Világgazdaság, 1978. október (10. évfolyam, 192/2446-212/2466. szám)

1978-10-03 / 192. (2446.) szám

1978. OKTÓBER 3. NEMZETKÖZI ÉRDEKLŐDÉS AZ ASEAN-ORSZÁGOKBAN MEGVALÓSÍTANDÓ BERUHÁZÁSOK IRÁNT Kelet-európai körúton járt Malaysia kereskedelmi és iparügyi miniszterhelyettese, s útja során a szocialista országok, köztük a Szov­jetunió, érdeklődést tanúsítottak az ASEAN-országok beruházásaiban való részvétel iránt. Növelni kívánják délkelet-ázsiai befektetéseiket az amerikai cégek is. Ezt elősegítendő októberben harminc amerikai üzletember látogatja végig az ASEAN országait. Ausztrália továbbra is importkvótákat szab az érzékenynek ítélt délkelet-ázsiai import­cikkekre — jelentette ki a Szingapúrban tartózkodó ausztráliai mi­niszter. A Szovjetunió érdeklődik az ASEAN-országok beruházásaiban való részvétel iránt — mondotta Liu Sip Hon malaysiai kereskedel­mi és iparügyi miniszterhelyettes, aki a múlt héten fejezte be kelet­európai körútját. Moszkvában el­mondták neki, hogy a Szovjetunió közvetlenül kíván tárgyalni a töb­bi ASEAN-országgal, Indonéziával, Thaifölddel, a Fülöp-szigetekkel és Szingapúrral a karbamidüzem, a dízel-motor gyártó üzem és a szövetség egyéb, közös beruházá­sainak terveiről. Japán, mint isme­retes, 1 milliárd dollárt ajánlott fel az említett vállalkozásokhoz, amint ezek terveit kidolgozva az asztalra teszik. A malaysiai miniszter-helyettes kelet-európai útja során Romániá­val Malaysiában létrehozandó fa­­feldolgozó- és terepjáró gépkocsi összeszerelő üzem közös létesítésé­ről, Jugoszláviával famegmunkáló üzem létrehozásáról tárgyalt. Az ASEAN-országokba irányuló amerikai beruházások 1970 és 1975 között megháromszorozódtak s el­érték a 3,5 milliárd dollárt. A be­fektetések növekedési üteme azóta lassult, mint ahogy az amerikai külföldi beruházások világszerte. (Míg a növekedés 1975-ben 12 szá­zalékos volt, 1976-ban 10, tavaly pedig 9 százalékos.) A malaysiai amerikai nagykövetség elemzése szerint remélhető, hogy a Délkelet- Ázsiába irányuló beruházások ismét növekednek. A kiadvány ígéretes­nek tartja, hogy valamennyi tag­ország a külföldi beruházásokat ösz­tönző intézkedéseket hozott. Ered­ményeket vár a jelentés annak a malaysiai küldöttségnek a megbe­széléseitől, amely az Egyesült Ál­lamokban jelenleg tárgyal, elsősor­ban energetikai vállalkozások ter­veiről. Október végén és novem­ber elején harminc amerikai üzlet­ember látogatja végig az ASEAN- országokat ugyancsak beruházási alkalmakat keresve. A beruházá­sok fejlesztéséről az Egyesült Álla­mok és az ASEAN augusztusi mi­niszteri szintű értekezletén hatá­roztak, ahol megállapították, hogy a délkelet-ázsiai országoknak mun­kahelyeket teremtő tőkeberuházá­sokra és fejlett technológiára van szüksége, az amerikai vállalkozók­nak pedig olyan országokra, ahol a politikai stabilitás kedvező lég­kört teremt a vállalkozásokhoz. Ausztrália továbbra is import­kvótákat szab az érzékenynek ítélt délkelet-ázsiai importcikkekre, a textíliákra, a ruházati termékekre és a cipőkre. A Szingapúrban tar­tózkodó Garland ausztrál minisz­ter, aki a különleges kereskedel­mi kérdésekért felelős, jelentette ezt ki hozzátéve, hogy a restrikció a 90-es évek közepéig fennmarad, mi­vel az ausztrál munkanélküliség magas szintje nem teszi előbb le­hetővé a gazdasági szerkezet változ­tatását. Garland elmondta, hogy az importra jelenleg 12,5 százalékos illetéket rónak ki, hogy csökkent­sék az inflációt és mérsékeljék Ausztrália kereskedelmi deficitjét. Az illeték terheit — mondta — nem hárítják át a fogyasztókra. A miniszter elmondta, hogy az el­múlt hat év során az Ausztráliába irányuló szingapúri érzékeny ex­porttermékek összege 1 millió ausztrál dollárról 9,5 millióra nőtt. A Délkelet-Ázsiából származó im­portcikkek 90 százaléka vámmen­tesen érkezik Ausztráliába, s csu­pán 1,8 százalékát sújtja az import­restrikció. Garland elmondta, hogy ezekről a kérdésekről tárgyalt az ASEAN-országok minisztereivel a kereskedelmi miniszterek Delhiben megtartott értekezletén. Az ASEAN-országok megjavítot­ták kapcsolataikat az indokínai ál­lamokkal, s ezzel elérték azt a cél­jukat, hogy a térségben stabilitást teremtsenek — mondotta Husszein Onn malaysiai miniszterelnök. A szövetség parlamenti küldötteinek konferenciájához küldött üzeneté­ben hangsúlyozta, hogy az indokínai országokkal együtt az ASEAN-nak a térség tartós békéjén és stabili­tásán kell fáradoznia. Az ázsiai országok exportőreinek erőfeszítéseket kell tenniük, hogy bejussanak az egyelőre nagyon zárt­nak tűnő japán piacra, a Nyugat- Európában és az Egyesült Államok­ban fokozódó importkorlátozás ugyanis előbb-utóbb új piacok meg­hódítását teszi szükségessé. Japán Fülöp-szigeti nagykövete tanácsolta ezt a manilai kereskedelmi kamara rendezvényén, szavait nem csupán a Fülöp-szigeti, hanem valamennyi ASEAN-országbeli exportőrnek cí­mezve. Szerinte rövid távon az ex­portőrök előtt az a feladat áll, hogy megvessék lábukat Japánban, s csak minimális profitra töreked­jenek. A nagykövet elismerte, hogy a japán piac minőségi követelményei gyakran sokkal szigorúbbak, mint az európai és amerikai piac. Ezek az előírások egyfajta vámon kívüli ke­reskedelmi akadályt képeznek, de — tette hozzá — Dél-Korea példája, az tudniillik, hogy teljesen meghó­dította a japán textilpiacot, azt mu­tatja, hogy az előírások teljesítése csak versenyképesség kérdése. A minőség javítása mellett ala­csony árakat javasolt az új expor­tőröknek. Mindezt azzal kapcsolat­ban mondta el, hogy igen nagy mér­tékű Japán kereskedelmi­­többlete a Fülöp-szigetekkel szemben. F. Zs. Az ASEAN megélénkülő tevékenysége Business Week Indonézia, Thaiföld, a Fülöp­­szigetek, Malaysia és Szingapúr fontos törekvése: kiküszöbölni a köztük fennálló jelentős ellenté­teket és létrehozni egy regionális gazdasági tömörülést. Együttmű­ködve a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) keretében, az öt ország az elmúlt néhány hó­napban közelebb jutott ehhez a céljához, mint a gazdasági szerve­zet fennállásának egész tíz éve alatt. Hogy ösztönözzék a regioná­lis kereskedelmi kapcsolatok szoro­sabbra fűzését, kezdeti lépésként például január 1-től 10 százalék­kal, 20 százalékra csökkentették 826 importcikk vámtételét évente, 400-et a továbbiakban tervezik leszállí­tani és bár még messze vannak egy szabadkereskedelmi övezet ki­alakításától, mégis ebben az irány­ban haladnak előre. A lassú kez­deti lépések után az ASEAN mindinkább realitássá válik. Az ASEAN-ötök ellenőrzik a világ ón-, természetesgumi-, kop­ra-, kókuszdió és pálmaolaj szállí­tásainak kétharmad részét és jelen­tős olaj- és halkészletekkel is ren­delkeznek. Ennek folytán újabban nyomást gyakorolnak az ipari or­szágokra, hogy meggyorsítsák és minél előbb nyélbe üssék a szerző­dést egy, az alapvető exportnyers­anyagok stabilizálására javasolt kö­zös alapra vonatkozóan. A múlt hónapban már ígéretet is kaptak a Carter-kormánytól arra, hogy Washington „aktívan fog töreked­ni” a tárgyalások minél előbbi sikeres befejezésére. Az az igyekezetük azonban, hogy rábírják Japánt és az USA-t, fő kereskedelmi partnereiket: része­sítség különleges vámkedvezmé­nyekben az ASEAN-termékeket, már kevésbé volt ennyire gyümöl­csöző. Tokió és Washington ra­gaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy az ilyen lehetőségeket egy­aránt meg kell adni az összes fej­lődő országoknak a jelenleg folyó tarifacsökkentő tokiói köztárgya­lások keretében. Mindamellett az ASEAN hasonlóképpen különleges vámkedvezményt fog kérni a nyu­gat-európaiaktól is novemberben. Már kialakították egy széles körű együttműködés kereteit. Az öt or­szág központi bankjai 100 millió dolláros úgynevezett swap-valuta­­egyezményt (a swap valutacsere­­megállapodás) kötöttek abból a cél­ból, hogy elviselhetőbbé tegyék az egyes országok valutaárfolyamai­nak hirtelen kilengését. Az olaj­ban gazdag Indonézia, amely az olajválság idején édeskeveset tett a többi négy tagország megsegíté­sére, most kilátásba helyezte se­gítségét egy újabb energiakrízis esetére. Szingapúr, Malaysia és Thaiföld tárgyalásokat folytatnak, miként segíthetnék egymást az elektromosenergia-hiány leküzdésé­ben. Ezenkívül tengeralatti hírköz­lési kábelek lehelyezését tervezik 1982-ig. Mindennél nehezebb feladatnak bizonyul az egyes országok ipar­­politikájának az egybehangolása a felesleges verseny elkerülésére. Jól­lehet, már 1975-ben jóváhagytak öt regionális tervet, eddig még csak kettő — egy indonéziai és egy malaysiai műtrágyagyár terve — jutott túl a tanulmányozás sza­kaszán. A Szingapúr javasolta dízelmotorgyár az indonéziaiak protekcionista ellenállásába ütkö­zött, míg a Fülöp-szigetek szuper­foszfát- és Thaiföld káliumműtrá­­gya-gyár terve még mindig csak a műszaki tervezés formájában lé­tezik. Japán ígéretet tett az ilyen re­gionális vállalkozásoknak 1 mil­liárd dollárral való finanszírozá­sára, de — mint mondotta — ad­dig nem ad egy centet sem, amíg az öt állam komolyan el nem szán­ja magát az előrelépésre. Az ame­rikaiak a múlt hónapban Washing­tonban tartott tárgyalásokon szin­tén kötelezték magukat, hogy ser­kentik a magántőke-befektetéseket az ASEAN-térségben. Első lépés­ként az Eximbank és a Külföldi Magánberuházási Társaság egy-egy küldöttsége látogatja sorra a térség országait a következő néhány hét folyamán. Ráadásul ASEAN—USA gazdasági tanács felállítását is ter­vezik az amerikai beruházások elő­mozdítására az ASEAN-országok­­ban. E beruházások jelenleg mint­egy 4,4 milliárd dollár összegre rúgnak, de áramlásuk újabban le­lassult. (1978 szeptember 25.) VILÁGGAZDASÁG A KGST célprogramjának végrehajtásához új szervezeti formákra van szükség Eddig a KGST-tagországok gaz­dasági együttműködése döntően ága­zati jellegű volt. Ez az jelenti, hogy az ötéves tervek koordinálása, a gyártási szakosodás meghatározása, a kooperációs kapcsolatok kialakí­tása, a kereskedelmi szerződések megkötése az egyes iparágak kere­tein belül megy végbe, természete­sen még kisebb és szűkebb témakö­rökre lebontva. Ehhez a módszer­hez igazodik a KGST szervezeti fel­építése is, például a gépipari, vegy­ipari és más ágazati állandó bi­zottságok megléte. A célprogramok eltérnek ezektől a sémáktól. Nem ágazatok szerint különülnek el, hanem bizonyos ösz­­szetartozó gazdasági témakörök alap­ján. Az eddig kijelölt 5 célprogram közül az első az energia-, tüzelő-, anyag- és nyersanyagellátás kérdé­seivel foglalkozik, a második témája a mezőgazdaság és az élelmezés, a harmadiké az ipari fogyasztási cik­kek gyártása, a negyedik a válasz­ték és minőség szempontjából hiány­cikknek számító­gépek és berendezé­sek gyártása, az ötödik pedig a szállítás figyelembevételével a nem­zetközi árucsere szükségleteit. Ez­­azonban azt jelenti, hogy a „tárca jellegű” kapcsolatok itt ösz­­szefonódnak, vagy éppen fordítva: szétválnak egymástól. A mezőgaz­dasági és élelmezési komplexum pél­dául a mezőgazdaságot és a mező­­gazdasági gépgyártást épp úgy ma­gában foglalja, mint az élelmiszer­­ipart, az élelmiszeripari gépgyártást, vagy a vegyipar egy részét (műtrá­gyák és növényvédő szerek gyár­tását). Ugyanígy az ipari fogyasztási cikkek gyártásába az elektronika (rádiók, televíziók, magnetofonok) éppúgy beletartozik, mint a fémfel­dolgozó ipar (háztartási gépek), a faipar (bútorok), vagy a vegyipar egy része (kozmetikai cikkek, ház­tartási műanyagok). A KGST szerveinek jelenlegi struktúrájában azonban a célprog­ramoknak nincsenek megfelelő vég­rehajtói. Az állandó bizottságok egyike sem képes valamelyik prog­ramot önállóan megvalósítani, ez ugyanis meghaladná tényleges ille­tékességét és lehetőségeit. Ráadásul nem csupán a programok témáját fogták fel komplexen, hanem egy­úttal a megvalósításban az együtt­működés formáit is. A nemzetközi együttműködés ugyanis kiterjed a kereslet-prognosztizálásra, a fejlesz­tési tervek koordinálására, a mű­szaki-tudományos kutatásokra, a tervezőmunkára, a munka szakosí­tott és kooperációs megosztására és egyes termékek együttes gyártása esetén a közös beruházásokra is. Ilyen körülmények között szüksé­gessé vált, hogy az egyes célprog­ramok végrehajtásához egyes tag­államokat jelöljenek ki koordinátor­ként. Három programot (az ener­gia- és nyersanyag, gépipar, szállí­tás) a Szovjetunió koordinál, a me­zőgazdasági és élelmezési téma­ fe­lelőse Magyarország, az ipari fo­gyasztási cikkek programját pedig Lengyelország koordinálja. Erre a feladatra különleges munkacsopor­tokat hoztak létre, amelyet az adott célprogramot koordináló ország mi­nisztertanácsa mellett működő ter­vezőbizottság egyik elnökhelyettese irányít. A munkarend szerint né­hány hónap alatt olyan pontosan ki kell dolgozni a célprogramok rész­leteit, hogy azok alapul szolgálhas­sanak az 1981 és 1985 közötti ötéves tervek koordinálásához, valamint a megfelelő nemzetközi szakosodási, kooperációs, kereskedelmi és egyéb szerződések megkötéséhez. (I­nter­­press, APN, MTI) Új intézkedés a török vendégmunkások hazautalásainak fellendítésére A török kormány új módot talált ki, hogy fellendítse a több, mint 800 ezer külföldön dolgozó török vendég­­munkás hazautalásait, amelyek igen fontos devizaforrásul szolgálnak a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő török gazdaságban. Az új lehetőség szerint a vendégmunkások — meg­kerülve a török gyártmányú jármű­vekre való várakozás jelenleg két­éves idejét — devizáért azonnal vá­sárolhatnak ilyen járműveket, legyen szó gépkocsiról, traktorról vagy buszról. Az első tapasztalatok igen kedvezőek. Mint arról Sadiklar, a török központi bank kormányzója beszámolt, már az első 10 nap alatt 425 járművet rendeltek, és ez külön­böző keményvalutában 6 millió dol­lárt hozott az államkasszának. Más módon is igyekeznek ösztönözni a hazatérőket, hogy külföldi vásárlás helyett otthon vegyenek hazai gyárt­mányú járművet. A török gyártmá­nyok ára magas és a választék korlá­tozott, de nem kell megfizetni az importgépkocsik magas vámját. Mint ismeretes, a súlyos munka­­nélküliség elől a 70-es évek elején megindult a török munkások kül­földre áramlása. Hazautalásaik, amelyek 1974-ben 1,42 milliárd dol­lárral érték el a csúcsot, fontos sze­repet töltenek be a török gazdaság­ban. (Miután a vendégmunkások többsége — mintegy félmillió fő — az NSZK-ban dolgozik, a visszautalt pénz nagy része nyugatnémet márká­ban érkezik.) A nyugat-európai gaz­daságok recessziója azonban erősen beszűkítette a munkalehetőségeket, és ezzel mérsékelte a hazautalásokat is. Értékük 1976-ban 1 milliárd dol­lárra esett. Az idei év első hét hó­napjában összesen 428 millió dollárt utaltak haza, szemben a tavalyi azo­nos időszak 560 milliót valamivel meghaladó értékével. A hazautalások megcsappanását a szakértők részben a magas nyugat­európai megélhetési költségekkel magyarázzák, a drágulás különösen az alacsony fizetésű kategóriákat érinti, amelyekhez a török vendég­­munkások is tartoznak. Emellett el­képzelhető, hogy a kint dolgozók nem szívesen váltják erős márkáju­kat bizonytalan jövőjű török fontra, különösen akkor, amikor sokan újabb leértékeléseket jósolnak. Újabb tényező, hogy — részben ép­pen a török kormány követeléseinek hatására — lassan javulnak a török dolgozók nyugat-európai munkafel­tételei, bizonyos szociális juttatá­sokhoz is hozzájutnak, és így sokan kiviszik családjaikat is, ahelyett, hogy a devizát utalnák haza. A mostani járművásárlási köny­­nyítésnek van azért néhány hátul­ütője. Az egyik, hogy az, aki azon­nali szállításra devizáért török jár­művet vásárol, öt évig nem hozhat be külföldi gépkocsit. Sújtja az in- megrendeléskor, hanem az átvétel­­iézkedés a belföldön dolgozókat, mi­­kor kell kifizetni, a várakozók a szén hacsak az autógyárak nem tud- gyors infláció miatt egyre rosszabbul jár az új megrendeléseknek meg­ járhatnak. Végül az sem biztos, hogy felelő mértékben felfuttatni a terme- a kínált kedvezmények elveszik a rést, a hazai várakozók sora tovább vendégmunkások, kedvét a presztízst nő. Miután pedig a gépkocsit nem a jelenítő nyugati kocsiktól. (Reuter) TÖRÖK DEVIZAFORRÁSOK FEL­TÁRÁSA # NACHRICHTENT FÜRAUSSENHANDEL Űj devizaforrások feltárása már évek óta gondokat okoz a török gazdaságban — írja a Nachrichten für Aussenhandel. Az utóbbi idő­ben megcsappantak a vendégmun­kások átutalásaiból, az idegenforga­lomból és az exportból származó bevételek, Ankara új exporttámoga­tó rendszabályokat vezetett be, hogy ezzel is előmozdítsa a deviza be­áramlását. A vendégmunkások hivatalos át­utalásainak, az ország egyik fő de­vizabevételi forrásának­ az erős visszaesése egyebek között arra ve­zethető vissza, hogy számos vendég­­munkás előnyösebbnek látja valutá­jának feketepiaci beváltását. 1978- ban, az év derekáig, mindössze csak 342,40 millió dollár átutalás folyt be. Hasonlóan kedvezőtlen képet mu­tatnak az idegenforgalmi devizabe­vételek is. 1978 első négy hónapjá­ban többen látogattak ugyan Tö­rökországba, mint tavaly, de sokan rövid ideig 1­2 napig tartózkodtak az országban (igaz csökkentek az idegenforgalmi kiadások is.) A külkereskedelem területén 1978- ban az előző évinél kisebb deficit­tel számolnak. A legutóbbi becslé­sek az 1978. évi bevitelt 2273 millió dollárra, (a tavalyi 2963 millió volt) a kivitelt pedig 963 millió dollárra teszik. (Tavaly: 883 millió.) Az első félévben növekedett töb­bek között a nyersgyapot, a hámo­­zatlan mogyoró, a damaszkuszi ma­zsola és a hűtőszekrények kivitele, visszaesett ugyanakkor a gyapotszál, a gyapottextíliák, az acéláruk, a krómérc, a paradicsomlé, a dohány és az olivaolaj exportja. A kivitel bővüléséhez az idén (a tavalyi év­vel szemben) főleg a mezőgazdasá­gi termékek járultak hozzá. A kivitel ösztönzésére már a múlt év júliusában új intézkedéseket ve­zettek be. Ezek részét képezik az 1979-ben életbe lépő ötéves terv új gazdasági stratégiájának, amely egyebek között éppen az exportra termelő iparágak kiépítését serken­tik. Némely iparágban a devizakész­letek fogytán hiány mutatkozik nyersanyagokban és pótalkatrészek­ben, és így nagy a kapacitások ki­használatlansága. 1978. március ele­jén, a török font leértékelését kö­vetően, számottevően leszállították bizonyos áruk exportadótételét. Ez év júliusa óta az adókedvezménye­ket az eddiginél több árura, első­sorban az iparcikkek exportjára ter­jesztették ki és tovább csökkentet­ték az adótételt. (Eszerint 20-35 szá­zalékos exportadókedvezmény­ben részesülnek a ruházati cikkek, az elektromos háztartási eszközök, a gépkocsik és traktorok, az élelmi­­szerkonzervek, a takarók és szőnye­gek, a különféle motorfajták, a rá­dió- és tv-készülékek stb.) Az ipari és bányászati termékek exportőrei továbbra is igényelhetnek exporthiteleket nyersanyagok és pót­­alkatrészek beszerzésére, feltéve, hogy exportra termelnek. Ezenkívül a jövőben az exportőrök a szüksé­ges importra megtarthatják az ex­portból és a Törökországban műkö­dő külföldi társaságoknak szóló el­adásaikból származó devizabevéte­leiknek 25 százalékát. Augusztus vé­gén a török gépkocsi-összeszerelő vállalatok első ízben adtak el autó­kat török vendégmunkásoknak de­vizáért. A gépkocsigyártó vállalatok a személygépkocsik után járó devi­zabevételeiknek 50, az egyéb jármű­vek esetében pedig 75 százalékát tarthatják vissza nyersanyag- és alkatrészimport céljára. Japán elengedi a legszegényebb országok adósságát Japán — részben vagy teljesen — elengedi a világ legszegényebb országainak vele szemben fennálló adósságait. A döntés az Asian Wall Street Journal szerint, Japánnak a hivatalos fejlesztési segélykereté­ből nyújtott mintegy 1,2 milliárd dolláros hitelét érinti. Az adósságok elengedésével Tokió követte Svéd­országot, Kanadát, Svájcot, Nagy- Britanniát, Hollandiát és az NSZK-t. A japán határozat azt követően lép életbe, hogy a par­lament most folyó ülésén jóvá­hagyja a pótlólagos költségvetési kiadásokat. Japán pénzügyi körök­ben ellenezték az adósság elenge­dését precedenstől tartva. (AP—DJ)

Next