Világgazdaság, 1980. november (12. évfolyam, 210/2964-228/2982. szám)
1980-11-01 / 210. (2964.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1980. NOVEMBER 1., SZOMBAT XII. ÉVFOLYAM, 210. (2964.) SZÁM A recesszió és a szerkezetváltás szorításában ÉLETBE LÉPETT AZ ACÉLTERMELÉS KÖTELEZŐ VISSZAFOGÁSA AZ EGK-BAN Kínosan-keservesen végre megegyeztek a közös piaci országok külügyminiszterei Davignon sokat vitatott krízistervének végrehajtásában. Az NSZK acélgyártói Franciaország, de főleg Anglia tiltakozása ellenére is kiharcolták, hogy a termeléscsökkentés rájuk csak bizonyos engedmények elfogadása esetén vonatkozzék, vagyis az EGK egészén belül, kivételesen jó teljesítményt nyújtó, saját lábán megálló nyugatnémet acélipar nem hajlandó bevenni a gyengélkedők meggyógyítására feltalált davignoni orvosságot. Bonn egyébként nem is bízik benne, hogy az EGK acélválsága a szigorítások rövid 9 hónapos időtartama alatt megoldódna. Ezzel a véleménnyel cseng össze az OECD legújabb tanulmánya, amely a fejlett tőkésországok acéliparának hanyatlását jósolja a következő hónapokban. A receszszió terjedése nem eget rázó meglepetés, de ha az OECD elemzése mellé odatesszük az USA Központi Hírszerző Irodájának (CIA) acélipari baljóslatát, amely néhány éves hanyatlást prognosztizál a tőkés acéliparnak, akkor a jövő valóban sötétnek látszik. Gaston Thorn luxemburgi külügyminiszter nem sokkal éjfél előtt jelenthette be csütörtökön, hogy az EGK mind a kilenc tagországa elfogadta a nyugat-európai acélipar megmentésére kreált válságtervet, tehát ez október 1-i hatállyal visszamenőleg életbe léphet. Az utóbbi hetekben már csak a nyugatnémet ellenállás gátolta a termeléscsökkentés egyetemes bevezetését. A kompromisszum végül is nem „többség dönt” alapon született, hanem az NSZK-nak — pártatlan szakértők szerint egyébként teljesen jogosan sikerültérvényesítenie kivételezett helyzetét. A tárgyalások még a végső szakaszban sem mentek zökkenőmentesen, hambsdorff nyugatnémet gazdaságügyi miniszter kérésére Schmidt kancellár járt közben a legnagyobb opponens, Anglia miniszterelnökénél, Margaret Thatchernél. Az acélterv elfogadása csak kettőjük telefonon folytatott, konzultációja után vált lehetségessé. Az elfogadott mentőprogram általános előírása, hogy a Közös Piac acéliparának szürke katonái az 1980. október 1. és 1981. június 30. közötti 9 hónapban — meghatározott normák szerint — 13—20 százalékkal fogják vissza a közönséges acélfélgyártmányok termelését. Ezután jönnek a kivételek, amelyek leginkább az NSZK gyárainak kedveznek. Nem esik korlátozás alá a horganyzott lemezek, a 460 milliméter átmérőnél nagyobb csövek, a vasúti sínek gyártása, valamint a különleges, ötvözött acélokat előállító üzemek termelése. Az egyezmény szerint különleges acélnak számít az a minőség, amelyben az ötvöző mennyiség meghaladja az 5 százalékot és amelynek ára legalább 30 százalékkal magasabb a közönséges acé-lókénál. Azok az üzemek, amelyek negyedévenként 6000 tonnánál kevesebb acélt állítanak elő, továbbra is korlátozás nélkül folytathatják tevékenységüket. Mit remél a közös piaci acélipar a gazdaságban igazán nem túl hoszszúnak számító 9 hónapos restrikciós tervtől? Újjászületéshez ennyi idő kevésnek látszik, a pozitív változások megindításához pedig nemcsak szigorításokra, hanem aktív beavatkozásokra is szükség lenne. Étienne Davignon szerint ez az időszak elsősorban a sorok újrarendezésére szolgál majd, a brüsszeli bizottság iparügyi megbízottja valószínűnek tartja, hogy a jövő év második felétől elegendő lesz az önkéntes korlátozások rendszerének visszaállítása. London szerint egyelőre felmérhetetlen a termelési korlátozás hatása, várhatóan emelkedik az acéltermékek ára, de ennek továbbgyűrűzése a feldolgozó iparágakban beláthatatlan következményekkel járhat. Bonn egyáltalán nincs elragadtatva, a nyugatnémet acéltermelők úgy érzik, hogy esetleg felesleges áldozatot hoztak a közösségért. Az egyéb időben talán hatásos közös piaci intézkedés valóban nem a legkedvezőbb világgazdasági környezetben született meg. A legfejlettebb tőkésországokat tömörítő OECD csütörtökön nyilvánosságra hozott tanulmánya igen szomorú adatokat közöl a 24 tagország acéliparának jelenéről és közeljövőjéről. Az elemzés szerint a tagországok acéltermelése a harmadik negyedévben 90,9 millió tonna volt, 15 százalékkal kevesebb, mint 1979 hasonló időszakában. A kilencek 30,5 millió tonna acélt gyártottak a harmadik negyedévben (12,1 százalékos csökkenés), míg az USA-ban 19,5 millió tonnát (mínusz 36 százalék) állítottak elő. A Közös Piac vállalatai 40 ezer, az USA gyártói 60 ezer acélmunkást tettek utcára az 1980 augusztusával zárult 12 hónap során. A CIA acélprognózisát olvasva az OECD még kifejezetten optimistánaktűnik fel. A CIA úgy ítéli meg, hogy a fejlett tőkésországok acéliparának recessziója évekig tart még, a kapacitások csökkenése a 80-as évek közepéig kísérője lesz a nyugati világ acélipari rekonstrukciójának. A fellendülés gátjait három csoportba sorolták a CIA szakértői : az infláció és az energiaszűke eleve korlátozza a gazdaság növekedését; — az egyre magasabb energiaköltségek és a gazdaság szerkezeti változásai csökkenteni fogják az acél szerepét a fejlett tőkésországokban; ’ • — az acéltermelés expanziója a gyorsan növekvő fejlődő országokban beszűkíti az OECD-országok exportpiacait. A költségek és a kapacitástöbblet növekedése alaposan meggyengítette az acélipar pénzügyi pozícióit a tőkés világban. A legroszszabb helyzet Nyuget-Európában alakult ki, ahol az acélipari cégek zöme veszteségesen működik. A jelenlegi költségvetések és rekonstrukciós tervek alapján a CIA szakértői nagyon valószínűnek tartják, hogy az OECD-országok acéliparának teljesítőképessége a következő néhány évben csökkenni fog. Gy. L. AZ ÚJ JAMAICAI MINISZTERELNÖK A MAGÁNTŐKE TÁMOGATÁSÁT ÍGÉRI Döntő fölénnyel nyerte a jamaicai választásokat Seaga, a Munkáspárt vezére. A nagytőke és az USA támogatását élvező új miniszterelnök a magánszektor fellendítését ígérte és kilátásba helyezte, hogy olyan intézkedéseket fog hozni, amelyekkel becsalogatja a külföldi tőkét az országba. Valószínű — hangoztatják a megfigyelők —, hogy az új kormány hozzálát Manley volt miniszterelnök szociális vívmányainak felszámolásához és a szocialista országok és a harmadik világ helyett inkább a Nyugattal fogja szorosabbra fűzni kapcsolatait. Seagának, a jamaicai Munkáspárt vezérének választási győzelme fordulatot jelent az ország életében, a jobboldali beállítottságú Seaga minden kétséget kizáróan letér ugyanis a Manley volt miniszterelnök által képviselt baloldali útról. Nyolcéves hivatali ideje alatt a kingstoni kormány volt feje számtalan olyan intézkedést hozott, amellyel maga ellen fordította a belföldi nagytőkét. Átfogó földreformot hajtott végre és igyekezett állami ellenőrzés alá venni a bánya-, az építő- és az élelmiszeripart. Bár jó néhány kézzelfogható eredményt tudott felmutatni, így például sikeresen megvalósította a vidék árammal való ellátását, új utakat épített, újjászervezte a cukoripart és fellendítette az alumíniumbányászatot, a belföldi magáncégek jórésze, az államosítástól félve, vonakodott befektetni, inkább kimenekítette tőkéjét. Manley megpróbált a korábbinál méltányosabb jövedelem-megosztási rendszert alkalmazni és drasztikusan megadóztatta a magas jövedelműeket. Az erőfeszítések ellenére a jamaicai gazdaság az utóbbi időben érzékelhetően meggyengült. Bármilyen színezetű kormány lett volna is hatalmon az utóbbi néhány évben, nem tudott volna jobb eredményeket felmutatni a nyugati világban tapasztalható recesszió és a folyamatosan emelkedő energiaköltségek miatt — írja a The Guardian. Jamaica teljes olajszükségletét külföldi forrásokból fedezi. A Karibtengeri ország még mindig nem tudta kiheverni a gyarmati múltat, belső gazdasági szerkezete elavult és még a legfontosabb fogyasztási cikkekből és élelmiszerekből is nagyarányú importra szorul. Az új miniszterelnök Manley-vel ellentétben a magánipar híve és az állam gazdasági súlyának csökkentését tervezi. Korábban gyakran bírálta a volt miniszterelnököt a Kubához és a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataiért és e politikát amerikai orientációval készül felcserélni. Még megválasztása előtt leszögezte: amint lehet, helyreállítja a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) és Jamaica közötti kapcsolatokat. Manley nem volt hajlandó végrehajtani azokat a gazdaságpolitikai javaslatokat, amelyeket az IMF tett kölcsöneinek fejében. Szerinte ez veszélyeztette volna ugyanis az ország szociális vívmányait és növelte volna a munkanélküliek számát. Seaga a bőségesen folyó IMF-kölcsönök reményében valószínűleg nem fog tiltakozni a költségvetés szociális kiadásainak nagyarányú megnyirbálása ellen.. B. R. NAPRÓL NAPRA -j JÖVŐRE A SZOVJETUNIÓBAN IS BEVEZETIK A NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁST, hogy ésszerűsítsék az energiafelhasználást. (2. oldal) -1 RETORZIÓVAL FENYEGETŐZNEK AZ OLAJGAZDAG KANADAI TARTOMÁNYOK Trudeau költségvetési javaslataira. Alberta miniszterelnöke kilátásba helyezte az olajtermelés csökkentését. (2. oldal) + A KÖZÖS PIAC BIRKA- ÉS KECSKEHÚSIMPORTRA KIDOLGOZOTT RENDTARTÁSA 1981-től évi 11 200 tonna hús szállítását teszi lehetővé hazánknak; az importteher a beviteli érték 10 százalékáig terjedhet. (4. oldal) + FELAVATTÁK AZ USA-BAN A HOECHST ÚJ VEGYIPARI KOMBINÁTJÁT. A nyugatnémet cég 750 millió dollárt fordít amerikai vállalatának kapacitásbővítésére. (4. oldal) Befejeződtek a Szovjetunióban a Magyar Gazdasági Napok Moszkvai tudósítónktól. Pénteken befejeződtek a Szovjetunióban a Magyar Gazdasági és Műszaki Napok. A Magyar Kereskedelmi Kamara (MKK) és a Műszaki és Természettudományi Társaságok Szövetsége (MTESZ) szervezésében október 13—31. között három köztársasági fővárosban — Kijevben, Tbilisziben és Ashabadban — ismertették meg a magyar szakemberek szovjet kollégáikat a hazai gazdasági és műszaki élet helyzetével, aktuális kérdéseivel és fejlődési kilátásaival. Mindhárom helyszínt felkeresték a magyar kormány képviselői is, akik a magyar gazdaságpolitika időszerű kérdéseiről és a magyar—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésről tartottak előadást. Kijevben Marjai József miniszterelnök-helyettes, Tbilisziben Soltész István kohó- és gépipari miniszter, Ashabadban pedig Keserű Jánosné könnyűipari miniszter vállalt védnökséget a magyar napok felett. Az MKK és a MTESZ ezúttal negyedszer rendezte meg a magyar napokat a Szovjetunióban. A korábbiakhoz képest újítás volt, hogy az előadások részben import-orientáltak voltak, s a szovjet szakemberekkel folytatott, többnyire kötetlen konzultációk — és ahol erre mód volt — üzemlátogatások újabb importlehetőségek felkutatását is szolgálták. Nyilatkozatok a márka védelmében Tovább erősödik a dollár Más hathatós eszközök híján nyilatkozatokkal igyekeznek az érdekelt pénzügyi vezetők a nyugatnémet márka segítségére lenni. De hiába hangoztatták a svájci jegybank vezetői, hogy bíznak a márka távlati stabilitásában, hiába nevezte a Bundesbank elnöke értelmetlenségnek a márka leértékeléséről terjedő híreszteléseket és rohant ki az amerikai pénzügyminiszter a kamatok emelése ellen, a devizapiacok hangulata a hét végére sem módosult: a márka gyengült és a dollár erősödött, a piac pedig változatlanul számol a márka leértékelésével a nyugat-európai valutarendszeren belül. A legfontosabb nyugati devizapiacokon a hét utolsó munkanapján ismét támogatásra szorult a nyugatnémet valuta. Frankfurtban a Bundesbank a dollár elleni intervencióról lemondott , ugyan, , de annál nagyobb összegekben ,vásárolt márkát a nyugat-európai valutarendszer (EMS) többi tagállamának valutáiért, hogy a megengedett ingadozási sáv alsó határa fölött tartsa a márka árfolyamát. Elsősorban a francia frank — az EMS pillanatnyilag legerősebb valutája — emelkedett veszélyesen a márkával szemben, de a holland forint jegyzése is megközelítette a tilos övezetet. Ilyenformán Párizsban a Banque de France, Amszterdamban pedig a holland jegybank is erőteljes piaci intervencióhoz volt kénytelen folyamodni, nehogy a márkaellenes spekuláció szétfeszítse az árfolyamstabilizálási klub kereteit. A széles körű piaci intervenció azonban csak az EMS előírásainak betartásából következik, s nem jelenti a jegybankok összehangolt akcióját. Legalábbis ezt hangsúlyozta Languetin, a Svájci Nemzeti Bank vezérigazgatója a bank zürichi sajtóértekezletén. Elmondta, hogy nem lépnek fel a zürichi devizapiacon a márka védelmében, mert a nyugatnémet jegybank „nem látja a helyzetet olyan súlyosnak”, hogy a külföldi központi bankok segítségét kérje. A márka pillanatnyi gyengeségét Languetin az NSZK és az USA kamatszintjének eltérésével és a nagy nyugatnémet fizetési mérlegdeficittel magyarázta, s kijelentette, az NSZK gazdaságának szilárdsága előbb-utóbb bizonyára érvényesíteni fogja hatását a márka árfolyamára, az amerikai kamatok pedig nem maradhatnak sokáig a jelenlegi magas szinten, mert ez „nem lenne összhangban” az USA gazdasági helyzetével. (Frankfurtban aggódva és ingerülten figyelik a márka devizapiaci szereplését, de Zürichben, úgy látszik, inkább örülnek, hogy a svájci frank szintén gyengül. Leutchler, a svájci központi bank elnöke ugyanezen a sajtóértekezleten némi megkönnyebbüléssel jegyezte meg, hogy a „ frank internacionalizálásának” problémája veszített jelentőségéből — azaz, a svájci frankot, mióta gyengül a dollárral szemben, már nem halmozzák olyan lelkesen a bankok nemzetközi tartalékaiban.) Az Óceánon túl legújabban Powell elnöki sajtótitkár adott hangot Carter bosszankodásának a nagybankok folytatódó kamatemelései miatt, kiegészítve Miller pénzügyminiszter korábbi nyilatkozatát, amely nyíltan bírálta a Federal Reserve Board kamatemeléseit és „rugalmasabb” pénzpolitikát követelt az USA központi bankhálózatától. Frankfurtban Pohl, a Bundesbank elnöke csatlakozott a márka védelmében felszólalók sorához. „Értelmetlenség” — mondta — a márka leértékeléséről beszélni, amikor az NSZK-ban ennyire lassú az infláció üteme. A bankelnök jelentéktelennek minősítette a dollár ellen végzett devizapiaci intervenciót és kijelentette, hogy bankja nem igyekszik mesterségesen tartani a valuta árfolyamát. Az EMS keretében kötelessége az árfolyam szabályozása, ezért itt nagyarányú piaci beavatkozást végzett, de a márka dollár jegyzése néhány hét alatt 9 százalékkal esett, a fonttal szemben pedig az év eleje óta 25 százalékot veszített a márka árfolyama. Pohl a korábbi nyugatnémet nyilatkozókhoz hasonlóan (VILÁGGAZDASÁG, október 30., 1. oldal) hangsúlyozta, hogy „az objektív gazdasági tények” a márka javára fognak érvényesülni és bírálta a gazdaságkutató intézetek jelentését. Erre a piac túlzottan reagált — mondta — már azért is, mert jelenleg a márka a második legfontosabb tartalékvaluta a dollár után, s így fokozottan érzékeny a spekulációs hullámokra. Az idézett nyilatkozatok éppenúgy hatástalanok maradtak a piacokra, mint a Bundesbank előző napi döntése, hogy ezúttal sem szállítja le irányadó kamattételeit. Frankfurtban a dollár hivatalos középárfolyama lázas tevékenység közben majdnem 3 pfenniggel emelkedett. A bankok egymás közti ügyleteiben már 1,91 márkát is adtak érte. Az amerikai valuta szilárdulásával egyidejűleg az aranyár is hirtelen visszaesett, jóval az előző hét végén jegyzett szint alá. (Reuter, AP—DJ) ___________ Szovjet-bolgár olajkutatás a Fekete-tengeren Moszkvai tudósítónktól: Bulgária szovjet közreműködéssel kívánja feltárni a Fekete-tenger bulgáriai kontinentális talapzatában feltételezett kőolaj- és földgázkészleteket. Az együttműködés lehetőségéről folytatott Moszkvában megbeszéléseket Morozovval, a külgazdasági állami bizottság első elnökhelyettesével Gincsev bolgár külkereskedelmi miniszterhelyettes. A szovjet szakemberek által korábban elvégzett geofizikai vizsgálatok arra utalnak, hogy a körzetben ipari kitermelésre alkalmas kőolaj- és földgázkincs van. Bulgária szovjet közreműködéssel 4 próbafúrást tervez, az elsőt 1981-ben kezdenék el a Szovjetunió által szállítandó berendezés segítségével. A munkálatokban szovjet szakértők és munkások is részt fognak venni.