Világgazdaság, 1980. február (12. évfolyam, 22/2776-42/2796. szám)

1980-02-01 / 22. (2776.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1980. FEBRUÁR 1., PÉNTEK XII. ÉVFOLYAM, 22. (2776.) SZÁM Külgazdasági egyensúlyzavarok, lassuló gazdasági tevékenység Az OECD jelentése Finnországról Szigorú bérkorlátozásokat javasol a kollektív szerződések meg­újítására vonatkozó tárgyalások megkezdésének előestéjén Finnor­szágnak a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet. A külkereskedelmi cserearányok állandó romlása miatt gyorsan duz­zadó kereskedelmi deficit, a gyors belső infláció amúgy is kis ma­nőverezési lehetőségeket enged a gazdasági élet irányítóinak, a bér­korlátozás pedig aligha lenne népszerű a munkásság körében. A leszámítolási kamatláb kedden bejelentett 0,75 százalékos emelése a gazdaságpolitika szigorodását jelzi. Egyes valutaárfolyam-rendel­kezések arra utalnak, hogy a központi bank a finn márka erősö­désére számít. A finn valuta felértékeléséről nagy viták folynak, mert a lépés egyrészt segítené az inflációellenes küzdelmet, más­részt azonban nehéz helyzetbe hozná az amúgy is értékesítési ne­hézségekkel küszködő exportőröket. Az OECD előrejelzése szerint 1980-ban megtorpan a finn gazda­ság növekedése, de ennek ellenére az ütem még mindig az egyik leg­nagyobb lesz a fejlett tőkésországok között. A múlt év novemberi ada­tok alapján elkészült prognózis erre az évre a hozzáadott érték mindösz­­sze 4,4 százalékos növekedését való­színűsíti, míg 1979-ben a gyarapodás üteme 7,2 százalékos volt. Az OECD előrejelzése még nem vehette figye­lembe a novemberi nagy olajáreme­léseket, amelyek tovább rontják a növekedési kilátásokat. Az OECD­­ szerint a viszonylag élénk belső fel­­használás és a mintegy 2,5 százalé­kosra tehető cserearány-romlás az idén a fizetési mérleg folyó tételei­nek fokozódó deficitjéhez vezethet, miután tavaly 270 millió dollárt ért el a mérleghiány. Novemberben az 1980-as deficitet 700 millió dollárra — a GDP 1,5 százalékának megfe­lelő értékűre — becsülték, de a to­vább emelkedő olajárak nagyobb­­mérleghiányt tesznek valószínűvé. Hivatalos finn adatok a kereske­delmi mérleghelyzetben már tavaly romlást mutattak. 1979-ben 150 mil­lió dollárra rúgott a kereskedelmi mérleg hiánya az 1978-as 710 millió dolláros többlettel szemben. Az adatok jól tükrözik az olajár­emelkedés következtében megnövel­­­kedett importterheket, a bevitel ugyanis tavaly — állandó áron — csak 18 százalékkal emelkedett, végig folyó áron 36 százalékos a növeke­dés. A további importdrágulás azt eredményezheti, hogy az idei inflá­ció még a 9,9 százalékra előrejelzett áremelkedésnél is nagyobb lehet. (Tavaly még 7,5 százalékos volt.) A gyorsuló áremelkedés valószí­nűleg a bérkövetelések erősödéséhez vezet, s ezeket az elkerülhetetlen­nek látszó reálbérnövekedés-vissza­­fogás még elszántabbá teszi majd. A finn gazdaság előtt álló leg­nagyobb feladat jelenleg a külföldi versenyképesség fenntartása. A bel­földi termelési költségek korábban tapasztalt növekedése többször is veszélybe sodorta a finn export versenyképességét. A külpiacok sze­repének fontossága miatt a pénz­ügyi politikát is ennek a célnak rendelték alá. A finn kormány fel­hatalmazta a központi bankot, hogy a korábbi fel- és leértékelési sávot változtassa meg. A kormány fel­hatalmazása értelmében 6 százalé­kos fel- és leértékelési sávot — amely korábban 5 százalékos le­értékelést és 1 százalékos felérté­kelést tett lehetővé — a köz­ponti bank 3-3 százalékos fel- és leértékelési határ közé szorította, tényleges árfolyammódosítás azon­ban nem történt. A finn márka erősödését jelző intézkedés — ame­lyet a kamatláb 0,75 százalékos fel­emelése is kísért — némi izgalmat váltott ki pénzügyi körökben. A finn központi bankra egyéb­ként erős baloldali nyomás neheze­dik, miután a szociáldemokrata és a kommunista párt, valamint a szakszervezetek a márka felértéke­­sü­lését szorgalmazzák. A munkál­ta­­­­tók és bankok vezetői ellenzik ezt az elképzelést, amelyet a­ baloldali pártok az infláció csökkentése cél­jából szeretnének megvalósítani. Koivisto miniszterelnök úgy nyilat­kozott, hogy a tavaly szeptemberben végrehajtott 2 százalékos felértékelés enyhített az inflációs helyzeten és a finn export versenyképességét sem gyengítette. Az utóbbi 18 hónapban a finn márka árfolyama 12—13 szá­zalékkal javult az USA dollárhoz és 17 százalékkal a kanadai dollár­hoz képest. (Reuter, AP—DJ) Befejezik az iráni-japán petrolkémiai beruházást? A japán Eximbankból és 20 ja­pán kereskedelmi bankból álló kon­zorcium tegnap 50 millió jenes köl­csönt utalt át Iránnak annak a 60 milliárd jen összegű kölcsöncsomag­­nak a keretében, amelyet az iráni Bandar Khomeiniben létesülő közös japán—iráni petrolkémiai beruházás finanszírozásához folyósítanak. A konzorciumot vezető japán ipari bank cáfolta azokat a híresztelése­ket, hogy ez a kölcsön egyértelmű a közös vállalkozás újbóli beindítá­sával, s hangsúlyozta, hogy csupán a még szeptemberi megállapodás ese­dékes részének teljesítéséről van szó. Ennek ellenére valószínű, hogy közeleg a 80 százalékban kész, ta­valy március végén leállított beru­házás befejezése. Jamasita,,a Mitsui — a vállalkozásban érdekelt japán cég — egyik vezetője szerdán Te­heránba érkezett, hogy az iráni ha­tóságokkal a munkálatok és a pénz­­folyósítás folytatásáról tárgyaljon. Egyes japán lapok tudni vélik, hogy már februárban 400 japán szakem­ber érkezik a helyszínre. (Ma csak 50 japán technikus van a beruházá­soknál.) Azt tartják, hogy Baniszadr elnökké választásával megnőttek a létesítmény befejezésének esélyei. Ismeretes, hogy az eredetileg 550 milliárd jenre tervezett beruházás további 180 milliárd jent kívánt, s szeptemberben a japán kormány se­gítségével teremtették elő a szüksé­ges összeget. (AP—DJ, Reuter) Emelik a gyémánt árát Február 18-án, a legközelebbi gyémáneladáson átlag 12 százalék­kal emelik azoknak a legalább 1 karátos (0,2 grammos) csiszolatlan gyémántoknak az árát, amelyeket a termelők megbízásából a dél-afrikai állami gyémántértékesítő szervezet visz piacra — közölte a De Beers Consolidated Mines Ltd. Az áreme­lés minőség és méret szerint válto­zik, de átlagban 12 százaléknak fog megfelelni — teszi hozzá a közle­mény. (Reuter) Új francia javaslat a velencei csúcsértekezletre Giscard d’Estaing francia elnök bejelentette, hogy új javaslatokat fog tenni a világ fejlesztési gond­jainak megoldására a vezető tőkés­országok júniusban Velencében meg­rendezendő csúcskonferenciáján. Az Indiában tartózkodó államfő egyik bombay-i sajtókonferenciáján el­mondta: „a nemzetközi politikai fe­szültség nem szoríthatja háttérbe a fejlesztési kérdéseket. Ezért úgy gondolom, hogy a konferencián ki­emelten kellene foglalkozni ezzel a lényeges kérdéssel.” Biot, elnöki szóvivő állítása sze­rint Giscard d’Estaing konkrét­ ja­vaslatot tesz a nemzetközi valuta­­rendszer megszilárdítására, vala­mint az eddigiekhez képest merő­ben új szempontokat, az emelkedő olajárakat figyelembe véve foglal­kozik majd a fejlesztési programok finanszírozásának lehetőségeivel. A javaslat előrelendítheti az Észak— Dél párbeszédet is. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA A A CHEMOLIMPEX TAVALYI TŐKÉS EXPORTJA 40 SZÁ­ZALÉKKAL haladta meg az 1978. évit, miközben importja nem növekedett és a cserearányok is javultak. (3. oldal)­­ EDDIGI LEGNAGYOBB TŐKÉS EXPORTÜZLETÉT KÖTÖT­TE MEG A BUDAMOBIL járműipari szövetkezet. A speciális járművek egyetlen hazai gyártója az iraki hadseregnek szál­lít olajtartálykocsikat 7 millió dollárért. (3. oldal)­­- SZOVJET GABONAKERESKEDELMI KÜLDÖTTSÉG TÁR­GYAL ARGENTÍNÁBAN, ahol háromhetes szünet után ismét adnak ki engedélyeket gabonaexportra. (4. oldal) -­ EGY FRANCIA RUHAGYÁR VIETNAMBAN létesít ingüze­met a most kötött megállapodás alapján. (2. oldal) JI­ MOZAMBIK OLASZORSZÁGGAL KÖTÖTT ÁTFOGÓ GAZ­DASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉSI EGYEZMÉNYE az első az afri­kai ország ilyen jellegű megállapodásai sorában. (2. oldal)­­ A 18 NAGY AMERIKAI OLAJKONSZERN együttesen 21 mil­liárd dollár tiszta nyereséget vágott zsebre tavaly, 63 száza­lékkal többet, mint 1978-ban. (2. oldal)­­ BONNBAN ELFOGADTÁK A SZÉNELGÁZOSÍTÁS ÉS A SZÉNCSEPPFOLYÓSÍTÁS fejlesztésének több éves prog­ramját. Erre a célra 13 milliárd márkát irányoznak elő. (4. oldal) ............................. ... . Az IC1 konszern (* || | képviseleti irodát nyitott Moszkvai) A brit cég együttműködési javaslata a Szovjetuniónak Moszkvai tudósítónktól: Az angol IC1 vegyipari konszern, amely a napokban — a konzerva­tív kormány­ szovjetellenes lépései ellenére — önálló képviseleti iro­dát nyitott Moszkvában, bővíteni kívánja kapcsolatait a szovjet vál­lalatokkal, folytatni akarja olajvá­sárlásait és szívesen részt venne néhány vegyipari nagyberuházás megvalósításában. Ezen kívül sza­kosítási együttműködést ajánl a Szovjetuniónak egyes festékek gyár­tásában. Többek között erről nyi­latkozott a TASZSZ munkatársának Harvey, a vállalat igazgatója, aki az irodaavató alkalmából a szovjet fővárosba látogatott. Harvey kije­­­lentette: nem szabad, hogy politikai tényezők befolyásolják a kereskede­lem fejlődését. Utalt rá, hogy vál­lalata az utóbbi időben mind erő­sebb konkurrenciával találja szem­ben magát a szovjet piacon, s a moszkvai iroda felállításától pozí­ciója megszilárdítását és új üzleti lehetőségeik létrejöttét reméli. Konkrét üzleti elképzelésekről szólva, Harvey megemlítette, hogy az ICI .ajánlatkérést kapott a Szov­jetuniótól metanolüzemek építésé­ben való részvételre. Emellett­ a nagynevű konszern érdeklődik az Asztrahánban megépítendő hatal­mas, petrolvegyészeti kombinát be­ruházásába való bekapcsolódás le­hetőségei iránt is. A Davy Inter­national már tárgyal az együttmű­ködésről. Harvey szerint jó lehetőségek, kí­nálkoznak a festékipari együttmű­ködésre, tekintve, hogy egyetlen or­szág számára sem kifizetődő a rend­kívül széles gyártmányválaszték előállítása. Az ICI szívesen megál­lapodna a Szovjetunióval egyes fes­tékfajták gyártásszakosításában és kölcsönös szállításokban. Hasonló módszert javasol a konszern bizo­nyos műanyagok és vegyipari fél­­termékek előállításában is. Azt is felvetették, hogy szovjet nyers­anyagbázisra tereftálsav-üzemet épí­tenének Angliában, s a késztermék egy részét visszaszállítanák a Szov­jetuniónak. (A tereftálsavat polieti­lénszál előállításához használják.) Az ICI eddig is több jelentős szov­jet vállalkozásban vett részt, évek óta jelentős forgalmat bonyolít le szovjet vállalatokkal. A múlt évben közel 90 millió font sterlingért im­portált, főleg kőolajat és kőolajter­mékeket. Exportja tavaly 20 millió fontra rúgott, s jobbára a mező­gazdaságban használt vegyicikkek­ből állt. Az ICI közreműködik a Cubahában (permi terület) épülő földgázalapú metanolüzem beruházá­sában, berendezéseket szállít és ren­delkezésre bocsátja technológiáját. Ennek a beruházásnak a berende­zés- és technológiaimport-igénye mintegy 200 millió font sterling. Részt vesz a vállalat — a Davy ve­zette konzorcium keretében — a tomszki metanolüzem felállításában is. Mindkét vállalatnak 1982-ben kell megkezdenie a termelést. L. P. A költségvetési bizonyítvány magyarázata CARTER ÉVES GAZDASÁGI BESZÁMOLÓJA Azért kell a főként külföldről fűtött infláció ellen harcolni, hogy ne legyen még nagyobb. Ennek kell alárendelni a munkanél­küliség elleni küzdelmet, a gazdasági növekedést — állapítja meg az amerikai elnök éves gazdasági jelentése, amelyet szerdán terjesz­tett a kongresszus elé. A beszámoló a kormány költségvetési bizo­­nyítványát magyarázza, azt kívánja alátámasztani, miért indokolt korlátozni az állami kiadásokat az októberben kezdődő pénzügyi évben. A Fehér Ház 1980-ra mérsékelt recesszióval, a fizetési mérleg passzívvá válásával és a kereskedelmi deficit növekedésével számol. A gazdasági gondokért az olajárak emelőit teszi felelőssé. Az amerikai gazdaságpolitika előtt álló legfontosabb feladat, hogy visszaverje az energiaárak várható újabb emelkedésének hatását. Ez a cél a belgazdaság szempontjából az infláció elleni harcot állítja a köz­pontba — állapította meg Carter el­nök évi gazdasági jelentése, ame­lyet szerdán terjesztett a törvény­­hozás elé. A jelentés főbb megálla­pításairól szerdán számoltak be a szenátus költségvetési bizottságában a dokumentum előkészítői: Miller pénzügyminiszter, Schultze, az el­nök gazdasági tanácsadói testületé­nek vezetője és McIntyre költség­­vetési igazgató. Az elnök és gazda­sági szakemberei azt is megmagya­rázták, hogy miért restriktív az 1981-es költségvetés, amely, mint ismeretes, a kongresszus jóváhagyá­sa után októbertől érvényes, s hogy a kormány az erőfeszítéseket miért az árak fékezésére és miért nem gazdaság fellendítésére összpontosít­ja. Szavaiból az tűnik ki, hogy az infláció elsősorban külső eredetű, hatásával tehát akkor is számolni kell, ha az áremelkedések belső okozóit sikerül féken tartani, a gaz­dasági recesszió viszont, amelynek bekövetkeztét már jó ideje jósolják, enyhébb lesz a vártnál. A jelentés szerint a recesszió el­len ható erők, amelyek már tavaly is érzékelhetők voltak, az idén is tovább élnek. A fogyasztói kereslet meglehetősen élénk, s az amerikai lakosságot az inflációs pánik a ki­adások további növelésére ösztönzi. Rendkívül erős a készletre termelés az iparban, s a szigorú hitelpolitika ellenére a hitel iránti kereslet is felettébb pezsgő. Ezekből a ténye­zőkből egyrészt az következik, hogy a recesszió enyhe lefolyású,é­s fel­tehetően az év végére lényegében be­fejeződik, másrészt pedig, hogy az infláció erős marad. Ezt az is jelzi, hogy romlik a termelékenység, a bérkövetelések viszont erősödnek. A Carter-jelentés úgy véli, hogy a következő két év az amerikai gaz­daság szempontjából nem lesz ró­zsás, ezért az infláció és a munka­­nélküliség nagyszabású csökkenté­sére vonatkozó terveket a kormány kénytelen több évre elhalasztani. A GNP — mondotta Carter — a kö­vetkező két esztendőben lassabban fog nőni, mint általában a fejlett tőkés világban. Az export a következő két év során növekedni fog, az import azonban az olajárak újabb várható emelkedése miatt még gyorsabban bővül, ezáltal a kereskedelmi defi­cit ismét nő. A folyó fizetési mér­leg pedig, amely tavaly még egyen­súlyban volt, 1981-ben és 1982-ben enyhe hiányt fog mutatni. A keres­kedelmi deficit alakulásába már bekalkulálták a gabonaembargó kö­vetkezményeit is, a jelentés össze­állítói szerint a kiesett mennyisé­get az áremelkedések kompenzál­ják. A jelentés hangsúlyozza, hogy a kialakuló deficit nem árt a dollár árfolyamának, mert az USA folyó fizetési mérlegének helyzete erő­sebb a többi országokénál. Ezzel kapcsolatban az elnök és szakemberei dicsérték a FED szi­gorú pénzpolitikáját, mondván, hogy az inflációt csak a pénzellátás kor­látozásával és a hitelfeltételek szi­gorításával lehet megfékezni. Az elnöki jelentés összehasonlítja az olajárak 1974-es és a mostani emelkedés után kialakult helyzetét. Úgy véli, hogy az olajfogyasztók gondjai ma nagyobbak, mert az árak csökkentésére nincs kilátás, csak gyors és széleskörű olajtakaré­kosság árán. Feladatuk ugyanakkor könnyebb, mint hat évvel ezelőtt, „ mert az olaj iránti kereslet kisebb, mert a kormányok jobban ellenáll­nak a bérköveteléseknek, és az egyes olaj­fogyasztó országok között összehangoltabb az együttműködés. A jelentés úgy véli, hogy a fej­lett tőkés világban az USA-n kívül csak a brit gazdaság növekedése fordul negatívvá, ez azonban nem az olajárak hatásának, hanem a Thatcher-kormány restriktív politi­kájának tulajdonítható. A Carter­­kormány szerint a gazdasági egyen­súly szempontjából a restrikció rö­vid távon megengedhető, az inflá­ció ugyanis teljesen szétzilálja a gazdaságot A szenátus előtt tar­tott beszámolójukban Millerék rá­mutattak, hogy mivel a költségve­tés restriktív­ bővítésére nagy lesz a nyomás, hiszen átmenetileg nő a munkanélküliség, a vállalkozók­nak és a szociális programok szá­mára is a lehetőségeknél nagyobb támogatás kellene. Ezzel szemben az amerikai gazdaság egészségessé tételéhez — mondotta Carter — nemcsak korlátozott költségvetésre és szigorú hitelpolitikára, hanem még önkéntes bér- és árkorlátozás­ra is szükség van. (AP—DJ, Reuter)

Next