Világgazdaság, 1981. július (13. évfolyam, 123/3124-145/3146. szám)

1981-07-01 / 123. (3124.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. JÚLIUS 1., SZERDA XIII. ÉVFOLYAM, 123. (3124.) SZÁM Véget ért a tízek csúcstalálkozója MITTERRAND REFLÁCIÓRA HÍVJA FEL A KÖZÖS PIACOT A hét legfejlettebb tőkésország három hét múlva esedékes otta­wai csúcskonferenciájára való felkészülés jegyében folyt le a Közös Piac kétnapos csúcsértekezlete Luxembourgban. Ennek megfelelően háttérbe szorultak a tíz tagország belső gondjai, mindössze Mitter­rand francia elnök közös piaci szintű reflációs tervei keltettek fel­tűnést. A külpolitikai kérdések között ugyancsak a francia államfő kijelentése érdemeli talán a legtöbb figyelmet, amely szerint a Közös Piac közel-keleti rendezési elképzeléseit nem lenne helyes egyedül üdvözítőnek tartani, meg kell fontolni az amerikai békejavaslatokat is. Szóba kerültek a Szovjetunióval fennálló kapcsolatok is. Lord Carrington brit külügyminiszter, aki mától fél évig az EGK minisz­teri tanácsának soros elnöke lesz, a 10 tagország­ képviseletében utazik vasárnap a szovjet fővárosba, hogy ott elsősorban az afga­nisztáni helyzetről tárgyaljon. Első ízben vett részt közös piaci szintű találkozón Mitterrand, Fran­ciaország új elnöke és máris nagy horderejű javaslatokkal lepte meg a tagországok vezetőit. A munkanél­küliség elleni harc során oly gyak­ran emlegetett „közös fellépésnek” adott merőben új tartalmat, amikor felszólította az EGK országait: te­gyék magukévá Franciaország ref­­lációs elképzeléseit, s közösségi pénz­alapok­ felhasználásával gerjesszék gazdaságukat, elsősorban a növeke­désre képes iparágakat. Mitterrand arról beszélt, hogy egyes, fölös mun­kaerő felszívására képes ágazatokat a tagországok egyedül nem képesek fejleszteni. A kormányoknak ezért közös piaci kölcsönöket kellene be­leszivattyúzniuk például az adatfel­dolgozással foglalkozó cégekbe, az energiakutatásba, tudományos kuta­tásokba, a közmunkákba. Egyúttal megismételte a heti munkaidő 35 órára való leszállítására korábban tett javaslatát,, és síkra szállt amel­lett, hogy nyugat-európai országok­ban vizsgálják felül az úgynevezett szociális partneri viszony kérdéseit. A francia elnök reflációs javasla­tai távolról sem találkoztak a tag­országok teljes egyetértésével. Spa­­dolini olasz miniszterelnök kijelen­tette: Olaszország továbbra is abszo­lút elsőbbséget biztosít az infláció­­ellenes harcnak, az állami kiadások fokozásáról szó sem lehet — a fő cél a belföldi kereslet mérséklése, azaz az importterhek enyhítése. Hasonló­képpen vélekedett Schmidt nyugat­német kancellár is, bár azt ő is el­ismerte, hogy a szigorú monetáris politika, a magas kamatlábak hátrál­tatják a kibontakozást. A Mitterrand-féle gazdaságösz­tönző elképzelések legfőbb bírálója azonban természetesen Thatcher­­brit miniszterelnök volt, aki egyéb­ként most, az EGK csúcsértekezle­tén találkozott első ízben a francia államfővel. Bár megbeszéléseikre a hivatalos ülések szünetében került sor, a találkozó mégis nagy figyel­met keltett a résztvevők és a meg-,­figyelők körében. Annál inkább is, mert szöges ellentétben a korábbi Giscard­ Thatcher megbeszélések rendszerint hűvös, kemény hangvé­telével, a mostani beszélgetés fran­cia források szerint „a lehető leg­melegebb, baráti légkörben” zaj­lott le. Ez nem azt jelenti, hogy a két vezető gazdaságpolitikai kon­cepciója egy hajszálnyit is közele­dett volna egymáshoz. A brit mi­niszterelnök ezúttal is az inf­­lációellenesség, a szigorú moneta­­rizmus mellett tört lándzsát, han­goztatva, hogy a magas kamatok hosszabb távon milyen jótékony ha­tást gyakorolnak a gazdaságra. Éppen a kamatok, az amerikai kamatok kérdésében volt csak teljes az­­egyetértés a francia, az olasz és a nyugatnémet vezetők között. Mit­terrand lemondóan közölte: nincs semmiféle illúziója az amerikai ka­matszint áhított csökkenésével kap­csolatban. Spadolini ehhez annyit tett hozzá, hogy az amerikai mone­tárisba gazdaságpolitika sikerei, leg­alábbis az infláció megfékezésében, vitathatatlanok — de csak az Egye­sült Államok határain belül. Wa­shingtonnak — tette hozzá — szem előtt kellene tartania Nyugat-Euró­­pa érdekeit. A Közös Piac országai — folytatta — az amerikaiak meg­értése nélkül csupán két, egyfor­mán veszélyes utat választhatnak: vagy követik az amerikai példát, stagnálásra ítélve a gazdaságot, el­kerülhetetlenül­­ növelve a munka­­nélküliek számát, vagy pedig kény­telenek felvállalni a rohanó inflá­ciót és a valutaárfolyamokra ne­hezedő nyomást. A Közös Piac tag­országainak vezetői egyébként a hét legfejlettebb tőkésország otta­wai csúcsértekezletétől várnak va­lamiféle előrelépést. Ugyancsak az ottawai csúcsérte­kezlet­­ napirendjén szerepel, még­hozzá igen előkelő helyen. Japán és a legtöbb fedett tőkésország keres­kedelmi vitája. A Közös Piac mos­tani csúcsértekezletén egyébként ha­tározat született, hogy a nézetelté­réseket mégsem kétoldalú alapokon, h hanem egységes közös piaci állás­pontra támaszkodva igyekeznek ren­dezni. A döntés, a brit miniszterel­nök sürgetésére született. Thatcher rámutatott: mind ez ideig csak elszi­getelt kétoldalú megállapodások szü­lettek a japán autóexport korláto­zásáról, egységes közös piaci állás­pont máig sem létezik. Ismeretes, hogy először az NSZK, később Hol­landia, majd Belgium, Luxemburg jutott egyezségre Tokióval. A bonni kormányt éles bírálatok­­ érték, amiért külön utakon jár, a japán— nyugatnémet megállapodást még a brüsszeli bizottság is ferdes szemmel nézte. Schmidt válaszképpen a Ja­pánba irányuló közös piaci export — szerinte — tág lehetőségeire em­lékeztette partnereit. A japánokkal szembeni egységes közös piaci állás­pont kidolgozásáról hozott döntés egyébként alighanem a legjobbkor jött. Szuzuki japán miniszterelnök éppen a közelmúltban jelentette ki, hogy szorosabb kapcsolatokra törek­szik a Közös Piac egészével. Az EGK fővárosaiban viszont szíveseb­ben látnának az ígéretek helyett konkrét lépéseket az 1980-ban 11 milliárd dollárosra duzzadt japán kereskedelmi aktívum lefaragására. A korábbi várakozásokkal ellen­tétben — s ebben az ottawai csúcs közelsége is szerepet játszik — nem történt lényeges előrehaladás a Kö­zös Piac költségvetése mind sürge­tőbb reformjának ügyében. A brüsz­­szeli bizottság, mint ismeretes, ki­dolgozta javaslattervezetét, a luxem­bourgi értekezleten azonban a tag­országok vezetői nem mondtak róla véleményt. (Mindössze Schmidt hangsúlyozta: szép dolog, hogy igye­keznek csökkenteni Nagy-Britannia nettó költségvetési hozzájárulásainak mértékét, de eközben nem volna he­lyes megfeledkezni róla, hogy jelen­leg éppen az NSZK az EGK költség­vetésének legfőbb teherviselője.) Mindössze annyiban állapodtak meg, hogy különbizottságot hoznak létre a tagországok, magas rangú , szak­értőinek részvételével, amely — még a szeptemberben esedékes külügy­miniszteri megbeszélések előtt — ta­nulmányozza a­ bizottság javaslatait. E különbizottságnak brit elnöke lesz, csakúgy, mint mától fél évig a Kö­zös Piac miniszteri tanácsának. H. V. USA—egyiptomi atomipari megállapodás Az USA és Egyiptom atomipari együttműködési megállapodást írt alá, amely, mint Haig amerikai kül­ügyminiszter kijelentette, megerősíti a két ország erőfeszítését a közel­­keleti béke és biztonság előmozdí­tására. A megállapodást Washing­tonban írta alá Haig és Abaza egyiptomi villamosenergiaügyi mi­niszter. A megállapodás értelmében Egyiptom két, egyenként 1000 me­gawattos amerikai atomerőművet és alacsony dúsítási fokú uránt vásá­rol. Haig hangsúlyozta, hogy olyan berendezésekről van szó, amelyek csak elektromos energia­ előállításá­ra alkalmasak. A külügyminiszter azt is elmond­ta, hogy külön kikötés tiltja meg, hogy a felhasznált fűtőanyagot Egyiptomban újra feldolgozzák. Ez a szerződés értelmében csak egy közösen kijelölt harmadik országban történhet. Az egyezményt aláíró két miniszter hangsúlyozta, hogy Egyip­tom nem kíván atomfegyvert gyár­tani. Kairó februárban csatlakozott az atomsorompó-egyezményhez és aláveti magát a bécsi központú Nemzetközi Atomenergiaügynökség ellenőrzésének. Haig azt is közölte, hogy az atom­ipari­ tárgyalásokról folyamatosan tájékoztatták Izraelt, és az nem emelt kifogást az üzlet ellen. Az USA 1979-ben ugyanilyen típusú megállapodást ajánlott fel Izraelnek, az azonban végül is lemondott a le­hetőségről. Az Egyiptommal kötött mostani szerződés modellül szolgál majd a más országokkal kötendő hasonló megállapodásokhoz — tette hozzá Haig. (Reuter, AP—DJ) Nyomás alatt az arany jegyzése Tizennyolc hónapja nem volt ilyen olcsó az arany, mint tegnap, unciá­jáért délután Londonban már csak 421,50 dollárt adtak, később kissé megszilárdult az irányzat. Hogy az arany jegyzése két nap alatt miért esett hirtelen 25 dollárral, arra a tőzsdéken nemigen tudnak új ma­gyarázatot találni. A már hagyo­mányosnak számító okok között első helyen szerepel az erős dollár,, amelyet az igen magas amerikai ka­matszint támogat. Londoni aranyszakértők szerint az arany unciája hamarosan 400 dől­, zár alá esik. Előrejelzésüket arra alapozzák, hogy Irán és Irak a há­ború finanszírozására kénytelen lesz aranykészleteihez nyúlni. Az is el­­képzelhető — mondották —, hogy a két ország a nam­okban is adott el nagyobb mennyiségű aranyat. (AP— DJ, Reuter) NAPRÓL NAPRA + A ROMÁN UZINE VÁLLALAT IGEN KÖZEL ÁLL HOZZÁ, hogy elnyerje a Kudremuti trón­őre Co. megrendelését 3 mil­lió tonna kapacitású mangalorei vasércpelletizáló üzemre. (8. oldal) + OLASZORSZÁG HAJLANDÓ SEGÍTENI A LEBOMBÁZOTT IRAKI atomreaktor újjáépítésében — hírlik kuvaiti források­ból. (2. oldal) -I KÍNA OLAJ- ÉS SZÉNTERMELÉSE CSÖKKENNI FOG a kö­vetkező években, mert elavultak a berendezések. (4. oldal) + KÍNA MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSE az utóbbi 25 évben évi átlagban 2,3 százalékkal nőtt, a lélekszám pedig 2,2 száza­lékkal gyarapodott. (8. oldal­) -­ A SZÓJABAB ÉS A SZÓJATERMÉKEK VILÁGKERESKE­DELMI JELENTŐSÉGE növekszik hosszú távon — jósolja a Continental Grain Co. (8. oldal) . A MŰ­ANYAGTERMELŐK EGYRE INKÁBB ARRA KÉNYSZE­RÜLNEK, hogy felülvizsgálják korábbi termelésfejlesztési el­képzeléseiket, mert számos jel szerint véget ért az iparág di­namikus fejlődésének korszaka. (6. oldal) + AZ ÁLLAMI ALKALMAZOTTAK SZÁMÁNAK CSÖKKEN­TÉSÉT, a jóléti és a közmunkaprogramok megnyirbálását ter­vezik Japánban. (2. oldal) ♦ BANGLADES GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI KONSZOLIDÁ­CIÓJA MEGTORPANT az elnökgyilkosság miatt. Döntő lesz, hogyan alakulnak a kapcsolatok Indiával és Pakisztánnal, va­lamint a segélyszervezetekkel. (5. oldal) -­ AZ ÚJJÁSZERVEZETT GYÓGYSZERIPARBAN INTEGRÁLT EGYSÉGET ALKOT a kutatástól a külpiaci értékesítésig ter­jedő teljes folyamat, ami rugalmasabb és piacorientáltabb cse­lekvést tesz lehetővé. (3. oldal) MÉLYPONTON AZ OPEC OLAJTERMELÉSE Líbia árengedményre készül? Az OPEC olajtermelése már elérte a mélypontot, s az árak sem csökkennek tovább, szeptemberben pedig megkezdődhet a kialakult felesleg leépülése — jelentette ki az OPEC főtitkára. A Líbiából érkező hírek azonban azt sejtetik, hogy még lehet árcsökkentésre számítani, azaz beválik Szaúd-Arábia taktikája. Zagaar, líbiai olaj­ügyi miniszter ugyanis, aki egy hete még afrikai OPEC-partnereivel együtt határozottan kiállt az árak tartása mellett, most engedéke­nyebb hangot ütött meg. Azt fejtegette, hogy Líbia nem kívánhatja, hogy vásárlói veszteséget szenvedjenek a magas líbiai olajár miatt. Az OPEC olajtermelése több mint egy évtizede nem volt olyan ala­csony, mint az utóbbi hetekben — állapította meg a New York-i Pet­roleum Intelligence Week­ly (PIW). A szervezet tagjai átlagosan mind­össze napi 22 millió barrelt hoznak felszínre, ez nagyjából napi 2 mil­lió barrellel kevesebb az előző hó­napok szintjénél. Tavaly év elején még 30 millió barrel körül volt a napi termelés. Legerősebben a drága afrikai olaj termelése csökkent, Algéria, Nigé­ria és Líbia összesen napi 1 millió barrellel kevesebbet termel, mint néhány­ hete, az OPEC közel-keleti tagjai együttesen napi 500 000 bar­­rellal, s a többi OPEC-tag hasonló mértékben csökkentette termelését. A PIW számításai szerint az év el­ső négy hónapjában az OPEC átla­gosan napi 24,7 millió barrel olajat termelt, ez 14,7 százalékkal keve­sebb, mint egy évvel korábban. Ugyanebben az időszakban a világ olajtermelése , beleértve a szocia­lista országokét is, átlagosan 57,9 millió barrel volt naponta, 5,8 szá­zalékkal kisebb, mint 1980 első négy hónapjában. Szeptemberben csökkenni fog az olajpiaci felesleg, ahogy a fejlett tőkésországok gazdasági növekedésé­nek megindulása növelni fogja a keresletet — jelentette ki Ortiz Me­­na, az OPEC főtitkára. Ortiz sze­rint az olajárak és a termelési szin­tek már elérték a mélypontot, to­vább nem csökkennek. Ortiz véle­ménye eltér Jamani szaúdi olaj­ügyi miniszterétől, aki azt jósolta, hogy az olajbőség még jövőre is megmarad. A főtitkár azzal indokolta véle­ményét, hogy részben szezonális hatásra, részben a beinduló gazda­sági konjunktúra következtében a mostaninál nagyobb lesz a kereslet. Véleménye szerint a kiegyensúlyo­zott olajpiac egyik következménye az lehet, hogy létrejön az egységes olajár, és ezután az OPEC bevezet­heti az árváltozásokat előre látha­tóvá tevő hosszú távú árstratégiá­ját.­­ Ortiz egyébként megjegyezte, hogy ha véget ért az iraki-iráni háború és bővülni fog a kínálat, akkor az lenne a legtermészetesebb, ha Szaúd- Arábia visszafogná termelését. Az olajpiaci szakértők többsége mindenesetre arra számít, hogy Szaúd-Arábia most már mindenkép­pen vár a termeléscsökkentéssel, amíg a felesleg rá nem kényszeríti az afrikai termelőket, hogy csök­kentsék áraikat, s ezzel a szerveze­ten belül kialakult olaj árkülönböze­tet is. A legutóbbi jelentések­­ szerint a szaúdi taktika hamarosan sikert hoz­hat: Líbia valósággal vevő nélkül marad, ha nem hajt végre sürgősen nagy árcsökkentést. Egyes hírek sze­rint Líbia vevői felháborodással uta­sították vissza, hogy legutóbb Tripoli barrelenként 1 dolláros árenged­ményt javasolt, s legtöbbjük kijelen­tette: legalább 6 dolláros árcsökken­tés kell, hogy átvegyék a szerződött mennyiséget. Líbia a hivatalos árból még mindig nem akar engedni, de Zagaar olajügyi miniszter szenzáció­­számba menő nyilatkozatot tett. Ki­fejtette: Tripoliban tanulmányozzák a lehetőségét, hogy az adózási és az egyéb szabályok megváltoztatásával mérsékeljék az olajárat. Líbia tisztában van vele, hogy az olajcégek nem vállalhatják, hogy veszteséggel vásárolják meg az or­szág olaját, s ha Tripoliban úgy lát­ják, hogy a helyzet már ilyen, akkor feltétlenül intézkedni fognak. Azon­nal hozzátette, persze, hogy Líbia el­ső reakcióként termelését fogja visz­­szafogni.Véleménye szerint a szoká­sos napi 1,7 millió barrelhez képest az ország napi 600 ezer barreles csökkenést is könnyen megengedhet magának. (Becslések szerint a líbiai olajtermelés már ma is csak 1,1 mil­lió barrel körül mozog.) Egyes ame­rikai vásárlók azt sem tartják ki­zártnak, hogy Líbia minden ameri­kai vásárlója visszalép, ha nem kap elég nagy árengedményt, ez esetben a líbiai termelésnek napi 500 ezer barrelre kellene összezsugorodnia. Sokak szerint azonban a vásárlók ennyire nem élezik ki a helyzetet, s a teljes visszalépés helyett azt a­­ kompromisszumot választják, hogy lemondattak a szerződött mennyiség egy részéről és a megállapodások ér­telmében kifizetik a visszalépésért járó, barrelenként 6 dolláros pená­­lét, így még mindig kisebb a pénz­­veszteség, és legalább megmaradnak a kapcsolatok Líbiával — érvelnek a kompromisszum hívei. (Reuter) líbiai vezető gazdas­­gi megbeszélései Moszkvában és Delgrádban A Szovjetunió és Líbia gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködési megállapodást kötött, ame­lyet hétfőn írt alá Moszkvában Tyi­­honov szovjet miniszterelnök­ és Dzsallád, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam forradalmi vezetőségé­nek tagja. A szerződés egyebek kö­zött előirányozza szovjet vállalatok és intézmények részvételét Líbia iparosításában, főként az energeti­kában, a kohászatban, az olaj-, a gáz- és a vegyiparban. A most kö­tött megállapodás szerint szovjet közreműködéssel építenek fel a lí­biai Misuratában egy fémkohászati üzemet,­­ egy műtrágyagyárat és több vegyipari létesítményt. Dzsallád még hétfőn Belgrádba érkezett és megkezdte tárgyalásait Jugoszlávia és Líbia gazdasági, pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködéséről. Belgrádban em­lékeztetnek rá, hogy a korábban kö­tött szerződések értelmében jugo­szláv vállalatok 2­ milliárd dollár ér­tékben végeznek beruházási mun­kálatokat Líbiában. A két ország közötti kereskedelmi megállapodás 1981-re 550 millió dolláros árucsere­­forgalmat irányoz elő. (Reuter, MTI)

Next