Világgazdaság, 1982. március (14. évfolyam, 41/3288-62/3309. szám)
1982-03-02 / 41. (3288.) szám
BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK TIJÁGGAZDASÁG 1982. MÁRCIUS 2., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 41. (3288.) SZÁM Bonn: nincs esély közös EGK kamatpolitikára az USA-val szemben A hét végén valóságos offenzívába ment át Nyugat-Európa részéről az USA bírálata. Mitterrand francia államfő Bonn után Rómába látogatott, hogy Spadolini miniszterelnökkel a magas amerikai kamatszint támasztotta gazdasági problémákról tárgyaljon. Mint ismeretes, néhány nappal ezelőtt Mitterrand Schmidt kancellárral folytatott eszmecserét. A jelek szerint Róma habozás nélkül csatlakozott az újra kialakulni látszó Párizs—Bonn „tengelyhez’. Megfigyelők szerint miután Schmidt is és Mitterrand is félretette korábbi ellenérzéseit és a közös ügy érdekében valószínűleg a legmesszebbmenőkig hajlandók együttműködni, nem lesz nehéz dolguk meggyőzni a többieket. Az egyetlen akadály Thatcher asszony lehet, aki mindeddig meglehetősen hajthatatlan volt. A sorozatos tárgyalásokból azonban mindeddig éppen a lényeg nem derül ki — állapítják meg a szakértők. Az utalásokon kívül semmiféle információ nem szivárgott ki arról, hogy a magas amerikai kamatszint ellen — amely késlelteti Nyugat-Európa kilábalásáta recesszióból — milyen közös intézkedéseket hozhatnak a közös piaci tagállamok. E tekintetben az NSZK szakértői a legszkeptikusabbak. Véleményüket jól tükrözi Pohlnek a Bundesbank elnökének legutóbbi nyilatkozata is. Elmondta ugyanis, hogy az NSZK csak úgy csökkentheti függőségét az amerikai kamatoktól, ha könyörtelen inflációellenes harcot folytat belföldön, ha javítja iparának hatékonyságát és versenyképességét. A pénzpolitika manőverezési lehetőségei nemcsak a kül-, hanem a belgazdaság alakulásától is függenek — tette hozzá. A Bundesbank elnöke határozottan ellenezte azt a javaslatot is, hogy a tőkeexport korlátozásával próbálják kivédeni a magas amerikai kamatok kedvezőtlen hatását. Ő a maga részéről meg van győződve róla, hogy ez csak tovább gyengítené a nyugatnémet valutát a dollárral szemben. (Reuter, AP, DJ) ÚJABB ÉRTESÜLÉSEK A RENDKÍVÜLI OPEC-ÉRTEKEZLETRŐL Szerkezeti átrendeződés az energiafogyasztásban A rendkívüli OPEC-értekezet új, egyelőre még bizonytalan időpontja március közepe. Egyelőre túl nagyok a szervezeten belül a nézetkülönbségek ahhoz, hogyremény legyen a sikerre. Az olajexportőröknek pedig minden eddiginél nagyobb szükségük lenne az összefogásra. Az IEA, a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a fejlett világ energiafelhasználásában olyan mélyreható változások történtek, amelyek egyszer s mindenkorra visszaszorították az olaj és ezzel az OPEC jelentőségét. Mások arra figyelmeztetnek, hogy az olaj iránti kereslet és az olajárak esésében nagy szerepe lehet a recessziónak. Azt is felemlítik, hogy az árak esése közben a dollár árfolyama folyamatosan emelkedett, azaz az olajexportőrök pénzügyi pozíciói nem romlottak igazán nagy mértékben, és a felhasználók többsége számára nem olcsóbbodott jelentősen az olaj. Tartós tendenciának ígérkezik az olajárak esése, mert a fejlett tőkésországok gazdaságukat fokozatosan függetlenítik az olajtól — véli bizakodóan az IEA, az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) keretében működő Nemzetközi Energia Ügynökség. Az IEA legutóbbi statisztikái szerint az idei első két hónapban az ügynökséghz tartozó országok olajkereslete átlagban 5,7 százalékkal maradt el a tavalyi ,első két hónap szintjétől. Ismeretes, hogy az olaj iránti kereslet már tavaly is 5 százalékkal csökkent 1980-hoz képest. Az IEA szerint a mostanihoz hasonló lesz a helyzet a következő negyedévben is, az olaj iránti kereslet rugalmatlanná vált, az alacsony árak nem élénkítik meg. Szerinte 1982 első negyedében az OPEC termelése átlagosan napi 20,5 millió barrel körül alakul, azaz tovább esik az alacsony előző negyedévi napi 22 millió barrelről. Az IEAS egyre határozottabban azon a véleményen van, hogy a kereslet csökkenését nem a világméretű recesszió, hanem az olajjal való fokozott takarékoskodás és az egyéb energiafajtákra való áttérés okozza. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az OPEC-re nehezedő nyomás erősödni fog, és csak az a kérdés, hogy az olajexportőröknek mennyire kell visszafogniuk termelésüket ahhoz, hogy megvédhessék áraikat a további lemorzsolódástól. Az IEA mindenesetre azt állítja, hogy az energiafogyasztás olyan mértékben rendeződik át, hogy az olaj talán soha nem szerzi vissza azt a meghatározó szerepét, amelyet a fejlett tőkésországok gazdaságában az utolsó, 1978—79-es olajsokk idejéig játszott. Az ügynökség szerint még az OPEC tehetős tagállamai sincsenek olyan helyzetben, hogy fejlesztési programjaik visszafogása nélkül érdemben csökkenthetnék olajtermelésüket, amely exportbevételeik szinte kizárólagos forrása. Az IEA optimizmusát támasztják alá a legújabb adatok, amelyek szerint Szaúd-Arábia olajtermelése februárban valamivel több mint napi 7 millió barrel volt a januári 7,9 millió után anélkül, hogy a termelés visszafogásának bármiféle hatása lett volna az olajárakra. A szabadpiacokon az olajárak esése tovább folytatódik, az OPEC ármércéjéül használt szaúdi könnyűolaj a múlt hét végére a hét közepi átmeneti erősödés után barrelenként 28—29 dollárra esett, miközben a hivatalos szaúdi ár 34 dollár, öt-hat dollárral a hivatalos ár alatt 30—31 dollárért jegyezték a hagyományosan legdrágább afrikai fajtákat, az északi-tengeri olaj szabadpiaci ára pedig 28,50—29,50 között mozgott. A szakértők azt jósolják, hogy a BNOC, brit állami olajvállalat ezen a héten már biztosan bejelenti a vevők által régóta sürgetett árcsökkentést. Közben újabb OPEC-tag, Venezuela hajtott végre kisebb mérvű, barrelenként 33,85 centes árleszállítást. Venezuela, amelynek olajtermelése már nyolcadik hete folyamatosan esik, és az év eddigi részében 11,5 százalékkal van a tavalyi napi 2,11 millió barreles átlag alatt, Mexikó előző heti árcsökkentése nyomán szánta rá magát, hogy leszállítja nehezebben értékesíthető magasabb kéntartalmú olajainak árait. Calderon Berli venezuelai olajügyi miniszter azt jelentette be, hogy az előző vasárnapra tervezett, de elhalasztott rendkívüli OPEC- konferenciát előreláthatóan március közepén tartják meg. A rendkívüli értekezlet összehívását továbbra is az késlelteti, hogy a tagországoknak különböző a véleményük az ezúttal őket és nem a fogyasztókat fenyegető olajválság megoldásáról. A hírek szerint mindenekelőtt az Egyesült Arab Emírségek, Irak és Irán sürgeti a soron kívüli értekezlet összehívását. Ezek az országok úgy értékelik, hogy az OPEC árai tarthatók lennének, ha a szervezet összehangolt termeléscsökkentést hajtana végre. Az OPEC más tagjai azonban az eddigi tapasztalatokra hivatkozva kétségbe vonják, hogy ilyendöntést akár a mostani vészhelyzetben is el lehetne fogadtatni. A fő akadály Szaúd-Arábia, amely még mindig ellenáll annak, hogy termelési szintjét az OPEC keretében határozzák meg. Ha a szaúdi megítélés nem változik, akkor nem sok az esély a konferencia sikerére. Ráadásul egyre többen tartják, hogy a mostani piaci telítettségen már az sem változtatna, ha Szaúd- Arábia lényegesen csökkentené termelését. Egyes szakértők szerint Rijád, amely már kezdi a saját bőrén érezni az árak zuhanásának fenyegetését, hajlandó lenne akár napi 5 millió barrelre visszamenni, de még ez is kevés lehet a túlkínálat megszüntetéséhez. A többi OPEC-tag lehetőségei igen korlátozottak. Calderon Berti becslése szerint az afrikai OPEC- tagok közül Algéria mindössze napi 500 ezer barrelt, Líbia 800 ezret, Nigéria pedig 1,3 milliót termel, holott az előbbi kettőnek napi 1 milliót kellene termelnie, Nigériának pedig napi 2 millió barrel fölött kellene tartania a bányászatot ahhoz, hogy egyensúlyban tartsa fizetési mérlegét. A Perzsa-öbölmenti termelők között Kuvait van a legrosszabb helyzetben, termelése napi 600 ezer barrel, kevesebb mint fele a hivatalos napi 1,25 milliós előirányzatnak. Ráadásul Kuvait olajszerződései márciusban lejárnak, és nehezen találhat a mostani árak mellett új vevőt. A mostani áresés, ha méreteiben példa nélkül való is, korántsem olyan súlyos, ha beleszámítják, hogy időközben a dollár folyamatosan erősödött, azaz az olaj az USA-tól eltekintve a felhasználók számára nem vagy csak igen kis mértékben olcsóbbodik. Sokan tekintik túlzottnak az IEA optimizmusát, amely a kereslet folyamatos csökkenését elsősorban az energiafelhasználás szerkezeti váltásának tudja be. Arra figyelmeztetnek, hogy igen nehéz elválasztani , a felhasználás csökkenéséből mennyi magyarázható a fenti tényezővel, és mennyi a tartós recesszió hatása, így nincs kizárva, hogy a világgazdasági megélénkülés visszaadja az OPEC-nek már-már elveszettnek hitt pozícióit. Az olajexportálók szervezetének ráadásul van a kezében egy még ki nem játszott ütőkártya: az olajárrobbanásokból felhalmozott jövedelmeikből ugyanis hatalmas finomítóipart építenek ki. Ha 1990-ig elkészülnek a folyamatban levő beruházások és ha az OPEC gyakorlatilag maga dolgozhatja fel kőolajának szinte egészét, az a nyugat-európai olajfinomítóipar összeomlásához vezethet, és példátlan nehézségeket okozhat. S. G. NAPRÓL NAPRA + A HUNGAROTEX USA-BELI ÜGYNÖKI VÁLLALATÁNAK tevékenységéről nyilatkozottGömöri György igazgató. (3. oldal) + AZ ÉSZAK-DÉL PÁRBESZÉD TÖRTÉNETÉVEL, A CANCÚN UTÁNI HELYZETTEL foglalkozik cikksorozatunk első része. (4. oldal) + A SZERSZÁMGÉPGYÁRTÓK AZ EXPORTFŐVÁLLALKOZÁSOKBAN FŐKÉNT ALVÁLLALKOZÓKKÉNT vesznek részt és érdekeltségükben döntő szerepet játszik, hogy elismeri-e a bank is beszállításukat tőkés exportnak. (3. oldal) + AZ IMPORTHELYETTESÍTÉS ÚJ TÍPUSÚ FÜGGŐSÉGNEK ADHATJA ÁT A HELYÉT, a takarékosságot is előtérbe helyező görög energiapolitika kibontakozásával. (6. oldal) + ROMÁNIA HAMAROSAN TUDATJA NYUGATI HITELEZŐIVEL JAVASLATAIT tartozásainak átütemezésére. Késik a tavalyi lengyel tartozások átütemezése. (2. oldal) + AZ OSZTRÁKOK IS SÜRGETIK A DUNA—RAJNA—MAJNA-CSATORNA ÉPÍTÉSÉT, a munkálatok elhúzódása egyesek szerint kétségessé teszi a bécsi kikötőbővítés időszerűségét. (8. oldal) 1I Az USA újabb lépéseket tervez a földgázügylet ellen Schmidt: Bonn kitart az üzlet mellett Az Egyesült Államok továbbra is ellenzi a szovjet—nyugateurópai földgázvezeték megépítését, s Reagan elnök állítólag újabb lépésekre készül a vállalkozás megtorpedózására. Teszi mindezt annak ellenére, hogy Nyugat-Európában — Schmidt kancellár legújabb nyilatkozata szerint — megmásíthatatlannak tartják a szovjet földgázimport növelésére vonatkozó elhatározást, s Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter, négynapos washingtoni tárgyalássorozatát befejezve az amerikaiak értésére adta: ha az Egyesült Államok megakadályozza az amerikai licencek nyugat-európai tulajdonosait, hogy részt vegyenek a földgázügyletben, az NSZK és más nyugat-európai országok kénytelenek lesznek csökkenteni függőségüket az amerikai vállalatoktól. Az amerikai kül- és külgazdaságpolitika prioritásai mások: a kormányzat a hét végén úgy döntött, hogy ismét engedélyezi nem katonai áruk kivitelét a dél-afrikai hadsereg és rendőrség számára, s egyúttal levette Irakot a nemzetközi terrorizmus támogatása miatt kereskedelmi tilalom alá eső országok listájáról. Az amerikai külkereskedelmi mérleg újabb jelentős hiányára vonatkozó adatok ismeretében ez nem meglepő. Januárban — az olajimport megugrása miatt — tetemes, 5,14 milliárd dolláros hiány keletkezett az amerikai kereskedelmi mérlegben — hozták nyilvánosságra Washingtonban. A januárinál csak a tavaly augusztusi 5,4 milliárdos és az 1980. februári 5,9 milliárdos hiány volt nagyobb. Az amerikai import az év első hónapjában 15,3 százalékkal 23,9 milliárd dollárra nőtt, miközben az export csupán kevesebb mint 1 százalékkal, 18,8 milliárdra emelkedett. A forgalom ilyen alakulásában a fő ludas az olaj volt, amelynek importja csaknem 40 százalékkal 212 millió barrelre —, értékben 7,2 milliárd dollárra — duzzadt, s az utóbbi tizenkét hónapban a legmagasabb volt. Washingtonban azonnal magyarázni kezdték a nem éppen kitűnő bizonyítványt, hangoztatva, hogy szó sincs az olajimport meredek növekedéséről; az emelkedés a szállítások ütemezésével és az adatszolgáltatás késedelmeivel magyarázható — hangoztatják a kereskedelmi minisztériumban. A mérleghiány ettől tény marad, mint ahogy tény az is, hogy Washington — bár kereskedelmi mérlegét is javító exportlehetőségektől fosztja meg magát — továbbra is ellenzi a nyugat-európai országok és a Szovjetunió földgázvezetéképítési vállalkozását. A múlt hét végén a nemzetbiztonsági tanács külön ülést tartott a kérdésről, s a hírügynökségi jelentések szerint szó van róla, hogy a Reagan-kormányzat — a lengyelországi eseményekre hivatkozva — a napokban újabb ellenlépéseket jelent be a szovjet— nyugat-európai ügylettel szemben. A nemzetbiztonsági tanács ülése miatt elhalasztották Buckley külügyminisztériumi főosztályvezető nyugateurópai útját, melynek célja: jobb belátásra bírni a szövetségeseket egyrészt a földgázvezeték, másrészt a szovjet- és lengyelellenes amerikai szankciók hatékonyabb támogatása ügyében. Az összejövetelen az AP hírügynökség értesülései szerint támogatást kapott az ellenlépéseket legerőteljesebben hirdető Weinberger hadügyminiszter irányvonala, míg a mérsékeltebb álláspontra helyezkedő Haig külügyminiszter, aki attól tart, hogy a vezetékügyben kialakult amerikai—nyugat-európai vita alááshatja a NATO-országok szövetségét, háttérbe szorult. Bár hivatalosan még nem jelentették be, milyen újabb megszorításokra gondolnak Washingtonban, állítólag arról lenne szó, hogy a nyugat-európai cégeknek megtiltják amerikai licencek és szabadalmak felhasználását az ügyletben. Mint ismeretes, Washington eddig csak azt tiltotta meg, hogy amerikai cégek — akár közvetett úton is, tehát például nyugat-európai szállítók alvállalkozóiként — bekapcsolódjanak a nagyszabású vállalkozásba. Ráadásul a múlt héten olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a kormányzat — legalábbis részben — visszavonulást fúj az ügyben. A nyugat-európaiak a jelek szerint nem hagyják magukat eltéríteni attól a szándékuktól, hogy megvalósítják a vezetéképítést és növelik a szovjet földgázvásárlásokat Schmidt kancellár a holland Haagsche Courant című lapnak adott nyilatkozatában közölte, hogy egyrészt az USA eddig sem a nyugatnémet, sem a francia kormányt nem értesítette, hogy ellenzi a földgázügyletet, másrészt: „semmi ilyesfajta közlés nem befolyásolná azt a tényt, hogy a franciákhoz hasonlóan, mi is szilárdan kitartunk az üzlet mellett.” Ebben a szellemben nyilatkozott Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter is négynapos washingtoni tárgyalásait befejezve. Egy sajtóértekezleten arról beszélt, hogy végre mindenkinek be kellene látnia: a földgázügylet megvalósulását már nem lehet feltartóztatni, s az USA és Nyugat-Európa közötti légkör további romlását elkerülendő itt az ideje az erről folyó nyilvános viták befejezésének. Ennél is lényegesebb azonban az, hogy a miniszter figyelmeztette az amerikaiakat, milyen következményei lehetnek az ügylet megtorpedózására irányuló próbálkozásaiknak. A nemzetközi munkamegosztás visszavetésének minősítette azokat az amerikai törekvéseket, amelyekkel azt akarják megakadályozni, hogy a nyugateurópai országok amerikai szabadalmak és licencek felhasználásával készített berendezéseket szállítsanak a vezetéképítkezéshez. Ha erre sor kerül — mondta Lambsdorff —, az NSZK és más nyugat-európai országok kénytelenek lennének csökkenteni függőségüket az amerikai vállalatoktól, s ez az utóbbiaknak is károkat okozna. A nyugat-európai viszontlépések veszélyére hívta fel a figyelmet Hormats amerikai külügyminiszterhelyettes is, aki szerint nem lehet kizárni, hogy a partnerek acéldömpinget csinálnak az amerikai piacon. E figyelmeztetés dacára úgy tűnik, hogy az amerikai külgazdaságpolitika rövid távú prioritásai mások: a kormány a hét végén úgy döntött, hogy ismét engedélyezi nem katonai áruk — például egyes hírközlési eszközök, kézi számítógépek, tisztálkodási szerek, ipari berendezések, vegyi cikkek — kivitelét a dél-afrikai hadsereg és rendőrség számára. A kormány egyúttal azt is elhatározta, hogy leveszi Irakot a nemzetközi terrorizmust támogató országok listájáról, megkönnyítve az amerikai cégeknek az oda irányuló exportot. Megfigyelők szerint a lépést, amelyet hivatalosan semmivel sem indokoltak, azok a cégek kényszerítették ki, amelyek repülőgépeket kívánnak eladni az Iránnal háborúzó arab országnak. (Reuter, AP,DJ, DPA, APA, MTI)