Világgazdaság, 1982. szeptember (14. évfolyam, 168/3415-189/3436. szám)

1982-09-01 / 168. (3415.) szám

belső használatra a magyar kereskedelmi kamara tagvállalatainak 1982. SZEPTEMBER 1., SZERDA XIV. ÉVFOLYAM, 168. (3415.) SZÁM Választási erőpróba előtt Spanyolország ígéretek és lehetőségek Nagyon könnyen előfordulhat, hogy néhány hét múlva Francia­­ország déli szomszédjánál, Spanyolországban is szocialisták kerülnek hatalomra. A jelenlegi kormánytöbbséget adó Demokratikus Cent­rum Unió egyre inkább felmorzsolódik, és már csak „az egekben”, az október végén esedékes választásokat közvetlen megelőző idő­pontra tervezett pápai látogatás lélektani hatásában bízhat, ebben a mélyen katolikus országban. (A baloldal szerint az új politikum és el kell halasztani.) A szocialisták népszerűségüket részben a romló életkörülményeknek köszönhetik, nagy kérdés, hogy miként lehetne a szinte üres államkasszából finanszírozni a szocialista politikára általában jellemző népjóléti programokat. A megfigyelők a Spanyol Szocialista Munkáspártot, amely elutasítja az együttműködést a kommunistákkal, programjából törölte a marxizmus kifejezést, és nem hirdet nagyobb államosításokat, a „piacgazdálkodás” híveként ismerik. A párt folytatná a tárgyalásokat a közös piaci csatlakozás­ról, viszont népszavazást ígér Madrid NATO-tagságának fenntartá­sáról. Azok győztek a kormányzó De­mokratikus Centrum Unión belül, akik azt mondták: minden percért kár. A pártot a Franco utáni kor­szakban megalapító Suarez minisz­terelnök után az uniót rendre hagyták el vezető politikusai, par­lamenti képviselői, olyannyira, hogy az ország hovatovább kormá­­nyozhatatlanná vált. Eközben a szo­ciáldemokrata színezetű Spanyol Szocialista Munkáspárt csillaga ma­gasabban áll, mint bármikor: a nyár elején az andalúziai választá­sokat fölényesen megnyerő és a centristákat a harmadik helyre visszaszorító párt a közvélemény­kutatások tanúsága szerint messze vezet a népszerűségi listán. A kormánypárt két lehetőség között választhatott: vagy rendezi sorait a választásokig, amelyek időpont­ja eredetileg jövő tavasszal lett volna esedékes, vagy pedig mielőbb rászánja magát a választási erőpró­bára, hogy a pártból kivált cent­ristáknak ne legyen elég idejük megfelelő saját pártgépezet kiala­kítására. (Suarez volt miniszterel­nök például alig egy hónapja ala­pította meg pártját.) A kocka el van vetve: az a döntés, hogy a választásokat október 28-án rende­zik meg. Calvo Sotelo nyilván sohasem fogja bevallani, de egészen bizo­nyos, hogy a választások időpont­jának kitűzésekor a miniszterel­nök azt is figyelembe vette, hogy a pápa október közepén hivatalos látogatást tervez ebben a nagyon mélyen katolikus országban. Jelen­léte feltehetően javítaná a centris­táknak és a tőlük jobbra álló pár­toknak a helyzetét a baloldaliak ro­vására. Jellemző, hogy míg a kon­zervatív ABC újság vezércikkének azt a címet adta a minap, hogy „jönnie kell a pápának”, addig a liberális Diario—16 ugyanaznap megjelent vezércikke ezt a címet viselte: „Ne jöjjön a pápa”. A püspökök, egyházi források szerint fontolóra vették, hogy felkérik az egyházfőt: tegyen más időpontban látogatást Spanyolországban. A Demokratikus Centrum Unió elhasználódásában nagy szerepet játszott a tömegek elégedetlensége a gazdasági helyzet miatt. Spa­nyolország tartja többek között Nyugat-Európában a munkanélkü­liség éllovasának szomorú rekord­ját, az aktív lakosság 15—16 szá­zaléka keres hasztalan állást, sőt a szegényebb területeken az arány eléri a 20 százalékot is. A reálbé­rek vásárlóerejét aláássa az inflá­ció, amely a nyáron évi szinten 14 százalék­ körül alakult, miközben a magánszektorban idén eddig kötött bérmegállapodások alig valamivel több, mint 10 százalékos béremelés­sel számoltak ebben az évben. Ke­vesebb a pénz, növekszenek a tár­sadalmi feszültségek. A hatvanas­hetvenes években, Spanyolország viharos fellendülésének időszaká­ban a különbségek nem voltak annyira nyilvánvalók, a viszonyla­gos társadalmi békében nemcsak Franco diktatúrája játszott szere­pet, hanem az emelkedő életszín­vonal is. A statisztikai adatokból nem mindig lehet kiolvasni az egyéb, a lakosságot izgató problémákat, így azt, hogy a munkanélküliségtől tartó dolgozókat veszélyes, egészsé­gükre ártalmas munkahelyeken al­kalmazzák, gyakran feketén, tár­sadalombiztosítás, megfelelő egész­ségügyi ellátás nélkül. Egyre rosz­­szabb a nyugdíjasok helyzete.­­ Ezek a társadalmi problémák a szocialisták malmára hajtották a vizet, akik, ha egetverő reformot nem ígérnek is (nehogy elijesszék a túlzott radikalizálódástól tartó rétegeket), azt mondják: ha ők kerülnek hatalomra, jobban ügyel­nek a széles­­üt­egeik helyzetére. A szocialisták a belpolitikában csak nagyon kismérvű államosítá­sokat ígérnek (csak az elektromos műveket kívánják állami tulajdon­ba venni, ez már a legtöbb nyu­gat-európai országban jóval ko­rábban megtörtént), jelentősebb adóreformot sem helyeztek kilátás­ba. Felipe Gonzalesék ígéretet tet­tek rá, hogy csökkentik a munka­­nélküliséget. Szó sincs azonban na­gyobb szabású állami beruházási programokról, a párt pusztán a munkaidő megrövidítését, a nyug­díjkorhatár leszállítását helyezte kilátásba. Még ezeknek az intéz­kedéseknek is lehetnek inflációs hatásai, ez ellen úgy szeretnének védekezni, hogy bérkorlátozási megállapodásokat kötnének a szak­­szervezetekkel. Kérdés, hogy ezt meg tudnák-e tenni Camacho Munkásbizottságával. Egyes szo­cialisták emellett „pozitív ösztön­zésről”, azaz a beruházások támo­gatásáról is beszélnek, de hogy ez milyen formában történjék és még inkább, hogy honnan vegyék ehhez a pénzt, arról nem szólnak. Az állam ugyanis nagyon el van adósodva. Rendjeles, a madridi központi bank elnöke kíméletlen szavakkal ostorozza a kormányt, hogy nem tudja megfékezni a de­ficitet. A választásokra tekintő Calvo Sotelo miniszterelnök nem merte visszafogni az állami kiadá­sokat, amelyek 1977 és 1981 kö­zött már amúgy is 2,4-szeresükre emelkedtek. E kiadások a bruttó hazai terméken belül 1977-ben még csak 24 százalékot képvisel­tek, tavaly már 30 százalékot, és a költségvetési deficit tavaly elér­te a bruttó hazai termék 3,6 szá­zalékát. Sokak szerint nagy takarékossá­gi lehetőségek kínálkoznak az ál­lami bürokrácia megfékezésében. Ez a bürokrácia, furcsa módon, épp Franco halála után duzzadt fel, Suárez akkori miniszterelnök ugyanis, kímélni akarván Franco híveit, temérdek tisztviselői posz­tot létesített, hogy állást adjon a francóista párt és a hivatalos szak­­szervezetek seregnyi funkcionáriu­sának. Kérdés, hogyan reagálnának ezek a rétegek, ha rovásukra ta­karékoskodnának. Az sem világos, hogyan fogadná a szocialisták győzelmét a hadse­reg, amelynek egyes elemei még a centristák kormányával sem vol­tak kibékülve, sőt puccsot kísérel­tek meg az állam ellen. B. T. LELASSULT AZ INFLÁCIÓ AZ EGK-BAN Júliusban mérték az idén a leg­alacsonyabb havi inflációs rátát a közös piaci országokban, az ár­emelkedés üteme mindössze 0,6 szá­zalékos volt, szemben a júniusi 0,8 százalékkal — jelentette be az EGK statisztikai hivatala, az Eurostat. Az árak emelkedése Nagy-Britan­­niában megállt, Görögországban pedig az árszínvonal gyakorlatilag 0,5 százalékkal csökkent az előző hónaphoz képest. Az NSZK-ban a drágulás 0,2, Franciaországban 0,3, Hollandiában pedig 0,5 százalékos volt. A közösségi inflációs átlag fölötti áremelkedési ütemet mér­tek Belgiumban (0,7), Dániában (0,8), Luxemburgban (1) és Olasz­országban (1,6). Az árindex — 1975-ös bázison — júliusban 210,2 ponton állt, 11,1 százalékkal volt maga­sabb, mint egy évvel korábban. Júniusban az éves áremelkedés valamivel gyorsabb, 11,4 százalékos volt. Az Eurostat szerint az infláció üteme az idén Nagy-Britanniában, Franciaországban és Hollandiában lassult. Valamelyest növekedett Belgiumban és Luxemburgban, va­lószínűleg a belga frank februári 8,5 százalékos leértékelése követ­keztében. (Reuter) A portugál kormány tervei a bankszektor korszerűsítésére Az állami tulajdonban levő por­tugál bankszektort korszerűsíteni kell, hogy fel tudja venni a ver­senyt a magánkézben levő és a kül­földi bankokkal — mondotta Joao Salgueiro pénzügyminiszter. A vál­tozások közé fog tartozni, hogy egy önálló testületet hoznak létre a bankok ellenőrzésére és bankszö­vetséget is létesítenek. A portugál parlament a múlt hónapban jóvá­hagyta az alkotmány módosítását, és ezzel jogilag a magánvállalko­zók előtt is megnyitotta az 1975 óta államosított bankszektort. A miniszter elmondta, hogy a kor­mány egyszerűsíteni akarja a kül­földi beruházásokra vonatkozó sza­bályokat, közelítve őket más nyu­gat-európai országokéihoz. Szerinte fontos lépéseket kell tenni, hogy a banktevékenységet és a biztosítást megnyissák a magánvállalkozók előtt. Bejelentette, hogy két beruhá­zó vállalat és öt, lízinggel foglal­kozó cég kapott működési engedélyt Portugáliában. (Reuter) NAPRÓL NAPRA + AZ IMF ÉS A VILÁGBANK KÖZELGŐ KÖZGYŰLÉSE elő­térbe helyezte e két nemzetközi pénzügyi szervezet szerepé­ről, jövőjéről folyó vitákat. (3. oldal/5. oldal) + HITELÁTÜTEMEZÉST KÉR KUBA JAPÁNTÓL az 1985-ig esedékes hosszú lejáratú tőketartozásokra. (2. oldal) + REFORMOKAT ÍGÉR AZ ÚJJÁALAKULT SPADOLINI-KOR­­MÁNY, amely gazdaságpolitikájában továbbra is az infláció és a költségvetési deficit megfékezését ígéri. (2. oldal) + A GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK IRÁNYVÁLTÁSRA KÉNY-­­SZERÍTETTÉK A CHILEI VEZETÉST, a külföldi kölcsönlehe­tőségek romlása és az exporttermékek árának esése aláásta a monetarista politika alapjait. (2. oldal) + KIHASZNÁLATLAN AZ AMERIKAI ACÉLGYÁRTÓK KA­PACITÁSÁNAK 60 SZÁZALÉKA, Japánban pedig több nagy­­olvasztót helyeznek üzemen kívül. (8. oldal) + A NYUGATNÉMET DAIMLER-BENZ KÖTÖTTPÁLYÁS AUTÓBUSZAi nem sínen járnak, az Ikarus kifejlesztendő sín­autóbuszai inkább­­módosított vasúti járműnek tekinthetők. (6. oldal) + REKORD ALMATERMÉS VÁRHATÓ AZ EGK-BAN, a becs­lések 7,8 millió tonnáról szólnak. (8. oldal) A BRIT TURBINÁK BERAKODÁSA IS MEGKEZDŐDÖTT A skóciai Glasgow kikötőjében kedden délelőtt megkezdődött a Szibériát Nyugat-Európával össze­kötő gázvezetékhez szánt hat turbi­na hajóra rakása. A turbinákat a John Brown Engineering Ltd. gyártotta, amelynek egyébként ösz­­szesen 21 turbinára van megrende­lése a Szovjetuniótól, mintegy 104 millió font értékben. A rakodás egyes vélemények szerint péntekig tart majd, azt követően a brit cég — hasonlóképpen a Dresser France nevű francia gyárhoz — az ameri­kai kormány feketelistájára kerül. Reagan ugyanis közölte: ha a John Brown-féle turbinákat szállító szov­jet hajó felszedi a horgonyt, intéz­kedéseket léptet életbe a brit cég ellen. Ezt a kijelentést egyébként a szakértők többsége úgy értékeli, hogy Washingtonnak egyre kevés­bé érdeke a Nyugat-Európával való nyílt összetűzés, az Egyesült Álla­mok talán enged valamit merevsé­géből : néhány nappal ezelőtt ugyan­is a Dresser France esetében Rea­gan nem várt a szovjet hajó indu­lásáig, azonnal feketelistára tette a céget. A Dresser France dallasi székhe­lyű amerikai anyavállalatának kép­viselője közölte: a leányvállalat képes megépíteni a Szovjetunió ál­tal megrendelt 18 gázkompresszort,, ebben nem hátráltatja sem Reagan intézkedései, sem pedig az, hogy ezentúl nem kaphat semmi segítsé­get az anyavállalattól. A szankciók­nak — jelentette ki a szóvivő — csak a politika világában lehet né­mi jelentőségük, de a gázvezeték­ügylet megvalósulására nem lesz­nek hatással. A brit John Brown céget fenye­gető amerikai szankciókkal foglal­kozik a londoni Daily Mirror, a Munkáspárt jobbszárnyával rokon­szenvező lap. Megállapítja: a szov­jet megrendelések értéke 2 milliárd font sterling, amiből következik, hogy „még ha nem volna is pangás, akkor sem lenne olyan épeszű kor­mány, amely ilyen összegről lemon­dana. Thatcher asszony és Reagan elnök néhány hónappal ezelőtt any­­nyira együvé tartozott, mint a va­dász meg a kutyája, de most az ő útjaik is szétváltak.” (AP—DJ, MTI) Bonn még mindig nem döntüe az AEG megsegítése ügyében Továbbra is késik a bonni kor­mány döntése: megadja-e a fizetés­­képtelen AEG-Telefunken konszern­nek a kért 1,1 milliárd márkás hi­telgaranciát vagy sem. Ismeretes, hogy a cégnek 2,2 milliárd márká­ra volna szüksége, hogy ki tudja fizetni legégetőbb adósságait. A hi­telező nyugatnémet bankok meg is ígérték ezt az összeget, de csak ak­kor teljesítik maradéktalanul ígé­retüket, ha a bonni kormány az ösz­­szeg felének visszafizetéséért ga­ranciát vállal. A szóban forgó 1,1 milliárd márkás hitelgarancia ter­heit viszont Bonn szeretné felerész­ben a tartományi kormányokra tes­tálni, pontosabban rábírni őket, hogy az 1,1 milliárd márka felének visszafizetéséért ők vállaljanak ga­ranciát. Ez ügyben tárgyalt Lambsdorff gazdasági miniszter az érintett tar­tományok képviselőivel, de kétórás hétfői megbeszéléseik nem hoztak eredményt, a tartományi kormá­nyok időt kértek maguknak a dön­téshez. Ezenkívül azt is szeretnék, ha a szövetségi kormány ésszerűsí­téseket hajtatna végre az egyes tartományokban működő AEG- leányvállalatoknál. Eközben a bonni kormány az AEG-konszern helyzetével kapcso­latos különleges jelentést tanulmá­nyozza, s állítólag szerdán eldönti, megadja-e a hitelgaranciát vagy sem. Döntése attól függ, mit tartal­maz a jelentés a vállalat elképze­léseiről, s hogy ezt Bonn miként értékeli. Egyes hírek szerint a korr­mány kedvező döntést fog hozni. A kormány szóvivője, Bölling, kijelen­tette: a kabinet valószínűleg meg­adja a garanciát, de ez még bizo­nyos körülmények alakulásától függ. Lambsdorff pedig ezt mondta: „A pénzügyminiszter és én azon le­szünk a szerdai kormányülésen, hogy az AEG megkapja az 1,1 mil­liárdos hitelgaranciát, de ehhez a tartományi kormányok együttmű­ködése kell.” (Az AEG-konszern fi­­zetéskéntelenségének hatásairól lásd cikkünket a 4. oldalon.) (Reuter, AP—DJ) Elhalasztották a francia—indiai uránszállítási tárgyalásokat Meghatározatlan időre elhalasz­tották azokat a tárgyalásokat, ame­­lyek e héten kezdődtek volna Új- Delhiben a francia dúsított urán szállításáról — közölte a francia külügyminisztérium szóvivője. Is­meretes, hogy Gandhi indiai mi­niszterelnök közelmúltban tett wa­shingtoni látogatásán az USA és India uránszállítási vitájában az a kompromisszum született, hogy a mérsékelten dúsított urán szállítá­sát az USA-tól Franciaország elv­ben hajlandó magára vállalni. A lehetőség konkretizálására e héten utazott volna indiai tárgyalásokra a Cogema, a nukleáris anyagok külkereskedelmével foglalkozó francia vállalat küldöttsége. Francia ipari körök szerint a tárgyalások elnapolásának az az oka, hogy India elfogadhatatlannak tartja a franciák szállítási feltéte­leit. A franciák ugyanis kikötötték, hogy India vállaljon kötelezettséget a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség, a bécsi központú IAEA ál­tal megkövetelt ellenőrzési szabá­lyok szigorú betartására. E szabá­lyok megkövetelik például az atomerőmű működése során kelet­kező melléktermékek felhasználá­sának ellenőrzését, valamint az el­lenőrzésnek a szerződés lejárta után való fenntartását is. Francia részről arra hivatkoz­nak, hogy a szabályok alól India esetében sem tehetnek kivételt. In­diának viszont az az álláspontja, hogy ezek a kikötések túllépnek az előzetes tárgyalásokon már megál­lapított ellenőrzés keretein. (MTI) Argentína csökkenő exportja A tartósan csökkenő kivitel miatt Argentína 1982 első felében mind­össze 3,1 milliárd dolláros export­­bevételre tett szert, 25 százalékkal kevesebbre, mint várták, és jó 30 százalékkal kevesebbre, mint 1981 azonos időszakában. Az év első hét hónapjában a kereskedelmi aktí­vum 1,96 milliárd dollár volt, az import 3,13, az export pedig 5,66 milliárdra rúgott — jelentette be a gazdasági minisztérium. 1981 azo­nos időszakában az aktívum alig érte el a 105 millió dollárt, az im­port összege 5,819, az exporté 5,924 milliárd volt. (Reuter)

Next