Világgazdaság, 1982. május (14. évfolyam, 84/3331-103/3350. szám)

1982-05-04 / 84. (3331.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK VILÁGGAZDASÁG 1982. MÁJUS 4., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 84. (3331.) SZÁM Az USA Argentína-ellenes szankcióinak következményei Tokió is korlátozza kapcsolatait Buenos Airesszel Miután Argentína nem fogadta el Haig amerikai külügyminisz­ter javaslatait, Washingtonban úgy döntöttek: a „meggyőzés” más formáját, a gazdasági szankciókat választják. Gondosan ügyeltek azonban rá, hogy ne hozzanak olyan rendeletet, amely megfordít­­hatatlanul megrontaná az éppen csak a közelmúltban felmelegített argentin—amerikai kapcsolatokat. Washington példáját — mérték­­tartással — Tokió is követte. A másik, a latin-amerikai oldalról vi­szont Venezuela hozott újabb ellenintézkedéseket, gyakorlatilag meg­szüntette Angliával a kereskedelmet, s lemondta a korábban rendelt 250 millió dollár értékű 24 harci repülőgép vásárlását is. Washington szemmel láthatólag megelégelte a Buenos Aires-i kor­mány húzódozását, ezért gazdasági szankciókat rendelt el Argentína el­len és nyíltan Anglia mellé állt. A hét végén televíziós beszédében Haig külügyminiszter közölte: meg­tiltják fegyverek és katonai fel­szerelések szállítását Argentínának, felfüggesztik az amerikai Eximbank hitelfolyósításait, garanciáit, a latin­amerikai ország nem kaphat továb­bá mezőgazdasági hitelgaranciát sem. Mint az Eximbank szóvivője el­mondta: a bank követelései, illetve garanciavállalásai Argentínával szemben több mint 1,2 milliárd dol­láros értéket képvisel. Hozzáfűzte azonban, hogy az intézkedés nem érinti azokat az árukat, amelyek, már útban vannak Argentína felé. Leállították viszont annak a már korábban felajánlott több mint 320 millió dolláros exporthitel-garanciá­nak a teljesítését, amely amerikai mozdonyok, acélhengerművek, gáz- és kőolajvezetékek vásárlását céloz­ta. Sőt a felfüggesztett hitelek között van az az 550 millió dollár is, amelyet a pénzintézet az Argen­tína és Paraguay között, a Paraná folyón épülő vízerőmű építésének fi­nanszírozására hagyott jóvá. Washingtoni számítások szerint, ez utóbbitól eltekintve, az Eximbank döntése mindössze 136 millió dollár­tól üti el a latin-amerikai országot. Maguk az argentinok sem estek két­ségbe, mondván, hogy a vízerőmű építésével kapcsolatos problémákat a válság megoldásáig amúgy is fél­retették volna. Argentínában egyébként az a vé­lemény, hogy az USA rendeleteinek nagyobb a füstjük, mint a lángjuk és voltaképpen ártalmatlanok a gaz­daság fejlődése szempontjából. Ar­gentína eddig sem kapott Washing­tontól kedvezményes áruhiteleket. Washingtonban is úgy tudják, hogy Argentína nem tartozik az Exim­­banknak és nem kapott CCC-hitelt sem. A két ország közötti mezőgaz­dasági árucsere-forgalom ráadásul elhanyagolható. A Pentagon elemzői is egyhangúan azt állítják, hogy a fegyverszállítások befagyasztása szinte egyáltalán nem érinti Argen­tínát. A Carter-kormány 1977-ben, az emberi jogok megsértésére hivat­kozva eleve megtiltotta a fegyver­­exportot, azóta, bár Reagan igyeke­zett felmelegíteni az argentin—ame­rikai kapcsolatokat, jelentős fegy­verexportról nincs szó. Buenos Airesben egyébként a kor­mány szóvivője elmondta: nem érte őket váratlanul a szankciók elren­delése. Újságíróknak arra a kérdé­sére, hogy Argentína fontolgat-e el­lenlépéseket, a szóvivő leszögezte: „ha Washington keresztezi saját ex­portőrei érdekeit, az az ő dolga. Ar­gentínának, egyáltalán nem érdeke, hogy párhuzamos intézkedéseket hozzon. Buenos Aires nem hitelez az USA-nak, de ez eddig is megle­hetősen ritkán fordult elő. Ezzel szemben nem korlátozza exportőreit.” Miközben sokasodnak az Argen­tína-ellenes lépések, Buenos Aires szinte minden lehetséges nemzet­közi fórumon cáfolja azokat a hí­reszteléseket, amelyek szerint Ar­gentína nem fizet pontosan hitele­zőinek. Mindenféleképpen el akarja ugyanis kerülni, hogy az országot fi­zetésképtelennek nyilvánítsák. A bankárok egyébként ebben nagy se­gítségére vannak, "hiszen az ő zse­bük bánja, ha Argentína „bedobja a törülközőt”. Éppen ezért nem ritkák azok a bankárnyilatkozatok, ame­lyek meggyőzően hangsúlyozzák: Argentína percnyi pontossággal tör­leszti tartozását. A jó hírnév fenn­tartását és a pénzügyi fegyelem erő­sítését célozza, hogy tovább szigorít­ják a devizaellenőrzést a latin-ame­rikai országban, jóllehet ez ellenke­zik az, eddig töretlenül és makacsul követett szabadpiaci elvekkel. Az or­szág kereskedelmi bankjainak ezen­túl mindenféle valuta-tranzakcióról be kell számolniuk a jegybanknak, sőt bizonyos esetekben előzőleg en­gedélyt kell szerezniük rá. Bár az USA­ kormányának szóvi­vője többször is hangoztatta, hogy nem követik az angol példát és nem fagyasztják be az argentin letéte­ket, mégis megindult a tőkemenekí­tés az USA-ból a nyugalmasabb és biztonságosabb Svájcba. Egyes becs­lések szerint több mint 800 millió dollárt írattak át az amerikai köny­vekből a svájci bankokéba. Washingtont egynapos késéssel Tokió is követte, a japán külügy­minisztérium szóvivője bejelentette: az ország Eximbankja meghatáro­zatlan ideig nem folyósít újabb köl­csönöket Argentínának. Felszólítot­ták továbbá a japán cégeket, hogy ne ássák alá a Közös Piac import­­korlátozásait. Magyarán, ez azt je­lenti, hogy ne vásároljanak a latin­­amerikai országtól olyan cikkeket, amelyeket az EGK visszautasított. Politikai szakértők szerint Thatcher kétségtelen sikere, hogy az eddig semleges Tokió is beadta a derekát és ha enyhébb formában is, de kö­vette az EGK Argentína-ellenes in­tézkedéseit. Korántsem jósolnak azonban sikert a brit miniszterel­nöknek a mai brüsszeli ülésen, ahol a Közös Piac diplomatái a Falkland­­incidensről kezdenek tárgyalásokat. A miniszterelnök-asszony bizonyára újabb Argentína-ellenes lépésekre próbálja rávenni partnereit, akik azonban a legkevésbé sem lelkesed­nek az ötletért — állítják a megfi­gyelők. B. R. A nyugatnémet gazdasági kutatóintézetek jelentése Az NSZK fizetési mérlegének fo­lyó tételein az idén 5 milliárd már­kás aktívum keletkezik, miközben a nemzeti össztermék (GNP) reálér­tékben 0,5 százalékkal gyarapszik — jósolja az öt legnagyobb­­ nyugatné­met gazdasági kutatóintézet együt­tes jelentésében. Emlékeztetőül köz­li, hogy a folyó fizetési mérleg hiá­nya tavaly 17,3 milliárd márka volt, s a GNP 0,3 százalékkal vissza­esett. Lambsdorff gazdasági minisz­ter a jelentés kapcsán kijelentette: gyorsabb ütemű gazdasági növeke­dést vár, mint amekkorát az öt in­tézet jósol. Az öt intézet egyben sürgeti a Bundesb­ankot: ne támo­gassa pénzpiaci intervenciókkal a nyugat-európai valutarendszer, az EMS többi tagvalutáját, ha a többi tagország nem adja hozzájárulását az árfolyamok szükséges kiigazítá­sához (Reuter) Hitelmegszorítások Olaszországban Megszigorították Olaszországban a hitelfeltételeket, hogy így próbál­ják megerősíteni a líra helyzetét. A központi bank bejelentette: azok a kereskedelmi bankok, amelyek túllépik hitelnyújtási előirányzatai­kat, kötelesek lesznek a jelenlegi­nél nagyobb összeget elhelyezni ka­matmentes letétként a központi banknál. Eddig 2 százalékos hitel­túllépésnél a kereskedelmi bankok­nak a kikölcsönzött többlethitel 20 százalékának megfelelő összeget kel­lett letétbe helyezniük, az arány ezentúl 40 százalék lesz. Azoknak a bankoknak pedig, amelyek hitel­­nyújtási előirányzataikat 2,4 szá­zalékkal lépik túl, a többlet 60 szá­zalékát kell letétbe helyezniük az eddigi 40 százalék helyett, s így to­vább. Azok a bankok, amelyek az­ előirányzatot nem egész 1­ száza­lékkal lépik túl, ezentúl sem köte­lesek büntetőletétet elhelyezni a központi banknál. (AP—DJ) NAPRÓL NAPRA­ ­ NEM JELENT INNOVÁCIÓT EGY ÚJ TECHNOLÓGIA vagy termék átvétele, ha az a nemzetközi piacon már ismert hangzott el a kamarában egy tagozati ülésen, amelyen az innovációs lehetőségekről szóló előadást hallgatták meg a résztvevők. (3. oldal) + AZ AFGÁN FORRADALOM LEGFŐBB CÉLJA A GAZDA­SÁG FEJLESZTÉSE és az életszínvonal megőrzése — fejte­gette Kabul küldötte az Ázsiai Fejlesztési Bank értekezletén. (2. oldal) -I MÉG NINCSENEK ÚJ AGRÁRÁRAK AZ EGK-BAN, de szakértők szerint a megegyezés ma már közelebb van. (2. oldal) -I IRAKI—SZOVJET EGYÜTTMŰKÖDÉSI JEGYZŐKÖNYVET ÍRTAK ALÁ MOSZKVÁBAN, a két, fél hitet tesz a gazdasági és műszaki kapcsolatok elmélyítése mellett. (2. oldal) + A SZOVJETUNIÓ IDEI HÚSIMPORTJA eléri a 930 ezer ton­nát, azonos lesz a tavalyival. A vaj- és a baromfibevitel emel­kedni fog. (8. oldal) + AZ OSZTRÁK ALUMÍNIUMGYÁRTÓK SÚLYOS HELYZET­BEN VANNAK, az állami tulajdonú Vereinigte Metallwerke gyártmányszerkezetének korszerűsítésével keresi a kiutat. (8. oldal) + A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOKRÓL ÉS A KÖRNYEZET­­VÉDELEMRŐL szóló amerikai prognózis szabályozókat és ösz­tönzőket is javasol. (4. oldal) -­ A NEMZETKÖZI GYÉMÁNTPIACON VÁLSÁGOS A HAN­GULAT, az árak esésének oka elsősorban a magas kamatláb. (6. oldal) + MAGYARORSZÁG, HITELKÉPESSÉGÉT A BELGA KÜLKE­RESKEDELMI HIVATAL vezérigazgatója pozitívan értékelte Budapesten tartott előadásában. (3. oldal) LENGYEL GAZDASÁGI TÁJÉKOZTATÓ A NYUGATI HITELEZŐKNEK A lengyel gazdaság helyzetéről tájékoztatta a Varsónak hitelező magánbankok néhány képviselőjét Londonban egy lengyel delegáció. A megbeszéléseket követő sajtótájékoz­tatón Królak, a londoni lengyel nagykövetség kereskedelmi tanácso­sa elmondta: a lengyel ipar már­ciusban 15,6 százalékkal termelt többet, mint februárban, igaz, az el­ső negyedév ipari termelése még így is mintegy 10 százalékkal ma­radt el az előző év azonos idősza­kában mérttől. A londoni megbeszélésen egyéb­ként nem került szóba az idei év­ben esedékessé váló lengyel törlesz­tések kérdése, a gazdaság állapotá­ról készített előadáson kívül csak az 1981. évi tartozások átütemezéséről szóló, már megkötött szerződés né­hány technikai részletét tekintették át. A Lengyelországnak hitelező tő­kés magánbankok egyébként jelez­ték: csak akkor lesznek hajlandók tárgyalni az idei évre esedékes len­gyel tartozások átütemezéséről, ha a Varsónak hitelező nyugati kormá­nyok is jelét adják, hogy készek leülni a lengyel féllel tárgyalni az idén esedékessé váló visszafizeté­­­­sek elhalasztásáról. „A dolog úgy fest, hogy megvárjuk, miképpen ha­tároznak a kormányok” — mondotta a Reuter tudósítójának az egyik nyugati bankár. Az idén esedékes összes lengyel tartozás összegét a nyugati szakértők 10 milliárd dol­­­­lárra teszik; ezt a becslést alátá­masztani látszik, hogy a Varsó által az év elején a hitelező bankokhoz eljuttatott értesítésben is 10,1 mil­­■­liárd dollárnyi új kölcsönszükséglet állt, amelyből ki lehetne fizetni az idei tartozásokat. Az amerikai (atlanti-parti) kikö­tői rakodómunkások szakszervezete (ILA) véget vetett annak az immár négy hónapja tartó bojkottnak, amelynek során megtagadták a len­gyel áruk ki- és berakodását. A döntés előzménye alighanem az, hogy a szakszervezet vezetősége a múlt héten határozatot hozott, amelyben kijelenti: törvénytelen volt a szovjet hajókkal szemben al­kalmazott hasonló jellegű, 15 hó­napja tartó ki- és berakodási boj­kott. Ülést tartott a jugoszláv—lengyel­­ gazdasági és műszaki együttmű­ködési vegyesbizottság. Az ebből az ■ alkalomból aláírt egyezmény értel- l­mében az idén a kétoldalú árufor-­­ galmi előirányzat 657 millió dollár,­­ ez a tavalyinál 31,5 százalékkal­­ több áru szállítását feltételezi. Ami­­ az 1981—85-ös időszakot illeti, a­­ két ország áruforgalmának terve­­­­zett értéke 3,6 milliárd dollár — ez 38,5 százalékkal több az előző öt-­­ éves időszakban mértnél. (Reuter,­­ AP—DJ) . ­ MEGSZÜLETETT A TENGERJOGI KONVENCIÓ Nyolcévi, huzavona, végeláthatatlan jogi vita után meglepő gyorsasággal befejeződött a tengerjogi egyezmény kidolgozására hi­vatott ENSZ-konferencia. Mint köztudomású, az egymástól leginkább eltérő álláspontokat egy­felől a fejlődő államok, az úgyneve­zett 77-ek csoportja, másfelől­ az Egyesült Államok képviselte. Bár a nemzetközi tengerjog számos kér­désben már évekkel ezelőtt kiala­kult a teljes vagy a részleges egyet­értés, a tengerfenék ásványi kincsei­nek tulajdonjogát illetően szélsősé­gesen ellentétes nézetek ütköztek meg. A fejlődő országok azt az állás­pontot képviselték, hogy a világ­óceán medre — az ENSZ emlékeze­tes határozatának szavai szerint — az emberiség közös öröksége, az Egyesült Államok viszont arra töre­kedett, hogy technikai fölényének érvényesítésével elsőként tehesse rá kezét a tengerfenék ásványkincseire. Az amerikai álláspont támogatására a washingtoni kormány képviselői igyekeztek megnyerni más fejlett tő­kés országok, így elsősorban az NSZK és Jaapán kormányát, sőt a legutóbbi időkben olyan hírek kezd­tek terjengeni az ENSZ köreiben, hogy az USA a Szovjetuniónak is tárgyalási javaslatot tett a tenger­­mélyi lelőhelyek felosztására. Az amerikaiak annyira biztosak voltak tárgyalási pozícióik javulás­-­­­ban, hogy pénteken szavazást java-­­­soltak a konferencián egy mellék-­­ kérdésben. A konferencia szingapúri elnöke azonban váratlanul a teljes­­ tengerjogi charta szövegét tette fel­­ szavazásra, s a konferencia végül 130 szavazattal 4 ellenében (az USA, Izrael, Venezuela és Törökország), továbbá 17 tartózkodással (Belgium, Bulgária, Belorusszia, Csehszlovákia,­­ Hollandia, Lengyelország, Luxem­burg, Magyarország, Mongólia, Nagy-Britannia, az NDK, az NSZK, Olaszország, Spanyolország, a Szov­jetunió, Thaiföld és Ukrajna) elfo­gadta az új szerződést. • A Tengerjogi Konvenció ünnepé­lyes aláírására ez év szeptemberé­ben kerül sor. A szerződés akkor lép érvénybe, ha, aláírói közül leg­alább 60 ország ratifikálta már. A 320 pontból, 9 függelékből és 5 ha­tározatból álló szerződés részben már fennálló nemzetközi jogi in­tézkedéseket kodifikál, részben úja­kat léptet életbe. Főbb intézkedései a parti vizekre, a tengerszorosokra, a szabad hajózásra, a kizárólagos gazdasági övezetekre, a szárazföldi talapzatra, a tengerfenéken űzött bányászatra, a környezetvédelemre és a felmerülő jogviták rendezésére vonatkoznak. A parti vizekre vonatkozó ren­delkezés szerint a tengerparti álla­mok parti vizeiket 12 tengeri mér­földre (22,2 kilométer) terjeszthetik ki. Ezeken a vizeken békeidőben minden állam hajói szabadon ha­ladhatnak át. A tengerszorosokon ugyancsak biztosítani kell a külföl­di hajók szabad áthaladásának jo­gát. Ez a szabad áthaladás mind a parti vizek, mind a tengerszorosok vonatkozásában tengeralattjárókra is vonatkozik. A kizárólagos­ gaz­dasági övezet a parti államoknak azt a jogot biztosítja, hogy tenger­partjuknak 200 tengeri mérföld szé­les (370 kilométer) övezetében vagy maguk használják fel a tenger élő­világának és ásványkincseinek gaz­dasági lehetőségeit vagy ezt a jogot saját belátásuk szerint adják bérbe más nemzetiségű vállalatoknak. Amennyiben a tenger két ellentétes oldalán fekvő két országot 400 ten­geri mérföldnél keskenyebb tenger­rész választ el egymástól, a két or­szágnak megegyezésre kell jutnia a tengeri határvonal kijelöléséről. A szárazföldi talapzatra vonatkozó in­tézkedés kimondja, hogy minden tengerparti országnak­­szuverén jo­ga a partjától 350 tengeri mérföld­re (648 kilométer) terjedő száraz­földi talapzat ásványkincseinek, el­sősorban kőolaj- és gázelőfordulá­sainak kiaknázása, a 200 tengeri mérföldön túli szárazföldi talapza­ton bányászott kőolaj és gáz jöve­delmét azonban a part menti ál­lamnak meg kell feleznie a mély­tengeri bányászat jogainak elosztá­sára létesített Tengerfenék Hatóság­gal. Ez az utóbbi intézmény Jamai­cában fog székelni, s éppen ennek felállítása, illetve az amerikai vál­lalatok szabad kutatási jogának korlátozása miatt szavazott az USA az egyezmény ellen. Az aláírók azonban abban reménykednek, hogy az amerikaiak ezt az álláspontjukat felül fogják vizsgálni. Ezt a re­ményt azzal támasztják alá, hogy egy olyan kompromisszumot vettek be az egyezménybe, amelynek ér­telmében a jogok elosztásánál el­sőbbséget élveznek azok a vállala­tok és országok, amelyek már fog­lalkoztak a tengerfenéken folytatott bányászattal. Éppen ez a kompro­­misszumos kitétel okozta a szocia­­ista országok tartózkodását a sza­vazásnál. Az esetleg felmerülő jogviták rendezésére Hamburgban nemzet­­közi tengerjogi bíróságot állítanak el. (AP—DJ, Reuter, APA)

Next