Világgazdaság, 1982. június (14. évfolyam, 104/3351-125/3372. szám)

1982-06-01 / 104. (3351.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1982. JÚNIUS 1., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 104. (3351.) SZÁM A világkereskedelemre leselkedő veszélyek A Wharton Intézet tanulmánya Az a tény, hogy emelkedik számos ország olajvásárlásokból eredő adóssága, és az USA-ban tartós a kereskedelmi deficit, az évtizedben a világ­gazdaság összeomlásához vezethet — figyelmeztet a pennsylvaniai egyetemen Wharton Intézete. Egy ilyen összeomlás a világazdaság átstrukturálódásához vezethet, amelyben a jelenlegi egységes világpiac helyét regionális kereskedelmi kapcsolatok foglal­ják el. Ahogy az egyes országok olajimport-számlája nő, a nemzet­közi adósságterhek és a nemzetközi pénzügyi rendszer egyre töré­kenyebbé válik — állapítják meg a tanulmány szerzői. 1981-ben a fejlődő országok adósságállománya becslések szerint 530 milliárd dollár volt, jórészt az olajimport következtében és ennek jelentős része behajthatatlan tarto­zás. Az USA nagyban hozzájárult a nemzetközi pénzügyek instabilizá­lásához azáltal, hogy erősen bőví­tette a nemzetközi pénzforgalmat és a hetvenes években összességében mintegy 140 milliárd dolláros keres­kedelmi deficitet halmozott fel. Ez a „könnyed” pénzpolitika hozzájá­rult a nemzetközi inflációs spirál kialakulásához és az adósságok fel­­halmozódásához, s mindez ma már a nemzetközi pénzügyi rendszer működőképességét veszélyezteti. Az intézet szerint sem az arab országok, sem a nemzetközi pénz­intézetek nem képesek tartósan nagy pénzügyi hiteleket nyújtani az olajimportőröknek. Ez a tarthatat­lan állapot könnyen az adósságok eltörléséhez vagy a másik oldalról a visszafizetés megtagadásához, az arab olaj vásárlásának visszaesésé­hez, de akár katonai konfliktushoz is vezethet — szögezi le a tanul­mány. Ha a pénzügyi bizonytalanság gazdasági összeomlást okoz, akkor ez valószínűleg véget vet a világ­méretű kereskedelmi kapcsolatok­nak és előtérbe helyezi a feldolgo­zóiparral bíró és az olajjal vagy egyéb természeti erőforrásokkal rendelkező országok közti regioná­lis kereskedelmi kapcsolatokat. Ilyen természetes régiók lennének az USA, Mexikó és Kanada, Kína és Japán, Nyugat-Európa és az af­rikai vagy arab országok; végül a Szovjetunió, Kelet-Európa és az arab országok — véli a tanulmány. A másik lehetséges következ­mény az OPEC széthullása lehet, elsősorban az USA fokozott ener­giaönellátása következtében. A ta­nulmány szerint mindezek a meg­rázkódtatások elkerülhetők lenné­nek, ha az USA véget vetne a de­ficites költségvetésnek és leszoríta­ná a magas inflációt, és ha nem­zetközi megállapodást kötnének az olajadósságok leszorítására. Egy ilyen együttműködés igen nehéz, hi­szen rövid távon sokak érdekeit sértené — ismeri el a Wharton In­tézet. Ha azonban a fő kereskedő államok nem képesek sikeres együttműködésre, akkor a nemzet­közi rendszert feszítő problémákat a jelenlegi rendszer robbanásszerű széthullása fogja megoldani. (AP— DJ) ' ‘ WASHINGTON KÉTARCÚ POLITIKÁJA A SZOVJETUNIÓVAL START-tárgyalások és exporthitel Reagan amerikai elnök szigorúbb hitelkorlátozásra szeretné rá­bírni szövetségeseit a Szovjetunióval szemben, a témát felhozza mind a versailles-i tőkés csúcson, mind a közelgő bonni NATO- értekezleten. Nyilatkozatával egyidőben jelentették be washingtoni hivatalos helyen: június 29-én, Genfben megkezdődnek a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti tárgyalások a stratégiai fegy­verek csökkentéséről. Washington a Szovjetuniónak nyújtott hitelek további korlátozá­sára szeretné rábírni szövetségeseit — fejtegette Reagan amerikai el­nök. A Time hírmagazinnak adott interjújában közölte: a jelenlegi helyzetben igen hatékony eszköz lenne a Szovjetunióval szemben, ha a Nyugat egységesen csökkentené a hitelek folyósítását. Reagan szer­dán indul Nyugat-Európába, s láto­gatásának különös jelentőséget ad, hogy közeleg a hét vezető tőkés­­ország versailles-i csúcskonferen­ciája és a NATO bonni értekezlete, ahol az elnök bizonyosan előhozza a hitelmegszorítások kérdését. „A nyugati szolidaritás nélkül a Szov­­jetúráéval, folytatandó fegyverkor­látozási tárgyalásokon sem számít­hatunk sikerre. Ez lesz legfőbb üze­netem, amit Nyugat-Európába ma­gammal viszek” — mondta az el­nök. A Reagan-nyilatkozattal csaknem egyidőben jelentették be Washing­tonban, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapodott egy­mással a stratégiai fegyverek csök­kentéséről folytatandó tárgyalások (START) megkezdésében. Az idé­zett washingtoni kormányfunkcio­náriusok szerint a tárgyalások már június végén, Genfben meg is in­dulhatnak. Ezt követően pedig előbb-utóbb a két államfő is tár­gyalóasztalhoz ülhet. (Reuter, AP— DJ, MTI) VILÁGBANK-KÖLCSÖN­T A Világbank több mint 300 mil­lió dolláros kölcsönt nyújt Török­országnak a gazdasági nehézségek áthidalásához. A pénzintézet szóvi­vője elmondotta, hogy Törökország­nak azért van szüksége a világ­bank segítségére, mert magánban­kok még mindig nem hajlandók hi­telezni neki, noha gazdasági hely­zete jelentősen javult. A Világbank által nyújtott kölcsönt teljes egé­szében az import finanszírozására fordítják; nem költhetik más for­rásból is fedezhető áruk, valamint luxuscikkek, katonai és félkatonai, illetve nukleáris berendezések vá­sárlására. Szakértők becslése szerint Török­országnak 1982-ben és 1983-ban ösz­­szesen 404,5 milliárd dollár kül­ső anyagi segítségre lesz szüksége. A mostani, 304,5 millió dolláros kölcsön része annak a Világbank ÖRÖKORSZÁGNAK által támogatott struktúraváltozta­tási programnak, amely Törökor­szág súlyos gazdasági gondjait hi­vatott orvosolni, s amelynek vég­rehajtásához a pénzintézet 1980 márciusa óta már csaknem 600 mil­lió dollár kölcsönt bocsátott ren­delkezésre. A Világbanknál úgy ér­tékelik, hogy Ankara eddigi intéz­kedései eredményesek voltak az adópolitika, az adósság­törlesztés, az energiaárak rendszerének megrefor­málása területén és más problémák megoldásában. Külön hitelakció keretében a Vi­lágbank további 88 millió dollár kölcsönt hagyott jóvá az isztam­buli csatornahálózat korszerűsítésé­hez. Ennek eredményeként a jövő­ben jóval kevesebb szennyvíz ke­rül a várost a környező vizekbe: az Aranyszarv-öbölbe és a Márvány­tengerbe. (MTI) Párizsi törekvések az arab A megvitatott lényeges kérdések­ben a francia és a szaúdi állás­pont egybecseng — hangzik a Cheysson francia külügyminiszter rijádi látogatásáról kiadott hivata­los szaúdi értékelés. A francia dip­lomácia sikerként könyvelheti el a tárgyalásokat, amelyek fő célja ép­pen az volt, hogy leszereljék azo­kat az arab indulatokat, amelyeket Mitterrand elnök márciusi izraeli látogatása és egyáltalán a szocialis­ta kormány korábbinál egyensúlyo­­zóbb közel-keleti politikája keltett. Hogy Franciaország továbbra is igényt tart az arab országokkal folytatott kapcsolataiban Giscard elnök idején és tradicionálisan is kivívott rangra, azt az is jelezte, hogy Mauroy francia miniszterel­nök a bejrúti francia nagykövet- kapcsolatok ápolására jég elleni merénylet ellenére a múlt héten Libanonban tárgyalt. A Cheysson látogatása idején a szaúdi Al-Rijád című lapban meg­jelent nyilatkozatában Jobert fran­cia külkereskedelmi miniszter ép­pen azt bizonygatta, hogy Francia­­ország arab kapcsolataiban minden a legnagyobb rendben van. A fran­cia—arab kereskedelem prosperál: tavaly Szaúd-Arábiával a forgalom 75 százalékkal 75,6 milliárd frank­ra, Algériával több mint három­szorosára, 7,7 milliárd frankra ug­rott. Az év első felében a Szaúd- Arábiába menő francia export 460 millió dollárra szökött a tavalyi azonos időszak 280 millió dollárjá­ról. Gyorsan nőtt tavaly az iraki kereskedelem is: az 1980-as 1,7 mil­liárd frankról 2,6 milliárdra. Jobert arról nem szólt, hogy az adatok­ban benne van-e Franciaországnak az arab világba irányuló, gyorsan növekvő fegyverkivitele. Az egyik fő vevő Szaúd-Arábia, de jelentő­sek a fegyvereladások Líbiának is, ahova Cheysson a napokban, Tu­nisz után ellátogat. A külügymi­niszter támogatásáról biztosította Szaúd-Arábia korábban kudarcot vallott közel-keleti rendezési elkép­zeléseit, és kifejtette: helyesnek látná, ha az EGK új álláspontot dolgozna ki az arab—izraeli konf­liktussal kapcsolatban. Felajánlotta Franciaország közvetítését az iraki —iráni konfliktusban is. Az utóbbi volt a fő témája a Perzsa-öböl menti országok Együtt­működési Tanácsa külügyminiszte­rei rendkívüli ülésének. A Tanács­­ felszólította Iránt, hogy vessen vé­get a háborúnak, mondván: így lehet­­ csak elkerülni a térségben a külső­­ beavatkozást. (Reuter, AP—DJ) . NAPRÓL NAPRA + AZ EXPORTFŐVÁLLALKOZÁSI TEVÉKENYSÉG előmozdí­tásáról adott ki együttes utasítást a külkereskedelmi minisz­ter, a pénzügyminiszter és a MNB elnöke. (3. oldal) + A MAGYAR—MEXIKÓI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK erő­sítésének egyik fó lehetősége közös vállalatok és termelési kooperációk létesítése a közép-amerikai országban. (3. oldal) + KUBA CUKORTERMELÉSE ELMARAD A TERVTŐL, első­sorban a hosszú szárazság és a növényvédőszerek hiánya miatt. (8. oldal) + KUBÁBAN A MEZŐGAZDASÁGI KISTERMELŐK KONG­RESSZUSÁN áttekintették a szövetkezeti mozgalom öt évé­nek eredményeit. (5. oldal) + IRÁNYZATOK HARCA JELLEMZI AZ AMERIKAI KOR­MÁNY GAZDASÁGPOLITIKÁJÁT, s ez sok tekintetben fel­hígítja az elnök által meghirdetett eredeti koncepciót. (4. ol­dal) + FRANCIAORSZÁG FELEMELI ZIMBABWÉNEK NYÚJTOTT SEGÉLYEINEK ÖSSZEGÉT — jelentették be Mugabe párizsi látogatásának végeztével. (2. oldal)­­ AZ AMERIKAI ACÉLIPAR az év vége előtt nem számít ja­vulásra — nyilatkozta Roderick, a US Steel elnöke. (8. oldal) Az argentin húsexport várható nehézségei A háborús konfliktusnak nem lesznek súlyosabb gazdasági követ­kezményei Argentínára nézve — jelentette ki Alemann gazdasági miniszter —, a gazdaság napjaink­ban jobban elbír egy háborút, mint hat hónappal vagy egy évvel ez­előtt. A­z inflációt sikerült a koráb­bi 200 százalékról 50—60 százalé­kos éves rátára leszorítani, s idő­közben kereskedelmi aktívumot is kiépíteni. Élelmiszerekből Argen­tína el tudja látni önmagát, ener­giából is elegendő van. „E két té­nyező segítségével akármeddig ki­tarthatunk” — közölte Alemann a dublini rádiónak adott nyilatkoza­tában. A gazdasági miniszter szavaival ellentétben áll Tand­ra földművelé­si és állattenyésztési­­ miniszterhe­lyettes véleménye, aki szerint a húspiacon kritikussá válhat a hely­zet, ha elhúzódik a Falkland-konf­­liktus és vele az EGK által az ar­gentin árukra kimondott embargó. A tilalom miatt bezárultak az euró­pai és elsősorban a legfontosabb, a brit piac kapui az argentin hús előtt. Nagy-Britannia tavaly 118 millió dollár értékű argentin húst vásárolt, idén pedig 140 millió dol­lárért akart importálni. A friss hús mellett nagy mennyiségű marha­­hús-konzervet is vásárolt Anglia. A húseladások a válság kirobba­­nása előtt kötött szerződések ré­vén július közepéig biztosítva van­nak. „Az argentin hústermelők szá­mára feltétlenül szükséges, hogy a Falkland-válság gyors megoldást nyerjen” — fűzte hozzá a minisz­terhelyettes. A közös piaci embargó hatásá­nak kivédésére az Andesi Paktum öt tagállam (Bolívia, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela) anya­gi segítséget ajánlott fel közös alapjából Argentínának. A részle­tek egyelőre nem ismeretesek. A jövő héten a latin-amerikai gazda­sági rendszer (SELA) kormányai­nak megbízottjai tanácskoznak Ca­­racasban, hogy miként támogathat­nák Argentínát Nagy-Britanniával támadt konfliktusában. A SELA- hoz 25 latin-amerikai ország tarto­zik. . Galtieri argentin államfő nem zárta ki annak lehetőségét, hogy országa katonai segítséget kér a la­tin-amerikai országoktól és esetleg más államoktól, ha a fronthelyzet ezt szükségessé teszi. Szombati be­szédében élesen támadta az EGK Argentína-ellenes szankcióit, ame­lyekre válaszul Argentína több nyugat-európai ország légitársasá­gától megvonta a leszállási jogot Argentína repülőterein. (Reuter, APA) Elhalasztották az argentin gabonatanács vezetőjének moszkvai látogatását Az eredetileg tervezettnél egy héttel későbbre, június 7-re halasz­tották David Lacrozénak, az argen­tin gabonatestület vezetőjének moszkvai tárgyalásait. A hírt ar­gentin hivatalos források jelentet­ték be az utolsó pillanatban —má­jus 30-án —, de az időpont módo­sításának okát nem közölték. Ré­gebbért ismeretes, hogy Lacroze az­zal a szándékkal utazik háromna­pos látogatásra a szovjet főváros­ba, hogy a második félévben vár­ható szovjet gabonavásárlásokról puhatolódzzon. Tavaly a Szovjetunió volt Argen­tína legnagyobb gabonavevője, a 15 millió tonnára becsült argentin ga­bonatermésnek mintegy 85 száza­lékát vásárolta meg. Április óta vi­szont a Szovjetunió általában tar­tózkodik a vásárlásoktól és felújí­totta a lengyelországi szükségálla­pot bevezetése miatt megszakított gabonatárgyalásokat az Egyesült Ál­lamokkal. Bizonyos adatok szerint a Falkland-válság nem befolyásolja az argentin gabona­ elhajózását (lásd cikkünket a 8. oldalon), a dél­amerikai országot mindenképp sú­lyosan érintené legnagyobb vevő­jének elvesztése, hiszen az idén is tekintélyes feleslege van. Argentí­na az idén legalább 8 millió ton­na gabonát szeretne a Szovjetunió­ba exportálni, Lacreze moszkvai utazása e kívánatos üzlet előkészí­tését szolgálja. (Reuter) Találgatások a francia gazdaságpolitika irányváltásáról A francia gazdaságpolitikát és a frank helyzetét illető nyilatkozatok és ellennyilatkozatok jegyében telt el a hétvége, minek következtében a hét vezető tőkésország versailles-i csúcstalálkozóját illetően a kép még zavarosabb lett, a frank pedig alig­hanem még erősebb nyomás alá ke­rül. Mauroy francia miniszterelnök a Le Nouvel Observateur című heti­lap pénteken megjelent számában talányos kijelentéseket tett, ame­lyekből a megfigyelők azt olvasták ki, hogy a francia kormány — meg­­sokallva a gazdaságösztönző politika költségeit — irányváltásra készül. Mauroy csak annyit mondott ugyan, hogy „Franciaország nem élhet soká együtt magasabb inflációs rátával, mint fő versenytársai” és „a kor­mány intézkedéseket tesz a túlzott béremelkedések megfékezésére”, de Párizsban és másutt messzemenő következtetéseket vontak le e sza­vakból. Annál nagyobb meghökke­nést keltett, amikor Mitterrand el­nök az amerikai ABC televíziós társaságnak adott nyilatkozatában vasárnap leszögezte: Franciaország nem hagy fel jelenlegi politikájá­val, hiába 14 százalékos az inflá­ció, s hiába duzzad a költségvetési deficit A tanácstalanságot fokozta, hogy az elnök egy másik interjúban, amelyet a Párizsban megjelenő In­ternational Herald Tribune-nek adott, nem zárta ki a frank leér­tékelésének lehetőségét, az Elysée­­palota szóvivője viszont azonnal megcáfolta ezt, Mitterrand még csak nem is érintette ezt a témát — mondta. A cikk szerzője azonban ragaszkodik állításához, s akár ta­núkat — a többi jelenlevő ameri­kai­­újságírót — is kész felvonul­tatni. Lehetséges persze, hogy a hírügy­nökségek mind Mauroy, mind Mit­terrand nyilatkozatának és a cáfo­latoknak túl nagy feneket kerítet­tek, ami Versailles előtt nem meg­lepő. Előfordulhat, hogy műhibáról van szó, az egyeztető mechanizmus rosszul működött. Párizs szerencsé­jére — az események értékelése szempontjából azonban balszeren­cséjére — tegnap a pünkösdi ün­nepek miatt az összes tőzsde zárva tartott, így a francia valuta árfo­lyamában nem mutatkozhatott meg a dolog. Mindenesetre Franciaország tárgyalási pozíciói nem erősödtek, bizonyára akadnak, akik az egy­másnak ellentmondó nyilatkozatok mögött hajlamosak lesznek a fran­cia szocialista vezetés meghasonlott­­ságát látni. (Reuter, MTI, AP—DJ)

Next