Világgazdaság, 1978. március (10. évfolyam, 42/2296-63/2317. szám)

1978-03-15 / 52. (2306.) szám

Frf *0, * \ NAPRÓL NAPRA + ERRE AZ ÉVRE 124 MILLIÓ RUBELES KONTINGENST álla­pítottak meg a Szovjetunióba irányuló magyar gyógyszerex­portra, de valószínű, hogy a forgalom ennél 20—30 százalékkal magasabb lesz. (3. oldal) „ - _ -f JÓ EREDMÉNYEKET ÉRT EL A SZOVJET IPAR AZ ÉV ELSŐ KÉT HÓNAPJÁBAN, az általában kedvező összképet csak néhány ágazat lemaradása rontja. A mezőgazdaságban a fő figyelem a tavaszi munkák előkészítésére irányul. (2. oldal) -„ A MÚLT ÉVBEN GYORSULT AZ IPARI NÖVEKEDÉS A KGST-ORSZÁGOK TÖBBSÉGÉBEN, viszont váltakozó ered­mények születtek a hatékonyság javításában. A leggyorsabban az energetika, a vegyipar és a gépipar fejlődött. (4. oldal) -A BULGÁRIA ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAIRÓL készített interjút munkatársunk. A nyilat­kozók szerint Bulgáriának változtatnia kell hitelezési politiká­ján, a szállítási feltételeken és az elszámolási rendszeren az együttműködés fejlesztése végett. (5. oldal) -­ TOVÁBB TART AZ AMERIKAI SZÉNBÁNYÁSZOK SZTRÁJKJA a munkára kötelező bírósági végzés ellenére. Az idő sürget, az energiahiány az ipari termelés csökkenésével fe­nyeget. (2. oldal) - A KÖZÖS PIAC ÉS A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK MINISZTERI ÉRTEKEZLETE BRÜSSZELBEN ÜLÉSEZIK. A jamaicai kül­ügyminiszter a segélyprogram felgyorsítását és a legszegényebb fejlődők hatékonyabb segítését sürgette. (2. oldal) -­ SÚLYOSBODIK AZ ETILÉNPIAC HELYZETE Nyugat-Euró­­pában az évtized végére — jósolja a CEFIC nyugat-európai vegyipari szövetség. Az etilénüzemek már a múlt évben csak 80 százalékig tudták kihasználni kapacitásukat. (8. oldal) -­ JUGOSZLÁVIA VEGYIÜZEMET VÁSÁROLT 20 millió dollár értékben­ az angol Ingeco Laing cégtől. A szerbiai gyárban li­neáris alkilbenzolt állítanak elő 1980-tól kezdve. (8. oldal) V­IGGAZDSSIG 1978. MÁRCIUS 15., SZERDA X. ÉVFOLYAM, 52. (2306.) SZÁM A baloldali pártok választási megállapodása Franciaországban Szinte az utolsó pillanatban sikerült megegyeznie a három bal­oldali pártnak Franciaországban, s így közösen vehetik fel a harcot a választások vasárnapi, második fordulójában. A közös program széles körű időszerűsítése természetesen már nem következhetett be, megállapodás született viszont a baloldal által tervezett radikális életszínvonal-javító intézkedésekben. A kormánypártok és a baloldal közötti erőviszonyok olyannyira kiegyenlítettek, hogy még minden megtörténhet. A baloldal szempontjából döntő fontosságú, hogy a szavazók követik-e pártjuk útmutatását és átviszik-e voksukat a job­­bik helyzetben levő baloldali jelöltre. Kompromisszummal ért véget hét­főn a közös programot 1972-ben alá­író három baloldali párt vezetőinek értekezlete. Marchais, az FKP fő­titkára korábban jelezte: pártja csak akkor állít közös jelölteket a második fordulóra a szocialistákkal, ha az utóbbiak hajlandók részletes programmegállapodást kötni, továb­bá előzetes egyezség születik a kor­mányban résztvevő kommunista mi­niszterek­­ számáról. A szocialisták viszont a választási visszalépések kérdését tették az első helyre, és a választási program problémáját má­sodlagosnak tekintették. A kompro­misszum lényege: a három baloldali párt minimális programot dolgozott ki, kihagyva az olyan vitás ponto­­kat, mint az államosítás mértéke és az önálló atomütőerő. A kommunis­ták ígéretet kaptak, hogy a rájuk eső szavazatoknak megfelelő arány­ban vehetnek részt a kormányban, az FKP viszont vállalta, hogy min­den körzetben visszavonja jelöltjeit, ha a szocialista vagy baloldali ra­dikális jelölt előnyösebb helyzetben van. A kompromisszumot megköny­­nyítette — mondják a megfigyelők —, hogy nem következett be a szo­cialista párt megjósolt nagymérvű „előrefutása”, a két párt közötti erő­viszony nagyjából kiegyenlített. A három párt által elfogadott programtervezet tükrözi a szocialista és a kommunista választási javasla­tok közös pontjait, így a baloldali kormány 1800-ról 2400 frankra emel­né a minimális béreket, 50 száza­lékkal növelné a családi pótlékot, 15 százalékkal a nyugdíjakat. A munkanélküli-segély legkisebb ösz­­szegét a minimális bérek kéthar­madában állapítaná meg. A kötelező heti munkaidőt 40 órára csökkente­né. A baloldali pártok félmillió új munkahely létesítését ígérik, ebből 210 ezret a közületi szektorban. A nyugdíjkorhatárt 5 évvel (a férfiak esetében 60, a nőknél pedig 55 év­re) szállítanák le. A baloldali kor­mány azonnali tárgyalásokat kez­dene a szakszervezetekkel a bérek­ről, a vállalatok foglalkoztatás­poli­tikájáról és a munkafeltételekről. A tervezett intézkedések megvalósítá­sa reformok bevezetését teszi szük­ségessé — mondja a dokumentum. E reformok teremtenék meg „a szo­ciális intézkedések megvalósításához szükséges gazdasági, pénzügyi és po­litikai eszközöket”. A pénzügyi szek­tor, valamint a nagy ipari konszer­nek államosításáról szóló törvény­javaslatot már a parlament első ülésszakán beterjesztenék. A baloldali kormány tárgyaláso­kat kezdeményezne a többi közös piaci tagországgal a mezőgazdasági politika reformjáról. Az ellenzéki vezetők elégedetten nyilatkoztak az egyezségről. Mar­­chais a következőket mondotta: „jó megállapodás született, amely vitat­hatatlanul javítja a baloldal esé­lyeit és megteremti a feltételeket a közös program korszerűsítéséhez”. Mitterand szocialista pártvezető sze­rint „elérték a legfőbb célt, azt, hogy a baloldal a második fordulóban egy­ségesen lépjen fel. Fabre, a bal­oldali radikálisok vezetője „kiváló­nak” minősítette a dokumentumot. Az üzleti körök csalódottan vet­ték tudomásul a paktum megköté­sét, a frank árfolyama, amely a vártnál kisebb baloldali szavazat­­többség hatására erősödött, ismét gyengült a nemzetközi pénzpiaco­kon. A jobboldal is egységesen indul a második fordulóra, a kormány­­többség pártjai újabb csúcsértekez­letet terveznek, hogy ezzel is bizo­nyítsák egymás közti egyetértésüket. (DPA, Reuter, MTI) Közös piaci delegációk sora Tokióban A japán kormány újabb kereskedelmi engedményei Egymásnak adják a kilincset Japánban a közös piaci tisztviselők, s a közösséggel szembeni kereske­delmi aktívum lefaragásáról folyta­tott tárgyalások szintje is egyre ma­gasabb. Kedden érkezett meg To­kióba Roy Denman, a brüsszeli bi­zottság külügyi kérdésekben illeté­kes főigazgatója, őt március 22-én váltja fel Haferkamp, a bizottság elnökhelyettese, hogy a várakozá­sok szerint befejezze a kereskedel­mi megbeszéléseket. A közös piaci tisztviselők azt remélik, hogy az EGK április 7-én kezdődő csúcsta­lálkozójára lezárt japán aktát te­hetnek az asztalra. Denman az európai A-300-as tí­pusú légibuszok eladásáról, a kész­termék-export fokozásáról, a japán importvámok enyhítéséről és az egész elosztási-értékesítési rendszer egyszerűsítéséről tanácskozik. A kö­zös piaci főigazgatót felkészülten fogadták, vasárnap a kabinet gazda­sági miniszterei négypontos import­­szükségcsomagtervet dolgoztak ki, amely egyebek között a polgári re­pülésben használatos repülőgépek vásárlásának ösztönzését szorgal­mazza. A terv részleteit egyelőre nem hozták nyilvánosságra, csupán annyi szivárgott ki, hogy a kor­mány kölcsönökkel akarja támo­gatni az importot, s a növekvő mértékben behozandó cikkek között főként nyersanyagok, olaj, dúsított urán, s különféle fémek szerepel­nek. A Közös Piaccal folytatott tár­gyalásokon —a megfigyelők szerint — Tokió nemcsak a légibuszok vá­sárlásába megy bele, hanem haj­landónak mutatkozik a konfekció­­ipari termékek importvámját is mérsékelni. Mindenesetre Japán szünet nélkül hangoztatja, hogy az Egyesült Államokkal januárban kötött kereskedelmi megállapodás jótéteményei az EGK-ra is kiter­jednek. Jelenleg egyébként egy 90 tagú bevásárló küldöttség tartózkodik az Egyesült Államokban. A küldöttsé­get Ikeda, a Mitsui cég elnöke ve­zeti, aki hétfőn Carter elnökkel ta­lálkozott. A megbeszélés után tar­tott sajtóértekezleten közölte, hogy az amerikai vállalatokkal folytatott tárgyalások nyomán Japán a kö­vetkező fél évben 1,94 milliárd dol­lár értékű amerikai árut vásárol. Strauss amerikai k°­ekedelmi fő­megbízott reményét fejezte­­ki, hogy a vásárlások alapvető válto­zást hoznak a két ország kereske­delmi mérlegében. Ikeda is bizony­gatta, hogy ebben az évben ko­rántsem lesz olyan magas az USA- val szembeni japán kereskedelmi aktívum, de hogy a 8 milliárd dol­láros szufficit mennyire fog mér­séklődni, arra vonatkozóan kitért a válasz elől. Optimista tokiói becs­lések egyébként 2 milliárd dollárról szólnak. A japán küldöttségek feltűnően beharangozott látogatásai és a tokiói kormány látványosnak ítélt import­­ösztönző intézkedései ellenére a külkereskedelmi mérleg februárban újabb hatalmas többlettel zárult. A szufficit 1,66 milliárd dollár volt, az export értéke 7,42 milliárd dollár, az importé pedig 5,76 milliárd. (AP—DJ, Reuter) Csalódást okozott a dollárvédő paktum A hétfőn bejelentett amerikai— nyugatnémet megállapodás miatti csalódás nyomta rá a bélyegét teg­nap is a tőkés világ devizapiacaira. Tokióban minden eddiginél mé­lyebbre zuhant, megközelítette a 233 jent az amerikai valuta jegyzése. Fukuda miniszterelnök kijelentette, hogy május elején esedékes ameri­kai látogatásakor „erélyesen” szán­dékszik követelni Carter elnöktől a dollár védelmét. Nyugat-Európában lanyha irány­zat, ideges ingadozás jellemezte a dollár forgalmát, de viszonylag ke­vés üzletet kötöttek, s nagyarányú további visszaesés nem következett be (legalábbis a délutáni órákig). A Nemzetközi Fizetések Bankjá­nak bázeli értekezletén résztvevő központi bankvezetők megvitatták a dollár helyzetét a legújabb intéz­kedések fényében, de tartózkodtak mindenféle kommentártól. Brüsszel­ben az EGK vezető valutaszakértői üdvözölték, s támogatásukról bizto­sították az amerikai—nyugatnémet akciót, amely — mint mondják — időt ad az Egyesült Államoknak, hogy megkísérelje a dollár gyenge­ségének hátterében levő problémák megoldását. Hasonló értelemben nyi­latkoztak Washingtonban is. Néhány hónapon belül ki fog derülni — mondják —, hogy a hozott intézke­dések beválnak, s a dollár vissza fogja nyerni elvesztett erejét. A hivatalos kommentárokkal éles ellentétben vannak a „magánszek­tor” sokszor felháborodott megjegy­zései, amelyekben a legtöbbször sze­replő szó az „ostobaság”, s annak útszélibb szinonimái. A londoni Fi­nancial Times foglalja össze a leg­találóbban ezeket a véleményeket. „Ha a páciensen nem segít a gyógy­szer, az orvos más gyógyszerrel próbálkozik. A német és az ameri­kai hatóságok — a képzelőerő gyá­szos hiányában — egyszerűen na­gyobb adagot írtak fel ugyanabból az orvosságból. Nem csoda hogy a piac véleménye szerint a dollár ugyanolyan beteg marad, mint ed­dig volt.” A piac különösen azt veti Wa­shington szemére, hogy elzárkózik minden olyan intézkedéstől, ami túl­menne a szimpla devizapiaci beavat­kozáson. De ennek a beavatkozás­nak sem hajlandó bizonyos „cél­övezetet” kijelölni, meghatározni a dollár kívánatos és tartandó árfo­lyamát, továbbra is csak a túlzott, „rendetlen” piaci ingadozások tom­pításáról beszél. Az előző számunk­ban ismertetett amerikai—nyugat­német megállapodás tehát egyelőre nem változtatott a dollár helyzetén — és nem fosztotta meg aktuali­tásuktól azokat a korábbi elgon­dolásokat, amelyekből lapunk 7. ol­dalán közlünk egy csokorra valót. — IP — Kerekasztal-megbeszélés a kamarában A magyar—svéd kereskedelem kilátásai Tudósítónktól: Március 11—14. között hazánkban tartózkodott Staffan Burenstam- Linder svéd kereskedelmi minisz­ter. Vendéglátójával, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszterrel foly­tatott megbeszélései alkalmával át­tekintették a Magyarország és Svédország közötti gazdasági kap­csolatok alakulását. Kölcsönösen megállapították, hogy kedvező lehe­tőségek mutatkoznak a kétirányú forgalom dinamikus fejlesztésére, elsősorban a gépipar területén. Ki­emelték az ipari együttműködési kapcsolatok szerepét s egyetértettek, hogy a két ország szakértői kezdje­nek tárgyalásokat új, a jelenleginél korszerűbb hosszú lejáratú kereske­delmi megállapodás előkészítéséről. A svéd miniszter találkozott dr. Hetényi Istvánnal, az Országos Tervhivatal államtitkárával és véle­ménycserét folytatott vele a két or­szág tervezési, illetve gazdaságirá­nyítási kérdéseiről. Látogatást tett a Kohó- és Gépipari Minisztérium­ban, ahol Gácsi Miklós államtitkár­ral kölcsönösen értékelték a két or­szág közötti ipari együttműködési kapcsolatok helyzetét. S. Burenstam-Linder a Magyar Kereskedelmi Kamarában kerekasz­­tal-megbeszélésen vett részt, ame­lyen a magyar vállalatok vezetői találkozhattak a svéd küldöttség tagjaival. A kerekasztal-konferenciát dr. Rédei Jenő, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke nyitotta meg, majd a miniszter tartott rövid ismertetőt a svéd gazdasági helyzetről, hang­súlyozva, hogy hosszú távon a svéd gazdaságpolitika elsődleges célja a külgazdasági egyensúly megteremté­se. Ezért értékelték le két alkalom­mal is a svéd koronát, és verseny­­képességük növelését célozza az adórendszer reformja is, amely el­sősorban az exportáló vállalatok terheit könnyíti. E gazdaságpolitika első eredményeit már most is ér­zékelni lehet. Az utolsó három hó­nap statisztikái ugyanis 3,5 milliárd koronás javulást mutatnak a keres­kedelmi mérlegben. A miniszter el­mondta, hogy az exporthitel-rend­szert is most dolgozzák át. A cél, hogy megszüntessék a svéd válla­latok eddigi hátrányos helyzetét a többi OECD-országgal szemben. A rövid beszámoló után a magyar vállalati vezetők közül elsőként az Egyesült Izzó kereskedelmi igazga­tója számolt be vállalata svédorszá­gi tevékenységéről, kiemelve azt a tervüket, hogy szeretnének svéd cé­geket bevonni építőipari alvállalko­zóként komplett iz­zógyárak harma­dik piaci szállításába. A HUNGAROTEX vezérigazgató­helyettese, Decker Gyula, örömmel nyugtázta, hogy erre az évre a tex­tilkontingenst svéd részről 8 száza­lékkal felemelték, hangsúlyozta azonban, hogy ez csak a mennyi­ség szinten tartását jelenti az inflá­ció, illetve a leértékelés miatt. Kér­te a miniszter segítségét a kooperá­ciók fejlesztéséhez, illetve felvetet­te azt a kérdést, hogy nem lehet-e svéd részről áttérni a mennyiségi kontingens rendszerre, különös te­kintettel arra, hogy a HUNGARO­TEX piaci részesedése mindössze 0,6 százalék a svéd importban. A METALIMPEX vezérigazgatói? Heiszig József felszólalásában el­mondotta, hogy vállalata forgalma Svédországgal 1977-ig egyenletesen növekedett, tavaly azonban az im­port 32 százalékos növekedését a magyar export 22 százalékos csök­kenése kísérte. Ennek oka , elsősor­ban a svéd készletek felduzzadása volt. Véleménye szerint igen jó le­hetőségek nyílnának továbbra is a kereskedelmi minőségű acél magyar exportjára illetve acélötvözetek im­portjára svéd cégektől, ennek elő­feltétele azonban exportunk növe­lése lenne. A MÁT­ vezérigazgató-helyettese, Balázs Endre hangsúlyozta, hogy igen nagy lehetőségeket lát a ma­gyar—svéd együttműködésre az alu­­miniumipar területén, különös te­kintettel autóalkatrészek, csomagoló­anyagok és építőipari elemek közös gyártására. Végül Pataki István, az ARTEX vezérigazgató-helyettese fejtette ki, hogy milyen jó hatása van a svéd bútorgyártókkal fennálló kapcsola­toknak a magyar bútoripari tech­nológia fejlesztésére. Problémájuk viszont, hogy financiális kérdések miatt nehézkesen alakul a kooperá­ciós kapcsolatok felvétele a kis- és a középvállalatokkal. S. Burenstam—Linder válaszában kifejtette, hogy Svédország törek­szik a kereskedelem liberalizálásá­ra, erről tanúskodik, hogy vámté­teleik igen alacsonyak, illetve hogy — szemben az OECD-országok többségével — nem vezettek be korlátozásokat az acélimportban. A textil- és a cipőkontingenseket nem külgazdasági, hanem más egyéb megfontolások alapján tartják fenn, de igyekeznek méltányosan eljárni a magyar vállalatokkal szemben.­­ A kooperációs kapcsolatok fejlő­désével kapcsolatban a svéd keres­kedelmi miniszter elmondta, hogy az exporthitel-rendszer változása remélhetően kedvezően fog hatni svéd vállalatok pénzügyi helyzeté­nek stabilizálódására. Svéd szempontból is kiemelt fon­tosságú a harmadik piaci vállalko­zások számának növelése, a minisz­ter érdeklődéssel fogadta az Egye­sült Izzó együttműködési javaslatát. A magyar kohászati export növelé­sével kapcsolatban közölte, hogy a svéd acélkészletek várhatóan ez év közepére a normális szintre süly­­lyednek, ami biztosan kedvezően fog hatni a magyar acélkivitelre. Kiemelte, hogy bár a svéd kereske­delmi minisztérium nem hathat ad­minisztratív eszközökkel a svéd cé­gekre, de mindenképpen igyekszik elősegíteni a kétoldalú kereskede­lem fejlődését. A svéd miniszter kedd délután el­utazott hazánkból. Búcsúztatásán je­len volt dr. Bíró József, valamint Torsten Hylander, Svédország buda­pesti nagykövete. ___________ NDK—USA: negyedmilliárd dolláros vegyipari szerződés Az NDK és az Egyesült Államok vegyipara között negyedmilliárd dolláros üzletet írtak alá a lipcsei vásáron. A két ország eddigi leg­nagyobb üzlete 10 évre szól, vegy­ipari alapanyagok kölcsönös szállí­tását irányozza elő. A jövő évtől ér­vénybe lépő szerződés keretében az NDK propilént exportál propilén­­oxid ellenében. A szerződést az NDK vegyipari kereskedelmi szer­vezetének az AHB Chemienek el­nöke és a Dow európai vezérigaz­gatója írta alá. (Reuter)

Next