Világgazdaság, 1982. augusztus (14. évfolyam, 149/3396-167/3414. szám)

1982-08-03 / 149. (3396.) szám

BELSŐ HASZNÁLATRA A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA TAGVÁLLALATAINAK 1982. AUGUSZTUS 3., KEDD XIV. ÉVFOLYAM, 149. (3391) SUU ________________________________________________________________________________________E ° .• •' Az olasz kormány gazdasági csomagterve A jelenlegi olasz miniszterelnök, aki néhányszor már bizony­ságát adta, hogy keményebb fából faragták, mint általában az olasz politikusokat, ezúttal is állta a szavát: ígéretéhez híven július végéig tető alá hozta a költségvetési deficit növekedésének megfékezésére hivatott takarékossági programot. Ez a csomagterv, amikor először napirendre került, élesen szembeállította egymással a kormány ke­reszténydemokrata és szocialista tagjait, de Spadolininak végül is sikerült minisztertársait felsorakoztatnia a népszerűtlen intézkedé­sek vállalására. A kormányfő politikai problémái mégsem csök­kentek." A munkáltatók és a szakszervezetek vitáját a kollektív szerződésről — ami a közeljövő legfogasabb kérdése — tovább mér­gezik az új rendelkezések, mivel rontják az üzleti perspektívákat, másrészt növelik a dolgozók terheit. Kétévi, valósággal „japáni stí­lusú” növekedés után 1981-ben megtorpant az olasz gazdaság, és a stagnálás idén is folytatódik. A fék meghúzása nagyjában-egészé­­ben hozzájárult a fontosabb muta­tók egy részének kiegyensúlyozot­tabbá válásához, különösen az inflá­ció leszorításában mutatkoztak eredmények. De a várakozásokkal ellentétben nem sikerült a költségvetési defici­tet az előírt keretek között tartani: kitűnt, hogy az jócskán túlszárnyal­ja az 1982-re előirányzott 50 ezer milliárd lírát. A folyamat megállítására hiva­tott takarékossági csomagterv ren­deltetése, hogy — miként a kor­mányfő bejelentette — 40 ezer milliárd líra (29 milliárd dollár) megtakarítást eredményezzen a kö­vetkező 17 hónapban. A szomba­ton jóváhagyott program egyrészt rendelkezéseket tartalmaz az 1983-as költségvetésre vonatkozóan, más­részt azonnali árintézkedéseket irá­nyoz elő. Elrendelték, a benzinárak emelését további 100 lírával, aminek következtében a szuperbenzin ára literenként 1120 lírára emelkedett. (A hírügynökségek megjegyzik: a benzin már eddig is Olaszország­ban volt a legdrágább az összes európai országok között.) A több­letbevételből csak a kincstárnak lesz haszna, részesedése az árban 65 százalékra megy fel. Emellett augusztus 1-i hatállyal megdrágult a vasút, a telefon, emelkedtek a lakbérek, a biztosítá­sok, az áramszolgáltatás díjai, töb­be kerülnek az újságok. A munkál­tatókat pedig a munkanélküli se­gélyhez és az állami betegbiztosítás­hoz eszközlendő hozzájárulások 0,9, illetve 1,25 százalékkal való fel­emelése sújtja, valamint a vállalati nyereségre kirótt adók felemelése. Közepes lejáratra újabb terheket irányoznak elő. Ha a törvényhozás is hozzájárul, a nyugdíjkorhatárt, amely a nőknél 55, a férfiaknál 60 év, 60, illetve 65 évre emelik fel. 1983-tól drágul a hozzájárulás a gyógyszerekhez; a betegeknek meg kell téríteniük az ár 40 százalékát. Az Egészségügyi Minisztérium költ­ségvetését 32 ezer milliárdról 30,5 ezer milliárd lírára szállítják le. Függőben hagyták az értéknöve­kedési adó problémáját, de azt ígér­ték, még ezen a héten döntést hoz­nak. Marcora iparügyi miniszter el­mondotta újságíróknak, hogy a sze­nátus elé terjesztendő terv szerint a jelenleg 15 százalékos értéknöve­kedési adót 18 százalékra fogják fel­emelni, a 18 százalékos adót pedig 20 százalékra. A luxuscikkekre megállapított 35 százalék 40 száza­lékra emelkedik. A megfigyelők rámutatnak, hogy az értéknövekedési adó emelése ke­resztezheti az infláció fékentartásá­­ra irányuló szándékot; figyelmez­tető jel, hogy a júniusi 15,2 szá­zalékról már júliusban — éves szintre kivetítve — 15,9 százalékra emelkedett fel az infláció üteme. A minisztertanács ülése után adott nyilatkozatában Spadolini mindenesetre leszögezte:- a kormány gazdasági stratégiájának központi törekvése változatlanul az árinflá­ció leszorítása 1983-ban: 13 száza­lékra, 1984-ben: 39 százalékra. Ezt a célt nem keresztezhetik a beje­lentett intézkedések, amelyektől azt várják, hogy 1982-ben 10 ezer mil­liárd líra, 1983-ban pedig 30 ezer milliárd líra állami megtakarítás je­lentkezzék, úgy hogy a közületi szektor kölcsönfelvételi szükségletét mindkét évben 60 ezer milliárd líra (44 milliárd dollár) alatt lehessen tartani. A csomagtervet határozottan el­utasítja a gyáriparosok szövetsége, a Confindustria. Elnöke, Merloni ki­jelentette: az újabb terhek követ­keztében a rendelések visszaesése, a külpiaci versenyképesség romlá­sa várható, ennek következtében pedig visszaesés a termelésben, to­vábbi csökkenés a munkaalkalmak­ban. A munkáltatók hivatkoznak a Mediobanca tanulmányára, amely azt állítja, hogy a múlt évben rekord veszteségeket könyveltek el. Ugyanakkor a vállalatok anyagi ter­hei 50 százalékkal nőttek, a be­ruházási programok rendre halasz­tást szenvedtek. Nem kevésbé élesen elutasítóak a szakszervezetek sem. Megjegyzi: a remélt megtakarítástól függetlenül a költségvetési deficit meg fogja ha­ladni a 60 ezer milliárd lírát, mivel a 240 ezer milliárd lírára becsült ki­adást csupán 180 ezer milliárd líra bevétel fedezi. Rámutatnak továbbá, hogy az adóemelések következtében mindenekelőtt az alapvető fogyasz­tási cikkek lesznek drágábbak, az egészségügyi és szociális kiadások csökkentése pedig a munkavállalók vásárlóerejét fogja gyengíteni. Annyi bizonyos: a most bejelen­tett csomagterv nem teszi könnyeb­bé a kollektív szerződések megújí­tását. Mint ismeretes, mind a ma­gán-, mind az állami ipar vezetői egyoldalúan felmondták a mozgó bérskálán alapuló kollektív szerző­déseket, szembehelyezkedve nem­csak a szakszervezetekkel, hanem a kormányfővel is. Spadolini az inflá­ciós irányelvek bejelentésével egy­idejűleg szükségesnek tartotta a mozgó bérskálának az 1982-re elő­irányzott 16 százalékos inflációs plafonhoz való alkalmazkodását. De most nem helyesli a Confindustria és az Intersind (az állami vállalatok szövetsége) egyoldalú lépését, mert attól tart, hogy a dolgozók provo­­kálása sztrájkhullámhoz vezet, av­val fenyeget, hogy megismétlődik a gazdasági tevékenységet hosszú idő­re visszavető 1968-as „forró ősz”. Y. J. Kuba nem csökkenti a cukortermelést Kuba nem fogja vissza cukorter­melését, noha folyamatosan csök­ken a cukor világpiaci ára — kö­zölte Fidel Castro kubai elnök. „Ez az ország legfontosabb exportter­méke, különösen a szocialista or­szágokkal lebonyolított kereskede­lemben. Ezekben az országokban jó áron lehet értékesíteni a kubai cukrot és az árucsere-forgalmi megállapodások olyan kitételt is tartalmaznak, amelyek megvédik Kubát az onnan vett importtermé­keik drágulásától” — fűzte hozzá. A becslések szerint a júniussal befe­jeződött 1981-es betakarítás során Kuba 151 cukorgyára 8,2 millió ton­na nyers cukrot termelt, ez rekord­nak számít. A világpiacon azonban most 2,5 tonna cukrot lehet­ eladni ugyanannyiért, mint 1970-ben 1 tonnát. Fidel Castro elmondta, hogy Ku­ba súlyos gazdasági nehézségekkel küszködik, s hasonló problémákkal kell számolnia a következő évek­ben is. A Szovjetunió az idén vár­hatóan több mint 3 milló tonna nyers cukrot vásárol Kubától, a többi szocialista ország Kínával együtt összesen pedig 1 milliót. (A kínai cukorvásárlásról szóló hírt lásd a 8. oldalon) A Szovjetunió három-négyszer olyan drágán vá­sárolja a kubai cukrot, mint a világpiaci ár, emellett fele áron exportálja Kubába a kőolajat, így segítve a szigetország gazdasági fej­lődését. Kuba árucsere-forgalmának egy­ötödét kemény devizában számolja el, ez az arány azonban sokkal nagyobb jelentőségű — mondotta Fidel Castro. Kubának törlesztenie kell ugyanis külföldi tartozásait, van viszont jónéhány olyan fontos cikk, mint például élelmiszer vagy gyógyszer, amelyet kizárólag ke­mény devizáért vásárolhat meg. A gazdasági gondokról szólva, Fidel Castro elmondta, hogy hiány van nyersanyagokból, ezért bizonyos ágazatokban csökkenteni fogják a munkaidőt. „Lehetséges, hogy a ku­bai gazdaság a közeljövőben stag­nálni fog, pillanatnyilag egy a fontos: az export nőjön” — szögez­te le Fidel Castro. Hozzáfűzte azonban, hogy a kubai életszínvo­nalat kevésbé érintette a világgaz­daságot sújtó recesszió, mint a töb­bi olajszegény fejlődő országét. Ez részben az élelmiszertermelés növe­kedésének, az olcsó lakásbéreknek és közlekedési díjaknak, továbbá a szigorú jegyrendszernek köszönhető. (Reuter) Jugoszláv olajvásárlási hitel A jugoszláv Ljubljanska Banka 100 millió dolláros, legfeljebb 18 hónapos futamidejű megújítható hi­telkeretet kap arab olaj vásárlásá­ra — közölte a kölcsönügylet szer­vezője, az UBAF Bank Ltd. A ju­goszláv bank ügyfelei számára meg­nyitott hitelkeret kamata 0,75 szá­zalékkal haladja meg a londoni bankközi kamatlábat, a LIBOR-t, a le nem hívott részletek után 0,125 százalékos rendelkezésre tartási ju­talékot kell fizetni. A kölcsönből Jugoszlávia egyebek között líbiai olajat is vesz — közölte a Ljubl­janska Banka londoni képviselete. Az UBAF ezzel kapcsolatban nem tett említést arról, hogy mindez azt jelentheti-e, hogy Líbia ezentúl nem hajlandó rövid lejáratú hiteleket nyújtani vásárlóinak. (Reuter) NAPRÓL NAPRA­ + A LENGYEL MAGÁNBANK-TARTOZÁSOK ÁTÜTEMEZÉ­SÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNYT SZEPTEMBER 10. ELŐTT tető alá kellene hozni, ellenkező esetben az országot fizetés­­képtelennek nyilváníthatják. (2. oldal) -­ JUGOSZLÁVIA SÚLYOS ENERGETIKAI HELYZETBEN VAN, s az ellátási helyzet az év hátralevő részében tovább romlik. (2. oldal) + AZ USA GÁZVEZETÉK-ELLENES INTÉZKEDÉSEINEK ENYHÜLÉSÉT várják a Közös Piacon egy most elkészített, s Washingtonba küldendő határozattól. (2. oldal) + az Állami cégek beruházásainak fokozottabb FINANSZÍROZÁSÁRA akarja rábírni a francia kormány a bankokat. (2. oldal) + AUSZTRIA KÜLKERESKEDELME 1981-BEN eredményes évet zárt. (4. oldal) .jjJilBB KAMATLESZÁLLÍTÁS hl USA-BAN ■ szét héten belül már másodszor csipkentette az amerikai jegybank­­Szerepét betöltő Federal Reserve Board a leszámítolási kamatot, bárhelyet akkor számít fel a keres­­­kedelmi bankoknak, ha azok vál­tók ellenében kölcsönért folyamod­nak hozzá. Ezentúl a kamat 11 szá­zalék lesz az eddigi 11,5 helyett. A FED példáját követték a kisebb és a nagyobb kereskedelmi bankok, köztük a Chase Mannhattan, a First National Bank of Chicago és a Ci­tibank, fél százalékponttal 15 száza­lékra szállítva le a legnagyobb ügy­feleknek felszámított kedvezményes kamatot, a prímé réte-et. A hír hallatán megindult a ta­lálgatás az amerikai kamatszint ala­kulásával kapcsolatban. Sokaknak az a véleménye, hogy­ a FED né­hány héten belül újra hasonló lé­pésre szánja el magát. Mások vi­szont kételkednek a kamatsüllyedés tartósságában, mondván, hogy az 1983-as pénzügyi évben a tervezett­nél legalább 20—30 milliárd dollár­ral lesz nagyobb a fizetési mérleg hiánya, emiatt megnő a kormány hiteligénye, ez följebb szorítja a ka­matokat. A dollár a kamatleszállítás kö­vetkeztében gyengülni kezdett, még a francia frankkal szemben is vesz­tett értékéből, holott a párizsi jegy­bank is csökkentette az egyik irány­adó kamatot. Az európai valuták közül a norvég korona érdemel fi­gyelmet, 2,5 százalékkal leértékel­ték ugyanis az ország legfontosabb kereskedelmi partnereinek valutái­val szemben. Az oslói jegybank azt is bejelentette, hogy módosítják an­nak a valutakosárnak az összetéte­lét, amelyhez pillanatnyilag a nor­vég korona árfolyamát kötik. Az amerikai kamatszint süllye­désének és a dollár gyengülésének hatására 7 dollárral emelkedett az arany ára. Tegnap unciájáért több mint 350 dollárt adtak. (Reuter, AP—DJ) ELŐZETES SZOVJET-OSZTRÁK ÁRAMCSERE­­MEGÁLLAPODÁS Előzetes áramcsere-megállapodást kötött Ausztria és a Szovjetunió: Ausztria nyáron, a Szovjetunió meg télen fog exportálni áramot a másik országba,­­ jelentette be Fremuth, az osztrák elektromos művek ve­zérigazgatója, aki a múlt héten Moszkvában tett hivatalos látoga­tást és tárgyalt Lopatkin szovjet energiaügyi miniszterhelyettessel. A végleges szerződést várhatóan októberben írják alá az osztrák fővárosban. Ausztria 1985-től a­­tervek szerint május 1. és augusztus 31. között 5 órától 21 óráig napi 590 millió ki­lowattóra áramot szállít a Szovjet­uniónak, amely január 1-től ápri­lis 30-ig, valamint október 15-től december 15-ig 21 óra és 5 óra kö­zött, továbbá vasárnap és ünnepnap 24 órán keresztül ad áramot az osztrákoknak. A két fél vizsgálja annak a lehetőségét, hogy a szer­ződést nem lehetne-e már egy év­vel korábban érvénybe léptetni. A tranzitszállítás Csehszlovákián és nem Magyarországon keresztül zajlik le, mint ahogy azt ko­rábban előirányozták. Ausztria a csehszlovák hatóságokkal ezután kezd részletes megbeszéléseket a tranzitról, Csehszlovákia a tranzit­díjat áramban kapja meg, később meghatározandó mennyiségben. Amennyiben a kölcsönös szállítások volumene növekszik és eléri az 1 milliárd kilowattórát, úgy magyar tranzitszállításokra is szükség lesz. Ezt a most kötött szerződés is ki­fejezetten kimondja. A szovjet fél állandó tájékoztatást ad más nyu­gat-európai országok áramszükség­letéről és adott esetben előnyt él­vez az osztrák területen keresztül való tranzitszállítás. Ez megfelelne annak az osztrák kívánságnak, hogy a Kelet és Nyugat közötti áramcsere tranzitközpontjává vál­jék. (APA) ­ Szaúd-Arábia mégsem csökkenti az olajárat? Szaúd-Arábia állítólag mégsem csökkenti olajának árát, s nem szállítja lejjebb termelési előirány­zatát sem, legalábbis egyelőre nem — véli tudni a New Yorkban meg­jelenő Petroleum Intelligence Weekly (PIW) szaklap. A PIW sze­rint a halasztással az ország veze­tése időt akar hagyni magának, hogy figyelmét teljes egészében a kiéleződött iraki,iráni, illetve li­banoni helyzetre összpontosíthassa. Emlékezetes, hogy a Cipruson megjelenő, általában igen jól tájé­kozott Middle Ernst Economic Sur­­vey (MEES) című kiadvány a múlt héten azt jelentette, hogy Rijád esetleg leszállítja jelenlegi barre­lenkénti 34 dolláros alapárát. S ez­zel egyidejűleg kissé visszafogja a termelést is (VILÁGGAZDASÁG, 1982. július 30., 1. oldal). Mindez ha így lenne, alighanem kímélet­len árcsökkentési versenyt válta­na ki az olajexportáló országok körében, amelyek a mostani túlte­lített olajpiacon így igyekeznének maguknak vevőket verbuválni. Szaúd-Arábiára is jelentős nyomás nehezedik az olajcégek részéről: csökkentse az OPEC (a Kőolajex­portáló Országok Szervezete) ár­mércéjéül használatos könnyű­olajának árát, mivel a 34 dolláros szaúdi olaj forgalmazása a társaságok nyereségét erősen apasztja. (Több olajtermelő állam a szaúdival azo­nos minőségű olajért jóval keve­sebbet, barrelenként csak 31 dol­lárt kér vevőitől.) A PIW becslése szerint egyébként Szaúd-Arábia olajtermelése a júniusi napi 6,6 millió barrelről júliusban napi 6 millió barrelre csökkent. (Reuter) Indira Gandhi bírálja az USA segélypolitikáját Az amerikai segélypolitika meg­szigorításáért bírálta Reagan elnö­köt Indira Gandhi indiai minisz­terelnök, amerikai útjának végén vasárnap adott sajtótájékoztatóján. A kormányfő rámutatott, hogy In­diának a világpiaci árakon — tehát magas kamattal — kell felvennie a szükséges fejlesztési kölcsönök egyre nagyobb részét, s ez fokozza országa adósságszolgálati terheit. Hozzátette: az indiai gazdaság fej­lődése és a gazdaság liberalizálásá­ra tett erőfeszítések alighanem megtorpannak, ha Washington nem lesz bőkezűbb Indiával. Gandhi asszony cáfolta, hogy or­szágának atombombája lenne vagy gyártani akarna ilyen szerkezeteket. Ismeretes, hogy az Egyesült Álla­mok 1981-ben felfüggesztette az uránszállításokat a tarapuri erő­műbe, mondván, hogy India nem csatlakozott az Atomsorompó Egyez­ményhez, s így nem lehet ellen­őrizni a nukleáris hulladék felhasz­nálási módját. A két ország vitája a közelmúltban, éppen a miniszter­elnök-asszony amerikai látogatása idején csendesült el: amerikai—in­diai kompromisszum született Fran­ciaország részvételével. Párizs ugyanis hajlandó belépni az USA helyére, magára vállalva a szállí­tásokat (VILÁGGAZDASÁG, 1982. július 31., 1. oldal) (Reuter, MTI)

Next