Világgazdaság, 1980. május (12. évfolyam, 83/2838-102/2856. szám)

1980-05-06 / 84. [83.] (2838. [2837.]) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK MUGGAZDASÁG XII. ÉVFOLYAMAA/(2838.) SZÁM 1980. MÁJUS 6., KEDD Meglepetés és tartózkodó jóváhagyás A nyugatnémet kamatemelés visszhangja Meglepetéssel fogadták és tartózkodó jóváhagyásukról biztosí­tották nyugatnémet gazdasági körökben, hogy a Bundesbank pén­teki hatállyal fölemelte a két irányadó kamatlábat: a leszámítolási kamatot és a lombard kamatot. A kamatemelés révén enyhíteni lehet az inflációs nyomást és ösztönözni a külföldi tőke beáramlá­sát, ami deficites időkben fontos. Ám a hitel megdrágulása az év második felétől visszavetheti a nyugatnémet gazdaság fejlődését. A Bundesbank egyre keskenyebb ösvényen lavíroz a stabilitás és a recesszió között — állapítja meg a nyugatnémet iparszövetség. Nyu­­gat-Európában elsőnek a holland jegybank követte a nyugatnémet példát, 9,5 százalékról 10 százalékra emelte a leszámítolási kamat­lábat. Nyugatnémet gazdasági körökben úgy értékelik a kamatemelést, hogy a Bundesbank a stabilitást a gazda­sági növekedés elé helyezi a priori­tások sorában, de rámutatnak, hogy a jegybank igyekezett likviditást bővítő intézkedésekkel ellensúlyozni a kamatdrágítás hatását. A leszámí­tolási kamatlábat, azaz azt a kama­tot, amelyet a jegybank a magán­bankok váltóira folyósított hitelek után fölszámít, 7,5 százalékra emel­­­­ték, a lombard kamatlábat pedig 8,5 százalékról 9,5 százalékra. (A lombard kamatláb a részvénnyel, mint kézizáloggal fedezett hitelek után, fölszámított kamat.) Ezzel szemben 8 százalékkal leszállították a bankok kötelező tartalékrátáját és 3 milliárd márkával bővítették a központi bank leszámítolási keretét. (Ez azt jelenti, hogy a magánban­kok összesen ennyivel több névér­tékű váltó után vehetnek fel köl­csönt a Bundesbanktól.) Az utóbbi két intézkedés eredményeképpen a becslések szerint mintegy 8 milliárd dollárral nő­ a nyugatnémet pénzpia­cok likviditása. Pöhl, a Bundesbank elnöke a dön­tés meghozatala után sajtóértekez­letet tartott, és megmagyarázta, hogy a bankot milyen szempontok vezették. 1. Az amerikai kamatszint csök­kenése legfeljebb azt teszi fölösle­gessé, hogy a Bundesbank nagyobb mértékben emelje a kamatot, a szi­gorú pénzpolitikára továbbra is szükség van. 2. A hitel megdrágulása nem fog­ja veszélyeztetni a nyugatnémet gazdaság növekedését. Az év első két hónapjában erősen fölszökött az ipari megrendelések állománya, már­ciusban 5,7 százalékkal nőtt az ex­port februárhoz képest, míg az im­port változatlan maradt. Mindez arra utal, hogy a nyugatnémet gaz­daság szilárdabb lábakon áll, mint korábban gondolták. Pohl vitába szállt az öt vezető kutató intézet prognózisával, amely szerint az idén , 2,5 százalék lesz a nyugatnémet nemzeti össztermék növekedése (lásd VILÁGGAZDASÁG, április 29., első oldal.) Úgy vélte, hogy a növekedés közelebb lesz a 3 százalékhoz. 3. A megélhetési költségek az elő­zetes adatok szerint áprilisban éves szintre kivetítve 5,7 százalékkal­­ emelkedtek. Ez alacsonyabb­­ugyan, mint a márciusi ütem, de magasabb, mint az 5,6 százalékos februári drá­gulási ráta. Az infláció elleni harc ezért változatlanul fontos. 4. Számolni kell azzal, hogy az NSZK deficites ország lett, a ka­matszintet tehát úgy kell megállapí­tani, hogy ösztönözze a tőkebeáram­lást. (Márciusban 900 millió márka volt a fizetési deficit, szemben a februári 200 millió­ márkával.) 5. A lombard kamatláb 1 százalé­kos emelését az indokolja, hogy az utóbbi időben a­ bankok túlzottan igénybe vették ezt a hitellehetősé­get, noha a lombardkölcsönök sze­repe a rövid lejáratú pénzszűke megszüntetése lenne. A nyugatnémet ipari és bankár­köröket meglepetésként érte a köz­ponti bank lépése. A vezető keres­kedelmi bankok még egy nappal az intézkedés előtt, a múlt kedden is kizárták a kamatlábemelés lehető­ségét, elsősorban arra utaltak, hogy az amerikai kamatszint csökkenése fölöslegessé teszi (ide tartozik, hogy az­­ amerikai kamatok tovább csök­kennek, a vezető bankok 17,5 szá­zalékra szállították le a prime ra­­te-et). Nyugatnémet bankárkörökben megjegyzik, hogy a Bundesbank valószínűleg túl optimistán ítéli meg a nyugatnémet gazdaság kilá­tásait. Optimistábban, mint a kor­mány, amely egyetértett az öt ve­zető kutató intézet 2,5 százalékos növekedést jósló prognózisával. Bár Matthöfer pénzügyminiszter támo­gatta a központi bank intézkedését, és utalt rá,­ hogy a döntés meg­hozatalát „hosszú konzultáció előzte meg”, több nyugatnémet bankár sze­rint hamarosan súrlódások keletkez­hetnek a kormány és a Bundes­bank politikája között. Az év máso­dik felére, amúgy is csökken a növe­kedés üteme és pontosan akkor kezdi éreztetni­­ hatását a kamat­emelés is, mégpedig a kormány számára kényelmetlen időpontban, az októberi választások­ előtt. A kamatemelés nem mutatkozott meg a márka árfolyamán, sőt a dollár tegnap átmenetileg 1,23 már­kás, többnapos csúcsot döntött. Pedig az amerikai kamatszint­­ süllyedése és a nyugatnémet kamatok emelése, kettős erővel a dollár gyengülésének irányába kellene, hogy­­ hasson. A devizapiaci szakértők fukarkodnak a magyarázattal. Két érvet hoznak fel: az egyik, hogy a piacok már előre bekalkulálták az amerikai ka­matok tartós esését; a másik, hogy a recessziós jelek szaporodtával az amerikai inflációs ráta csökkenté­sére számítanak. Hozzáfűzik, hogy a devizapiacokon — legalábbis át­menetileg — szélcsend ígérkezik. Utalnak rá, hogy Tito elnök halála az aranypiacon, a nemzetközi bi­zonytalanság legérzékenyebb fok­mérőjén sem okozott lényeges vál­tozást. „Néhány spekuláns szinte csak megszokásból vásárolt aranyat” — jelentik Londonból. (flouter, AP— DJ, DPA) Szovjet—amerikai gabonakereskedelem Marad az egyezmény, marad az embargó Washington tartja magát az 1980. október 1-vel kezdődő évben a hosz­­szú lejáratú szovjet—amerikai ga­bonaegyezményben vállalt kötele­zettségeihez, viszont nem kíván vál­toztatni­­ a január 4-én elrendelt gabonaembargó előírásain sem — jelentette be Bergland, az USA mezőgazdasági minisztere. Az Egye­sült Államok gabonaexportőr cégei tehát 8 millió tonna gabonát szál­líthatnak a Szovjetuniónak 1980. ok­tóber 1. és 1981. szeptember 30. kö­zött, vagyis a gabonaegyezmény utol­só évében, semmivel sem többet — hangsúlyozta Bergland. Az amerikai kormány bejelenté­sének hatására a chicagói tőzsdén azonnal estek a jegyzések, függet­lenül­ attól, hogy a mezőgazdasági minisztérium ezzel megbízott szer­ve, a CCC egyidejűleg 1 millió ton­na kukoricát vásárolt föl azokból a készletekből, amelyek a gabona­embargó miatt maradtak vissza az USA-ban. Egyelőre elmaradt az ilyenkor ta­vasszal szokásos szovjet—amerikai konzultáció. Általában 5—6 hónap­pal az egyezmény következő évé­nek­ kezdete előtt a két ország ga­bonaipari szakértői összeülnek, hogy tisztázzanak néhány függő kérdést, elsősorban a 8 millió tonnán fölüli szállításokat, valamint az elhajózás­­sal kapcsolatos teendőket. Hivatalos washingtoni körökben ezzel kapcso­latban rámutattak, hogy erre a ga­bonapiaci konzultációra a jelenlegi körülmények­ között végső soron nincs is szükség, a Szovjetunió a 8 millió tonn­át automatikusan meg­rendelhet... Egyesek szerint kérdés, hogy egyáltalán megrendeli-e. A Szovjetunió az embargó miatt kiesett 17 millió tonnából 6 millió tonnát tud a jelenlegi gabonaévben más forrásokból beszerezni — mondta Hjort, a mo­l-­gazdasági mi­nisztérium vezető közgazdásza. Ez döntő részt Argentínából származik. Kanada közvetlenül az embargó be­jelentése után kötött búzaüzletet a Szovjetunióval, de mint utóbb ki-­ derült, ez nagyjából a­kkora meny­­nyiségre terjed ki, mint a korábbi években szokásos volt. Ettől füg­getlenül az USA konzultálni kíván Kanadával a további szállítások ügyében. Ausztrália szigorúan tart­ja magát ahhoz a vállalásához, hogy nem ad el több gabonát a Szovjetuniónak, mint máskor — tet­te hozzá Hjort. „Megdicsérte” a Közös Piacot is, amiért nem adott teret az amerikai gabona reexport­­jának a Szovjetunióba. Az amerikai mezőgazdasági szak­ember végezetül megerősítette azo­kat a korábbi becsléseket, amelyek szerint a gabonaembargó az USA kormányának valamivel kevesebb, mint 3,2 milliárd dolláros többlet­­kiadást okozott. (Reuter, AP—DJ) Lengyelország olajmegállapodást javasol Iránnak Lengy­elország 10 évre szóló, olaj­­szállítási megállapodás megkötését javasolja Iránnak — írja az iráni Pars hírügynökség, hozzátéve, hogy „jelentős mennyiségű” olaj szállítá­sáról lenne szó. A javaslatot az a lengyel kereskedelmi delegáció tette, amely péntek óta tárgyal Teherán­ban többek között Reza Szadr ke­­kereskedelmi miniszterrel. Az utóbbi két hétben szovjet és román gaz­dasági küldöttség tárgyalt az iráni fővárosban, míg az iráni kereske­delmi miniszterhelyettes vezette de­legáció a közeli napokban fejezte be kelet-európai körútját, amelynek során ellátogatott az NDK-ba és Csehszlovákiába. A teheráni lengyel nagykövetség szóvivője elmondotta: a mostani tárgyalásokon, amelyek ma érnek véget várhatóan nem fognak jelen­tősebb szerződéseket aláírni, inkább előkészítik a tervezett megállapodá­sokat. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + TEHERÁNI JELENTÉS SZERINT MAGYARORSZÁG AJÁN­LATOT TETT a Bandar Khomeiniben épülő petrolkémiai kom­binát befejezésére. (3. oldal) -­ A CALCUTTAI METRÓ ÉPÍTÉSÉBEN A NIKEX KÖZVETÍ­TÉSÉVEL három magyar vállalat vesz részt. (3. oldal) + A BRIT EXPORTGARANCIA HIVATAL SZAVATOLJA A LENGYEL GABONA­VÁSÁRLÁSOK túlnyomó részét (2. oldal) + AZ ORSZÁGOS MÉRETŰRE DUZZADT SVÉD SZTRÁJK­­HULLÁM egyelőre folytatódik. (2. oldal) + AZ USA GAZDASÁGI VISSZAESÉSÉNEK várható méreteiről és hatásáról eltérnek a vélemények. (5. oldal) + A FINN GAZDASÁG ERŐTELJES FEJLŐDÉSE szinte egye­dülálló jelenség világszerte. (4. oldal) -f A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG ELNÖKE INDIÁBAN TÁRGYAL új gazdasági egyezmény megkötésének feltételeiről (2. oldal) -f AZ ÚJ GÖRÖG ÁLLAMFŐ. KARAMANLISZ legfőbb feladata Görögország közös piaci csatlakozásának zavartalan megvaló­­sításid­ rssz (2 oldal) -f MEGALAPOZOTT A US STEEL DÖMPINGVÁDJA hét közös piaci ország acélexportőrei ellen — hangzik az amerikai nem­zetközi kereskedelmi bizottság (ITC) előzetes állásfoglalása. (3. oldal) ■^*rffAT*ÁN ÓRAEXPORTJA TAVALY 10 év óta először csökkent.­­ Változaalanul gondokkal küzd a svájci óragyártás is. (6.­ oldal) KI KMN MINISZTERELNÖK és­­ amerikai körútja Tegnap Ottawába, észak-amerikai körútjának utolsó állomására érkezett a japán miniszterelnök. Előtte az Egyesült Államokban és Mexikóban tárgyalt. Mexikóban nem járt olyan szerencsével, mint ahogy remélte: nem jött (vagy még nem jött) létre a megállapodás a kieső iráni olaj egy részének pótlásáról. Ezzel szemben a Carterrel folytatott megbeszélések jelentősek voltak, a két ország még köze­lebb került egymáshoz, mind politikailag, mind gazdaságilag. Az energiaproblémák egyébként az amerikai vezetővel folytatott meg­beszélések alkalmával is fontos szerepet kaptak, s nyilván nem ma­radnak említetlenül a Trudeauval tartandó tanácskozásokon sem. Chiva határozott úticéllal érke­zett Mexikóba: azt akarta elérni, hogy a latin-amerikai ország emelje a háromszorosára olajszállításait, mivel Iránnal minden jel szerint megszakadnak a kapcsolatok. A ja­pán politikusok és üzletemberek ke­csegtető ajánlatokkal érkeztek Me­xikóba: az ország gazdaságfejlesz­tési tervéhez jelentős pénzügyi és technikai támogatást helyeztek ki­látásba. Mégis a tárgyalások után kiadott közlemény nem tartalmazza az óhajtott bejelentést, vagyis azt, hogy Mexikó 1­982-től kezdve napi 300 ezer barrel olajat exportál Ja­pánba, az ősztől szállítar­dó 10­0 ezer barrel háromszorosát. Mexikó a jelek szerint még nem döntötte el a követendő olajstraté­giát, egyelőre még nem akarja lé­nyegesen emelni a termelést, fél, hogy a beáramló olajdollárok to­vább szítják az inflációt. A hírügy­nökségek azonban sejtetik, hogy a mexikói elnök, Loiez Portillo még nem mondta ki a végső szót, a két­­ partner között a megbeszélések folytatódnak. A washingtoni vizitet megelőző hírverés főként azt erősítgette: Ohi­ra közli Carterrel, hogy Japán ha­tározottan ellenez minden erőszakot az iráni konfliktust, illetően. A ja­pán kormányfő azonban kevésbé volt szókimondóbb a vártnál, dip­lomatikus célzással inkább az ame­rikai elnök „államférfire valló tü­­relmességét” méltatta. A jó szóért cserébe jó szót kapott: a sajtó és a hivatalos körök egyaránt „felfe­dezték”, hogy Japán jó szövetsé­ges, amely jelentős mértékben hoz­záigazította külpolitikáját az Egye­sült Államok kívánalmaihoz, mind Irán, mind Afganisztán vonatkozá­sában szolidáris az Egyesült Álla­mokkal, vállalva a szövetségi hűség gazdasági konzekvenciát is. Emellett a kétszeresére emelte a Pakisztán­nak folyósítandó segélyt, 100 millió dollárt juttat Törökországnak,­­és tervbe vették Omán, Szomália és Kenya segélyezését is. A jelek azt mutatják, hogy a leg­főbb gazdasági vitatéma: a japán autódömping, illetve az Egyesült Államok gépkocsi- és alkatrész ex­portjának megnehezítése ugyancsak nem örök időkre szóló probléma. Talán már Askeiwnek, az elnök gaz­dasági tanácsadójának legközelebbi, május 10-én kezdődő tokiói tárgya­lásain sikerül tompítani az érdek­ellentéteket ebben a kérdésben. Lényegesebbnek látszott, hogy a két ország vezetői össze akarnak fogni az­­olajárak stabilizálására irányuló rendszabályokat illetően, közös álláspontot kívánnak elfoglal­ni a nyugati országok állam- és kormányfőinek június végi értekez­letén, ahol nyilván újabb átfogó in­tézkedéseket határoznak el az ener­giatakarékosság és az alternatív energiaforrások kiterjesztésének kérdésében. Rövid távra a két kormány veze­tői elhatározták, hogy országaik olajvállalatait igyekeznek visszatar­tani attól, hogy az azonnali piaco­kon fölverjék az árakat. Sőt az amerikai vezető jelezte, hogy­­az Egyesült Államok kisegíti Japánt, ha az iráni ellátmány kiesése idő­leges zavart okoz. Hogy miként történne ez, arra nézve nem árult el részleteket. Min­denesetre figyelmet érdemel a Wall Street Journal kommentárja, amely a „csendes-óceáni szövetség” együtt­működésének erősítését ajánlja, és azt javasolja, hogy az Egyesült Ál­lamok törvényhozása vonja­­vissza azt a rendelkezést, amely tiltja, hogy az alaszkai olajat külföldre adják el. Japánt — írja a lap — részeltetni kell az alaszkai olajban, s ennek fejében a japánok fölfej­leszthetnék haditengerészetüket. (AP—DJ, Reuter) Az algériai olajügy­ miniszter a földgáz áráról Algéria kész rá, hogy felfüggesz­­sze a cseppfolyósított földgáz ex­portját, ha vásárlói nem hajlandók elfogadni a kért magasabb árat — jelentette ki a párizsi Le Matin­­nek adott nyilatkozatában Nabi, al­gériai olajügyi miniszter. Nabi úgy nyilatkozott, hogy Algéria az olaj­bevételekből is fedezni tudja de­vizaszükségleteit. „Természetesen folytatni akarjuk a földgázexportot Európának és Franciaországnak is, de korántsem akármilyen áron” — mondta. Az olajügyi miniszter hangsúlyoz­ta, hogy drága dolog­­ a cseppfolyó­sított gáztermelés fenntartása, rész­ben az üzemi költségek, részben az üzemeltetés külföldi szakember-igé­nye miatt. Az Algéria és Olaszor­szág között most épülő földgázve­zeték üzemeltetése jóval egyszerűbb lesz. Algéria március végén vissza­vont egy 350 millió frankos meg­rendelést, amelyért a Technip fran­cia cég gázcseppfolyósító berende­zést szállított volna, és ugyancsak felmondta azt a Foster Wheeler amerikai céggel kötött szerződést, amelynek alapján az amerikai cég Arzenben a berendezéseket felhasz­náló üzemet építette volna meg. Arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy az OPEC-országok gázexpor­tőr szervezetet hoznak létre, Nabi azt válaszolta, hogy a gáz ügyében egyelőre még messze nincs olyan egyetértés a tagok között, mint az olajéban. Nabi a bejrúti An-Nahar Arab Report and Memo-nak is nyilatko­zott, s azt hangsúlyozta, a földgáz­szerződésekkel kapcsolatos vita je­lentősége messze túlmutat az aktuá­lis ügyleteken. (Ismeretes, hogy Al­géria április elején felfüggesztette az amerikai El Pasónak és Franciaor­szágnak menő cseppfolyósított gáz exportját, a vevők nem akarták ugyanis megadni a kért millió BTá­nként 1­6,11 dolláros árat.) Algéria azt akarja, hogy érvényesüljön a gyakorlatban az az elv, miszerint a földgáz ára az olaj árához képest ne csökkenjen, különösen nem ener­giaválság idején — hangsúlyozta Nabi, aki elmondta, hogy az elmúlt 15 év során a földgáz ára az olajé­hoz viszonyítva folyamatosan csök­kent. (Reuter)

Next