Világgazdaság, 1982. április (14. évfolyam, 63/3310-83/3330. szám)

1982-04-01 / 63. (3310.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK JÖGGAZDASÁG 1982. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK XIV. ÉVFOLYAM, 63. (3310.) SZÁM A JEN A SPEKULÁCIÓ KÖZÉPPONTJÁBAN Alaposan gyengült tegnap a jen a dollárhoz képest, s ebben a kamatkülönbség mellett közrejátszhatott a japán jegybank elnöké­nek sokféleképp értelmezhető nyilatkozata. Miután Maekava a jen­védő szükségintézkedésekről csak mint végső mentsvárról beszélt, a piacokon arra­ következtettek, hogy Japán az intervenciókon kívül nem nyúl más eszközhöz valutája védelmében. A nyugat-európai valutákkal szemben a dollár délután valamelyest veszített reggeli erejéből. A piacokon azonban óva intenek tőle, hogy az irányzatot bárki is véglegesnek tekintse, hiszen még mindig túl nagy a kamat­rés az USA javára, és az EMS is valószínűleg jó darabig gyengél­kedni fog. Világszerte ingadozott tegnap az amerikai valuta árfolyama, a legszeszélyesebb mozgást azonban Tokióban észlelték. Meglehetősen ideges légkörben működött a tőzsde, s nyitáskor a dollár jegyzése 2,5 jennel volt magasabb, mint egy nappal korábban, 1980 áprilisa óta nem volt ilyen erős. Árfolyama meghaladta a 248 jent, és a tőzsdé­ken — állítólag — azon sem cso­dálkoztak volna, ha eléri a lélekta­ni határnak számító 250 jent. A japán jegybank kénytelen volt komoly összeggel, 200 millió dollár­ral közbelépni a valutapiacokon, nehogy tovább essen valutája ár­folyama. Erőfeszítéseit azonban akaratlanul is keresztezték Macka­­várnak, a japán jegybank elnökének kijelentései, hogy óvatosan kell bánni a tőkekiáramlás meggátolását célzó intézkedésekkel. Arról van szó, hogy miután a jen jegyzése már napok óta drámaian esik, japán pénzügyi körökben, sőt a valutapiacokon is azt rebesget­ték, hogy a tokiói központi bank esetleg újabb módszerekkel próbál­kozik az eddigi szolid seb­ támogató eszközök helyett. Ezek sora nem terjedt tovább az erőteljes inter­vencióknál, illetve néhány nem túl­ságosan fontos kamat felemelésénél. Éppen ezekre a híresztelésekre válaszul nyilatkozta Maekava, hogy a szükségintézkedések bevezetését jól meg kell gondolni, annál is in­kább, mert nem tudni, hogy éppen a kívánt hatást — a jen erősödését — hozzák-e meg. Ez vonatkozik a devizaellenőrzés megszigorítására, valamint a nyugatnémet­ különleges lombardkerethez hasonló hitellehe­tőség bevezetésére. Ez utóbbinak az az értelme, hogy a jegybank hirte­len a napi piaci követelményeknek megfelelően végrehajthat kamat­emelést, ha valutája túlságosan meggyengülne. Ezeket a módszere­ket azonban csak a legvégső esetben érdemes segítségül hívni — figyel­meztetett Maekava. Ezt a nyilatkozatát Japánban úgy értékelték, hogy a központi bank máris fontolóra vette jenvédő intéz­kedések lehetőségét és hamarosan lép is. A valutapiacokon ezzel szem­ben azt olvasták ki belőle, hogy Tokió nem tesz semmit. Éppen ezért a jegybank elnökének kommentárja után a tőzsdén valóságos jeneladási láz tört ki. A Maekava-nyilatkozat lélektani hatásánál fontosabb az amerikai és a japán kamatszint között tátongó rés. Mint ahogy egyik japán bank­ember elmondta: az USA-ban a reálkamat (kamatláb mínusz inflá­ció) 10, Japánban mindössze 1,5 százalék. „Még egy gyermek is meg­értheti, miért ilyen erős a dollár és miért ilyen gyenge a jen.” En­nek fényében érthető, hogy sokan a dollár további erősödésével szá­molnak, és nem tartják kizártnak, hogy jegyzése 260 jen fölé emel­kedik. Hogy így lesz-e, az egyes­­egyedül a jegybankon múlik — ál­lítják. Nem osztják ezt a véleményt egyes­ londoni pénzügyi szakértők, akik szerint az ügy hátterében nemcsak árfolyam-, hanem tech­nikai és kereskedelempolitikai okok is meghúzódnak. Egyfelől, hogy hó vége volt, tehát eljött a rövid le­járatú tartozások visszafizetésének ideje és ilyenkor mindig nő a ke­reslet a dollár iránt. Erre utalt egyébként, hogy Tokióban a jeni dollár valutacsere (swap) akciók ér­téke március­­utolsó napján meg­közelítette a 4,3 milliárd dollárt, szemben a márciusi napi átlaggal, 2,3 milliárd dollárral. Másfelől azt sem lehet számításon kívül hagyni, hogy — mint ahogy már többször is megtörtént — exportösztönző céllal nem tettek sokat a jen védelmé­­­­ben­. B. R. Tizedszer is rosszabbodást jelez az összesített index KONGRESSZUSI ELLENÁLLÁS REAGAN KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZETÉVEL SZEMBEN A szenátus költségvetési bizott­sága, amelyben többséget alkotnak a republikánusok, elvetette Reagan elnök költségvetési tervezetét. Ti­zenhárman egy ellenében úgy vél­ték, hogy a feltevések, amelyekre az elnök a deficit várható összegét alapítja, „túl derűlátók”. A bizott­ság az elnök munkaokmánya he­lyett a kongresszus költségvetési hivatalának jóval pesszimistább előrejelzéseiből fog kiindulni, ami­dőn kidolgozza ellenjavaslatait. Ez volt — írja a Reuter tudósí­tója — az első lényeges szavazás a viharokat kavaró költségvetés ügyében, amelyet február 8-án küldtek át a kongresszushoz. A borúlátóbb megítélést alátá­masztja, hogy a legfontosabb gaz­dasági mutatók összesített indexe ismét — immár a 10. egymást kö­vető hónapban — rosszabbodásra utal. A kereskedelmi minisztérium köz­lése szerint az összesített index 0,3 százalékkal csökkent a múlt hónapban, decemberben, illetve ja­nuárban pedig az előzőleg jelentett­nél is rosszabbul alakult. A 12 gaz­dasági adat alapján összeállított in­dex visszaesése januárban 1,2 szá­zalék volt és decemberben 0,8 szá­zalék, nem pedig 0,6, illetve 0,3 szá­zalék, miként azt előzőleg mondták. De ha kiábrándító is, a jelen, a jövő ígéretes — legalább is az elnök környezete szerint. Regan pénzügyminiszter- a képviselőház bankbizottságában ismét azt állí­totta, hogy a tervezett adócsök­kentések eredményeként hamarosan véget ér a recesszió, és az év má­sodik felében ismét növekedni fog a GNP, mintegy 4,5 százalékkal. A pénzügyminiszter egyúttal áthá­rította a kongresszusra a felelőssé­get a magas kamatokért, mondván, hogy a kongresszusi vonakodás az elnök költségvetési előterjesztésé­vel kapcsolatban elbizonytalanítja az üzleti világot és ez eredményezi a kamatok jelenlegi magas szint­jét. Ha a kongresszus jóváhagyja a költségvetést, a kamatok „mere­deken esni” fognak. Weidenbaum, a gazdasági tanács­adók bizottságának elnöke szerint az infláció csökkenése a beruházó­kat el kell, hogy fordítsa „a spe­kulatív árbiztosítást jelentő tranz­akcióktól, a nyersanyag-, drágafém-, és ingatlanvásárlásoktól”, egyszers­mind reálisabb megközelítést, keményebb magatartást kíván tő­lük a bértárgyalásokon. Az AP- DJ tudósítása megjegyzi: a múlt év negyedik negyedében a magánipari bérek emelkedése (éves szinten) már csak 5,5 százalék volt, szemben az 1981 egészére érvényes 9,3 szá­zalékkal. Reagan elnök meg akarja állíta­ni népszerűségének fogyatkozását — írja a DPA tudósítója, ezért — Roosevelt egykori „csevegéseit” utá­nozva — rendszeres rádióelőadáso­kat készül tartani. Az első tíz elő­adásban a legaktuálisabb kérdés­sel, az 1983-as költségvetéssel kíván foglalkozni, újból leszögezve, hogy az ígért adócsökkentéseket a ha­talmas költségvetési deficit ellenére is életbe lépteti. Június elején az utolsó előadásban az elnök híveket akar toborozni a hivatalos amerikai álláspontnak a Versailles-ban ösz­­szeülő gazdasági csúcsértekezlettel kapcsolatban. . Legalább egy évet késik az UNCTAD nyersanyagalapja A nyersanyagok világpiacának stabilizálására hivatott integrált nyersanyagalap legalább még egy évig nem kezdheti meg működését — közölték újságírókkal Genfben az alap előkészítésével foglalkozó szakemberek. Emlékezetes, hogy az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) égi­sze alatt létrehozott integrált nyers­anyagalapnak az eredeti tervek sze­rint a jövő héten kellett volna élet­be lépnie. A késlekedést a szakem­berek azzal indokolták, hogy az alap működésével kapcsolatos több gyakorlati kérdést még nem sikerült tisztázni. Sokkal valószínűbb azon­ban, hogy a csúszásnak alapvetően más oka van: a négyéves előkészítő tárgyalássorozat eredményeképpen 1980-ban megalkotott alaphoz eddig csak kevés állam csatlakozott, így a szükséges tőke sem jött össze. (Az alap működésbe lépéséhez 90 kor­mány aláírására és pénzügyi hozzá­járulására volna szükség, eddig azonban csak 22-en csatlakoztak.) A nyersanyagalap egyébként egyrészt stratégiai készletek felhalmozásával és kezelésével csillapítaná a nemkí­vánatos árhullámzásokat, másrészt fejlesztési és termelési segélyekben részesítené az arra rászoruló fejlődő világbéli nyersanyagtermelőket és -exportőröket. (Reuter) Francia-jugoszláv autóipari együttműködés Újabb tíz évre meghosszabbította együttműködési szerződését a fran­cia Citroen autógyár és a jugoszláv Cimos vállalat. A jugoszláv válla­lat immár tíz éve szállít alkatrésze­ket a Citroen modelljeihez, s a franciák licence alapján autókat is szerel össze. A Tanjug jugoszláv hírügynökség szerint a Cimos a 400 millió dolláros szerződés értelmében az eddiginél bonyolultabb részegysé­geket is szállít, s a francia cég to­vábbra is küld bizonyos mennyisé­gű Citroen-kocsit a jugoszláv piac­ra. (AP-DJ) * 'IS NAPRÓL NAPRA­ ­*­ HOZZÁJÁRUL A HAZÁNKRÓL KIALAKULÓ REÁLIS KÉP­HEZ a Hamburgban rendezett kiállítás és előadássorozat, amelyen a szabályozórendszer és ellentmondásai is terítékre kerültek. (3. oldal) . . . + A LENGYEL GAZDASÁG TALPRAÁLLÍTÁSA TÖBBÉVES BÉRBEFAGYASZTÁST TEHET SZÜKSÉGESSÉ az állami tervbiziottság elnöke szerint. (2. oldal) + AZ AMERIKAI KORMÁNY GAZDASÁGPOLITIKÁJÁNAK HATÉKONYSÁGÁRÓL erősen megoszlanak a vélemények az USA mértékadó üzleti köreiben. (5. oldal) + HOLLANDIA TOVÁBBRA IS ÉRDEKELT A SZOVJET FÖLD­GÁZÜGYLETBEN — közölték a gazdasági minisztériumban. (2. oldal) + A SZÓJABABTERMELŐK ALIGHA SZÁMÍTHATNAK ÁR­EMELKEDÉSRE az újabb bőséges termés nyomán, a szója­­termékek piacára pedig nyomasztóan hat az erős dollár. (3. oldal) . + IRÁN MEGKÍSÉRLI FELÚJÍTANI KERESKEDELMÉT AZ ÖBÖLMENTI ORSZÁGOKKAL, elsősorban barterügyletek formájában. (2. oldal) + A NEMZETKÖZI GYAPOTPIAC STABILIZÁLÁSa lesz a fő téma a legfontosabb gyapottermelő és gyapotimportőr orszá­gok egyhetes genfi tanácskozásán. (8. oldal) + CSEHSZLOVÁKIA GYÓGYSZEREXPORTJÁNAK FEJLESZ­TÉSI terve reálisabban kívánja figyelembe venni a világpia­con jelentkező negatív tényezőket. (6. oldal) + AZ AMERIKAI KAISER ALUMÍNIUM CSÖKKENTI GYÁR­TÓ KAPACITÁSÁT, hogy megszabaduljon jelentős készletei­től. (8­. oldal) Jelentés a Szovjetunió tavalyi külkereskedelméről Moszkvai tudósítónktól. A Szovjetunió múlt évi külkereskedelmi forgalma 109,73 mil­liárd rubeles rekordértéket ért el, s a mérleg 4,47 milliárd rubelnyi szovjet aktívumot mutatott. A többlet szinte teljes egészében a szo­cialista relációban keletkezett, a fejlett tőkésországokkal folytatott kereskedelemben az 1880. évi többletet több mint 800 millió rubeles hiány váltotta fel. A szocialista országokkal lebonyolított árucsere 15 százalékkal nőtt, de részesedésük a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában valamelyest csökkent. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma a múlt évben 109,73 mil­liárd rubeles rekordot ért el — tűnik ki a Vnyesnyaja Torgovlja című szaklap legújabb számában közzétett hivatalos statisztikai adatokból. Az export értéke 57 milliárd rubel volt, 4,4 milliárddal több, mint az im­porté. A szocialista országokkal 15 százalékkal 57,9 milliárd rubelre s­őtt a forgalom, miközben a pozi­tív szovjet szaldó ebben a relációban több, mint 1 milliárd rubellel emel­kedve elérte a 4,44 milliárdot. Mind­amellett a szocialista országok ará­nya a forgalmon belül 52,8 százalék­ra mérséklődött az 1980-as 53,7 szá­zalékról. A fejlett tőkésországokkal folyta­tott kereskedelem 12 százalékkal ha­ladta meg az egy évvel korábbi ér­téket, a 35,3 milliárd rubeles kétol­dalú forgalmon belül azonban az import 864 millió rubellel meghalad­ta az exportot, vagyis az egy évvel korábbi 140 milliós aktívum mérleg­hiánnyá változott. Csökkent a fejlett tőkésországok részesedése a for­galomban: a tavalyelőtti 33,6 száza­lékról 32,2 százalékra. A legdinamikusabban a fejlődő or­szágokkal nőtt tavaly a forgalom: 37,5 százalékkal 16,4 milliárd ru­belre, s így ezen országok súlya 12,7 százalékról 15 százalékra emelkedett. A szovjet exportban az egyik leg­jelentősebb árucsoportot a gépek, berendezések és közlekedési eszkö­zök alkotják: a tavalyi 7,8 milliárd rubeles kivitel 75 százaléka a szo­cialista országokba került — írja a statisztikai adatokat kommentáló cikkében az Ekonomicseszkaja Ga­­zeta. A csoporton belül kiemelkedő az energetikai berendezések külföldi értékesítése, ezekből 1981-ben 829 millió rubel bevételre tett szert a Szovjetunió. Teherautókat és szer­vizberendezéseket 900 millió rubel értékben, vasúti gördülőanyagokat 189 millió rubelért exportáltak. A légiközlekedési eszközök kivitele 17 százalékkal 630 millió rubelre nőtt, a vas- és színesfémkohászati beren­dezések exportja pedig 591 millióra rúgott. Nőtt a múlt évben az energia­­hordozók, a nyersvas és a henge­relt acél, valamint néhány színes­fémkohászati termék kivitele — ír­ja a szovjet lap adatok említése nélkül. Dinamikusan emelkedett­­ 21 százalékkal a vegyipari ex­port, s bővült a kivitel összetétele is. Ezzel szemben 6 százalékkal visz­­szaesett a fa- és cellulózipari alap­anyagok és késztermékek exportja. Fogyasztási cikkek közül 498 ezer hűtőszekrényt, 23 millió órát, 1,3 millió fényképezőgépet és 950 ezer kerékpárt exportáltak. Az importban két árucsoport do­minált: a gépipar termékei és az élelmiszeripari cikkek, illetve az előállításukhoz szükséges alapanya­gok. A gépipari behozatal a múlt évben is jelentősen hozzájárult a termelőkapacitások bővítéséhez, il­letve felújításához. A vegyipar 853 millió, az energetikai és elektro­technikai ágazat 1,39 milliárd, a tex­tilipar 434 millió, a fa- és papír­ipar 169 millió, az élelmiszeripar 442 millió rubel értékben kapott importberendezéseket. A gépipari termékek 68 százalékát a KGST- országok szállították 10,8 milliárd rubel értékben. A fejlett tőkésor­szágokból 4,4 milliárd rubelért vá­sárolt a Szovjetunió ezekből a ja­vakból, jórészt kompenzációs meg­állapodások keretében, összesen 1,28 milliárd rubelért vásárolt vaskohá­szati hengereltárut és 1,57 milliár­dért acélcsöveket. A lakosság jobb ellátása céljából tavaly 4,2 millió tonna nyerscukrot, 980­­ezer tonna húst és húsipari ter­méket, 215 ezer tonna vajat, 558 millió tojást, 41 ezer tonna kávét, 121 ezer tonna kakaóbabot, 84 ezer tonna teát, több mint 1 millió ton­na friss gyümölcsöt, 213 ezer ton­na friss zöldséget importáltak — írja az Ekonomicseszkaja Gazeta, a gabonabehozatalra vonatkozó adato­kat azonban nem teszi közzé. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a Szovjetunió legjelentősebb külkereskedelmi partnere — 10,68 milliárd rubeles kétoldalú forga­lommal — a múlt évben is az NDK volt. A további sorrend a követke­zők szerint alakult (zárójelben az egy évvel korábbi forgalom mil­liárd rubelben): Csehszlovákia 8,48 milliárd (7,18), Lengyelország 8,15 milliárd (8,0), Bulgária 8,07 mil­liárd (7,09), Magyarország 6,6 mil­liárd (5,73), az NSZK 6 milliárd (5,78), Finnország 5,01 milliárd (3,88), Jugoszlávia 5 milliárd (3,84), Kuba 4,8 milliárd (4,26), Francia­­ország 4,18 milliárd (3,75). Romániával 3,48 milliárd rube­lért cserélt árut a Szovjetunió. A szovjet—japán forgalom 2,7 mil­liárd rubelről 3,02 milliárdra nőtt, s a szankciók ellenére emelkedett — 1,5 milliárdról 1,84 milliárd ru­belre — a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kereskedelme is. Sz. K. Szovjet határozat a könnyűipar fejlesztéséről A könnyűipar korszerűsítéséről és a termelés racionalizálásáról hozott közös határozatot az SZKP Közpon­ti Bizottsága és a Szovjetunió mi­nisztertanácsa A moszkvai televízió kedd esti adásában ismertetett ha­tározat a DPA nyugatnémet­ hírügy­nökség jelentése szerint a többi között előirányozza, hogy a textil­üzemek és más könnyűipari válla­latok egy részét új, korszerű be­rendezésekkel lássák el és 1985-ig 220 ezerrel csökkentsék az ott fog­lalkoztatottak létszámát. Egyúttal növelik a könnyűiparban foglalkoz­tatottak jövedelmét, ezzel ösztönöz­ve, hogy a tervfeladatokat kevesebb munkaerővel oldják meg. (DPA, /MT)

Next