Világgazdaság, 1980. november (12. évfolyam, 210/2964-228/2982. szám)

1980-11-01 / 210. (2964.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1980. NOVEMBER 1., SZOMBAT XII. ÉVFOLYAM, 210. (2964.) SZÁM A recesszió és a szerkezetváltás szorításában ÉLETBE LÉPETT AZ ACÉLTERMELÉS KÖTELEZŐ VISSZAFOGÁSA AZ EGK-BAN Kínosan-keservesen végre megegyeztek a közös piaci országok külügyminiszterei Davignon sokat vitatott krízistervének végrehaj­tásában. Az NSZK acélgyártói Franciaország, de főleg Anglia tilta­kozása ellenére is kiharcolták, hogy a termeléscsökkentés rájuk csak bizonyos engedmények elfogadása esetén vonatkozzék, vagyis az EGK egészén belül, kivételesen jó teljesítményt nyújtó, saját lábán megálló nyugatnémet acélipar nem hajlandó bevenni a gyengélke­dők meggyógyítására feltalált davignoni orvosságot. Bonn egyébként nem is bízik benne, hogy az EGK acélválsága a szigorítások rövid 9 hónapos időtartama alatt megoldódna. Ezzel a véleménnyel cseng össze az OECD legújabb tanulmánya, amely a fejlett tőkésországok acéliparának hanyatlását jósolja a következő hónapokban. A recesz­­szió terjedése nem eget rázó meglepetés, de ha az OECD elemzése mellé odatesszük az USA Központi Hírszerző Irodájának (CIA) acél­ipari baljóslatát, amely néhány éves hanyatlást prognosztizál a tőkés acéliparnak, akkor a jövő valóban sötétnek látszik. Gaston Thorn luxemburgi külügy­miniszter nem sokkal éjfél előtt je­lenthette be csütörtökön, hogy az EGK mind a kilenc tagországa el­fogadta a nyugat-európai acélipar megmentésére kreált válságtervet, tehát ez október 1-i hatállyal vissza­menőleg életbe léphet. Az utóbbi he­tekben már csak a nyugatnémet el­lenállás gátolta a termeléscsökken­tés egyetemes bevezetését. A komp­romisszum végül is nem „többség dönt” alapon született, hanem az NSZK-nak — pártatlan szakértők szerint egyébként teljesen jogosan­­ sikerült­­érvényesítenie kivétele­zett helyzetét. A tárgyalások még a végső szakaszban sem mentek zök­kenőmentesen, hambsdorff nyugat­német gazdaságügyi miniszter kéré­sére Schmidt kancellár járt közben a legnagyobb opponens, Anglia mi­niszterelnökénél, Margaret Thatcher­nél. Az acélterv elfogadása csak ket­tőjük telefonon folytatott, konzultá­ciója után vált lehetségessé.­­ Az elfogadott mentőprogram álta­lános előírása, hogy a Közös Piac acéliparának szürke katonái az 1980. október 1. és 1981. június 30. közötti 9 hónapban — meghatározott nor­mák szerint — 13—20 százalékkal fogják vissza a közönséges acélfél­gyártmányok termelését. Ezután jönnek a kivételek, amelyek legin­kább az NSZK gyárainak kedvez­nek. Nem esik korlátozás alá a hor­ganyzott lemezek, a 460 milliméter átmérőnél nagyobb csövek, a vasúti sínek gyártása, valamint­ a különle­ges, ötvözött acélokat előállító üze­mek termelése. Az egyezmény sze­rint különleges acélnak számít az a minőség, amelyben az ötvöző men­­nyiség meghaladja az 5 százalékot és amelynek ára legalább 30 száza­lékkal magasabb a közönséges acé-­­­lókénál. Azok az üzemek, amelyek negyedévenként 6000 tonnánál ke­vesebb acélt állítanak elő, továbbra is korlátozás nélkül folytathatják te­vékenységüket. Mit remél a közös piaci acélipar a gazdaságban igazán nem túl hosz­­szúnak számító 9 hónapos restrik­ciós tervtől? Újjászületéshez ennyi idő kevésnek látszik, a pozitív vál­tozások megindításához pedig nem­csak szigorításokra, hanem aktív beavatkozásokra is szükség lenne. Étienne Davignon szerint ez az idő­szak elsősorban a sorok újrarende­zésére szolgál majd, a brüsszeli bizottság iparügyi megbízottja való­színűnek tartja, hogy a jövő év má­sodik felétől elegendő lesz az ön­kéntes korlátozások rendszerének visszaállítása. London szerint egy­előre felmérhetetlen a termelési kor­látozás hatása, várhatóan emelke­dik az acéltermékek ára, de ennek továbbgyűrűzése a feldolgozó ipar­ágakban beláthatatlan következmé­nyekkel járhat. Bonn egyáltalán nincs elragadtatva, a nyugatnémet acéltermelők úgy érzik, hogy eset­leg felesleges áldozatot hoztak a kö­zösségért. Az egyéb időben talán hatásos közös piaci intézkedés valóban nem a legkedvezőbb világgazdasági kör­nyezetben született meg. A legfej­lettebb tőkésországokat tömörítő OECD csütörtökön nyilvánosságra­­ hozott tanulmánya igen szomorú adatokat közöl a 24 tagország acél­iparának jelenéről és közeljövőjéről. Az elemzés szerint a tagországok acéltermelése a harmadik negyed­évben 90,9 millió tonna volt, 15 szá­zalékkal kevesebb, mint 1979 hason­ló időszakában. A kilencek 30,5 mil­lió tonna acélt gyártottak a harma­dik negyedévben (12,1 százalékos csökkenés), míg az USA-ban 19,5 millió tonnát (mínusz 36 százalék) állítottak elő. A Közös Piac válla­latai 40 ezer, az USA gyártói 60 ezer acélmunkást tettek utcára az 1980 augusztusával zárult 12 hónap során. A CIA acélprognózisát olvasva­ az OECD még kifejezetten optimis­tának­­tűnik fel. A CIA úgy ítéli meg, hogy a fejlett tőkésországok acéliparának recessziója évekig tart még, a kapacitások csökkenése a 80-as évek közepéig kísérője lesz a nyugati világ acélipari rekonstruk­ciójának. A fellendülés gátjait há­rom csoportba sorolták a CIA szak­értői :­­ az infláció és az energiaszű­ke eleve korlátozza a gazdaság nö­vekedését; — az egyre magasabb energia­költségek és a gazdaság szerkezeti változásai csökkenteni fogják az acél szerepét a fejlett tőkésorszá­gokban; ’ • — az acéltermelés expanziója a gyorsan növekvő fejlődő országok­ban beszűkíti az OECD-országok exportpiacait. A költségek és a kapacitástöbb­­let növekedése alaposan meggyen­gítette az acélipar pénzügyi pozí­cióit a tőkés világban. A legrosz­­szabb helyzet Nyuge­t-Európában alakult ki, ahol az acélipari cégek zöme veszteségesen működik. A je­lenlegi költségvetések és rekonst­rukciós tervek alapján a CIA szak­értői nagyon valószínűnek tartják, hogy az OECD-országok acélipará­nak teljesítőképessége a következő néhány évben csökkenni fog. Gy. L. AZ ÚJ JAMAICAI MINISZTERELNÖK A MAGÁNTŐKE TÁMOGATÁSÁT ÍGÉRI Döntő fölénnyel nyerte a jamaicai választásokat Seaga, a Mun­káspárt vezére. A nagytőke és az USA támogatását élvező új mi­niszterelnök a magánszektor fellendítését ígérte és kilátásba helyez­te, hogy olyan intézkedéseket fog hozni, amelyekkel becsalogatja a külföldi tőkét az országba. Valószínű — hangoztatják a megfi­gyelők —, hogy az új kormány hozzálát Manley volt miniszterelnök szociális vívmányainak felszámolásához és a szocialista országok és a harmadik világ helyett inkább a Nyugattal fogja szorosabbra fűzni kapcsolatait. Seagának, a jamaicai Munkáspárt vezérének választási győzelme for­dulatot jelent az ország­ életében, a jobboldali beállítottságú Seaga min­den kétséget kizáróan letér ugyan­is a Manley volt miniszterelnök ál­tal képviselt baloldali útról. Nyolcéves hivatali ideje alatt a kingstoni kormány volt feje szám­talan olyan intézkedést hozott, amellyel maga ellen fordította a belföldi nagytőkét. Átfogó földre­formot hajtott végre és igyekezett állami ellenőrzés alá venni a bá­nya-, az építő- és az élelmiszer­­ipart. Bár jó néhány kézzelfogható eredményt tudott felmutatni, így például sikeresen megvalósította a vidék árammal való ellátását, új utakat épített, újjászervezte a cu­koripart és fellendítette az alumí­niumbányászatot, a belföldi magán­cégek jórésze, az államosítástól félve, vonakodott befektetni, inkább kimenekítette tőkéjét. Manley megpróbált a korábbinál méltányosabb jövedelem-megosztási rendszert alkalmazni és drasztiku­san megadóztatta a magas­­ jövedel­műeket. Az erőfeszítések ellenére a jamaicai gazdaság az utóbbi időben érzékelhetően meggyengült. Bármi­lyen színezetű kormány lett volna is hatalmon az utóbbi néhány év­ben, nem tudott volna jobb eredmé­nyeket felmutatni a nyugati világ­ban tapasztalható recesszió és a fo­lyamatosan emelkedő energiaköltsé­gek miatt — írja a The Guardian. Jamaica teljes olajszükségletét kül­földi forrásokból fedezi. A Karib­­tengeri ország még mindig nem tudta kiheverni a gyarmati múltat, belső gazdasági szerkezete elavult és még a legfontosabb fogyasztási cik­kekből és élelmiszerekből is nagy­arányú importra szorul. Az új miniszterelnök Manley-vel ellentétben a magánipar híve és az állam gazdasági súlyának csökken­tését tervezi. Korábban gyakran bí­rálta a volt miniszterelnököt a Ku­bához és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataiért és e politikát amerikai orientációval készül felcse­rélni. Még megválasztása előtt le­szögezte: amint lehet, helyreállítja a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) és Jamaica közötti kapcsolatokat. Manley nem volt hajlandó végrehaj­tani azokat a gazdaságpolitikai ja­vaslatokat, amelyeket az IMF tett kölcsöneinek fejében. Szerinte ez ve­szélyeztette volna ugyanis az ország szociális vívmányait és növelte vol­na a munkanélküliek számát. Seaga a bőségesen folyó IMF-kölcsönök reményében valószínűleg nem fog tiltakozni a költségvetés szociális ki­adásainak nagyarányú megnyirbálá­sa ellen.. B. R. NAPRÓL NAPRA -j JÖVŐRE A SZOVJETUNIÓBAN IS BEVEZETIK A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁST, hogy ésszerűsítsék az energiafelhasználást. (2. oldal) -1 RETORZIÓVAL FENYEGETŐZNEK AZ OLAJGAZDAG KA­NADAI TARTOMÁNYOK Trudeau költségvetési javaslataira. Alberta miniszterelnöke kilátásba helyezte az olajtermelés csökkentését. (2. oldal) + A KÖZÖS PIAC BIRKA- ÉS KECSKEHÚSIMPORTRA KI­DOLGOZOTT RENDTARTÁSA 1981-től évi 11 200 tonna hús szállítását teszi lehetővé hazánknak; az importteher a beviteli érték 10 százalékáig terjedhet. (4. oldal) + FELAVATTÁK AZ USA-BAN A HOECHST ÚJ VEGYIPARI KOMBINÁTJÁT. A nyugatnémet cég 750 millió dollárt fordít amerikai vállalatának kapacitásbővítésére. (4. oldal) Befejeződtek a Szovjetunióban a Magyar Gazdasági Napok Moszkvai tudósítónktól. Pénteken befejeződtek a Szovjet­unióban a Magyar Gazdasági és Mű­szaki Napok. A Magyar Kereskedel­mi Kamara (MKK) és a Műszaki és Természettudományi Társaságok Szövetsége (MTESZ) szervezésében október 13—31. között három köz­­társasági fővárosban — Kijevben, Tbilisziben és Ashabadban — ismer­tették meg a magyar szakemberek szovjet kollégáikat a hazai gazdasági és műszaki élet helyzetével, aktuális kérdéseivel és fejlődési kilátásaival. Mindhárom helyszínt felkeresték a magyar kormány képviselői is, akik a magyar gazdaságpolitika időszerű kérdéseiről és a magyar—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésről tartottak előadást. Kijevben Marjai József miniszterel­nök-helyettes, Tbilisziben Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Ashabadban pedig Keserű Jánosné könnyűipari miniszter vállalt véd­nökséget a magyar napok felett. Az MKK és a MTESZ ezúttal ne­gyedszer rendezte meg a magyar napokat a Szovjetunióban. A koráb­biakhoz képest újítás volt, hogy az előadások részben import-orientál­tak voltak, s a szovjet szakemberek­kel folytatott, többnyire kötetlen konzultációk — és ahol erre mód volt — üzemlátogatások újabb im­portlehetőségek felkutatását is szolgálták. Nyilatkozatok a márka védelmében Tovább erősödik a dollár Más hathatós eszközök híján nyilatkozatokkal igyekeznek az ér­dekelt pénzügyi vezetők a nyugatnémet márka segítségére lenni. De hiába hangoztatták a svájci jegybank vezetői, hogy bíznak a márka távlati stabilitásában, hiába nevezte a Bundesbank elnöke értelmetlenségnek a márka leértékeléséről terjedő híreszteléseket és rohant ki az amerikai pénzügyminiszter a kamatok emelése ellen, a devizapiacok hangulata a hét végére sem módosult: a márka gyengült és a dollár erősödött, a piac pedig változatlanul számol a márka leértékelésével a nyugat-európai valutarendszeren belül. A legfontosabb nyugati devizapia­cokon a hét utolsó munkanapján ismét támogatásra szorult a nyugat­német valuta. Frankfurtban a Bun­desbank a dollár elleni interven­cióról lemondott , ugyan, , de­­ annál nagyobb összegekben ,vásárolt már­kát a nyugat-európai valutarend­szer (EMS) többi tagállamának va­lutáiért, hogy a megengedett ingado­zási sáv alsó határa fölött tartsa a márka árfolyamát. Elsősorban a francia frank — az EMS pillanatnyi­lag legerősebb valutája — emelke­dett veszélyesen a márkával szem­ben, de a holland forint jegyzése is megközelítette a tilos övezetet. Ilyenformán Párizsban a Banque de France, Amszterdamban pedig a holland jegybank is erőteljes piaci intervencióhoz volt kénytelen folya­modni, nehogy a márkaellenes spe­kuláció szétfeszítse az árfolyamsta­bilizálási klub kereteit. A széles körű piaci intervenció azonban csak az EMS előírásainak betartásából következik, s nem je­lenti a jegybankok összehangolt ak­cióját. Legalábbis ezt hangsúlyozta Languetin, a Svájci Nemzeti Bank vezérigazgatója a bank zürichi saj­­tóértekezletén. Elmondta, hogy nem lépnek fel a zürichi devizapiacon a márka védelmében, mert a nyu­gatnémet jegybank „nem látja a helyzetet olyan súlyosnak”, hogy a külföldi központi bankok segítsé­gét kérje. A márka pillanatnyi gyen­geségét Languetin az NSZK és az USA kamatszintjének eltérésével és a nagy nyugatnémet fizetési mérleg­­deficittel magyarázta, s kijelentette, az NSZK gazdaságának szilárdsága előbb-utóbb bizonyára érvényesíteni fogja hatását a márka árfolyamára, az amerikai kamatok pedig nem maradhatnak sokáig a jelenlegi ma­gas szinten, mert ez „nem lenne összhangban” az USA gazdasági helyzetével. (Frankfurtban aggódva és ingerül­ten figyelik a márka devizapiaci szereplését, de Zürichben, úgy lát­szik, inkább örülnek, hogy a svájci frank szintén gyengül. Leutchler, a svájci központi bank elnöke ugyan­ezen a sajtóértekezleten némi meg­könnyebbüléssel jegyezte meg, hogy a „ frank internacionalizálásának” problémája veszített jelentőségéből — azaz, a svájci frankot, mióta gyengül a dollárral szemben, már nem halmozzák olyan lelkesen a bankok nemzetközi tartalékaiban.) Az Óceánon túl legújabban Powell elnöki sajtótitkár adott hangot Carter bosszankodásának a nagybankok folytatódó kamatemelé­sei miatt, kiegészítve Miller pénz­ügyminiszter korábbi nyilatkozatát, amely nyíltan bírálta a Federal Re­­serve Board kamatemeléseit és „ru­galmasabb” pénzpolitikát követelt az USA központi bankhálózatától. Frankfurtban Pohl, a Bundesbank elnöke csatlakozott a márka védel­mében felszólalók sorához. „Értel­metlenség” — mondta — a márka leértékeléséről beszélni, amikor az NSZK-ban ennyire lassú az inflá­ció üteme. A bankelnök jelentékte­lennek minősítette a dollár ellen végzett devizapiaci intervenciót és kijelentette, hogy bankja nem igyekszik mesterségesen tartani a valuta árfolyamát. Az EMS kereté­ben kötelessége az árfolyam szabá­lyozása, ezért itt nagyarányú piaci beavatkozást végzett, de a márka dollár jegyzése néhány hét alatt 9 százalékkal esett, a fonttal szemben pedig az év eleje óta 25 százalékot veszített a márka árfolyama. Pohl a korábbi nyugatnémet nyi­latkozókhoz hasonlóan (VILÁG­­GAZDASÁG, október 30., 1. oldal) hangsúlyozta, hogy „az objektív gazdasági tények” a márka javára fognak érvényesülni és bírálta a gazdaságkutató intézetek jelentését. Erre a piac túlzottan reagált — mondta — már azért is, mert jelen­leg a márka a második legfonto­sabb tartalékvaluta a dollár után, s így fokozottan érzékeny a speku­lációs hullámokra. Az idézett nyilatkozatok éppen­­úgy hatástalanok maradtak a pia­cokra, mint a Bundesbank előző napi döntése, hogy ezúttal sem szál­lítja le irányadó kamattételeit. Frankfurtban a dollár hivatalos kö­zépárfolyama lázas tevékenység közben majdnem 3 pfenniggel emel­kedett. A bankok egymás közti ügy­leteiben már 1,91 márkát is adtak érte. Az amerikai valuta szilárdulá­­sával egyidejűleg az aranyár is hir­telen visszaesett, jóval az előző hét végén jegyzett szint alá. (Reuter, AP—DJ) ___________ ­ Szovjet-bolgár olajkutatás a Fekete-tengeren Moszkvai tudósítónktól: Bulgária szovjet közreműködéssel kívánja feltárni a Fekete-tenger bulgáriai kontinentális talapzatában feltételezett kőolaj- és földgázkész­leteket. Az együttműködés lehető­ségéről folytatott Moszkvában meg­beszéléseket Morozovval, a kül­gazdasági állami bizottság első el­nökhelyettesével Gincsev bolgár kül­kereskedelmi miniszterhelyettes. A szovjet szakemberek által ko­rábban elvégzett geofizikai vizsgá­latok arra utalnak, hogy a körzet­ben ipari kitermelésre alkalmas kőolaj- és földgázkincs van. Bulgá­ria szovjet közreműködéssel 4 pró­bafúrást tervez, az elsőt 1981-ben kezdenék el a Szovjetunió által szállítandó berendezés segítségével. A munkálatokban szovjet szakértők és munkások is részt fognak venni.

Next