Világgazdaság, 1982. február (14. évfolyam, 21/3268-40/3287. szám)
1982-02-02 / 21. (3268.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK .IÍGGAZDASÁG 1982. FEBRUÁR 2., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 21. (3268.) SZÁM Isidia és Pakisztán folytatja a párbeszédet A párbeszéd folytatását előirányzó közlemény kiadásával ért véget hétfőn Új Delhiben Rao indiai és Agha Shahi pakisztáni külügyminiszter négynapos tárgyalássorozata. A találkozón, amely hoszszú idő óta az első, arra irányuló kísérlet volt, hogy a két ország feloldja hagyományos ellentéteit, megállapodtak: februárban Iszlámábádban szakértői, szinten folytatják a dialógust a Pakisztán által javasolt megnemtámadási szerződésről. A közlemény szerint a felek álláspontja a szerződés ügyében „több kérdésben megegyezett”, a találkozót követő sajtókonferencián pedig mindkét külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a megbeszélések szívélyes légkörben zajlottak le, a két állam korábban sok problémával terhes viszonyában sikerült megtenni az első lépéseket a kapcsolatok normalizálása útján. Agha Shahi közölte, hogy az iszlamabadi fordulóval párhuzamosan a két ország közötti magánkereskedelem Ismét kiéleződött az olasz-francia borvita Franciaország három héten keresztül szünetelteti az Olaszországból származó borimportját — erről rendelkezett a hét végén Mauroy miniszterelnök, miután Beziers dél-franciaországi városkában a környékbeli szőlősgazdák újabb tiltakozóakciókkal fenyegetőztek. A szőlősgazdák azt állítják, hogy az olasz bor beözönlése rontja a francia borok eladhatóságát, közvetve tehát a termelők megélhetését. Franciaországban hat hónap alatt immár másodszor függesztik fel a borimportot: a rendelkezés szerint semmiféle olasz borszállítmány nem haladhat keresztül a francia határon, ezen a vámőrök őrködnek majd. Az olasz—francia borháború, mint ismeretes, váltakozó lendülettel ugyan, de hosszabb ideje folyik, noha a közös piaci alapszerződés értelmében tilos bármilyen formában akadályozni a termékek szabad kereskedelmi forgalmát. (Reuter) A legnagyobb veszély: a menekülés a protekcionizmusba Nemzetközi gazdasági tanácskozás Davosban A világgazdaság központi kérdéseiről, a fellendülést fenyegető protekcionizmusról, az inflációról, a munkanélküliségről, az egyes költségvetések kiegyensúlyozatlanságáról tárgyaltak a hét végén a svájci Davosban. Az European Management Forum idei tanácskozásán húsz fejlett ipari ország aktív vagy tárcát viselt miniszterei is részt vettek. A szimpóziumon Heath volt angol kormányfő elnökölt. A hozzászólók közül legtöbben a magas amerikai kamatokkal foglalkoztak, de Brock, az USA elnökének kereskedelmi különmegbízottja leszögezte, hogy nem hajlandók leszállítani a kamatokat, csak hogy másutt enyhítsék a munkanélküliséget. Hangoztatta, hogy a világkereskedelembe mindenkit be kell vonni, ám ismét bírálta a szovjet—nyugat-európai földgázügyletet, mondván, hogy inkább az USA szénszállítási ajánlatát kellett volna fontolóra venni. Másfelől leszögezte, hogy jelenleg nincs valószínűsége a gabonaembargónak. A vitában , amelyben felszólalt Barre volt francia miniszterelnök, De Larosiére, az IMF vezérigazgatója, és több más szakértő . Genscher nyugatnémet külügyminiszter, mintegy válaszként Brocknak, kifejtette: Nyugat-Európa gazdasági problémáit a politikai egyetértés megteremtésével lehet leküzdeni. Elkerülhetelenül szükséges, hogy az iparilag fejlett nyugati országok megszabaduljanak a stagflációtól, amely „mérgezi” a világgazdaságot — jelentette ki De Larosiére, a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) vezérigazgatója. A magas inflációval, a vontatott gazdasági növekedéssel és az erősödő munkanélküliséggel küszködő államok nem oldhatják meg e problémákat oly módon, hogy másodrangú jelentőséget tulajdonítanak az infláció elleni harcnak és elsőrendűt az új munkahelyeket teremtő és egyéb akcióknak. Ha engednek az inflációnak, elvesztik azokat az eredményeket, amelyeket eddig már felmutathattak leküzdésében. A kereslet fellendítése, még mielőtt az inflációt a sarokba szorították volna, még megfékezhetetlenebbé teszi a pénzromlást. De Larosiére sürgette az iparilag fejlett országokat, hogy szorosabbnemzetközi összefogással gyűrjék le gazdasági problémáikat. A kamatokat a legfejlettebb ipari országok monetáris és pénzügypolitikája határozza meg, s ha ezt a politikát úgy helyesbítenék, hogy akár csak egy százalékponttal esne az eurovaluta-piaci kamat, akkor az olajszegény fejlődő országok két milliárd dollárt takaríthatnának meg külföldi adósságszolgálatukon. Általában — fejtegette az IMF vezérigazgatója — a harmadik világ számos országának kilátásai nagymértékben függnek az iparilag fejlett országok gazdasági javulásától, piacaik nyitottságától, amelynek révén megteremthetik a világkereskedelem erős és tartós javulásának alapjait. Hangsúlyozta, hogy nem könnyű megbirkózni a stagflációval, amikor több, mint 25 millióan vannak munka nélkül. Az ettől szenvedő országoknak ellent kell állniuk a protekcionizmus csábításának, csökkenteniük a mezőgazdaságnak és a gyengélkedő iparágaknak nyújtott támogatást. Hajlékonyabbnak kell lenni a bértárgyalásoknál és az árrögzítéseknél. Az az árindexálási rendszer, amely a bér- vagy az áremeléseket — hivatalosan vagy nemhivatalosan — az inflációs rátához rögzíti, nem a megfelelő válasz a felvetett kérdésekre. Elkerülhetetlen — fejtette ki —, hogy a reálbérnövekedés az iparilag fejlett országokban még egy ideig a termelékenység növekedése alatt maradjon, hogy Európában és másutt megfelelő nyereséghez jusson az ipar, olyan nyereséghez, amely a gazdasági növekedés ösztönzője és forrása lehet. Japánt hozta fel példának: sikerült a három fél (a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók) összefogásával bebizonyítani, hogy a bérmegállapodások hozzáigazodhatnak az olaj világpiaci árának emelkedése által teremtett körülményekhez. A gazdasági kiigazításokat nehefelújításáról is tanácskozni fognak. India és Pakisztán 1978 óta kizárólag államközi kereskedelmet folytat egymással. (Reuter, MTI) Éírő „pénzügyi szigorúságról” beszélve, kifejtette, hogy a kormányoknak minden bizonnyal felül kell vizsgálniuk a szociális programokat. Régebben a nagy költségvetési deficit rendszerint együttjárt a recesszióval és azonmód eltűnt, ahogy a gazdaság növekedésnek indult. Ma már tartósnak ígérkeznek és a fellendülés korszakában is megmaradnak a deficitek. Az 1983—84. évre tervezett 100 milliárd dolláros amerikai költségvetési deficit egyáltalán nem vág egybe Reagan elnöknek azzal a sokszor kinyilvánított nézetével, hogy a kormányoknak addig kell nyújtózniuk, amíg a takarójuk ér — jelentette ki Heath volt angol miniszterelnök, a davosi ülés elnöke. Az Egyesült Államok és Anglia olyan elszigetelt monetarista politikát folytat, amely nemcsak saját gazdaságuknak árt, hanem a többi országénak is. Ha Európa nem tesz ,gyors intézkedéseket, hogy hatékonyan megvédje magát a nagy költségvetési deficit és a magas kamatok amerikai politikájától, arra ítéli magát, hogy a végtelenségig kövesse szolgamód az USA monetáris politikáját. Brook, az amerikai elnök kereskedelmi különmegbízottja kijelentette: a nyugati államoknak „politikai elkötelezettséget” kell vállalniuk már most, hogy legyőzik a világkereskedelmi problémákat. Ellenkező esetben megkockáztatják a protekcionizmusba való visszacsúszást. Az USA határozott szándéka, hogy a novemberi miniszteri szintű GATT-konferenciát a világ kereskedelmi problémái megoldása „kezdetének és nem végének” tekinti, nehogy a problémák tényleges válságban robbanjanak ki. A Egyesült Államokon és más országokon múlik, hogy megakadályozzák: a liberális világkereskedelmi korszakot olyan éra váltsa fel, amelyben mindenki csak a saját iparát védi, hogy fenntartsa a foglalkoztatottságot. Az amerikai kongresszusban erősödik a hazai érdekeket védők hangja, de a Reagankormány nem engedi, hogy a protekcionizmus más álcában, „kölcsönösség” néven jelenjen meg. A GATT-ülésen meg kell birkózni a beruházás és a tőke szabad mozgásának liberalizálásával. Komoly tárgyalásokat kell folytatni a szolgáltatások kereskedelméről, hiszen a szolgáltatás a gazdasági növekedés jövőjének alapvető összetevője. Tökéletesíteni kell az agrártermékek kereskedelmét, hogy az a termelőnek és a fogyasztónak egyaránt javára váljék. Új, jobb módszereket kell kitalálni a kevésbé fejlett országok bekapcsolására a világ kereskedelmi rendszerébe, szélesíteni exportpiacaikat és arra bátorítani őket, hogy nagyobb részt vállaljanak a nemzetközi kereskedelmi rendszerért viselt felelősségben. Új szabályok és módszerek szükségesek a nem piaci, gazdálkodást folytató országokkal szemben, hogy azok tisztességesen versenyezhessenek „anélkül, hogy termékeikkel exportálnák ár- és költségeltérréseiket is”. A nemzetközi kereskedelem nem vámjellegű akadályaival való foglalatoskodás soha véget nem érő folyamat — mondta Brock. Ez akadályok közül jónéhány „leleményes és alattomos” nem is létezett 1979 kö-zepén, amikor Genfben a világkeres- kedelmi tárgyalások utolsó jelentős fordulója folyt 1982-ben, sokkal többről van szó, mint a világgazdaság vontatott menetéről, és azzal mit sem nyernek, ha elodázzák a kér-dések nyílt megvitatását és megol ,dását. ( S. Zs. ) 437 NAPRÓL NAPRA + A VILÁG 1981-ES BÚZATERMÉSE 457 MILLIÓ TONNA, 4 millió tonnával több, mint amennyit a Nemzetközi Búzatanács legutóbbi becslésében jelentett. (8. oldal) + GAZDASÁGI SZÜKSÉGPROGRAM KÉSZÜL ARGENTÍNÁBAN, az új kormány legfőbb célja a páratlan ütemű infláció leszorítása ( oldal) + HETVENÖTMILLIÓ DOLLÁROS KÖLCSÖNT kíván felvenni az ICCO, az összegből a kakaószervezet ütközőkészletének vásárlásait kívánják finanszírozni. (8. oldal) + AZ ALUSUISSÉ AZ IDÉN IS NAGYON ROSSZ ÉVRE számít, a cég alelnöke szerint tíz év óta nem volt ilyen gyenge az alumíniumpiac. (8. oldal) + A JAPÁN KORMÁNY RÉSZLETESEN IS KÖZZÉTETTE IMPORTKÖNNYÍTŐ rendelkezéseit, Tokió összesen 67 vámon kívüli kereskedelmi akadályt liberalizál. (2. oldal) + A DÍSZNÖVÉNYEK, A VIRÁGOK ÉS A FACSEMETÉK KÜLKERESKEDELMÉNEK elősegítése és a belföldi termelők koordinálása a feladata a MONIMPEX és hét termelőszövetkezet új külkereskedelmi társaságának. (3. oldal) A Perzsa-öbölmenti országok közös olajfrontja? Az áresés az OPEC alapárát veszélyezteti Az OPEC-en belül közös álláspont kialakítására és a fejlett tőkésországokkal előnyösebb kereskedelmi kapcsolatok kialakítására törekednek a Perzsa-öbölmenti együttműködési tanács országai az olajpolitika területén — közölte a hat öbölmenti konzervatív ország olajügyi minisztereinek tanácskozásáról az emírségek hivatalos hírügynöksége. A zárt ajtók mögött folytatott rövid hétfői tanácskozáson a miniszterek , megállapodtak, hogy termelési politikájukkal gyorssegélyben részesítik a tanácsnak azon tagjait, amelyek termelése valamilyen okból veszélybe kerül, és leállítják olajszállításaikat azon országoknak, amelyek valamely tagország ellen támadást intéznek. A hat ország állami olajvállalatai találkozni fognak az árak koordinálására. Szóba került egy olyan a Perzsa-öblön át az ománi öbölbe vezető olajvezeték építése, amellyel ki lehetne kapcsolni a szűk áteresztő képességű és könnyen támadható Hormuzi-szorost az öböl bejáratánál. Abban is megállapodtak, hogy a szaúdi, az Abu Dhabi-i és a katari állami olajvállalat segíteni fogja Omán olaj- és gáziparának kifejlesztését. A hírügynökségi jelentések szerint a miniszterek hangsúlyozták, hogy nem akarnak külön frakciót kialakítani az OPEC-ben, de a szaúdi állami rádió kommentárja szerint a csoport törekvése, hogy a „világgazdaság hasznára racionalizálják az OPEC döntéseit”. Az öszszehangolt álláspont meghirdetése azért érdekes, mert a szóban forgó országok közül Szaúd-Arábia és őt követve többnyire az emírségek is hagyományosan mérsékelt vonalat vitt az OPEC-ben, míg Kuvait mindeddig középutat, a radikálisok és a mérsékeltek között egyensúlyozó politikát folytatott. Hogy a tanács országai — amelyek együttesen az OPEC termelésének legalább felét adják — eddig eltérő olajpolitikájának mi lesz a következménye, az annál lényegesebb,, mivel a szakértők többsége nehéz időket jósol a szervezetnek. A szabadpiaci olajárak lemorzsolódását a szokatlanul kemény tél nem állította meg, sőt azárak esése még gyorsult is, s a felhasználó cégek nagy készleteik csökkentéséből fedezték az átmeneti keresletélénkülést. Erre ösztönözték őket a tárolás magas költségei, és az is, hogy további árcsökkentésre számítanak. A szabadpiacokon egy hét alatt újabb 0,60—1,40 dollárral estek az árak, s a rés a hivatalos árak és a szabadpiacaiak között már olyan nagy, hogy az árkülönbözetek csökkentésével sem ellensúlyozható. Mind többen úgy vélik, hogy■ ha csak Szaúd-Arábia nem mérsékli számottevően, körülbelül napi 2 millió barrellel olajtermelését -, nehezen lesz tartható az októberben elfogadott barrelenként 34 dolláros alapár. Szaúd-Arábia egyelőre várat magára a termelési szint lejjebbszállításával, és ez könnyen ahhoz vezethet, hogy a bevételi gondokkal küszködő olajexportőrök az októberi és a decemberi OPEC-konferencia döntéseit megszegve, az engedélyezettnél nagyobb árengedményekkel próbálják meg exportjukat elfogadható szintre feltornázni. Ilyen, az OPEC kereteit veszélyeztető , árharcnak pedig csak oly módon lehet elébe vágni, ha a szervezet nem vár májusig, a szokásos tanácskozásig, hanem rendkívüli konferencián próbálja rendezni sorait. A szakértők szerint a piaci áresés olyan gyors lehet, hogy a rendkívüli konferenciát esetleg még ebben a negyedévben össze kell hívni. (Reuter, AP—DJ) NICARAGUA ISMÉT MEGJEtt Nicaragua az év első felében megpróbál hitelt szerezni az europiacon, s ez lesz az első eset a Somoza-rezsim bukása óta, hogy a közép-amerikai ország ilyen kísérletet tesz. A hitelfelvételi szándékról Aguirre, a nicaraguai központi bank kormányzója számolt be Liszszabonban a Reuter tudósítójának. Elmondta, hogy országának idén 500 millió dollár értékű devizára esz szüksége fizetési mérleghiánya fedezésére és átütemezett külföldi adóssága kamatainak törlesztésére. Nicaragua fizetési mérlegében Aguirre idén 450 millió dolláros aányra számít a tavalyi 390 milió után. A mérleghelyzet romlása a bankár szerint részben amiatt következik be, mert Nicaragua megkezdi az átütemezett adósságok kamatainak törlesztését. Az ország összes külföldi adóssága a múlt év végén 2,4 milliárd dollárra rúgott - mondta a pénzügyi vezető. „A tény, hogy sikerült átütemezni adósságainkat, elvben lehetővé eszi, hogy ismét bejuthassunk a pénzpiacokra” — fejtegette Aguire, hozzátéve, hogy sajnálatos módon jelenleg egész Közép-Amerika össz adósnak számít, s ezért nem esz könnyű megszerezni a szükséges hitelt. Nicaragua devizaszükégleteit nemzetközi szervezetek, baráti kormányok és az europiac sgítségével kívánja kielégíteni — mondta Aguirre. Kifejtette, hogy z Egyesült Államok meg akarjakadályozni, hogy Nicaragua pénzez jusson a nemzetközi szerveze- tektől, s ebben a törekvésében sakis az európai országok képesek megakadályozni Washingtont. i as USA a múlt hónapban az ellen havazott a Világbankban, hogy odaítéljenek Nicaraguának egy .16 ' Elffield PIACOKON millió dolláros, városfejlesztésre szánt 1111611 és megvétózott az Amerikaközi Fejlesztési Bankban egy 500 ezer dolláros nicaraguai hitelt. Az első esetben az amerikai ellenszavazat ellenére megszavazták a hitelt, mivel a Világbank igazgatótanácsában az USÁ-nak nincs vétójoga. Az IADB hitele viszont, amelyet egy mezőgazdasági vállalkozás, finanszírozására kívántak fordítani, zátonyra futott az USA vétóján. Dalson, az IADB lisszaboni tanácskozáson részt vevő amerikai delegáció vezetője a Reuter érdeklődésére elmondta, hogy az USA azért szavazott a két nicaraguai hitel ellen, mert nem ért egyet Managua gazdaságpolitikájával. Nicaragua Brazíliától, Mexikótól, Perutól, az NSZK-tól, Spanyolországtól, Olaszországtól, Hollandiától, Svédországtól, Ausztriától, Franciaországtól, az NDK-tól, Bulgáriától, a Szovjetuniótól, Tajvantól és Kanadától kap hiteleket — mondta az idézett interjúban Aguirre. Hozzátette, hogy az idén újabb hiteleket szándékoznak kérni ezektől az országoktól. Végezetül arról beszélt, hogy az európai szocialista országok által nyújtott hitelek összege körülbelül egynegyede annak, amennyit Nicaragua a többi felsorolt országtól kapott. Managuai hír szerint az NDK tervezési és irányítási segítséget nyújt Nicaraguának egy most aláírt megállapodás alapján. Scherer, az NDK állami tervezési bizottságának elnöke az aláírás alkalmából tudósítók előtt kijelentette, hogy országa 1979 óta több mint 100 millió dollár segélyt nyújtott Nicaraguának különböző fejlesztési programok megvalósítására. (Reuter)