Világgazdaság, 1979. március (11. évfolyam, 42/2548-64/2570. szám)
1979-03-01 / 42. (2548.) szám
VIÁGGAZDASÁG 1979. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK XI. ÉVFOLYAM, 42. (2548.) SZÁM Meghosszabbítják-e a Moncoa-paktumot? A spanyol gazdaság a választások előestéjén Ma eldől, hogy azoknak volt-e igazuk, akik apátiát, nagyarányú tartózkodást és kevés meglepetést vártak a spanyol parlamenti választásoktól. A kampányban feszegetett kérdések lényeges problémákra tapintanak rá: a munkanélküliség, az infláció jobban sújtja Spanyolországot, mint az európai tőkésállamok többségét, még mindig megoldatlan a regionalizmus kérdése, a terrorhullámok feszültté teszik a közhangulatot. A kampányban azonban a pártok általában szordinóval kritizálják egymást. A politikai élet bizonyos értelemben kényszerpályán mozog, a vezető pártok elsőbbséget adnak a demokratikus vívmányok megszilárdításának, s ez bizonyos mérvű összefogást feltételez. A gazdasági problémák megoldása ugyancsak igényli a pártok álláspontjának összehangolását, erre az úgynevezett Moncloa-paktum megkötésével volt már példa. Ennek ellenére hibás lenne a feltételezés, hogy többé-kevésbé formális aktus a decemberben elfogadott alkotmány alapján rendezett első szavazás, egyáltalán nem mindegy ugyanis, megőrzi-e vezető helyét a Suárez miniszterelnök vezette Demokratikus Centrum Unió, vagy osztozni lesz kénytelen a szocialistákkal a hatalomban. Az sem közömbös, milyen lesz e két párt és a kommunisták viszonya. A pártok súlya óhatatlanul visszatükröződik majd azon a tervezett — de a választások miatt függőben levő —■ gazdasági szükségpogramon, amely a múlt év végén lejárt Moncloa-paktum helyébe lép. Negyvenhárom politikai csoportosulás verseng ma Spanyolországban, a parlamenti mandátumokért, de közülük mindössze négynek van számottevő országos súlya: Suárez miniszterelnök Demokratikus CentrumUniójának, a Felipa Gonzales vezette Spanyol Szocialista Munkáspártnak, a Spanyol Kommunista Pártnak és a jobboldali konzervatív Demokratikus Konföderációnak. A közzétett választási programok alapvető vonása, hogy elsősorban a munkanélküliség és az infláció megfékezését ígérik. A közvéleménykutatások szerint a választók az ország első számú gondjának a munkanélküliséget tartják, tavaly 200 ezerrel, 1 millió fölé emelkedett az állástalanok száma. Emellett a drágulás is kétszámjegyű, 16 százalékos volt — igaz, 11 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A jelenleg kormányzó Demokratikus Centrum Unió a gondokon liberális módon, a szabad vállalkozás ösztönzésével kíván úrrá lenni, a szocialisták sokak szerint a nyugatnémet SPD-hez hasonló programot kínálnak (nem akarnak végrehajtani nagyobb szabású államosításokat, eltekintve a magasfeszültségű hálózat köztulajdonba vételétől, javasolják továbbá az ingyenes egészségügyi ellátást, a közigazgatás reformját). A kommunisták a válsággal küszködő vas-, hajó-, textil- és gépkocsiipar szerkezeti átalakítását, agrárreform végrehajtását, évi 300 ezer munkahely létesítését javasolják. Az SKP jelszava továbbá a decemberben elfogadott alkotmány hiánytalan megvalósítása. Felesleges lenne most részletesen belemenni a különféle választási kombinációkba (szocialista—centralista „nagy koalíció” a kommunisták külső támogatásával vagy bevonásával, a centrista különút folytatása stb.) a választási eredmények ismeretében hamarosan elválik vagy elválhat, melyik jósnak volt igaza. Akármilyen kormány kerüljön is hatalomra, ugyanazokkal a feladatokkal kell megküzdenie: viszonylag zökkenőmentesen és gyorsan végre kell hajtania a spanyol gazdaság korszerűsítését, hozzáidomítását a megváltozott világgazdasági helyzethez, nem utolsósorban a közös piaci csatlakozásra való felkészülés részeként. (A csatlakozást a nagy pártok, — köztük a Spanyol Kommunista Párt is — támogatják). Ez az átalakulás pedig feltételezi a nagy pártok, valamint a szakszervezetek bizonyos mérvű egyetértését, ennek híján a társadalmi feszültségek nemcsak a gazdasági egyensúlyzavarok mielőbbi felszámolását hátráltatnák, hanem esetleg veszélybe sodornák az egész demokratikus átalakítást is. A pártok közötti összefogás, kompromisszum az 1977 októberében megkötött úgynevezett Moncloa-paktumban egyszer már testet öltött, az 1978-ra javasolt intézkedések között szerepelt a béremelkedések visszafogása 20 százalékra, a pénzügyi politika szigorítása (a hitelexpanzió korlátozása 18 százalékra), az állami deficit mérséklése 10 százalékkal. A távolabbi célok között, szerepelt az adó- és a társadalombiztosítási rendszer reformja, a pénzügyi szektor átalakítása, az állami vállalatok helyzetének újrarendezése, az állami lakásépítés kiterjesztése, a közoktatási rendszer reformja, valamint energiatakarékossági program meghirdetése. A Moncloa-paktum a kormánypárt mellett lényegében a szocialisták, a kommunisták és a szakszervezetek támogatását is élvezte. Megvalósítása részben sikerrel járt: a fizetési mérleg 1977-ben 2,1 milliárd dolláros deficitet mutatott, tavaly viszont 1 milliárdos aktívum képződött, az infláció 27 százalékról 16-ra mérséklődött, a társadalmi össztermék pedig viszonylag gyorsan, 3 százalékkal gyarapodott. A paktum tavaly lejárt és megújítása a választások miatt nem jöhetett szóba. A kormány ezért 1978 végén saját szakállára készített gazdasági tervet és több rendeletben rögzítette az 1979-re érvényes gazdaságpolitikai célokat. Az inflációt 16 százalékról 12 százalékra akarják leszorítani, a béremelések ütemének 12 százalékra való korlátozásával, a szabadverseny ösztönzésével, a vámok további mérséklésével. Az állam az idén beruházási kedvezményekkel, a túlórázás visszaszorításával, a bérmunka kiterjesztésével 100—150 ezer új munkahelyet akar létesíteni. (A munkaképes lakosság az idén csak 50—60 ezerrel növekszik.) A hitelexpanziónak az idén is határt szabtak: a hitelállomány maximálisan 17,5 százalékkal bővülhet. A mérsékelten expanzív program hatására a társadalmi összterméknek a tavalyi 3 százalék után az idén 4 százalékkal kellene gyarapodnia. A gyorsabb növekedés miatt eltűnne a fizetési mérleg tavalyi 1 milliárd dolláros aktívuma, de a mérleg nagyjából kiegyenlített lenne. Az év első két hónapjában kibontakozott sztrájkmozgalom viszont hovatovább irreálissá teszi az egész programot. A két nagy szakszervezet — a munkásbizottságok és az UGT — 16 százalékos béremelést követel, a baszkföldi nehéziparban dolgozók még többet, 18 százalékot. A béremelések korlátozását legalábbis a választások előtti kiélezett hangulatban a szakszervezetek beavatkozásának tekintik „szerződéskötési szabadságukba”. A választások utáni időszakban mindazonáltal nem elképzelhetetlen, hogy a Moncloa-paktumhoz hasonló megállapodás szülessen. Mindenesetre nem máról- holnapra, mert az új kormány megalakulásáig, majd működésének hatékony megindulásáig sok hétnek kell még eltelnie. Boronkay Tamás Szervezik a Bank Handlovy eurohitelét Megkezdődött annak a konzorciumnak a szervezése, amely 500 millió dolláros eurohitelt folyósít a lengyel külkereskedelmi banknak, a Bank Handlowynak ■— jelentette be a Royal Bank of Canada, a konzorcium vezetője. A hitel futamideje 7 év, a kamatfeltételekről még nincsenek értesülések. A kölcsönt az idei lengyel népgazdasági terv végrehajtásához használják fel. (Reuter) Amerikai javaslat az UNCTAD réztanácskozásán Az Egyesült Államok korábbi álláspontjával gyökeresen szakító javaslatot terjesztett elő az UNCTAD hétfőn, 40 ország részvételével megnyílt genfi réztanácskozásán. Lényegében magáévá téve a harmadik világ rézexportőr államai által régóta követelt árstabilizálási formulát, azt indítványozta, hogy költséges — becslés szerint közel 1,5 milliárd dollár értékű — ütközőkészlettel vessenek gátat a rézárak szélsőséges ingadozásának. Az elképzelés lényege: ha a kereslet-kínálat tendenciáit követő középártól a piaci ár több, mint 20 százalékkal tér el, akkor az ütközőkészlet kezelője vásárlással vagy eladással avatkozik közbe. Az amerikai indítványra, amelynek részletes ismertetésére még visszatérünk, egyelőre csak a jelentős rézexportőr Peru reagált kedvezően. A rézimportőr Kanada az indítvány elfogadásának „katasztrofális következményeire” hívta fel a figyelmet és voksát az egyeztetett nemzeti készletek mellett tette le, ezeket exportkvótarendszer egészítené ki a küszöbárak védelmében. Washington pálfordulása az AP&DJ által megkérdezett amerikai rézkereskedőket is „elképesztette”. „Az ütközőkészlet módszere egyszer már csődöt mondott az ön esetében, amelynek piacát pedig a kisebb számú termelő és felhasználó ország miatt könynyebb megrendszabályozni” — hangoztatta egyikük. (AP—DJ, Reuter) NAPRÓL NAPRA -! A ROMÁN ACÉLIPAR 1980-BAN 1 millió tonna acél előállítását tervezi, nem utolsó sorban az évtized végén üzembe lépő új galati termelőegységek révén. (6. oldal) + A SZÉN VERSENYHELYZETE AZ OLAJJAL SZEMBEN JAVULT, a nyersolaj drágulása miatt, de a szénfelhasználás járulékos költségei emelkedtek. Ez akadályozza a szén újabb térnyerését. (5. oldal) + A BRIT BÁNYÁSZOK MEGÁLLAPODTAK A KORMÁNNYAL a béremelésekről. Más területeken még folytatódik a bérharc. (2. oldal) + EGYRE NAGYOBB GONDOT OKOZ JAPÁNNAK a délkeletázsiai országok versenye. (4. oldal) + AZ UNILEVER KONSZERN nem látja szükségét, hogy a jövőben módosítsa termékszerkezetét, amely az utóbbi években is biztosította a vállalatnak — recesszió ellenére — a megfelelő profitot. (7. oldal) IRÁN VÉGET VET EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK A NYUGATI OLAJKONSZERNEKKEL Feltartóztathatatlan az olajáremelési hullám Teheránban közölték, hogy a jövő héten, valószínűleg már hétfőn megkezdik a külföldi rendeltetésű tankhajók feltöltését iráni olajjal, s az első időben valószínűleg naponta 7-800 ezer barrel olajat fognak elárverezni. Nem tartanak igényt a nyugati olajkonszernek közvetítő tevékenységére. A kárvallottak közül többen már jelezték: bojkottálni fogják az árverést. A nyugati olajfelhasználók Washingtontól várnak példamutatást. Szigorú energiatakarékossági intézkedéseket. De lehet, hogy hiába, mert ahogy Carter elnök képtelen a Közel-Keleten érvényre juttatni gazdasági és politikai elképzeléseit, ugyanúgy energiapolitikáját is gyengíti az elnöki tekintély hiánya, a törvényhozó és végrehajtó hatalom közötti mélységes megosztottság. Az iráni olajipar vezetői megerősítették, hogy véget vetnek a 14 tagú nyugati olajkonzorciummal, az OSCO-val 25 éve létrejött „kényszerházasságnak”. Ezentúl nem engedik át engedménnyel a kitermelt olajat, hanem ők maguk közvetlenül fogják eladni a vásárlóknak — mint már korábban is jelentettük —, árveréseken. A Reuter hírügynökség, kissé túldramatizálva a helyzetet, megjegyzi: a kikiáltó kalapácsa nagy ütéseket mér a nyugati olajkonszernekre is. A Shell, és a BP londoni központjában hallgatásba burkolóznak, amikor újságírók a várható ellenlépésekről kérdezik őket. Egyes jelentések szerint bojkottálni akarják az árveréseket. Annál bővebben számolnak be tervbe vett vagy máris bevezetett multinacionális olajkonszernek. Feltűnő, hogy az OSCO-ban résztvevő nyugati olajkonszernek élen járnak a korlátozó intézkedések foganatosításában: a BP, amelynek 40 százalékos érdekeltsége van (vagy volt) az OSCO-ban ezentúl gondosan adagolja a legnagyobb brit elosztó állomásokra irányítandó dízel- és fűtőolajat. A Shell, amelynek 14 százalékos érdekeltsége van az Iránban nem kívánatos olajkonszernben, közölte ügyfeleivel, hogy a tavalyinál semmiképpen sem kaphatnak több olajszármazékot. A Mobil Oil pedig nyersolajból szállít márciusban 9 százalékkal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. (A Mobil , az Exxon, a Texaco, a Gulf és a Standard konszernekhez hasonlóan — 7 százalékos részvényérdekeltséggel bír az OSCO-ban.) Végül is beigazolódott az a prognózis, hogy az iráni olaj kimaradása február végén, március elején már nemcsak a nyersolaj, hanem az olajtermék ellátást is akadályozni fogja. A helyzet tehát éleződik, s az olajpiac egyértelműen az eladók piacává vált. A világ legkülönbözőbb pontjairól érkeznek hírek az újabb olajár-emelésekről. Az OPEC-en kívül álló termelők igyekeznek behozni a lemaradást,, drágítani termékeiket. Kanada most már barrelenként 20,40 dollárt számít fel az USA-nak olajáért (körülbelül 1 tonna , 7—8,5 barrel — az olaj minőségétől függően). Az északi-tengeri olajtermelők titokban örvendenek: már az év elején 10 százalékkal emelték áraikat, s jelenleg egyes olajfajtáik ára eléri barrelenként a 15,50 dollárt, 1 dollárral magasabb, mint az azonos minőségű OPEC-olajé. De április 1-től újabb emelést várnak tőlük. Természetesen az OPEC tagországai is folyamatosan felülvizsgálják az olajárakat. Londoni olajpiaci szakértők szerint az OPEC a naponta kitermelt 28 millió barrel olajából most már 7 millió barrel „soron kívüli” magasabb áron kerül forgalomba, ez pedig naponta 7 millió, évente pedig 3 milliárd dollárral növeli az olajfelhasználók számláit. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) igazgatótanácsa a 19 tagország összehangolt energiatakaréko"SsSgT akcióját" szeretné előkészíteni a március 1-én kezdődő párizsi ülésen. A japánok azt javasolták, hogy a tagországok évente 3,5 százalékkal csökkentsék az energiafelhasználást. Nehéz lesz összehangolni azonban a tagországok elképzeléseit. Máris bizonyos ellentéteket okoz, hogy hogyan osztozkodjanak a nemzetközi olajkereskedelembe kerülő kisebb mennyiségen. Olaszország például kifogásolja, hogy orra elől mások viszik el a szaúdiak által kitermelt többletolajat, és ezért súlyos fűtőolaj-hiány fenyegeti az észak-olasz iparvidéket.. A szemrehányás, ha burkoltan is, főként az NSZK ellen irányul, hiszen Bonnban az utóbbi időben feltűnő nyíltsággal és magabiztossággal arról beszéltek, hogy Szaúd-Arábiából sikerült pótolniuk a hiányzó menynyiséget, jóllehet tavaly még az NSZK olajimportjának 20 százaléka Iránból jött. Brüsszelben a Közös Piac energiafelelősei arra figyelmeztetnek, hogy az EGK által importált olaj minden 1 százalékos drágulása évente félmilliárd dolláros pluszterhet jelent a tagországoknak. Az sem vigasz, hogy a dollár árfolyama esetleg csökkenni fog, és ezzel az olaj Nyugat-Európának tulajdonképpen kevesebbe fog kerülni. Túlságosan nagy az ár, a nemzetközi pénzügyi helyzet még ingatagabbá válhat. Ráadásul az OPEC tagországai, ha látják, hogy dollárjövedelmeik tulajdonrtéppen kevesebbet érnek, ismét drágítani fognak. A Közös Piac olajszámlája idén 10 százalékkal lesz magasabb, mint tavaly, feltételezve, hogy a magasabb árak energiatakarékosságra ösztönöznek. A helyzet komoly, de még nem kell életbe léptetni az IEA válságprogramját, amely akkor lép érvénybe, ha a tagországok olajimportja 7 százalékkal marad el a normális szinttől — hangsúlyozták Brüsszelben, s egyben felszólították az Egyesült Államokat, hogy új kezdeményezésekkel próbálja meg csökkenteni energia-felhasználását, illetve olajimportját. A bírálatokat megelőzendő, Carter elnök energia-takarékossági programot terjesztett a kongresszus elé. Az elképzelés egyebek között felhatalmazná őt — súlyos energiahiány esetén — benzinjegy-rendszer bevezetésére, továbbá a benzinkutak hét végi bezáratására. Ez az utóbbi intézkedés egymagában évi 16 milliárd dollárnyi energiamegtakarítást eredményezhet. H. R. Huzavona a Svájcban tartott iráni bankbetétek körül A svájci központi bank szóvivője bejelentette, hogy megvizsgálják a svájci bankokban tartott iráni letéteket, és a jövő héten nyilvánosságra hozzák az eredményt. Felszólították az Iránnal üzleti kapcsolatban levő 25 bankot, hogy készítsen kimutatást az iráni betétekről. A bejelentés nagy feltűnést keltett, mert a svájci banktitok-törvény tiltja a magánszámlák nyilvánosságra hozatalát. A központi bank viszont azzal védekezik, hogy mivel az adatokat részletes bontás és a tulajdonos nevének feltüntetése nélkül közlik, nem sérti meg az említett törvényt. Védekezésül azt is felhozták, hogy el akarják oszlatni a Svájcban tartott iráni betétek összegével kapcsolatos hiedelmeket. Egy iráni újság nemrégiben 2,4 milliárd dollárra becsülte a Svájcba menekített tőkék értékét. Az adatok ugyanakkor nem fogják tükrözni a valóságot, mert nem szerepelnek közöttük azok a tőkésített jövedelmek amelyeket a svájci bankok ingatlanok vásárlására fordítottak a volt iráni kormány kérésére. Az iráni betétek felülvizsgálatát az új iráni kormány követelte azzal a szándékkal, hogy visszakerüljenek az országba a külföldön felhalmozott összegek. Az iráni kormány másik kérése az volt, hogy foglalják le Reza Pahlavi és családja svájci vagyonát. Mind ez ideig hivatalosan nem erősítették meg az iráni számlák közzétételéről szóló híreket, sőt az egyik hírügynökségi jelentés szerint Leutchler, a svájci Nemzeti Bank elnöke és a három vezető kereskedelmi bank cáfolta a bejelentést. (Reuter, AP—DJ)