Világgazdaság, 1981. április (13. évfolyam, 62/3063-81/3082. szám)

1981-04-01 / 62. (3063.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK TAGGAZDASÁG 1981. ÁPRILIS 1., SZERDA XIII. ÉVFOLYAM, 62. (3063.) SZÁM Piaci mozgások a Reagan-merénylet után Az amerikai elnökválasztás után polgárjogot kapott ez a kifejezés: „Reagan-effektus”. Azok, akik éltek vele, nagyjában azt akarták kifejezni, hogy az új elnök önbizalmának, lendületének, stílusának lélektani hatása van a gazdasági és a politikai eseményekre. Tegnap óta ismét fölbukkan ez a kifejezés, de most más értelemben: az elnök ellen elkövetett merényletnek a piacokra, a közeli és a távolabbi fejleményekre gyakorolt hatását jelenti. Ez a hatás — túl a merénylet tényére következő megrázkódtatáson — rövid életűnek látszik, mivel a közlemények az elnök k közeli fölépülését ígérik. A piacok, amelyek hétfőn a lengyel események hatása alatt álltak (vagyis a márka gyengült, az arany erősödött), heves, de rövid fordulaton mentek át. Az arany veszteségei visszatérültek, a dollár esett, az értéktőzsdéken pánikszerű eladásokra került sor. Az elnökön végrehajtott sikeres operáció és a lengyelországi fenyegető általános sztrájk elmaradásának együttes hatására az árak lényegében a kiindulási helyzetbe tértek vissza. A távolabbi kilátásokat tekintve a megfigyelők azt mondják: a gyilkossági kísérlet érzelmi következményeként valószínűleg könnyebb lesz az új amerikai költségvetés elfogadtatása, viszont a külpolitika alakítása az Egyesült Államokban bonyolultabbá válik, mivel az események tovább élezték a Bush alelnök és Haig külügyminiszter között lappangó ellentéteket. Valószínű, hogy ez lesz a merényletből származó tartós „Reagan-effektus”. Visszatérve egy gyűlésről, ahol gazdasági programja mellett korteskedett, merényletet követtek el Reagan elnök ellen. A golyót, amely a VG éven felüli politikus tüdejébe hatolt, eltávolították. A jelentések szerint a több, mint kétórás műtét ellenére számolni lehet közeli felépülésével és a találgatások javarésze szerint nem szorul rá hatáskörének átruházására. A világ minden részéből — közte Moszkvából, Brezsnyevtől — érkező táviratok nemcsak együttérzésüket fejezik ki a merénylet alkalmából, hanem jókívánságaikat is a remélhető gyógyuláshoz. Ennek megfelelően (ha az orvosi bulletinek nem túl derűlátók) a gyilkossági kísérlet rosszemlékű epizódnak tekinthető. Ezazonban tegnap, a megdöbbenés perceiben még másként festett. Az arany ára, amely a lengyelországi események hatására 20 dollárral esett New Yorkban, szinte pillanatok alatt 23 dollárral emelkedett. Az Egyesült Államokban és Kanadában bezárták az értéktőzsdéket, visszaemlékezve a földcsuszamlásszerű eladásokra, amelyekre a Kennedy-merénylet után került sor. A vállalati kötvénykibocsátásokat is elhalasztották, a gyilkossági kísérlet kiszámíthatatlannak látszó következményei miatt. A dollár világszerte gyengült, és a visszaesés még jóval nagyobb lett volna, ha a piacok még nyitva tartanak. Így főként az elsőnek nyitó tokiói devizapiac érezte meg az esemény súlyát; a dollár a korai órákban meredeken esett a jenhez képest. Később a megnyugtató hírekre, amelyek Washingtonból és Varsóból érkeztek, a veszteségek egy része visszatérült, és megkezdődött az arany meg a többi nemesfém árának lemorzsolódása. A később nyitó nyugat-európai devizapiacokon hasonló, de kisebb hullámokat vető folyamat játszódott le. A dollár gyengülése korlátozottabb és rövidebb életű volt, az árak viszszaingadoztak a gazdasági megfontolások indokolta pontra. Természetesen a bizonytalanság elemei azért érezhetők voltak és ezeket, — főként a lengyelországi mozgásokra különös élénkséggel reagáló nyugatnémet márka esetében — az is növelte, hogy a lengyelországi megállapodást a szakszervezeti értekezlet még nem hagyta jóvá. Ami az Egyesült Államok belső helyzetét illeti, a kommentárok nagy része úgy véli: attól függetlenül, hogy folyamatosan kézben tudja-e tartani Reagan a gyeplőt, avagy az irányítás átmenetileg az alelnök hatáskörébe kerül, folytatódik a gazdasági program megvalósítása. Sőt, ez, de elsősorban a napirenden levő költségvetés elfogadtatása még könnyebbé is válik, mert a megsebesült elnök iránt nő a rokonszenv, tapintatosabb a kritika. A külpolitika vonatkozásában már kevésbé derűlátók a kommentárok. Haig külügyminiszter izgatott (és becsvágyát leleplező) nyilatkozata a merénylet után szinte beprogramozta a konfrontáció kiéleződését az alelnökkel, attól függetlenül, hogy kinek a kezében lesz a kormánypálca a következő hetekben. A két politikus között már a múlt héten felszínre kerültek a nézeteltérések, amikor az elnök bejelentette, hogy Bush a „válságmenedzser”. Ez a közlés a külügyminiszteri hatáskör csorbítását jelentette, és újabb tápot adott azoknak a híreszteléseknek, amelyek szerint rossz a viszony Haig és az elnök tanácsadói között. Most a külügyminiszter sajtóértekezletén azt mondotta, hogy ő „ellenőrzi a Fehér Házat”. Jóllehet az alelnök még nem gyakorolhatta hatáskörét, mivel útban volt Washingtonba, a nyilatkozat rossz hatást keltett, annál is inkább, mert a külügyminiszter csupán ötödik ember a rangsorban, az alelnökön kívül a szenátus és a képviselőház vezetője is megelőzi. V. J. Belgium történelmének legnagyobb egyszeri kamatemelése Martens miniszterelnök lemondott Martens belga miniszterelnök nem tudta elfogadtatni négypárti kormánykoalíciójával új gazdasági elképzeléseit, s benyújtotta lemondását Baudouin királynak. Tegnap reggel alig 30 percig tartó ülésen a szocialisták megvétózták a miniszterelnöknek azt a tervét, hogy szüntessék meg, vagy legalább is módosítsák az érvényben levő bérindexálási rendszert. A szocialisták ehelyett inkább azt javasolták, hogy meghatározatlan ideig, de legalább három hónapig fagyasszák be az árakat. Elkerülendő, hogy a kormányválság nyomán újabb nyomás nehezedjék a belga frankra, a jegybank bejelentette: 3 százalékponttal 16 százalékra emeli a leszámítolási kamatlábat. Az úgynevezett speciális lombard hitel kamatát pedig 4 százalékponttal, 20 százalékra növelték. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy alig egy héten belül ez már a második kamatemelés Belgiumban. Az elsőt múlt hét csütörtökén határozták el, ugyancsak a frank védelmében. Háromnegyed órával a bejelentés után a frank EMS-beli középárfolyama felemelkedett az alsó intervenciós pontról, s erősödött a dollárral szemben is. A tőzsdéken mégis úgy vélik, hogy a belga valuta korántsem került ki még a „veszélyzónából”. Mindenesetre igazuk volt azoknak, akik a múlt héten a leszámítolási kamatláb 1 százalékkal való felemelése után úgy vélték, hogy egyéb franktámogató intézkedésre is szükség lett volna — mondják Brüsszelben. A kamatemelés hatása valóban tiszavirág életű volt, a belga frank árfolyama a nyugatnémet márkával és a francia frankkal szemben rövidesen ismét az alsó intervenciós pont körül mozgott. Kérdéses, hogy a mostani, a belga banktörténet legnagyobb egyszeri kamatemelésének meddig tarthat a hatása, s hogy sikerül-e véget vetni annak a spekulációnak, hogy a kormány előbb-utóbb mégis a frank leértékelésére kényszerül. Tegnap reggel a jegybank vezetősége válságülést tartott, amelyen néhány hitelpolitikai kérdésről döntött. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kereskedelmi bankok kötelesek legalább annyi állami értékpapírt tartalékolni, mint tavaly december 31-én. Csakis azok kaphatnak ezalól felmentést, amelyek átmeneti likviditáshiánnyal küzdenek. Ezentúl az állami értékpapírokba való befektetések értékének arányosan együtt kell növekedniük a magánszektornak folyósított hitelek összegével. A belga kormány külföldön is lépéseket tett valutája védelmében. Megállapodott a többi közös piaci tagországgal, hogy az EMS működési szabályai adta lehetőségeken belül közösen támogatják a belga frankot. (Reuter, AP—DJ) Brüsszel magasabb agrárárakat javasol A Közös Piac brüsszeli bizottsága engedett a nyomásnak, s keddi ülésén úgy döntött, hogy 1981-re majdnem 9 százalékos mezőgazdasági áremelést fog javasolni. A most megszületett javaslatnak miniszteri jóváhagyása nem lesz egyszerű dolog. Már csak azért sem, mert az ír mezőgazdasági miniszter a múlt héten az európai parlament ülésén 12 százalékos áremelésért szállt síkra, s elképzeléseit támogatja francia, belga, olasz, görög és luxemburgi kollégája is. London és Bonn tehát végképp magára maradt, a mezőgazdasági áremelés mértékét illetően. (Reuter) Magyar—amerikai vegyesvállalat gyógyszeripari hatóanyag előállítására A BCR Művek, vagyis a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a CHINOIN és a Kőbányai Gyógyszerárugyár közös vállalata vegyesvállalat létesítéséről írt alá társulási szerződést Bábolnán az amerikai Eli Lilly and Co. részvénytársasággal. A Magyarországon létesítendő új vállalat fő feladata lesz, hogy az amerikai cég által kifejlesztett, az állatgyógyászatban és az állattenyésztésben elsőrendű fontosságú hatóanyag előállítására hazánkban korszerű technológiával működő termelési egységet hozzon létre, továbbá szervezze meg a termék értékesítését. (MTI) ............. . ....... ■ mim $1 NAPRÓL NAPIÓW- + JÓ GABONATERMÉST JÓSOL 1981-RE A FAO — a magasabb gabonaárak reményében a termelők világszerte nagyobb területen vetettek gabonaféléket. (8. oldal) - JÓ HÍRNÉVNEK ÖRVENDENEK A MAGYAR TERMÉKEK A SVÉD PIACON, de a szállítási határidőket gyakran túllépjük, és bajok vannak a csomagolással is. (3. oldal) -A KORMÁNYVÁLSÁG FENYEGET FINNORSZÁGBAN, mert a koalíciós pártok nem értenek egyet a népjóléti kiadások nagyságában (2. oldal) ♦ AZ EGK KÖZPONTJÁBAN TÁRGYALÓ KÍNAI DELEGÁCIÓ együttműködési javaslatokat nyújtott át a Közös Piac képviselőinek. (2. oldal) - AZ OSZTRÁK GAZDASÁGI HELYZET ROSSZABBODÁSÁT jósolja két bécsi kutatóintézet, ezért a munkanélküliség növekedésével kell számolni. (2. oldal) - KIFULLADT A ZIMBABWEI GAZDASÁG LENDÜLETES NÖVEKEDÉSE, s a Mugabe-kormányra egyre több gazdasági nehézség vár. (5. oldal) PÁRIZS 4 MILLIÁRD FRANK HITELT ÍGÉR LENGYELORSZÁGNAK Brüsszeli döntés újabb élelmiszersegélyről A nyugati államok vezetői több fórumon érintkezésben vannak egymással a lengyel gazdaság megsegítése ügyében. Hosszas huzavona után a közös piaci országok is megállapodtak az élelmiszerszállítmányok mennyiségéről, illetve a pénzügyi feltételekről. Nem várható egyelőre döntés Lengyelország magánhitelezőinek mostani londoni értekezletén, mert a bankok vezetői megvárják a nyugati kormányok képviselőinek április eleji párizsi konzultációját. Mindenesetre a hitelezők húzódoznak a gyors döntéstől tekintve, hogy meglehetősen kedvezőtlen képet mutatnak a lengyel gazdaságról kiadott legutóbbi statisztikai jelentések. Franciaország az idén a tavalyihoz hasonlóan 4 milliárd frank értékben hajlandó hitelekkel és különféle segélyekkel támogatni Lengyelországot — jelentette be Giscard d'Estaing államfő, miután fogadta a Párizsban tartózkodó Jagielski lengyel miniszterelnök-helyettest. „Bízunk benne — mondta Giscard —, hogy e pénzügyi támogatás a többi nyugati ország segélyeivel együtt lehetővé teszi, hogy Lengyelország újjászervezze szétzilálódott gazdaságát és saját erejéből oldja meg belső problémáit.” Hasonló hangnemben nyilatkozott az utóbbi napokban számos más fejlett tőkésország vezetője is. A francia és közvetlenül a merénylet előtt az amerikai elnök, valamint a nyugatnémet kancellár hétfőn telefonbeszélgetések során igyekezett tisztázni álláspontját Lengyelország pénzügyi támogatása ügyében. A beszélgetésekről Schmidt nyugatnémet kancellár újságíróknak elmondotta: egyetértettek benne, hogy Lengyelországnak sürgős pénzügyi támogatásra van szüksége és ebben készséggel vesz részt Nyugat-Európa szinte valamennyi állama. Schmidt ugyanakkor közölte: bízik benne, hogy egyidejűleg tovább folytathatják a párbeszédet a szocialista országokkal a kelet-nyugati gazdasági együttműködésről. Jagielski miniszterelnök-helyettes a tervek szerint párizsi tárgyalása befejeztével Washingtonba utazik A lengyel tárgyalóküldöttséget vezeti az amerikai—lengyel gazdasági vegyesbizottsági tárgyalásokon. A látogatás előtt nyilatkozatot adott ki az amerikai mezőgazdasági minisztérium, s részletezte, hogy mi módon kívánja élelmiszer-szállítmányokkal megsegíteni Lengyelországot. Eszerint a lengyel kormány korábbi kérésének megfelelően Washington garanciát vállal 200 millió dollár újabb kedvezményes kereskedelmi hitel (CCC-hitel) nyújtására. Ez a hitelkeret kiegészítené azt a 670 millió dolárt, amelyet már korábban megítélt az amerikai kormány az októberben kezdődő 1982-es amerikai költségvetési évre. Ezen felül a minisztérium állami tartalékokból különféle tejtermékeket szándékozik szállítani, továbbá búzaszállítmányokkal és az élelmiszervásárlásokra korábban nyújtott hitelek átütemezésével is részt kíván venni Lengyelország támogatásában. (Nem ismeretes, hogy a búzaszállítás a 200 milliós hitelkeretet terheli-e.) Mint a minisztériumban elmondták, a fenti segélyezés megkezdéséhez még az amerikai elnök hozzájárulása szükséges. Megfigyelők mindezzel kapcsolatban emlékeztetnek rá, hogy a Carter-kormányzat idején Lengyelország összesen 3 milliárd dollár értékű gazdasági segítséget kért az USA-tól. A Közös Piac miniszteri tanácsa szintén napirendre tűzte Lengyelország élelmiszerekkel való megsegítésének ügyét, s a brüsszeli bizottsággal együtt hosszadalmas viták után végül is döntést hozott Eszerint a világpiaci árnál 15 százalékkal olcsóbban, „a lehető legrövidebb időn belül” a következő tételeket juttatják el Lengyelországba: 10—14 ezer tonna vaj, 5 ezer tonna sajt, 2 ezer tonna teljes tej, 20 ezer tonna tejpor, 30 ezer tonna hús, 50 ezer tonna cukor, 200 ezer tonna olaj vagy 59 ezer tonna • repcemag, 175 ezer tonna árpa, 250 ezer tonna rozs és 200 ezer tonna ■ kevert takarmány. Mint a VWD • nyugatnémet hírügynökség közölte, ■ a szállítmányok együttes értéke fél milliárd márka. A brüsszeli bi■ zottság még megvizsgálja, milyen forrásból finanszírozza az élelmi■ szerszállítmányokat. Az egyik javaslat szerint a tagállamok a közös ■ költségvetéshez való hozzájárulásuk ■ arányában nyújtanának hitelt a lengyel vásárlásokhoz, a másik javaslat szerint arányosan többet fizetnének be a közös piaci költségvetésbe, s a hitelt ebből finanszíroznák. Van egy olyan javaslat is, hogy a közös mezőgazdasági pénzügyi alapot terhelné a hitel összege. Mint Brüsszelben közölték, a finanszírozásban az elsődleges szempont a gyorsaság. A lengyelországi fejlemények, illetve a hitelek és támogatások ügyében egyre gyakrabban hangzanak el nyugati politikusok szájából olyan nyilatkozatok, amelyek a segélyezést bizonyos politikai feltételekhez kötik. Utalt erre az amerikai kormány szóvivője, de Schmidt kancellár, valamint Giscard francia elnök is, hogy adott esetben még a segélyek teljes leállítását is fontolóra vennék. Azzal, hogy a nyugati kormányok vezetői élénk konzultációt folytatnak Lengyelország ügyében, várhatóan lendületet kap a magánbankok képviselőinek most folyó londoni értekezlete is. Ismeretes, hogy a magánhitelezők a nyugati kormányok állásfoglalásától teszik függővé, hogy átütemezzék-e Lengyelország tartozásait. A bankárok a napokban kapták kézhez az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) jelentését Lengyelország gazdasági helyzetéről. Eszerint tavaly 4 százalékkal csökkent a lengyel nemzeti jövedelem és 9,5 százalékkal esett vissza az ipari termelés. Különösen érzékenyen érintette az országot, hogy 4 százalékkal volt kevesebb az élelmiszertermelés, mint 1979-ben. Nyugati bankárok véleménye szerint gyakorlatilag kimerült Lengyelország devizatartaléka, és a tavaly szeptemberi 944 millió dolláros külföldi betétállománya „drámaian csökken”. Az ország idei fizetésimérleg-deficitjét 3,4 milliárd dollárra becsülik. A bankárok már többször kifejezték aggodalmukat, hogy az esetleges lengyelországi sztrájkol azeddiginél is jobban visszavetik az exportcikkek termelését, ily módon még nehezebbé válhat az adósságok törlesztése. A lengyel gazdaságfejlesztési tervek szerint mindezek miatt elsősorban az exportra termelő beruházásokat igyekeznek befejezni. Egyes előrejelzések szerint a tavalyi 23 milliárd dolláros lengyel adósságállomány 1986 végére csaknem 46 milliárdra gyarapszik. A lengyel külkereskedelmi bank elnökhelyettese, Woloszyn határozottan cáfolja, hogy Lengyelország nem törlesztette két nyugati bankkal szemben fennálló tartozását. Woloszyn szerint nem fizetésképtelenségről, csupán egy-két napos késedelemről volt szó. Ezt megerősítette az egyik érdekelt pénzintézet, a Citicorp szóvivője is. P. A.