Világgazdaság, 1981. június (13. évfolyam, 102/3103-122/3123. szám)

1981-06-02 / 102. (3103.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. JÚNIUS 2., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 102. (3103.) SZÁM VÉGET ÉRT AZ ÚJVIDÉKI ÉLELMEZÉSI VILÁGKONFERENCIA A FAO legújabb élelmezési körképe . Hatástalanoknak bizonyultak az erőfeszítések a világ élelme­zési helyzetének javítására, hiszen ma 500 millióan vannak kitéve a hiányos táplálkozásnak, sőt esetenként az éhínségnek, többen, mint valaha — szögezi le az ENSZ égisze alatt a világ élelmezési hely­zetéről Újvidékre összehívott tanácskozás záródokumentuma. Nem valószínű azonban, hogy ezen a helyzeten a mostani tanácskozás sok­at lendítene előre, mert a nem is túl vérmes ,reményekkel kez­dődő konferencián még abban sem tudtak megállapodni, hogy egy­hangúlag megtiltsák az „élelmiszerfegyver” bevetését. A változtatni akarás és a tehetetlenség fogalmazódik meg abban, hogy az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági segélyekkel foglalkozó szervei tevé­kenységének felülvizsgálatát határozták el — a konferencia egyetlen eredményeként. A záróközlemény kibocsátásával pénteken Új­vidéken befejeződött a Világélelmezési Tanács (WFC) öt­napos konferenciája. (A WFC az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének, a FAO-nak a köz­gyűlés által választott állandó irá­nyítási szerve.) A megbeszélések so­rán nemigen történt előrehaladás , a fejlődő országok eredetileg azt szerették volna elérni, hogy a fejlett tőkésországok nemzeti össztermé­küknek (GNP) a jelenleginél (0,35 százaléknál) nagyobb hányadát for­dítsák megsegítésükre. Ehelyett a záróközlemény java­solja, hogy a rászorulók fordítsanak nagyobb gondot saját élelmiszerel­látásuk megjavítására belföldi erő­forrásokból, s a nemzeti élelmiszer­stratégia kidolgozásához a fejlettek nyújtsanak több segítséget. Ezt az immár két éve felvetett gondolatot a gazdag országok melegen támo­gatták, főleg azért, mert elégedet­lenek voltak az élelmiszersegély­programokkal, amelyek — szerin­tük — aláaknázzák az egyes orszá­gokban a belföldi termelés növelé­sére tett erőfeszítéseket. Ebből az alapállásból kiindulva ellenezte az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália, hogy a záróközlemény szövegébe bekerüljön az élelmiszer­­(segély)ek politikai fegyverként való alkalmazásának határozott megtiltá­sa. A péntek délutáni plenáris ülé­sen kétórás vita után elfogadott szöveg „végül is így hangzik: „Szá­mos delegáció ismételten annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az élelmiszerek politikai nyomásra való felhasználását el kell kerülni”. Az eredeti szövegtervezet a „számos delegáció” helyett még magát a szervezetet, tehát a Világélelmezési Tanácsot foglalta magába alanyként. A konferencia záródokumentuma ugyanakkor felszólította a jövő hó­napban Madridban a Nemzetközi Búzaegyezménnyel kapcsolatban tár­gyaló feleket, hogy mielőbb hozzák tető alá az új megállapodást az immár 1971. óta érvényben levő fel­váltására. Az új egyezményhez a résztvevők szinte egyhangúlag nem­zetközileg ellenőrzött búzakészlete­ket kívánnak rendelni, szemben az USA-val, amely ezt elvileg ellenzi. Konferenciakörökből származó érte­sülések szerint azonban Block ame­rikai mezőgazdasági miniszter ko­rábbi, megingathatatlanul kemény álláspontja a tanácskozás alatti ma­gánbeszélgetések során némileg eny­hült. A konferencia elfogadta azt a kanadai javaslatot, hogy a WFC jö­vő szeptemberben Daccában sorra kerülő üléséig vizsgálják felül az élelmezési és mezőgazdasági segé­lyekkel foglalkozóm­ mintegy 30 ENSZ- ügynökség hatékonys­gát. Ez azért indokolt, mert minden­ eddigi erőfe­szítés ellenére ma a világ 500 mil­lió lakosát fenyegeti éhínség, többet, mint valaha, ezért több tettre és kevesebb szóra lenne szükség. A FAO Rómában kibocsátotta leg­frissebb élelmezési körképét. Az idén a búza és a takarmánygabo­nák terméskilátásai alapján a tava­lyinál jobb eredményre lehet számí­tani. Az őszi búza az északi félte­kén általában jól telelt át, s a tava­szi búza és a takarmánygabonák ve­tésekor viszonylag kedvezőek voltak az időjárási feltételek. Ennek alap­ján 1981-ben a világon összesen 460—480 millió tonna búzát és 750— 800 millió tonna takarmánygabonát arathatnak. Tavaly 444 millió tonna búzát és 724 millió tonna takar­mánygabonát gyűjtöttek be világ­szerte. A várakozások szerint az 1980— 81- es mezőgazdasági évben az átme­nőkészlet 218 millió tonna lesz, 33 millió tonnával kisebb, mint a nyi­tókészlet, de 7 millió tonnával na­gyobb, mint amennyire korábban számítottak. A jó terméskilátások lehetővé teszik, hogy jövőre vala­mennyire feltölthessék a készlete­ket, amelyek ennek ellenére is az idei fogyasztás 14 százalékát fedez­nék csak. A világ gabonakereskedelme (bú­za és takarmánygabonák) az 1981— 82- es évben tovább nő, eléri a 200 millió tonnát, szemben az 1980—81- es 192 millió tonnával. A legna­gyobb felvevő várhatóan ismét a Szovjetunió és Kína lesz, de többet szállítanak a Közel-Keletre, Észak- Afrikába és néhány európai ország­ba is. Rizsből 11,5 millió tonnáról 11,8 millió tonnára nő a forgalom. A FAO a listáján szereplő­­74 leg­szegényebb ország idei gabonaszük­ségletét, a tavalyinál 18 százalékkal nagyobbra, 42 millió­­tonnára tak­sálja. Ami a hústermelést illeti, a FAO körképében megállapítja,­­hogy az idei első félévben a termelés már hosszabb ideje tartó növekedése megállt. A sertéshústermelés stag­nált, sőt helyenként visszaesett. Ke­vesebb a juhhús is. A marhahús elő­állításában viszont új ciklus kezdő­dik, legalábbis Észak-Amerikában. A Szovjetunió, amely nemrégiben át­vette a marhahús importlistáján a vezető szerepet az USA-tól, tovább­ra is jelentős behozatalra szorul. Az exportőrök között is átrendeződés ment végbe: Ausztrália mögött a Közös Piac lett a második, s a ko­rábban őt megelőző Argentína a harmadik. (Reuter, AP,DJ, DPA, AFP) A nyugatnémet költségvetés de­ficitje 33,8 milliárd márka, ezt köl­csönökből kell fedezni, és csökken­teni kell a kiadásokat. A koalíció két tagja, a szociál­demokrata párt és a szabaddemok­rata párt abban egyetért, hogy le kell faragni a kiadásokat, de ab­ban nem, hogy miből és mennyit. Számítani lehet rá, hogy a vita szeptemberig — a jövő évi költség­­vetés előterjesztéséig — roppantul kiélezi a partnerek közti ellenté­teket, és veszélyesebb lehet a ko­alíció fennmaradására, mint akár­melyik más ügy — mondják Bonn­­ban. A szociáldemokraták ellenzik azt, hogy csökkentsék a szo­ciális kiadásokat, ezzel szemben az FDP úgy véli, hogy pontosan ezen a téren van a legnagyobb lehe­tőség a takarékosságra. A költség­­vetési deficit kétharmada a társa­dalombiztosítási és más szociális költségeknek tudható be, a pénzt ott kell megfogni, ahol elfolyik — ér­velnek. Az FDP kölni kongresszu­sán maga Genscher alkancellár és külügyminiszter, a pártvezér hasz­nálta a legkeményebb szavakat: „kozmetikai műtétekkel semmire sem megyünk, a különféle szociá­lis juttatások megnyirbálása éppoly szükséges, mint az állami szubven­ciók általános csökkentése”. Köze­lebbről a munkanélküliségi segély, a családi pótlék, a különféle ta­nulmányi segélyek és a mezőgaz­dasági szubvenciók csökkentéséről van szó — írja a Reuter. Az üzleti világ érthetően az FDP-nek szállít érveket. A költség­­vetési deficitről szóló számítások túl derűlátóak — mondják ban­kárkörökben. Abból a feltételezés­ből indulnak ki, hogy a nemzeti össztermék az idén csak 1 száza­lékkal csökken, noha az öt vezető gazdaságkutató intézet egységesen azt jósolja, hogy a GNP 1,5 száza­lékkal lesz kisebb, mint tavaly. Ez azt jelenti, hogy zsugorodnak az adóbevételek, ezzel szemben nőnek a munkanélküli segélyre fordított kiadások. Nagyon valószínű, hogy a kormány hiteligénye az idén jó­val 35 milliárd márka fölött lesz, és az sem lehetetlen, hogy eléri a 48 milliárdot. Nem lesz elég a ki­adások csökkentése és a hitelfelvé­tel, hanem adóemelésre is szükség lesz, ami a jelenlegi gazdasági vi­szonyok között hálátlan dolog. A külföldi és a belföldi hitelfel­vételt nem lehet a végtelenségig folytatni, nemcsak azért, mert az állam teherbíró képességének hatá­rai vannak. (Az idei 270 milliárd márkás költségvetésből 51 milliárd márka­­megy rá az adósságszolgá­latra.) A deficites költekezéssel a kor­mány végső soron pont azt éri el, amit el akart kerülni: a gazdaság stagnálását. A költségvetési passzívumnak nagy szerepe van benne, hogy az NSZK fizetési mérlege tavaly 29 milliárd márka deficittel zárt, még­pedig azért, mert az állami hitelfel­vételeket nem elsősorban termelő beruházásokra fordítják, hanem a fogyasztást ösztönzik belőlük, s a fogyasztói kiadásokban igen nagy az import részaránya — mutat rá a Bundesbank jelentése. Emiatt to­vább romlik a kereskedelmi mérleg, nem csökken a fizetési passzívum, gyengül a márka, ennélfogva a jegy­bank rá van szorítva, hogy a valu­tája védelmében folytassa a szigorú pénzpolitikát és magasan tartsa a kamatokat, ez pedig fékezi a gazda­sági fellendülést. Itt bezárul a kör. Arról nem is beszélve, hogy az állam hitelkereslete felveri a kama­tokat, s így nem jogos szemére hányni a Bundesbanknak, hogy szi­gorú kamatpolitikával „prolongálja a recessziót”. Rosszkor jött a kormánynak, de legalábbis a szociáldemokratáknak (nyilván ezt is akarták) a Der Spiegelben és­ a Welt am Sanntag­­ban megjelent hír, amely különböző forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy Szaúd-Arábia felfüggesztette a hitelezést az NSZK-nak. Az ok: a nyugatnémet kamatok túl alacso­nyak, de nem ez a fontos, hanem hogy Bonn vonakodik fegyvereket szállítani Rijádnak. A Spiegel a bonni gazdasági mi­nisztérium köreire hivatkozva azt írja, hogy a királyság nemcsak újabb hitelek folyósítása elől zár­kózik el, hanem már lekötött ügyle­teket is felmond, sőt talán közös ipari beruházási programokat is le­állít. „A kamatok nem érdekelnek minket. De nem kapjuk meg önök­től, amire biztonságunk miatt szük­ségünk van. A barátság nem egy­irányú utca” — mondta volna a szaúdi nagykövet van Well külügyi államtitkárnak. Hasonlókat ír a Welt am Sonntag, ez a kölni sza­baddemokrata kongresszuson szer­zett információkra hivatkozik, ami a koalíció szempontjából még kelle­metlenebb. A jelentéseket Bonnban azonnal megcáfolták. „Egy szó sem igaz be­lőle” — mondta a pénzügyminisz­térium szóvivője. Ám akár igaz, akár nem, a cikkek mégis kételye­ket ébresztenek abban a tekintet­ben, hogy a költségvetési deficitet gond nélkül finanszírozni lehet az olajexportáló országoktól szerzett kölcsönökből. (Az idén 28 milliárd márka új hitelt remélnek az­ olaj­­államoktól, elsősorban Szaúd-Ará­­biától.) Abban nem kételkednek Bonnban, hogy az eheti költségve­tési szavazást túl fogja élni a kor­mány, de baljós sejtelmeik vannak afelől, hogy mi lesz szeptemberben, amikor a jövő évi költségvetés ter­vezete kerül a Bundestag elé. Költségvetési erőpróba Bonnban Lapjelentések a szaúdi hitelek befagyasztásáról Kemény csata elé néz a nyugatnémet kormánykoalíció a héten, amikor utolsó olvasásra kerül a Bundestag elé az idei költségvetés tervezete. A csatát nem is annyira az ellenzékkel kell megvívni: a koalíciós pártok néznek egymással farkasszemet. A költségvetési deficit nő, a kormány idei hitelszükségletéről szóló legújabb becs­lés 33,8 milliárd márka, nem 27,4 milliárd, ahogy még az év elején remélték. A szabaddemokraták a szociális kiadások erős kézzel való csökkentését szorgalmazzák, kozmetikai műtétekkel semmire sem megyünk — mondja Genscher. A szociáldemokraták épp ezeket a­­tételeket nem akarják lefaragni. A nagyvonalú költségvetési politika híveinek nem is jöhetett volna rosszabbkor az a sajtójelentés, hogy veszélyben forognak az NSZK-nak folyósítandó szaúdi kölcsönöse, mert Rijád a pénzért fegyvert akar, amelyet Bonn vonakodik szál­lítani. A hírt azonnal megcáfolták, de mert „nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél”, az ügy újabb muníciót szállít azoknak, akik ellenzik a bonni költségvetési politikát. NSZK: vámháború vagy szabadverseny! Közös piaci acélvita Az NSZK vállalja egy közös pia­ci vámháború megindításának koc­kázatát, ha a június 4-én kezdődő brüsszeli ülésen nem hoznak elfo­gadható döntést az acélipari válla­latok állami támogatásának meg­szüntetéséről. A brüsszeli bizottság korábban azt javasolta, hogy az acélgyáraknak adható állami segély folyósításának határideje 1983 kö­zepe legyen, míg a nyugatnémetek ezt az időpontot túl távolinak tart­ják, és Lambsdorff gazdasági mi­niszter kijelentette, hogy az NSZK kénytelen lesz vámokat kivetni a közösség egyéb országaiból szárma­zó támogatott árú acéltermékekre, ha a kérdést nem oldják meg meg­nyugtatóan. Az NSZK vas- és acélegyesületé­nek egyik szóvivője felhívta a fi­gyelmet, hogy éppen a nyakló nél­kül odaítélt állami támogatások eredményezik a korszerűtlen kapa­citások továbbélését. Adataik sze­rint 1983-ban az EGK acélművei 25 millió tonnával tudnak majd többet termelni a saját szükségletnél, rá­adásul a tagországok többsége to­vább pumpálja a segélyeket a fza­­lódó acélóriásokba — várhatóan 50—80 milliárd márkát a következő két és fél évben —, miközben az NSZK vállalatai saját erejükből próbálnak lábra állni. A legnagyobb nyugatnémet acél­vállalatok, a Kloeckner-Werke, az Estel-Hoesch­ és a Krupp Stahl 16 ezer fő elbocsátását tervezik a kö­vetkező években, miközben gyártó­­kapacitásukat is csökkenteni kíván­ják. Az NSZK vállalatainak súlyát a Közös Piacon belül az a tény is jól illusztrálja, hogy éppen egy nyu­gatnémet vállalat, a Kloeckner szembenállása hiúsította meg a kö­zelmúltban a közösségi acélgyártók teljes megegyezését a júliustól elő­írandó önkéntes termeléscsökkentés­ről. A szakértők szerint most sem fér hozzá kétség, hogy az NSZK a 4-i brüsszeli ülésen is keresztülvi­szi akaratát az állami , acélsegé­lyek megszüntetésével kapcsolatban. (Reuter) Szíria több kőolajat szállít a Szovjetuniónak Moszkvai tudósítónktól. Nagy forgalomnövelést irányoz elő a­­Szovjetunió és Szíria új öt­éves árucsere-forgalmi megállapo­dása, amelyet a múlt héten Moszk­vában írtak alá a két ország kép­viselői. Az 1981—1985 közötti idő­szakban a kölcsönös szállítások ér­téke a megállapodásban rögzített előirányzat szerint megközelíti majd a 2 milliárd rubelt, szemben az elő­ző ötéves időszak 850 milliós for­galmával. A Szovjetunió továbbra is külön­féle gépeket, berendezéseket, szállí­tóeszközöket, vaskohászati terméke­ket, vegyiárukat, fát, mozdonyokat és vasúti gördülőanyagot fog eladni az arab országnak, ahonnan túl­nyomórészt — nagyjából kétharma­dos arányban — fogyasztási cikke­ket (kötöttárut, illatszereket, kozme­tikai cikkeket), nyersbőrt és gyapo­tot importál. Figyelemre méltó, hogy a megállapodás előirányozza a Szov­jetunióba irányuló Szíriai kőolaj- és olajtermék-szállítások arányának növelését is. Mint ismeretes, Szíriá­ban szovjet közreműködéssel ala­pozták meg a kőolaj kitermelést, de az arab ország csak a múlt évben kezdett olajat exportálni a Szovjet­unióba. Nem tudni pontosan meny­nyi szíriai kőolajat vett eddig a Szovjetunió, valószínűleg néhány millió tonnát. (* s­i­­ V­J/ ! NAPRÓL NAPRA­ ­ TAVALY JELENTŐSEN NŐTT A SZOVJETUNIÓ KERES­KEDELMI FORGALMA A FEJLETT TŐKÉSORSZÁG­OKKAL, a kelet-nyugati kereskedelem visszaesése ellenére. (2. oldal) -­ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KÖZÖTTI TERMELÉSI KOO­PERÁCIÓ MÉRTÉKÉT alapvetően meghatározza az adott or­szág műszaki és gazdasági színvonala. (4. oldal) -A PEREM­ARTONBAN ÚJ NÖVÉNY­VÉDŐSZER-ÜZEMET léte­sítenek 90 millió forintért. (3. oldal) - A FEJLETT TÖRÉSORSZÁGOKAT NAGYVONALÚBB SE­GÉLYPOLITIKÁRA SZÓLÍTJA FEL A BRANDT-BIZOTT­SÁG, miközben az OECD aggodalmának ad hangot az USA által folyósított segélyek várható megnyirbálása miatt. (2. oldal) „ + A NYUGATNÉMET DAIMLER-BENZ A TAVALYI ÉVET az eddigi legjobb eredménnyel zárta. (6. oldal) -­ A CELLULÓZKÍNÁLAT A 80-AS ÉVEKBEN CSÖKKEN, ezért az árak emelkedni fognak — jósolták Brüsszelben egy nem­zetközi cellulózszimpóziumon. (8. oldal) London érdekelt a szibériai földgázügyletben Nagy-Britannia és a Szovjetunió bővíteni kívánja gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatait — állapítja meg a Szuskov külkereskedelmi mi­niszterhelyettes londoni tárgyalá­sairól kiadott közös közlemény. A megbeszélések során megállapítot­ták, hogy brit vállalatok jelentős mértékben érdekeltek számos ter­mékfajta kereskedelmének bővíté­sében, ezek közül is kiemeli a kö­zös közlemény a vegyipari cikkeket és a gépkocsiipari gépeket és be­rendezéseket. A tárgyalások során a brit kormány képviselői közölték: készséggel támogatják, hogy brit cégek vegyenek részt a Szibériát Nyugat-Európával összekötő föld­­gázvezeték építésében. (Reuter)

Next