Világgazdaság, 1979. november (11. évfolyam, 211/2717-230/2736. szám)
1979-11-01 / 211. (2717.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1979. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK XI. ÉVFOLYAM, 211. (2717.) SZÁM A kamatháború újabb lépése? Kamatemelés Nyugat-Németországban A lassan már évi 6 százalékos ütem felé közelítő infláció cselekvésre késztette a nyugatnémet központi bankot: emelte a hivatalos kamatokat. Lépése váratlanul jött. A pénzvilágban nem tartották valószínűnek — bár már hetek óta beszélnek a lehetőségéről —, hogy a Bundesbank ilyen tüntetően keresztezi az USA legutóbbi, hitelmegszorító akcióját, kiteszi magát annak a vádnak, hogy tovább fűti a nemzetközi „kamatháborút”, megnehezíti a küszöbön álló hatalmas amerikai márkakölcsön fedezetének előteremtését és szembehelyezkedik a bonni kormánnyal, amely eléggé félreérthetetlenül jelezte, hogy nem látná szívesen a hitel további drágítását. A Bundesbank központi tanácsának szerdai ülése után váratlanul sajtóértekezletet hívtak össze (az érdekeltek legtöbbje azt hitte, a „Carter-kötvények” kibocsátásának technikáját fogják ismertetni) és bejelentették: a leszámítolási és a lombard-kamat egy-egy százalékkal 6 illetve 7 százalékra emelkedik. Azaz, ennyivel többet kell a bankoknak a váltók leszámítolása, illetve értékpapír-letét fejében a központi banktól felvett hitelek után fizetniük. Ezzel egyidejűleg 4 milliárd márkával emelik az előbbi hitelek keretét, a visszeszámítolási kontingenst. Az NSZK központi bankja az alkotmány értelmében független a kormánytól. Akciója mégis meglepetést keltett, miután Lahnstein pénzügyi államtitkár nemrég egy cikkében igen határozottan kiállt a kamatemelés ellen külpolitikai okokra (az USA dollárstabilizálási programjájának támogatása) és belső indokokra (a kamatemelés fékezheti a gazdasági növekedést) hivatkozva. A bankelnök indoklása - A nyugat-németországi árfejlemények igen nagy aggodalomra adnak okot, s ez fontosabb, mint az esetleges gazdasági visszaesés veszélye — indokolta meg az újabb hiteldrágítást Emminger, a Bundesbank elnöke. Azt is kifejtette azonban, hogy a hivatalos kamatok emelése tulajdonképpen csak a központi bank igazodása a pénzpiacon kialakult helyzethez (a napi és rövid lejáratú kölcsönök kamata 8 százalék körül van). A visszleszámítolási kontingens emelése a központi banktól igénybevehető hitel bővítésével ellensúlyozza a központi kamatemelés hatását. A Bundesbank reméli, hogy ezzel elejét veheti a pénzpiaci kamatok még további emelkedésének. A bankok — igaz, hogy ezentúl drágábban — az eddigi 27 milliárd helyett összesen 31 milliárd márkához juthatnak a jegybanktól váltóik leszámítolása útján, az értékpapírok létére fejében kapható lombard-hitel kerete ezzel arányosan, 700—900 millió márkával növekszik. A bonni kormány ellenzésére vonatkozólag Emminger sajtóértekezletén kijelentette, hogy a szövetségi kormányt tájékoztatták, s az „nem emelt kifogást”. A gazdasági növekedést a kamatemelés nem veszélyezteti, hiszen az öt nagy gazdaságkutató intézet őszi jelentése szerint (VILÁGGAZDASÁG, október 23., 1. oldal) a vállalatok beruházásai növekszenek, nem lanyhulnak. Most már csak az kell, hogy a béremeléseket visszafogják, s akkor jövőre ismét 4 százalék körüli inflációs ütemmel lehet számolni a jelenlegi 5,7 százalék helyett. A frankfurti lépés kihatásaival kapcsolatban a bankelnök csak annyit mondott, hogy a Bundesbank központi tanácsa „teljes mértékben tekintetbe vette a nemzetközi helyzetet” és hogy a devizapiacok pillanatnyi helyzete „nem ad okot különösebb aggodalomra”. Fölöslegesnek és időszerűtlennek minősítik a Bundesbank váratlan döntését a nyugatnémet bankvilágban. Legalábbis a hírügynökségek által megkérdezett szakemberek többsége rámutat, hogy a forgalomban levő pénztömeg növekedése nem haladja meg a központi bank által előirányzott évi 7,9 százalékot, a pénzpiaci kamatok irányzata lanyhult (a napi pénz költsége átmenetileg 6 százalék alá esett). A kamatemelés éppen akkor nehezíti meg a bankok helyzetét, amikor rendkívüli megterhelést ró rájuk a 4 milliárd márkás „Carterkötvények” első részletének átvétele. (Washingtonban szinte a frankfurti bejelentéssel egyidejűleg közölték, hogy a hatalmas márkakölcsön első, kétmilliárdos részletét november 5-én bocsátják ki, két és fél, illetve három és fél éves lejáratú, névértékükön jegyzendő, 5 és 10 ezer márkás címletekben. A kötvényeket kizárólag nyugatnémet devizabelföldiek vásárolhatják meg. A kamatot csak november 5-én köztik.) A központi kamatemelés — mondják pénzügyi körökben — ürügyet ad a bankoknak saját kölcsönkamataik emelésére és a refinanszírozást, ha nem is nehezíti meg, de drágítja. Gazdasági szempontból talán kevésbé, de politikailag és érzelmileg igen kényes dolog a kamatok bolygatása. Bonn nagyon szárazon és szűkszavúan reagált. Nem Lahnstein, a sokat emlegetett cikk szerzője nyilatkozott, hanem Grünewald, a kormány hivatalos szóvivője: „A szövetségi kormány megértéssel viseltetik a Bundesbanknak mint autonóm testületnek autonóm módon hozott döntése iránt”. Ennyit mondott, s az újságírók kérdéseire egy szót sem volt hajlandó hozzátenni. AZ OPEC ORSZÁGOK IDEI AKTÍVUMA NEM LESZ NAGYOBB A TAVALYINÁL Az OPEC-országok fizetési mérlege folyó tételeinek idei aktívuma várhatóan nem lesz több a tavalyi 25 milliárd dollárnál — jelentette ki Abdullatif, a szaúdi monetáris ügynökség külügyi osztályának vezetője azon a nemzetközi értekezleten, amely az árfolyamkockázattal foglalkozott. A szaúdi tisztségviselő arról beszélt, hogy a devizatartalékok átlagos megoszlásával számolva — a készletek 80 százaléka van dollárban és 20 százalékban más valutában — az OPEC dolláron kívüli tartalékainak értéke az idén 5 milliárd dollárra tehető. Ez a mennyiség jelentéktelen a devizapiacok évi forgalmához, vagy a legnagyobb központi bankok, devizapiaci beavatkozásához viszonyítva — mondta Abdullatif. Azzal érvelt, hogy az OPEC aktívuma már csak azért sem okozhat problémát, mert az olajexportőrök könnyedén el tudják költeni a fölös devizát gazdaságuk fejlesztésére és a felkészülésre, az olajkészletek kimerüléséhez Abdullatif szerint az aranynak másodlagos szerepe van az OPEC beruházásaiban, a szaúdiak pedig egyáltalán nem fektetnek be aranyba. A dollárhelyettesítő számlával kapcsolatban elmondta: Szaúd-Arábia járult a legnagyobb összegekkel az IMF különleges lehívási jogaihoz (SDR) és kész minden olyan lépés támogatására, ami fokozza a nemzetközi pénzügyi rendszer stabilitását. (Reuter) A Szovjetunió új megállapodása a Montedison céggel A nagy olasz vegyipari tröszt, a Montedison, új gazdasági és ipari együttműködési megállapodást kötött a Szovjetunióval. A Rómában elhangzott bejelentés szerint a szóban forgó ügyletek értéke 1,5 milliárd dollárra becsülhető. A vállalat jelentése nem közöl részleteket, csak annyit, hogy az 1973-ban kötött szerződés helyébe lépő új szerződést a Rómában időző szovjet külkereskedelmi miniszterrel, Patolicsevvel, tárgyalták meg. Patolicsev Bisaglia olasz iparügyi miniszterrel energiaproblémákról folytat megbeszéléseket. Az olasz minisztériumból származó közlés szerint szó van szovjet földgáz importjáról, szovjet olajtartalékok feltárásában való együttműködésről, nukleáris erőművek és berendezések közös kifejlesztéséről. (Reuter) Hollandia követi a példát Külföldön szinte percek múlva bekövetkezett az első várható következmény: Hollandia jegybankja közölte, hogy „a külföldi kamatszint állandó emelkedése miatt” kénytelen minden eddiginél magasabbra, 8,5 százalékra emelni hivatalos kamattételét 8 százalékról. Belgiumban, viszont, ahol már korábban 10, illetve 12 százalékra emelték a hivatalos kamatokat, nem látják szükségesnek a kiigazítást. A legvalószínűbb jelölt a következő kamatemelésre a japán jegybank lenne, a gyorsuló infláció, a jen devizapiaci gyengesége és a viszonylag alacsony, 5,25 százalékos diszkont-tétel ezt bőven indokolná. (Lásd anyagunkat még a 2. oldalon.) A nagyipar is kezdi feladni hagyományos ellenkezését (amely a japán ipar tőkeszegénységéből, a külső finanszírozási szükséglet rendkívül magas arányából fakad). A kereskedelmi és iparkamara, a munkáltatók szövetsége és a Gazdaságfejlesztési Bizottság egyaránt a kamatemelés mellett foglalt állást. Ellene már csak a „négy nagy” gazdasági szervezet negyedik — és legbefolyásosabb — tagja, a Keidanren van. Most azonban a politikai bizonytalanság akadályozza a cselekvést. Morinaga, a jegybank elnöke kijelentette, egyelőre nem szándékszik változtatni a kamaton, de „gondosan figyeli a politikai és gazdasági helyzetet, s majd a kellő időben teszi meg a szükséges lépéseket”. — IP — NAPRÓL NAPRA . A HAMAROSAN 10 ÉVES DUNA INTERCONTINENTAL SZÁLLÓ messzemenően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. (3. oldal) -f A SZOVJETUNIÓBAN AZ ELEKTROMOS VONTATÁS JELENTŐSÉGE igen nagy. Munkatársunkat egy tbiliszi villanymozdonygyárban tájékoztatták a tervekről. (5. oldal) - MEGDRÁGULTAK AZ EUROHITELEK. A prime rate példátlan magasságba emelkedett a különféle amerikai pénzügyi intézkedések miatt, s követte, sőt meghaladta az irányadó amerikai kamatot a londoni bankközi kamatláb. (4. oldal) + A SZALONIKI ÉS SZKOPJE KÖZÖTTI KŐOLAJVEZETÉK MEGÉPÍTÉSÉRŐL írtak alá megállapodást a jugoszláv—görög gazdasági vegyesbizottság ülésén. (2. oldal) + BIZONYTALAN A SKANDINÁV ORSZÁGOK GAZDASÁGI HELYZETE. A kormányok sorsát az dönti el, hogy mit tudnak megőrizni a „jóléti társadalom” vívmányaiból. (4. oldal) + WASHINGTON ÚJABB KÍNAI TEXTILHOLMIK BEVITELÉT KÖTI KONTINGENSHEZ, minthogy a kétoldalú textilkereskedelmi megállapodást nem sikerült tető alá hozni. (2. oldal) + A KÖZÖS PIAC BÚZAEXPORT-SZUBVENCIÓJA MIATT panasz beterjesztését mérlegeli a GATT-hoz az egyik amerikai gabonakereskedő cég. Az USA szénbányászati vállalatai az NSZK kokszimportját vádolják dömpinggel. (8. oldal) +TÁVOTÁS JELLEMZI VILÁGSZERTE A PAMUTTEXTILIPART. Az idei első félévben a pamutfonal-termelés 6 százalékkal nőtt a tőkésországokban, s bővült a pamutszövetek külkereskedelme is. (6. oldal) Lomé, halászati vita, bárányhús-viszály Barátságtalan közös piaci bel- és külkapcsolatok Tegnap a togói fővárosban 3 órás késéssel aláírták a második loméi egyezményt, amely a Közös Piac és 57 afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni (ACP) ország kereskedelmi és segélyviszonyait szabályozza. Az utolsó pillanatig viharos jelenetek játszódtak le a loméi kongresszusi palotában, a fejlődő országok váratlanul vonakodtak jóváhagyni az egyezményben foglalt úgynevezett beruházásvédő záradékot. Nem volt zökkenőmentes a közös piaci külügyminiszterek luxemburgi ülése sem. A Portugáliához fűződő kapcsolatok ügyében sikerült előbbre lépni, de továbbra is nagyok az ellentétek a mezőgazdasági politikában. Ez az egyik fő témája Thatcher brit miniszterelnökasszony bonni tárgyalásainak. A loméi kongresszusi palota körül már verték az ünnepi dobokat, mikor bent még javában folytak az egyeztető tárgyalások. A beruházásvédő klauzula értelmezéséről volt szó. Ez azt mondja ki, hogy a közös piaci beruházások védelmet élveznek az államosítás és a kisajátítás ellen az ACP-országokban. De míg a Közös Piac felfogása szerint a védelem a már meglevő beruházásokra is vonatkozik, az ACP országok szerint csak azokra, amelyeket a második loméi egyezmény aláírása után hajtottak végre. Végül, Eyadéma togói elnök közvetítésének hála, a közös piaci küldöttséget vezető O’Kennedy ír külügyminiszter és S. John barbadosi miniszterelnök-helyettes, a fejlődő országok fődelegátusa kompromiszszumra jutott, de hogy ennek mi a lényege, arról nem közöltek részleteket. (Lásd még tegnapi számunk 1. oldalát.) Nem volt baráti a légkör a közös piaci külügyminiszterek luxemburgi értekezletén sem. Megegyeztek ugyan, hogy meghosszabbítják és továbbfejlesztik a Portugáliával 1972-ben kötött szabadkereskedelmi megállapodást, de heves olaszfrancia összecsapás zajlott le abban az ügyben, hogy Portugália mekkora vámot vessen ki az importált autóalkatrészekre. A szabadkereskedelmi megállapodás továbbfejlesztése lényegében azt jelenti, hogy a Közös Piac kedvezményesebb vámtételeket enged a portugál mezőgazdaságitermékekre, viszont Lisszabonnak jogában áll, hogy fejlődő ipara védelmében átmenetileg magasabb vámokkal sújtsa a közös piaci országokból származó iparcikkeket. Franciaország — és persze Portugália el — el akarja érni, hogy a magasabb ipari vámtételek alól vonják lei a gépkocsialkatrészeeket. A Renault konszern ugyanis 1 milliárd frankos beruházást hajt végre a portugál autóiparban, s ezt tetemesen megdrágítaná, ha az autóipari berendezések nem részesülhetnének vámkedvezményben. Az olasz Fiat cég viszont — mint a Renault versenytársa — mindent megtesz, hogy a római kormány szegüljön szembe a francia kívánsággal. Közös piaci források szerint Olaszország továbbra is hangsúlyozza fenntartásait, s nem lehet tudni, végül hogyan fordul az ügy. A halászati vitában Anglia, a bárányhús-háborúban pedig Franciaország került a vádlottak padjára. Tegnap a Közös Piac strasbourgi bírósága elítélte Nagy-Britanniát a Közös Piac halászati szabályainak megsértése miatt. Arról van szó, hogy Anglia 1977-ben meghatározta, milyen nagyságú hálókkal szabad halászni az Atlanti-óceán és az Északi-tenger brit vizein. Erről azonban nem értesítette előzetesen a többi közös piaci tagállamot, s emiatt a bíróság a „közösséggel szemben barátságtalan magatartás” címén elmarasztaló ítéletet hozott. A britek azzal érveltek, hogy lépésük összhangban állt az 1959-ben Londonban aláírt, az atlanti-óceáni és az északi-tengeri halászatot szabályozó megállapodással. A felperesek viszont azzal, hogy Nagy- Britannia azóta belépett a Közös Piacba és az EGK szabályai elsőbbséget élveznek a korábbi egyezményekkel szemben. Franciaország ellen a brüsszeli bizottság készül törvényes lépéseket tenni a bárányhús-ügyben. A közös piaci mezőgazdasági miniszterek rendkívül barátságtalan légkörben lezajlott strasbourgi értekezletén Franciaország ismét viszszautasította, hogy megszüntesse a brit bárányhúsra kimondott részleges importtilalmat. Mehaignerie mezőgazdasági miniszter szerint elviselhetetlen belpolitikai problémákat okozna, ha feloldanák a tilalmat. (A vita lényege, hogy Nagy- Britannia olcsó bárányhúst exportál Franciaországba, és emiatt a drágábban termelő francia gazdák kárt szenvedtek.) Walker brit mezőgazdasági miniszter figyelmeztette Párizst, hogy az ügynek még messzemenő következményei lesznek, hisz először fordul elő a közösség történetében, hogy egy tagország fittyet hány a közös piaci rendszabályoknak. A voltaképp apró-cseprő halászati ügy sok időt vesz el Thatcher brit __ miniszterelnökasszony tegnap kezdődött bonni tárgyalásain. Nagy- Britannia szeretné elérni, hogy kevesebbet kelljen befizetnie a Közös Piac költségvetésébe. Ehhez meg is tudná nyerni Schmidt kancellár támogatását, feltéve, ha London hajlékonyabb lenne a halászati vitában. A brit nyakasságot ingerülten nézik ugyan Bonnban, de ott már találkozik a két kormány véleménye, hogy mindkettő kevesebbet akar költeni a közös mezőgazdasági politikára — ez viszi el a költségvetés négyötödét. Ezen az alapon nyugatnémet részről megértésre találhat a brit kívánság. (Reuter, AP,DJ, MTI, DPA) A KMDK és Japán hiteltörlesztési megállapodása A KNDK és Japán képviselő megállapodtak, hogy Phenjan 1989 ig visszafizeti a Tokióval szemben fennálló 85 milliárd jenes adósságát A megállapodás utáni sajtóértekezletén a résztvevők hangsúlyozták hogy a kérdés rendezésével normalizálódhat a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolata. A KNDF a felhalmozódott kamatok 60 százalékát (körülbelül 10 milliárd jent) még ebben az évben visszafizeti 40 százalékát 1980. júniusáig. A hitel évi kamata egyébként 1,25 százalékkal volt magasabb a LIBOR-nál (Reuter)