Világgazdaság, 1980. október (12. évfolyam, 187/2941-209/2963. szám)

1980-10-01 / 187. (2941.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1980. OKTÓBER 1., SZERDA XII. ÉVFOLYAM, 187. (2941.) SZÁM A recesszió, az infláció és a fizetési deficitek jegyében ÚJ KÖLCSÖNFORRÁSOKAT KERESNEK AZ IMF ÉS A VILÁGBANK KÖZGYŰLÉSÉN Talán még soha nem volt ilyen nehéz dolga a Nemzetközi Va­luta Alap és a Világbank évi közgyűlésének, amely 141 tagország részvételével tegnap nyílt meg Washingtonban. A világgazdaság kilátásai lehangolóak. A fejlett tőkésországok gazdaságát recesszió, infláció és munkanélküliség sújtja, az olajszegény fejlődők szinte áthidalhatatlannak tűnő fizetésimérleg-gondokkal küszködnek. Az egyik fő­ ok az olajár emelkedése. A közgyűlés feladata kettős. Rö­vid távon meg kell oldani a legszegényebbek finanszírozási gondjait, messzebb tekintve meg olyan hosszú távú programot kell kidolgozni, amelynek segítségével alapvetően megváltoztatható a gazdaság szer­kezete, hogy a fejlődők kevésbé legyenek kitéve az olajdrágulás romboló hatásának. A résztvevők síkra szálltak a Világbank és az IMF hitelforrásainak növelése mellett. A kérdés csak az, hogy miből. Mind a két nemzetközi pénzintézet elsősorban a kőolajter­melő államok támogatását reméli. De az­­arab államok sosem voltak különösképp adakozóak, s most, hogy az IMF megtagadta a palesz­tinoktól a megfigyelői státuszt, alighanem még kevésbé lesznek. Rossz gazdasági közegben kezdő­dött meg az IMF és a Világbank közgyűlése. A gazdasági növekedés minden fejlett tőkésországban meg­torpant, egyes államokban a GNP visszaesését jósolják. Az infláció to­vábbra is a legégetőbb probléma, az áremelkedés mérséklődésére csak 1981-ben lehet számítani. Ezért az infláció megfékezése kell, hogy a legfontosabb gazdaságpolitikai cél maradjon — szögezte le de Laro­­siére, az IMF vezérigazgatója. Sem­miképpen­­sem engedhető meg, hogy a fejlett tőkésországok lazítsanak szigorú hitelpolitikájukon, mert ez az 1980-as évek közepén olyan recesz­­sziót okozhat, amelyen aligha tud­nának még a legfejlettebb államok is felülkerekedni. Minthogy pilla­natnyilag a kőolaj a világ legfon­tosabb energiahordozója — fűzte hozzá de Larosiére, mind a fejlett, mind a fejlődő államoknak igye­kezniük kell úgy átalakítani gaz­dasági szerkezetüket, hogy a lehe­tőségek szerint minél kevésbé le­gyenek sebezhetőek az energia drá­gulásától. A világgazdaságnak azonban még jó néhány évig szem­be kell­ néznie a nemzetközi fize­tési nehézségekkel. Ebben a hely­zetben még a legfejlettebb orszá­gok sem engedhetik meg maguk­nak, hogy gazdaságuk mesterséges felpörgetésével húzzák ki a csá­vából egymást és a fejlődőket. A lokomotív­ elméletnek egyelőre leál­dozott. Noha a világgazdaság gondjait nem lehet egyedül az olajár emel­kedésének betudni, tény, hogy a kőolaj megállíthatatlan drágulása megnehezítette a fejlődést, ára az utóbbi másfél évben 170 százalék­ka­ ment fel. Az olajszegény fej­lődő államok fizetésimérleg-hiánya elérheti a 80 milliárd dollárt is. Ezzel szemben az olajtermelők ösz­­szesített mérlegaktívuma 1980-ban 120 milliárdra szökik fel. Az olajdollárok visszaforgatása Kézenfekvő, hogy a világmérleg egyik oldaláról a másikra kell át­csoportosítani a tőkéket, csakhogy ez számos akadályba ütközik. A nem­zetközi magánbankok még az IMF- vel együttműködve sem képesek megfelelni e feladatnak, a kockázat túl nagy. Nem marad más hátra, mint az IMF és a Világbank sze­repének kiterjesztése. Valahogyan és valahonnan pótlólagos források­hoz kell juttatni a két pénzintézetet. Csakhogy éppen ez a kérdés a leg­homályosabb és éppen ezzel kapcso­latban keletkeztek a legnagyobb né­zeteltérések. A probléma megoldására McNa­­mara, a Világbank elnöke nagysza­bású terveket vázolt fel. A már meglévő három mellé újabb leány­­vállalatot szeretne alakítani, amely kizárólag a szegény fejlődő országok energiafejlesztési programjait finan­szírozná. A cél, hogy ezek az orszá­gok kifejlesszék saját önálló energia­bázisukat, és kevésbé legyenek rá­szorulva az energiaimportra. McNa­­mara 1981 és 1985 között összesen 25 milliárd dollárt szeretne fordítani erre a célra. A vita voltaképpen nem is az új leányvállalat alapítá­sa miatt bontakozott ki, hanem akö­rül, hogy milyen formában működ­jék. Egyesek szerint a leányvállalat­nak segélyalapnak kell lennie, mert így könnyebben figyelemmel kísér­heti az energiakutatást és kiakná­zást, és akadálytalanul megszervez­heti a finanszírozást. Mások viszont úgy vélik, ha bankformában működ­ne, akkor a nemzetközi tőkepiacon könnyebben hozzájuthatna a szük­séges tőkéhez. A Világbank ugyanakkor növelni szeretné az úgynevezett strukturális hitelek összegét is. Ezek a kölcsö­nök kifejezetten arra szolgálnak, hogy segítséget nyújtsanak az egyes államok gazdasági szerkezetének a megváltozott körülményekhez való alakításához. Erre a célra a Világ­bank és három leányvállalata jövő­re 6-800 millió dollárt szán. Viták az IMF­ szerepéről Már a közgyűlés előkészítésén dol­gozó különböző szintű tanácskozáso­kon egyetértettek benne, hogy min­denképpen bővíteni kell az IMF hi­telforrásait. Jónéhányan azt javasol­ták, hogy a pótlólagos összegeket a Valutaalap a nemzetközi tőkepia­cokról vegye fel. Mások viszont úgy vélik, hogy ezt a lépést nagyon meg kell fontolni. Közéjük tartozik Matt­­höfer nyugatnémet pénzügyminisz­ter is, aki kijelentette: a valuta­alapnak először a hagyományos uta­kon kell megpróbálnia tőkéhez jut­ni, vagyis a tagországok kvótáinak felemelésével vagy pedig a kedvező fizetési helyzetben levő tagországok­tól való hitelfelvétellel. Ezek között elsősorban az OPEC-országok jöhet­nek szóba, hiszen a korábban hatal­mas fizetési aktívummal rendelkező országok, mint Japán és az NSZK az utóbbi időben ugyancsak passzívumot kénytelen elkönyvelni. Ha viszont az OPEC-országok pénzügyi támogatása bedugulna, elkerülhetetlen lesz, hogy az IMF a nemzetközi tőkepiacokon jelentkezzék hitelkérelemmel. Nincs kizárva, hogy előbb-utóbb tényleg így lesz, hiszen a Palesztin Felszabadítási Szervezet megfigyelői státuszának ügye az arab országok számára kedvezőtlenül alakult. Az IMF igazgatósága megtagadta a pa­lesztinoktól a megfigyelői jogot, az arab tagok leghatározottabb tiltako­zása és növekvő fenyegetése ellenére. Az ügy nem zárult le: az OPEC-ta­­goknak sikerült kiharcolniuk, hogy a palesztin problémát a közgyűlés vége felé fogják megvitatni. A fejlődő országok képviselői fo­kozódó türelmetlenséggel sürgetik a két nemzetközi pénzintézet hitelezé­si gyakorlatának megváltoztatását és nagyobb beleszólást követelnek a kölcsönzési politikába. Azt szeret­nék, ha az IMF minden különösebb feltétel nélkül folyósítana hiteleket a lehető legalacsonyabb kamattal. Noha a fejlődők eddig még nem körvonalazták terveiket, javaslataik­ból kiderül, hogy az IMF-et valami­féle mindenható nemzetközi bankká kívánják átformálni, amelynek fő dolga, hogy hitelezzen a rászorulók­nak. Ezzel a javaslattal a legfejlet­tebb tőkés államok természetesen nem értenek egyet, mondván, hogy az IMF elsősorban azért szab felté­teleket, hogy elejét vegye a további gazdasági problémáknak. Szükség van rá — szögezték le —, hogy az IMF továbbra is „rendet tartson,” különben nemcsak a saját hitelké­pességét, hanem az egész nemzet­közi pénzügyi rendszert vesz-''1" fe­nyegeti. B. R. Az IMF továbbra is hitelez Törökországnak A Nemzetközi Valuta Alap 92 millió dollár hitelt bocsátott Anka­­­­ra rendelkezésére, ez a júniusban megnyitott három évre szóló 1,63 milliárd dolláros hitelkeret második részlete. Az elsőt — 250 millió dollárt — Ankara már lehívta és teljes egészében az IMF-fel szem­ben fennálló török adósság tör­lesztésére fordította. Az újabb összegek felszabadítá­sát pénzügyi körökben úgy tekintik, hogy a Nemzetközi Valuta Alap bízik a török katonai vezetés ígé­retében, amely szerint folytatja a Demirel-kormány gazdasági szükség­­programját. Az IMF által rendelkezésre bo­csátott összeg önmagában nem sok­. Nagyobb azonban a jelentősége: ha az IMF hitelképesnek tartja Tö­rökországot, akkor a nyugati kor­mányok és ami még fontosabb, a nemzetközi magánbankok inkább hajlandók további kölcsönöket fo­lyósítani Ankarának. A kereske­delmi bankok általában zsinórmér­téknek tartják az IMF állásfogla­lását hitelpolitikájuk kialakításakor. Ozal miniszterelnök-helyettes, a gazdasági szükségprogram atyja, je­lezte, hogy Törökországnak még­ négy-öt évig milliárdos hitelekre lesz szüksége. A külföldi adósság­­állomány eléri a 17 milliárd dol­lárt. A fizetési mérleg idei defi­citje körülbelül 4,5 milliárd dollár lesz, ha nem emelkednek tovább az olajárak. Nem tudni, a nemzetközi bankár­világ mint fog reagálni a hét vé­gén hozott intézkedésre, hogy tud­niillik a katonai junta olyan jo­gokkal ruházta fel magát, ame­lyek normálisan a törvényhozó ha­talmat, a parlamentet illetik meg. Megfigyelők e lépésből arra követ­keztetnek, hogy a katonai vezetés nem fogja egyhamar átengedni a helyét a polgárinak; az átmenet hó­napokig, de talán évekig is elhú­zódhat. Kérdéses, hogy ez javítja-e vagy inkább rontja Törökország hi­telképességét. (Reuter) ................ NAPRÓL NAPRA + A VÁLASZTÉKCSERE KERETÉBEN A SZOCIALISTA OR­SZÁGOKBÓL érkező fogyasztási cikkek mennyisége egyre nő. Jövőre már 100 millió rubel lesz az áruházi csere értéke. (3. oldal) + A KAKAÓ OLYAN OLCSÓ, amire utoljára öt éve volt példa a londoni tőzsdén, ugyanakkor a cukor ára szinte megállít­hatatlanul emelkedik. (8. oldal) + A MAGYAR—NYUGATNÉMET VEGYIPARI EGYÜTTMŰKÖ­DÉS távlatairól tartott kerekasztal-beszélgetésen a Magyar Kereskedelmi Kamarában a hazai fejlesztési elképzelések is szóba kerültek. (3. oldal) -­ LASSAN EMELKEDNI KEZDTEK A SZABADPIACI OLAJ­ÁRAK az Irak és Irán között dúló harcok hatására. (2. oldal) + PERU ÚJ POLGÁRI KORMÁNYA AZ ORSZÁG GAZDASÁ­GÁNAK gyors fellendítését ígéri. Szóba került több állami vállalat reprivatizálása is. (5. oldal) -1 TERET NYERT A BALOLDAL A BRIT MUNKÁSPÁRT blackpooli kongresszusán, amelynek feladata többek között új gazdaságpolitika kidolgozása. (2. oldal) NAPIRENDEN A JUGOSZLÁV GAZDASÁGSTABILIZÁLÁSI PROGRAM­­ Jugoszlávia időszerű gazdasági problémáit, a stabilizációs poli­tika végrehajtásának menetét vitatta meg hétfői ülésén a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága. Doronyszki, a párt elnöke, elismerve az eddigi biztató eredményeket, elsősorban belső okokkal magyarázta, hogy nem a kellő ütemben halad a gazdaság-stabilizációs program megvalósítása. A kormány legutóbbi ülésén ugyanezzel a témával foglalkozva főképp azt emelték ki, hogy az eddiginél nagyobb teret kell engedni a piaci törvényszerűségek érvényesü­lésének. Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB elnökségének elnöke beszámolójában kedvezőnek értékelte, hogy idén szeptember közepéig 11,4 százalékkal gyarapodott, a kivitel, ugyanakkor 11 százalékkal sikerült visszafogni az importot a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva. Ennek következtében az exportbevételek már fedezték az im­portkiadások 56 százalékát, szemben a tavalyi csupán 46 százalékkal. „Egészében jónak” minősítette a me­zőgazdaság idei terméseredményeit, valamint az idegenforgalom vártnál nagyobb bevételeit. A biztató­ eredmények ellenére a gazdaság számos problémával küsz­ködik, s ezért nem lehet kizárólag a kedvezőtlen világgazdasági helyzetet okolni — állapította meg beszámoló­jában a párt elnöke. Mint mon­dotta, az ország gondjainak legna­gyobb része belső okokkal magya­rázható, s ezen a lehető legsürgőseb­ben változtatni kell. Különösen nagy gondot okoz Jugoszláviának a fel­gyorsult infláció, amely jelenleg éves rátán 27,3 százalékos, és az év vé­gére eléri a 30 százalékot. A párt elnöke részletesen foglalko­zott a lakosság életszínvonalának alakulásával és felhívta rá a figyel­met, hogy az év eleje óta fokozatosan csökken a dolgozók reáljövedelme, ezért elsőrendű feladat, hogy a gaz-­­dasági vezetés igyekezzen legalább'1' a jelenlegi szinten stabilizálni a la- ' kosság életszínvonalát. Doronyszki arról is szólt, hogy számos közszük­ségleti cikkből hiány tapasztalható, közöttük vannak olyan alapvető áruk, mint egyes élelmiszertermékek, gyógyszerek vagy a mosópor. A mo­sóporellátásról a jugoszláv napi saj­tó a napokban tette közzé a Tanjug hírügynökség értékelését, amely sze­rint az alapanyaggyártó kapacitások lassúbb ütemben fejlődnek, mint ahogy a mosóporgyárak ezt lehetővé tennék, ennek következtében az idén a szükségesn­él, várhatóan 80 000 ton­nával kevesebb mosópor kerülhet a piacra. A következő tervidőszak vé­gén már 400­ 000 tonna mosópor bel­földi gyártására lesz elegendő kapa­citás, ehhez várhatóan felzárkózik majd az alapanyaggyártás is, így valószínűleg ki tudják majd elégíte­ni a keresletet. A hiánycikkekkel kapcsolatban Doronyszki különösen arra a ve­szélyre hívta fel a figyelmet, hogy az áruhiányt egyesek könnyű és tör­vénytelen jövedelemszerzésre akar­ják kihasználni. Gyakori a speku­láció a szűkös nyersanyagokkal és a hiánycikkekkel, számos eset van rá, hogy különböző engedélyekhez vagy munkaalkalmakhoz csak ajándéko­zás és korrupció révén lehet hozzá­jutni! A lehető legkeményebben, tör­vényes eszközökkel kell fellépni az ilyen szabálysértők ellen — mon­dotta a párt elnöke, s hozzátette: „fontos megállapítani, hogy a JKSZ KB-ben kik e jelenség hordozói, s kompromisszum nélkül le kell szá­molni velük.” Szintén a gazdaság stabilizációs programjának végrehajtásával fog­lalkozott legutóbbi ülésén a Jugo­szláv Szövetségi Végrehajtó Tanács (a kormány). Az ülésről kiadott köz­lemény kiemeli a piaci törvénysze­rűségek érvényesülésének fontossá­gát. A piacnak teret engedve el kell érni, hogy csökkenjen a gazdaságban az adminisztratív jellegű beavatko­zás. Minden szükséges feltételt meg kell teremteni ahhoz — állapították meg a kormány ülésén —, hogy a vállalatok a kijelölt keretek között, de a piaci feltételek szerint maguk alakíthassák a termékek árait. Erő­síteni kell a jövedelemérdekeltséget, ezáltal is lehetővé téve a hatéko­nyabb gazdálkodást. A kormány ülésén megállapították, hogy a gazdasági stabilizációs­­prog­ramot a vállalatok továbbra is leg­inkább a beruházások terén sértik meg, ezért szigorú intézkedéseket kell hozni a költségfedezet nélküli beruházások leállítására. Még szigo­rúbban ellenőrizni kell, hogy a ju­goszláv nemzeti bank a korábban megállapított keretek között tartsa a pénzkibocsátást. A külkereskede­lemmel kapcsolatban a kormány a legfontosabb feladatnak azt tartja, hogy a köztársaságok és a tartomá­nyok a korábban megállapított sza­bályok szerint csak a mindenkori fizetési mérleg­ helyzetüknek megfe­lelően adjanak ki importengedélye­ket. (MTI, Magyar Szó, Reuter) Bécsi vélemény a lengyel—osztrák hiteltárgyalásokról Lengyelország 1,65 milliárd dollár értékű hitelegyezmény megkötését javasolta Ausztriának, az összegből szénerőmű épülne, amely az évtized közepétől elektromos áramot szolgál­tatna Ausztriának — közölte Stari­­bacher kereskedelmi és iparügyi mi­niszter, aki a múlt héten részt vett a két ország gazdasági vegyesbizo­tt­­ságának krakkói ülésén. A miniszter szerint Bécs egymagában nem tudja a kért hiteleket folyósítani, ehelyett inkább azt szorgalmazza, hogy nem­zetközi konzorcium egy óriási, 1440 megawattos erőmű felépítését finan­szírozza. A tárgyalásokon szó volt a len­gyel szénszállításokról is. Staribacher ígéretet kapott rá, hogy a sztrájkok ellenére Lengyelország továbbra is szállítja a szerződésben lekötött szénmennyiséget. A lengyel széntermelés egyébként az év első kilenc hónapjában a PAP hírügynökség szerint 4 millió tonnával elmarad a tervezettől. Az idei terv eredetileg 208 millió tonna szén kitermelésével számolt, ebből 42 millió tonnát szántak exportra. A terv készítői annak idején a négy­műszakos munkarendből és a hat­napos munkahétből indultak ki. A bányászok azóta azonban munkaidő­kedvezményt kaptak. A sztrájkok óta a lengyel hírügy­nökség jelentése szerint, a korábbi napi 500 vagon helyett csak 201 va­gon szén érkezik Gdansk és Gdynia kikötőjébe. Varsóban hétfőn adatokat tettek közzé az idei mezőgazdasági terme­lés alakulásáról. A gabonatermés várhatóan 19 millió tonna lesz, 2 millióval több a tavalyinál, de még így is 8 millió tonnával kevesebb a szüségleteknél. A burgonyatermelés 15 millió tonnával, a cukortermelés pedig 4 millió tonnával marad el a tavalyitól. A lengyel hírügynökség szerint a takarmányhiány miatt egyes gazdálkodók a szavasmarhák levágására kényszerültek, ami rontja a hústermelés kilátásait. A Trybuna Ludu jelentése szerint Lengyelországban gyógyszerhiány van. A belföldön gyártott gyógysze­rek negyedrésze nem kapható. A szejm egészségügyi bizottsága ezért indítványozza a gyógyszerexport korlátozását. (APA, PAP, AP,DJ)

Next