Világgazdaság, 1981. május (13. évfolyam, 82/3083-101/3102. szám)

1981-05-05 / 82. (3083.) szám

I­­V., V­M BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. MÁJUS 5., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 82. (3083.) SZÁM Megoldódott a japán-amerikai autó­vita Szuzuki az Egyesült Államokba érkezett „Csak” a japán katonai fejlesztési program ügyében lesz vita Szuzuki és Reagan washingtoni csúcstalálkozóján, a két ország ugyanis a japán miniszterelnök amerikai látogatása előtt két nappal megegyezett az USA-ba irányuló japán autóexport önkéntes korlá­tozásáról. Az egyezmény három évre szól, a japán autószállításo­kat az amerikai autóipar helyzetének függvényében határozzák meg. A megállapodás révén sikerült elkerülni, hogy az amerikai kongresz­­szus törvénnyel korlátozza a japán gépkocsiexportot. A japán autógyártók viszont fel vannak háborodva, szerintük a kormány rendelkezéséről, nem pedig önkéntességről van szó, s a megálla­podás csak arra jó, hogy az EGK-t és Kanadát is protekcionista követelésekre bátorítsa. Hétfőn egyhetes látogatásra az USA-ba utazott a japán kormány­fő. Szuzuki miniszterelnöksége óta másodszor látogat külföldre, nemzet­közi szereplésének főpróbáját ja­nuárban az ASEAAZ-országokban tartotta meg. Szuzuki, s a társasá­gában levő Ito Maszajosi külügymi­niszter három napot New Yorkban tölt, majd Washingtonba utazik, tárgyal Reagan elnökkel, találko­zik Haig külügy, Weinberger had­ügyminiszterrel, továbbá az­­ ame­rikai kongresszus több tagjával. Szombaton Ottawába repül Szuzu­ki és Trudeau kormányfővel ta­nácskozik. A japán—amerikai csúcstalálkozó fő napirendi pontja a fegyverke­zés kérdése lesz. Ismeretes, hogy Washington erős nyomást fejt ki Tokióra, sürgeti­, hogy bővítse és korszerűsítse fegyverzetét, s vállal­jon aktív katonai szerepet a Csen­des-óceán térségében. Weinberger Szuzuki látogatása előtt fejtette ki, hogy az Egyesült Államok gazdasági erejéhez viszonyítva hatszor annyit költ katonai célokra, mint Japán, s­­ez a különbség méltánytalan. A japán miniszterelnök éppen a múlt héten hagyta jóvá az ország 1987- ig tartó fegyverkezési tervét, ez azonban továbbra is a nemzeti össz­termék (GNP) 1 százalékára kor­látozza a katonai kiadásokat. El­utazása előtt Szuzuki nyilatkozott az amerikai ABC­ televíziós társa­ságnak, s kifejtette, hogy a japán katonai kiadások évente 7 száza­lékkal nőnek, egyszersmind elis­merte, hogy a múltban a japán ka­tonai fejlesztések „a lehetőségek alatt maradtak”. A japán tévében viszont Szuzuki arról beszélt, hogy a fegyverkezési program kizárólag Japán belügye. A kormányzó Li­berális Demokrata Párt vezetői előtt pedig azt fejtegette, hogy az alkotmány szerint Japán katonailag csak saját védelmével törődhet, s ha a kormány Washington szájíze szerint fegyverkezne, akkor bizto­san megbukna. Ebben az esetben — hangoztatta Szuzuki — veszély­be kerülne a japán—amerikai köl­csönös biztonsági szerződés, de ma­ga a japán fegyverkezési program is. Óriási erőfeszítések árán sikerült megakadályozni, hogy Reagan és Szuzuki a csúcstalálkozón kénysze­rüljön a japán—amerikai autóvitáról tárgyalni. Brock amerikai kereske­delmi főmegbízott és Tanaka Ko­haszuke japán külkereskedelmi és ipari miniszter pénteken jutott megállapodásra az USA-ba irányu­ló japán autószállítások önkéntes korlátozásáról. Az egyezmény sze­rint az ez év áprilisától kezdődő 12 hónapban a japán autókivitel 7,7 százalékkal a tavalyi szint alatt ma­rad, azaz az export 1,68 millió gép­kocsi lesz. A korlátozás kiterjed a következő két évre is, jövőre a japán autók részesedése az ame­rikai autópiaci eladásokból nem ha­ladhatja meg a 16,5 százalékot. Ja­pán becslések szerint, ha az ame­rikai autópiac fellendül, akkor ez jövőre 1,93 millió gépkocsi export­ját jelentheti. Az amerikai autó­értékesítési helyzettől függően dön­tenek arról, hogy a korlátozást, ér­vényesítsék-e az 1983—84 közötti időszakra. Az Egyesült­ Államokban elége­detten fogadták a megállapodás hí­rét. Brock szerint most már egé­szen bizonyos, hogy az amerikai kongresszus nem fog törvényt hoz­ni a japán autószállítások korláto­zására, maga Dantorth szenátor, a restrikciós törvénytervezet megal­kotója is bejelentette, hogy egyelőre eláll javaslatának beterjesztésétől. Becslése szerint a megállapodás ré­vén az idén 250—300 ezerrel, jövő­re pedig 300—400 ezer gépkocsival csökken az import, s több tízezer autóipari dolgozót vehetnek vissza állásába. A szenátor fenntartotta mindazonáltal magának a jogot, hogy — a későbbi fejleményektől függően — újból előálljon javasla­tával. Brock szerint a japán autó­szállítások csökkenése nem vezet az árak emelkedéséhez az amerikai autópiacon, minthogy a gépkocsik iránti kereslet igen rugalmas. A leg­nagyobb amerikai autógyárak is örömüknek adtak hangot, különö­sen a Ford és a Chrysler, amelyek, mint ismeretes, a leghangosabban követelték a japán autószállítások korlátozását. A japán autóipar viszont egyér­telműen fel van háborodva. Han­goztatja, hogy a kormány nem ha­gyott választási lehetőséget számá­ra, mivel úgy határozott, hogy a hónap végén egyedi kvótákat szab ki, s ha az autógyártók megsértik a megállapodást, eljár velük szem­ben. Ezért is írta az Asahi Simbun, hogy tárgyalások nélküli megálla­podás született, a kormány nem konzultált az autóiparral, önkéntes­ségről tehát szó sincs. Megfigyelők szerint nehéz kideríteni, hogy az autóipar valóban indulatos-e, vagy pedig azért van szüksége haragjá­nak hangoztatására, hogy elkerül­hesse az amerikai autókereskedők részéről esetleg felmerülő trösztel­lenes pereket. (VILÁGGAZDASÁG, 1981. április 29., 1. oldal). A Toyota igazgatója szerint a megállapodás kihat az autóval kapcsolatos egyéb iparágakra is és beárnyékolják az egész kereskedelem jövőjét. A ja­pán autóalkatrész-gyártók állítólag már fontolgatják, hogy veszteségei­kért kompenzációt kérnek a kor­mánytól. A japán autókereskedőket viszont az nyugtalanítja, hogy a japán­­amerikai megállapodás a washing­tonihoz hasonló követelésekre bá­torítja a Közös Piacot és Kanadát. A brüsszeli bizottság máris követel­te Tokiótól, hogy az EGK-t az USA-val azonos elbírálásban része­sítse, s hogy a kétoldalú egyezmény részleteit tárja elé. A Közös Piac külügyminiszteri tanácsa május 18—19-én ülésezik, és állítólag meg is fogalmazza az EGK autókereske­delmi követeléseit. A kanadaiak pe­dig a jövő héten menesztenek kül­döttséget Tokióba, értesülések sze­rint „szigorúbb önkéntes korláto­zást” akarnak kicsikarni, mint az amerikaiak. Tanaka rögtön a két­oldalú egyezmény aláírása után utasította az autóipart, hogy az EGK-val és Kanadával szemben is viselkedjék önmegtartóztatóan, Szu­zuki pedig elutazása előtt kijelen­tette, hogy a kétoldalú megállapo­dás nem alkalmazható automatiku­san a Közös Piacra. Ismeretes, hogy a japán kormányfő júniusban hat közös piaci fővárost keres fel. Szuzukinak sikerült ugyan elke­rülnie, hogy az autókereskedelem ügy legyen washingtoni megbeszé­lésein, a kereskedelem egyéb vitás kérdései alól azonban nem tud ki­térni. Az amerikaiak állítólag java­solni fogják, hogy Japán növelje amerikai importját, különösen a citrusfélékből és a félvezetőkből ve­gyen többet. A japán miniszterel­nök viszont fel fogja vetni, hogy az amerikai kormány külpolitikai lé­péseiről időben tájékoztassa legfőbb szövetségeseit. Szuzuki sérelmezi, hogy Washington nem konzultált előre Tokióval a Szovjetunió elleni gabonaembargó feloldásáról, amely intézkedés hatására egyébként ha­sonló lépéseket fognak követelni Tokiótól a japán üzletemberek is. F. Zs. NAPRÓL NAPRA __________| -1 CSÖKKENT A MAGYAR DEFICIT A MAGYAR HOLLAND KERESKEDELEMBEN, s ez exportjuk növelésére bátoríthat­ja a holland cégeket — mondotta a holland műszaki napok megnyitása alkalmából a holland gazdasági minisztérium igaz­gatóhelyettese. (3. oldal) -f A FRANCIA PROCOFRANCE KAPTA A MEGBÍZÁST A CHEMOKOMPLEX-től a százhalombattai katalitikus krakkoló­­üzem felépítésére. A megrendelés értéke 60 millió dollár. (3. oldal) ■f LENGYELORSZÁG IDEI CUKORTERMELÉSE elérheti az 1,7 millió tonnát, ami a készletek részleges feltöltését és esetleg a cukorjegyrendszer enyhítését teszi lehetővé. (8. oldal) -f HONDURAS KÁVÉKÉSZLETEINEK EGY RÉSZÉT a szocia­lista országoknak szeretné eladni. (8. oldal) -f A HAZAI GYÓGYÜDÜLÉSI LEHETŐSÉGEK PROPAGÁLÁ­SÁNAK CÉLTERÜLETEIT ÉS CÉLCSOPORTJAIT gondosan meg kell választani, e téren is rendkívül erős az európai kon­­kurrencia. (4. oldal) + KÖZZÉTETTÉK AZ ÚJ SZAÚDI KÖLTSÉGVETÉST, amely szerint a kiadások több mint egynegyedét fordítják a fegy­verkezésre. (2. oldal) -­ AZ NDK JAPÁN GÉPKOCSIKAT VÁSÁROL, hogy részben pótolja a kieső Lada-szállítmányokat. Honecker államfő má­jus végén Tokióba utazik. (2. oldal) Többéves csúcson a dollár Kereskedelmi passzívum az NSZK-ban Az amerikai dollár jegyzése meredeken emelkedett, a nyugat­német márka és a francia frank árfolyama viszont zuhant tegnap a tőzsdéken. A dollárt a növekvő amerikai kamatszint, valamint az a várakozás támogatta, hogy a FED — tekintettel a belföldi pénz­ellátásnak a vártnál gyorsabb növekedésére — szigorítani fogja hi­telpolitikáját. A tőzsdéken élénken reagáltak arra a hírre is, hogy ismét passzív lett az NSZK kereskedelmi mérlege. A francia frank­ra pedig azért nehezedik nyomás, mert az elnökválasztási harcban jelentősen megnőttek a Szocialista Párt vezérének esélyei, ellátás, mint terveztek. Ennélfogva az az általános vélemény, hogy az USA jegybankjaként működő pede­rai Reserve Board tovább szigorítja a hitelpolitikát. Egyes becslések sze­rint a príme rate már a közeli na­pokban eléri a 20 százalékot, sőt később­ akár 25 százalékra is emel­kedhet. A kamatoknak szükségsze­rűen növekedniük kell, hogy ellen­súlyozzák a pénzellátás növekedésé­nek gyorsulása okozta inflációs nyo­mást — mondják Washingtonban. Ezzel szemben a Continental Illinois Corp. szakértői úgy vélekednek, hogy a nyár közepére a legnagyobb ügyfeleknek felszámított kamat 15 százalék alá esik. Az amerikai valuta erősödésének legnagyobb áldozata ismét a nyu­gatnémet márka volt. A dollár jegy­zése tegnap a reggeli árfolyam-meg­határozáskor, a fixingnél 2,24 márka fölé emelkedett, február közepe óta nem volt ilyen magas. A Bundes­bank 25 millió dollárral interveniált a devizapiacokon. A márkavédő in­tézkedés kezdetben nemigen éreztet­te hatását, mert az intervenció ösz­­szege elhanyagolhatóan csekély volt a dollár iránti kereslethez képest. Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy a piaci beavatkozás nélkül a dollár jegyzése 2,30 márka fölé nőtt volna. Délután elsősorban technikai okokból valamit visszanyert ér­tékéből a nyugatnémet valuta, zá­ráskor 2,2370-en állapodott meg. A márka gyengülésének egyik oka, hogy — pár hónap alatt már másodszor — márciusban ismét de­ficittel zárult a nyugatnémet ke­reskedelmi mérleg. A deficit 134 millió márka volt, szemben a feb­ruári 864 millió márkás aktívum­mal. Tekintettel e lesújtó adatokra, aligha képzelhető el, hogy sikerül 22—25 milliárd márkára leszorítani az idén az NSZK fizetési deficit­jét. „Jelenleg utópiának tűnik, hogy a fizetésimérleg-hiány a tavalyi 29,1 milliárd márka alatt lesz” — mon­dotta egy nyugatnémet gazdasági szakértő. A kereskedelmi mérleg­hiányért ráadásul egyre kevésbé okolható a kőolaj drágulása. Az NSZK teljes importjában ugyanis már több mint 50 százalék a fel­dolgozóipari termékek részaránya — fűzte hozzá. A másik zuhanó valuta a francia frank, dollárjegyzése 10 éve nem volt ilyen alacsony. Hétfőn az ame­rikai valuta árfolyama 5,32 frank fölé emelkedett a pénteki 5,27 frankról. A tőzsdék nagy izgalom­mal figyelik a választást. Azt már megemésztették, hogy igen szoros verseny ígérkezik Mitterrand és Giscard d’Estaing között, arra azon­ban nem számítottak, hogy Mitter­rand esélyei erőteljesen nőnek. A­ legutóbbi közvéleménykutatások sze­rint a Szocialista Párt vezére lesz a győztes. Ebben az esetben viszont további nyomás fog nehezedni a francia valutára — szögezték le a párizsi tőzsdeügynökök. A jegy­bankhoz közel álló körökben az a vélemény, hogy a bank legkönnyeb­ben úgy támogathatja az államfőt, ha nem tesz semmit valutája vé­delmében, „így legalább a válasz­tók megtudhatják, mi történne, ha Mitterrand kerülne ki győztesként” — mondották. (Reuter, AP—DJ) Élénk forgalmat bonyolítottak le tegnap a tőzsdék: az amerikai dol­lár árfolyama tovább emelkedett a legtöbb vezető tőkés valutához ké­pest, különösképpen a nyugatnémet márkával és a francia frankkal szemben. A dollár erősödését a szokott okok eredményezték. A hét végén a nagy amerikai bankok, köz­tük a Manufacturers Hanover Trust, a Bank of America és a Citibank fél százalékponttal 18 százalékra emelték a prime rate-et, a legna­gyobb ügyfeleknek felszámított ked­vezményes kamatlábat. A dollár szempontjából jó hírnek számított ez a különben nem túl bíztató be­jelentés is, hogy az USA-ban sok­kal gyorsabban nőtt a belföldi pénz­ TANÁCSKOZNAK A GABONAEXPORTŐRÖK Becslések az idei szovjet termésről és importról A négy legnagyobb gabonaexpor­táló ország képviselői ma kétnapos találkozóra ültek össze az USA 50. államának, Hawai­ nak fővárosában, Honoluluban. A mostani megbeszé­lés Ausztrália, Argentína, Kanada és az Egyesült Államok félévenkén­ti, találkozóinak sorába illeszkedik, amelyeken a gabona-világpiac kér­déseit tárgyalják meg. Az ameri­kai delegációvezetők szerint az idő­zítésnek semmi köze az embargó visszavonásához, a megbeszélés idő­pontját már jóval e döntés előtt kitűzték. Ennek ellenére megfelelő teret szentelnek ennek a kérdés­nek is. Az Egyesült Államok az eddig le­kötött mennyiségen felül további 2—2 , millió tonna búzát és kukori­cát lenne hajlandó exportálni a Szovjetuniónak a szeptember 30-án lejáró megállapodás keretében — közölte a washingtoni­­ kormány egyik magas rangú tisztviselője a Reuterrel. Az amerikai kezdemé­nyezésekre — egyrészt a pótlóla­gos gabonaexportról, másrészt az új gabonamegállapodásra vonatkozó tárgyalások megindításáról — a Szovjetunió még mindig nem adott választ. Így hiába sürgetik a kü­lönböző farmerszövetségek a wa­shingtoni kormányt, az tehetetlen, mert mint mondja, „a labda a má­sik térfélen van”. John Block amerikai mezőgazda­­sági miniszter elfogadhatatlannak mondta, hogy a Szovjetunióval kö­tendő ,új hosszú­­lejáratú gabona­­szállítási megállapodásban Washing­ton ígéretet tegyen rá, hogy nem vezet be embargót, és ha mégis, ak­kor fizessen kártérítést. A Szovjet­unió ezt a feltételét még az em­bargó megszüntetése előtt közölte a Moszkvában járt egyik amerikai kongresszusi képviselővel. Eközben az amerikai gabonater­mesztő államok képviselői is bizto­sítékokat követelnek, hogy a jövő­ben ne csupán a mezőgazdasági ter­mékekre terjedjen ki egy esetleges politikai indíttatású embargó. Helms, a szenátus mezőgazdasági bizottsá­gának elnöke a készülő mezőgaz­dasági törvénybe akar foglalni egy olyan kitételt, amely erre­ az esetre kártérítést helyez kilátásba a far­merek számára. Egy másik honatya, Jonathan Bingh­am viszont az em­bargó visszaállításáról akarja meg­szavaztatni a képviselőket. A Szovjetunió gabonaimportja az 1981—82-es évben — amerikai és kanadai becslések szerint — na­gyobb lesz a tervezettnél. A wa­shingtoni mezőgazdasági miniszté­rium (USDA) szakértői úgy vélik hogy a Szovjetunió nem teljesít idei 236 millió tonnás gabona­termelési tervet. Az 1981. évi terméskilátásokat a hűvös időjárá­son túl rontja, hogy tavaly késve takarították be a gabonát, és így ke­vesebb idő maradt a talaj termőké­pességének javítására. Emellett — szovjet jelentések szerint — nert mindegyik kolhoz és szovhoz kapta meg a megrendelt jó minőségű ve­tőmagvakat. A kanadai mezőgazda­­sági minisztérium egyik szakértője e várható szovjet gabonatermést 210— 215 millió tonnára becsüli. Ez 30 millió tonnás importot tenne szük­ségessé az 1981—82-es termésévben, a tervezett 20 millió tonnával szem­ben. (Reuter, AP—DJ) Valamelyest enyhült az infl­áiós nyomás az EGK-ban A Közös Piac tíz tagországában márciusban az árak 1,2 százalékkal emelkedtek, így az infláció egész évre kivetítve akkor 12,6 százalékos volt — jelenti az EGK statisztikai hivatala. Ami a fogyasztói árakat illeti, azok Görögországban emelked­tek a leggyorsabban — márciusban 2,4 százalékkal. Dániában — az ár­befagyasztás feloldását követően — a kiskereskedelmi árak 2 százalék­kal lettek magasabbak. Az idei év első negyedében egyébként a közös piaci árak csak 3,4 százalékkal emelkedtek, szemben az 1980. első három hónapjában mért 4,3 száza­lékkal. Görögország vezette ezt a sort is, ott ez év első negyedében 6,4 százalékkal, Olaszországban 6,1 százalékkal, Nagy-Britanniában pe­dig 5,3 százalékkal emelkedtek az árak. Tavaly a Közös Piac tagorszá­gaiban — Görögországot nem szá­mítva — 13,8 százalékos volt az infláció. (AP—DJ)

Next