Világgazdaság, 1982. március (14. évfolyam, 41/3288-62/3309. szám)

1982-03-02 / 41. (3288.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK TIJÁGGAZDASÁG 1982. MÁRCIUS 2., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 41. (3288.) SZÁM ­ Bonn: nincs esély közös EGK kamatpolitikára az USA-val szemben A hét v­égén valóságos offenzívába ment át Nyugat-Európa részéről az USA bírálata. Mitterrand francia államfő Bonn után Rómába látoga­tott, hogy Spadolini miniszterelnök­kel a magas amerikai kamatszint tá­masztotta gazdasági problémákról tárgyaljon. Mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt Mitterrand Schmidt kancellárral folytatott eszmecserét. A jelek szerint Róma habozás nél­kül csatlakozott az újra kialakulni látszó Párizs—Bonn „tengelyhez’. Megfigyelők szerint miután Schmidt is és Mitterrand is félretette korábbi ellenérzéseit és a közös ügy érdeké­ben valószínűleg a legmesszebbmenő­kig hajlandók együttműködni, nem lesz nehéz dolguk meggyőzni a töb­bieket. Az egyetlen akadály That­cher asszony lehet, aki mindeddig meglehetősen hajthatatlan volt. A sorozatos tárgyalásokból azon­ban mindeddig éppen a lényeg nem derül ki — állapítják meg a szak­értők. Az utalásokon kívül semmi­féle információ nem szivárgott ki arról, hogy a magas amerikai ka­matszint ellen — amely késlelteti Nyugat-Európa kilábalását­­a re­cesszióból — milyen közös intézke­déseket hozhatnak a közös piaci tagállamok. E tekintetben az NSZK szakértői a legszkeptikusabbak. Véleményüket jól tükrözi Pohl­­nek a Bundesbank elnökének legutóbbi nyilatkozata is. Elmond­ta­ ugyanis, hogy az NSZK csak úgy csökkentheti függőségét az amerikai kamatoktól, ha könyörtelen inflá­cióellenes harcot folytat belföldön, ha javítja iparának hatékonyságát és versenyképességét. A pénzpoliti­ka manőverezési lehetőségei nem­csak a kül-, hanem a belgazdaság alakulásától is függenek — tette hozzá. A Bundesbank elnöke hatá­rozottan ellenezte azt a javaslatot is, hogy a tőkeexport korlátozásával próbálják kivédeni a magas ameri­kai kamatok kedvezőtlen hatását. Ő a maga részéről meg van győ­ződve róla, hogy ez csak tovább gyengítené a nyugatnémet valutát a dollárral szemben. (Reuter, AP, DJ) ­ ÚJABB ÉRTESÜLÉSEK A RENDKÍVÜLI OPEC-ÉRTEKEZLETRŐL Szerkezeti átrendeződés az energiafogyasztásban A rendkívüli OPEC-értekezet új, egyelőre még bizonytalan idő­pontja március közepe. Egyelőre túl nagyok a szervezeten belül a nézetkülönbségek ahhoz, hogy­­remény legyen a sikerre. Az olaj­­exportőröknek pedig minden­ eddiginél nagyobb szükségük lenne az összefogásra. Az IEA, a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a fejlett világ energiafelhasználásában olyan mélyreható változások történtek, amelyek egyszer s mindenkorra visszaszorították az olaj és ezzel az OPEC jelentőségét. Mások arra figyelmeztetnek, hogy az olaj iránti kereslet és az olajárak esésében nagy szerepe lehet a recessziónak. Azt is felemlítik, hogy az árak esése közben a dollár árfolyama folyamatosan emelkedett, azaz az olajexportőrök pénz­ügyi pozíciói nem romlottak igazán nagy mértékben, és a felhasz­nálók többsége számára nem olcsóbbodott jelentősen az olaj. Tartós tendenciának ígérkezik az olajárak esése, mert a fejlett tőkés­országok gazdaságukat fokozatosan függetlenítik az olajtól — véli biza­kodóan az IEA, az OECD (Gazda­sági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) keretében működő Nem­zetközi Energia Ügynökség. Az IEA legutóbbi statisztikái szerint az idei első két hónapban az ügynökséghz tartozó országok olajkereslete átlag­ban 5,7 százalékkal maradt el a tavalyi ,első két hónap szintjétől. Is­meretes, hogy az olaj iránti keres­let már tavaly is 5 százalékkal csökkent 1980-hoz képest. Az IEA szerint a mostanihoz ha­sonló lesz a helyzet a következő ne­gyedévben is, az olaj iránti keres­let rugalmatlanná vált, az alacsony árak nem élénkítik meg. Szerinte 1982 első negyedében az OPEC ter­melése átlagosan napi 20,5 millió barrel körül alakul, azaz tovább esik az alacsony előző negyedévi napi 22 millió barrelről. Az IEAS egyre határozottabban azon a véleményen van, hogy a ke­reslet csökkenését nem a világmé­retű recesszió, hanem az olajjal való fokozott takarékoskodás és az egyéb energiafajtákra való áttérés okozza. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az OPEC-re nehezedő nyomás erősödni fog, és csak az a kérdés, hogy az olajexportőröknek mennyire kell visszafogniuk termelésüket ah­hoz, hogy megvédhessék áraikat a további lemorzsolódástól. Az IEA mindenesetre azt állítja, hogy az energiafogyasztás olyan mértékben rendeződik át, hogy az olaj talán so­ha nem szerzi vissza azt a megha­tározó szerepét, amelyet a fejlett tő­késországok gazdaságában az utolsó, 1978—79-es olajsokk idejéig játszott. Az ügynökség szerint még az OPEC tehetős tagállamai sincsenek olyan helyzetben, hogy fejlesztési programjaik visszafogása nélkül ér­demben csökkenthetnék olajtermelé­­süket, amely exportbevételeik szinte kizárólagos forrása. Az IEA optimizmusát támasztják alá a legújabb adatok, amelyek sze­­rint Szaúd-Arábia olajtermelése feb­ruárban valamivel több mint napi 7 millió barrel volt a januári 7,9 mil­lió után anélkül, hogy a termelés visszafogásának bármiféle hatása lett volna az olajárakra. A szabadpiaco­kon az olajárak esése tovább folyta­tódik, az OPEC ármércéjéül hasz­nált szaúdi könnyűolaj a múlt hét végére a hét közepi átmeneti erősö­dés után barrelenként 28—29 dollár­ra esett, miközben a hivatalos szaúdi ár 34 dollár, öt-hat dollárral a hi­vatalos ár alatt 30—31 dollárért jegyezték a hagyományosan legdrá­gább afrikai fajtákat, az északi-ten­geri olaj szabadpiaci ára pedig 28,50—29,50 között mozgott. A­ szak­értők azt jósolják, hogy a BNOC, brit állami olajvállalat ezen a héten már biztosan bejelenti a vevők által régóta sürgetett árcsökkentést. Közben újabb OPEC-tag, Vene­zuela hajtott végre kisebb mérvű, barrelenként 33,85 centes árleszál­lítást. Venezuela, amelynek olajter­melése már nyolcadik hete folya­matosan esik, és az év eddigi ré­szében 11,5 százalékkal van a ta­valyi napi 2,11 millió barreles át­lag alatt, Mexikó előző heti árcsök­kentése nyomán szánta rá magát, hogy leszállítja nehezebben értéke­síthető magasabb kéntartalmú ola­jainak árait. Calderon Berli venezuelai olaj­ügyi miniszter azt jelentette be, hogy az előző vasárnapra tervezett, de elhalasztott rendkívüli OPEC- konferenciát előreláthatóan március közepén tartják meg. A rendkívüli értekezlet összehívását továbbra is az késlelteti, hogy a tagországok­nak különböző a véleményük az ezúttal őket és nem a fogyasztó­kat fenyegető olajválság megoldá­sáról. A hírek szerint mindenek­előtt az Egyesült Arab Emírségek, Irak és Irán sürgeti a soron kívüli értekezlet összehívását. Ezek az or­szágok úgy értékelik, hogy az OPEC árai tarthatók lennének, ha a szervezet összehangolt termelés­­csökkentést hajtana végre. Az OPEC más tagjai azonban az ed­digi tapasztalatokra hivatkozva két­ségbe vonják, hogy­ ilyen­­döntést akár a mostani vészhelyzetben is el lehetne fogadtatni. A fő aka­dály Szaúd-Arábia, amely még mindig ellenáll annak, hogy ter­melési szintjét az OPEC keretében határozzák meg. Ha a szaúdi meg­ítélés nem változik, akkor nem sok az esély a konferencia sikerére. Ráadásul egyre többen tartják, hogy a mostani piaci telítettségen már az sem változtatna, ha Szaúd- Arábia lényegesen csökkentené ter­melését. Egyes szakértők szerint Ri­­jád, amely már kezdi a saját bő­rén érezni az árak zuhanásának fe­nyegetését, hajlandó lenne akár na­pi 5 millió barrelre visszamenni, de még ez is kevés lehet a túlkíná­lat megszüntetéséhez. A többi OPEC-tag lehetőségei igen korlátozottak. Calderon Berti becslése szerint az afrikai OPEC- tagok közül Algéria mindössze na­pi 500 ezer barrelt, Líbia 800 ezret, Nigéria pedig 1,3 milliót termel, holott az előbbi kettőnek napi 1 milliót kellene termelnie, Nigériá­nak pedig napi 2 millió barrel fö­lött kellene tartania a bányásza­tot ahhoz, hogy egyensúlyban tart­sa fizetési mérlegét. A Perzsa-öböl­­menti termelők között Kuvait van a legrosszabb helyzetben, termelése napi 600 ezer barrel, kevesebb mint fele a hivatalos napi 1,25 milliós előirányzatnak. Ráadásul Kuvait olajszerződései márciusban lejár­nak, és nehezen találhat a mostani árak mellett új vevőt. A mostani áresés, ha mére­teiben példa nélkül való is, ko­rántsem olyan súlyos, ha beleszá­mítják, hogy időközben a dollár fo­lyamatosan erősödött, azaz az olaj az USA-tól eltekintve a felhasz­nálók számára nem vagy csak igen kis mértékben olcsóbbodik. Sokan tekintik túlzottnak az IEA optimiz­musát, amely a kereslet folyama­tos csökkenését elsősorban az ener­giafelhasználás szerkezeti váltásá­nak tudja be. Arra figyelmeztetnek, hogy igen nehéz elválasztani , a fel­­használás csökkenéséből mennyi ma­gyarázható a fenti tényezővel, és mennyi a tartós recesszió hatása, így nincs kizárva, hogy a világ­­gazdasági megélénkülés visszaadja az OPEC-nek már-már elveszett­nek hitt pozícióit. Az­­ olajexpor­tálók szervezetének ráadásul van a kezében egy még ki nem játszott ütőkártya: az olajárrobbanásokból felhalmozott jövedelmeikből ugyan­is hatalmas finomítóipart építenek ki. Ha 1990-ig elkészülnek a folya­matban levő beruházások és ha az OPEC gyakorlatilag maga dolgoz­hatja fel kőolajának szinte egészét, az a nyugat-európai olajfinomító­­ipar összeomlásához vezethet, és példátlan nehézségeket okozhat. S. G. NAPRÓL NAPRA + A HUNGAROTEX USA-BELI ÜGYNÖKI VÁLLALATÁNAK tevékenységéről nyilatkozott­­Gömöri György igazgató. (3. ol­dal) + AZ ÉSZAK-DÉL PÁRBESZÉD TÖRTÉNETÉVEL, A CAN­CÚN UTÁNI HELYZETTEL foglalkozik cikksorozatunk első része. (4. oldal) + A SZERSZÁMGÉPGYÁRTÓK AZ EXPORTFŐVÁLLALKO­­ZÁSOKBAN FŐKÉNT ALVÁLLALKOZÓKKÉNT vesznek részt és érdekeltségükben döntő szerepet játszik, hogy elis­meri-e a bank is beszállításukat tőkés exportnak. (3. oldal) + AZ IMPORTHELYETTESÍTÉS ÚJ TÍPUSÚ FÜGGŐSÉGNEK ADHATJA ÁT A HELYÉT, a takarékosságot is előtérbe he­­­­lyező görög energiapolitika kibontakozásával. (6. oldal) + ROMÁNIA HAMAROSAN TUDATJA NYUGATI HITELEZŐI­VEL JAVASLATAIT tartozásainak átütemezésére. Késik a ta­valyi lengyel tartozások átütemezése. (2. oldal) + AZ OSZTRÁKOK IS SÜRGETIK A DUNA—RAJNA—MAJ­­NA-CSATORNA ÉPÍTÉSÉT, a munkálatok elhúzódása egye­sek szerint kétségessé teszi a bécsi kikötőbővítés időszerűségét. (8. oldal) 1­I Az USA újabb lépéseket tervez a földgázügylet ellen Schmidt: Bonn kitart az üzlet mellett Az Egyesült Államok továbbra is ellenzi a szovjet—nyugat­európai földgázvezeték megépítését, s Reagan elnök állítólag újabb lépésekre készül a vállalkozás megtorpedózására. Teszi mindezt an­nak ellenére, hogy Nyugat-Európában — Schmidt kancellár leg­újabb nyilatkozata szerint — megmásíthatatlannak tartják a szovjet földgázimport növelésére vonatkozó elhatározást, s Lambsdorff nyu­gatnémet gazdasági miniszter, négynapos washingtoni tárgyalássoro­zatát befejezve az amerikaiak értésére adta: ha az Egyesült Álla­mok­­ megakadályozza az amerikai licencek nyugat-európai tulajdo­nosait, hogy részt vegyenek a földgázügyletben, az NSZK és más nyugat-európai országok kénytelenek lesznek csökkenteni függő­ségüket az amerikai vállalatoktól. Az amerikai kül- és külgazdaság­­politika prioritásai mások: a kormányzat a hét végén úgy döntött, hogy ismét engedélyezi nem katonai ár­uk kivitelét a dél-afrikai hadsereg és rendőrség számára, s egyúttal levette Irakot a nemzet­közi­ terrorizmus támogatása miatt kereskedelmi tilalom alá eső országok listájáról. Az amerikai külkereskedelmi mérleg újabb jelentős hiányára vonatkozó adatok ismeretében ez nem meglepő. Januárban — az olajimport meg­ugrása miatt — tetemes, 5,14 mil­liárd dolláros hiány keletkezett az amerikai kereskedelmi mérlegben — hozták nyilvánosságra Washing­tonban. A januárinál csak a tavaly augusztusi 5,4 milliárdos és az 1980. februári 5,9 milliárdos hiány volt nagyobb. Az amerikai import az év első hónapjában 15,3 százalékkal 23,9 milliárd dollárra nőtt, miköz­ben az export csupán kevesebb mint 1 százalékkal, 18,8 milliárdra emelkedett. A forgalom ilyen ala­kulásában a fő ludas az olaj volt, amelynek importja csaknem 40 százalékkal 212 millió barrelre —, értékben 7,2 milliárd dol­lárra — duzzadt, s az utóbbi tizen­két hónapban a legmagasabb volt. Washingtonban azonnal magyarázni kezdték a nem éppen kitűnő bizo­nyítványt, hangoztatva, hogy szó sincs az olajimport meredek növe­kedéséről; az emelkedés a szállítá­sok ütemezésével és az adatszol­gáltatás késedelmeivel magyarázha­tó — hangoztatják a kereskedelmi minisztériumban. A mérleghiány ettől tény marad, mint ahogy tény az is, hogy Wa­shington — bár kereskedelmi mér­legét is javító exportlehetőségektől fosztja meg magát — továbbra is ellenzi a nyugat-európai országok és a Szovjetunió földgázvezeték­építési vállalkozását. A múlt hét végén a nemzetbiztonsági tanács külön ülést tartott­ a kérdésről, s a hírügynökségi jelentések szerint szó van róla, hogy a Reagan-kormány­­zat — a lengyelországi események­re hivatkozva — a napokban újabb ellenlépéseket jelent be a szovjet— nyugat-európai ügylettel szemben. A nemzetbiztonsági tanács ülése miatt elhalasztották Buckley külügymi­­nisztériumi főosztályvezető nyugat­európai útját, melynek célja: jobb belátásra bírni a szövetségeseket egyrészt a földgázvezeték, másrészt a szovjet- és lengyelellenes ameri­kai szankciók hatékonyabb támoga­tása ügyében. Az összejövetelen az AP hírügynökség értesülései szerint támogatást kapott az ellenlépéseket legerőteljesebben hirdető Weinber­ger hadügyminiszter irányvonala, míg a mérsékeltebb álláspontra he­lyezkedő Haig külügyminiszter, aki attól tart, hogy a vezetékügyben kialakult amerikai—nyugat-európai vita alááshatja a NATO-országok szövetségét, háttérbe szorult. Bár hivatalosan még nem jelen­tették be, milyen újabb megszorítá­sokra gondolnak Washingtonban, állítólag arról lenne szó, hogy a nyugat-európai cégeknek megtiltják amerikai licencek és szabadalmak felhasználását az ügyletben. Mint ismeretes, Washington eddig csak azt tiltotta meg, hogy amerikai cégek — akár közvetett úton is, te­hát például nyugat-európai szállítók alvállalkozóiként — bekapcsolódja­nak a nagyszabású vállalkozásba. Ráadásul a múlt héten olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a kor­mányzat — legalábbis részben — visszavonulást fúj az ügyben. A nyugat-európaiak a jelek sze­rint nem hagyják magukat eltéríte­ni attól a szándékuktól, hogy meg­valósítják a vezetéképítést és növe­lik a szovjet földgázvásárlásokat Schmidt kancellár a holland Haagsche Courant című lapnak adott nyilatkozatában közölte, hogy egyrészt az USA eddig sem a nyu­gatnémet, sem a francia kormányt nem értesítette, hogy ellenzi a föld­gázügyletet, másrészt: „semmi ilyes­fajta közlés nem befolyásolná azt a tényt, hogy a franciákhoz hason­lóan, mi is szilárdan kitartunk az üzlet mellett.” Ebben a szellemben nyilatkozott Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter is négynapos washingtoni tárgyalásait befejezve. Egy sajtóér­tekezleten arról beszélt, hogy végre mindenkinek be kellene látnia: a földgázügylet megvalósulását már nem lehet feltartóztatni, s az USA és Nyugat-Európa közötti légkör további romlását elkerülendő itt az ideje az erről folyó nyilvános viták befejezésének. Ennél is lényegesebb azonban az, hogy a miniszter fi­gyelmeztette az amerikaiakat, mi­lyen következményei lehetnek az ügylet megtorpedózására irányuló próbálkozásaiknak. A nemzetközi munkamegosztás visszavetésének minősítette azokat az amerikai tö­rekvéseket, amelyekkel azt akarják megakadályozni, hogy a nyugat­európai országok amerikai szaba­dalmak és licencek felhasználásával készített berendezéseket szállítsanak a vezetéképítkezéshez. Ha erre sor kerül — mondta Lambsdorff —, az NSZK és más nyugat-európai or­szágok kénytelenek lennének csök­kenteni függőségüket az amerikai vállalatoktól, s ez az utóbbiaknak is károkat okozna. A nyugat-európai viszontlépések veszélyére hívta fel a figyelmet Hormats amerikai külügyminiszter­­helyettes is, aki szerint nem lehet kizárni, hogy a partnerek acél­­dömpinget csinálnak az amerikai piacon. E figyelmeztetés dacára úgy tű­nik, hogy az amerikai külgazdaság­politika rövid távú prioritásai má­sok: a kormány a hét végén úgy döntött, hogy ismét engedélyezi nem katonai áruk — például egyes hírközlési eszközök, kézi számító­gépek, tisztálkodási szerek, ipari be­rendezések, vegyi cikkek — kivite­lét a dél-afrikai hadsereg és rend­őrség számára. A kormány egyúttal azt is elha­tározta, hogy leveszi Irakot a nem­zetközi terrorizmust támogató or­szágok listájáról, megkönnyítve az amerikai cégeknek az oda irányuló exportot. Megfigyelők szerint a lé­pést, amelyet hivatalosan semmivel sem indokoltak, azok a cégek kény­szerítették ki, amelyek repülőgépe­ket kívánnak eladni az Iránnal há­borúzó arab országnak. (Reuter, AP,DJ, DPA, APA, MTI)

Next