Világgazdaság, 1981. október (13. évfolyam, 186/3187-208/3209. szám)

1981-10-01 / 186. (3187.) szám

WGB 1931. OKTÓBER 1. Brandt a fejlődők fokozottabb segélyezését sürgeti Ismételten az elmaradott országok fokozottabb segélyezését sürgette Brandt, a nyugatnémet Szociálde­­mokra Párt és a róla elnevezett Észak-Dél Bizottság elnöke. Kedden közzétett nyílt levelében óva intette az Egyesült Államokat, nehogy ki­vonja magát a harmadik világ problémáinak megoldását célzó nem­­­­zetközi erőfeszítésekből. Egyben sür­gette, hogy a jövő hónap 22-én és 23-án a mexikói Cancúnban tartan­­­­dó,Észak-Dél csúcstalálkozón részt­vevő 22 ország fordítson kivételes fi­gyelmet a fejlődők megsegítését cél­zó, ENSZ-en belüli együttműködés­re, illetve egy élelmiszerprogram ki­dolgozására. Brandt rámutatott: 1980 eleje óta — akkor készült el az Észak—Dél Bizottság legutolsó jelentése a fej­lődő országok állapotáról — a har­madik világ problémái lényegesen rosszabbodtak, mind több ország süllyed a szegény fejlődők szintjére, fokozódott az éhínség. A cancuni csúcstalálkozó ne határozatokat hoz­zon, hanem dolgozzon ki konkrét­­ megállapodásokat a globális segély­tárgyalások megkezdéséről. Brandt végül kifejtette, hogy a tervezett nemzetközi élelmiszerprogramra, amelyre leginkább Afrika országai­nak van szükségük, évenként 4,5 milliárd dollárt kellene előirányoz­ni. Brandt végül pozitívan értékelte­­ a harmadik világ problémáinak meg­oldásában illetékes szovjet szakér­tőkkel való találkozóit, de sajnála­tosnak nevezte, hogy a Szovjetunió nem vesz részt a cancuni csúcskon­ferencián. A Közös Piac brüsszeli bizottsága fokozni kívánja a világ legszegé­nyebb országainak nyújtandó segé­lyeinek összegét, legkevesebb 40 millió dollárral — jelentették be Brüsszelben. Ha a bizottság javasla­tát az illetékes miniszterek jóvá­hagyják, akkor a pótlólagos segély­ből 230 ezer tonna gabona szállítá­sára nyílik lehetőség, de a 31 leg­elmaradottabbnak minősített fejlődő ország cukrot, zöldségeket és egyéb közös piaci mezőgazdasági terméket is kaphatna. A bejelentéssel kapcso­latban a Reuter emlékeztet rá, hogy a szeptember elején tartott párizsi ENSZ-konferencián a fejlett tőkés­országok a legszegényebbeknek nyúj­tandó segélyösszegek növelésére tet­tek ígéretet. Abban állapodtak meg, hogy nemzeti összetermékük (GNP) 0,15 százalékára emelik a legszegé­nyebbeknek szánt segélyek összegét, de hogy mikorra, arról nem szüle­tett döntés. (Reuter, MTI) RÓMA LAZÍTJA A LETÉTI RENDSZERT Az olasz központi bank megerő­sítette, hogy Róma október 1-től kezdve fokozatosan lazítani kezd a négy hónapja bevezetett devizaellen­őrzési rendszabályokon. Május 28-án a tőkekiáramlás megfékezésére letéti rendszert léptettek életbe, amely sze­­­rint külföldi­ valuta­ vásárlásakor — természetesen elsősorban az import­nál — a vett összeg értékének 30 százalékát kamatmentesen letétbe kell helyezni a központi banknál. A rendelkezést éles hangon bírálta a Közös Piac, mondván, hogy a letéti rendszer hátráltatja a kereskedel­­­­met,­­s egyben sürgette a római kor­­­­mányt, mielőbb vonja vissza az in­­■­tézkedéseket. Az eredeti elképzelések szerint az intézkedések szeptember végén érvé­nyüket vesztették volna, de az olasz kormány'', látván a letéti rendszernek a vártnál kisebb hatását, úgy dön­tött, hogy kiterjeszti az ellenőrzések érvényét, mégpedig márciusig. A Közös Piac nyomására azonban be­leegyezett, hogy fokozatosan, még februárig leépíti a rendszert. Ennek megfelelően első lépésben október 1-től a kötelező letét arányát 30 szá­zalékról 25 százalékra mérsékli, s több terméket kivon az intézkedések hatálya alól. Az olasz kormány több termék, így a nyersolaj, a gabona, egyes különleges kórházi felszerelé­sek importjára már kezdetben sem vonatkoztatta az intézkedéseket. (AP-DJ) ­­ Ausztria 300 millió dolláros euro­­kölcsönt szeretne felvenni. Egyelőre még csak a puhatolózás folyik, így nem ismeretes, milyenek lesznek a feltételek és melyik bank (vagy bankok) vállalja a kölcsönügylet szervezését. mít Franciaország költségvetésének jövő évi hiánya várhatóan 95,4 mil­liárd frank lesz a miniszteri tanács által most elfogadott tervezet értel­mében. Az idei deficit nagyságát je­lenleg 70 milliárd frankra teszik. A belga kormány még e héten fellazítja a négy hónapja érvényben levő szelektív árellenőrzést. Csütör­töktől kezdve a vállalatoknak ár­emeléseikhez nem kell minisztériu­mi engedélyt kérniük, de árnövelési terveiket be kell jelenteniük. ©■ Az egész világon Svájcban köl­tenek az emberek legtöbbet halál­eset, tolvajlás, tűz, bales­etek és be­tegség elleni biztosításra, évente fe­jenként mintegy 800 dollárt. A sor­ban az Egyesült Államok és az NSZK következik. De Japán a következő öt esztendő­ben 21,4 milliárd dollár segélyt nyújt a fejlődő országoknak, több mint kétszer annyit, mint az előző öt év­ben. Huszonhárom nyugati ország fő­városában végzett japán felmérés szerint 1 kiló marhahús augusztus­ban Tokióban volt a legdrágább: 31 dollár. Ezzel szemben Buenos Aires­ben csak 4,90 dollárt kellett érte fi­­zetni. Egy üveg skót whiskyért az argentin fővárosban 35, Hongkong­ban csak 7,70 dollárt kértek, To­­­k­ióban 14,30, Kairóban 21,80 dollár­ba került. Ifj. Október 1-től drágulnak Olasz­országban a postai díjak. Az idei esztendő immár harmadik tarifa­­emelése azt jelenti, hogy 1980-hoz képest mintegy kétszeresére emel­kednek a díjak. Az intézkedés mind a belföldi, mind a külföldi posta­forgalomra kiterjed, a­zt jelenti Tavaly Kínában 68 év volt a várható élettartam, szemben az 1949-es 35 évvel. Ma 1,2 százalékos a csecsemőhalandóság a kínai vá­rosokban, 2,3 százalékos vidéken, szemben az 1949-es 20 százalékkal. 13 A The Times és a Sunday Ti­mes című londoni újságok ausztrál tulajdonosa a lapok megszüntetésé­vel fenyegetőzik, ha rövidesen nem rendeződik bérvitája a dolgozókkal. Ms Spanyolországban a fogyasztói árindex augusztusban júliushoz ké­pest 1,3 százalékkal emelkedett, s 14,5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Ez év első nyolc hónapjában az árak 9,7 száza­lékkal emelkedtek. Idenyílt a Nemzetiközösség csúúcskonferenciája Az ausztráliai Melbourne-ben tegnap megnyílt a Nemzetközösség egyhetesre tervezett csúcsértekez­lete, amelyen 41 ország vezetői vesznek részt. Az utóbbi 20 év so­rán felszabadult brit gyarmatokat és Nagy-Britannia évtizedek óta független domíniumait tömörítő la­za szervezetnek 45 tagországa van, a mostani konferenciára 4 kisebb tagállam nem küldött képviselőt. Az idei csúcstalálkozónak két fő témája van: Dél-Afrika és Namíbia ügye, valamint az Észak—Dél pár­beszéd, különös tekintettel a hó­nap második felében a mexikói Cancúnban tartandó Észak—Dél csúcskonferenciára. A Nemzetkö­­zösség fejlődő sorban levő tagorszá­gai még az értekezlet előtt kifejez­ték aggodalmukat, hogy az Egye­sült Államok igyekszik visszafogni a fejlődőknek szánt segélyek ösz­­szegét, ennek az aggodalmuknak a cancuni konferencián is hangot kí­vánnak adni. (Reuter, MTI) Nőtt a dél-afrikai fizetési deficit A Dél-afrikai Köztársaság folyó fizetési mérlegén éves szinten , 5,05 milliárd rand deficit mutatkozott az idei második negyedévben (sze­zonálisan kiigazítva). Az év első három hónapjában a mérleghiány ugyancsak éves szinten, még csak 1,29 milliárd rand volt — jelentette a pretoriai központi bank. A jelen­tés megjegyzi, hogy tavaly az egész évben 2,8 milliárd rand többlet volt az ország folyó fizetési mérlegén. A bank a deficit növekedését fő­ként az aranyeladások csökkenésé­nek, a késztermékimport felfutá­sának és a tőkekiáramlás felgyor­sulásának tulajdonítja. A második negyedévben ugyanis, éves szinten, 7,61 milliárd rand értékű volt a nettó aranytermelés, szemben az el­ső negyedévi 8,49 milliárd randdal. E csökkenés részben az aranyterme­lés visszaesésének, részben pedig a Krügerrand érmék iránti kereslet megcsappanásának következménye. (Reuter) Bóvlik a szovjet-indiai együttműködés A szovjet vállalatok és az indiai magánszektor közti együttműködés bővítésének lehetőségeiről folytatnak tárgyalásokat a Szovjetunióban az indiai üzleti élet vezető képviselői A delegáció, amelyet hétfőn foga­dott Ivan Arhipov, a minisztertanács első elnökhelyettese, megtárgyal­ja a Leonyid Brezsnyev tavaly decemberi indiai látogatása során a két ország gazdasági és műszaki együttműködési megállapodásának végrehajtására kidolgozott terveket. A TASZSZ megemlíti, hogy tanul­mányozzák textilgyárak, egy golyós­­csapágygyár és több más üzem­ Indiában való építését. A gyárakat szovjet berendezésekkel szerelnék fel és azok cserébe termékeik egy ré­szével fizetnének. (MTI) Iciscó és a KGST gazdaági kapcsolatai A kereskedelmi kapcsolatok bőví­téséről szóló megállapodást írtak alá Mexikóvárosban Mexikó és a KGST képviselői. A KGST és Mexi­kó gazdasági együttműködési vegyes bizottságának 4. ülésszakán­­ részt­vevő KGST-küldöttséget Koseljov, a Szovjetunió Külgazdasági Kapcsola­tok Állami Bizottságának elnökhe­lyettese vezette, aki elmondta: a bi­zottság 1976-ban történt megalakulá­sa óta a KGST-országok és Mexikó közötti árucsere-forgalom ötszörösé­re emelkedett. A tanácskozáson a szocialista or­szágok javaslatokat terjesztettek elő mexikói fejlesztési programokban való részvételükre. A Szovjetunió például évi 30 ezer tonna izoprén kaucsukot előállító üzem, valamint szovjet—mexikói közös vállalkozás­ban létesítendő pezsgőgyár, Bulgária agráripari, az NDK pedig gépipari létesítmények felépítésére tett aján­latot. Lengyelország öt teherszállító hajó szállítását vállalná. Mexikó il­letékesei is késznek bizonyultak a Szovjetunióban megvalósítandó léte­sítmények, így egy évi 250 ezer tonna kapacitású papírgyár felépí­tésében való közreműködésre. (MTI) Adatok a c­súszlovák gazdaságról A csehszlovák ipari termelés az év első nyolc hónapjában 2 száza­lékkal nőtt a tavalyi azonos idő­szakhoz viszonyítva — jelentette a CTK hírügynökség. Az említett időszakban a szocialista országokba irányuló csehszlovák export 8,3 szá­zalékkal, a tőkésországokba jutó ki­vitel pedig 4,3 százalékkal nőtt. Az import ugyanakkor a szocialista or­szágokból 6,5 százalékkal, a tőkés­országokból pedig 2,3 százalékkal nőtt. (Reuter) SEVIF-adatok Kína pénzügyi helyzetéről Kína devizatartalékai a májusi 3,2 milliárd dollárról júniusra 3,81 milliárd dollárra emelkedtek — kö­zölte az IMF havi kiadványa, amely első ízben hoz adatokat Kínáról. A kiadvány szerint Kína devizatarta­lékai folyamatosan emelkednek március óta, amikor 2,36 milliárd dollárra rúgtak. 1980. júniusának végén a kínai devizatartalékok ér­téke 3,47 milliárd dollár volt. A legutóbbi adat csaknem a legmaga­sabb 1977 óta, amióta ilyen sta­tisztikák rendelkezésre állnak. Kína aranytartalékai 1977 óta azonos szinten vannak, 12,8 millió unciára rúgnak. Az árakra és a kereskedelemre vonatkozó legutóbbi adatok szerint tavaly Kínában a fogyasztói árak emelkedése 7,5 százalékra gyorsult az 1979-es 1,9 százalékról. 1979-től 1930-ra az import cif bázison 24,39 milliárd jüanról (1 dollár : 1,78 jüan) 29,08 miliárdra, az export foli bázison 22,38 milliárdról 26,68 mil­liárd jüanra emelkedett. (Reuter) Ikradábn a növekedés lassulására számítanak Jövőre a kanadai GNP reálnöve­kedése legfeljebb 2 százalék lesz az idén várható 3,6 százalék után — jósolják a Toronto-Dominion Bank szakértői. Az idei első félévben az építőipari beruházások emelkedése és a készletek bővítése segítette a növekedést. A bank szerint a kanadai fogyasz­tói árak az idén 12,5 százalékkal, jövőre pedig 12 százalékkal emel­kednek. Igazán kedvező fejlemény csak a külkereskedelemben várható: a bank szerint az idei 5,9 milliárd dollárra becsült kereskedelmi több­letet jövőre 8 milliárd dolláros re­kord aktívum követi. (AP—DJ) Pekingi kezdeményezés Kína és Tajvan békés újraegyesítésére Kína és Tajvan békés újraegyesítésére tett nagy horderejű javas­latokat a kínai parlament állandó bizottságának elnöke: a hatalom­ból való részesedést ajánlotta fel a tajvani vezetőknek, autonómiát ígért a szigetnek, s azt mondta, hogy az egyesítés után Tajvan meg­őrizheti társadalmi-gazdasági berendezkedését, s önálló hadseregét is fenntarthatja. A kínai kezdeményezés címzettje Tajpej ugyan, de ugyanannyira Washingtonnak is szól. A hivatalos tajvani vezetés még nem reagált a javaslatokra, feltételezhető azonban, hogy ez­úttal is elutasítja őket. Minden eddiginél nagyobb jelen­tőségű, részletesebb és több enged­ményt tartalmazó kezdeményezést tett Kína. Je Csien-jing, a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bi­zottságának elnöke, az ország tulaj­donképpeni államfője, a KNK ki­kiáltásának 32. és az 1911-es pol­gári forradalom győzelme 70. év­fordulójának előestéjén az Új Kína hírügynökségnek adott interjújában hivatalos szintre emelte a Kína és Tajvan újraegyesítésével kapcsola­tos legújabb pekingi javaslatokat. A kilencpontos nyilatkozat java­solja, hogy a KKP és a Kuomin­­tang (Kínai Nemzeti Párt) kezdjen tárgyalásokat az ország békés újra­egyesítéséről. Je Csien-jing javas­lata szerint a két fél képviselői­nek először beható eszmecserét kell folytatniuk. Peking ezúttal nem elő­ször veti fel, hogy a két fél kössön kereskedelmi-, légi-, hajózási- és postai megállapodásokat, fejlessze a turistaforgalmat, segítse elő a ro­konlátogatásokat, a tudományos-, a kulturális- és a sportcserét. A javaslat azt ígéri, hogy az újra­egyesítés után Tajvan mint „külön­leges közigazgatási körzet” messze­menő autonómiát élvezhet, fenntart­hatja fegyveres erőit, s a központi kormány nem fog beavatkozni a helyi ügyekbe. Tajpej megőrizheti jelenlegi társadalmi-gazdasági be­rendezkedését is. Az újraegyesítés esetén Peking felajánlja, hogy tajvani személyisé­gek vegyenek részt országos szintű politikai testületek munkájában, or­szágos ügyek irányításában. Ha Taj­vannak pénzügyi nehézségei lennének, számíthatna a központi kormány se­gítségére. A javaslat felszólítja a tajvani üzletembereket, hogy ruház­zanak be Kínában, szorgalmazza to­vábbá, hogy a tajvaniak látogas­sanak az anyaországba, letelepedé­sük esetén megkülönböztetéstől men­tes bánásmódban lesz részük, s módjuk lesz szabad ki- és belé­pésre. A javaslat végezetül Tajvan és Kína újraegyesítését „minden kínai feladatának” minősítve, fel­szólítja a Hongkongban, Makaón, illetve a más országokban élő kí­naiakat, hogy játsszák a „híd sze­repét” az újraegyesítésben. Joggal merül fel a kérdés, hogy Kína kinek is címezte üzenetét. Mert bár a javaslatok Tajvannak szólnak, ezeket Peking nem juttatta el közvetlenül a tajvani kormány­hoz, hanem az Új Kína hírügynök­ségre bízta nyilvánosságra hozata­lukat. Már idejekorán figyelmeztet­te a Pekingben élő külföldi diplo­matákat, hogy szeptember végén megkülönböztetett figyelemmel kí­sérjék a hírügynökségek jelentéseit, a kínai vezetés ugyanis nagy je­lentőségű bejelentésre készül. Kína eddigi javaslatainak fogadtatása alapján valószínűnek tarthatja, hogy kezdeményezéseit a tajpeji vezetés ezúttal is elutasítja, számíthat vi­szont rá, hogy Washingtonban nagy­ra értékelik őket. Olyan kép alakul­hat ki az amerikai kormány és a törvényhozás szemében, hogy Kína szakított Tajvannal kapcsolatos me­rev politikájával, mindent megtesz, hogy a kínai kérdés lekerüljön a napirendről. A békés egyesítés ki­zárólagos ellenzője most már a hajt­hatatlan Tajvan. Ha ez a kép meg­győző — vélik Pekingben —, akkor az USA megváltoztatja a két Kína között még mindig valamennyire balanszírozó eddigi álláspontját, jobban hajlik a Kínával való gaz­dasági, pénzügyi kapcsolatok fej­lesztésére, s végleg letesz róla, hogy korszerű fegyverekkel lássa el Taj­vant. Ismeretes, hogy amikor 1979- ben az USA diplomáciai kapcsola­tokat kötött Kínával, Washington egyéves moratóriumot rendelt el a tajvani fegyverszállításokra, a ha­táridő azóta lejárt, de a fegyver­­szállításokat még nem újították fel. Pekingnek tehát külpolitikai szempontból feltétlenül előnyös a békekezdeményezés, még akkor is, ha megvalósulását nem látja reá­lisnak. Abban az esetben pedig, ha a tárgyalások mégis megindulná­nak, a gazdasági kapcsolatok erő­södésén elsősorban a tőkére, a fej­lett technológiára éhes Kína nyer­het. A Tajvan megnyílásából adódó „ideológiai fertőzéstől” sem kell félnie, hiszen a hazai liberalizálás már az előző egy-két évben been­gedte az országba a „nyugati szel­lemet”. A kínai előnyök egyszersmind rá­világítanak a tajvani hátrányokra, azokra a szempontokra, amelyek miatt csaknem biztosra vehető, hogy Tajpej ismét cselnek, őszintétlen­­nek minősíti Peking próbálkozásait és visszautasítja őket. Amióta a KNK diplomáciailag megerősödött, s ezzel párhuzamosan Tajvan elszi­getelődött, nemigen érték külpoli­tikai hátrányok, gazdaságilag pedig erősebb, mint valaha. A Kínától való fenyegetettség jelszava gazda­sági és katonai segítséget jelent Tajvannak, a szigetet irányító Kuo­­mintangnak pedig azt, hogy a la­kosságot a „közös ellenséggel” szemben maga mellett mozgósíthat­ja. A tajvani vezetés számára tehát olyan út látszik járhatónak, amely politikailag, a hivatalos deklará­ciókban továbbra is elutasítja az egyesítés gondolatát, gazdasági té­ren pedig szemet hunyhat a közele­dés felett. A tajvani vezetők azt mondják hogy a kínai politikai kurzus általában ötévenként vál­tozik, így nem érdemes elsietni a tárgyalások megkezdését. Nem lát­nak elegendő biztosítékot a sziget­­ autonómiájának fennmaradására, • ehhez még hozzáteszik, hogy az­­ autonómia önmagában kevés, Kína • egészének sorsát akarják irányítani. • Nevetségesnek minősítik, hogy az anyagi gondokkal küszködő Kína ■ akar pénzügyi segítséget nyújtani , annak a Tajvannak, amelynek egy­­ főre jutó nemzeti jövedelme Ázsiá­­­­ban Japán és Dél-Korea után a­­ legmagasabb, s amelynek lendüle­■ tes gazdasági növekedését a világ­■ sajtó gazdasági csodának tartja. Tagadhatatlan, persze, hogy gazda­­­sági téren Tajvannak is van mit ke­resnie Kínában, a korszerűsítéssel kapcsolatos üzleti lehetőségek a taj­■ vani vállalkozóknak sem közömbö­■ sek. Ezért is tűri Tajpej, hogy ke­­­­reskedői Hongkongon és Japánon keresztül jelentős üzleteket kösse­nek Kínával, s abból sem csinált­­ ügyet, hogy tajvani üzletemberek az­­ utóbbi időben egyre sűrűbben be­utaztak Kínába. Mivel azonban a kínai kiigazítási program számos ja­pán, nyugat-európai és amerikai üz­letembernek öltözött csalódást, Taj­van egyelőre nem lát okot a siet­ségre. A hivatalos tajvani válasz még nem érkezett meg, feltételezhető azonban, hogy a kínai kezdeménye­zés Tajpejben süket fülekre talál. Elképzelhető persze, hogy Washing­ton kedvező reagálása módosít Taj­van álláspontján is. Kína min­denképpen nyer akcióján, többek között nagyobb rokonszenvre, aktí­vabb együttműködésre bírhatja rá a külföldi kínaiakat. Földvári Zsuzsa A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA NAPI KIADVÁNYA Megjelenik hetenként ötször Előfizetési díj évi 4200 Ft Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettesek: VAJNA JÁNOS és DANKÓ ÁDÁM Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: Budapest Pf. 534. 1397 Telefon: 184-055 Kiadja a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke megbízásából a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Tiss Imre Igazgató Kiadóhivatal, Bp., Blaha Lujza tér 1-3. 1959 Telefon: 343-100 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethetik a magyar közületek (vállala­tok, szövetkezetek, hatóságok, intézmények) bármely postahivatalnál és a Posta Köz­ponti Hírlap Irodánál (postacím: Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy átutalással a KHI 215-96162 pénz­forgalmi jelzőszámára 81.3102/9-10 - Szedte Zrínyi Nyomda, Bpest F. v.: Vágó Sándorné Nyomta: Szikra Lapnyomda, Budapest F. v.: Csöndes Zoltán VILÁGGAZDASÁG

Next