Világgazdaság, 1978. január (10. évfolyam, 1/2255-21/2275. szám)
1978-01-03 / 1. (2255.) szám
Vi AGGAZd&SAG 1978. JANUÁR 3., KEDD Interjú Csikós-Nagy Bélával KÜLKERESKEDELMI ÁRVESZTESÉGEK VILÁGPIACI KÖVETELMÉNYEK A magyar külkereskedelem megbomlott egyensúlyát csak hosszú távon tudjuk helyreállítani, ha mellette törésmentesen akarjuk fejleszteni a gazdaságot — mutatott rá lapunknak adott interjújában Csikós-Nagy Béla, az Országos Anyag-, és Árhivatal elnöke. Mint az interjúban kifejti, az olajárrobbanás teljes hatását csak 1979-re érzi meg a magyar gazdaság. Nem vezetett volna célra a nadrágszíjmeghúzás politikája. Az árprognosztika kockázatait vállalni kell, a gazdasági döntéseknél nem lehet kiiktatni az értékkategóriákat. A termékszerkezet korszerűsítése javítja nemzetközi versenyképességünket, de a külkereskedelmi árveszteségek jelentős részét már a jelenlegi termelési szerkezetben is meg lehetne szüntetni, ha rugalmasabban alkalmazkodnánk a világpiac követelményeihez, s ha javulna a külkereskedelmi ármunka is. Exportáraink ugyanis egyre jobban elmaradnak a világpiacon elérhető áraktól. Az utóbbi időben talán túlságosan is gyakran hivatkoznak az 1973. évi olajárrobbanásra. Mekkora árveszteség érte valójában a magyar külkereskedelmet? Mennyi időt vehet igénybe az egyensúly helyreállítása? — Értem a kérdés mögött húzódó indítékot. Hozzászoktunk a kampányokhoz, pedig a kedvezőtlenné fordult külkereskedelmi cserearányok következményeinek leküzdése nem kampányfeladat A megbomlott külkereskedelmi egyensúly helyreállítása két ötéves tervet is igénybe vehet. Ezért indokoltan marad e kérdés még hosszabb ideig a figyelem előterében. Miről is van szó? Az 1972—1975 közötti cserearányromlás okozta külkereskedelmi árveszteség 1975-ben meghaladta a nemzeti jövedelem 9 százalékát. Ilyen veszteséget a többi KGST-ország nem szenvedett, noha az NDK-t és Csehszlovákiát is súlyosan érinti a világpiaci árak változása. Az iparilag fejlett kapitalista országok közül csak néhány került nálunk rosszabb helyzetbe, viszont ezeknek az országoknak az 1975. évi adatai az olajárrobbanás teljes hatását tükrözték. A magyar gazdaság vonatkozásában a kedvezőtlen folyamat csak 1979-ben zárul le. A KGST-n belüli áruforgalomban ugyanis, mint ismeretes, ötéves átlagárak figyelembevételével követjük a világpiaci ármozgásokat. Ezek után inkább az lehet feltűnő, hogy társadalmunk alig érzett meg valamit a világgazdaságban lejátszódó, számunkra kedvezőtlen folyamatokból. Mindenesetre jóval kevesebbet érzett, mint azok a kapitalista államok, amelyek nálunk kisebb veszteséget szenvedtek. Mi ugyanis a külkereskedelem megbomlott egyensúlyát törésmentesen, fokozatos fejlődéssel kívánjuk helyreállítani. Ez magyarázza a feladat időigényességét. Még évekig az importnál nagyobb ütemben kell növelnünk az exportot. Vagyis a nemzeti jövedelemnek gyorsabban kell emelkednie, mint a belföldi felhasználásnak. A nemzeti jövedelem és a felhasználás növekedési üteme közötti megfelelő arányt a fogyasztásnál sikerült kialakítani. Nem így a beruházásoknál. A beruházásokat 1978-ban kell a megengedhető keretek közé illesztenünk. — Szakértői körökben felvetődött, hogy a világgazdaságban végbemenő változásokra gyorsabban kellett volna reagálni és akkor talán a probléma zömén már túljutottunk volna. Mi erről a véleménye? — Bizonyára lehetett volna jobban csinálni. Ez már csak azért is valószínű, mert 1973—1974 fordulóján időrabló viták folytak róla, hogy gyakorolhatnak-e hatást gazdaságunkra a világpiaci folyamatok. Mindig voltak és lesznek, akik a szocialista állami tervezésnek természetfeletti erőt tulajdonítanak. Mégis úgy vélem, azt az álláspontot, amit a pártpolitika fogalmazott meg a tiszta közgazdasági gondolkodás is igazolhatja. A világpiac nézőpontjából a nyugatnémet, az angol és a többi iparilag fejlett kapitalista ország gazdasága nyitott. Ezeknek a gazdaságoknak az a sajátosságuk, hogy az export a valuta le- vagy felértékelésének függvényében széles sávban növelhető vagy csökkenthető. A mi gazdaságunk nem ilyen. Ipari termelési szerkezetünk alapvetően a KGST-n belüli követelményeknek megfelelően épült fel és fejlődik. Az áruk számottevő hányada értékesíthető transzferábilis rubelért a KGST-n belül, de a tőkés piacokra automatikusan nem konvertálható. Ennek ismeretében vitatható az úgynevezett gyors reagálás alternatívája. Talán a nadrágszíj-meghúzás politikáját kellett volna alkalmaznunk? És mi lett volna, ha kiderül, hogy ezzel csak az eladhatatlan termékek gyártását indítjuk be, a külkereskedelem problémája pedig még jobban kiéleződik? Helyes volt a termelési szerkezet problémáját előtérbe állítani, vagyis a konvertálható termékek részarányának növelését egyik fő feladatként megjelölni. De ez nem megy egyik napról a másikra. A külgazdasági politikáról és a termelési szerkezetről szóló párthatározatot hosszú viták előzték meg. E viták a hatékony termelési szerkezet kritériumai körül folytak. Miképpen tudná ezeket a vitákat jellemezni? — Felelevenedett a gazdaság és a technika viszonyáról folytatott régi vita. A párthatározatot előkészítő megbeszéléseken természetesen felvetődtek az árprognosztizálás bizonytalanságai. Ezért egyesek úgy vélekedtek, hogy a jövőt megalapozó gazdasági döntéseknél az értékkategóriákat lényegében ki kellene iktatni és úgynevezett reálkritériumokat kellene meghatározni. Szerintük az anyagi-műszaki információrendszer keretei között a tervszerű fejlesztés problémái kielégítően megoldhatók. Úgy vélem, a vitákban tisztázódott: nincs olyan, önmagában álló műszaki paraméterrendszer, amelynek révén hatékony termelési szerkezet hozható létre. Az árprobléma egyszerűen nem kerülhető meg. Ami az árprognosztizálás bizonytalansága, az egyben a fejlesztési döntések kockázata. Egy ország gazdaságfejlesztése a legtökéletesebbnek tűnő műszaki megoldásokkal is rossz irányba terelhető. Amikor például 1974-ben a cukor tonnánkénti ára a világpiacon 660 dollár volt, társadalmi érdeknek tűnt a cukorimport leállítása, az exportot lehetővé tevő cukorrépatermesztésre való berendezkedés. Ma a cukor világpiaci ára 160—180 dollár körül alakul. Ebben a helyzetben már vitatható, hogy ésszerű-e akkora területen cukorrépát termelni, hogy cukorszükségletünket teljes egészében hazai termelés fedezze. Az egyértelmű, hogy exportra nem gazdaságos cukrot termelni. Külkereskedelem-érzékeny népgazdaságunkban a hatékony termelési struktúra nem választható el a világgazdaság állandóan változó feltételeihez való rugalmas alkalmazkodóképességtől. Ezért kell a gazdasági döntéseket ott hozni, ahol az információáramlás rendszeres és a legtöbb esélyt nyújtja az időben történő döntés számára. Sok esetben ez éppen a termelő és a kereskedelmi vállalat. Arra is gondolni kell, hogy a közigazgatás védőbástyái mögül hozott felügyeleti döntés jellegében tér el attól a döntéstől, amelyet a vállalatvezetés a nyereségérdekeltség s a kockázatvállalás alapján hoz. A vállalatok állami támogatásának megszigorítása éppen az így értelmezett felelősséget kívánja erősíteni. Ezért nincs igazuk azoknak a minisztériumi funkcionáriusoknak, akik társadalmi érdekre hivatkozva, válogatás nélkül gyűjtik íróasztalaik számára a hatásköröket. (Folytatás a 3. oldalon) Portugália veszélyes pénzügyi helyzetben Eanes elnök újévi üzenete Borús képet festett Portugália politikai és gazdasági helyzetéről újévi üzenetében Eanes portugál elnök. Az államfő hangsúlyozta: az ország gazdasági helyzetének romlása olyan méreteket öltött, hogy egyre nehezebb a külföldi hitelek felvétele. Mindez kikényszerítheti az aranytartalékok eladásának „veszélyes lépését”. A kereskedelmi mérleg súlyos deficitje miatt az idén Portugáliának halaszthatatlan gazdasági feladatokat kell megoldania. Ezért „kollektív erőfeszítésre van szükség”. Eanes elégedetten állapította meg, hogy 1977-ben javult a munkafegyelem. A portugál államfő csak futólag tért ki a jelenlegi kormányválságra. Mindössze annyit állapított meg, hogy az új kabinetnek tükröznie kell az ország sorsáért felelős erők politikai kompromisszumát. Soares ügyvezető miniszterelnök tegnap jelezte, hogy várhatóan január 8-ig állítja össze az új kormány névsorát. A rádiónak adott nyilatkozatban mindazonáltal hozzáfűzte, hogy „nem könnyű a feladata”. Soares utalt a gazdasági gondokra, amelyek az idén „minden portugál életében éreztetik hamisukat”. A portugál kommunista párt szilveszteri nyilatkozatában hangsúlyozza: „új és veszélyes helyzetet teremtene, ha a szocialista párt valamelyik jobboldali párttal lépne koalícióra. Ez közvetett utalás arra a lehetőségre, hogy a szocialisták a demokrata szociális centrummal lépnek koalícióra. Egy ilyen kormány megalakítása „nem oldaná meg, sőt súlyosbítaná a jelenlegi gazdasági, pénzügyi, társadalmi és politikai problémákat”. A kommunisták sürgették a szocialista pártot, hogy a kormány megalakítása előtt dolgozzanak ki közös politikai programot. Csak ezután lehet szó a különféle politikai formulákról. Egy jövendő kormány létrejöhet „a kommunisták részvételével éppúgy, mint nélkülük”. A kommunisták szerint a jelenlegi válságból a szükségkormány megalakítása mellett az egyetlen kiút az általános választások kiírása. (AP—DJ, Reuter, MTI) X. ÉVFOLYAM, 1. (2255.) SZÁM NAPRÓL NAPRA . A MAGYAR MŰANYAGFELDOLGOZÓ IPAR erősen decentralizált és ez nehezíti a központi elképzelések megvalósítását. A vállalkozói kedv elég lanyha a vállalatoknál és a preferált hitellehetőséggel sem élnek. (3. oldal) -felső ízben kerülnek tőkés exportra rába-trakTOROK: az AGROBER exportfővállalkozási irodája, az Agroinvest szállítja majd a 4 darab 245 lóerős traktort Tunéziába. (3. oldal) + AZ NDK-RÓL SZÓLÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN a Humboldt egyetem neves professzora a tudományos-műszaki eredmények hasznosításáról nyilatkozik, berlini tudósítónk a külkereskedelmi kapcsolatokról számol be. (6. oldal) + A SZOVJETUNIÓ EZENTÚL CSAK EGYEDI IMPORTENGEDÉLLYEL vihet be acélterméket Angliába. A brit kereskedelemügyi minisztérium rendelkezése január 1-én lépett életbe. (8. oldal) + 1978 A „KOMMUNISTA KÉRDÉS ÉVE LESZ” OLASZORSZÁGBAN — állapította meg az OKP elnöke. A kereszténydemokraták már a kommunisták által kívülről támogatott hárompárti koalíciós kormány gondolatával foglalkoznak. (2. oldal) + MÓDOSUL AZ OSZTRÁK KORMÁNY VALUTAPOLITIKÁJA. A jövőben a schilling nem követi olyan szorosan a márka árfolyamát. (2. oldal) + BURNS UTÓDA KIÁLL A DOLLÁR SZILÁRDSÁGÁÉRT. Miller az amerikai gazdaság távolabbi kilátásait derűlátóan ítéli meg. (2. oldal) + TÖRÖKORSZÁGBAN A GAZDASÁGI HELYZET MEGKÖVETELI, hogy Ecevit új kabinetje határozott és reális gazdaságpolitikai irányt szabjon a kritikus pénzügyi helyzet javítására. (2. oldal) +- AZ ÁLLATI EREDETŰ MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERIPARI TERMÉKEK tőkés piacai viszonylag kiegyensúlyozottak voltak. (4. oldal) Carter elnök Szaúd-Arábiában * Teherán, Új-Delhi: tárgyalások az energiakérdésről Az energiaszűke okozta problémák csak oly módon enyhíthetők, ha a világ valamennyi nemzete részesülhet az eddigi kutatások és új energiaforrások kifejlesztésének gyümölcseiből — hangoztatta Carter elnök még Varsóban, s az energiaegyüttműködés előkelő helyen szerepelt tárgyalásainak napirendjén Teheránban is, ahol a sah, és Indiában, ahol Deszai miniszterelnök volt partnere. Az olajárakról, az árbefagyasztáshoz kapcsolt szaúdi számláról, Izrael hatékonyabb megdolgozásáról (s a szerdára kitűzött „műsoron kívüli” Szadat— Carter találkozóról) lesz szó a ma kezdődő szaúdi megbeszéléseken, s egy nappal később az elnök Párizsban — egyebek között — a plutóniumot termelő s ezzel az atombómba terjedését segítő gyorsreaktorok veszélyére akarja figyelmeztetni Giscard d’Estaing-t. Az indiai—amerikai kapcsolatokat lényegében két kérdés megoldatlansága árnyékolja be: az újdelhi kormány nem hajlandó elfogadni az amerikaiak által szorgalmazott nemzetközi ellenőrzést a külföldről vásárolt atomreaktorok üzemeltetése felett, továbbá igyekszik rábírni az USA-t, hogy szakítsa félbe a Diego Garcián létesülő amerikai támaszpont építését — írják nyugati hírügynökségek Carter és Deszai megbeszéléseit kommentálva. Carter már vasárnapi megérkezésekor repülőtéri nyilatkozatában hangot adott reményének, hogy az új esztendő új fejezetet nyit a két ország viszonyában, örvendetes véletlennek nevezte, hogy Washingtonban és Új-Delhiben szinte egy időben történt kormányváltozás, s párhuzamot vont a Watergate-botrány és Gandhi asszony kormányának bukása között. Carter hétfőn beszédet mondott az indiai parlamentben és bár nem ajánlotta fel az indiai—pakisztáni háború kitörésekor, 1971-ben megszakadt amerikai gazdasági segélyezés felújítását, kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok támogatja Indiát a mezőgazdasági kutatásokban, gabonatároló kapacitások létrehozásában, s hozzájárul India, Banglades és Nepál közös vízügyi és öntözési terveihez. Amerikai műholdakról időjárási adatokat továbbítanak majd Indiának. Megfigyelők lehetségesnek tartják, hogy a közeljövőben ismét felújítják az Indiának szóló amerikai segélyeket. A törvényhozás tagjai előtt Carter alig tett említést a két ország nukleáris együttműködésének kérdéseiről. Egy indiszkréció folytán azonban kitudódott, még nem sikerült rábírni az indiai kormányt, hogy egyezzen bele az országban működő nukleáris erőművek nemzetközi ellenőrzésébe. Az USA 1974-ben szakította meg a dúsított uránium szállítását Indiába, miután az ázsiai ország, amely nem írta alá az atomsorompó egyezményt, békés célú nukleáris robbantást hajtott végre. Carter megválasztása után engedélyezte egy szállítmány útnakindítását és most felajánlotta, hogy újabb dúsított urán exportját engedélyezi, ha Deszai változtat eddigi álláspontján. Teheránban már több sikerrel járt az elnök, sikerült meggyőznie az iráni uralkodót, hogy az amerikai kongresszus csak akkor hagyja jóvá 68 nukleáris erőmű exportját Iránba, ha a nemzetközi ellenőrzés terén kielégítő biztosítékokat kapnak. Az USA olajimportjának csak 5 százaléka származik ugyan Iránból, azelnök azonban nagyon is tisztában van Irán súlyával az olajpolitikában. Már varsói sajtóértekezletén a sah energiapolitikai elképzeléseivel rokon álláspontot hangoztatott, s bírálta saját országát a mértéktelen energiapazarlás miatt. Nemcsak ebben egyezik Washington és Teherán érdeke. A két államfő hét végi teheráni tárgyalásain „érdemi nézetazonosságra jutott az Afrika szarvában fennálló helyzet tanulmányozása során és egyetértett abban, hogy összehangolt konstruktív kezdeményezéseket kell tenni e térségben.” Néhány órával ezután a sah figyelmeztette Etiópiát, hogy Irán „nem fogja tűrni a Szomália elleni agressziót”. Asah egyre aktívabb szerepet vállal a közel-keleti kérdés rendezése ügyében is. Megfigyelők rámutatnak, hogy Husszein király Teheránban találkozott Carterral, és ezután jelentették be, hogy Carter szaúd-arábiai és franciaországi látogatása között holnap kétórás eszmecserét folytat Szadat egyiptomi államfővel, kipuhatolandó: vajon a békefolyamat kiterjeszthető-e a többi mérsékelt arabra, a jordániaikra, a nem radikális palesztinokra. Szaúd-Arábiának a közel-keleti rendezés kérdésében elfoglalt álláspontjáról első kézből tájékozódhat Carter, amikor Indiából ma Rijádba utazik. Egyes jelentések szerint a szaúdi kormány, illetve Khaled király nagyobb megértést kér az arab ügy számára, mivel úgy érzi, hogy Szaúd-Arábia a maga részéről teljesítette ígéretét. Venezuelában sikerült meghiúsítani az olajár emelését célzó törekvéseket. Az asszuáni kitérő után Carter ismét Európába, ezúttal Párizsba utazik. Három napig lesz az Elyséepalota vendége, és, mint a francia fővárosban közölték, a nukleáris technológiák elterjedése, a tenyészreaktorok építése körüli francia— amerikai ellentétek éppen úgy helyet kapnak a megbeszéléseken, mint a közel-keleti konfliktus, a világméretű energiaválság, az európai biztonság és a szovjet—amerikai tárgyalások kérdése. Az amerikai elnök Párizsból Brüsszelbe utazik tovább, s a hét végén tér vissza Washingtonba. (MTI, AP— DJ, Reuter, DPA)