Világgazdaság, 1978. május (10. évfolyam, 83/2337-103/2357. szám)
1978-05-03 / 83. (2337.) szám
1978. MÁJUS 3., SZERDA X. ÉVFOLYAM, 83. (2337.) SZÁM A vita folytatódik AZ IMF MINISZTERI ÉRTEKEZLETE UTÁN A Nemzetközi Valuta Alap tagságát képviselő húsztagú pénzügyminiszteri bizottság mexikói tanácskozása után sem nyugszik meg a konjunktúrapolitikai vita, amelyet Nyugat-Németország és Japán folytat merészebb reflációs politikát sürgető partnereivel. Az IMF átmeneti bizottságának üléséről kiadott hivatalos közlemény egyetértésről számol be a követendő gazdasági stratégia általános irányelveiben, a gyorsabb növekedés szorgalmazásában. Egyetértés volt a kilátások meglehetősen borús megítélésében is, de ezen felül — mint várható volt — elodázták a legfontosabb döntéseket. A helyzet azonban mégsem teljesen változatlan. Bonnban és Tokióban az eddiginél is erősebb nyomásra készülnek fel — és az eddiginél mintha valamivel engedékenyebbnek mutatkoznának. Maga az IMF pedig — nagyrészt amerikai unszolásra !— erélyesebben szándékszik végezni az árfolyam-manipuláció ellenőrzését, s ehhez a jelek szerint megkapta a miniszterek áldását. A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) átmeneti bizottságának vasárnap Mexikóvárosban tartott ülésén (VILÁGGAZDASÁG, április 28., 1. oldal) Healey brit pénzügyminiszter elnökölt. A 20 pénzügyminiszterből álló csoport tagjai megállapították, hogy az NSZK és Japán gazdasági növekedésének üteme nem eléggé gyors, ennek következtében alakult ki ennek a két országnak hatalmas fizetési és külkereskedelmi aktívuma, amely veszélyezteti a világgazdaság stabilitását (az USA növekedési ütemét viszont kielégítőnek minősítették) — ezt a magyarázatot fűzte Healey az ülés után tartott sajtóértekezletén a közlemény első mondataihoz, amelyek szerint az ülés egyetértésre jutott a követendő „koordinált gazdaságpolitikai stratégia általános irányelveiben” és állást foglalt a „növekedési politika” mellett. Gyengülő kitartás Matthöfer, az NSZK pénzügyminisztere az ülés után, majd tegnap már otthon tett nyilatkozataiban nagyjából változatlanul visszhangozta Bonn hónapok óta ismételgetett álláspontját: nem lenne összeegyeztethető a stabilitással, felidézné az infláció veszélyét, ha az NSZK kormánya az állami kiadások növelésével, az adók leszállításával ösztönözné a gazdasági tevékenységet, és ilyen módon tenné lehetővé az import fellendülését, a külkereskedelmi aktívum leapasztását. Nem engedi magát elhamarkodott lépésekbe beugratni, de — tette hozzá — hajlandó valamilyen „politikai döntést” fontolóra venni, ha kiderül, hogy a nemzeti össztermék előirányzott 3,5 százalékos növekedése másként nem érhető el. Matthöfernek ezt a mondatát — amely egyébként összecseng Schmidt kancellár néhány napja tett kijelentésével (VILÁGGAZDASÁG, április 26., 1. oldal) — sokan meghátrálásnak értelmezik, hiszen már többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy a 3,5 százalékos növekedési cél irreális. A kommentátorok egy része úgy véli, hogy a bonni kormány majd júniusban, a nyugati gazdasági csúcstalálkozón akarja a hangulatot javítani reflációs intézkedések bejelentésével. Murajama japán pénzügyminiszter túlzottnak minősítette az IMF vezérigazgatójának azt a programját, amely 7,5 százalékos növekedést ajánl Japánnak, s kijelentette: örülhetnek, ha a kormány által kitűzött 7 százalék helyett sikerül hatot teljesíteni. (A japán miniszter volt egyébként az egyetlen, aki elárulta, hogy a Witteveen- féle „program” mennyi expanziót oszt ki rá. Az IMF buzgó vezérigazgatója alighanem túllőtt a célon, amikor részletes tervutasítást dolgozott ki a tagállamok számára. Még a vitában Bonnal, és Tokióval szembenálló brit pénzügyminiszter is némi gúnynyal legyintett, amikor a javaslatról kérdezték: „Prognózisról van szó — mondta — s az, mint tudjuk, művészet, nem tudomány”.) Csüggesztő helyzetkép Annál kevesebb okot adott a tréfálkozásra a közleménynek a világ gazdasági helyzetéről adott képe. A bizottság aggodalommal foglalja katalógusba a csüggesztő eredményt: az 1974—75-ös évek súlyos visszaesése után lassú és egyenetlen volt a felélénkülés, a munkanélküliség tovább terjedt, a világkereskedelem fejlődése vontatott, számos országban kitart az infláció, nagy fizetési deficitekkel szemben néhány országnak nagy az aktívuma, szélsőségesen ingadoznak a valutaárfolyamok és világszerte erősödik a kereskedelmi protekcionizmus irányzata, összehangolt erőfeszítésekre van szükség, nehogy a világ a defláció ördögi körébe kerüljön. Elhalasztott döntések Az általánosságokban mozgó elvi kijelentéseken túl az IMF bizottsága semmilyen döntést nem hozott. Elhalasztották az állásfoglalást arról, hogy milyen arányban s hogy lineárisan vagy differenciáltan emeljék a kvótákat, a tagállamok hozzájárulásait az IMF eszközeihez, amelyektől a hitelfelvételi lehetőségek és az IMF döntéseibe való beleszólási jog mértéke függ. Félreértés ne essék: a hetedik kvótaemelésről van szó, nem a hatodikról, amely 39,04 milliárd SDR-re (mintegy 47,5 milliárd dollár) vitte fel az IMF „alaptőkéjét” a korábbi 29,22 milliárd SDR-ről, és amely még nem lépett életbe. Ezt az összeget további 50 százalékkal szeretné emelni az IMF. Ebben meg is van az egyetértés, csak azért folyik még a vita, mert a fejlődő országok és Japán az átlagnál nagyobb emelést akarnak a maguk számára, hogy növeljék szavazataik arányát. (A nem olajtermelő fejlődő országok jelenleg a szavazatok 26,3 százalékával rendelkeznek, Japán szavazati súlya 3,98 százalék.) További tanulmányozást igényel az IMF-nek az a terve, hogy a tagállamok SDR-re cseréljék be a tartalékukban levő dollárösszegeket — mondta az ülés után Witteneer, aki a tervet előterjesztette. Az IMF könyvpénzével kapcsolatban egy határozat azért született: a bizottság beleegyezett, hogy az SDR kamatát emeljék (az alapul szolgáló pénzpiaci átlag 80 százalékára az eddigi 60-ról). Állítólag abban is megegyeztek — bár a hivatalos döntést későbbre várják —, hogy Szaúd-Arábia képviselőjével kibővítik az IMF 20 tagú igazgatótanácsát, részben azért is, hogy az majd hajlandó legyen SDR-t elfogadni a dollárért. Csak részben jutott előbbre a fejlődő országok támogatását szolgáló Witteveen-alap ügye. Egyrészt Nigéria 220 millió és Guatemala 30 millió SDR hozzájárulást ajánlott fel, s ezzel az alap összege 8,75 milliárd SDR (11 milliárd dollár) lesz. Kölcsönöket azonban még mindig nem nyújthatnak belőle, mert az USA 1,05 milliárdos hozzájárulását a kongresszus nem szavazta meg. Blumenthal pénzügyminiszter — akinek ebben az ügyben igen éles bírálatokat kellett nyugtáznia — megígérte, hogy a törvényhozási jóváhagyás néhány napon belül meglesz. Az IMF„erélyesen és gyorsan” hozzálát az árfolyampolitikai ellenőrzés munkájához, hogy hozzájáruljon a valutarendszer kielégítő működéséhez — jelentette be Witteveen. A beavatottak szerint emögött Blumenthal akciója volt. Az amerikaiak az IMF „árfolyamrendőri” fellépését szorgalmazzák az erős valutájú országok ellen, ha azok devizapiaci manipulációkkal küzdöttek valutájuk felértékelődése ellen. Úgy látszik, sikerült megnyernie a többiek jóváhagyását, bár a brit pénzügyminiszter sietett a vezérigazgató határozott bejelentését azzal kiegészíteni, hogy a deficites országok árfolyampolitikáját is ellenőrizni fogják. Az ellenőrzés mikéntjének részleteiről még mindig nem tudni semmit, Witteveen csak annyit mondott, hogy az alapnak ez nemcsak kötelessége, hanem megvannak hozzá az eszközei is. A bizottsági ülés — és az annak perifériáján folytatott tízes, ötös és huszonnégyes miniszteri viták után mindenesetre kevéssé hangzik meggyőzően Matthöfer bonni pénzügyminiszter nyilatkozata, aki hazatérése után hangoztatta: sikerült meggyőznie a külföldieket az NSZK óvatos növekedési politikájának helyességéről, és hogy az USA, és az NSZK között már nincs nézeteltérés monetáris kérdésekben. — IP — * Lfjabb tanácskozás a búzaegyezményről Genfben május 1-én értekezletre ült össze a Nemzetközi Búzatanács (IWC) interim bizottságának 20 tagja, az Egyesült Államok, Kanada, a Közös Piac tagországai, Japán, a Szovjetunió, Brazília, Argentína, Ausztrália, Egyiptom, Finnország, India és Kenya képviselői. Mint ismeretes, az 1971-ben kötött, idén június 30-ig érvényben levő búzaegyezményt a március 23-án zárult genfi búzakonferencián egy évre meghosszabbították, mivel az új egyezményben nem sikerült megállapodni. A jelenlegi tanácskozást akkor határozták el. A tegnapelőtt kezdődött értekezleten megpróbálják közelíteni az USA mint fő exportőr, és a Közös Piac, mint nettó importőr erősen eltérő álláspontját az árakról és a tartalékkészletekről. Az USA és más nagy exportőrök mindenekelőtt a nemzeti tartalékkészletek működtetésével az EGK és a vele azonos álláspontot valló országok viszont főként rögzített maximális és minimális árakkal, valamint kölcsönös kötelezettségek vállalásával kívánják szabályozni a gabonakereskedelmet A vélemények arról is megoszlanak, hogy a takarmánygabonákra kiterjesszék-e az egyezményt vagy sem. A jelenlegi tanácskozáson résztvevők remélik, hogy legalábbis részben eleget tudnak tenni a búzatanács megbízásának, amely szerint az új egyezmény szövegtervezetében üresen maradt zárójeleket tartalommal kell megtölteni (lásd VILÁGGAZDASÁG, április 15., 4. oldal). A mostani konzultációk második fordulója május 22-én kezdődik Londonban, a júliusi tárgyalások előkészítésére. (AP—DJ, Reuter, MTI) NAPRÓL NAPRA" + A MAGYAR ÉPÍTŐIPARI EXPORT—IMPORT FORGALOM az utóbbi 15 év alatt egyre jelentősebb lett. Magyarországon csehszlovák és lengyel építőkön kívül már jugoszláv és osztrák vállalatok is hozzákezdtek egy-egy nagyobb beruházás megvalósításához. (3. oldal) „ + KEDVEZŐ CSEHSZLOVÁKIA ELSŐ NEGYEDÉVI MÉRLEGE. Az átlagosnál gyorsabban fejlődött például a gépipar és a fogyasztásicikk-ipar. A külkereskedelem fejlődése elmaradt a tervezettől. (5. oldal) KISMÉRETŰ KOMPRESSZOROKAT GYÁRTÓ ÜZEM LÉTESÜL JUGOSZLÁVIÁBAN. Ehhez a Világbank egyik leányvállalata kölcsönt nyújt. (2. oldal) - BŐVÍTIK AZ EXIMBANK FINANSZÍROZÁSI KERETÉT, b£r a végleges döntés még nem született meg. A banknak az amerikai külkereskedelemben, s ezen belül a szocialista kapcsolatokban betöltött szerepéről szól írásunk. (2. és 5. oldal) + GYORSABBAN FEJLŐDHETNEK A VIETNAMI—JAPÁN GAZDASÁGI KAPCSOLATOK. Egy most aláírt megállapodás szerint a VSZK vállalja a saigoni rendszer adósságának törlesztését, Japán pedig segélyt nyújt Hanoinak. (2. oldal) -1 ÚJ TÍPUSÚ INFLÁCIÓ SÚJTJA A TŐKÉS GAZDASÁGOKAT, orvoslása a növekedés nehéz akadályát hárítaná el. (4. oldal) + OPEC-TANULMÁNY KÉSZÜLT AZ OLAJÁR MEGHATÁROZÁSÁRA, ezt vitatják meg nem hivatalos találkozójukon a tagállamok szakminiszterei. (2. oldal) r •• Ülést tartott az EGK miniszteri tanácsa Bonn bírálja a terjedő protekcionizmust A Közös Piac kibővítése volt a fő témája az EGK hét eleji külügyminiszteri értekezletének, de a konferencia fő eseménye nem az volt, hogy a miniszterek — mint egy hírügynökség megjegyzi — „lelkesen” támogatták Spanyolország csatlakozási kérelmét, hanem, hogy Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter szenvedélyes hangú vádbeszédet mondott a protekcionizmus ellen. Bonn — ha fanyalogva is — jóváhagyta az acélimport és a textilimport korlátozását, de arra már végképp nem hajlandó, hogy eleget téve Írország kérésének, a cipők bevitelének korlátozását is szentesítse. A washingtoni francia nagykövet az USA protekcionizmusát bírálta, a GATT genfi székhelyén tárgyaló közös piaci delegáció pedig Washington és Tokió tudomására hozta, hogy visszavonja korábbi engedményeit a tárgyalásokon, ha az USA és Japán ennyire csökönyösen védelmezi belső piacát. A hét elején ülést tartott Brüszszelben az EGK miniszteri tanácsa. A napirend szerint a miniszterek elsősorban az EGK kibővítésének problémáival foglalkoztak. Szó volt a gazdaságösztönzési tervekről, a GATT-tárgyalásokról, valamint az EGK és Ausztrália kapcsolatairól. A konferencia minden más eseményét háttérbe szorította Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter felszólalása. A miniszter meglepő élességgel foglalt állást a protekcionizmus ellen. Az állásfoglalásra az az ír kérés szolgáltatott ürügyet, hogy az EGK korlátozza a cipőimportot, mindenekelőtt a lengyel cipők bevitelét. Az Írországban értékesített cipők negyedrésze az EGK-n kívüli területekről származik, és az írek belső iparuk védelmében (a cipőipar fele annyi embert foglalkoztat, mint hét évvel ezelőtt) kérték, hogy a tanács járuljon hozzá a bevitel visszafogásához. A miniszterek állásfoglalása negatív volt, a tanács kimondta: csak akkor lehet adminisztratív korlátozó eszközökhöz nyúlni, ha nem vezetnek eredményre a Lengyelországgal, valamint Dél-Koreával és Hongkonggal folytatandó, tárgyalások az önkéntes exportkorlátozásról.• A nyugatnémet gazdasági miniszter, a dublini kérés leghevesebb ellenzője többek között hangsúlyozta: a kilencek gazdasága számára hátrányos, ha elaggott, korszerűtlen iparágakat védenek különböző importkorlátozásokkal. Ebből nemcsak az a rossz származik, hogy mesterségesen életben tartanak gazdaságtalanul termelő üzemeket, hanem az is, hogy az EGK külkereskedelmi partnerei, mindenekelőtt a harmadik világ országai megtorlással élhetnek és a kilencek éppen ott ütköznek értékesítési nehézségekbe, ahol nem is várnak. A protekcionizmus — folytatta a miniszter — csak erősítené azoknak a pesszimizmusát, akik úgy vélik, hogy romlottak a világgazdaság növekedési kilátásai. Lambsdorff utalt a közösségi acélipar védelmére hozott intézkedésekre, amelyek, mint mondta, semmiképpen sem adhatnak példát más iparágaknak. Az elavult iparágak korszerűsítésének legjobb és leghatékonyabb eszköze a szabadverseny. A tagállamoknak nem az a feladatuk, hogy megmondják, milyen ágazatban milyen fejlesztést kell végrehajtani, hanem hogy liberális külkereskedelmet folytassanak és versenyeztessék az importált termékeket a belföldiekkel. A protekcionizmusnak még az acéliparban is megvan a hátulütője: a küszöbár — nyugatnémet vélemény szerint — máris nehézségeket okozott az acélfeldolgozó iparnak, a hajóépítésnek, az építőiparnak és a gépiparnak. Az F EGK meggyorsíthatja az átállást, ha a regionális fejlesztési alapból, valamint a szociális alapból ösztönzi az újszerű technológiák meghonosodását és csökkenti a szerkezeti átalakulásból származó társadalmi feszültséget. A protekcionizmus ellen határozottan állást foglalt a washingtoni francia nagykövet is, New York-i beszédében. A francia—amerikai kereskedelmi kamarában a nagykövet elmondotta: Franciaország és az USA kereskedelmi kapcsolatai távolról sem olyan jók, mint lehetnének. A nagykövet kifogásolta, hogy az USA még mindig magas vámsorompókkal zárja ki az importot. A textiliparban például azt amerikai vámok 20 százalékosak, míg a Közös Piac csak 10 százalékos vámokat alkalmaz. Franciaország emellett sérelmezi, hogy az import-rendszabályok gyakran felérnek egyfajta protekcionizmussal. Vonatkozik ez a gépekre és berendezésekre valamint az élelmiszerekre, mindenekelőtt a húsra. A Közös Piac elégedetlen a GATT-tárgyalások eddigi menetével. Az EGK jegyzékben értesítette Washingtont és Tokiót, hogy bizonyos, már felajánlott engedményeket viszszavon, ha e két nagy ország olyan szűkmarkú lesz, mint eddig volt. (Reuter, DPA) SCHMIDT ERŐPRÓBÁRA KÉSZÜL CARTERRAL? Tovább élezte a Bonn és Washington közötti feszültséget Schmidt nyugatnémet kancellár: Hamburgban tartott beszédében felelőtlennek nevezte az USA olajpolitikáját és megvádolta Washingtont, hogy elhanyagolja a Nyugat gazdasági vezetésében reá háruló feladatokat. Megengedhetetlennek nevezte, hogy a világ gazdaságilag leghatalmasabb országa évenként újratermeli fizetési mérleg-deficitjét. Később Schmidt sajtótitkára helyesbített, közölte, hogy főnöke valójában az amerikai kongresszust és az üzleti élet vezetőit bírálta, akik képtelenek felfogni, hogy mennyire sürgős az átfogó amerikai energiapolitika érvényesítése. A helyesbítés ellenére bonni megfigyelők szerint Schmidt kancellár kijelentése arra utal, hogy Carterral egyenrangú gazdasági vezetőnek tekinti magát, s ezt a pozícióját a júliusi nyugati gazdaságicsúcstalálkozón fogja hivatalosan is „elismertetni”. Ugyanakkor nem valószínű, hogy Bonn kísérletet tenne Washington kizárására a nyugat-európai gazdaságpolitikai döntések előkészítéséből. (Reuter, DPA) Szankciók Dél-Afrika ellen? Gazdasági szankciókat — az olajembargót is beleértve — javasoltak az ENSZ-tagállamok Dél-Afrika ellen abban az ajánlásban, amelyet kedd este szavaztak meg a közgyűlés Namíbiával foglalkozó bizottságában. A különbizottság 88 szavazattal — ellenszavazat nélkül , és 13 tartózkodás mellett hagyta jóvá a bizottság ajánlását, amelyet a közgyűlés elé terjesztenek. (Reuter)