzik a programot. (2. oldal) ♦ A HATALMAS JAPÁN KÜLKERESKEDELMI AKTÍVUM felszámolását sürgető partnerek türelmét kérte a tokiói pénzügyminiszter-helyettes, az eddigi reflációs intézkedések előbbutóbb élénkítik az importkeresletet is — mondta. (2. oldal) ♦ MÓDOSÍTOTTÁK AZ EXPORTKVÓTÁKAT a genfi cukorkonferencián, s úgy tűnik, hogy az UNCTAD főtitkárának új javaslata az érdekeltek számára elfogadható. (4. oldal) ♦ BRAZÍLIA ELUTASÍTJA A KÁVÉ ÁRÁNAK LESZÁLLÍTÁSÁRA tett kolumbiai javaslatot, amelyet Nyugat-Európa fogyasztó országai és az Egyesült Államok is támogat. (4. oldal) Hosszú távú programok a szovjet—francia együttműködésben A közép- és hosszú távú együttműködés szempontjából fontos kérdések szerepeltek a szovjet—francia nagybizottság most befejezett 12. ülésszakán — hangsúlyozta Kirillin miniszterelnök-helyettes és Barre miniszterelnök — ők a bizottság társelnökei — pénteki moszkvai sajtótájékoztatójukon. Megállapodtak, hogy a két fél a közeljövőben megvitatja az 1990-ig szóló új hosszú lejáratú program fő irányvonalait. A francia küldöttséghez közelálló körökre hivatkozva, az AP—DJ azt jelenti, hogy Barre a tyumeni kőolajfeltáráshoz szükséges felszerelések szállításáról szóló, mintegy 2 milliárd frank értékű szerződés kérdését is felvetette. Ezért a japán Mitsubisi és a nyugatnémet Mannesmann is versenyez. Moszkvai tudósítónktól: A moszkvai megbeszélések egyik fő témája — amint ez a delegációvezetők értékeléséből kitűnt — azon programok vizsgálata volt, amelyek az idén júniusban Rambouillet-ben aláírt, az 1971-től érvényben levő kétéves programot kiegészítő jegyzőkönyvben szerepelnek. Az alapmegállapodás sikeresen teljesül, ez lemérhető a külkereskedelmi szerződéseken is. A francia vállalatok összesen 2,8 milliárd rubel értékű gép és berendezés szállítására kaptak megrendelést az 1975—1979-es évekre. A Szovjetunióba irányuló 1978-as exportjuk mintegy 780 millió rubeles lesz. A jelenleg tárgyalt programok összértékét Patolicsev külkereskedelmi miniszter hozzávetőleg 1,8 milliárd rubelre becsülte; elsősorban újabb kohászati, vegyipari, olajvegyészeti, elektronikai, olaj- és gázipari tervekről folynak a megbeszélések. A szovjet miniszter külön is kiemelte az alumíniumipari és a vegyipari — közte további négy ammóniáküzem — berendezések, valamint gépipari felszerelések szovjet importjával kapcsolatos elképzeléseket. Barre miniszterelnök pedig hangsúlyozta, hogy — bár francia részről ezeken a tárgyalásokon magáncégek vesznek részt — már a közeljövőben sor kerülhet több magánjogi szerződés aláírására. A nagybizottság ülésén szerepeltek a hosszú lejáratú szerződésekhez szorosan kapcsolódó pénzügyi kérdések is. A francia delegációhoz közelálló körökben elmondották, hogy erről főképp a két külkereskedelmi miniszter tárgyalt. Szovjet részről ragaszkodnak hozzá, hogy a financiális kérdéseket a kölcsönös érdekek és előnyök figyelembevételével oldják meg, s Moszkvában most az az elvi megállapodás született, hogy 1978 végéig egyezségre kell jutni. Megvitatták az atomenergetikai együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit is. Szovjet részről nagy jelentőségűnek minősítették az idén nyáron végrehajtott műszaki dokumentáció-cserét (amelynek keretében a szovjet BN 350-es és a francia Phénix-típusú reaktorok részletes leírását cserélték ki) s elképzelhetőnek mondták, hogy a jövőben újabb típusokra terjesztik ki a dokumentáció-cserét. Elhatározták, hogy az atomenergetikai közös bizottság munkaprogramjába felveszik a hasadóanyagok feldolgozásának, valamint a többcélú atomreaktorok kifejlesztésének témáját. Egy kérdésre válaszolva, Kirikin miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy dúsított urán szállítására egyelőre nincs egyezmény a két ország között. Felmerült annak lehetősége is, hogy szovjet—francia együttműködést alakítanak ki az urán viszszanyerésének kidolgozására — ezt a kérdést, a nagyságrendek és az árak figyelembevételével a szovjet és a francia szakemberek később tárgyalják meg. L. P.—F. A. / MAGYAR—DÁN KOOPERÁCIÓS VEGYES BIZOTTSÁGI ÜLÉS A dán küldöttség vezetőjének nyilatkozata t További magyar—dán kooperációk elvi és gyakorlati megalapozásáról folytattak tárgyalásokat a két ország képviselői a magyar—dán gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együttműködési vegyes bizottság Budapesten tegnap véget ért hetedik ülésszakán. Az ötnapos eszmecserén áttekintették a kooperációs kapcsolatok építésében eddig elért eredményeket és megjelölték azokat a főbb ágazatokat, amelyekre a jövőben összpontosítani kell a további együttműködést célzó erőfeszítéseket. A magyar delegációt Geist Róbert, a Külkereskedelmi Minisztérium Kooperációs Önálló Osztályának vezetője, a dán delegációt pedig Aage Lommer, a dán külügyminisztérium mellett működő gazdasági és ipari együttműködési bizottság elnöke vezette, aki elutazása előtt rövid nyilatkozatot adott a VILÁGGAZDASÁG munkatársának. — Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy tárgyalásaink nagyon eredményesek voltak, sok új javaslat, kezdeményezés szerepelt az ülés napirendjén — kezdte nyilatkozatát Aage Sommer. Áttekintettük az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban eddig megvalósult magyar—dán kooperációs kapcsolatokat, valamint a műszaki kooperáció különböző ágazatait (szakemberek cseréje, szimpóziumok, kerekasztal konferenciák stb.). Számos új kezdeményezést is előterjesztettek az ülésszakon, többek között a szivattyúgyártásban, gabonatárolók építésében, a mezőgépgyártásban megvalósítandó együttműködésre. A vegyesbizottság üléséről készült jegyzőkönyvben rögzítettük, hogy közös erőfeszítéseinket a jövőben elsősorban a gyáripar, a környezetvédelem, a mezőgazdaság és a mezőgazdasági gépgyártás, az élelmiszeripar és a ruházati ipar területére kell összpontosítanunk. Valamennyi együttműködési területen olyan jó eredménnyel kell dolgoznunk mint ahogy eddig a mezőgazdasági gépgyártásban és az építőiparban. A vegyesbizottság ülésén örömmel üdvözöltük a kettős adóztatás megszüntetéséről rövidesen megkezdődő tárgyalásokat, hiszen azok eredményes befejezése minden bizonynyal jótékony hatással lesz gazdasági együttműködésünk további elmélyítésére. Megállapodtunk, hogy a vegyesbizottsági üléseken vagy két vegyesbizottsági ülés között benyújtott kooperációs javaslatokat a jövőben nem albizottsági üléseken fogjuk megtárgyalni, mint eddig, hanem a másik félnek a javaslatra 90 napon belül írásban kell válaszolni. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy leegyszerűsítse a vegyesbizottság munkáját és ugyanakkor a vállalatok gyors, pontos, megbízható és az eddiginél részletesebb válaszokat kapjanak javaslataikra. Elhatároztuk, hogy a következő vegyesbizottsági ülést a jövő év második felében Koppenhágában tartjuk meg. A vegyesbizottságnak egyébként természetesen nem feladata kooperációs tárgyalások folytatása, munkánk eredményét majd vállalataink együttműködésén — részben a delegációnkhoz csatlakozott dán üzletemberek tárgyalásai nyomán — mérhetjük le — mondotta befejezésül Aage Lommer. Magyar és dán vállalatok eddig 19 kooperációs megállapodást kötöttek és további 26 együttműködésről folynak a tárgyalások. A már megvalósult kooperációk közül 9 gépipari, 7 nehézipari vállalatok között jött létre, 3 pedig a mezőgazdaság területén. A legnagyobb értékű forgalmat az a kooperáció irányozza elő, amelyet takarmánybetakarító (lárvaszecskázó) gépek kooperációs gyártásáról kötött a Dromninborg Maskin-fabrik A/S cég, illetve az AGROTRÖSZT, a KOMPLEX, és a békéscsabai, illetve a győri mezőgépgyár. Az együttműködés keretében a magyar fél többek között csapágyakat, szerszámgépeket szállíthat a dán cégnek, amelytől a KOMPLEX 23,6 millió dán korona értékben vásárolt gépeket. A dán Kruger A/S cég és magyar partnerei (a Budapesti Vegyipari gépgyár, a VILATI és a NIREX) centrifugák, szivattyúk, kölcsönös szállításában, valamint szennyvíztisztító berendezéseknek a dán cég technológiája alapján való magyarországi gyártásában alakítottak ki jó kapcsolatokat. Ismeretes a VEPEX iroda, valamint a dán Anhydro, illetve Alfa Laval cégek együttműködése a fehérjetakarmány előállításában magyar szabadalom alapján, valamint az írószergyártásban megvalósuló kooperáció — hogy csak a legfontosabbak közül említsünk néhányat. Az együttműködés soron következő eseménye egyébként az a Koppenhágában novemberben rendezendő szimpozion, amelynek keretében — a két kamara szervezésében — a kis- és a középüzemek kooperációs kapcsolatainak elmélyítéséről lesz szó. R. P.