Világgazdaság, 1978. március (10. évfolyam, 42/2296-63/2317. szám)
1978-03-15 / 52. (2306.) szám
Frf *0, * \ NAPRÓL NAPRA + ERRE AZ ÉVRE 124 MILLIÓ RUBELES KONTINGENST állapítottak meg a Szovjetunióba irányuló magyar gyógyszerexportra, de valószínű, hogy a forgalom ennél 20—30 százalékkal magasabb lesz. (3. oldal) „ - _ -f JÓ EREDMÉNYEKET ÉRT EL A SZOVJET IPAR AZ ÉV ELSŐ KÉT HÓNAPJÁBAN, az általában kedvező összképet csak néhány ágazat lemaradása rontja. A mezőgazdaságban a fő figyelem a tavaszi munkák előkészítésére irányul. (2. oldal) -„ A MÚLT ÉVBEN GYORSULT AZ IPARI NÖVEKEDÉS A KGST-ORSZÁGOK TÖBBSÉGÉBEN, viszont váltakozó eredmények születtek a hatékonyság javításában. A leggyorsabban az energetika, a vegyipar és a gépipar fejlődött. (4. oldal) -A BULGÁRIA ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAIRÓL készített interjút munkatársunk. A nyilatkozók szerint Bulgáriának változtatnia kell hitelezési politikáján, a szállítási feltételeken és az elszámolási rendszeren az együttműködés fejlesztése végett. (5. oldal) - TOVÁBB TART AZ AMERIKAI SZÉNBÁNYÁSZOK SZTRÁJKJA a munkára kötelező bírósági végzés ellenére. Az idő sürget, az energiahiány az ipari termelés csökkenésével fenyeget. (2. oldal) - A KÖZÖS PIAC ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK MINISZTERI ÉRTEKEZLETE BRÜSSZELBEN ÜLÉSEZIK. A jamaicai külügyminiszter a segélyprogram felgyorsítását és a legszegényebb fejlődők hatékonyabb segítését sürgette. (2. oldal) - SÚLYOSBODIK AZ ETILÉNPIAC HELYZETE Nyugat-Európában az évtized végére — jósolja a CEFIC nyugat-európai vegyipari szövetség. Az etilénüzemek már a múlt évben csak 80 százalékig tudták kihasználni kapacitásukat. (8. oldal) - JUGOSZLÁVIA VEGYIÜZEMET VÁSÁROLT 20 millió dollár értékben az angol Ingeco Laing cégtől. A szerbiai gyárban lineáris alkilbenzolt állítanak elő 1980-tól kezdve. (8. oldal) VIGGAZDSSIG 1978. MÁRCIUS 15., SZERDA X. ÉVFOLYAM, 52. (2306.) SZÁM A baloldali pártok választási megállapodása Franciaországban Szinte az utolsó pillanatban sikerült megegyeznie a három baloldali pártnak Franciaországban, s így közösen vehetik fel a harcot a választások vasárnapi, második fordulójában. A közös program széles körű időszerűsítése természetesen már nem következhetett be, megállapodás született viszont a baloldal által tervezett radikális életszínvonal-javító intézkedésekben. A kormánypártok és a baloldal közötti erőviszonyok olyannyira kiegyenlítettek, hogy még minden megtörténhet. A baloldal szempontjából döntő fontosságú, hogy a szavazók követik-e pártjuk útmutatását és átviszik-e voksukat a jobbik helyzetben levő baloldali jelöltre. Kompromisszummal ért véget hétfőn a közös programot 1972-ben aláíró három baloldali párt vezetőinek értekezlete. Marchais, az FKP főtitkára korábban jelezte: pártja csak akkor állít közös jelölteket a második fordulóra a szocialistákkal, ha az utóbbiak hajlandók részletes programmegállapodást kötni, továbbá előzetes egyezség születik a kormányban résztvevő kommunista miniszterek számáról. A szocialisták viszont a választási visszalépések kérdését tették az első helyre, és a választási program problémáját másodlagosnak tekintették. A kompromisszum lényege: a három baloldali párt minimális programot dolgozott ki, kihagyva az olyan vitás pontokat, mint az államosítás mértéke és az önálló atomütőerő. A kommunisták ígéretet kaptak, hogy a rájuk eső szavazatoknak megfelelő arányban vehetnek részt a kormányban, az FKP viszont vállalta, hogy minden körzetben visszavonja jelöltjeit, ha a szocialista vagy baloldali radikális jelölt előnyösebb helyzetben van. A kompromisszumot megkönynyítette — mondják a megfigyelők —, hogy nem következett be a szocialista párt megjósolt nagymérvű „előrefutása”, a két párt közötti erőviszony nagyjából kiegyenlített. A három párt által elfogadott programtervezet tükrözi a szocialista és a kommunista választási javaslatok közös pontjait, így a baloldali kormány 1800-ról 2400 frankra emelné a minimális béreket, 50 százalékkal növelné a családi pótlékot, 15 százalékkal a nyugdíjakat. A munkanélküli-segély legkisebb öszszegét a minimális bérek kétharmadában állapítaná meg. A kötelező heti munkaidőt 40 órára csökkentené. A baloldali pártok félmillió új munkahely létesítését ígérik, ebből 210 ezret a közületi szektorban. A nyugdíjkorhatárt 5 évvel (a férfiak esetében 60, a nőknél pedig 55 évre) szállítanák le. A baloldali kormány azonnali tárgyalásokat kezdene a szakszervezetekkel a bérekről, a vállalatok foglalkoztatáspolitikájáról és a munkafeltételekről. A tervezett intézkedések megvalósítása reformok bevezetését teszi szükségessé — mondja a dokumentum. E reformok teremtenék meg „a szociális intézkedések megvalósításához szükséges gazdasági, pénzügyi és politikai eszközöket”. A pénzügyi szektor, valamint a nagy ipari konszernek államosításáról szóló törvényjavaslatot már a parlament első ülésszakán beterjesztenék. A baloldali kormány tárgyalásokat kezdeményezne a többi közös piaci tagországgal a mezőgazdasági politika reformjáról. Az ellenzéki vezetők elégedetten nyilatkoztak az egyezségről. Marchais a következőket mondotta: „jó megállapodás született, amely vitathatatlanul javítja a baloldal esélyeit és megteremti a feltételeket a közös program korszerűsítéséhez”. Mitterand szocialista pártvezető szerint „elérték a legfőbb célt, azt, hogy a baloldal a második fordulóban egységesen lépjen fel. Fabre, a baloldali radikálisok vezetője „kiválónak” minősítette a dokumentumot. Az üzleti körök csalódottan vették tudomásul a paktum megkötését, a frank árfolyama, amely a vártnál kisebb baloldali szavazattöbbség hatására erősödött, ismét gyengült a nemzetközi pénzpiacokon. A jobboldal is egységesen indul a második fordulóra, a kormánytöbbség pártjai újabb csúcsértekezletet terveznek, hogy ezzel is bizonyítsák egymás közti egyetértésüket. (DPA, Reuter, MTI) Közös piaci delegációk sora Tokióban A japán kormány újabb kereskedelmi engedményei Egymásnak adják a kilincset Japánban a közös piaci tisztviselők, s a közösséggel szembeni kereskedelmi aktívum lefaragásáról folytatott tárgyalások szintje is egyre magasabb. Kedden érkezett meg Tokióba Roy Denman, a brüsszeli bizottság külügyi kérdésekben illetékes főigazgatója, őt március 22-én váltja fel Haferkamp, a bizottság elnökhelyettese, hogy a várakozások szerint befejezze a kereskedelmi megbeszéléseket. A közös piaci tisztviselők azt remélik, hogy az EGK április 7-én kezdődő csúcstalálkozójára lezárt japán aktát tehetnek az asztalra. Denman az európai A-300-as típusú légibuszok eladásáról, a késztermék-export fokozásáról, a japán importvámok enyhítéséről és az egész elosztási-értékesítési rendszer egyszerűsítéséről tanácskozik. A közös piaci főigazgatót felkészülten fogadták, vasárnap a kabinet gazdasági miniszterei négypontos importszükségcsomagtervet dolgoztak ki, amely egyebek között a polgári repülésben használatos repülőgépek vásárlásának ösztönzését szorgalmazza. A terv részleteit egyelőre nem hozták nyilvánosságra, csupán annyi szivárgott ki, hogy a kormány kölcsönökkel akarja támogatni az importot, s a növekvő mértékben behozandó cikkek között főként nyersanyagok, olaj, dúsított urán, s különféle fémek szerepelnek. A Közös Piaccal folytatott tárgyalásokon —a megfigyelők szerint — Tokió nemcsak a légibuszok vásárlásába megy bele, hanem hajlandónak mutatkozik a konfekcióipari termékek importvámját is mérsékelni. Mindenesetre Japán szünet nélkül hangoztatja, hogy az Egyesült Államokkal januárban kötött kereskedelmi megállapodás jótéteményei az EGK-ra is kiterjednek. Jelenleg egyébként egy 90 tagú bevásárló küldöttség tartózkodik az Egyesült Államokban. A küldöttséget Ikeda, a Mitsui cég elnöke vezeti, aki hétfőn Carter elnökkel találkozott. A megbeszélés után tartott sajtóértekezleten közölte, hogy az amerikai vállalatokkal folytatott tárgyalások nyomán Japán a következő fél évben 1,94 milliárd dollár értékű amerikai árut vásárol. Strauss amerikai k°ekedelmi főmegbízott reményét fejezteki, hogy a vásárlások alapvető változást hoznak a két ország kereskedelmi mérlegében. Ikeda is bizonygatta, hogy ebben az évben korántsem lesz olyan magas az USA- val szembeni japán kereskedelmi aktívum, de hogy a 8 milliárd dolláros szufficit mennyire fog mérséklődni, arra vonatkozóan kitért a válasz elől. Optimista tokiói becslések egyébként 2 milliárd dollárról szólnak. A japán küldöttségek feltűnően beharangozott látogatásai és a tokiói kormány látványosnak ítélt importösztönző intézkedései ellenére a külkereskedelmi mérleg februárban újabb hatalmas többlettel zárult. A szufficit 1,66 milliárd dollár volt, az export értéke 7,42 milliárd dollár, az importé pedig 5,76 milliárd. (AP—DJ, Reuter) Csalódást okozott a dollárvédő paktum A hétfőn bejelentett amerikai— nyugatnémet megállapodás miatti csalódás nyomta rá a bélyegét tegnap is a tőkés világ devizapiacaira. Tokióban minden eddiginél mélyebbre zuhant, megközelítette a 233 jent az amerikai valuta jegyzése. Fukuda miniszterelnök kijelentette, hogy május elején esedékes amerikai látogatásakor „erélyesen” szándékszik követelni Carter elnöktől a dollár védelmét. Nyugat-Európában lanyha irányzat, ideges ingadozás jellemezte a dollár forgalmát, de viszonylag kevés üzletet kötöttek, s nagyarányú további visszaesés nem következett be (legalábbis a délutáni órákig). A Nemzetközi Fizetések Bankjának bázeli értekezletén résztvevő központi bankvezetők megvitatták a dollár helyzetét a legújabb intézkedések fényében, de tartózkodtak mindenféle kommentártól. Brüsszelben az EGK vezető valutaszakértői üdvözölték, s támogatásukról biztosították az amerikai—nyugatnémet akciót, amely — mint mondják — időt ad az Egyesült Államoknak, hogy megkísérelje a dollár gyengeségének hátterében levő problémák megoldását. Hasonló értelemben nyilatkoztak Washingtonban is. Néhány hónapon belül ki fog derülni — mondják —, hogy a hozott intézkedések beválnak, s a dollár vissza fogja nyerni elvesztett erejét. A hivatalos kommentárokkal éles ellentétben vannak a „magánszektor” sokszor felháborodott megjegyzései, amelyekben a legtöbbször szereplő szó az „ostobaság”, s annak útszélibb szinonimái. A londoni Financial Times foglalja össze a legtalálóbban ezeket a véleményeket. „Ha a páciensen nem segít a gyógyszer, az orvos más gyógyszerrel próbálkozik. A német és az amerikai hatóságok — a képzelőerő gyászos hiányában — egyszerűen nagyobb adagot írtak fel ugyanabból az orvosságból. Nem csoda hogy a piac véleménye szerint a dollár ugyanolyan beteg marad, mint eddig volt.” A piac különösen azt veti Washington szemére, hogy elzárkózik minden olyan intézkedéstől, ami túlmenne a szimpla devizapiaci beavatkozáson. De ennek a beavatkozásnak sem hajlandó bizonyos „célövezetet” kijelölni, meghatározni a dollár kívánatos és tartandó árfolyamát, továbbra is csak a túlzott, „rendetlen” piaci ingadozások tompításáról beszél. Az előző számunkban ismertetett amerikai—nyugatnémet megállapodás tehát egyelőre nem változtatott a dollár helyzetén — és nem fosztotta meg aktualitásuktól azokat a korábbi elgondolásokat, amelyekből lapunk 7. oldalán közlünk egy csokorra valót. — IP — Kerekasztal-megbeszélés a kamarában A magyar—svéd kereskedelem kilátásai Tudósítónktól: Március 11—14. között hazánkban tartózkodott Staffan Burenstam- Linder svéd kereskedelmi miniszter. Vendéglátójával, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel folytatott megbeszélései alkalmával áttekintették a Magyarország és Svédország közötti gazdasági kapcsolatok alakulását. Kölcsönösen megállapították, hogy kedvező lehetőségek mutatkoznak a kétirányú forgalom dinamikus fejlesztésére, elsősorban a gépipar területén. Kiemelték az ipari együttműködési kapcsolatok szerepét s egyetértettek, hogy a két ország szakértői kezdjenek tárgyalásokat új, a jelenleginél korszerűbb hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás előkészítéséről. A svéd miniszter találkozott dr. Hetényi Istvánnal, az Országos Tervhivatal államtitkárával és véleménycserét folytatott vele a két ország tervezési, illetve gazdaságirányítási kérdéseiről. Látogatást tett a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, ahol Gácsi Miklós államtitkárral kölcsönösen értékelték a két ország közötti ipari együttműködési kapcsolatok helyzetét. S. Burenstam-Linder a Magyar Kereskedelmi Kamarában kerekasztal-megbeszélésen vett részt, amelyen a magyar vállalatok vezetői találkozhattak a svéd küldöttség tagjaival. A kerekasztal-konferenciát dr. Rédei Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke nyitotta meg, majd a miniszter tartott rövid ismertetőt a svéd gazdasági helyzetről, hangsúlyozva, hogy hosszú távon a svéd gazdaságpolitika elsődleges célja a külgazdasági egyensúly megteremtése. Ezért értékelték le két alkalommal is a svéd koronát, és versenyképességük növelését célozza az adórendszer reformja is, amely elsősorban az exportáló vállalatok terheit könnyíti. E gazdaságpolitika első eredményeit már most is érzékelni lehet. Az utolsó három hónap statisztikái ugyanis 3,5 milliárd koronás javulást mutatnak a kereskedelmi mérlegben. A miniszter elmondta, hogy az exporthitel-rendszert is most dolgozzák át. A cél, hogy megszüntessék a svéd vállalatok eddigi hátrányos helyzetét a többi OECD-országgal szemben. A rövid beszámoló után a magyar vállalati vezetők közül elsőként az Egyesült Izzó kereskedelmi igazgatója számolt be vállalata svédországi tevékenységéről, kiemelve azt a tervüket, hogy szeretnének svéd cégeket bevonni építőipari alvállalkozóként komplett izzógyárak harmadik piaci szállításába. A HUNGAROTEX vezérigazgatóhelyettese, Decker Gyula, örömmel nyugtázta, hogy erre az évre a textilkontingenst svéd részről 8 százalékkal felemelték, hangsúlyozta azonban, hogy ez csak a mennyiség szinten tartását jelenti az infláció, illetve a leértékelés miatt. Kérte a miniszter segítségét a kooperációk fejlesztéséhez, illetve felvetette azt a kérdést, hogy nem lehet-e svéd részről áttérni a mennyiségi kontingens rendszerre, különös tekintettel arra, hogy a HUNGAROTEX piaci részesedése mindössze 0,6 százalék a svéd importban. A METALIMPEX vezérigazgatói? Heiszig József felszólalásában elmondotta, hogy vállalata forgalma Svédországgal 1977-ig egyenletesen növekedett, tavaly azonban az import 32 százalékos növekedését a magyar export 22 százalékos csökkenése kísérte. Ennek oka , elsősorban a svéd készletek felduzzadása volt. Véleménye szerint igen jó lehetőségek nyílnának továbbra is a kereskedelmi minőségű acél magyar exportjára illetve acélötvözetek importjára svéd cégektől, ennek előfeltétele azonban exportunk növelése lenne. A MÁT vezérigazgató-helyettese, Balázs Endre hangsúlyozta, hogy igen nagy lehetőségeket lát a magyar—svéd együttműködésre az aluminiumipar területén, különös tekintettel autóalkatrészek, csomagolóanyagok és építőipari elemek közös gyártására. Végül Pataki István, az ARTEX vezérigazgató-helyettese fejtette ki, hogy milyen jó hatása van a svéd bútorgyártókkal fennálló kapcsolatoknak a magyar bútoripari technológia fejlesztésére. Problémájuk viszont, hogy financiális kérdések miatt nehézkesen alakul a kooperációs kapcsolatok felvétele a kis- és a középvállalatokkal. S. Burenstam—Linder válaszában kifejtette, hogy Svédország törekszik a kereskedelem liberalizálására, erről tanúskodik, hogy vámtételeik igen alacsonyak, illetve hogy — szemben az OECD-országok többségével — nem vezettek be korlátozásokat az acélimportban. A textil- és a cipőkontingenseket nem külgazdasági, hanem más egyéb megfontolások alapján tartják fenn, de igyekeznek méltányosan eljárni a magyar vállalatokkal szemben. A kooperációs kapcsolatok fejlődésével kapcsolatban a svéd kereskedelmi miniszter elmondta, hogy az exporthitel-rendszer változása remélhetően kedvezően fog hatni svéd vállalatok pénzügyi helyzetének stabilizálódására. Svéd szempontból is kiemelt fontosságú a harmadik piaci vállalkozások számának növelése, a miniszter érdeklődéssel fogadta az Egyesült Izzó együttműködési javaslatát. A magyar kohászati export növelésével kapcsolatban közölte, hogy a svéd acélkészletek várhatóan ez év közepére a normális szintre sülylyednek, ami biztosan kedvezően fog hatni a magyar acélkivitelre. Kiemelte, hogy bár a svéd kereskedelmi minisztérium nem hathat adminisztratív eszközökkel a svéd cégekre, de mindenképpen igyekszik elősegíteni a kétoldalú kereskedelem fejlődését. A svéd miniszter kedd délután elutazott hazánkból. Búcsúztatásán jelen volt dr. Bíró József, valamint Torsten Hylander, Svédország budapesti nagykövete. ___________ NDK—USA: negyedmilliárd dolláros vegyipari szerződés Az NDK és az Egyesült Államok vegyipara között negyedmilliárd dolláros üzletet írtak alá a lipcsei vásáron. A két ország eddigi legnagyobb üzlete 10 évre szól, vegyipari alapanyagok kölcsönös szállítását irányozza elő. A jövő évtől érvénybe lépő szerződés keretében az NDK propilént exportál propilénoxid ellenében. A szerződést az NDK vegyipari kereskedelmi szervezetének az AHB Chemienek elnöke és a Dow európai vezérigazgatója írta alá. (Reuter)