Világgazdaság, 1978. december (10. évfolyam, 233/2487-252/2506. szám)
1978-12-01 / 233. (2487.) szám
m semmi 1978. DECEMBER 1., PÉNTEK X. ÉVFOLYAM, 233. (2487.) SZÁM Az infláció megfojtja a fellendülést? TANÁCSTALANSÁG AZ AMERIKAI GAZDASÁGVEZETÉSBEN Még üresek Washingtonban a Capitolium tanácskozó termei, de a Fehér Házban már lázas munka folyik, az elnök gazdasági tanácsadó bizottsága az új kongresszusi ülésszak januári megnyitóján elhangzó elnöki üzeneteken, költségvetési előterjesztésen dolgozik. Most már a kormány tagjai sem félnek kimondani, hogy jövőre szembe kell nézni a recessziós veszéllyel, de még bizakodnak — legalábbis a közfogyasztásra szánt nyilatkozataikban —, hogy a visszaesés elkerülhető lesz, ha az inflációt idejekorán meg lehet fékezni. Ennek esélyei egyelőre halványak, s a 10 százalék körül állandósuló infláció veszélybe sodorhatja Carter elnök ár- és jövedelempolitikai programját is. Tetézi a gondokat a krónikusan deficites, októberben több mint 2 milliárd dolláros passzívumot kimutató külkereskedelem. A nemzetközi devizatőzsdéken ismét nyomás alá került a dollár, mintha a valutakereskedők már előre megvonnák bizalmukat a kormány exportösztönző, inflációellenes és dollárvédő programjaitól. A washingtoni kormány tagjai továbbra is tagadják, hogy jövőre recesszió fenyegetné az Egyesült Államokat. Változatlanul 3 százalékos gazdasági növekedést jósolnak, jóllehet most már valamelyest visszatáncoltak. Az amerikai „árhivatal”, az ár- és bértanács elnöke, ■ Bosworth legutóbb úgy nyilatkozott, hogy a recesszió elkerülhető lesz, ha sikerül mérsékelni az infláció ütemét. Nem sokkal azután beszélt, nagy az : art áralakulás statisztikáját: a fogyasztói árak 0,8 százalékos emelkedése éves szinten csaknem10 százaléknak felel meg. A lakosság reáljövedelme 0,1 százalékkal csökkent az előző hónaphoz képest és 3,6 százalékkal volt alacsonyabb mint egy évvel korábban. Washingtonban jól tudják, hogy az árak gyors ütemű emelkedése alááshatja a novemberben meghirdetett ár- és bérszabályozási program sikerét: a szakszervezetek nagy része máris elutasította a 7 százalékos felső béremelési határt. A Carter-kormány további gazdaságpolitikai intézkedéseit egyelőre még találgatások övezik, az elnöknek januárban, az új kongresszusi ülésszak elé terjesztendő üzenetében kell majd színt vallania. Ami a költségvetést illeti, az 1980. október 1-től kezdődő pénzügyi évben 30 milliárd dollárra akarja leszorítani a deficitet, s ez azt jelenti, hogy a kiadási tételek 8 százalékos emelése (ez 44 milliárd dollár többletkiadásnak felel meg) elmarad a pénzhígulás ütemétől. Változatlan áron számítva tehát, kevesebbet tell költeni a költségvetés, mint idén. Az elnök St. Louisban az amerikai városok vezetőit megnyugtatta: valamennyi eddigi programból arányosan fognak elvenni, viszont nem indítanak új szociális programokat. E bizonytalanság rányomja bélyegét a gazdaság jövő évi alakulásáról szóló prognózisokra is. Nem sokra lehet jutni a vezető gazdasági indexek együttes mutatójának irányzatából sem. Az összetett mutató októberben 0,5 százalékkal emelkedett ugyan, de ezen belül a komponens mutatók rendkívül eltérően viselkedtek: a termelő beruházások élénkültek, javult a munkaidő kihasználása, a fogyasztási cikkek megrendelés-állománya, de nőtt az iparban az elbocsátottak aránya, kevesebb építési engedélyt adtak ki, és zuhantak a részvényárak. Vállalati szinten is borúlátóan ítélik meg a jövő évi kilátásokat, de mint a Continental Illinois chicagói bankház elnöke hangsúlyozta, éppen a meggondolt készletezési politika, a lanyhulásra való felkészülés biztosíthatja, hogy ha lesz is visszaesés, rövid ideig és enyhe lefolyású marad. Az üzletemberek ugyanis az 1974/ 75-ös recesszió során nagyon megégették kezüket, előzőleg hatalmas készleteket halmoztak fel, jelentős bankkölcsönöket vettek fel, s azután a fordulat, amilyen váratlannak, olyan súlyosnak bizonyult. Ugyanezt erősíti meg a Fortune folyóirat legújabb felmérése is. Folytatódnak a vállalatok tőkeberuházásai, az állótőke évi 3 százalékkal gyarapodik, de ez jóval alacsonyabb, mint az 1973. évi 4 százalékos emelkedés volt. A folyóirat reményteljesnek tartja, hogy az iparkapacitások kihasználása októberben meghaladta a 85 százalékot — egy évvel ezelőtt még csak 83 százalék volt. Ez arra ösztönözheti a vállalatokat, hogy bevételük szokásos részét ismét a termelés bővítésére fordítsák. Az inflációról, a gazdasági növekedésről közzétett adatokat természetesen a nemzetközi devizapiacokon is árgus szemekkel figyelik, hatásuk rögtön tükröződik a dollár árfolyamában. Ez így volt eddig is, de ami új, hogy a devizapiacok viselkedésére érzékenyek Washingtonban is. Ezzel is magyarázható, hogy az amerikai vezetők igyekeznek tőlük telhetően bagatellizálni az októberi, több mint 2 milliárd dolláros importtöbblet jelentőségét. Blumenthal pénzügyminiszter kifejezetten haladásról beszélt. „Igaz, hogy szeptemberhez képest csaknem 500 millió dollárral nőtt a deficit, de ennek jó része az amerikai aranyexport viszszaesésével magyarázható” — mondotta. Október végéig azonban már 24 milliárd dollárra nőtt a külkereskedelmi deficit, s november—decemberre az import további növelésével kell számolni: az olajkereskedők felkészülnek a január 1-én életbe lépő magasabb olajárakra, a közös piaci agrárexportőrök, a dán sonkakonzerv, a holland sajt szállítói pedig szintén előbbre hozzák szállításaikat, nem tudva biztosan, hogy a kongresszus januárban valóban megadja-e a kiegyenlítő vám alóli mentesítést Nem csoda, hogy a megnyugtató nyilatkozatok ellenére ismét nyomás alá kerül a dollár, s ezen az sem segített, hogy híre jött: az USA a Nemzetközi Fizetések Bankjával, a BIS-szel tárgyal, rajta keresztül akar 300 millió SDR-nek megfelelő svájci frankot beszerezni, miután az NSZIA- nak már 600 millió, Japánnak pedig 500 millió SDR-t adott el, hogy értük márkát és jent vásároljon a devizapiaci intervenciókhoz. A legújabb prognózisok szerint a dollár árfolyama most ismét romlani fog egy ideig, s ebben az is szerepet játszik, hogy a dollártulajdonosoknak még legalább másfél százalékos kamatdrágítást kellene adni, hogy annyit keressenek, mintha pénzüket márkában tartanák. Ezt frankfurti devizapiaci körök állítják, de szerintük 13—14 százalékos kamat az USA-ban Carter számára „politikai öngyilkosságot” jelenthet egy évvel az újabb elnökválasztások előtt. „Akkor már inkább a kötelező ár- és bérkorlátozás útját választja, a dollártulajdonosokat egy ilyen erőteljes lépés is kellőképpen meggyőzheti” — hangzik a találgatás —, amely nem biztos, hogy beválik, de mindenesetre világosan mutatja, hogy milyen dilemmák elé néz az amerikai gazdaságvezetés. a. r. Anglia és a nyugat-európai valutarendszer A brit kormány a Közös Piac jövő heti csúcsértekezlete után dönti el, hogy Anglia csatlakozzék-e a nyugat-európai valutarendszerhez, de döntése minden valószínűség szerint negatív lesz. Ha mégis az együttműködés mellé áll, a parlament elé viszi a kérdést. Ennyi derült ki a valutapolitikai integrációs tervezetről szerdán a brit alsóházban és csütörtökön a minisztertanácsban folytatott vitából. A Közös Piac kormányfői aligha fognak jövő hétfőn és kedden határozott döntéseket hozni a nyugateurópai valutarendszer minden kérdésében, legföljebb az árfolyamszabályozási mechanizmust rögzítik — mondta Healey pénzügyminiszter a kérdésről kiadott „zöld könyv” (VILÁGGAZDASÁG, november 28., 1. oldal) alsóházi vitáján. Ez a kijelentés tartalmazza a brit stratégiai elgondolás lényegét: az árfolyamszabályozás nem elég, Anglia nem hajlandó elismerni közös piaci valutarendszernek azt a mechanizmust, amely pusztán valutaárfolyamok stabilizálását szolgálja. Csak olyan rendszerrel lenne megelégedve, amely biztosítékokat tartalmaz a résztvevő országok gazdaságának „konvergenciájára” és arra, hogy a közösség gyengébb tagjai segítséget kapnak gazdaságuk fejlesztéséhez. „Nem hiszem, hogy a rendszer, amely ennyire hasonlít a valutakígyóhoz, csatlakozásunk esetében anynyi előnyt kínálna, amennyi hátrányt kockáztatnánk vele” — foglalta össze a kormány pillanatnyi álláspontját Healey. Az alsóház vitájában a konzervatív ellenzék szóvivője a csatlakozás mellett érvelt, főleg arra hivatkozva, hogy kimaradásával Anglia elszigetelné magát a Közös Piacon belül és elősegítené, hogy a szervezetben a „Párizs—Bonn tengely” jusson hegemóniához. A vita szavazás nélkül végződött, de a pénzügyminiszter befejezésül megígérte: ha a kormány mégis a csatlakozás mellett dönt, akkor még január elseje, a rendszer beindítására kitűzött időpont előtt megszavaztatja a parlamentet és „tiszteletben fogja tartani a ház állásfoglalását”. A minisztertanács ülésén a hivatalos közlés szerint az EMS „szélesebb perspektíváit” vették szemügyre. Ebből a fogalmazásból arra lehet következtetni, hogy a lényegében már elhatározott „nem” módozatairól, a későbbi csatlakozás feltételeiről, a közös agrárpolitikai együttműködésnek az összekapcsolásáról volt szó. Néhány nappal a döntő csúcsértekezlet előtt még mindig mintha minden cseppfolyós lenne. Az utolsó pillanatig lázasan tárgyaló, szervezkedő Giscard—Schmidt páros még mindig előállhat valamivel, ami Angliát elutasító magatartásának megváltoztatására vagy enyhítésre késztetheti. — IP — NAPRÓL NAPRA + MIÉRT NEM „VILÁGSZÁM” A MAGYAR ZÖLDPAPRIKA (alma, hagyma stb.) az NSZIK-ban? Az okok nemcsak a fogyasztói, hanem a termesztői, a kereskedői, a raktározási szokások különbözőségében is keresendők. (3. oldal) + A BOLGÁR NEMZETGYŰLÉS A KÖVETKEZŐ KÉT ÉV NÉPGAZDASÁGI TERVÉT TÁRGYALJA, a nemzeti jövedelem 1979-ben 7 százalékkal és 1980-ban 7,2 százalékkal gyarapszik. (2. oldal) + AZ NDK EUROPIACI KÖLCSÖNÜGYLETET TERVEZ, londoni értesülések szerint 220 millió dolláros, 7 évre szóló kölcsönről van szó. (2. oldal) + EREDMÉNYTELENÜL ZÁRULT AZ INTEGRÁLT NYERSANYAGALAP FELÁLLÍTÁSÁRÓL folyó genfi konferencia, s megrekedtek a GATT-tárgyalások is a kiegyenlítő vámok amerikai gyakorlata miatt. (2. oldal) + AZ OLASZ MŰSZÁLIPAR RACIONALIZÁLÁSA jegyében egyesítik a Montefibre és a Snia Viscosa műszálérdekeltségeit. A Lina Fibre kevesebb dolgozóval több szintetikus szálat akar előállítani. (4. oldal) + LELASSULT A NYERSANYAGOK DRÁGULÁSA a negyedik negyedévben, s a jövő év elején az áremelkedés — a fűtőanyagok kivételével — le is áll — állapítják meg a nyugateurópai konjunktúrakutató intézetek. (4. oldal) + AZ AMERIKAI TEXTILIPARBAN kezdenek kialakulni azok az optimális keverési arányok a gyapjú, a szintetikus és viszkózszálak között, amelyek a felhasználók igényeinek és zsebének egyaránt megfelelnek. (4. oldal) Az export fővállalkozás gondjai Pénz, türelem, vállalkozókedv A fejlődő országokra vonatkozó kereskedelempolitikai céljaink között az elsők között szerepel a komplett rendszerek exportjának bővítése — szögezte le nemrégiben a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága. Az ilyen exportfejlesztés sikeresen csak fővállalkozói rendszer keretében valósulhat meg. Az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat, az ÉLGÉP — egyike a legnagyobb hazai fővállalkozónak — konferenciára hívta november 29-én a szakembereket, hogy számot adjon fővállalkozói tapasztalatairól, amelyek többé-kevésbé az egész gépipar ilyen jellegű tevékenységére általánosíthatók. „Fővállalkozásokat bonyolítunk le, kialakult fővállalkozási szisztéma nélkül” — ez a megállapítás különböző megfogalmazásokban többször is elhangzott azon a konferencián, amelyet november 29-én tartottak a Külkereskedelmi Főiskolán, a komplett élelmiszeripari létesítmények export fővállalkozásának tapasztalatairól. Mint Szabóné dr. Streit Mária, a Külkereskedelmi Főiskola adjunktusa elmondta, a komplett berendezések exportja 1977-ben 6,4 milliárd forint volt, azaz teljes gépexportunk 10 százaléka. Dollárviszonylatú komplett berendezés-kivitelünk — amely mintegy 2,4 milliárd forint értékű — szinte teljesen a fejlődő országokba kerül, ahol jobban meg is fizetik az úgynevezett „kulcsrakész” szállítást. Ami ezt a közkeletű kifejezést illeti, helyette már inkább a „termék a kézben” meghatározást használják, mert a vevők olyan teljesítést igényelnek, amely a tereprendezéstől kezdve egészen az átadott üzemben gyártott késztermék átnyújtásáig tart. Boros János, az Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat (ÉLGÉP) igazgatója elmondta, hogy az ÉLGÉP tőkés viszonylatú kivitele az 1970—75 közötti időszak 2 millió dollárjával szemben a mostani tervidőszakban 40 millió dollár lesz, ebből 30 milliót már teljesítettek. A jelentős fejlődés, amelynek fő hajtóereje fővállalkozási tevékenység meghonosítása volt, felszínre hozta azokat a növekedési fájdalmakat, amelyek minden bizonnyal az élelmiszergépiparon kívüli fővállalkozásokra is jellemzők. A fővállalkozás tényleges kibontakoztatása — ez ma már egyértelműen megállapítható — építési export nélkül nem oldható meg. A hazai építőipari és szerelőipari kapacitás azonban nagy volumenű komplett üzemexporthoz tartozó építési és szerelési munkákra nemigen mozgósítható. Ezért a fővállalkozó arra kényszerül, hogy jól felkészült külföldi partnerekkel szerződjön ilyen munkákra, vagy a vevőre hárítsa ezeket a feladatokat. Ez amellett, hogy nagymértékben megnehezíti és bonyolulttá teszi a fővállalkozási munkát, egyben veszélyezteti a versenyképességet is. A fővállalkozók egyik legégetőbb problémája pénzügyi területen mutatkozik, a több évig is elhúzódó vállalkozásaikat ugyanis saját forgóalapjukból kell meghitelezniük. Ugyanakkor a rendeletek értelmében a fővállalkozónak nyeresége mintegy egyharmadát a létesítmény végső átadásáig el kell különítenie. Az eredményelszámolásnak ez a rendszere nemcsak a munka folyamán okoz nehézségeket, hanem a végén is, hiszen az egy összegben jelentkező nyereségrészek a következő évben hamis bázismutatóként szolgálnak. Mind az egyéni, mind a vállalati érdekeltségi rendszerben levő ellentmondások speciális módon jelentkeznek a fővállalkozásban. A tervező és a kivitelező vállalatok érdekeltsége a létesítmény költségeinek növelésében arra ösztönzi őket, hogy drágábbat tervezzenek, mint amit a fővállalkozó a külföldi piacon elismertethet. Különösen szorult helyzetbe kerül a fővállalkozó — s ez igen gyakori —, ha monopolhelyzetben levő alvállalkozókkal kényszerül együttműködni, akiknek szinte könyörögni kell a beszállításáért, s ha elvállalják, ők szabják meg az árat is. A fővállalkozó azonban — mondotta Berend Richárd, az ÉLGÉP kereskedelmi igazgatóhelyettese — nem helyettesítheti a belföldi partnereket külföldiekkel korlátlanul, tekintettel az importlehetőségekre. A fővállalkozási teljesítmény színvonala ma még ritkán üti meg a versenytársak által diktált mértéket. A fogyatékosságok már az árajánlat készítésénél kezdődnek. A versenytárgyalásokra benyújtható ajánlatok határidejét a legtöbb fejlődő országban egy hónapban állapítják meg, s ez túl rövid idő a magyar vállalatoknak. Az egyes országok gazdaságvezető apparátusával már esetleg kialakult jó személyi kapcsolatokat célszerűtlen határidőhalasztási kérésekre pazarolni. Ugyancsak rossz fényt vethet fővállalkozói gyakorlatunkra, ha a szerződéskötéskor a magyar fél szinte futballcsapatnyi szakértővel, külkereskedővel jelenik meg, miközben a partner céget egy-két ember képviseli. Reusz György, a KOMPLEX kereskedelmi igazgatója hangsúlyozta: több fővállalkozói személyiségre volna szükség, aki mind ipari, mind kereskedelmi téren megállja a helyét. A beruházás helyszínén folytatódhatnak a kínos szituációk, például ha a külföldi vevő szemtanúja a kivitelezés két egymás mellé rendelt — ipari, illetve külkereskedelmi — vezetője személyi és szakmai nézeteltéréseinek. Rossz hangulatot teremt nem egy komplett létesítmény építésénél, az a helyzet is, hogy a magyar vámtörvények illetve pénzügyi rendelkezések bizonyos korlátozásai miatt hiányos a kint dolgozó, néha több száz fős magyar kollektíva ellátása. Végül nem kevésbé kellemetlen szituációba kerülhet a fővállalkozó, ha a befejezéskor kiderül, hogy az üzemben felszerelt számtalan gép, berendezés közé valamelyik szállító megpróbált minőségileg erősen kifogásolható terméket becsempészni. A fejlődő országokban végzett fővállalkozások egyik célja a folyamatos üzleti kapcsolat kiépítése, s az ilyen, nem éppen etikus magatartás hoszszú évekre visszavetheti az addig eredményes munkát. Meg kell tehát tanulnunk fővállalkozásban dolgozni — sürgették egyöntetűen a konferencia előadói és hozzászólói. A versenytárgyalásokon való részvétel lesz a tanulópénz ehhez — még akkor is, ha azokból számos eredménytelenül végződik. A megfelelő közgazdasági környezet megteremtése mellett elsősorban a fővállalkozók gazdasági-műszaki felelősségérzete lehet az export fővállalkozás fejlődésének motorja. Kocsis Györgyi