Világgazdaság, 1981. szeptember (13. évfolyam, 164/3165-185/3186. szám)

1981-09-01 / 164. (3165.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1981. SZEPTEMBER 1., KEDD XIII. ÉVFOLYAM, 164. (3165.) SZÁM Elkerülhetetlen az irányváltás A NIESR jelentése a brit gazdaság állapotáról Nagy-Britanniában ismét reflációra szólították fel a konzervatív kormányt, ezúttal a NIESR gazdaságkutató intézet tett hitet a gaz­daságpolitikai irányváltás mellett. Thatcher asszony azonban válto­zatlanul hajthatatlan, kitart egyoldalú inflációellenes politikája mel­lett. Eközben a gazdaság állapota tovább romlik, 50 éves rekordot dönt a munkanélküliség, hanyatlik az ipari termelés, s már az inf­láció sem lassul olyan tempóban, ahogyan eddig. A helyzet javu­lására talán csak Howe pénzügyminiszter számít, a gyáriparosok szövetsége, a szakértők többsége és a közvélemény éppenhogy nem optimista. Nagy-Britannia válságban levő gazdaságának legfőképpen refláció­ra van szüksége — ismételte meg már számtalanszor hangoztatott vé­leményét a NIESR gazdaságkutató intézet. Negyedévi jelentésében azonban sietett hozzátenni: gazda­ságpolitikai fordulat nem képzel­hető el anélkül, hogy a szakszer­vezetek vissza ne fogják bérköve­teléseiket, az esetleges reflációs in­tézkedések csak a béremelések las­sításával együtt válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket. „A munkanélküliség még jó darabig nőni fog, s ez a tény önmagában is tompítja a szakszervezetek bér­­követeléseit. Gazdasági fellendülés esetén azonban csak a bérnövelések tudatos visszafogása teheti ismét nyereségessé a brit ipart, illetve javíthatja meg külföldi versenyké­pességét” — írja a jelentés. . Erre azonban szinte semmi re­mény — ismeri el az intézet, a szakszervezetek aligha adják ön­ként alább. Mi több, semmi jele, hogy a szakszervezetek és a kor­mány közelednének egymáshoz, s olyasféle „társadalmi szerződés” megkötését szorgalmaznák, amely­ a 70-es évek közepén jött létre a munkáspárti kormány és a szak­­szervezetek között a bérnövelések kordában­­ tartására. Sőt, Howe pénzügyminiszter kereken kijelen­tette: a jövedelempolitika csak tor­zulásokhoz vezet, így a kormány nem is tervezi alkalmazását. Hajthatatlan a konzervatív kor­mány szigorú monetarista politiká­jában is, változatlanul az infláció­­ellenes harcot tartja első számú céljának. E politika — szögezi le a MNESR jelentése —, egyáltalán nem meggyőző. Thatcher és Howe „inflációtól mentes gazdasági növe­kedésbe” vetett hite megalapozat­lan, a brit gazdaság immár máso­dik éve — s az új kormány nem egész két és fél évvel ezelőtt ke­rült hatalomra — hanyatlik. Az in­tézet jóslatai szerint a brit társa­dalmi össztermék (GDP) reálérték­ben, 1975-ös árakon számolva, a tavalyi 1,9 százalékos csökkenés után az idén várhatóan 1,3 száza­lékkal zsugorodik, s jövőre is leg­feljebb 0,9 százalékkal nőhet. Nö­vekszik viszont a munkanélküliség, a jövő év végére az állást keresők száma már a 3 millió közelében lesz, míg jelenleg „csak”­ minden kilencedik brit dolgozó, összesen 2,6 millió ember van munka nél­kül. S a NIESR jelentése nem vet­te számba az iskolákat elhagyó, el­ső ízben állást kereső fiatalokat; őket is beleszámolva, a szezonális ingadozások figyelembe vétele nél­kül az állást keresők száma már ma is 2,94 millió, azaz az aktív la­kosság 12,2 százaléka. Az intézet az inflációról szólva sem derűlátó, noha a kormány, ép­pen az áremelkedés lassulásával próbálja igazolni gazdaságpolitiká­ját. A NIESR szerint a kiskereske­delmi árak emelkedése sem az idén, sem­ jövőre nem lassul 10 szá­zalék alá; ez év végén — egész évre kivetítve — 10,5 százalékos, egy évvel később pedig 10,1 száza­lékos lesz az infláció. Igaz, 1979 végén 16,1, 1980 végén pedig 12,8 százalékos volt az áremelkedés üte­me, de­­ hasonló mérvű javulásra semmi kilátás, elsősorban a font sterling árfolyamvesztesége miatt. S még ez az előrejelzés is csak ab­ban az esetben válhat valósággá, ha a kormány a megszabott kere­tek között tudja tartani a pénzel­látás növekedését. Csökkennek, méghozzá drasztiku­san, a személyi reáljövedelmek, 1979- ben még 6,3 százalékkal nőttek az előző évhez képest, ez az arány 1980- ban 2 százalékra lassult, s az idén 2,2 százalékos visszaeséssel kell számolni. Növekszik viszont az idén a brit fizetési mérleg folyó tételeinek többlete, elérve az 5,5 milliárd fon­tot, a tavalyi 2,8 milliárdos többlet és az 1979. évi 1,4 milliárdos defi­cit után. A nem profitra dolgozó kutató­­intézettől teljesen függetlenül ké­­­szített felmérést a brit munkáltatók szövetsége, a JCBI, következtetései mégis csaknem teljesen megegyez­nek a NIESR jelentésével. A jú­lius 31. és augusztus 21. között meg­kérdezett mintegy 1800 iparválla­lat véleménye alapján készített fel­mérésből kiderül: nincs jele a fel­lendülésnek Nagy-Britanniában. A megkérdezettek 70 százaléka szerint a termelés a következő négy hó­napban stagnál, mások további csökkenésre, megint mások némi javulásra számítanak. A megrende­lésállomány valamelyest közelít „a normálishoz” — írja a CBS, de eny­he gúnnyal rákérdez: vajon a je­lenlegi gazdasági helyzetben mi te­kinthető normálisnak? Az ország ipari termelése júniusban 6,7 szá­zalékkal maradt el az egy évvel ko­rábbitól, s a helyzeten alighanem csak a várhatóan megélénkülő ex­portkereslet javíthat, közelebbről a dollárelszámolású, piacok várható lassú fellendülése. A nyugat-euró­pai piacokon kínálkozó értékesítési lehetőségek — mondja a CBS — ma rosszabbak, mint valaha, nem kis részben emiatt marad el a brit ipar teljesítménye az idén 3 száza­lékkal a tavalyitól, miközben a munkanélküliek száma havonta 40 ezerrel nő. A brit gazdaság alakulásával fog­lalkozó legutóbbi hivatalos kor­mányjelentés is csak minimális ja­vulásról adott számot. A központi statisztikai hivatal jelentése sze­rint számottevően lelassultak a bér­­emelkedések, miközben az általános gazdaság tevékenység — a májusi és a júniusi pangás után — július­ban élénkült. Howe pénzügyminisz­ter még augusztus elején úgy nyi­latkozott, hogy a brit gazdaság túl van a mélyponton,­­ kijelentését azonban a cambridge-i egyetem közgazdászai „teljes abszurdumnak” bélyegezték, hozzátéve, hogy mind­addig szó sem lehet semmiféle ja­vulásról, amíg Thatcher nem vált gazdaságpolitikai irányt. Küszöbön ál az új kormány megalakítása Portugáliában Az OECD rosszat jósol Lisszabonnak Pinto Balsemao kijelölt portugál miniszterelnök csaknem teljesen be­fejezte kormán­yalakítási tárgyalásait — jelenti, a miniszterelnök szociál­demokrata pártjához közelálló forrá­sokra hivatkozva, a Reuter. Pinto Balsemao augusztus 10-én mondott le, mert pártja jobbszárnya és ke­reszténydemokrata koalíciós partne­rei szemére hányták, hogy túlságo­san engedékeny a baloldallal szem­ben, Banes elnök azonban ismét őt bízta meg kormányalakítással. Lisszaboni értesülések szerint az új kormány megalakulása azért vá­ratott magára hetekig, mert nem akadt politikus, aki rossz gazdasági helyzetben elvállalta volna a pénz­ügyminiszteri tárcát. Most úgy lát­szik, hogy Joao Salgueiro, az orszá­gos fejlesztési bank elnöke szemé­lyében sikerült vállalkozót találni. Ám Salgueiro kikötötte, hogy csak akkor vállalja el a pénzügyi tárcát, ha teljhatalmat kap a gazdasági ter­vezés ügyében. Szociáldemokrata for­rások szerint­­Salgueiro egyfajta gaz­dasági miniszterelnök lesz. Az új kormányban várhatóan erő­sen megnő a jobboldal súlya. A ke­reszténydemokrata CDS vezetője, Freitas de Amaral, aki az előző Pinto Balsemao-kormányban nem vállalt tárcát, most valószínűleg mi­niszterelnök-helyettes és hadügymi­niszter lesz. A kereszténydemokra­táknak jut két új gazdasági csúcs­minisztérium is, az ipari, energiaügyi és külkereskedelmi, valamint a me­zőgazdasági és belkereskedelmi tár­ca. Ez súlyos nehézségek csíráját hordja magában, hisz a keresztény­­demokrata gazdasági miniszterek alighanem a szociáldemokrata gaz­dasági csúcsminiszter rovására igye­keznek növelni befolyásukat. Lisszabonban arra számítanak, hogy az új kormány rövidesen közzé­teszi gazdasági szü­kségprogramját, az idén már a másodikat. A helyzet gyors javulására azonban nem lehet számítani. A Gazdasági Együtt­m­űkö­­dési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tegnap közzétett éves jelentése sze­rint az idén és jövőre is lassú gaz­dasági növekedés, magas infláció és nagy fizetésimérleg-deficit vár az or­szágra. Az idén a nemzeti összter­mék (GNP) növekedési üteme 3,5 százalék, jövőre pedig 3 százalék kö­rül lesz, szemben a tavalyi 5,5 szá­zalékkal. Az infláció 18,5 százalékra emelkedik a tavalyi 16,6 százalékról, elsősorban az­ árellenőrzés enyhítése és a magasabb importköltségek miatt. Az áremelkedés jövőre ha­sonló ütemben folytatódik — írja az OECD jelentése. A legnagyobb gond­nak a fizetésimérleg-deficitet tartja az OECD, és azt javasolja, hogy a korm­ány e probléma megoldásának adjon elsőbbséget. Az élelmiszer­­import miatt a hiány az idén eléri az 1,6 milliárd dollárt. (Reuter) 4. ................................................ NAPRÓL NAPRA + AZ ÖBÖLMENTI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS a fő napi­rendi pontja a szaúd-arábiai Taifban megkezdődött tanácsko­zásnak. A külügyminiszterek tervezetet készítenek a tőke, az áru és a munkaerő szabad mozgásáról. (2. oldal) + A GABONA- ÉS OLAJNÖVÉNY-TERMESZTÉS FOGJA JÁT­SZANI a középtávú terv szerint a főszerepet a növényter­mesztési termékkibocsátás 16—18 százalékos növekedésében — mondta debreceni előadásán dr. Dénes Lajos miniszterhe­lyettes. (3. oldal) + LENGYELORSZÁGBAN FELEMELTÉK A KENYÉR ÁRÁT. Alig javul az ország élelmiszer-ellátása az év hátralévő részé­ben. (2. oldal)­­ A KERESLETNÉL GYORSABBAN FOG NŐNI A KÉN TER­MELÉSE — jósolja a Forrecom kutatóintézet. A bányák ter­melésnövekedése mellett emelkedik majd a gázok kénteleníté­­séből származó mennyiség is. (8. oldal) + ELUTASÍTOTTA A JÖVŐ ÉVI BELGA KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZETET a kormánykoalíció vallon kereszténydemokrata pártja. Ezzel újabb kormányválság fenyeget Brüsszelben. (2. oldal) + A BOLGÁR GAZDASÁGOT IS SÚLYOSAN ÉRINTIK az utóbbi évek világgazdasági változásai. (5. oldal) + A SZOCIALISTA ORSZÁGOK NSZK-BA IRÁNYULÓ KIVI­TELE ERŐSEN NŐTT, de szerkezete továbbra sem kedvező. (4. oldal) + A VILÁG LEGNAGYOBB KERESKEDŐHÁZA, A MITSU­BISHI kiterjedt ipari és pénzügyi hátországra támaszkodhat, amelynek segítségével most az amerikai piac meghódítását ter­vezi. (6. oldal)­­ + A MALAYSIAI KORMÁNY KAUCSUKEXPORT-ÖSZTÖNZŐ POLITIKÁJA az alacsony árak miatt eddig nem hozta meg gyümölcsét, de az évtized végéig keresletnövekedést remél­nek. (8. oldal) 1. • A BOMBAMERÉNYLET A GAZDASÁGI KONSZOLIDÁCIÓT IS FÉKEZI IRÁNBAN Két hónap leforgása alatt immár másodszor adott hírt magá­ról látványos politikai merénylettel az iráni iszlám fundamentalis­ták ellenzéke. A bombarobbanások megölték Khomeini vallási vezető legtekintélyesebb híveit, s noha az „iszlám forradalom” híveinek mártíromsága sok iránit csak megerősít az iszlám fundamentalizmus iránti hűségében, kétséges, hogy ez elegendő erőt jelenthet-e Kho­­meininek. A bomba az iszlám rendszer szívében robbant, jelezve, hogy Khomeini ellenzéke mindenhová elér. Az iszlám vezetésnek nemcsak az okoz egyre növekvő nehézségeket, hogy mélyen meg­­hasonlott, politikailag megosztott országot kell kormányoznia, ha­nem az is, hogy a kormányzat lassan elveszti­­gazdasági eszközeit. Az Irakkal vívott háború pusztító hatása, az olajpiac pangása, a gazdasági vezetők inkompetenciája következtében egyre inkább im­portra szoruló ország gazdasági zavarai csak mélyülnek, s az „iszlám forradalmi lendület” mellett előbb-utóbb ennek is befolyásolnia kell a tömegek hangulatát. Ideiglenes elnöki tanács vette át az ország irányítását Iránban, mi­után a vasárnapi bombamerénylet megölte Radzsai nemrég beiktatott államfőt és 20 éve közeli munka­társát, Bahonar miniszterelnököt, akiket egyébként már tegnap, elte­mettek. Khomeini vallási vezető tegnap teheráni lakásán egy részvétnyilvá­nító csoportnak kijelentette: egy is­tennel együtt élő nemzetet a világ egyetlen hatalma sem téríthet el az általa választott úttól. „Nem az isz­lám, hanem a marxizmus követői azok, akik azt hiszik, hogy az or­szág néhány gyilkosság nyomán ösz­­szeomlik” — hangoztatta Khomeini, aki a merényletért az Egyesül Ál­lamok és Szaddam Husszein iraki elnök „ötödik hadoszlopát” tette fe­lelőssé. Egy londoni közleményben egyébként a merényletért a balol­dali Mudzsaheddin mozgalom vál­lalta a felelősséget, Baniszadr, Pá­rizsban élő volt elnök és a Mudzsa­­heddinek ugyancsak Párizsban levő vezetője azonban csak általános jel­legű állásfoglalást tett közzé, mond­ván, hogy a merénylet válasz volt az utóbbi hónapok erőszakhullámá­ra. Teheráni politikai megfigyelők szerint az utóbbi két hónapban 600 —700 politikai jellegű kivégzés tör­tént Iránban. , Khomeini és a köréje tömörülő erők érthetően a folyamatosságra helyezik a súlyt, máris közölték, hogy rövidesen új elnököt válasz­tanak. Kérdés, meddig lehet fenn­tartani a folyamatosságot ebben a polgárháborús légkörben. A politikai konszolidációhoz gazdasági is kel­lene, de a gazdaságban terjed a zűr­zavar. Irán ma az olajeladásokból él, az olaj­jövedelmeket éli fel. Az olajtermelés viszont jóval kisebb, mint a sah idején, körülbelüli napi 2 millió barrel (néhány éve töb­b, mint 5 millió barrel volt), s az export csak körülbelül 1,3 millió barrel. Gharazi olajipari miniszter az irá­ni rádiónak vasárnap adott nyilat­kozatában utalt rá:­nem kívánják az olajtermelést a korábbi szintre emelni, „nem fecséreljük el ezt az oly fontos nyersanyagot olcsó áron”. Közelebb jár azonban az igazsághoz az a feltételezés, hogy Irán kereslet híján nem is tudná növelni exportját, sőt a jelenlegi ki­vitel fenntartása is külön erőfeszí­téseket igényel. Mindez olyan kö­rülmények között, amikor az im­port becslések szerint a tavalyi 12 milliárd dollárról 18 milliárdra szö­kik­­fel. . . -t. Kérdés, meddig lesznek elegendők az olajpénzek a jelenlegi fogyasz­tási szint fenntartásához. A mező­­gazdaság és az ipar fellendítéséhez átfogó gazdaságpolitikai koncepció­ra, reformokra, nyugodt belpoliti­kai légkörre és megfelelő vezetőkre lenne szükség. B. T. intézkedések Romániában a hústermelés növelésére Romániában a művelhető földte­rület egy részét a­­ jövőben magán­­gazdálkodók is megkaphatják, hogy ezáltal is növekedjen a mezőgazda­­sági termelés — jelentette be Ceau­­sescu államfő a mezőgazdaság veze­tőinek tartott beszédében. Mint mondotta, „termőföldeket kell adni a vállalatoknak, a munkásoknak és a parasztoknak, hogy ily módon , te­gyék lehetővé a megfelelő termés­­eredményeket”. Hozzátette: a ma­gántermelőknek elsősorban az ál­lattenyésztést kell fokozniuk mind vidéken­, mind a városokban. „Min­denütt, ahol megteremthetők a kö­rülmények, a lakosságnak állatot kell tenyészteni.” Éles szavakkal bírálta Ceausescu azokat a mezőgazdasági vezetőket, akik nem tettek meg mindent a ter­mőföldek jobb kihasználásért. Mint mondta, ez is szerepet játszott ben­ne, hogy a belföldi piaci ellátás ed­digi színvonalának fenntartásához az állami tartalékokhoz kellett hoz­zányúlni. Húsból például az idén 12 ezer tonnát kellett az állami tar­talékokból pótolni, le kellett állí­tani az élelmiszerexportot, és to­vábbra is importra szorul az or­szág számos fontos élelmiszerből, így például cukorból. Az idei ter­méseredményekről szólva, Ceauses­­cu elmondotta, hogy a termés ele­gendő lesz ugyan a lakosság téli ellátásához, de elmarad a várttól. Ceausescu elbocsátásokat helye­zett kilátásba­­ ott, ahol a vezetés képtelen megbirkózni a mezőgazda­ság megnövekedett feladataival. Mindez — mint mondotta — vonat­kozik a minisztériumi vezetőkre, de a kutatóintézetek, sőt a mezőgazda­­sági oktatás vezetőire is. „Aki úgy gondolja, hogy képtelen ellátni je­lenlegi munkáját, az keressen má­sikat. Véget kell vetnünk a csupán formális önkritikáknak, a mezőgaz­daságban a kritika és az önkritika eddig csupán az inaktivitás mente­­getését szolgálta, nekünk azonban gabonára, zöldségre, gyümölcsre, tejre és húsra van szükségünk” — jelentette ki Ceausescu államfő. (Reuter)

Next